RÓMAI VICUS BUDAÖRSÖN Régészeti tanulmányok Szerkesztette: Ottományi Katalin 2012. 616 oldal térképmelléklettel, DVD-vel. ISBN 978-963-9911-38-3 14 800,- Ft A Budai-hegység déli peremén fekvő Budaörsön, a kedvező természeti és földrajzi viszonyoknak köszönhetően már 7 ezer éve megtelepedtek az első emberek. Itt került elő 2002-2003-ban, a római kori Pannonia eddig legteljesebben feltárt és legnagyobb kiterjedésű vidéki települése. A telep jelentőségét többek között az adja, hogy egy feliratos oltárkőről az ókori nevét (vicus Teuto.…) is ismerjük: az Aquincum területéhez tartozó pagus Herculius vezető vicusa volt. Itt több mint négy évszázadon át követhetjük nyomon – a keltáktól a Kr.u. 5. században betelepült barbárokig – egy civil, falusias jellegű település fejlődését, az egyes kőépület és lakóház típusokat. A nagy területű feltárásnak köszönhetően kirajzolódik a telep belső szerkezete, jól elkülöníthetőek a különböző funkciójú települési egységek, pl. gazdasági objektumok, ‘lakónegyedek’, kövezett utak. A budaörsi vicus szervesen illeszkedik az Aquincum környéki településhálózatba. Az egyik belső, kereskedelmi út mellett fekszik, s mind a városi tisztségviselők, mind a limes menti táborok veterán katonái szívesen telepedtek le itt. A feldolgozás a tartomány falusi településeinek megismeréséhez kulcsanyagot ad kezünkbe. Kiderül, hogy ezek a vicusok kiterjedésükben, lélekszámukban, gazdasági funkciójukat tekintve rendkívül jelentősek voltak. Tartalom: Ottományi Katalin: Római vicus Budaörsön — Gabler Dénes: A budaörsi terra sigillaták — Maróti Éva: Pecsételt kerámia Budaörsről — Merczi Mónika: A budaörs–kamaraerdei-dűlőben feltárt római vicus ibulái — Mráv Zsolt: Kora császárkori militaria a budaörs–kamaraerdei-dűlői vicus területéről — Rupnik László: Római kori vastárgyak Budaörs 2. lelőhelyről — Sey Nikoletta: Bronztárgyak a Budaörsön feltárt római kori település (2. lh.) területéről — Torbágyi Melinda: A budaörsi római vicus éremleletei Megrendelhető: Archaeolingua Alapítvány 1014 Budapest, Úri u. 49. Tel/Fax: 06-1-3758939 e-mail: kovacsr@archaeolingua.hu www.archaeolingua.hu www.magyarregeszet.hu 

A Budai-hegység déli peremén fekvő Budaörsön, a kedvező természeti s földrajzi viszonyoknak köszönhetően már 7 ezer éve megtelepedtek az első emberek. Itt került elő 2002–2003-ban, a római kori Pannonia eddig legteljesebben feltárt, és legnagyobb kiterjedésű vidéki települése. A telep jelentőségét többek között az adja, hogy egy feliratos oltárkőről az ókori nevét (vicus Teuto…) is ismerjük: az Aquincum területéhez tartozó pagus Herculius vezető vicusa volt. Itt több mint négy évszázadon át követhetjük nyomon – a keltáktól a Kr. u. 5. században betelepült barbárokig – egy civil, falusias jellegű település fejlődését, az egyes kőépület és lakóház típusokat. A nagy területű feltárásnak köszönhetően kirajzolódik a telep belső szerkezete, jól elkülöníthetők a különböző funkciójú települési egységek, pl. gazdasági objektumok, „lakónegyedek”, kövezett utak. A budaörsi vicus szervesen illeszkedik az Aquincum környéki településhálózatba. Az egyik belső, kereskedelmi út mellett fekszik, s mind a városi tisztségviselők, mind a limes menti táborok veterán katonái szívesen telepedtek le itt. A feldolgozás a tartomány falusi településeinek megismeréséhez kulcsanyagot ad kezünkbe. Kiderül, hogy ezek a vicusok kiterjedésükben, lélekszámukban, gazdasági funkciójukat tekintve rendkívül jelentősek voltak. 9 789639 911383 RÓMAI VICUS BUDAÖRSÖN RÓMAI VICUS RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK BUDAÖRSÖN Szerkesztette OTTOMÁNYI KATALIN 

RÓMAI VICUS BUDAÖRSÖN I Der römische vicus von Budaörs RÓM A I V ICUS BU DAÖR SÖN RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK Szerkesztette: OTTOMÁNYI KATALIN Írták: Ottományi Katalin Gabler Dénes, Maróti Éva, Merczi Mónika, Mráv Zsolt, Rupnik László, Sey Nikoletta, Torbágyi Melinda Budapest, 2012 A kötet megjelenését támogatta: Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága Budaörs Város Önkormányzata Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága Magyar Tudományos Akadémia Borítókép: Légifotó a félköríves, nyugati házsorról Hátsó borító: Pannoniai trombitafejes ibula (Kr. u. 1–2. század) Kora római festett pohár Nagy Constantinus érem előlapja, császárfej ábrázolással ISBN 978-963-9911-38-3 © A szerzők és az Archaeolingua Alapítvány 2012 Archaeolingua Alapítvány 1014 Budapest, Úri u. 49 www.archaeolingua.hu Felelős kiadó: Jerem Erzsébet Borítóterv: Jerem Erzsébet és Hős Gergely Nyomda: Prime Rate Kft TARTALOMJEGYZÉK Előszó .............................................................................................................................................................. 7 Ottományi Katalin RÓMAI VICUS BUDAÖRSÖN ........................................................................................................... 9 Gabler Dénes A BUDAÖRSI TERRA SIGILLATÁK ............................................................................................ 409 Maróti Éva PECSÉTELT KERÁMIA BUDAÖRSRŐL ................................................................................... 455 Merczi Mónika A BUDAÖRS–KAMARAERDEI-DŰLŐBEN FELTÁRT RÓMAI VICUS FIBULÁI .......... 455 Mráv Zsolt KORA CSÁSZÁRKORI MILITARIA A BUDAÖRS–KAMARAERDEI-DŰLŐI VICUS TERÜLETÉRŐL ........................................... 529 Rupnik László RÓMAI KORI VASTÁRGYAK BUDAÖRS 2. LELŐHELYRŐL .............................................. 553 Sey Nikoletta BRONZTÁRGYAK A BUDAÖRSÖN FELTÁRT RÓMAI KORI TELEPÜLÉS (2. LH.) TERÜLETÉRŐL ............................................................ 585 Torbágyi Melinda A BUDAÖRSI RÓMAI VICUS ÉREMLELETEI ........................................................................ 603 ELŐSZÓ felsorolt 3 név közül valószínűleg az első helyen álló, vicus Teuto névvel azonosíthatjuk. A budaörsi telep Pannoniában az egyetlen olyan, név szerint is ismert római, civil, vidéki település (vicus), melyben több, mint négy évszázadon át követhetjük nyomon – a keltáktól az 5. századi, betelepült barbárokig – a fejlődést, a telepszerkezetet, az egyes lakóház típusokat és kerámiaanyagot. Aquincum környékén Pátyon található egy hasonlóan nagy kiterjedésű, de kevésbé feltárt telep, melynek a közelmúltban megtörtént publikálása után, most a budaörsi vicus részletes, szakmai ismertetését tarthatja kezében az olvasó. A feldolgozás egyes részleteit, mint pl. objektumok leírása vagy a tárgyak katalógusa – DVD-n mutatják be a szerzők. Itt található az egyes periódusok építményeit különböző színekkel jelölő térkép és a valamennyi objektumot tartalmazó kortáblázat is. Továbbá az ásatási fotók, rajzok ill. leletanyagok fotói, tárgyrajzai, objektumonkénti csoportosításban. Jelen kötet kezdete a Budaörs, Kamaraerdei-dűlőben feltárt római telep és temető teljes publikációjának. A sorozat következő köteteiben a faragott és felíratos kövek, a kora és késő római temető ill. a temetőben talált kocsi sírok bemutatását tervezzük. Budaörsön, a Kamaraerdei-dűlőben, 2002–2003-ban mintegy 19 hektáros területen 2200 objektumot tárt fel a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Ebből kb. 980 tartozott a római településhez és még 440 a római temetőhöz. Jelen kötet a római telep feldolgozását tűzte ki célul. A kötet első felében az ásatást vezető régész ismerteti a lelőhelyet, az előkerült objektumokat, leleteket s mutatja be a telep periódusait. Az egyes, speciális lelet csoportokat hét tanulmány elemzi. Elsősorban a keltezést alátámasztó érmeket, terra sigillatákat, továbbá a telep életmódjának, lakosságának megismerését segítő fémanyagot – a ibulákat, a katonai viselet tartozékait és a mezőgazdasági ill. háziipari eszközöket – mutatjuk be külön. Valamennyi feldolgozás elsődleges jelentőségét az a hatalmas mennyiségű objektum és leletanyag adja, melynek alapján sokkal biztosabb következtetéseket lehet levonni, típusokat s kronológiát megállapítani, mint a korábbi, kisebb telepásatások publikációinál. A Kamaraerdei telep esetében ugyanis Pannonia eddig legnagyobb mértékben feltárt, falusi jellegű településéről beszélhetünk. A mintegy 60 kőépület, 150 földbemélyített ház, több mint ezer érem s majdnem ugyanennyi sigillata, kb. 1300 db vastárgy, 130 ibula stb. jelzi a telep nagyságát. Pannoniában eddig nem Ásatóként és a munkacsoport nevében is kivánom, került elő egyetlen bennszülött településből kifejlődő hogy forgassák sok haszonnal e könyvet, s ismerjék vicusban sem ennyi különböző típusú kőépület, ház s meg belőle a budaörsi római vicus életét. ilyen mennyiségű leletanyag. A budaörsi római telep további jelentőségét az adja, Ottományi Katalin hogy egy feliratos oltárkőről a telep ókori nevét is ismerjük: az Aquincum territóriumához tartozó pagus Herculius vezető vicusa volt Budaörs. Az oltárkövön OTTOMÁNYI KATALIN (FERENCZY MÚZEUM, SZENTENDRE) RÓMAI VICUS BUDAÖRSÖN I. A LELŐHELY LEÍRÁSA1 Budaörsön, a Kamaraerdei-dűlőben, Magyarország Régészeti Topográiája kelta telepet és római villagazdaságot jelöl (MRT 7, 5/2. lh.). Kaba Melinda a korábbi leletmentés során (1963–1965-ben) több római épület maradványát és két bennszülött, eraviszkusz lakógödröt tárt fel.2 2002–2003-ban a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága raktárbázis építését megelőző feltárást végzett itt, a Pistáli-réten keresztülfolyó Hosszúréti-patak északi partján.3 A Seregély és Szőlőskert utca közötti részt vizsgáltuk át az északi Vasút utcától kezdve lefelé, egészen a patakig. A feltárás során késő neolit (zselizi és lengyeli kultúra), késő rézkori (badeni kultúra), bronzkori (Vatya- és urnamezős kultúra), kora vaskori, késő kelta telep, római vicus, illetve római temető, majd néhány avar és Árpádkori sír került elő. A megközelítőleg másfél évig tartó régészeti ásatáson mintegy 2200 objektumot tártunk fel. A különböző korszakokhoz tartozó jelenségek gyakran egymás fölött, illetve egymásba ásva helyezkedtek el. A feltárás – a beruházás menetét követve – több részletben történt. 2002 tavaszán próbaásatással kezdődött a Kamaraerdei-dűlő északi felén, a volt Franktanya helyén, majd nyáron megelőző feltárással folytatódott déli irányban (ma a Euro-Business Park épületei állnak itt). A Seregély utca melletti csatornaárok, illetve a patak mellett épülő Záportározó sávja ősszel került sorra. 2003-ban az új beruházó, a Lagermax Kft. megbízásából ismét megelőző feltárást folytattunk a terület déli felén, egészen a Záportározó széléig. Bár egyetlen településről van szó, a különböző feltárási szakaszoknak megfelelően külön számoztuk a próbaásatás árkaiban előkerült objektumokat, a temető sírjait, a „római telep”, a „rézkori telep”, a legelőször előkerült római kőépületes „villa” objektumait, illet- Az egyes objektumok részletes leírását, méreteit, leleteket, fotókat és rajzokat az Arché-adatbázis tartalmazza, amely hamarosan elérhető lesz az internetről is (az olvasók számára megadott belépési kóddal). Jelen kiadványban a kiemelésre érdemes épületeket, házakat, kemencéket, leleteket stb. az egyes fejezetekben ismertetem. A DVD-mellékletben objektumonkénti lebontásban láthatók a fotók, rajzok, objektumleírások stb. 2 Kaba M.: Rég. Füz. I/18 (1965) 26; I/19 (1966) 21; Kaba 1983–1984, 7–14; MNM Adattár 220/1964. XV; 157/1965. XIII; 111/1966. X; Leletanyag: BTM 66.3.1–803; 68.2.1–299; 68.3.1–781. 3 Ottományi K.: RégKut 2002, 185–187; RégKut 2003, 168–170; Ottományi, K.: Römerzeitlicher vicus in Budaörs. Balácai Közl. IX (2005) 361–374; Ottományi – Mester – Mráv 2005. 1 ve a legkésőbb feltárt „Lagermax” területének épületeit4 (1. kép). 1. KUTATÓÁRKOK A próbaásatás során először a terület északi felén, a volt Franktanya két oldalán húztunk árkokat. A romos épület és a pincék nyugati oldalán, a mai Szőlőskert (Temető) utcáig, 6 kutatóárkot ásott a gép (I–VI. árkok).5 Előkerült egy átlós irányban futó árok (1. obj.) nyomvonala, amelynek betöltésében két római feliratos oltárkő és több kisebb faragott kő volt. A IV. kutatóárokban jelentkezett még néhány késő bronzkori – kora vaskori gödör (IV/1–7. obj.). A többi árokban nem találtunk régészeti jelenséget. A volt Franktanya keleti oldalán húzott kutatóárkok (VII–XII. árkok) közül csak az utolsóban, a XII. árokban volt egy emberi csontváz fele, melléklet nélkül. Mivel a Franktanyát délről határoló dűlőút (ma Névtelen 1. u., majd Akron u.) túloldalán előkerült a római és Árpád-kori temető, elképzelhető, hogy ez a sír is hozzá tartozott. A próbaásatás 3. ütemeként, a Névtelen 1. utcától délre, észak–dél irányban húzott kutatóárkokkal folytattuk a feltárást (XIII–XXXV. árok). Mivel a próbaásatás célja a lelőhely északi szélének lehatárolása volt (délen egyértelműen a patakig tart), amint elértük az objektumokat, megálltunk, így az árkok eltérő hosszúságúak. A XIII. árokkal ferde, átlós irányban nyomon követtük az északabbra már jelentkező 1. objektum árokfoltját, amely déli irányba fordul, és ívesen kanyarogva fut le a patakig.6 A kutatóárkok alapján kiderült, hogy a beruházási terület nyugati oldalán a késő rézkori telep (badeni kultúra) szabálytalan sorokba rendezett házai, gödrei és kemencéi találhatók (XIV–XIX. árkok), köztük egy-két neolit gödörrel. A kutatóárkok közötti részt a 4 A kutatóárkokat római számmal jelöltük, ezen belül arab számmal az objektumot. A temető és az őskori telep objektumai elé nem került megkülönböztető betű. A többi részt kezdőbetűvel rövidítettük, például t/ obj. szám = római telep; cs/obj. szám = csatorna; z/obj. szám = Záportározó stb. 2002-ben idő és pénz hiányában nem sikerült összefüggően feltárni az egész felületet. Egy-egy nagyobb részt teljesen lehumuszoltunk (pl. nyugaton a „rézkori telep”-et, keleti részen a „római telep”-et, középen a „villa” kőépületes sávját), máshol folytattuk a próbaásatás kutatóárkait. 2003-ban a Lagermax Kft.-vel kötött szerződés már lehetővé tette az egész felület feltárását. 5 Kb. 50–70 cm mélységben, a humusz vastagságától függően (az árkok közötti távolság kb. 20–25 méter). 6 Az árok részletes leírását l. Mráv –Ottományi 2005, 71–72. 9 1. kép: A feltárás összefoglaló térképe 10 következő évben összenyitottuk, és a rézkori telep egy részét összefüggő felületben feltártuk. A megelőző feltárás idején folytattuk a kutatóárkozást a keleti oldalon is (XXXVI–XLI. árkok), ahol ugyancsak voltak rézkori objektumok. Ez alapján a késő rézkori település (akárcsak a római) kelet és nyugat felé egyaránt folytatódik a feltárt terület határain kívül is. Dél felé nem éri el az ún. „villa” kőépületes sávját. Északon is lezárul, legszélső objektumai a római temető sírjai között kerültek elő.7 A feltárt terület ÉK-i részén lévő római temetőt (XXVII–XXXV. árkok) 2002 nyarán összefüggően feltártuk.8 A római telep köves, téglás omladékrétegét a domboldal közepén értük el (XXIV–XXVI. árkok), majd a következő évben folytatódott dél és kelet felé a római objektumok feltárása. A Euro-Business Parkot délről határoló kerítésárokban – amely a telket a Lagermax területétől elválasztotta, és amelyet a tulajdonos már a próbaásatás kezdete előtt kiásatott – több római kőépület nyoma is megigyelhető volt a metszetfalban, amelyeket később feltártunk (I. kőépület, L/527. épület stb.). A kutatóárkokban jelentkező 248 objektumból 8 kelta, 78 pedig római volt,9 többségük gödör, néha félig földbe mélyített ház részlete. Kőépület csak omladékrétegként került elő. Mindössze egy rövid fal van a keleti sarokban (XXXVI/5. obj.). A kutatóárkok alapján lehatárolható a római település északi széle, csak a már említett 1. objektum árka fut ki belőle ÉNy-i irányba, be a mai temető alá. „Római telep”-nek neveztük a 2002-ben kutatott terület keleti oldalán lévő, összefüggően feltárt részt, amelyet az északi oldalon a kb. 50 méterre lévő temető, délen a két telket elválasztó újkori kerítésárok, keleti és nyugati irányban pedig a kutatóárkok határolnak. Összesen 181 objektum került itt elő, ezeknek fele római, másik fele őskori, főleg rézkori, ritkábban középső és késő bronzkori. Elvétve egy-két neolit, illetve kora vaskori gödör is előfordul. A római objektumok többsége gödör, tárolóverem, agyagnyerő-gödörkomplexum, műhely. Elég sok a kemence és van egy kövezett kút is. A kőépület-maradvány kevés, inkább ipari jellegű, mint lakórész lehetett. A „római telep” DK-i szélén kezdődnek a kőépületek. Egyiket kettévágta a kerítésárok (I. kőépület), ennek kutatásakor találtuk meg a másik kettőt (II–III. kőépület).11 Ezt a kőépületes sávot folytatják nyugat felé a „villa” objektumai. A kettő közötti feltáratlan részen 2002-ben földdepó és a teherautók felvonulási útja volt. Alatta futhatott a település É–D irányú kövezett főútja, amely a pataktól vezetett felfelé (L/162. obj.), valószínűleg a temetőig. Déli oldalán, a „Lagermax” területén folytatódnak a kőépületek (pl. I. kőépület déli fele stb.). 2. CSATORNA ÉS ZÁPORTÁROZÓ 4. „VILLA”, „RÉZKORI TELEP” A beruházó által húzott csatornaárok DK-en, a Záportározó pedig a patakparton, délről határolta a feltárt területet. A csatornában lévő 25 objektumból 11 tartozott a római korba, a többi középső bronzkori, Vatya-kultúrához sorolható gödör. A Záportározó valamennyi objektuma római kori (21 obj.), többsége kőépület, köztük egy terrazzósfreskós felület, továbbá van két sóderes, illetve kövezett útrészlet is. Ez alapján úgy tűnik, közvetlenül a patakpart is sűrűn lakott volt és a római korban beépült kőépületekkel. Alatta kelta településnyomokat és némelyikben késő bronzkori szórvány cserepeket A két telket elválasztó kerítésárok északi oldalán húzódó, kőépületekkel sűrűn beépült, kb. 25 m széles sávot neveztük „villá”-nak és jelöltük objektumait v/ objektumszámmal. Feltárását 2002 őszén kezdtük el, majd 2003 tavaszán folytattuk. Összesen 158 objektum került innen elő, ebből 114 a római. Ezen belül 38 kőépület-maradvány, némelyik egészen nagy, többhelyiséges, fűtőcsatornás, pilléres lakóház, de igen sok a faltöredék és kőomladék is. A római koron kívül késő bronzkori urnasírok egy csoportja,12 illetve néhány kora vaskori gödör és avar sír került még elő. Nyugat felé egyik kőépülete befut a Szőlőskert u. alá, de az út másik oldalán már nem jelentkezik (v/152. obj.). Délen több épületének másik fele a Lagermax terüle- 7 Az őskori telep részletesebb leírását l. Ottományi – Mester – Mráv 2005, 9–14: a telep ismert méretei: szélessége 140 méter, meglévő hossza 460 méter, tehát kb. 6,5 hektáros terület, amelyen belül feltártunk 270 objektumot. Ez a rézkori telep teljes objektumszámának csak töredéke, hiszen összefüggő kutatás mindössze a nyugati szélén folyt. A rézkori település házaiból, kemencés műhelyeiből szakdolgozatot írt Laczkovich Borbála (ELTE Régészettudományi Intézet, 2006). 8 A temető feldolgozása külön kötetben történik. Eddig megjelent Ottományi – Mester – Mráv 2005, 38–60; Mráv – Ottományi 2004, 49–98; Mráv 2006; Maróti 2004, 200. 9 Az objektumok felsorolását l. az egyes objektumok korát bemutató Excel-táblázatban, a DVD-mellékleten. találtunk. A talajvíz és iszap már a humusz leszedése után jelentkezett, így mélyebb rétegek kutatására itt nem volt lehetőség.10 3. „RÓMAI TELEP” ÉS I–III. KŐÉPÜLET 10 A Záportározó északi oldalán lévő mintegy 20 méteres sáv kutatása a földdepó miatt nem volt lehetséges. Így nem tudjuk, milyen beépítettség volt a Záportározó és a Lagermax déli, feltárt széle között. 11 A három kőépület feltárása közben előkerült gödröket és a földbe mélyített házakat külön számoztuk. Pl. I/7. obj. kora római ház az I. kőépület mellett, III/15. gödör a III. kőépület alatt stb. A három kőépületen kívül 6 db kelta–római és több késő bronzkori objektum található itt, az épületek alatt és között. 12 A késő bronzkori urnasírokat Gáti Csilla dolgozta fel szakdolgozatában (ELTE, BTK 2006). 11 tére esik (v/51, 90. obj. stb.), de az is előfordul, hogy elvágta a kerítésárok és a túloldalon már nem folytatódik (pl. v/10 épület). A „villa és Lagermax” határán (v/49–51. és L/527. között) nagyobb újkori szemétkupac és beásás került elő. Itt volt Kaba Melinda leletmentése is, amelynek nyomait több helyen megtaláltuk. Észak felé a kutatóárkokban nem folytatódnak a kőépületek (helyenként téglás, köves omladék, de összefüggő fal nincs). ÉNy-on az ún. rézkori telepen már csak gödrök és kemencék találhatók (a 317 objektumból mindössze 35 db római), keleten a „római telep”pel folytatódik. 5. „LAGERMAX” A 2003-ban feltárásra kerülő déli részt neveztük így, a beruházó Lagermax Kft. után (számozása L/obj.szám). Északon a kerítésárok választotta el a villa és a római telep, illetve az I–III. kőépületek területétől, délen a patak menti Záportározó határolta, keleten pedig a Seregély u. menti csatornaárok. A DK-i sarokban volt egy nagy újkori szemétfeltöltés, ahol a másfél-két méter mély beásással teljesen tönkretették a római rétegeket. Nyugati szélén a Szőlőskert u. felé gyérültek az objektumok, az itt húzott három kutatóárokban már csak két római és néhány késő bronzkori gödör fordult elő. A feltárás térképére nézve látszik, hogy itt, a patak menti sávban volt a település központja, nyugati felén a félköríves házsor, középen a kövezett főút, mellette a késő római főépület. Köztük számos kisebb-nagyobb kőépület (kb. 55 db),13 földbe mélyített házsorok, gödrök, gödörkomplexumok, kemencék és kutak sorakoznak. A feltárt 800 objektumnak 79%-a római kori (630 objektum), a maradék késő bronzkori, illetve kevés neolit gödör, néhány avar sír és honfoglalás kori gödör fordul még elő. 2. kép: 1: Kaba M. ásatásának összesítő térképe; 2: „Hosszú árok 77-85 fm” közötti kőfalak. mazó edény helye volt.15 A helyszínen – egy kb. 450 m hosszú, 40 m széles16 , K–Ny irányú szántott sávban – 5-6 római épület nyomait igyelték meg. Ez a sáv a helyszínrajz alapján a későbbi „villa és Lagermax” határán húzódott. Az észlelt kőépületekből egyet tártak fel teljesen, az 1. árokban lévő ún. „nagy kőépületet”, amelyet helyenként „horreumnak” nevezett Kaba M. Ez a 2003-ban újra kiásott L/543. épülettel azonosítható. Mérete, alaprajza egyezik a Kaba M. által leír6. AZ 1963–1965. ÉVI FELTÁRÁS14 (2. kép) takkal, továbbá a kátránypapírral letakart falakat és a kutatóárok nyomát is megtaláltuk. Felül mindenütt Az ásató régész, Kaba Melinda dokumentációja sze- szeméttel kevert betöltés borította. További két narint a Vörös Csillag Tsz. területén, mélyszántás során gyobb épületrészlet került elő a 13–16. árokban: a déli, egy összetört edényben 2236 db ezüstérem került elő. Az érmek előkerülési helyén, a bolygatott talajban egy 15 A szántott sáv északi szélénél, K–Ny irányban húztak egy ún. „baráz40 cm átmérőjű, hamus betöltésű cölöplyukat/gödröt da melletti hosszú árkot”, amelynek 28. fm-énél délre, 10 méterre volt ez tártak fel, amely feltételezhetően az érmeket tartal- a gödör, ugyanitt ép küszöbkő is. Ez a Seregély u. felőli keleti oldal, ahol Kb. a fele meglévő épület, a többi rövid falszakasz, kőomladék stb. L. 2. jegyzet. Az összesítő rajzot, rávetítve a mi általunk feltárt objektumokra l. a DVD-n. Az 1965. évi ásatás „A-B-C-D” blokkja nem szerepel a korábbi összesítő rajzon és nincs hozzá dokumentáció sem, csak egy összefoglaló jelentés. 13 14 12 a mi feltárásunk idején már vastag újkori feltöltés volt, így ismert kőépülethez nem köthető a lelet. A dokumentációt sajnos 2002-ben nem találtam az Adattárban (az ásató kikölcsönözte és csak a halála után került vissza), így az éremlelet helyét nem ismertem, különben megpróbáltuk volna az újkori feltöltés alatt megkeresni a római kőépületet. 16 Az ásatási naplóban 500×40 méter szerepel, a jelentésben (l. BudRég XXII (1971) 389) pedig 450×66 m. A helyszínrajz alapján a 450×40 méter valószínűsíthető. téglalap alakú, két helyiségre osztott épület a későbbi L/527. kőépület északi felével azonosítható;17 ettől ÉK-re egy más tájolású derékszögű falsarok és egy téglával kirakott aljú, hypocaustum oszlopokkal ellátott fűtőcsatorna látott még napvilágot. Teljes alaprajza nem lett tisztázva, a későbbi v/49. épület déli fele lehetett (a 13. árok északi vége érinti a v/49. 2. helyiségét). Azonosítható még az 1. kutatóárok északi végében lévő, ferde irányba futó kőomladék, ez a későbbi v/58–59. közti felső kősávnak (az egész telepen végigfutó 1. ároknak) felel meg. Ezt Kaba M. „habarcs nélküli lekövezett útnak” említi, amely déli irányba átmegy a „nagy kőépület” ÉNy-i sarka felett is. Szerencsés körülménynek mondható, hogy a Kaba M. által kutatott sáv a későbbi újkori kerítésárkot is magába foglalja, így néhol olyan részletek is megőrződtek a dokumentációban (pl. L/527. épület északi fala), amelyek azóta már elpusztultak. Az ún. „barázda melletti hosszú árokban” a mi I–II. kőépületünk falait érintette (2. kép 2). Az itt feltárt kőfalrészletek, omladékok, lekövezések bizonyítják, hogy a római telep kőépületes része biztosan folytatódott keletre, a Seregély u. irányába is. Az árkok érintették még a v/70. épület déli falát és az L/160, t/124. objektumok környékét. A felszínen látszó többi kőépületre szórvány küszöbkövek, faragott kövek, oszlopok, téglák stb. utalnak. Feltárásra került még a hypocaustumos épület mellett lévő, 1–2. század fordulójára tehető, két égésréteggel rendelkező lakógödör („A” gödör). Másik, hasonlóan korai gödör/ gödörház a későbbi L/543. épület ÉK-i részén volt, szintén az épület alatt. Sajnos a Kaba M. által végzett feltárás szelvényeibe, árkaiba – bár az ásatás végén visszatöltötték (kevert, kidobott földdel) – később szemétlerakás és újkori feltöltés került. Így az általa feltárt részeket – az L/543. épület kivételével – már nem találtuk meg újra. 64,5%-a római. Ha csak a telepobjektumokat nézzük, ez a szám akkor is több mint a fele (56,5%). Területileg átvizsgáltunk kb. 19,5 hektárt, ebből összefüggően feltártunk 14 hektárt.20 A római telep a pataktól észak felé mintegy 250 méter hosszan, a terület teljes szélességében (460 méter) megtalálható, ismert nagysága tehát kb. 11 hektár, de se keleti, se nyugati irányban nem zárul le. Délen a Hosszúréti-patak határolja, ÉK-en kb. 50 méter szünet után a temetővel folytatódik. ÉNy-i irányban csak egy árok (1. obj.) fut ki a lelőhelyről, a telep egyébként lezárul. Nyugat felé, Törökbálint irányában ásatás még nem folyt, a terepbejárást a jelenlegi temető és gyümölcsös akadályozza. Szórvány érmek és kerámia alapján a DNy-i részen folytatódik még a telep, de kőépítkezés nyomai nem látszanak a felszínen. A jelenlegi feltárás egyik kőépületének falai benyúlnak a Szőlőskert u. alá, de a túloldalon már nincs nyoma. A római telep objektumai gyérülnek, elfogynak itt a nyugati részen. Kelet, vagyis Budapest felé, a beépítettség miatt újabb ásatásra nincs lehetőség. Az itt lévő telepjelenségek már valószínűleg elpusztultak.21 Bizonyára folytatódtak a római épületek, mivel a feltárt terület keleti szélét mindenütt kőépületek kísérték, köztük sűrűn elhelyezkedő földbe mélyített objektumokkal. Sőt az elrejtett éremkincs alapján itt lehetett a Severus-kor egyik leggazdagabb épülete is. A mai Seregély utca alatt a helybeliek elmondása szerint kövezett út volt, amelyet „római útnak” neveztek. A Seregély u. ÉK-i oldalán lévő – a topográiában 5/10. lelőhelyként feltüntetett – Hungarofruct hűtőház építésekor talált kora római hamvasztásos sírok jelzik, hogy a temetőnek is volt folytatása errefelé. Összehasonlításként érdemes megemlíteni néhány római település nagyságát. A pannoniai városok közül legkisebb a főleg légi fotókról ismert Mursella municipiuma: 5–6 hektárnál nem lehetett nagyobb, a temetőkkel együtt is csak 10 hektár. Bassiana 19, Vindobona, Brigetio 20 hektár volt.22 A budaörsi vicus A telep kiterjedése, nagysága A kisebb megszakításokkal 2002 márciusától 2003 tehát jelenleg ismert kiterjedését tekintve, a maga 11 októberéig tartó ásatáson összesen 2200 objektumot18 hektáros nagyságával egy kisebb városnak is megfeleltártunk fel. Ebből 466 a temetőhöz tartozott, több- ne. (Ha a területről kifutó, oltárköveket tartalmazó 1. sége (440) római sír.19 Eltekintve az őskori, valamint árkot és a temetőt is ide számítjuk, kb. 19 hektár). avar és honfoglalás kori objektumoktól, a római telepA falusi telepek ennél jóval kisebbek pl. Aquincumhez sorolható objektumok száma kb. 980, azaz a feltá- Csúcshegy, Harsánylejtőn lévő bennszülött telep virás egészét, a telepet és temetőt nézve, az objektumok rágkorában, az 1–2. században megközelítőleg 2,3 hektár lehetett.23 Az egyetlen, félig-meddig feltártnak tekinthető civil vicus Pest megyében Páty, Malomdűlőben található. Az ott feltárt 9 hektár ugyancsak 17 Méretében van némi eltérés, mi csak 13,5 méter szélességet mértünk, nem 16 m-t. Az eltérés a két különböző évben (1963 és 1964) készült felmérési rajz összeszerkesztésénél alakulhatott ki. 18 Objektumszám szerint 2200, de az egyes számokon belül a–b-vel jelölt további objektumok, a külön korszakba tartozó gödrök, a római kőépületek alatti őskori jelenségek, az egyes épületeken belül különböző korú helyiségek stb. is voltak, így a végső szám 2350 objektum. 19 21 gödör (őskori ill. üres) és néhány Árpád-kori sír került még elő a temető területén. 20 A kutatóárkokkal átvizsgált területen kb. 4 hektár tekinthető feltártnak. Ez az összefüggően lehumuszolt 9,5 hektárral együtt adja ki a kb. 14 hektárt. 21 A régebbi építkezéseknél nem jelentettek be leleteket. 22 Szőnyi 2008, 45; Póczy K.: Aquincum. Budapest római kori történelmi városmagja. Budapest, 2004, 163. 23 Havas – Szilas – Virág 2007. 13 nem a teljes telepnagyság, ez az út mellett hosszan elnyúló település még legalább 2 km hosszan megy a patak parton, kb. 250 m szélességben, összesen tehát kb. 50 hektáros,24 ez pedig megfelel már egy nagyobb pannoniai város nagyságának (Sirmium, Carnuntum 60, Savaria 43, Aquincum, Gorsium 38 hektár). A katonai vicusok méretével azért nehéz összehasonlítani, mert azok több oldalról vették körbe a tábort és nem egy összefüggő sávban találhatók. Nagyságuk 800– 1200×400–750 m, vagyis 32–70 hektár között mozog, illetve az egyes periódusokban ez változott is.25 belső osztással, amelyek a hidegebb éghajlatú provinciákra jellemzőek. Ezen belül többféle típus található. Világosan elkülöníthető a középfolyosós épület, a téglalap alakú, egyharmad résznél osztott formák, néha porticusszal és a belső osztás nélküli téglalap és négyzet alakú kisebb, nagyobb épületek (3. kép). 1. KÖZÉPFOLYOSÓS ÉPÜLET (2. század eleje – 4. század vége) Egy ilyen, teljes alaprajzú épületünk van Budaörsön, az L/486. obj. A másik, jóval kisebb épületnek csak a II. ÉPÜLETTÍPUSOK fele maradt meg, második periódusában esetleg ebbe a típusba sorolható (v/10. obj.). A kutatás története folyamán többen, többféle szemL/486. obj.:27 (4. kép) Tájolás ÉNy–DK. Kora: pont szerint osztották fel a kőépületeket, elsősorban a 2. század eleje – 4. sz. vége. villákon belüli lakó- és gazdasági építményeket.26 A budaörsi kőépületek közül nem mind sorolható típusba. Többször átépítették őket, az eredeti alaprajzhoz képest az évszázadok folyamán nagy átalakulásokon mentek át. A nagyméretű, központi tér köré rendeződő I. peristyliumos lakóház nem található meg Budaörsön, valamennyi az ún. lineáris elrendezésű épületek sorába tartozik. Többnyire zárt alaprajzú épületek, több II. III. 3. kép: Épülettípusok 5. kép: L/486. épület periódusai Ottományi 2007, 215. 25 Kovács 1999, 152; Groh – Sedlmayer 2006, 173-174. stb. 26 Thomas 1964, 355–366, Abb. 172–177; Hajnóczy 1975, 57–61; Bíró 1974; Lányi 1990, 233; Vasić 1970; Reutti 1994; Cencic 2003; Zsidi 2008 (városi lakóházak) stb. 24 14 Az épület rekonstrukciójából Hild Csorba Bernadett építész írt diplomamunkát. Segítségét az alaprajz összeszerkesztésében ezúton is köszönöm. 27 I. II. 3. kép: Épülettípusok III. II. ÉPÜLETTÍPUSOK A kutatás története folyamán többen, többféle szempont szerint osztották fel a kőépületeket, elsősorban a villákon belüli lakó- és gazdasági építményeket.26 A budaörsi kőépületek közül nem mind sorolható típusba. Többször átépítették őket, az eredeti alaprajzhoz képest az évszázadok folyamán nagy átalakulásokon mentek át. A nagyméretű, központi tér köré rendeződő peristyliumos lakóház nem található meg Budaörsön, valamennyi az ún. lineáris elrendezésű épületek sorába tartozik. Többnyire zárt alaprajzú épületek, több belső osztással, amelyek a hidegebb éghajlatú provinciákra jellemzőek. Ezen belül többféle típus található. Világosan elkülöníthető a középfolyosós épület, a téglalap alakú, egyharmad résznél osztott formák, néha porticusszal és a belső osztás nélküli téglalap és négyzet alakú kisebb, nagyobb épületek (3. kép). 5. kép: L/486. épület periódusai fele maradt meg, második periódusában esetleg ebbe a típusba sorolható (v/10. obj.). L/486. obj.:27 (4. kép) Tájolás ÉNy–DK. Kora: 2. század eleje – 4. sz. vége. I. periódus:28 (5–6. kép) Négyszögletes, középfolyosós épülettípus. Mérete: kerítésfalakkal határolva 21×19 m (400 m2), belső épület 1. KÖZÉPFOLYOSÓS ÉPÜLET nagysága: 15,5×13 m. Középfolyosó szélessége: 3 m. (2. század eleje – 4. század vége) A középfolyosó két oldalán nem egyenlő széles és nem egyenlő számú helyiség található: a Ny-i oldal Egy ilyen, teljes alaprajzú épületünk van Budaörsön, szélesebb, itt 2 helyiség van (3,5 helyiségek). A K-i az L/486. obj. A másik, jóval kisebb épületnek csak a Thomas 1964, 355–366, Abb. 172–177; Hajnóczy 1975, 57–61; Bíró 1974; Lányi 1990, 233; Vasić 1970; Reutti 1994; Cencic 2003; Zsidi 2008 (városi lakóházak) stb. 26 27 Az épület rekonstrukciójából Hild Csorba Bernadett építész írt diplomamunkát. Segítségét az alaprajz összeszerkesztésében ezúton is köszönöm. 28 Az épületek metszetrajzait l. a DVD-n. 15 4. kép: L/486 épület összesítő alaprajza 16 1. 1. 2. 2. 6. kép: L/486. épület. 1: légifotó; 2: rekonstrukció (készítette a Pazirik Kft.) 3. felén 3 helyiség (1, 1a, 4. helyiségek).29 E–F–G–M falak határolják. Belül J, K, L falak osztják ketté. Kívül mind a négy oldalon folyosó veszi körül, sekélyebben alapozott kerítésfallal, amely mellvédszerű lehetett, rajta féloszlopokkal: A–B–C–D falak. A bejárat az ÉNY-i oldalon van. A küszöbök nem ehhez, hanem a felső padlószinthez illeszkednek. Falai habarcsos, jól megépült, mélyre alapozott falak (2 sor kő mély, kötőanyag nélküli alapozás, zoklival). Padlószintek: sárgaagyag-padló (7. kép 1), kivéve az 1. helyiségben, ahol habarcsos padló van, apró kőalapozással. A középfolyosón sóderes törmelékréteg, de nem alkot padlószintet. A külső folyosón 30 cm vastag, sóderes járószint van a felső pusztulási omladék alatt. Az épületet kívülről kavicsos sáv, járda vagy utca vette körbe (7. kép 4). K-i oldalon: 1. helyiség: az alsó padló nagyon vastag habarcsos réteg, alatta kisebb kövek (uo. szerkezet, mint 3. és 4. h. felső padlója). Alatta barna humusz. Falak felmenő falrésze ehhez a szinthez illeszkedik. 1a helyiség: alsó padló a felmenő fal szintjénél sárga agyag csík, kb. 5 cm vastag. 4. 7. kép: L/486. épület padlószintjei. 1: 3. helyiség alsó sárga padló metszete; 2: 3. h. felső habarcsos padló; 3: 1–1a. h. felső habarcsos padló; 4: külső sóderes szint metszete 29 Ugyanakkor csak két ajtónyílás van küszöbkővel, de a padlószintek különbözősége miatt bizonyos, hogy az 1. h. eredetileg is ketté volt osztva. 17 1. 5. h.: Nem voltak padlószintek. 2. ásónyom utáni nyesésben paticsos és sárgaagyag-foltok, esetleg padlórészletek. 2. 3. 8. kép: L/486. épület 5. helyiség 4. h. alsó padlója sárgaagyag-csík, a felmenő falak kezdeténél. Középfolyosó: 2. h. – nem megfogható a padló, de van egy sóderes betöltés, ami alámegy a következő periódus zoklijának. Ny-i oldalon: 3. h.: alsó padló sárgaagyag-csík a felmenő fal kezdetén. 18 Keltezés Sigillata főleg a külső folyosókon került elő: Néró/ Vespasianustól a Hadrianus–Antoninus-koron át a Severus-korig. A 3. h. fal aljánál Domitianus/ Hadrianus-sigillata. Az épület belsejéből az 5a helyiségben Hadrianus kori sigilláta. Külső sóderes szint is Domitianus/Hadrianustól Severusig keltezhető. A sok korai sigilláta miatt az épület a 2. század első harmadában (Hadrianus) épülhetett. Az első periódus a markomann háborúkig tartott (sok Antoninus kori sigillata, egyik másodlagosan égett). Ugyanakkor a padlószintek nem leégtek, hanem megújították őket. Lehet, hogy még a Severus-korban is használták, mert vastag réteg van a felső és alsó szintek között. Az érmek is Traianus–Hadrianusszal kezdődtek (1–1 db), bár az épületen kívül van egy Augustus-as is. Egyéb korai lelet például egy a Flavius-kortól a 2. század első harmadáig keltezhető szárnyas ibula is elkerült az épületből. II. periódus A déli oldalon a „C” kerítésfal szerepe megszűnik, a körfolyosó már csak három oldalról veszi körbe az épületet. Délen egy új helyiség járul az épülethez, két szélén folytatva az eredeti falat (G1–F1 falak) (9. kép 3), délről az új „P” fal határolja. Esetleg H/1 fal tagolta. Új helyiség: 5×15 m (2 méterrel lett dél felé szélesebb az eredeti épület). Ezek az új falak ugyanolyan jól megépített, mélyen alapozott falak, mint az I. periódusban. Valószínűleg a régi padlószinteket használják még, mert az új, felső habarcsos padlószint az 1, 3, 4. helyiségekben a padló alól előkerülő érem alapján (4. h.) csak a 4. század első harmadában épül meg. Az 5–5a helyiségekben megújítják a sárgaagyag-padlót.30 Az új déli helyiségben is sárgaagyag-padló van, bár habarcsos szintre utaló nyomok is előkerültek. Így elképzelhető, hogy osztófala volt (H1 fal). A bejárat dél felé az 5. helyiségből nyílt (M fal egy szakaszon hiányzik). Ez az új déli helyiség az analógiák alapján lehetett belső udvar. A középfolyosós épületekre jellemző, hogy az épület hátsó részén, a bejárattal szemben udvart alakítanak ki (l. Bp.-Kaszásdűlő 1. periódus, Donnerskirchen stb.).31 30 A későbbi „O” fal kövei alatt sárgaagyag-padlócsík. Az „I” fal felső kősora alatt is meg volt ez a padló, alatta kisebb és rosszabbul rakott kövek, bennük még volt kötőanyag egy csíkban (a padló tehát a 2. periódushoz tartozhatott). 31 Zsidi 1991, 7 helyiség; Thomas 1964, 67. kép. Új déli helyiség: 4a–6–2a–7–DK-i folyosó, F/1–P–G/1–M falak határolják. Egy része körfolyosó volt az I. periódusban. Ehhez épült hozzá az új déli rész. Kérdéses, hogy osztatlan, nagy helyiség volt-e, mivel belső kőfal nem maradt meg, de a padlószintek különbözősége feltételez valami belső osztást.32 Elképzelhető, hogy a H/1. fal már ekkor is állt és tagolta a helyiséget. A P-fal mellett a külső oldalon még látszik egy sávban a kavicsos sáv maradványa. Ebbe ásták bele a P-falat, vagyis még ekkor is ez vette körül az épületet. Kora: nagyon sok a 2. század végi – 3. század eleji sigillata és Severus-érem. Ez lehetett az épület virágkora. Erre a korra tehető több csiszolt díszítésű félgömb alakú üveg tál is (5. helyiség, keleti folyosó, 1. ásónyom).33 Továbbá egy préselt lemezrátéttel díszített korongibula és egy térdibula is 2–3. századi. III. periódus Új osztófalak, padlószintek, küszöbök, vakolt és freskós falak épülnek ebben a periódusban. Az 1, 3, 4. helyiségekben vastag, jól megépített habarcsos padló. (7. kép 2–3). A középfolyosó felső rétegében padlószint nem maradt meg (helyenként kemény sóder), de a kiugró zoklin kellett padlónak lennie, amelyhez a vakolt fal csatlakozott. Erre hullott a pusztulási omladék (kövek, téglák). Új osztófal az 1–4. helyiség között („J” helyett „J/1.” fal), az 5. helyiség belsejében pedig három kis szoba alakul ki (8. kép). Lehet, hogy ebben a periódusban a falakat is leszűkítették. A korábbi széles fal egy része zokli lett, ugyanis habarcs a zokli alatt is van és a zoklira teszik a felső padlót, l. H, I , F falak. Küszöbök: a középfolyosón (2. h.) küszöb van a külső folyosó felől északon, az 1a, 4. helyiségekbe kelet felé. Nyugat felé eredeti helyén nem maradt meg küszöb. Ablaküvegeket használtak az 1, 3, 4, 7. helyiségekben.34 1a. h. Felső padló nincs, csak téglás, köves omladék, amely sóderrel keveredik és a sárga agyagos alsó padlóra hullott. Itt vagy a régi padlót használhatták tovább, az épület pusztulásáig, vagy az elplanírozott pusztulási omladékra vékonyabb, már szétszántott, sóder alapú padlót borítottak. 4. h. „M” fal mellett a padlót átvágva, látszik, hogy az egész helyiségben meg van a kb. 10 cm vastag felső habarcsos padló (szerkezete uo., mint az 1. h. alsó padlójának). Ezt a F–J1. falsarokban is átvágtuk, megkeresve a falak alját: vastag meszes, kavicsos alapozás alatt sárga agyagos szint, benne paticstömbök és -sávok (ez az alsó padló), majd barna talaj. Küszöb a 2. helyiség felé ehhez a felső szinthez tartozik. Középfolyosó: 2. h. Az egész felső betöltés pusztulási omladék, nincs összefüggő felső padló. A folyosó déli végében kemény sóderes szint -6 cm-nél, benne sárgaagyag-foltok, talán járószint lehetett. A kiugró zoklira simul egy függőleges vakolatréteg az „I” fal mindkét oldalán (l. 3. h). Ebben a periódusban tehát fehér vakolatréteggel volt a fal bevonva. Valamennyi küszöb e periódushoz tartozik (zokli felett támaszkodik, itt tehát járószintnek kellett lennie). Ny-i oldal: 3. h. Felül vastag, kissé szétszántott habarcsos padló simul hozzá széles szegéllyel az oldalfalhoz. A zoklira alapozták. Az E–I falaknál függőleges fehér vakolatnyom is látszik. Kb. 10 cm vastag a habarcsos padló, alatta kisebb kövek alapozásként. A padlóátvágásban szépen látszik a sárga agyagos, alsó padlószint. Kettő között 40 cm. „L” fal jelentkezési szintje a felső padló alatt van, de még állnia kellett ekkor, mert kb. eddig tartott a padló déli szétszántott határa. Az 5. helyiség 3 kis szobára oszlik. Az 5–5a között derékszögű falsarok, amelynek északi kiszedett fele az 5. helyiséget is kettéosztotta. Az 5a–5b között „O” fal, amely egy még későbbi gödörben végződik. Osztófalai K-i oldal: is csak egy sor kő mélyek. A nyugati sarokban agyag1. h. Alsó padló felett vastag téglás, köves, agyagos tégla-nyomok, lehet, hogy agyag osztófal is volt.35 A 2a–4a–6–7. szelvényekben a nagy déli helyiséget réteg (20 cm vastag). Ennek tetején a felső habarcsos padló, amely kb. 5 cm vastag. Déli oldalon rámegy a a H/1. fal kettéosztotta. A habarcsos padlószint ehhez „J” falra, tehát annál későbbi, J/1. és „K” falak határol- kapcsolódhatott, mivel a felette lévő terrazzó ráfut a H/1. falra, így az már IIIa periódusú. A felső fekete, ják. Padlószintről zöldmázas késő római kerámia. laza betöltésű rétegben sárgászöld mázas, tűzdelt díszítésű táltöredék. A törmelékben freskódarabok. 32 Az „M” fal felső három sor köve közötti 2 réteg vastag habarcs lehet egy több rétegű, hozzá illeszkedő habarcsos padló nyoma is (2a, 4a h.). Az épület DK-i sarkához egy újabb helyiséget tolA 2a helyiségben tapasztott sárgaagyag-padlósáv látszik a terrazzó alatti danak (6a h.: méret: 6×3,7 m), amelynek falaiból már metszetben. A 4a helyiségben paticsszint egy részen, rajta a „C” falon, a csak egy sor kő maradt meg (kevésbé mélyre alapoz6, 7. helyiségben is sárgaagyag-padlónyomok, amely ugyancsak rámegy a C falra. Valamennyi lehet későbbi, 3. periódushoz tartozó járószint is. ták). Az F/2. fal kősora ráfut F/1. fal tetejére, kicsit 33 L. Barkóczi 1988, 43; a telep üvegeinek meghatározását Boruzs Katalinnak köszönöm. 34 1. h. padlószintjén került elő, amely erre a periódusra keltezi. Több szomszédos gödörház betöltésében is volt ablaküveg épületomladékkal együtt (l. L/654, 695. obj.). 35 Az O falhoz derékszögben egy mélyebben jelentkező gerendanyom csatlakozik, benne két cölöplyuk. 19 1. 2. 3. 4. félrecsúszva folytatja ezt a falat (9. kép 4). A H/1. fal nem közvetlenül folytatja a H falat, mert a régi folyosós részen (2a–4a h. között) nincs meg, csak a 6–6a helyiségekben. Átmegy a „P” fal fölött (a P fal esetleg ekkor már csak egy kőalapokon nyugvó, agyagos felmenő falú válaszfal lehetett) és a régi „C” fal vonalától indul. A „C” fal már nincs meg ekkor, esetleg valami nem kőből épült válaszfal lehetett helyette, vagy a H1 mégis a H falat folytatta, de a 4a helyiségben a köves alapozású terrazzó építésekor később elbontották, így nem maradt ránk. Itt a déli szélén 6a helyiségben sárgaagyag-padló van. A külső folyosó ÉK-i részén, az „A” fal mellett van egy paticsos, égett, talán fűtőcsatorna-, kemence (?) részlet. Ezen a részen talán laktak már ekkor és nem folyosóként működött. Kora: a 4. helyiségben az M fal mellett a felső habarcsos padlószint alól jött elő egy II. Constantinus érme (Kr. u. 324), tehát a felső padló a 4. század első harmadánál nem korábbi. A késő római kerámia pedig a felső szint pusztulását jelzi a 4. sz. második felében (a felső törmelékrétegben sok helyen mázas kerámia és 4. századi érmek). Érem kettő van a 3. század második feléből (270–es évek), a többi 4. századi: 333–375–ig (8 db).36 Egy 330–400–as évekre tehető hagymafejes ibula is volt az épület déli felében. IIIa. periódus A 2a–4a–6–7. szelvényekben a H/1. fal megszűnik. Az egységes helyiségben kövekre alapozott, szétszántott terrazzópadló van (kb. 5 cm vastag). Ez ráfut a „C” falra és a H/1. falra is (10. kép 1). Freskómaradványok vannak a „C” fal melletti törmelékben (7, 4a–6. h.).37 Az épületet körbevevő sóderréteg még használatban volt. IV. periódus (az épület pusztulása után) A DK-i sarokban a 6a–6–4a helyiségekben gerendavázas és cölöpszerkezetes ház van, ennek gerendája és cölöpjei bele lettek ásva a „P” falba, amely ekkor már nem állhatott. A cölöplyukakban tegulatörmelékek. Padlója a déli részén sárga agyag. A legfelső égett paticstömb, esetleg felmenő falmaradvány.38 (10. kép 2–3). A C–G/1. falak kereszteződésébe beleásva egy gödör, amely a falakat szétrombolta. Az 5a helyiségben „O” fal végében gödör, ebbe estek bele az elpusztult fal kövei. Mellette téglalap alakú Valószínűleg az épület omladékából kerülhettek érmek az ÉK-i sarkon kívülre, l. L/460. és 475. gödör között érmek: 352–361–ig. 37 Érdekes módos a freskómaradványok mind a két esetben a C fal melletti törmelékben voltak, holott a C fal ebben a legutolsó periódusban már nem állt. Esetleg korábbi a freskó. 38 A gerenda derékszögben befordul kelet felé, déli végében sárgaagyag-padló. Északi felében további cölöpök. Paticstömbök a 6a és 4a helyiségekben. Legalább kéthelyiséges építmény lehetett. 36 9. kép: L/486 épület falai. 1: F-M falsarok (4a h.); 2: J-H falsarok (1–h.); 3: G-G1–M falsarok (6.h.); 4: F1–F2–P falak 20 1. Kerítésfalak (A, B, C, D falak): szélessége: 40– 50 cm; két sor kő széles, közte apró kövek és habarcs. Közvetlenül egy habarcsos csíkba rakták. Két-három sor kő mélyen van meg (-35–60 cm). Ez lehetett maga az alapozás, amely kevésbé mély, mint az épület belső falainak alapozása. Az I. periódusban épült. A II. periódusban a déli falra (C fal) padlószint került, illetve ráépül egy új déli helyiség fala (F1 fal). A többi valószínűleg még ekkor is állt. Majdnem szabályos, 21×19 méteres négyzetet zár be. Az épület feltárása során előkerült egy oszlop a külső folyosóról. A külső folyosó 2,5–3 méter széles. Belső épület zárófalai: szélessége 50–65 cm, alapozás zoklija +10 cm (a déli falnál nincs zokli). Két sor kő széles, közte apró kövek. A felmenő fal habarcsos, a 2. későbbi hozzáépítések a III. periódusban szárazfalazásosak. Felmenő falából általában 2–4 sor kő maradt meg, az alapozás 2 sor kő mély (kb. 80–95 cm). Az alapozásnál nincs habarcs, és a déli fal alapja apró kövekből áll. I. periódus: E–G–F–M falak; II. periódus: F1, G1, P fal; III. periódus: F2, H1, N fal. Középső folyosó (2.helyiség): a folyosó szélessége: 3 méter (kb. 10 láb). A fal szélessége 50 cm (két sor kő széles). A felmenő falak habarcsos kötőanyaggal, az alapozás anélkül készült. A II. periódusban emelték a járószintet és a felmenő falat leszűkítették. Padlószintje nincs, alul vastag sóderes betöltés és ezen közvetlenül az omladékréteg. Felső köves és habarcsos omladékrétegében nemigen kerültek elő téglák. Lehet, hogy nyitott 3. udvar volt, legalábbis az I–II. periódusban. A III. periódusban vakolt falai lettek (H–I falak), bár ez még nem jelenti egyértelműen, hogy fedett. Pl. a Bp.-kaszásdűlői villában a nyitott udvarnak vakolt falai voltak.39 Belsőhelyiségek és osztófalak: A szélesebb nyugati traktusban egy szabályos 5,4×5,4 m (kb. 18 láb) méretű (3. helyiség) és egy nagyobb, 5,7 m (kb. 19 láb) hosszú helyiség (5. helyiség) volt. A keleti traktus keskenyebb, 4,9 m széles, osztófalai a bejárat felől egy nagyobb (1a helyiség) és két azonos méretű kisebb helységre (1. és 4. helyiség) osztják. A fal szélessége 55–60 cm, a felmenő fal habarcsos (kb. 2–3 sor kő maradt meg), az alapozás 2 kősorában 10. kép: L/486 épület DK-i része. nincs kötőanyag. 1: felső padló szintek 4a-6. helyiségben; 2: nyesés a 6a I–II. periódus: J, K, L fal (9. kép 2). helyiség felső szintjén; 3: 6a helyiség cölöplyukak III. periódus: J/1 fal, O fal, osztófal 5–5a h. között és kis derékszögű fal. beásás, amelybe beleesett a helyiség törött küszöbköKavicsos járda vagy utca veszi körbe az épületet. A ve (8. kép 3). Az épület kőfalai még látszódhattak, de DNy-i részen kb. 15 cm vastag kavicsszint, benne cöcsak egy-egy helyiségbe költöztek be és gerendavázas löplyuk (valószínűleg későbbi), párhuzamosan a P falosztófalakat építettek. Cölöplyukat ástak az épület lal, és az 577. épület északi faláig tart. A többi oldalon körbevevő sóderrétegbe is a déli oldalon. csak 5 cm vastag és foltokban van meg. Keleti oldalon Kora: keltező leletanyag nincs, talán 5. századi. A az átvágásban kő volt a sóder alatt (7. kép 4). cölöplyukakban épületomladék és kézzel formált cserepek vannak. 39 Zsidi 1991, 144. 21 1. Bejárat, ajtónyílások (11. kép). A bejárat É-on van. A külső kerítésfalon („A” fal), az „E” fal küszöbével szemben 180 cm szélességben a falazás megváltozik. Sok kis apró kőből áll ez a rész, mintha utólag falazták volna be az eredeti bejáratot vagy vágtak volna egy ajtót az eredeti falba. A küszöbkövek a középső folyosó ajtónyílásainál voltak. Az „E” falon a 2. helyiség bejáratánál (110×43 cm). Ez a 3. h. felső padlójával van egy szinten, tehát a III. periódushoz tartozik. Keleti traktus: küszöb a „H” falon 1a–2. h. között (132×58 cm, vassal bélelt forgó) és a 2–4. h. között (110 + 25 cm letört × 50 cm). Nyugati traktus: volt egy nagy kő a 3. helyiség fala mellett, talán küszöbkő. Az 5. helyiség későbbi gödrében volt egy küszöbkő, ez valószínűleg az I falról esett le. A küszöbök igényesek, a kőcsapok arra utalnak, hogy a szárkövek is kőből készültek. Az ajtók rekonstrukciójához a küszöbkövek nyújtanak alapot, ebből kiderül vízszintes méretük (110 cm). A helyiségbe befelé nyíló perselyes kétszárnyú ajtók voltak, a kőperem mindkét sarkában erről árulkodik a szabályos kerek mélyedés. A küszöb az eredeti járószintek felett ~30cm-rel magasabban van, kiemelkedő peremén szabályos négyzetes fészkek vannak, a kőcsap helye. A persely méretéből arra lehet következtetni, hogy fatüskéken, tengelyen fordult az ajtólap. Ablakok nem maradtak meg semmilyen formában. Bronz bútorvasalatok kerültek elő, melyek az ajtóhoz hasonló perselyes típushoz tartoznak, a inoman kialakított faszerkezetekre szegezték vagy fémcsapokkal rögzítették őket. Az ablakok feltehetően befalazott, fa- vagy kőkeretben, perselyben forduló fém- vagy fatüske segítségével működtek. Ablaküveg-töredékek is kerültek elő a felső omladékból (E–F falaknál). Tetőfedés A külső folyosó és épület bontásakor legfelül téglás, köves, habarcsos omladék került elő, amely jelzi, hogy téglateteje volt, tegulákkal és imbrexekkel. Még a III. periódusban is volt téglatető a DK-i hozzáépítés felett (a cölöplyukakban épületomladék téglatörmelékkel). A középső folyosó felső köves és a habarcsos omladékrétegében nemigen kerültek elő téglák. Lehet, hogy nyitott udvar volt, bár a III. periódusban vakolt falai lettek. 2. 3. 4. Padló Agyagpadló volt az első időszakban, majd a köves alapra épített habarcsos padlószerkezettel találkozunk. Vörös terrazzó csak a IIIa periódusban készült, kevés helyen maradt meg, nagy része elpusztult (részletesebben l. a periódusoknál). 11. kép: L/486 épület küszöbkövei. 1–2: H falon lévő küszöbök; 3: E falon lévő küszöb; 4: 5a. helyiség gödrében lévő küszöbkő töredék. 22 Fűtés Fűtésnek nincs nyoma, csak egy, a III. periódushoz köthető kemence (?), fűtőcsatorna (?) téglamaradványai jöttek elő az északi külső folyosóról. Oszlopok Egy helyen kerültek elő oszloptöredékek, az épület DNy-i részén (az 5. h. déli végében, a „C” fal nyugati részénél).40 A miénkhez hasonló 80–90 cm magas oszlopok kb. 1 m magas falazott alapon álltak a peristyliumokban, illetve porticusokban. Épületdísz Keleti oldalon 1a helyiség osztófala mellett felső omladékban faragott ijú feje. Hátlapja nincs kidolgozva, épületdísz lehetett (80. kép 3). Freskó: a déli hozzáépítésnél: 6–6a–7. helyiség felső törmelékében (III–IIIA periódus). Analógiák Ez a leggyakoribb vidéki háztípus Pannoniában. Az 1–2. század fordulójától kezdve a 4. század végéig jellemző.41 Nyugat-Pannoniában Vespasianus korától, Aquincum környékén a Hadrianus-kortól tűnik fel. Legkorábbi a budaörsi épület, a többi a markomann háborúk után (Kaszásdűlő) vagy még később a 3. század második felében épül (Békásmegyer).42 Még a 4. században is építenek újakat (Keszthely-Fenékpuszta, Örvényes). Örvényesen kezdetben műhely volt, majd Hajnóczy szerint oszlopos előtérrel bővítve bazilika.43 Több esetben ez volt a villa főépülete (Békásmegyer, Budakalász, Donnerskirchen, Winden am See), tehát főként lakóház, mellékhelyiségekkel együtt (padlófűtés, csatornázás stb). Bíró M. is lakóházként tárgyalja, bár nem mindig a tulajdonos lakóháza, lehetett a vilicus vagy a birtokon dolgozók lakhelye is.44 Hajnóczy Gyula a középfolyosós épületalaprajzot elsősorban a gazdasági funkcióval hozza összefüggésbe, tehát nemcsak lakóépület, hanem műhely vagy raktár is működött benne. Ezen belül elkülönít egy villaszerűbb keresztházas típust: Tác-capitoliumi villa, Fenékpuszta 8. sz. épület, Békásmegyer. Fenékpuszta 7. épület is hasonló elrendezésű, de északi végében a két oldalsó szárnyat egy-egy apszis zárja le. 45 Ugyancsak apszisos, de a középfolyosó végén, a budakalászi 40 Oszlop felső része párnataggal és aljtöredék (átm.: 20 cm). L. Ottományi – Mester – Mráv 2005, 104. 41 Thomas 1964, Abb. 177, 363–364; Hajnóczy 1975, 60, 27. kép; Bíró 1974, 35; Vasić 1970, T. IV. 42 Lányi 1990, 12. ábr. 6; Póczy 1971, 1. kép. 43 Hajnóczy 1975, 30–31. 44 Bíró 1974, 35, Fig. 12. 45 Hajnóczy 1975, 38–39, 18. kép és 48, 22. kép; Thomas 1964, Abb. 31, 33. villa.46 Többségében van fűtésre utaló nyom is.47 A budaörsi épület valamennyinél nagyobb, területileg és kivitelét tekintve a legközelebbi analógia a Budapestkaszásdűlői48 villa 1. periódusa, bár ott porticus csak a bejáratnál van és nem körben. A középfolyosó végén nyitott udvar is csatlakozik hozzá, amely Budaörsön nincs. Méretei és falszerkezete hasonlóak és ugyanúgy hiányoznak a kényelmi berendezések (padlófűtés, vezetékes víz), mint nálunk. Külső udvarának falán vakolat, ez alapján a budaörsi középfolyosó is lehet nyitott, a vakolt fal ellenére.49 A kaszásdűlői villa kora: a 2. század második felében, a markomann háborúk után építhették, a 4. századig több periódusban bővítik. Gazdasági építmény, amelynek egy-két szobáját lakóépületként használták. Hajnóczy másik csoportja egy lakóházhoz hasonló kisebb, hosszúházas típus: Örvényes, Donnerskirchen, Winden am See II. épület.50 Budaörsön méretét tekintve a v/10–es épület hasonlít hozzájuk, de alakja nem hosszú, hanem keresztházas. Ilyen középfolyosós hosszú, néha szögletes lakóházak a városokban is épültek, de a porticus nem veszi őket körbe és jóval kisebbek. Csak az alaprajz hasonló, de nem analógiái a budaörsi épületnek.51 Az aquincumi polgárvárosban a Nagy Tibor által 1942–ben feltárt festőlakás északi és déli oldalán csatlakozik porticus a középfolyosós lakóházhoz, amelynek a budaörsihez hasonlóan a folyosó egyik oldalán kettő, másik oldalán 3 helyisége van (Traianus – kora Hadrianus kori falfestmények keltezik).52 Ugyanilyen elrendezésű, két végében oszlopos verandával lezárt a carnuntumi Lányi 1990, 12. ábr. 4; Hajnóczy 1975, 26. kép: a porticus villákhoz sorolja. 47 Hajnóczy 1975, 57–58, 10–11, 13–14, 18, 22. képek; Bíró 1974, Fig. 12; Donnerskirchenben minden helyiségben padlófűtés van – főleg lakóépület, majd kap egy keskeny udvart. Winden am See: Ny-i felében van padlófűtés, tehát itt laktak is, a másik munkahely vagy raktár. 48 Zsidi 1991, 167, 179. Alapterület: 500–600 m2 (középbirtok). Porticus szél.: 3 m, h.: 13 m. Középfolyosó: h.: 10,5 m, szél.: 2,5 m. A falalap kötőanyag nélkül, a felmenő fal habarcsba rakva. Lakószobák: 5×5 m, 3×6 m, 4,5×5 m (terrazzópadló). A falalapozás szélesebb, mint a felmenő habarcsos fal (zokli). 49 Hajnóczy 1987, 29: a római épületekben gyakori a külső udvaroknál is a falfestés, illetve vakolat. 50 Örvényes: Thomas 1964, 107; Hajnóczy 1975, 30, 11. kép; Lányi 1990, 231; Donnerskirchen: Hajnóczi 1975, 32, 13. kép; Winden am See II. épület: Hajnóczy 1975, 33, 14. kép, kora a 2 .sz. közepe. 51 Városokon belül az ún. hosszúházak épültek oldal- vagy középfolyosós elrendezéssel. Ilyenkor a főútra néző tornácon üzlet volt, mögötte műhely és lakóhelyiségek. L. Hajnóczy 1987, 26–27, 10. ábr. 7–9. és 16–18; Szilágyi J.: Az aquincumi egyszerű lakóház típusok. ArchÉrt 77 (1950) 86, 3. kép: középfolyosós háztípus, egyik oldalon egy, másik oldalon két helyiséggel. A folyosó mind a két végén bejárat és az egyik végén két toldalék, a nagyobbik udvar; Zsidi 2008, Abb. 7. 52 Nagy 1943, 20. kép: A épület. Méret: 18×12 m. A középfolyosó tájolása: K–Ny, az épület két főbejárata viszont az É-i és D-i porticusra nyílik; Láng, O.: Functions and Phases: the „Peristyle–House” int he civil town of Aquincum. In: Scherrer 2008, 271–284, Fig. 8–9 (középfolyosós ház). 46 23 lakónegyed egyik háza.53 Mursella municipumának légifotóján is látszanak középfolyosós lakóházak.54 A középfolyosó többféle funkciót is betölthet. Bp.-Kaszásdűlőn fedett volt (padlószintje nem maradt meg), jobbrabalra innen nyíltak a kisebb helyiségek, akárcsak Budaörsön, és a végén nyitott udvar csatlakozott hozzá. A Tác és Fenékpuszta 7. és 8. sz. épület középfolyosójának egyik végét lezárták. A budakalászi egész teremmé bővült. Hajnóczy szerint a középfolyosó nem csak közlekedő, összekötő folyosó volt, hanem az elcsökevényesedett tablinum szerepét is betöltötte. A békásmegyeri villa középső, fedett része három kisebb helyiségre oszlott.55 Valamennyi analógiától eltér a budaörsi épület abban, hogy a kerítésfal (porticus) teljesen körbe veszi, nem pedig csak a bejárati résznél. Továbbá a helyiségosztás nem szimmetrikus. Bár a bejárat csak 2–2 helyiségbe nyílott mind a két oldalon, mivel a keleti oldal középső helyiségét közvetlenül a folyosóról nem lehetett megközelíteni. Az L/486. tájolása ÉNy–DK, máshol is hasonló, vagy É–D az irány, de ez inkább a helyi adottságokhoz illeszkedik (pl. uralkodó széljárás56 stb.). Az is gyakran előfordul, hogy később kibővítették, a középfolyosó végéhez vagy az egyik sarokhoz újabb helyisége12. kép: v/10. épület periódus rajz ket (nyitott udvar, raktár, szentély stb.) csatoltak (pl. és a nyugati helyiség fűtőcsatornával Örvényes, Tác, Donnerskirchen, Bp-Kaszásdűlő). Kerítésfallal teljesen körbevett épület a vidéki villákban, városokban lehet még szentély, illetve templom is belső osztás nélkül (ún. Umgangstempel), de szi körbe a szögletes főépületet a noricumi Karlsdorf ennek a mérete feleakkora.57 Ugyancsak kerítésfal ve- vicusban, de csak 3 oldalról.58 53 Humer, F.: Neue Grabungsergebnisse in einem Wohnviertel der zivilstadt von Carnuntum. In: Scherrer 2008, 143–202, Abb. 8–10 (Haus I); a carnuntumi középfolyosós lakóházakhoz l. még Cencic 2003, 31–32, Taf. 2; Póczy 1971, 18. ábra (hosszabb, keskenyebb házak). 54 Szőnyi 2008, 47, 10. kép, 8. sz. épület. 55 Budaörsön szél.: 3 m, kérdéses, hogy fedett volt-e – nincs padlója. II. periódusban vakolt falak. Az udvarfunkcióhoz túl keskeny. Mind a két végén volt kijárat, É-on küszöb is. Két-két helyiség nyílott belőle. Bp.Kaszásdűlő ugyancsak 3 m fedett volt, de nem maradt meg padlószint. Mind a két oldalán van ajtó és oldalt is ebből nyílnak a helyiségek. Fenékpuszta 8. szél.: 3,6 méter, tisztázatlan, hogy fedett volt-e vagy az udvar szerepét töltötte be (homas szerint fedetlen udvar). Donnerskichen: 2,5 méter, Winden am See: 2,2 m. A többi jóval keskenyebb (fele ekkora), l. Békásmegyer, Tác; Hajnóczy 1975, 29, 39, 10. kép. 56 Zsidi 1991, 143. 57 Hensen 1999, 83–93 (Wiesloch, római vicus a Rajna-Neckar vidéken), Abb.4. Sokkal kisebb, belső épület kb. 5x5 m, külső épületfal 11x11 m); Seitz, G.: Tempel und Heiligtümer. In: Imperium Romanum. 24 1A. KISMÉRETŰ KÖZÉPFOLYOSÓS (?) ÉPÜLET: v/10. épület: (12–13. kép). Déli felét elvitte az újkori szemétlerakás és a kerítésárok. Megmarad része kb. 9×8,4 méteres.59 ÉK–DNy tájolású (30 fokkal keletre). Csak feltételesen sorolható ebbe a csoportba, mert alaprajza bizonytalan. Roms provinzen an Neckar, Rhein und Donau. Ausstellungskatalog. Esslingen am Neckar 2006, 208–213. 58 Lohner 1999, Abb.7. (Noricum) 59 Nyugati zárófalának déli vége befordul kelet felé, így itt valószínűleg lezárul az épület. Az újkori kerítésárok másik oldalán, a Lagermax területén már nem folytatódott. 1. 2. 3. lefektetve egy sorban (alatta üresen kong). Elágazik kelet felé, a másik helyiségbe (félig ráépült egy osztófal). É-i végén is fal zárja le. Déli vége felől fűthették, itt a kőomladék alatt kör alakban paticsos, égett rész, alatta cölöplyukak. A cölöplyukak tetején égett paticstapasztás és téglatörmelék, illetve 3–4. századi kerámia. A paticstapasztás a leégett agyagpadló vagy a korábbi cölöpház paticsfala lehetett (metszet szerint kőfal alatt van az égett szint). Ebben a helyiségben nem maradt meg a fűtőcsatorna feletti járószint. A nyugati fal alatt égett fekete, hamus réteg, valószínűleg korábbi építmény szintje, bár a leletanyag teljesen késő római. A fűtőcsatorna betöltéséből is késő római kerámia került elő, valószínű, hogy nemcsak az első, de a második periódusban is működött. K-i helyiség: 3×3,7 méter, déli vége nincs meg. Az „A–C–D” fal és a kerítésárok határolja. Az omladék alatt sárga tapasztott agyagpadló, ez alatt kövek, téglák, majd égett kerek folt és paticsos sávok, ez lehet egy első járószint, de lehet a padlófűtés alsó padlója is (-45–55 cm). A metszetben látszik, hogy a fűtőcsatorna ezt a helyiséget is fűtötte a válaszfal alatt, de már nem rakták ki téglával. Legalul sárga agyag, ebbe alapozták bele az északi falat.. Lehet, hogy ez a helyiség az épület 2. periódusában középfolyosóként működött, amelyhez kelet felé újabb helyiség épül. Későbbi bővítés: Kelet felé az „E” fal csak egy sor vegyes kőből és téglából épült, tehát kevésbé mélyre alapozott, más szerkezetű és szélesebb, mint a többi (szél.: 60 cm). Keltezés: A késő római korban épült, nincs korábbi kerámiája. A 4. századon belül kezdete kérdéses, 13. kép: 1: v/10 épület kibontva; az első periódus paticsrétege alatti cölöplyukakban 2–3: „A” fal metszete. 3–4. századi kerámia. Az osztófal („C”) tisztításakor Valentinianus-érem került elő a kövek alatti sárga réKétperiódusú. Az első periódusban leégett agyag- tegből, amely a keleti helyiség felső padlószintjét kelpadló és fűtőcsatorna, rajta pusztulási omladék. A ke- tezi erre a késői időszakra.60 leti helyiségben efölé második agyagpadló is került és Analógiáit l. fentebb (Tác, Örvényes stb.), továbbá kibővítették egy újabb helyiséggel. Téglatetővel épült. Keszthely-Fenékpuszta 10. épület.61 Falai 55 cm szélesek, a felső sor kő, fehér habarcsos kötőanyaggal, alatta két sor kő mély alapozás. A Ny-i nagyobb helyiség: szél. 4 m, „A–B–C” falak határolják. A fal alatti szinten van egy fűtőcsatorna. Két párhuzamos, egy sor kő széles É–D irányú fal között téglák 6061 Valentinianus AE3. Gloria Romanorum típus. 364–375 Bíró 1974, Fig.3.a. 25 I. II. III. IV. 14. kép: L/671. épület alaprajza periódusonként 2. KÖZÉP- ÉS OLDALFOLYOSÓS ÉPÜLET L/671. obj.: 2. század eleje – 4. század vége (14–15. kép). Mérete: 18×15 méter (270 m2). Tájolás: ÉK–DNy, hasonló a két oldalán lévő épületekéhez. A nyugati félköríves házsor közepén helyezkedik el, a 601. és 733. épületek között. Többször átépítették. Téglateteje volt, 62 ácsolt fa tetőszerkezettel (hamu és vasszögek). A sigillaták és érmek alapján a Hadrianus-kortól egészen a 4. század végéig használták (alatta késő kelta leletanyag). I. periódus: L-alakú épület, nyugati fele egy négyszögletes helyiségből áll (3. h., Ny–É–C–F falak határolják), majd egy középső folyosó után (2–2a h. A–C falak között), egy nagy álló téglalap alakú helyiség zárja a keleti szélét (1. h., É–A–B–D1. falak között). A középső folyosó „A” falát freskó díszítette. A középfolyosó déli fele bizonytalan, mert falait kiszedték és csak omladékosan maradt ránk.63 Falait sárga agyagba rakták, szárazfalazással készültek, több sor kő mélyen megmaradtak (szél.: 60–70 cm).64 Az 1. helyiségben legalul vastag, habarcsos padló, amely különböző vastagságban az egész helyiségben meg van (15. kép 2), sóderrel keverve (déli irányban elvékonyodik és átvált sárgaagyag-padlóra). Padlószint a 1–2–3. helyiségben volt tégla omladék. A–C falak az F falig jó állapotban meg vannak, attól délre kiszedve és omladékosak. Az F fal is csak falkiszedésként van meg, valószínűleg kettéosztotta a középfolyosót is, de ez a része omladékos. 64 Ny fal: a felmenő fal 2 nagy sor kő. Az alapozás 2 sor kő, a legalsó apró kis kövekből áll. A zokli keskeny. Az É-i falnál az alapozás 3 sor kis kő. Felmenő falból csak egy sor van meg. A keleti „B” fal a legmélyebben alapozott, 7 sor kő mélyen megmaradt. 62 63 26 2–3. helyiségben nem maradt ránk. A 2a helyiségben a C1–A1–D1–F falak között kb. 15 cm vastag, habarcsos padló, rajta vékony sóderréteg (15. kép 3). Efelett már közvetlenül a pusztulási omladék, így lehetne későbbi is, de pont a falak szintje alatt van. Valószínűleg végig használatban volt.65 Kívül mind a négy oldalon sárga sóderes járószint vette körül, egészen a szomszédos épületekig. Kora: Hadrianus–Antoninus-kor. II. periódus: Az eredeti épület déli és nyugati oldalon új helyiségekkel bővül. A D1. falat felváltja a kevésbé mélyre alapozott D fal, ehhez az Ny fal keskenyebb és ugyancsak sekélyebben alapozott meghosszabbítása (Ny1) csatlakozik. Az új 3a helyiségben alul lévő vastag sóderes sáv az előző periódus szintje, amikor külső udvar, folyosó lehetett itt, amelyet a 2. periódusban most bekerítettek. Padlószintjét vékony sárga agyagsáv jelzi. Az 1. helyiségben vékony sárgaagyag-padló (metszetben a legfelső sárga tapasztott padló és alsó habarcssáv között). Elszórtan sóderes foltok. Nyugaton L/718. épülettel bővül. Déli felében ennek is sóderes udvar, északi részén kövezett, téglapadlós helyiség. Kora: Severus-kor – 3. század közepe. III. periódus: 1. helyiségben most épül a felső sárga agyagpadló az északi felében, középen megszakad (égett paticstapasztások), majd a déli részen foltokban ismét folytatódik. Esetleg belső agyag osztófal lehetett a helyiség közepén.66 A 3a helyiségben legfelül sóderrel fedett habarcsréteg található (hasonló a 2a korábbi padlójához, de vékonyabb). Belső udvarként működhetett. Valószínűleg ekkor építettek északon egy rövidebb előteret, kb. 1 méterrel kijjebb (É/1. fal), kevésbé mélyre alapozottan. Ezáltal lett egy keskeny folyosó a B fal és az L/718. falai között.67 Esetleg itt lehetett egy oszlopos, mellvédes bejárat. Alján sóderes szint (ez töltődött be a falkiszedésbe is). 65 Ez a padló alámegy a környező falaknak, de mivel nem folytatódik, és e falak határolják, egyidősek lehetnek. Esetleg mind a falak, mind a padlószint későbbi, de akkor az épület legmélyebben alapozott B fala sem az első, hanem a 2. periódusba tartozik. 66 A keleti (B) fal mellett a fal alapozásának szintjén habarcsos, sóderes sáv fut végig (nem a helyiség teljes szélességében, csak kb. 80 cm szélesen), erre került egy vékony sárgaagyag-padló az 1. helyiség északi felében. Ugyanez a sárga tapasztott padló az „A” fal keleti oldalán lévő metszetben is meg van a habarcsos, paticsos, téglás épületomladék alatt. Felülnézetben csak az északi részen lett kibontva. 67 Keleten a B fal meghosszabbítása határolja, nyugaton jelenleg az „A” fal vonaláig van meg, de nem köt be, valószínűleg elment az L/705 obj.ig (1 m hosszú sóderes falkiszedés) és az ettől nyugatra lévő L/718. épületig (L/705–718. között sóderes betöltés). Falaiból 1 sor kő maradt meg, alatta habarcsos, apró köves alapozás. Szél.: 50–60 cm. É1. falomladék nagyon közel van É falhoz (40–60 cm), a két szélső fal pedig 1–1,5 m hosszan kinyúlik. 1. 1. 2. 2. 3. 3. 4. 4. 15. kép: L/671. ásatási fotók. 1: É-i fal; 2: alsó padló metszete; 3: 2a h. padlómetszete (D/1–C falak között); 4: gerenda s cölöplyukak a Ny-i fal mellett (3. h.) 16. kép:I. kőépület ásatási fotók: 1: épület északi fele; 2: 2. helyiség téglapadló nyoma; 3: déli zárófal; 4: DK-i helyiség felső égett rétege 27 Kora: 3–4. század – 4. sz. első fele (a DK-i falnál II. Constantius-érem: 335–336). IV. periódus: az 1. helyiség északi végében (2 méterre a szélétől) egy K–Ny irányú osztófal épül, ezt belealapozták a sárga padlószintbe. Felette téglás, paticsos, habarcsos omladékréteg, nagy hamus folt és patics (egy malomkő két része). Esetleg itt volt a konyha. Kora: 4. század második fele – vége (zöldmázas kerámia). A padlószint, illetve a paticsréteg pusztulását Valens-érem keltezi a 4. század utolsó harmadára (paticsfoltból). Ugyanilyen korú érem ismert a felső omladékból is, így az egész épület pusztulása erre az időre tehető. V. periódus: Az épület elhagyása után DK-i szélére („B–D” fal) ráásták az L/557–es árkot (= 1. árok). Ny-i felében, a 3. helyiségbe egy 6 cölöpös, gerenda-alapárkos kis ház épül, cölöpjeiben téglás, köves épületomladék. 68 (15. kép 4). Kiszedték az „F” és „É” falakat, és ekkor átvágták a már nem használt „Ny” falat is. Kora: talán az 5. század. Leletek: bronzedény, bronz fülkanál. Analógia: a Bp.-kaszásdűlői villa eredetileg középfolyosós épület volt, hátsó részénél udvarral, majd több 3. századi műhellyel és gazdasági helyiséggel bővült. Az udvar megléte hasonlít a budaörsi L/671– es épülethez.69 További hasonló épületek ismertek például ausztriai villákból (Altheim-Simetsberg, Donnerskirchen IV. épület).70 A Keszthely-fenékpusztai erőd Csák Á. által feltárt 13. épületének második periódusa hasonló, de nincs középső folyosója.71 Az aquincumi polgárvárosban is épültek hasonló lakóházak, középfolyosóval.72 2A. KÉT, BELÜL OSZTOTT, ÁLLÓ TÉGLALAP, KÖZÖS FOLYOSÓVAL I. kőépület:73 3. század közepe – 4. század vége (16–18. kép). A tájolás K–Ny. Szögletes épület, belül kettős álló téglalap, közös déli záró fallal és középen nagyon kes- 68 A gerenda-alapárok a cölöpökkel együtt esetleg tartozhatott egy épületen belüli fakonstrukcióhoz, osztófalhoz stb. is. L. hasonló Baláca XVI. épületnél (Palágyi Sz.: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról. Balácai Közlemények VII. 2002, 7–53, 25, 2. ábra). 69 Zsidi 1991. 70 Heinzl,K. A.: Die Villa rustica von Altheim-Simetsberg. Balácai Közl. III. 1994, 241–250, Abb. 2; Bíró 1974, Fig. 13b. 71 Sági 1989, 272, 11. ábra. 72 Szilágyi J.: Az aquincumi egyszerű lakóház típusok. ArchÉrt 77 (1950) 84–89, 5. kép. 73 Az újkori kerítésárok kettévágja, egy északi és déli félre osztva. Déli felét 2003–ban a „Lagermax” objektumaival együtt tártuk fel. Kaba M. ún. barázda melletti hosszú árkának 70–85 fm közötti szakasza ennek a kőépületnek a területére esett (l. 2. kép 2). 28 keny folyosóval.74 A két épületrész együtt egy fekvő téglalapot ad ki, két különböző beosztású fél résszel (15×11m). Ny-i épületrész: G, I, J és egy K–Ny irányú osztófal (H). Méret: szél.: 6 m, meglévő h: 7,5 m, valószínűleg 11 m. K-i épület: A, F (E) és K–Ny irányú osztófal (B), az északi helyiséget pedig a C fal osztja ketté hosszában. Déli felét későbbi osztófalak 2, illetve 3 kis helyiségre tagolják. Méret: épület szél.: 8 m, h.: 11 m, a kettő között 1 m széles folyosó. A déli zárófal mind a két épületrésznél közös. Falai nem egyenlő mélyre alapozottak.75 Több periódusa van, legalább kétszer leégett, ez az újkori kerítésárok metszetében is tükröződik (1. helyiség).76 (17. kép 3). 1. periódus: Padlója paticsos, égett agyagpadló (1–5. h.), amely a kőfalak alsó sorához kapcsolódik.77 A 2. helyiségben téglapadló-maradvány a paticson (17. kép 2), alatta a korábbi égett fekete padló. Déli felében nem égett patics van, csak sárgaagyag-padló (1a–7. h.). Ezen késő római omladék. A falak alatt közvetlenül sárga agyagréteg, majd egy korábbi – Severus kori –, fekete, döngölt padlójú építmény (2–3. h.), amely leégett.78 Keskeny, sekélyebben alapozott osztófal választja el az 1–1a helyiséget (K), két oldalán különböző padlóval.79 A sok faszén- és hamus réteg fa tetőszerkezetre utal, amelyre a téglatetőt rakták. A 250–es évek után építik, a 4. században leég, többször átépítik (hagymafejes ibula 260–320 között). 2. periódus: A korábbi paticsszinteket továbbhasználták, illetve megújították (3–4. h.).80 Megépül az „E” fal, amely párhuzamos az „F” fallal, kiváltja azt és leszűkíti a 3. helyiséget. Leégett. Az égett rétegből előkerült mázas kerámia- és éremanyag a 4. század utolsó harmadára keltezi az épület pusztulását.81 74 A nyugati helyiség keleti falának folytatása a kerítésárok déli oldalán csak omladékosan maradt meg. 75 A keleti, a déli és a nyugati zárófal a legmélyebb (4–5 sor kő). Az északi zárófal fele kiszedve, az ÉK-i sarokban 1 sor kő mély, az ÉNy-i részen 3 sor. B, G, H fal 3 sor kő, F fal 2 sor kő, E, K falak 1 sor kő stb. 76 Az 1. helyiség metszetében a sárgaagyag-padló felett két égésréteg, közte köves, téglás törmelék. A kutatóárok metszete szerint az egész épületben volt két égésréteg. 77 Nincs minden helyiségben, például az 1. helyiségben megmaradt, a K fal nyugati oldalán az 1a. helyiségben viszont nem. 78 2–3. századi leletanyag (pl. festett sávos edény, szemcsés anyagú hombár stb.) a többi helyiségben is előfordul, így valószínűleg az egész épület alatt voltak korábbi objektumok, nemcsak ott, ahol a réteg is megfogható. Az 5. h. sárga agyagrétege ennél korábbi, 2. századi leletanyagot tartalmaz. 79 A „K” fal szerkezete alapján inkább a 2. periódusba tartozna, de a fal aljához ugyanaz a paticsos padlószint csatlakozik, mint a 2. helyiségben. 80 A 4. helyiség metszetében a két paticsszint között kb. 5 cm van, tehát nem voltak hosszú életű járószintek. 81 Érmek: 320–350–ig 12 db; 351–378–ig 25 db. 1. 2. 3. 17. kép: 1: I. kőépület periódusai; 2: 2. helyiség téglák (felülnézet, metszet); 3: kerítésárok metszete. 29 18. kép: 1. I. kőépület összesítő alaprajz 30 19. kép: L/263. épület alaprajz 31 I. IIa II. III. 20. kép: L/263. épület periódusai 3. periódus: Az épület déli felében omladékos falmaradványok vannak az előző periódus égett törmelékes téglarétege felett. Ezek a falak az addig egységes 1a helyiségen belül egy kis téglalap alakú helyiséget fognak közre (6–7. helyiség lett). Kora a 4. sz. utolsó harmada/vége lehetett. Rendeltetése szerint valószínűleg lakóépület, bár fűtésre utaló nyom nem került elő. Az őrlőkövek alapján az épület nyugati felében (3–4. h). konyha működhetett. Analógia: Pontos analógiát nem találtam hozzá. A két álló téglalap közös folyosóval és belső osztással előfordul a pannonia villaépületek között (pl. Purbach II. épület).82 3. ÁLLÓ TÉGLALAP EGYHARMADÁNÁL OSZTÁSSAL, PORTICUSSZAL ÉS BŐVÍTMÉNYEKKEL A késő római telep főépülete nehezen sorolható típusba. Az első periódus szabályos, téglalap alakú, egy osztatú, porticuszos épületét később több, rendszer82 32 Bíró 1974, Fig. 3b. telen, különböző rendeltetésű helyiséggel bővítették. L/263. épület: 83 3. század második fele – 4–5. század fordulója (19–25. kép). Mérete: 27×27 m (kb. 730 m 2). Az egyes periódusokban különböző nagyságú. Tájolás: É–D, az L/162. úttal párhuzamosan. I. periódus: Az épületegyüttes Ny-i része eredetileg egy álló téglalap, déli egyharmadánál osztófallal. Déli végében volt a porticuszos bejárat. Méret: 18,5×10 m (185 m2). A nagyobb helyiségben 2 pillér van a hosszanti irányban. A déli helyiségében ugyancsak két pillér középen (7, 8, 9, 13, 14a helyiségek, E–F–S–Ny-i falak és K osztófal). Osztófalán freskó és vakolat (K fal melletti téglás, köves törmelékben, 13. h.). Sárgaagyag-padlója volt. Északi felében padlónyom nem maradt meg a felszínen, de a későbbi „O” fal metszetében vékony agyagcsík látszik a kövek alatt. A 8. helyiség „K” fal melletti metszetében is látszik az alsó gödörház égett sávja felett egy sárga agyagcsík, amely az I. periódus padlószintje lehetett (25. kép 2–3). A 14a helyiségben ugyancsak 10–15 cm vastag sárga padlószint van az égett réteg felett. A 7. helyiségben pedig paticsfoltok és a későbbi „N” fal kövei alatt paticscsík utal a leégett agyagpadlóra. Déli helyiségében sárgaagyag-padlója lehetett a későbbi T fal alatti metszet tanúsága szerint (a fal alatt égett sáv, törmelékréteg, majd vastag sárga agyagszint és ez alatt a leégett gödörház rétegei). A felszíni bontásban égett, tapasztott agyagpadlónyomok. Az egyik déli pillér lapos kövekből állt (esetleg járólap volt és nem pillér), mérete is túl nagy pillérnek (22. kép 2). Az első periódus végén leégett az épület. Téglateteje, freskós, vakolt kőfala beomlott. A vas- és famaradványok az ácsolt fa tetőszerkezet nyomai (13. h.). Ablaküveg is volt a 7, 9, 14. helyiségekben (ez utóbbiban T fal alatt 105 cm-nél). Falak: a szélesség 55–60 cm. A felmenő falából kb. 4–5 sor kő maradt meg. Alatta zokli és 2 sor kőalapozás (23. kép 1), kivéve, ahol korábbi gödör volt alatta, mert ott belealapoztak (l. az F fal a 10. helyiségben, K 83 Hozzátartozott északon az L/235. épület, délen pedig az L/270. épület. 1. 4. 2. 5. 3. 6. Porticus: L/270 épület = L/263. DNy-i része 3 pillérrel nézett a kavicsos, kövezett út felé. A pillérek mérete: 100×120 cm. Felül habarcsos kötőanyag (az alapozásban már nincs), 4 sor kő mélyen megmaradtak. Terminus post quem keltezi a 14a helyiség alatti gödörházban talált égett, Severus kori sigillata. fal a 8. helyiségben, S fal a 14a helyiségben). Habar- Ilyen korú sigillaták a falalapozások keresésekor a csos kötőanyag csak a felmenő falrésznél van. 7–8. helyiségben is előkerültek, továbbá a 3. század második feléből érmek a 8, 13, 14. helyisé21. kép: L/263. épület padlószintek. 1: 1.h. kő járólapok; 2: 2.h. kőlapok alatti gödör foltok; 3: 3–3a. helyiség; 4: 9.h. felső, paticsos égett réteg; 5: 13. h. felső paticsos égett szint; 6: 12. helyiség alsó szintje 33 1. gekben, illetve hagymafejes ibula a 260–300 közötti évekből a 8. helyiségben. Valószínűleg a 3. század második felében épült, a korszak vége a 4. század első fele. Keleti felében ekkor még nem áll a nagy kőépület, de kisebb falak biztosan voltak. Így például kiszedett K–Ny irányú falszakasz a 2. helyiségben („b”), a járólapok szintje alatt (21. kép 2). Az 1. helyiségben a „B” falnál Severus-érem és sigillata. Mélyebben jelentkező É–D irányú kőfalszakasz az 5. helyiségben.84 A későbbi kőépület alatt vastag égett paticsréteg, gödörés cölöplyukfoltok (2. h, 5. h.), a P fal alatt patics- és sárgaagyag-szint (6–15. h.) bizonyítják, hogy lakták ezt a részt a 2–3. században is85 (21. kép 6). 2. II. periódus Mérete 27×27 m, kora 4. század (elkülönítése a III. periódustól nehéz, amennyiben nem keltezi érem a járószintet vagy a falszerkezetben nem látszik a későbbi hozzáépítés). Az épületegyüttes nyugati felében lévő korábbi részt kibővítik észak, dél és kelet felé egyaránt. Keleten megépül a több helyiséges, udvarral, konyhával ellátott épületrész. Ny-i fele: Belsejében a későbbi átépítés inkább a 3. periódushoz tartozik, mivel a felső téglatörmelék alatt lévő égett paticsszint az érmek alapján csak a 350–es évek után épült és használatban volt az épület pusztulásáig. Pontosan nem keltezhetők, de talán a II. periódusban épültek a déli és északi hozzátoldások. Észak felé egy keskeny téglalap alakú előtérrel bővül (L/235. obj., G falkiszedés, F, Ny falak meghosszabbítása). A déli oldalon az oszlopcsarnok két szélső fala későbbi hozzáépítés az eredeti Ny és F falakhoz.86 A pillérek között tapasztott padlószintmaradványok. Téglateteje volt.87 3. K-i fele: Változatos méretű helyiségekből álló, többszörös hozzáépítésekkel kialakított épületegyüttes, amelyet egy folyosó választ el az eredeti nyugati épülettől (3, 10, 11. h.). É-i és déli épületegyüttesre oszthatjuk, amelyeket később összekötöttek. Az É-i részen (A–B–D–H faFalsarokban Marcus Antonius érem s még korábbi (DomitianusTraianus) sigilláták s érmek, melyek a paticsos betöltésű gödröket is keltezhetik. 85 Az épület helyén, főleg a keleti felében, és az „F” fal két oldalán, a késő kelta periódustól kezdődően, a Flavius koron át laktak, végig az egész 2. században, de csak néhány gödröt találtunk meg, összefüggő felületet nem bonthattunk ki a felső kőépület miatt. Keleti irányban paticsos nyomokat az épület falán kívül is megigyeltünk. Sigilláták, érmek, ibulák keltezik ezt a periódust az épület 1, 5, 8,10. helyiségeiben stb. Ld. Merczi Kat. 36, 55,56,67. 86 Ny1 fal szélesebb s sekélyebben alapozott. F2 fal 20 cm-el elcsúszott keletre. 87 L/270 falmetszetében látszanak a tégladarabok a pillér kövei és a fal kövei közötti omladékban. 84 34 22. kép: 1: 13.h. T-U falak közötti égett szint; 2:13–14a h; 3: 14a. helyiség „pillér” lak között) két nagy, járólapokkal fedett belső udvar (1–2. h.). Közülük a 2. helyiség gazdasági rendeltetésű (gabonaőrlés, konyha?) lehetett, az ép őrlőkövek és az üreges kőedény alapján (233. kép). Ezt bővítették a nyugati oldalon a 3. helyiséggel, ahol ablaküveg került elő, így inkább lakó-, mint gazdasági funkciója volt 1. 2. 3. (21. kép 3). L fal kötötte össze a déli épületrésszel, de valószínűleg csak a következő periódusban. A keleti szélén nem maradt ránk az összekötő fal (a B és az M falak szögben futnának össze és az M fal mélyebbre alapozott, semmiképpen nem egyszerre épültek). Relatív kronológiát a falszerkezetek alapján néha meg tudunk állapítani (l. H falszerkezet D faltól keletre és nyugatra, L falszerkezet H faltól délre és északra különböző periódus).88 Mind a falszerkezet, mind az érmek alapján úgy tűnik, az északi, kövezett udvar a korábbi,89 ezt bővítették dél, majd a legvégén nyugat felé. Így valójában a 2. periódusnak is két fázisa van: 1. fázis: 1–2. helyiség (A–B–D–H falakkal határolva, C fal osztófalként). A déli helyiségek némelyike alatt ekkor még az L/414–es út futhatott. A 2. fázis: meghosszabbított H–L falak kapcsolódnak a déli K1–M–Z–V–S1. falakkal határolt épülethez, belső osztófalként a P és esetleg a J fal. Falai szárazfalazással készültek és kevésbé mélyre alapozottak. Legszélesebb az északi zárófal (70– 80 cm), a többi 55–65 cm, néhány válaszfal még vékonyabb (40–45 cm). Többnyire 1–2 sor kő mélyen alapozva, kivéve a keleti zárófalat alkotó M fal (a 6. helyiségben 4–5 sor kő mély, a vele sarkot alkotó K1. fal csak 2 sor kő mély) (25. kép 4). Az S1. fal is 3 sor kő mélyen alapozva, a J falba teguladarabok beépítve. Felmenő fal: az 1–2. helyiségben a kövezett udvar járólapjai egy szintben vannak a fal aljával, a falalapozás tehát nem elég mély egy kőből épült felmenő falhoz. Valószínűbb az agyag felmenő fal, amely leéghetett. (Nagy paticstömbök, agyagfoltok és vastag égett paticsréteg van a járólapokkal egy szinten, alatta és néha magasabban is.) 90 A déli rész falai (S1–V, M) néha megmaradtak több sor kő mélyen, de a legalsóhoz csatlakozik a terrazzópadló, tehát itt sincs mélyebb alapozása a felmenő falnak. Padlószintek: Nagy lapos kövek, járólapok, helyenként téglával vegyesen az északi 1–2. helyiségben (21. kép 1). Paticsos szintmaradványok vannak a 12. helyiségben az omladék alatt, terrazzópadló a déli 17– 18. helyiségekben, a terrazzó alatt helyenként vékony meszes, habarcsos réteg vagy gyakrabban kövek (24. 4. 23. kép: L/263 épület falalapozások (7.h.). 1: E-F falsarok; 2: 8. h. „O” fal alatti pillér; 3: „N” osztófal; 4: küszöb a 8. helyiségben 88 A nyugati oldalon az „L” fal az összekötő, amely a H fal meghosszabbításával alkot sarkot (tehát hozzátoldás az eredeti A–B–D–H kövezett udvarhoz), és töretlenül fut a K falig. Innen délre omladékosabban, de lemegy az S1. falig. Keskenyebb hozzátoldása északi oldalon a 3a helyiség fala, a következő periódusban. 89 Északi rész érmei: Severus, 3.század vége, és a 4.században viszonylag sok a Nagy Constantinus-érem (318–324), egy Constantinus-dinasztia, majd a század második felében II. Constantiustól Valentinianusig (364–375). A déli részben egy Gallienus-érmet (15a h.) és két Constantinus-dinasztia kori érmet (17–18. h.) kivéve kizárólag a 4. század közepéről, második feléből vannak érmek (mind a három korábbi érem az épület szélén jött elő, ahol a 244–414–es utak már a 3. században. A DK-i sarokban a 6–12. szelvényekben, egy kis területen több mint 50 db késő római érem (341–378) került elő. 90 Alatta égett paticsos réteg, belemélyedő korábbi gödrökkel s falkiszedés vagy árok foltjával. Severus kori sigillata keltezi. 35 2. 1. 3. 24. kép: L/263 épület déli fel. 1: L/270.1. h. pillér; 17–18. h. terrazzó; 17. h. terrazzó átvágás; 4: épület félköríves déli záródása kép 2–3).91 Az épület déli oldalán az L/414. kövezett út, mellette sóderes járda, amelynek maradványa helyenként még látszik a 17. h. terrazzója alatt. A falak alatt sárga agyagszint (a gödrök betöltésének tetején a 2. helyiségben, a P fal alatt 6. helyiségben; lehet, hogy a planírozáskor kialakítottak egy egységes szintet, amely többnyire leégett [l. 2, 5, 12. h.]). 91 Egy másik metszetben fordítva van: a terrazzó felett habarcsréteg van egy szögletes foltban, legalul pedig sóder. 36 4. Küszöbök vannak a H falon az 5. helyiségben, K1. fal két oldalán az 5. és 12. helyiségekben, valamint a P fal 15. helyiségbe nyíló oldalán. Épülettartozékok: 3. helyiségben ablaküveg; 2. helyiségben 2 ép őrlőkő a padlószinten és egy kőmozsár. A falszerkezet alapján a nyugati rész jobban megépített, habarcsos, mélyre alapozott falai a korábbiak – amelyek fennálltak a 3. periódusban is –, a keleti rész sekélyebb, szárazfalazásos falai a későbbiek. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a falszerkezet különbözősége az eltérő funkcióra vezethető vissza. A nyugati épület kőfalakkal bíró, reprezentatív, freskós lakóház, míg a keleti rész kövezett udvara nem igényelt olyan mély alapozást. Így lehet, hogy csak a II. periódus 2. 25. kép: L/263 épület falmetszetei: 1: F fal; 2: K fal; 3: K fal melletti metszet a 8. helyiségben; 4: K1 fal a 6. h-ben; 5: O fal pillér metszet; 6: 17. h. terrazzó és sóder átvágások metszetei; 7: P fal metszet feliratos kő helyével. 37 1. 2. 26. kép: 1: L/543. épület; 2: Kaba M. összesítő rajza az 1. árok nagy kőépületéről. fázisa tartható 4. századinak, az első fázis esetleg egyidős az I. periódus álló téglalap alakú épületével. III. periódus (4. század második fele-vége) Ny-i fele: Belsejében osztófalak épülnek, a korábbi leégett épület elplanírozott, habarcsos, téglás omladékára. Az É-i nagyobb helyiséget a pillérek fölé épített fal osztja ketté (O fal), illetve a rá derékszögű rövidebb fal (az N fal) három részre (7–8–9. h.). A déli kisebb helyiségben ugyancsak a pillérek fölé épülnek a T–U–U1. falak (13–14–14a h.) 92 (22. kép). Téglateteje volt, a felső tégla és kőtörmelék alatt égett paticsos járószint (9. h., 13–14. h.) (21. kép 4–5). Ez az utolsó járószint csak a 4. század közepén épült (a 14. h. paticsszintje alatt érmek [341–354] és becsiszolt árkolt díszű pohár; a paticsrétegből zöldmázas kerámia és 351–378 közötti érmek). A 4–5. század fordulóján pusztult el (14. h. omladékából besimított kerámia). Déli végén az oszlopcsarnok keleti feléhez két helyiséges kis toldalékot építenek, de a falak úgy tűnik, csak összekötik a pilléreket és nem szüntetik meg (L/270. obj. 1–2. h.) (24. kép 1). Itt a felső vöröstéglaés vakolattörmelék alatt köves, habarcsos réteg van, ez alatt pedig tapasztott agyagpadló található. Az oszlopcsarnok padlója tehát egy szilárd habarcsos járószint volt, esetleg a keleti részhez hasonló terrazzós bevonattal.93 Küszöb a 8. helyiségben az N falhoz kapcsolódva. K-i fele: Kisebb helyiségekre osztják az előző periódus helyiségeit. Például az 5. helyiségben felső, rövidebb fal, míg a 15. helyiségben megépül a 15a lat (F1.) is építenek, amelyik E1–gyel együtt önálló helyiség, és emiatt kiszedik M1. falat középen. F fal helyiséget hoz létre a 3. folyosón belül. A 3. helyiség mellé közvetlenül, vele párhuzamosan egy másik fa- déli felébe egy kisebb helyiség épül (3a). A folyosó tagolása falmeghosszabbításokkal – és ezáltal a keleti és nyugati épületrész összekapcsolása – valószínűleg 92 Alattuk habarcsos apró köves és téglás törmelék (előző periódus omcsak most történik meg.94 Az „R” fal, vagy a legutolsó ladéka, benne freskó), sárga agyagszint és legalul a leégett gödörház. A L/270. obj. érmeinek többsége II. Constantius, Valens, Valentinianus és Gratinus (6 db). Kevesebb a 330–350–es időszakra tehető (3 db). 93 38 94 Omladékosabb, rosszabban építettek, mint a korábbi falak. 27. kép: Kaba M. ásatási fotói: 1: épület ÉK-i sarok köves járószinttel; 2: ÉNy-i sarok a fal tetején lévő kövekkel; 3: DNy-i sarok a pillérrel; 4: vályogtéglák; 5: ÉNy-i sarok periódus pusztulási omladéka, amennyiben nem omladék, akkor most épül fel (rajta van a P falon). Ekkor épülhetett rá az előző periódus útjának szélére (414. obj.) a 17–18. helyiségektől délre egy terrazzós előtér. A terrazzó alatt lévő sóderes foltok és a nagyon sok kő a szelvények déli szélén valószínűleg az út, illetve az út menti sóderes járda maradványa (24. kép). Ezeket a köveket is le kellett fedni valamivel, hogy járószintként működhessen. Meszes, habarcsos padló vagy az egészben terrazzó (ez utóbbi valószínűbb).95 Esetleg állhattak itt oszlopok is, például a 17. szelvénynél két helyen is megigyelhető volt egy szögletes, habarcsos folt a terrazzó felett (kb. 100×100 cm). A Z faltól délre is jelentkezett egy habarcsos folt. Az épület záródása félköríves szegélykövekkel ér véget az elkeskenyedő 414. út mellett. Az épület DNy-i felében (L/270. obj. 1. h.) is habarcsos szint van a felső vörös vakolattörmelék (talán elszántott terrazzómaradvány) alatt. Padlószintek: az épület déli felében terrazzópadló, amelyet apró köves alapra kentek rá az épület belsejében, majd a 414. út melletti sávban már közvetlenül a sóderes útalapra került (17–18. h.). A meszes, köves felület a 15. helyiségtől délre található (ezek a habarcsos 95 Az épület félköríves záródása és az út széle között kb. 2 méter széles sávban hiányoznak a kövek. Esetleg ezt szedték ki a terrazzó alapozásához, és akkor az út korábbi, vagy csak lekeskenyítették a késői periódusban. 39 foltok lehetséges, hogy oszlophelyek). Mázas és rácsmintás besimított kerámia, illetve érmek keltezik. A 6–15. helyiségben paticsos járószint (rajta érmek a 4. század második feléből). Zöldmázas kerámia az F, M, Z falnál, 2, 6, 11, 15–18. helyiségekben stb. Hagymafejes ibula 330–400–as években használt típusai az épületnek mind a keleti, mind a nyugati feléből előkerültek (13, 15. h.). Az épület egyes részeit (főleg a déli felét) a 4–5. század fordulóján – a sok nagyméretű tárolóedény alapján – még lakták és gabonatárolásra használták. Ezt támasztja alá egy 5. század eleji kisbronz is. Pusztulása az 5. század első felére tehető. IV. periódus (a római épület fennállása után) A 8–9. helyiségben van egy K–Ny irányú kiszedett falvagy árokfolt (két vége nem köt be sehova), de valószínűleg az „O” fal fölött ment át.96 A 9. helyiségben egy nagy gödröt ástak bele a paticsos szintbe, betöltésében az épület pusztulási omladéka, zöldmázas kerámiával keltezve.97 Rendeltetés: Helyzete – három oldalról kövezett út veszi körbe – és nagysága alapján a késő római telep főépületének tartható. Nem egyszerű lakóépület, hanem közösségi funkciót is betöltő épületegyüttes lehetett. Első periódusában a nyugati rész – bár a telepen szokásos épülettípust követi – belső oszlopos tagolásával, a porticuszos bejárattal reprezentatív, hivatalos épületként is szolgálhatott. A későbbi bővítések során olyan helyiségeket, belső udvart, kövezett gazdasági részt is toldottak hozzá, ahol nemcsak egy család, hanem egy nagyobb közösség igényeit is kielégítő tevékenység folyhatott. Itt tárolhatták és dolgozták fel a termények egy részét. Őrlőkő három helyiségben is került elő (a 2. helyiségben kőmozsárral együtt), a 14–15. helyiségben pedig több nagyméretű tárolóedény (simított, besimított, kétfülű edények) maradt ránk a 4. század végéről. Az épületegyüttes déli felében, az oszlopokkal és terrazzópadlós félköríves előtérrel az út felé néző részen esetleg üzlethelyiségek lehettek. Analógiák: Pontos analógiája nincs, csak az egyes épületegységekhez (például egyharmad résznél osztott téglalap, kövezett udvar stb.) lehet párhuzamokat hozni (l. később). A nagy kőlapokkal burkolt udvar több római villában is előfordul (pl. testvérhegyi villa).98 96 Metszete látszik a 9. h. északi gödrében, ugyanakkor kora római kerámia volt benne. 97 Fotón még 3 cölöplyuk is látszott, lehet, hogy az épület pusztulása után építettek bele cölöpszerkezetes házat vagy a fennálló épület legutolsó periódusban ezzel tagolták a nagy helyiséget. 98 Láng 2004, 98, 6. kép. 40 4. NAGY, ÁLLÓ TÉGLALAP, 1/3 RÉSZNÉL OSZTÁSSAL (2–4. század) Tájolás általában É–D. Mérete: szélessége 10–13 m, hosszúsága 14–27 m között, vagyis nagysága 180– 310 m2 között váltakozik. Osztás többnyire a déli egyharmadánál (néha egynegyedénél), kivételt képez az L/160. objektum, amelynek északi részén van a kisebb helyiség, sőt, még egy előtér is épült hozzá. A t/56. belsejében esetleg volt még egy osztófal. Az L/767. épület a legkisebb, déli épületrésze külön periódusban épült, belsejében hosszanti osztófallal. Díszesebb változatánál pillérek tagolhatják (L/263. obj.), amelyeket később hosszanti osztófallal kötöttek össze. Ugyancsak belső oszlop nyoma maradt meg a hasonló alaprajzú, de fekvő L/766. épületben. A bejárati részen porticus a késő római főépületnél igyelhető meg (L/263. 1–2. periódus), de a többi épületnél is gyakori az oszlopos bejárat: pillérmaradvány került elő az L/160. épület területéről (vagy porticus az északi bejáratnál, vagy belső tagolás). Az L/543. épület DNy-i sarkánál Kaba M. ásatásán bejáratra utaló pillértalapzat (hasonló a kisebb méretű v/25. épület ÉK-i sarkánál is megigyelhető). Az L/718. déli részén omladékos pillér. A bejárat többnyire délen van: L/263, 543, 718. obj., ritkábban É-on: L/160, v/25. obj. Fűtésre csak közvetett bizonyítékunk van. Hypocaustum-oszlop került elő az L/160. épület közelében, téglával kirakott aljú, talán fűtőcsatorna-maradvány az L/718. nagyobb helyiségében. Az L/543. déli osztófalánál kemencemaradványt tárt fel Kaba M. Kora: legkorábbi az L/543. épület, amely a markomann háborúk alatt leégett. A többség a Severus-korban vagy a 3. század második felében épül. A 4. században fölé építettek (pl. t/56.), belső falakkal osztották és kibővítették (pl. L/263.), a század végén kiszedték a falait (pl. t/56, L/160. obj.). A típus kisebb változatban és fekvő, Ny–K tájolással is előfordul Budaörsön. Rendeltetését tekintve valószínűleg lakóépület, főleg, ha fűtött és többosztatú. Az L/263. esetében a középület-funkció is felmerült, a kisebbek pedig talán gazdasági melléképületek. T/56. obj. mérete: 11×23 m (253 m2). Kora: 3. század második fele – 4. század vége (alaprajzát l. a térképen). Kiszedett falú épület a telep ÉK-i részén. (A kiszedett fal szél.: 70–80 cm.) Tájolása: É–D. Belső osztófal a déli egynegyedénél és egy falkezdemény a közepén. Tetejét tegulák fedhették, mert belsejében egy foltban a szántás szintjén sok tegula került elő (vele együtt vasszög, ácskapocs, pánt stb., l. t/64. obj.). A kisebbik helyiségben ablaküveg (DNy-i sarok faltisztításnál). Második periódusát egy magasabban lévő, derékszögű falsarok képviseli, de ekkor már az épület formája kérdéses. Kora római objektumokat vág,99 ez alapján tehetjük építését legkorábban a 3. századra. Severus kori sigilláta hiányában a század második felében való építkezés a valószínűbb. A leégett épület falait még a késő római korban kiszedhették, ekkor épült fölé a megmaradt falsarok. Falkiszedéskor kerülhetett egy őskori gödör tetejére a hamus, égett köves betöltés, épületomladékkal, benne a Leg. II. AD. 4. századi bélyeges téglája és faragott kövek (t/75. obj.). Ezt a periódust egy mázas kerámiatöredék keltezi a 4. század második felére. A környező gödrökben több helyen is előfordul besimított díszítésű kerámia épületomladékkal együtt, ezek esetleg a t/56 épület 2. periódusának pusztulási omladékával töltődtek fel, ez alapján lakhattak itt még az 5. század elején is. L/160. obj. mérete 10×27 m (270 m2), kora: 3. század (Severus-kor ?) – 4. század utolsó harmada. Kiszedett falú épület a „Lagermax és villa” határánál, párhuzamosan az L/162. úttal, É–D-i tájolású. Belső osztás az É-i egyharmad résznél, ehhez még egy előtér is járul. Bejárata esetleg a hiányzó ÉK-i saroknál (bár a DNy-i vége sem maradt meg). Falkiszedésből és nyesésből 4. század második felére tehető kerámia és még későbbi érmek származnak, amelyek valószínűleg a falkiszedést keltezik.100 Terminus post quem keltezést ad a DK-i sarka, amelyet beleépítettek egy 2. századi gödörházba. Így legkorábban a Severus-korban épülhetett, bár ilyen korú sigillata nincs benne. A belsejében lévő cölöplyukak nem valószínű, hogy az épülethez tartoztak (elhelyezkedésük nem utal belső osztófalra), esetleg egy korábbi, kisebb felszíni cölöpház helyén létesült a kőépület. Valószínűleg padlófűtése volt, mivel a mellette lévő L/179. földbe mélyített ház déli felében lévő köves gödörből hypocaustum-oszlop került elő. Az északi oldalán lévő Kaba M.-féle ásatás 3. árkának egyik gödrében lévő tegula és üreges tubustégla is az L/160–hoz tartozhatott. A felszíni szántásban Kaba M. az épület helyén oszloplábat rögzített, tehát az épület bejáratánál, esetleg belső osztásánál oszlopok is állhattak. (Alaprajzát d. a típustáblán és térképen.) L/543. épület,101 2. század – (Severus kor ?) (26–27. kép). Mérete 10,8×18 m (195 m 2), tájolása É–D, a félköríves épület sor keleti részén. Déli egynegyedénél osztott (4,5 méternél). Az 50 cm széles kőfalak többnyire három sor mélyen maradtak meg, kivéve az ÉNy-i sarok, ahol csak egysoros. Itt lehet, hogy eleve kevésbé mélyre alapoztak. Kaba M. dokumentációja alapján a falak alapozása agyagba rakott, míg a felmenő fal habarcsos. A fotóin még 6–7 sor kő mélyen látszódtak a falak (27. kép 5). Az épület teteje téglatető. Padlószintet nekünk már nem sikerült feltárni, Kaba M. megtalálta viszont 1963–ban az égett padlót, a ráhullott sárgaagyag-téglák nyomával (27. kép 4.) és a tetőszerkezet lehullott, megszenesedett gerendáit (kb. az akkori fal tetejétől 60 cm mélységben). Ezek az agyagtéglák valószínűleg egy belső, derékszögű válaszfalhoz tartoztak a nagyobb helyiség ÉNy-i részén, bár lehetett későbbi beépítés is. Talán egy másik periódus nyoma a nagyobb helyiség nyugati falával párhuzamosan futó, kb. 5 m hosszú fal, amely az osztófalból indul észak felé és 1 m széles folyosót alkot a nyugati zárófalon belül (26. kép 2). Északi záródása nincs, de esetleg derékszögben befordulva egy másik kis falba futott be, amely K–Ny irányban fut, az épület északi falával párhuzamosan (kb. 1,5 méter hosszan van meg). A rétegtani viszonyok ismerete nélkül nem mondhatjuk meg, hogy egy korábbi, kisebb épületet építettek át nagyobbá vagy a leégett nagyobbat szűkítették le később. A déli helyiségben, az osztófal mellett átégett felületű kemence szerepel a régi dokumentációban. A DNy-i saroknál a fal folytatásában kívül mintha egy pillér lenne a rajzon (a fotón kettő is látszik, a naplóban nem említi az ásató). Ezek szerint itt volt a bejárat (27. kép 3). Leégett az egész épület, Kaba M. ásatásán a felszíntől −75 cm-re volt a hamus égett szint, rajta a gerendák és tegulák. Égett Marcus Aurelius-kisbronz és égett Antoninus kori sigillata keltezi a pusztulást a markomann háborúk idejére. Építési idejére a Hadrianus kori sigillaták utalnak. 1963–ban az épület ÉK-i sarkánál előkerült egy kora római gödör/ház, amelybe beleépítették a kőfalat (átm.: kb. 210 cm, −125 cm, benne bepecsételt kerámia, gyűrűsperemű tál, S-proi lú tál stb.). Ehhez tartozhattak a Domitianus–Traianus kori sigillaták, besimított korsó stb. leégett. A 2003–as ásatáson az épület belsejében két párhuzamos, É–D irányú árok is előkerült, a nyugatinak a szélei és az alja kitapasztva és átégve.102 A harmadik ugyanilyen árok az épületen kívül kelet felé található (L/552. obj.), tehát valószínűleg nem a kőépülethez tartoztak. Egyikben vascsákány, tetőcserép és római kerámia, köztük Traianus– Antoninus és Severus kori sigillaták. A kőépület t/56a (ház), 99 (gödör). Valens- és Valentinianus-érmek (364–375). Kaba M. ásatásán is volt 4. századi érem az épület északi oldalán lévő 3. árok kőomladékában. 101 Kaba Melinda 1963–1964–ben kutatóárkokkal tisztázta az épület 102 alaprajzát. Ekkor még a felszín alatt kb. 15–20 cm mélyen jelentkeztek a K-i árok: szél.: 40 cm, −80 cm, h.: 5,4 m. Ny-i árok: szél.: 60 cm, falak, és kb. 90 cm-ig bontotta ki a belsejét. 2003–ban a belsejében sze- −16 cm, h.: 4,4 m. A harmadik ugyanilyen árok az épületen kívül kelet mét volt, alatta újkori szelvény szélének egyenes vonala. DNy-i falsarka felé az 552. obj., tehát valószínűleg nem a kőépülethez tartozott. Bennük letakarva kátránypapírral. az épület pusztulási omladéka, amelyet Severus kori sigillata keltez. 99 100 41 1. bula a 2–3. századból. Késő római leletanyag nincs.103 Az ÉNy-i sarokban a kőfalon rajta volt a későbbi 1. árok köves betöltése (27. kép 2). A fal északi oldalán kívül keskeny sávban „lekövezés”, nagy tojás alakú kavicsokkal, talán járószint, utca övezte az épületet (27. kép 1). Analógiák A típus rendeltetése és kivitele változatos. Villagazdaságokon belül általában melléképületként jelenik meg a forma, bár a belső helyiségek számától és a kiviteltől függően lehet lakóépület vagy bazilika is.104 Ha kétosztatú (egy kisebb s egy nagyobb helyiség), akkor melléképületként értelmezik, a háromhelyiséges már lehet lakóház is. Gorsiumban az egyik ilyen épület műhely.105 Keszthely-Fenékpusztán egy fűtőcsatornával ellátott, hasonló alaprajzú kisméretű épület lakója a leletek alapján mezőgazdasággal és iparral is foglalkozott.106 Donnerskirchenben bazilikának tartják egy mellette előkerült márványoltár alapján (a nagyobb helység közepén fűtőcsatorna van).107 A kékkúti épületet régebben bazilikának, ma horreumnak vélik.108 Porolissum városának szentélykörzetében került elő ilyen épület.109 Nagykanizsa-Inkey sírkápolna római villagazdaságában belül oszlopok tagolták és kerítésárok vette körül.110 Herceghalom 37. lelőhelyen önálló épületként állt a dombtetőn, valószínűleg lakóépületnek használták, az ÉK-i saroknál kívül oszlop, esetleg porticus maradványa.111 A forma lehet fűtött, freskós lakóház is, például egy útállomáson (így Maria Ellend 2. épület).112 A kisebb rész ilyenkor tagoltabb, a nagyobbikban oszlopok állhattak (l. Sárvár: 22×14 m; St. Margarethen).113 A díszesebb kivitelű belső és külső 2. 3. 28. kép: 1: v/25 obj. ÉK-i sarok; 2–3: L/718. épület kőpadlója pusztulása után, a Severus-korban áshatták bele ezeket az árkokat (talán egy gerendavázas, felszíni épület alapárkai). Az épület déli oldalán szórvány térdi- 42 103 Kaba M. leltározásában szerepel egy „horreum” nevű épület. Amenynyiben a külső pillér miatt ezt nevezte annak, akkor innen került elő több Antoninus-Severus kori sigilláta és egy db barna mázas fültöredék is. 104 Bíró 1974, Fig. 6: Purbach IV. épület, Donnerskirchen III, Keszthely-Fenékpuszta 2, Ellenderhof 2; Thomas 1964, 193, Abb. 104: Purbach IV. épület. 105 XIII. épület – kemencés műhely: maga a kemence nincs meg, csak omladék, valószínűleg kerámiát gyártott. L. Bánki 1992, 36, Abb. 1; több hasonló alaprajzú épület is van (pl. LXX. épület [Bánki–Fitz 1998, 258, Abb. 12]). 106 Sági 1989, 280, 20. ábra (vas öntőkanál, ólomolvadék, őrlőkő, kasza, kolomp stb.). 107 Thomas 1964, Abb. 67, III. épület, Abb. 70, mérete kb. 10×20 m; Lányi 1990, 223, 49. ábra. 108 Belsejében két sorban pillérek. L. Lányi 1990, 231, 51. ábra 7; Thomas 1964, Abb. 25. 109 Gudea, N. – Tomba, D.: Heiligtümer und Militär in Porolissum. In: Limes XIX, Szerk.: Visy, Zs. Pécs 2005, 471–483, Abb. 3. N1. épület. 110 Horváth L.: Római villa rustica temetője Nagykanizsán. Zalai Múzeum 12 (2003) 80, 2. kép III. épület. Kora a 3–4. század. 111 Ottományi – Gabler 1985, 186, III. t.: 21,9×7,7 m. 112 Thomas 1964, 247, Abb.128. 113 Kiss P.: Temető a Savaria-Arrabona út mentén (Sárvár, Sár). In: FiRKáK I. 268, 3–5. kép, I. épület; Tóth E.: Savaria az Ókorban. In: Kiss G.–Tóth E.–Zágorhidi Czigány B.: Savaria-Szombathely története a városalapítástól 1526–ig. Szombathely 1998, 23. 1. 2. 4. 29. kép: L/767. épület periódusai. Az épület korábbi, déli fele 3. 43 1. oszlopokkal rendelkező épületek leginkább az L/263. épület I. periódusának analógiái. A mosonszentpéteri villa II. épülete is hasonló alaprajzú, de tagoltabb, egyik végében két fű- 3. tött szobával, másik végében keskenyebb kamrával. A középső nagyobb teret a szerző udvarnak tartja.114 Alaprajza a budaörsi fekvő téglalap alakú L/766. épületre hasonlít, bár ott hosszanti belső osztás is volt. Egy majdnem szögletes épület, keskenyebbik részén osztással, a mursellai légifotón is látszik.115 A raetiai lakóházaknak is egyik fő típusa, a hosszanti helyiség végénél bejárati porticusszal. A forma már a faperiódusra is jellemző, majd kőbe építik.116 A Rajna menti villákban is előfordul a késő római korban (például Wachenheim: a kisebbik része kétosztatú, fűtőcsatornával).117 Nem mindig önálló épület, néha – a budaörsi L/718–hoz hasonlóan – nagyobb épületegyüttes szélső toldaléka.118 Aquincumban az ún. hosszúházak formája hasonló (bár hosszabb és a későbbi periódusokban belsejük jóval tagoltabb). Funkciója lakás és ipari műhely egyszerre.119 Carnuntumban és a nyugati provinciák városias jellegű telepein is voltak hasonló épületek, 2–3–4 helyiségre osztva, kisebb és nagyobb méretben Pusztai 2001, 24–25. III. kép. Kora a 2–3.sz. Szőnyi 2008, 10. kép (31. épület). 116 Ertel 2008, Abb. 3 (Vitudurum). 117 Bernhard, H.: Germanische Funde in römischen Siedlungen der Pfalz. In: Fischer, T.–Precht, G.–Tejral, J. (Hrsgs.): Germanen beiderseits der spätantiken Limes. Spisy AÚB 14, Köln–Brno 1999, 15–45, Abb. 12. 118 Tschannerl 2008, Abb. 1. (Klostergarten). 119 Láng, O.: „Unpleasant to live in, yet it makes the city rich”: Funktions of strip-buildings in the Aquincum civil Town in the light of new discoveries. In: Ex oicina…, 271–286, Fig. 6. 114 115 44 2. 30. kép: III. kőépület. 1: az épület nyugatról; 2: periódusok; 3: 10. gödör metszete a „D” fal alatt. egyaránt. Szintén lakószoba és műhely/tárolóhelyiség található bennük.120 A barbaricumi, limes menti kereskedelmi állomások, villaszerű építmények melléképületei között is előfordul ez a forma, mind kőfallal, mind gerendából építve (l. Cifer-Pác, Stupava).121 4a. Kis álló téglalap, 1/3 résznél osztással (Severus-kor–4. század) Az előző típus kisebb változata. Mérete kb. 50–100 m 2 között, tájolása É–D, osztás az északi harmadában. 120 Cencic 2003, 61–67, 79–83, Taf. 6. Gebäude 19, G1 (három-, ill. négyhelyiséges házak); Taf. 9. Gebäude 57, 61, 5, 10 (kéthelyiséges épületek); Kortüm 2006, 310. kép (ún. Streifenhausen, kőből építve: egyik fele lakóház, hátsó része gazdasági jellegű, pincével stb.). 121 Kolnik, T.: Zum Problem der villenartigen Bauten im mitteldanubischen Barbarikum. Balácai Közl. III. 1994, 359–368, Abb. 2–3; Kolnik–Rajtár 2004, Abb. 1. Oszlopos bejárat a v/25. épületnél; belső téglapadló és fűtés az L/718. épületnél, ugyanitt délen sóderes udvarral is bővül; hosszanti belső osztás az L/767. 2. periódusában. V/25.obj.: Severus-kor – 4. század 2. fele (alaprajzát l. a térképen és a típustáblán) Mérete 11×6,5 m (71,5 m 2), tájolása É–D (10 fokkal nyugat felé tájolva). Kiszedett falú épület, északi egyharmadában osztással, a kisebb északi rész is félbe osztott. Felül paticsos, hamus égésréteg, ez felmenő agyag- és faszerkezetre utal, amely téglatetőt tartott.122 Sárga agyagból a járószint épületen kívül és belül is (−18 cm), lehet, hogy erre épült a ház, és nem ez a belső padlószint. A falkiszedésben sárga morzsalékos kötőanyag, helyenként apró kövekből álló legalsó kősor. ÉK-en kívül két pillér maradványa (80×80 cm, paticsos, apró kövekből), itt lehetett a bejárat, oszlopokkal (28. kép 1). A Severus kori épület falait valószínűleg a 4. század második felében szedték ki. L/718.obj.: Severus-kor – 4. század Hozzáépítés az L/671. épület ÉNy-i sarkához,123 de önálló téglalap alakú forma, déli oldalon belső udvar csatlakozik hozzá. Tájolása ÉK–DNy, mérete 10 (16) × 3,7 m (59,2 m 2) (14. kép). Osztás az északi harmadában. Alatta sóderes, habarcsos planírozás, illetve a 671. épületet körbevevő sóderes járószintre épült.124 Téglatetős. É-i helyiség: Kis, majdnem négyzet alakú, 3×3,7 m. Középső helyiség: 7×3,7 m. Hosszú téglalap alakú rész, amelynek keleti fala megegyezik a 671. nyugati falával. É-i fala a belső osztófal. Nyugati fala mind a három helyiségnek közös. Délen omladékos fal, talán pillér (80×100 cm). Itt volt a bejárat. A helyiség belsejében habarcsos kemény padló (2–3 cm vastag), járólapokkal, közepén téglasorral, ez lehet fűtőcsatorna is, bár égésnyomok nincsenek (szél: 50 cm) (28. kép 2–3). Déli udvar: Ny-i fala (h.: 5 m) az előző helyiség folytatása, kb. 1 méteres megszakítás után. Déli fala nincs, nem köt be L/671–be. Inkább nyugat felé (736. épület) fordul, de csak egy rövid szakaszon. Belsejében sóderes vékony járószint, valószínűleg udvar lehetett. A Severus-korban épülhetett és a 4. század végéig használták a szórványérmek alapján. Alatta a sóderes szint Antoninus kori. L/767. épület II. periódusa. Severus-kor – 3. század (?). Mérete 14×7–8 m (kb. 110 m 2),125 tájolása ÉK– DNy. Megegyezik a mellette lévő L/736, 718, 671. épületek tájolásával. A telep legnyugatibb kőépülete, a félköríves házsor külső oldalán. Osztás a déli egyharmadánál és középen is fut egy osztófal hosszanti irányban. Különböző periódusban épültek egyes részei (29. kép 2). Falai szárazfalazásosak (általában 1–2 sor kő mélyek) és különböző szélességűek. Téglatetős, felmenő agyagfalú épület, fűtésnek nincs nyoma. A leletanyag nagyon kevés. I. periódus: (29. kép 3.) déli részen egy kisebb, kétosztatú kőépület (fekvő téglalap: 7×4 m). Falszélessége 45–50 cm. Falait a 2. periódusban megújították (K fal), illetve kiszedték (D-i, Ny-i fal). Eredetileg a nyugati oldalon szélesebb lehetett, mert az É-i fala (a későbbi osztófal) túlmegy a 2. periódus Ny-i falán, tehát az eredeti Ny-i fal kijjebb volt. Déli falának is hosszabbnak kellett lennie. Ennek a helyére épült az új D fal, amely az új Ny-i fallal alkot sarkot.126 Alsó sárga agyagszint tartozhat hozzá. A kerámiák alapján 2. századi az épület, mérete szerint melléképület lehetett. II. periódus: Megépül a nagy, álló téglalap alakú épület, új, szélesebb (70–80 cm) falakkal (D–K–É– Ny-i falak). Az északi és déli rész közötti osztófalat még használják. Az északi helyiség közepén van egy hosszanti osztófal is, de nem közvetlenül a déli helyiség osztófalának folytatásában. A déli helyiségekben égett paticsszint, amely helyenként olyan vastag, hogy esetleg leégett, bedőlt agyagfalmaradvány is lehet. A középső osztófalnál agyagtéglák, a DNy-i helyiségben egy foltban legfelül kavicsos járószint. ÉK-en egy négyszögletes részen járólapok, a helyiség többi részén sárga agyagréteg. A III. periódusban kiszedték az épület falait, de csak az északi részen. A leletanyag nagyon szegényes, se érmek, se sigillaták. Kora talán a 3. század. Esetleg ilyen alaprajzzal épülhetett az elszántott L/110. épület is, északi harmadánál osztással (l. az elszántott kőépületeknél). Analógiákat l. az előzőnél. A budaörsi L/718. épülethez hasonlóan egy nagyobb épület egyik oldalához, végéhez épített toldalék is lehet mint nyitott udvar vagy kert (pl. Klostergarten). Mursellában a 17. sz. nagyobb épülethez csatlakozik.127 Kisméretű melléképületként más vicusokban is előfordul (pl. Vicus Fortunae (Poetovio).128 Mérete alapján középen van a nagy és kis álló téglalap alakú épületek között. 126 Talán az eredeti déli fal maradványai a kövek a déli épületrész alsó felében, illetve egy köves betöltésű gödörben, a meglévő fal alatt. 127 Tschannerl 2008, 81, Abb. 2 (Klostergarten in St. Pölten/Aelium Cetium, 1. épület 14. h.); Szőnyi 2008, 10. kép. 128 Vomer – Gojkovič 2008, Abb. 16. 125 A 3. helyiségben osztófal mellett két cölöplyuk. Keskenyebb (szél.: 40 cm) és kevésbé mély fal. 124 ÉK-i sarkánál lehet, hogy volt egy korábbi helyiség. Keleti oldalon a fal alatt kb. 15 cm vastag sóderes habarcsréteg van. Ez egy kis rövid kiszedett falig tart, amely szintén a 671. északi falából indult ki (L/705. obj.). Ny-i fala alatt is habarcsréteg. 122 123 45 5. ÁLLÓ TÉGLALAP, KÖZÉPEN VÍZSZINTES OSZTÁSSAL (Severus-kor – 3–4. század) Ide sorolhatjuk az egymás mellett lévő II–III. kőépületet. Tájolásuk É–D, méretük különböző. Alaprajzuk bizonytalan, mivel elég nagy részüket elvitte a szántás. Egymáshoz való kapcsolódásuk kérdéses, van két fal közöttük, de nem ér össze. II. kőépület: Severus-kor – 3–4. század. Mérete kb. 11×4 méter (44 m2), tájolása É–D. Álló téglalap alakú épület, belső osztófala nem maradt meg, de biztosan volt, mert a két helyiségben különböző a felmenő fal és a padlószint. Mind a két helyiségben a falak alatt sárga agyagszint van, erre épült rá a kőépület. Az 1. déli helyiségben 5–10 cm vastag paticsréteg, amely valószínűleg beomlott felmenő falmaradvány, mert nincs tapasztva, alatta pedig köves omladékréteg. Ilyen kőalapozású paticsfal máshol is előfordul a kisebb épületeknél. Az északi 2. helyiségben egységes köves, barna betöltés, nincs nyoma se padlónak, se felmenő falnak. Miután a meglévő falmélység csak egysoros, az omladék már a falak szintje alatt van, ezt keltezi az Antoninus kori sigillata. Ez egy korábbi épület vagy planírozás lehet. A későbbi, meglévő épület korát több Severus kori sigillata, ill. késő római mázas kerámia jelzi. A két épület közötti falaknál szórvány hagymafejes ibula a 330–400 közötti évekből. Ez már a pusztulási omladékot keltezi. III. kőépület: Severus-kor – 3–4. század (30. kép) Az épület alaprajza bizonytalan, nyugati fele hiányos. Délen lezárul az 1. helyiség, de egy kiszedett fal indul a II. épület felé. A meglévő épület téglalap alakú, majdnem a közepén egy osztófallal. H.: 16– 20 méter, szélessége 10 méter, de biztosan folytatódik még nyugat felé. Falai szélesek (65 cm) és csak egy sor kő mélyen maradtak meg. A falszerkezet alapján három periódusa is van. 1) Legkorábbi a „C” fal melletti kiszedett fal, amely északon derékszögben befordul kelet felé, déli vége pedig átmegy a „D” fal alatt. Kora római kerámiaanyag volt benne (Antoninus-kor) és egy Severus kori sigilláta, amely már a falkiszedés korát keltezheti. Talán vele egykorú az 1. helyiség alatti sárga agyagos, cölöp31. kép: L/728. DNy-i sarok és szerkezetes felszíni ház és a 2. helyiség cölöplyukai L/687. Ny-i fal találkozása (ugyancsak kora római kerámiával). 2) A „D” osztófal, amely későbbi az első periódus kiszedett falánál, de korábbi lehet a „C” falnál, mert az alatta lévő sárga agyagba alapozták és nyugat felé túlfut rajta. Az A–B ti széle nincs meg ebben a periódusban.129 A Severus falakkal alkot egy négyzet alakú épületet, de nyuga- kori sigillaták talán ezt az időszakot keltezik. A dél Az északi helyiségben az épület kőomladéka alatt hamus, paticsos, laza törmelék, ez alatt jelentkezik a kiszedett fal szintje. 129 46 32. kép: v/152–153 épületek északról felé menő kiszedett falnál (U) és a II–III. kőépületek közötti falnál (Q ) is ilyen sigillaták vannak. 3) A „C” fal építését egy 3. század második feléből való érem keltezi.130 Az épületet legfeljebb a 4. század első feléig használták. Ennél későbbi leletanyag csak a falkiszedésbe ásott gödrökben van (l. III/10, 12. obj.).131 Analógia A villák melléképületeire nem jellemző a forma, bár néha majdnem középre kerül a máshol egyharmadnál lévő osztófal.132 Gorsiumban a késői erődfalhoz építve került elő hasonló osztású épület. A III. kőépülethez hasonlít talán a testvérhegyi villa (mansio) 2. épülete, amely gazdasági épület volt, az ásató szerint talán istálló és kocsiszín.133 Carnuntumban is előfordul.134 Az ÉK-i sarokban kemény sárga agyagos járószint, amelyet középen égett hamus faszenes sáv, illetve gödör szakít meg. Középen a Ny-i falnál korábbi paticsos, fekete szint,135 máshol a falak alatt fekete, iszapos talaj. Falai 60–70 cm szélesek, többnyire kiszedve, csak az ÉK-i sarok és helyenként a nyugati fal maradt meg. Kötőanyag nincs, egy sor kő mély. A Severus-korban épült, alatta 2. századi leégett objektum. V/152. obj.: Severus-kor (32. kép) Tájolása ÉNy–DK, mérete 14×7 méter (98 m 2). ÉNy-on a telep legszélső épülete. Alaprajza nem végleges, mivel nyugat felé még folytatódott,136 valószínűleg egy nagyobb épület részlete. Keleten a v/154–155. kis téglalap alakú épülettel való kapcsolata kérdéses. Belsejében a korábbi v/153. épület fűtőcsatornával (falai párhuzamosak a 152–vel). Falvastagság 60–70 cm, két-három sor kő mély, apró kövekből épült, sárga morzsalékos kötőanyaggal. É-i és K-i fala falkiszedés, Ny-i falának egy része kiszedés, DNy-i része valódi fal. Téglatető fedte, belsejében az ÉNy-i sarokban égett paticsos omladék, ez valószínűleg a felmenő fal maradványa.137 É-i és K-i falánál Antoninus–Severus kori sigillata keltezi. Z/1.obj.: 2–3. század. A telep DK-i legszélső épülete, csak az egyik fele van meg. Mérete: szél.: 7 m, meglévő h.: 10 m (70 m2). Belső osztásnak nincs nyoma.138 Tájolás: É–D. Téglateteje (imbrex) és esetleg fűtőcsatornája (égett lapos tegulák) lehetett. Kerámiája kora római, bár megérhette a 3. századot is. Analógia (2–3. század, Antoninus- és Severus-kor) A villákban a nagyobb épületek között gyakran kisebb szögletes vagy téglalap alakú melléképületek Tájolása É–D, mérete 50–100 m 2 között (h.: 10–14 m, állnak. Nagy méretbeli különbségek igyelhető meg sz.: 5–7 m). köztük. Bíró M. négyféle funkciót tulajdonít nekik L/728. obj.: Severus-kor (istálló, ól; magtár; raktár, kocsiszín; munkahely, Beleásva az L/687. épület ÉNy-i sarkába (31. kép; munkások szállásai).139 Pannonián kívüli villákban is gyakori (Voerendaal, Sontheim/Brenz, Laufen 34. kép 2). Mérete 13×6 m (78 m2). Belső részén sárgaagyag-padlófoltok, csatlakozva a IV. épület, Tengen-Büsslingen, Baden-Württemberg fal szintjéhez. Nem újították meg. Kívül a keleti oldalon stb).140 Belső erődökben is ismert (pl. Keszthelyaz L/733. felé sóderes járószint. Falszélesség 50 cm, kötőanyag nincs. Beleásva egy későbbi gödör (L/792. obj.). 135 Talán ezt keltezi a Domitianus–Antoninus kori sigillata. L/791. obj. Severus-kor (alaprajzát l. a térképen). 136 A Szőlőskerti u. menti árokban még látszott a déli fal folytatása (a DNy-on a legszélső kőépület a félköríves házsoron magas vezeték miatt a gép nem tudott az útig elmenni), de az út túloldalán már nem jelentkezett a felszínen kőépület nyoma. kívül. Méret: 10×4–5 m (kb. 50 m 2). 137 6. ÁLLÓ TÉGLALAP, OSZTATLAN Divus Antoninus Pius, antoninianus, Milano, 250–251, RIC 4/3. 90. A gödröket még akkor ásták, amikor a „C” fal alapozása állt, mert nem vágták át a falat, bennük viszont már épületomladék található. 132 Bíró 1974, Fig. 6b és d.: Keszthely-Fenékpusza 11, Parndorf E. épület. 133 Garády S.: Ásatások az óbudai Leopold-téglagyár mellett. ArchÉrt 49 (1936) 88; Thomas 1964, Abb. 118: kora a 2–3.század fordulója. 134 Cencic 203, Taf. 9. Gebäude 59. 130 131 A felszínen és a nyugati metszetfalban is vastag téglatetős törmelékréteg. A nyugati metszetfalban a felszíntől kb. 10 cm-re vastag égett paticsréteg van a tegulák mellett, ez lehetett az épület belseje, ahol a szántás nem vitte el még az egészet. 138 Belseje az iszap miatt nem került kibontásra, de belső osztófal nyoma nem látszott. Sokkal szélesebb nem lehetett, mert mellette van a z/2. kőépület. 139 Bíró 1974, 25–26, Fig. 1. 140 Willem, J. H. Willems: Die Villa rustica von Voerendaal (NL) und die landliche Besiedlung. Balácai Közl. III. 1994, 116–123, Abb. 2; Seitz, G.: Römische Siedlungsstelle Sontheim/Brenz – „Braike” eine villa? (D). Balácai Közl. III. 1994, 181–186, Abb. 1; Filgis 1994, 47 1. Fenékpuszta 1. és 12. épület, Gorsiumban a XVIII, XXXII. épület).141 Az L/728. épülethez hasonlóan, ferdén csatlakozó falakkal később hozzáépített téglalap alakú helyiség igyelhető meg a testvérhegyi villánál, a 2. század végén, 3. század elején.142 Rohrauer Wald útállomáson ilyen formában épült a lakóépület vagy az istálló a szögletes torony mellett.143 A katonai vicusokban ez az egyik alaptípus, főleg Matricában és Ulcisia Castrában maradt fenn. Nagyobbak a méretbeli különbségek: h.: 8–21 m, szél.: 3–8 m között.144 Mursella municipiumának légifotóján is feltűnik néhány ilyen kis téglalap alakú épület. Szőnyi E. üzleteknek értelmezi őket.145 Nyugati provinciák városaiban és kisebb telepein is előfordul.146 2. 7. FEKVŐ TÉGLALAP (OSZTOTT ÉS OSZTATLAN) (2–4. század) Tájolása megközelítőleg K–Ny. Mérete, valamint az osztófalak elhelyezkedése, megléte, illetve hiánya alapján több típusba sorolható. Legegyszerűbb a kora római, osztatlan, közepes méretű, fekvő téglalap (v/70), amelyen belül lehet esetleg egy belső hosszanti osztás (L/687. 1. periódusa). Függőleges osztófal tagolhatja középen (L/767, 1. periódus). Gyakori az egyötöd résznél osztott téglalap fekvő változata (L/687, 766. obj.), belsejében hosszanti osztással. Bennük főleg kora római leletanyag, majd a Severus-kort kihagyva a 4. századi érmék következnek.147 A későbbi periódusokban egyre több, kisebb helyiségre osztják. Van egy kisebb, több belső helyiséggel, folyosóval tagolt forma, amely a városi házakhoz hasonlít (L/32. obj.). A Z/A fal több pilléres nagy épület, de ugyancsak hiányzik a fele. Néhány félig elszántott épület is tartozhatott ide.148 Hossza általában 17–18 méter, szélessége 5–8 m. Ennél jóval kisebb az L/767. obj. és jóval nagyobb az L/687. obj. 3. periódusa. A nagyméretű, több helyiséAbb. 3, Abb. 12; Nuber, H. U.: Villae rusticae. Römische Bauernhöfe und Landgüter in Baden-Württemberg. In: Imperium Romanum 2006, 270–277, 339. kép (téglalap alakú H, G épület; szögletes F, E épület). 141 Bíró 1974, Fig. 5b, e (fekvő téglalap); Sági 1989, 3. ábra; Bánki – Fitz 1998, Abb. 7. 142 Thomas 1964, Abb. 121, IV. 143 Thomas 1964, 260, Abb. 137; Bíró 1974, Fig. 5d (istálló): méret: 13,4×21 m. 144 Kovács 1999, 154. 145 Szőnyi 2008, 46, 15, 16. sz. épület. 146 Kortüm, K.: Städte und Kleinstädtische Siedlungen. Zivile Strukturen im Hinterland des Limes. In: Imperium Romanum 2006, 154–164, 171. kép (Wimpfen városa), 176. kép (Neuenstadt a. K.). 147 Ez azért érdekes, mert a telep virágkora a Severus-kor, nagyon sok sigillatával. Ha ezek közül egy db sincs ezekben az épületekben, akkor lehet, hogy a markomann háborút nem élték túl és a falkiszedést keltezik a késő római érmek. Ellentmondd ennek a falszerkezet alapján megállapítható több periódus, amelynek akkor egy évszázadon belül kellett volna bekövetkeznie és az L/766. ÉK-i sarkánál kövezett útfelszín részlete, amely valószínűleg 4. századi. 148 L/746. obj. DK-i sarok van meg: 5×2,5 m. 48 3. 33. kép: L/32. épület. 1: összesítő rajz; 2: oltárkő a 2. helyiség bontásakor; 3: a kibontott épület nyugatról ges épületekhez sorolható a v/49. és 50. épület (l. következő típus). 7. osztatlan épület Kisméretű fekvő téglalap, mérete 10–50 m2. Több, más típusba már besorolt épület is tartozhat ide. Így például felszíni agyagfalas építmény az L/107. 1. obj., egyik oldalon kőfallal megerősítve.149 Félig földbe mélyített kőfalas kis építmény az L/30. északi fele (11 m 2). A szögletes osztatlan épületeknél is van téglalap alakú (L/733. obj.), bár ennek mérete inkább a következő csoportba illik (70 m 2). Közepes méretű fekvő téglalap, méret kb. 100 m2. v/70. obj.: kora római (Hadrianus–Antoninus kori). Mérete 17×5–6 m (kb. 100 m2), tájolása K–Ny. Alaprajza bizonytalan. K-i fala hiányzik (újkori falkiszedés nyoma), belső osztófala nincs. É-i falát három omladékos kőkupac jelzi, a középsőből kisebb elágazás indul észak felé.150 A DNy-i sarokban is látszik egy falkiszedés, ez megy délre az újkori kerítésárokig. Falai szélesek (70–80 cm), mellettük fekete sáv, amelyről átvágáskor kiderült, hogy egy széles alapozási árok.151 Téglateteje volt, felmenő fala a kevés omladék miatt valószínűleg nem kőből készült. Az É-i omladékban lévő sigillaták keltezik építését a 2. század elejére (Domitianus–Hadrianus-kor). Egyéb kerámia 2. századi. Analógia: melléképületként villákban, városokban, belső erődökben egyaránt előfordulnak.152 7a. Középen osztott, kisméretű fekvő téglalap, mérete kb. 28 m2 . Az L/767. épület déli fele az 1. periódusban egy kis fekvő téglalap, középen függőleges osztással. Mérete 7×4 m (28 m2). Később nagy álló téglalappá bővítik, belső osztással. Kora: 2. század. Tájolása K–Ny (L. 29. kép 3–4). Analógia például a carnuntumi vicusból.153 Formára hasonlítanak még a kisméretű szentélyek is, majdnem középen lévő osztással.154 7b. Kis helyiségekre osztott, közepes méretű fekvő téglalap. L/32. obj.: Severus kor – 4. század vége (33. kép) Tájolása K–Ny (kb. 15 fokkal délre), mérete: szél.: 5 m, meglévő h.: 18 méter (90m2), de nyugati záródása bizonytalan (rajta újkori szemét). Belül több osztás. Kelet felől haladva 1–2. helyiség, közte osztófal, majd egy folyosó és újabb két kisebb helyiség (3–4. h.). Kőomladék alatt mindenütt égett, paticsos foltok, de nem 149 Déli oldalát belülről egysoros, nagy kövekből álló kőfal támasztja meg, leszűkítve ezáltal az épületet (falh.: 1,5 m, szél.: 40 cm, belső méret: 4,4×2,2 m). Belül osztatlan, 2. századi. 150 Kaba M. ásatásának 12. árkában került elő az épület déli falának részlete. Az északi fal nem jelentkezik, de kb. 8 méterre észak felé újabb kőomladék. Lehet, hogy az északon talált kőkupacok csak válaszfal vagy belső pillér nyomai és az északi zárófalat már elszántották. Ez esetben az épület nem 5, hanem 8 méter széles lehetett. 151 Szél: 160 cm, −60 cm. 152 Bíró 1974, Fig. 5 (istállónak tartja); Sági 1989, 11. ábra; Cencic 2003, 76–79, Taf. 9. Gebäude 50, 9. (Carnuntum); Szőnyi 2008, Abb. 10. 30. épület stb. 153 Cencic 2003, Taf. 9. Gebäude 3 (vicus), Taf. 10. Gebäude 7 (fűtött). 154 L. még Örvényes, a középfolyosós épület toldaléka: Hajnóczy 1975, 30, 11. kép; Budatétény 1972/1. épület: Szirmai 1978, 2. kép; Zsidi 1991, 157, 20. j. további analógiákkal (Bp.-kaszásdűlői villa udvarán 8–9. h.). 2. 3. 34. kép: L/687. épület periódusai összefüggő padlószintként, gyakran a kőomladékkal keveredve, így lehet, hogy felmenő agyagfala égett le. Falai szárazfalazásosak (szél,: 60 cm), két-három sor kő mélyen maradtak meg. Az 1. helyiség téglalap alakú, amelynek talán volt két belső keskeny osztófala (indulásuk az északi falnál megmaradt, köztük vastag, égett paticsréteg), de lehet, hogy csak kőkemence-maradvány (szél.: 160 cm). Itt esetleg konyha lehetett. Belső méret: 3,5×7 m. Északi és keleti fal omladékos (szél.: 60 cm), a DK-i sarok hiányzik. A falak alatti nyesésben korábbi gödörfoltok. A 2. helyiség belső mérete 4×3,7 m. A felső köves omladékban 3. századi oltárkő, alatta sárgás betöltés, 49 1. 2. 3. 35. kép: L/687. épület. 1: Ny és Ny1 fal; 2: az épület DNy-i része; 3: D-D1 falak; 4: Légifotó (L/687, 728, 733, 671, 601. obj.) 50 4. majd sötét fekete rész, patics- és faszénfoltokkal. Az É-i sarokban köves, késő római és fal alá nyúló kelta gödör (egymásba ásva). A 3. helyiség folyosója 3×0,9 m, a helyiség belső m.: 3×3 m. Az omladék alatt paticsos, égett foltok. Északi felében égett, hamus gödör, felül félkörívben kövekkel (a gödör alámegy az osztófalnak). A 4. helyiség ÉNy-i fele hiányzik, nincs kötésben a korábbi falakkal. Belsejében paticsos, köves omladék. A beomlott paticsfal összefüggő rétegként található a 3–4. h. közötti metszetfalban (nem járószint, mert nem a falak aljánál van). Kora: Alatta késő kelta gödör (2. h.) és kora római objektumok (1, 3. h.). A sok Severus kori sigillata jelzi, hogy a markomann háborúk után épült. Ugyanakkor a 3. század középső harmadából származó oltárkő (33. kép 2), mivel nem járószintről, hanem omladék rétegből került elő – esetleg a kőfalba volt beépítve –, inkább a 3. század közepi építkezést valószínűsíti. A későbbi átépítéskor is beépíthették a falba. A 4. századi érmek (306–367) alapján a Valentinianus-korban, vagyis a 4. század legvégén még használták. Szórvány hagymafejes ibula a 330–400–as évek közötti időből. Falmegújításoknak nincs nyoma, bár valószínű, hogy használatának kb. másfél/két évszázada alatt javították, átépíthették. A 2. h. ÉK-i sarkában lévő tárolóverem köves pusztulási omladéka és besimított kerámiája a 4–5. század fordulójára keltezhető. Analógia: Az ilyen, három-négy helyiségből álló téglalap alakú épületeket a fürdőkhöz sorolja Bíró Mária, bár az általa említettek többségéhez apszis is csatlakozik. Lehet lakóház is, egyik végében fürdővel (pl. Purbach I. épület).155 A testvérhegyi villa (mansio) 1. épülete is hasonló, több kisebb helyiségből álló épület, különböző periódusokban épült. Előtte volt egy kút, akárcsak Budaörsön.156 A Dráva menti villákban is épült hasonló.157 Városokban gyakoriak ezek a hosszú, keskeny sorházak, Bíró 1974, Fig. 15; Thomas 1964, 192, Abb. 104, méret: 24×11 m. 5 helyiségből álló, fűtött lakóház, nyugati végében kerek fürdőrésszel. 156 Thomas 1964, Abb. 18, kora: 2–3. század. 157 Strmčnik – Gulič 1991, 9, 6. kép (Radvanje). 155 1. 4. 2. 3. 36. kép: L/766. épület. 1: Keleti fele (1–2.h.); 2: B-B1 falak; 3: Nyugati vége „D” fal; 4: Légi fotó több kisebb helyiséggel. A carnuntumi canabaeban a templomkörzet szélén található.158 158 Cencic 2003, 57, Taf. 5. 1–4.; Szőnyi, E.: Häuser im Municipium Mursella. In: Scherrer 2008, 235–249, Abb. 13. (3. épület). 7c. Függőlegesen és vízszintesen is osztott (egyötödénél függőlegesen, középen vízszintesen osztott) nagyméretű épület. Két ilyen több periódusú épületünk van. Egyik nagyobb (250 m 2), a másik kisebb (126 m2), ez utóbbi egyik periódusában újabb függőleges osztófalat kap. L/687. obj.: 2. század eleje – 4. század vége (34–35. kép) A félköríves házsor legdélibb tagja. Több periódusa volt, a 2. század elejétől a 4. század végéig terjedő időszakban, a Severus-korban pedig helyette egy álló téglalap alakú ház állt itt (L/728). Az első és utolsó épület fekvő téglalap alakú. Belsejében valószínűleg mind a két periódusban volt egy hosszanti, K–Ny irányú osztófal. A K-i egyötödénél függőleges osztófal. Ez a kisebb keleti helyiség az L/600–as objektum, amely talán belső udvar lehetett, déli részén sóderes kavicsos felülettel, rajta nagyon sok kő.159 Tájolás: megközelítőleg K–Ny (kb. 15 fokkal délre). Illeszkedik a félköríves sorba, akárcsak a felette lévő L/733, 671. épületek. Ugyanilyen tájolással épült mellette később az L/766. épület. Téglatetőre utal az épület belsejében lévő téglás pusztulási omladék. Omladék alatt sárgaagyag-járószint az épület K-i felében, amely leéghetett, mert foltokban paticsos. Ez az épület legkésőbbi járószintje volt. Déli oldalon kívül sóderes szint övezi. Falai sárga agyagba rakva, habarcs nincs. Vágja az L/557. árok. 1. periódus: Méret: 17×8,5 m (144,5 m 2). Falai: B/1– Ny/1–D/1, keleten valószínűleg a 600. obj. osztófala.160 Keleti felét korábban L/600. objektumnak neveztük (álló téglalap, belső osztással az egyharmad résznél), de kiderült, hogy összeérnek az L/687–el. A sóder kb. 2 m széles, 2–3 cm vastag, alatta és felette kövek, legalul barna altalaj. Déli fele bizonytalan, nem zárul le rendes fallal. Valószínűleg a „D” fal jött el idáig. Esetleg útrészlet is lehetett az első periódusban. 160 DK-i falsarok hiányzik. A D1. fal keleti végén a sárga falkiszedés átvált feketébe és nincs több kő. Lehet, hogy kevésbé mélyre alapozták 159 51 37. kép: L/766 épület periódusai Ez a legkorábbi fekvő téglalap alakú épület, belsejében középen esetleg egy K–Ny irányú osztófallal (B/3. fal). Belül a déli részen leégett faszenes foltok (felette későbbi agyagos paticsréteg). DNy-i sarkánál indul egy rövid kis fal dél felé, mellette nagyméretű pillér (35. kép 2). Talán a patak felé nézett oszlopos bejárattal, vagy itt futott a nyugati kerítésfal oszlopokkal. A pillértől délre sóderes járószint maradványa. Sóderes járószint van a DK-i részen is az L/600 obj. belsejében, talán nyitott udvar vagy út lehetett. A kőfallal határolt előtér csak az utolsó periódusban épül meg.161 A falon ezt a sarkot. A 600–as objektum nyugati fala ugyan sarkot alkot a 3. periódus B falával, de onnan, ahol a már kiszedett B1. fal becsatlakozna, megváltozik a falszélesség (keskenyebb fal fut északra a B falig). Tehát valószínűleg az 1. periódusban a szélesebb fal volt az épület nyugati záró fala, amelyet később megnagyobbítottak észak és kelet felé egyaránt. Déli végében nagy küszöbkő, mintha folytatódna még dél felé, de megszakad. 161 Tisztításkor Domitinaus–Hadrianus kori sigillata, illetve 4. századi érmek (336–375). A B1. fal keleti vége nyomokban látszik az L/600. belsejében is, de csatlakozása a 600. keleti zárófalához nem maradt meg. 52 38. kép: L/766. épület ásatási összesítő rajza kívül az északi oldalon, az L/733–687. között vékony sárga agyagos járószint, erre épülhetett az első periódus épülete. Kora: Hadrianus–Antoninus-kor. 2. periódus: beleásták az L/687. ÉNy-i sarkába a kissé eltérő tájolású L/728. épületet. K-i fala a 687. obj. B1. falát átvágja (35. kép 2, 5.) és a B2. falkiszedésig fut. Valószínűleg a B/2. (a 3. periódus osztófala) ráépült a 728. korábbi déli zárófalára. Déli fala alámegy a 687. Ny-i falának, valószínűleg ráépült az Ny1. falra (de ennek nincs nyoma, mert mind a kettőt kiszedték). Álló téglalap alakú ház és mivel még csak nem is derékszögű a korábbi falakra, valószínűleg építésekor már nem használták az 1. periódus épületét. A rétegtan alapján Severus kori, bár sigillata nem került elő. 3. periódus: az L/687. felső, nagyobb, fekvő téglalap alakú épülete, keleti egyötöd résznél osztással (l. L/600–as obj.). Mérete 23×11 m (253 m 2). Falai (60 cm szélesek): É–Ny–D–600. obj. K-i fala. Valószínűleg ekkor szedték ki a korábbi D1, Ny, B1. 1. 2. 3. 39. kép: L/577. obj.: Severus kor –4. század 1: Periódusrajz; 2: fűtőcsatorna; 3: Ny-i fal falakat és építettek mellé az újakat (a falak párhuzamosak, a tájolás egyezik) (35. kép 1, 3). Osztófala K–Ny irányban a B2. fal, É–D irányban a 600. obj. Ny-i fala. Küszöbkő a DK-i részen található. Belül az ÉK-i részén néhány lapos járólap van az omladék alatt, a DK-i felében pedig paticsos, agyagos járószint a felső köves, téglás omladék alatt (illeszkedik a fal legalsó sorához). Valószínűleg ugyanez a vékony sárga agyagszint fut a 600. osztófala melletti átvágásban, az egész helyiség szélességében. Bontáskor látszik, hogy a felső omladék alatt, vele keveredve egy kb. 10 cm vastag, agyagos réteg (benne kövek) van, lehetett bedőlt agyagfal is. Keleti szélén az L/600 obj. esetleg egy belső udvar volt, déli részén sóderes kavicsos felület, kb. 2 m szélesen. Északi felében nincsenek kövek, a kettő között volt egy osztófal (a korábbi B1. vonalában). Kora: késő római leletanyag az érmeket kivéve nincs (érmek 335–375–ig). A kavicsos részről (L/600 obj.) 1–2. századi sigilláta és 4. századi érmek kerültek elő. 4. periódus: Az épület használata után az L/557. árok keresztülvágja és falainak egy részét kiszedik. L/766. obj.: 2–4. század (36–38. kép) Mérete 18×7,5 m (135 m 2), tájolása megközelítőleg K–Ny (15 fokkal délre). A „Lagermax” legdélibb épülete. K-i végében É–D-i osztófal (egyötöd részénél) az első periódusban, majd hosszanti osztófalak épülnek, több részletben (a K-i kisebb helyiségben, majd később ez az osztófal végig megy az egész épületen). Ny-i végében is lesz a 2. periódusban egy keskeny É–D irányú osztófal. Belső oszlop a hosszanti nagy helyiség válaszfalánál (az 5–3. h. közötti falon). Kisebb, tisztázatlan osztófalak az 5. helyiségben. A bejárata esetleg a déli oldalon, ahol van egy 1,5 méter széles falkiszedés. Kívül az ÉK-i sarokban egy köves járószint (út) részlete (2×2,6m). Az előkerült kerámia főleg 2. századi (Hadrianus–Antoninus–Severus sigillaták), felette több 4. századi érem. A periódusokat a falszerkezet alapján állapítottam meg, a leletanyag nem válik el. Az 1. periódus fekvő téglalap, keleti egyötödénél osztás. Falak: É-i, K-i, D-i, Ny-i és a belső osztófal (A). A déli falnál és az osztófalnál megmaradt az 1 sor kő mély, szélesebb (60 cm) alapozás, majd erre jön a keskenyebb (szél.: 50 cm) felmenő fal 2–3 sor köve. Megigyelhető, hogy a domb lejtését követve a patak felé, egyre mélyebbre alapoztak (l. K-i fal). Kora: Hadrianus-kor (36. kép 1). A 2. periódusban megépül a hosszanti belső „C” osztófal keleti szakasza és a vele sarkot alkotó É–D irányú B fal. Megszűnik a korábbi „A” osztófal (C ráépült). Az épület nyugati felében ekkor épül az egysoros D fal, tagolva az addig osztatlan nagyobb helyiséget É–D irányban (36. kép 3). Kora: Antoninus-kor. 53 A 3. periódusban a középső K–Ny irányú osztófal (C fal) rosszabb minőségben tovább épül nyugat felé (kövei rajta vannak a D falon).162 Tisztázatlan belső osztófalak vannak az 5. helyiségben. Kora: Severus kor. A 4. periódusban B/1. szélesebb felső fal épül a korábbi B helyett (36. kép 2). A kisebb osztófalak kora az 5. helyiségen belül kérdéses, az egész épületet használják még ekkor. Kora: 4. század (érmek: 330–361). 162 C fal: a K–Ny-i osztófal az 1–2, 3–4. helyiségek között. A B falig jól megépített, ettől nyugatra csak egyenes vonalban vannak rendszertelen kövek, Ez már csak a szétszántott fal alja, későbbi hozzáépítés. 163 Kiss Á.: A tüskevári római telep 1962–1963. évi feltárása. VMMK 6 (1967) 37–54, 3. kép: 6 helyiség, DK-i tájolás, 2–4. század (zöldmázas dörzstál). 164 Bánki – Fitz 1998, 251–252, Abb. 10; Fitz, J. – Bánki, Zs.: Forschungen in Gorsium im Jahre 1979. Alba Regia XIX (1981) 206, Abb. 9. 165 Thomas 1964, Abb. 24; Bíró 1974, Fig. 7a. 166 Bíró 1974, Fig. 1a, bár alaprajza a későbbi publikációkban módosult, l. Palágyi 1992, Abb. 5: fekvő téglalap egy osztással. 167 Pusztai 2001, 3. kép. 168 Bíró 1974, Fig. 6f. (hosszanti osztás nincs). 169 Vasić 1970, T. III/1. 170 Reutti 1994, Abb. 16; Cencic 2003, Taf. 9. Gebäude 52. 54 40. kép: v/49. épület felülnézeti rajza Analógia Tüskevár 1. sz. villaépülete hasonlít bizonyos fokig az L/766–nak arra a periódusára, mikor már mind a két végében van osztófal, bár nagyobb (14×25 m) és csatornázott. Belsejében nem fut végig a hosszanti osztófal, csak egy belső folyosót választ le az északi felében.163 Rendeltetése lakóház. Gorsiumban több késő római épület belső osztása is hasonló, bár méretük többnyire nagyobb. Az LXIII. épület mind a két végében és középen vízszintesen is osztott. Fűtött, terrazzópadlós, késő római lakóház oszlopokkal. A XII. hosszú (35,8×14 m) ház nemcsak a két végében, de belül is több helyiségre oszlik. Nem fekvő, hanem álló (ÉNy–DK) téglalap.164 Kékkúton az I. bazilika leginkább az L/766. épülethez hasonlít, de nincs hosszanti osztása, csak a keleti egyharmadában osztott és a déli oldal közepén egy bejárat (kb. 34×15 m). Keresztény bazilikának rekonstruálták, belsejében oszlopokkal, de valószínűleg horreum.165 Szentélynek tartják a Baláca X. épületet.166 Mosonszentpéter II. épület, mind a két végében osztás (egyik két lakóhelyiséges), de középső hosszanti tagolás nincs.167 Egyharmad helyett egyötödénél lévő osztás is előfordul a villaépületeknél (pl. Ellenderhof 2. épület).168 Fekvő téglalap kb. egyharmadnál osztással Szarajevó környékén.169 A Birodalom nyugati provinciáiban a villák kisebb főépületeinél, külön típusként tartják számon ezeket a szögletes, belül többszörösen tagolt épületeket, Carnuntumban is előfordul.170 1. 2. 5. 3. 4. 41. kép: 1: v/49 DK-i 1. helyiség; 2: v/49 dupla fal északon; 3: v/49–50 közötti folyosó; 4: v/49–51–56. objektumok keletről; 5: v/50. 1. helyiség 7d. Tisztázatlan belső osztás és támpillérek Z/kőépület: 2. és 4. század. Meglévő méret: kb. 25×10 m (északi széle hiányzik). Tájolás megközelítőleg K–Ny. Hosszanti déli fala maradt meg, kívül 2 támpillérrel. Belső falaiból 55 csak részleteket találtunk.171 A két támpillér négyszögletes, mérete: 1,5×1,5 méter (50. kép 4). Mellettük egy délre induló falkezdemény. Téglateteje volt. Kora: az épület alatt 1–2. századi leletanyag, a többi kerámia kora római, a déli falnál 4. századi mázas kerámia. Analógia: Ez a támpilléres típus horreum szokott lenni és a 4. századra jellemző.172 Gorsiumban több épületnél is előfordulnak támpillérek, például a 4. századi tabernae/laktanya (IV. épület) déli falát erősítik kívülről támpillérek.173 8. FEKVŐ TÉGLALAP, 1/3 RÉSZNÉL OSZTÁSSAL ÉS TÖBB KISEBB HELYISÉGGEL L/577. obj.: Severus kor – 4. század (39. kép) Mérete 17×12 m, tájolása K–Ny. Az L/486. középfolyosós épülettel majdnem összeér az ÉNy-i sarkánál, de tájolása más. Téglalap alakú épület, amelynek keleti felét egy nagy szögletes helyiség alkotja, nyugati, keskenyebb felét osztófalak tagolják. ÉNy-i sarkában téglával kirakott aljú fűtőcsatorna. Déli zárófala csak részletekben maradt meg. DNy-i sarkát vágja az L/557. árok. Több periódusú, de mivel a falak szinte sehol nem csatlakoznak egymásba, illetve kiszedték őket, alaprajzot nehéz megállapítani. Mintha két, kissé eltérő tájolású épület lenne egymáson. A felső, nagyobb épületet „A, B–P, K-i, É-i” falak határolják,174 belső osztófalai kérdésesek (E1–D1, N és fűtőcsatorna), délen még egy újabb téglalap alakú, kisebb szobákra osztott épületrésszel bővülhetett („G–F, I, H felső fala).175 Alatta lehetett egy korábbi épület, kiszedett L–M falak, délen J és H alsó fala (szél.: 45 cm), nyugaton vékony egysoros osztófalakkal: D–C–E (szél: 35 cm). Ezek bár jelenleg nem kötnek be az „A” falba, de valószínűleg eddig tartottak. Itt lehetett egy korábbi fal, amelyre az „A” fal ráépült, vagy az az A–B/P falak már az épület első periódusában is meg voltak. A falszerkezetek alapján is legalább két periódus lehetett: például az E/1. fal párhuzamos az E fallal (felváltja azt) és ráfut a korábbi D falra. A H fal K–Ny ága korábbi, mint a rá merőleges H1. fal. Járószintmaradványok csak a nyugati felében maradtak meg. Alul vékony sárga agyag, felette sóderes réteg (B–C–D falak között), talán belső udvar volt. A C faltól északra a vastagabb sárga agyagrétegre om- Észak felé nincs meg a széle, a földdepó alá megy. Osztófala: B–C, nyugati zárófala: D fal. 172 Bíró 1974, Fig. 8. 173 Fitz J. – Lányi V. – Bánki Zs.: Kutatások Gorsiumban 1975–ben. Alba Regia XVI (1978) 172–173, a pillérek között 3 méteres távolság; Bánki – Fitz 1998, Abb. 10 (LXIII. épület két végén). 174 Falszélesség: 60–65 cm, három sor kőből áll. 175 Falszél: 50–55 cm, két sor kő, közötte kisebbek. 42. kép: v/49–50 épület periódusrajz lott a tető.176 Téglateteje volt. Délen a téglás omladék alatt kavicsos, sóderes széles sáv (belső út a félköríves házsor mentén?). É-on is kavicsos sávval csatlakozik az L/486–hoz. ÉNy-i sarkában fűtőcsatorna. Keltezés: A sigillaták Domitianus/Hadrianus–Antoninus–Severus koriak, van két ilyen korai érem is (Nero és Antoninus Pius). Ezek inkább az épület alatti korábbi gödröket keltezik (L/684, 685. obj.). Nem valószínű ugyanis, hogy egy időben épült a félköríves házsor teljesen eltérő tájolású épületeivel. Érem kettő van a 3. századból (230–249), a többi 4. századi. Kerámiája változatos, 1–4. századig keltezhető. Elképzelhető, hogy a markomann háborúk alatt elpusztult objektumok fölé a Severus korban épült az első kőépület, majd a 4. század folyamán átépítették. Valentinianus alatt leégett, mivel a felső omladék alatt még voltak 355–361–ből származó érmek (égett érmek 361–ből a fűtőcsatornában). A 4. század utolsó harmadában még megújították, mivel 378–ból származik az utolsó érem. A nyugati „A” fal mellett egy 330–400–as évek közzé tehető hagymafejes ibula is előkerült. Analógia: Lakóépület lehetett, KeszthelyFenékpuszta 9. épülete hasonlít hozzá: a keleti nagy teremnél volt a bejárat és ebből nyíltak a kisebb szobák. Egy verandaszerű kiugrás is van a DNy-i sarokban. A nagyobbik terem fűthető. A testvérhegyi 3. épület elrendezése is hasonló, de az egyes helyiségek mérete és aránya más, mint a budaörsi L/577. épületé, a főépület mellett helyezkednek el, biztosan nem gazdasági célból épültek.177 A gleisdori villa épülete ugyancsak keleten egy nagy szögletes, nyugaton több kisebb helyiségre osztott részből áll, lakóház és gazdasági rész egy udvarral összekapcsolva (kora római).178 171 56 176 Miután a C fal két oldalán különböző padlószint van és erre omlott a tető, a C fal lehet, hogy az 1. periódusban épült, de még az épület pusztulásakor is tagolta a nyugati részt. 177 Bíró 1974, 34, Fig. 11c–d. 178 Modrijan 1969, 5, Abb. 1. 43. kép: L/527. épület 9. HOSSZÚ, KESKENY, FEKVŐ TÉGLALAP, TÖBB KIS HELYISÉGGEL (Severus-kor – 4. század második fele) Két ilyen épületünk van a „villa” sávjának északi szélén (v/49–50), egymással szemben, köztük 2,4 méter széles „utca” vagy folyosó.179 Jóval hosszabbak, mint az előző típus házai (kb. 30–40 m). Egy, helyenként két helyiség szélességben maradtak meg. A meglévő szélesség kb. 4,5–7 m. Méretük alapján nem lakóházak, inkább üzletsor lehettek, több kisebb helyiséggel.180 Az „utca” keleti végét lezárhatta valami kapu, mert egy sor követ találtunk a két épület között, de ez inkább már csak keskeny falkiszedés. 180 Mursella municipiumánál a légifotón látható, több belső osztással rendelkező hosszú épületet tartja Szőnyi E. üzletnek (Szőnyi 2008, 46, 10. kép 3. sz. épület). 179 A tabernae általában porticusszal szegélyezve, főútvonalak mellett fordul elő (l. Aquincum, Gorsium). Itt nem maradt meg ilyen útvonal, Budaörsön a telep kőépületes, központi részét határolta északról ez az épületsor. Tájolás: K–Ny. Északi fele elszántva, az első periódusban esetleg kövezett út vagy árok zárhatta le. Legalább két periódus megigyelhető a falszerkezet alapján.181 Koruk a sigillaták és érmek szerint a Severus-kor és a 3. század (érem 226–ból). 4. századi kerámia és érmek főleg a délebbi 49. épületnél (355–367) kerültek elő. V/49. obj. Severus-kor – 4. század vége (40–42. kép) Déli felét az újkori szemétlerakás és bolygatás elvitte.182 Méret: h:. 29 m,183 meglévő szél.: 4,5 m (ha öszszejön a v/51. falsarokkal, akkor 7 m). Falai alatt sárga agyagszint, illetve égett faszenes, paticsos korábbi objektumok a keleti részen (1–3. h.). Téglateteje volt. Legalább egyszer megújították, mert északi zárófala dupla; a későbbi külső fal keskenyebb, a belső szélesebb (B1), gyakran csak falkiszedés formájában van meg. Az 1. helyiség „A” fala a külső fallal alkot sarkot. Kelet felé indul még belőle egy fal (a „B1” fal folytatásában, tehát az 1. periódushoz tartozhatott). Nyugaton nem záródik le, valószínűleg a v/58–59. omladékig tartott.184 A déli fal is csak részletekben maradt meg. Egyik osztófala dél felé összeér a v/51. falsarokkal (ez is az 1. periódus).185 Esetleg hozzá tartozott a Kaba M. által feltárt hypocaustumos épületrészlet. Falai kb. 60 cm szélesek, helyenként sárga agyagos kötőanyaggal (keleti és déli falnál). Itt is megigyelhető, hogy ugyanannak a falnak az alapozása különböző mélységű, például az É-i fal (B) nyugat felé haladva már csak egy sor kő mély, a keleti sarkon pedig kettő. Ez vagy periódusbeli különbség, vagy az 1. helyiség alatt a DK-i sarokban volt egy korábbi objektum, amely miatt mélyebben kellett alapozni.186 Némelyik 181 Alattuk korábbi, 2. századi objektumok a v/49. és a két épület közötti részen. Nyugati szélüket későbbi árok vágja, és avar sírokat ástak a v/59. 3. helyiségbe. 182 A szemétlerakás Kaba M. ásatásának gödreiben halmozódhatott fel. A 13. árok északi felében megtalálta a v/49. 2–3. közötti válaszfalának és az épület déli falának omladékát, majd dél felé egy hypocaustumos fűtőcsatornával ellátott épületsarkot. Bár a falak nem érnek össze v/49–el, de irányuk hasonló, így egy épülethez is tartozhattak. (44. kép) 183 Keleti toldalékfala esetleg sarkot alkotott a v/37. dél felé induló falával, akkor a hossza 36 m. Amennyiben nyugaton a v/59. a folytatása, akkor kb. 42 m. 184 Humuszoláskor 30–40 cm mélységben vastag téglatörmelékes réteg v/59. és v/49–50. falai között. Itt lehetett esetleg egy önálló kisebb épület is (l. v/59. objektum: rövid, K–Ny irányú falsarok [h.: 2,4 m, szél.: 65 cm], nagy kőomladékkal és vastag téglaréteggel körülvéve]. Esetleg összefügg a nyugatra lévő v/86. É–D irányú fallal is. Severus kori. 185 Délen a 3–4. h. között a „J” fal alatti metszetben látszik egy falcsatlakozás, ez valószínűleg a v/51. fala volt. Mivel azonban nem derékszögben csatlakozik, így kérdéses. Esetleg az újkori szemét alatt lehetett az épület többi része. 186 D-i fal alatt égett faszenes foltok. Ugyanilyen észak felé a v/49–50. közötti utcán is a falak szintje alatt. 57 1. osztófala nem derékszögben csatlakozik az északi falhoz (pl. a 2–3. h. között F fal, J fal, v/51. fal stb.). Padlószintek: a 2. helyiségben az omladék alatt sárgaagyag-járószint, alatta korábbi paticsos foltok és gödörház. A 3. helyiség északi felében ugyancsak sárga agyagszinten van az omladék és alatta a paticsréteg, ez esetleg korábbi objektum maradványa, de lehet bedőlt paticsfal is. Az É-i fal alatt sárga agyagréteg. Négy helyiségre osztottuk (kelet felől számozva), de a 2. helyiséget is kettéosztja egy kiszedett fal. Egyetlen jól megépített helyiség maradt meg a DK-i sarokban, mérete viszonylag kicsi (1. h. belső mérete: 1,5×3 m). Severus kori sigillata keltezi az építést,187 a 4. század második feléből való érem az épület használatának végét. v/50. obj.: Severus-kor – 3–4. század (42. kép) Méretek: h.: 26 m (ha v/53–54–46. és 37. is hozzá tartozik a keleti oldalon, akkor 40 m), meglévő szél.: 7,5 m (omladékkal együtt). Csak a déli zárófala van meg teljesen (szél.: 80 cm), de lehet, hogy folytatódott kelet felé. Itt vele egyvonalban v/37. falai, illetve ívesen v/54–55. falomladéka. Ezek 4. századi hozzáépítések lehettek. A keleten lévő zárófal keskenyebb (55 cm), ez alátámasztja, hogy csak osztófal volt. Észak felé két helyiségsor széles, zárófala nincs és folytatásnak sincs nyoma. Lehet, hogy kevésbé mélyre alapozták, mert a dombtető felé haladva a keleti fala is egyre sekélyebb lesz (B fal). Valószínűbb, hogy időbeli különbséget jelez az alapozás eltérő mélysége, ugyanis a DK-i sarokban a „B” fal (A–D falak között l. 1. h.) 3 sor kő mély rendes fal és egy válaszfal (D 2. fal) után egyre omladékosabb lesz és már csak egysoros (−20 cm), majd világosbarna réteg alatt −60 cm-nél újabb apró kövek vannak egy sorban. Ez a legalsó kősor az 1. periódusban esetleg egy kövezett út vagy köves betöltésű árok lehetett, mivel omladékként megtalálható az 1–2. helyiségben és fekete köves sávként a 3. helyiségben is. A késő római korban került fölé egy keskenyebb fal a keleti részen. DK-i sarkában van egy lefolyócső, de lehet, hogy nem volt funkciója, csak beleépítették kőanyagként a déli falba.188 Három helyiségre osztottuk, ezen belül az 1. helyiséget is két részre osztja egy mélyebben lévő fal (D fal, amely az első periódushoz tartozik). Méretüket tekintve nagyon kicsi helyiségek (1. helyiség déli része 1,2×1,5 m) (41. kép 5). A 2–3. helyiség között nem osztófal van, csak omladék vagy szétszántott fal (keleti oldalán sok kő, nyugatra alig van kő, mindenképpen lehetett itt egy válaszfal). A 3. helyiségben is kiszedett falként maradt ránk az osztófal, kb. 10 méter után (szél.: 50 cm, h.: 1 m). Ettől kezdve nyugat felé a fal egyre omladékosabb lesz. Az osztófalak északi vége csak az 1. helyiségben van meg, a 2. helyiségben egy omladékos kősor, illetve a talaj elváltozása jelzi a belső osztást. Az épület nyugati felében ugyanis (2–3. h.) a déli falánál végigfut egy kb. 1 m széles sárga sáv, ettől északra kövesebb, fekete betöltés (rajta sok kő- 187 Két fal alatti gödör (v/48, 72a) betöltésében is ilyen kori sigillata van, amely valószínűleg az építkezés előtti planírozással került oda. 188 Analógiaként említhető a testvérhegyi villa kerítésfala, amelybe vízelvezetőként szolgáló imbrexeket falaztak be (Láng 2004, 101). 44. kép: 1: Kaba M. ásatása 13. árok: nagy épület ÉK-i sarka és hypocaustumos épület; 2: kerítésárok metszetrajza a későbbi L/527.épület keleti felénél 58 1. 4. 2. 45. kép: Kaba M. ásatási képei a 13. árok kőépületeiről. 1: épület É-i fala és lakógödör; 2: ÉK-i sarok és a keleti blokk mélyítése; 3: sárga agyagtapasztásos gödör a nagy épületben; 4: Hypocaustumos folyosó 3. Az 1. periódus egy helyiségsor, széles hosszú épület, talán üzletsor, taberna. Északi felében kövezett út vagy a telepnek ezt a részét határoló köves árok. Falai: A fal, B fal A–D közötti szakasza, D fal (1. helyiség a DK-i sarokban). A többi helyiség és osztófalának kora kérdéses, de valószínűleg már ekkor is álltak. Kora: Severus-kor – 3. század. A 2. periódusban az északi út fölé kiterjeszkedik az épület. A keleti (B fal) tovább épül észak felé, esetleg a keleti félköríves kőomladék és további K–Ny irányú falak is ide tartoznak (v/54–53, 46, 37). Északon lehet, hogy nem is volt kőből épült záró fala. Kora: (3. század 2. fele) – 4. század. 10. NÉGYSZÖGLETES ÉPÜLET BELSŐ OSZTÁSSAL (4. század) Egyetlen épületet sorolhatunk ide, amely középen omladék), majd világos barnára vált a talaj. A köves, mind két irányban osztott (L/527. obj.). fekete sáv valószínűleg az épület északi szélét, illetL/527: szél.:13 m, h.: kb. 14 méter (182 m 2). Kora: 189 4. század (43–44. kép). ve az első periódus út- vagy ároknyomvonalát jelzi. Padlószint nincs egyik helyiségben sem. Ny-i végében A félköríves házsor keleti szélén, a „Lagermax és omladék és későbbi árok (v/58. = 1. árok) vágja. villa határán” található. Tájolás: megközelítőleg É–D, majdnem négyzet alakú. Nemcsak K–Ny irányban 189 osztott a felénél, hanem hosszában is kettéosztotEnnek a köves fekete betöltésnek a folytatásában van a v/65. árok nyugat felé, de jóval keskenyebb. Lehet, hogy nem az épület, csak az ták a déli helyiséget, majd a második periódusában árok szélét mutatja az elválás. 59 1. 2. 3. 4. az északit is.190 A bejárat a déli fal közepén. Északi vége az újkori szemétfeltöltés és kerítésárok miatt hiányos. Szerencsére Kaba M. ásatása 1963–1965–ben pont ezt a részt tárta fel, így az északi fal két sarka, valamint az osztófal indítása dokumentált191 (44. kép 1). Falának és az épület belsejének metszete az újkori kerítésárok oldalában még látszik 192 (44. kép 2). Falait részben kiszedték, a többi csak egy sor kő mélyen van meg, kivéve a déli falat és a 3–4. helyiség közötti válaszfalat, amely 2 sor kő mély, továbbá kiszélesedik, mintha pillér lenne. Kaba M. térképe feltüntet egy oszloplábat, ez pont ide, az épület belsejébe esik. Kötőanyag csak a felmenő falrésznél volt (Kaba M. említi a 16. árokban), a később előkerült alapozásban már nincs. Két periódusa van. A kerítésárok metszete szerint kb. 70–100 cm mélységben hamus égésréteg van, tehát egyszer leégett. (A felszínen már nem maradt meg semmilyen réteg, csak az alapozás alsó sora.) Kaba M. metszetrajza szerint – a 13. árokban – alul égett hamus agyagsáv (valószínűleg leégett, döngölt agyagpadló), majd a 2. periódusban kavicsos, sóderes járószint, legalábbis az ÉK-i (1.) helyiségben. A 2. periódusban épült osztófalát egy későbbi gödör átvágja (benne még késő római kerámia). Az 1. helyiségében köves, méhkas alakú, égett gödör193 (45. kép 3). Leletanyaga késő római, az érmek 337–361–ig.194 Analógia: Majdnem négyzet alakú az intercisai vicus 71/8. ház, amely középvonalában É–D irányban osz190 de. 46. kép: 1–2. L/601. épület nyugati fele; 3: L/733 épület nyugatról; 4: L/733. belsejében égett metszet 60 Az osztófal északi fele nincs kötésben a délivel és iránya is kicsit fer- 191 Kaba M. felmérése az épület keleti felénél téved kb. 3 métert (két egymás utáni évben tárta fel az épület két részét). A mi méréseink alapján (és mi az egész épületet kiástuk) az épület szél.: 13 m, szerinte 16,5 m. 192 Az osztófal északi meghosszabbításának vonalában egy kőfal látszik a kerítésárok metszetfalában. E helyiségnek a K-i záró fala az előzőtől kb. 6 méterre keletre, tehát az L/527. keleti zárófalánál látható. Falszél.: 50–60 cm. A szemét alatt még 3 sor kő mélyen meg van. Ennek a keleti falnak nincs meg észak felé a csatlakozása a 49. épületnél, valószínűleg csak az L/527. északi zárófaláig ment a szemét alatt. 193 Ugyanitt Kaba M. dokumentációja egy sárga tapasztott tetejű, égett gödröt említ. Lehet, hogy mi már az általuk kövekkel visszatöltött gödröt tártuk fel. 194 Déli felében II. Constantius-érem (337–341). A mellette lévő gödör felszínén (L/564) Julianus-érem (361–363). 47. kép: L/733 épület alaprajza tott volt, de déli fele nem kettő, hanem négy kis helyiségre oszlott és északi felét két belső kemence fűtötte.195 Néha villákban is előfordul ilyen négyosztatú, középvonalban osztott épület, bár ezek inkább téglalap alakúak (pl. Parndorf G, Katharinenhof, T e n g e n Büßlingen).196 Belső tagolására (vízszintes és függőleges osztás is) hasonlít egy gorsiumi épület (XXVII).197 A K e s z t he l y-fe nékpusztai belső erőd 5. sz. épülete is hasonló alaprajzú, de csak kéthelyiséges épület. A szerző raktárnak tartja.198 A carnuntumi négyszobás lakóházak kisebbek.199 11. NÉGYSZÖGLETES ÉPÜLETEK BELSŐ OSZTÁS NÉLKÜL (2. század eleje – 3. század) Mérete alapján elkülöníthetjük a nagyobb (L/ 601, 733. obj.), a közepes (L/406, 639, 757, z/2. obj.) és a kisebb (v/56, v/155, L/143, 149, 656. obj.) szögletes épületeket. Többnyire négyzet, néha téglalap alakúak. Ez a típus főleg a 2–3. századra jellemző. Kifejezetten 4. századi kerámia csak ritkán van bennük (L/656, 757. obj.). Rendeltetésük alapján gazdasági melléképületek, kivéve az L/656. oszlopos kis épületet, amely jobb minőségű habarcsos falaival és keleti oszlopos bejáratával talán szentélyként működött. 11a. Nagyobb épületek: L/601, 733. obj. Méret: 10×10 (7) m (70–100 m2). Mind a kettő a nyugati félköríves épületsor része, nagyobb lakóházak közé beékelve. Tájolásuk megegyezik a sorban utánuk következő L/671. és 687–es épületekével (a sor elején lévő L/486–al nem). Felmenő faluk valószínűleg agyagfal volt, téglatetőnek nincs nyoma. Mind a 48. kép: 1: L/601. épület Ny-i falának metszete; 2: z/2. épület alaprajza 195 Visy Zs.: Előzetes jelentés Intercisa 1970–1972. évi feltárásáról. Alba Regia 13 (1974) 247, 3. ábra. 196 Bíró 1974, Fig. 3 c–d; Filgis 1994, Abb. 12 (hosszában nincs osztás, az L/527. 1. periódusára hasonlít). 197 Bánki – Fitz 1998, Abb. 7. 198 Sági 1989, 267, 6. ábra. 199 Cencic 2003, Taf. 6. (Gebäude G2, Haus A). 61 1. 2. 49. kép: 1: v/56 kőépület sárga padlószintje és alsó gödörház égett foltja; 2: L/656. kőépület kettő leégett a markomann háborúk alatt, majd egyszer megújították őket. Felettük szórvány 4. századi érmek. L/601. obj. 2. század (Antoninus-kor) – 3. sz. közepe (46. kép 1–2). Méret: 10×10 m. Falai átlag 50 cm szélesek, apró kövekből épültek szárazfalazással. Nyugati fala olyan, mintha az alsó két sor kőre földtöltés után később rakták volna a felső két sor követ. Itt látszik, hogy az épület kétperiódusú volt (48. kép 1). Az ÉNy-i falsarok alatt lévő L/699. gödröt a fal alapozásakor tölthették be. Ennek a feltöltésnek az idejét a gödörben lévő 3 db Antoninus kori sigillata jelzi. Ugyanakkor a gödörben lévő T-ibula ennél későbbi (2. század vége – 3. század harmadik negyede). A markomann háborúk után falait megújították és még a 3. században is használták (sigillaták Domitianustól a Severus-korig). Belsejében helyenként egy sárga, sóderes járószint (paticsfoltokkal), illetve a kőomladékkal keverve bedőlt agyagfal maradványa látszik.200 L/733. obj.: 2. század (46. kép 3–4; 47. kép) Formája inkább téglalap alakú, de elhelyezkedését, funkcióját és korát tekintve az előző épülethez kapcsolható. Méret: 10×7 méter. Falai szárazfalazásosak, 55–60 cm szélesek. É-i fala megújított, felső fala szélesebb (80 cm). 200 62 Belseje nem lett kibontva az altalajig. Az épület belsejében a metszetben kb. −20 cm-rel a gépi nyesés alatt sárga agyagos csík látszik. Ez a megújított É1. fal alatt fut, tehát még az első periódus járószintje vagy bedőlt agyag felmenő fala. Közte omladékos kövek vannak helyenként, így inkább agyagfalmaradvány lehet. Az omladékban lenyomatos patics is volt, tehát felmenő fala nem kőből készült. Az omladék alatt égett patics- és faszénsáv (46. kép 4). Ehhez az égett szinthez tartozott két K–Ny és É–D irányú árok (szél.: 40 cm), felül égett betöltéssel. Az árkok között, az épület középső részén cölöpök, amelyekbe betöltődött a sárga agyag. A déli oldalon is van égett paticsos sáv. A cölöpök és árkok esetleg ezen az egyszerű szögletes gazdasági építményen belüli belső osztást és talán a fűtőcsatornát jelentik, de tartozhattak az épület alatti periódushoz is.201 Miután leégett az egész, rádőlt a felmenő agyagfal. Későbbi átépítéskor az északi falat kiszélesítik. Itt két járólap is kapcsolódik ehhez a szinthez (rámegy a korábbi „É” falra). Legkésőbbi periódusában az L/575. árok (= 1. árok) átvágja a falakat. Az épületet kívülről északi és déli oldalon sárga agyagos szint, keleti és nyugati oldalon sóderes sáv veszi körül.202 Kora: 2. század (Hadrianus–Antoninus kori sigillata). Leégett, valószínűleg a markomann háborúkban. A későbbi átépítéshez nincs keltező leletanyag, legfeljebb szórvány 4. századi érmek. Esetleg a Hadrianus-kor végén égett le és az Antoninuskorban újították meg. 11b. Közepes méret: z/2. obj., L/406, 639, 755–757. obj. Méret: 5–7 m között (kb. 40 m 2). Kora többnyire a Severus-kor, néha korábbi (L/406. obj.), de lehet későbbi is (L/757. obj.). Tájolás: ÉK–DNy. Z/2. obj.: Severus-kor – 3. század (48. kép 2). Méret: 5,7×6,5 m (37 m2). Falai szárazfalazásosak (szél.: 55 cm). DNy-i sarka hiányzik. Téglateteje volt.203 A Severus kori sigillaták alapján kora a 3. század. L/406. obj.: 2. század. Méret: 7×6 m. Négyszögletes kőépület maradványa. Kiszedett falaiból már csak apró kőtörmelék maradt meg. Falszélesség: 50 cm. Kora római, kerámiája alapján már a Hadrianus-korban megépülhetett. A környező gödrökben lévő kőomladék esetleg ennek az épületnek az anyaga, így az L/380. obj. Hadrianus– 201 Az árkok nem párhuzamosak az épület falával, így lehettek egy korábbi épület alapárkai és cölöplyukai is, amelyekbe az építéskor került az égett törmelék. Ez esetben az égett réteg feletti sárga agyag járószint és nem felmenő fal. Faszerkezetű osztófalak alappárjait igyelték meg például Baláca XVI. épületnél is (Palágyi Sz.: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról. Balácai Közelmények VII. 2002, 25, 2. ábra). 202 Épületen kívül: 733–671. között sárga agyagos szint, 733. és 687. között foltokban sárga agyagszint (és metszetben is −25 cm). 728. és 733. között, illetve a 671. obj. keleti oldalán sóder, széles sávban. 203 Egy sor kő után már jött a talajvíz, így a belsejében nem tudtuk a kőtörmelék alatti részt kibontani. Antoninus kori sigillátája keltezheti az L/406. épületet is. L/639. obj.: É–D irányú, elszántott ház. Keleten rövid valódi fal, ÉNy-i részén omladékok. Fala 2 sor kő széles és két sor kő mély. A mellette lévő L/638. gödör kövei és vesszőlenyomatos paticstömbjei esetleg ennek az épületnek a felmenő falához tartoztak. Méret: 6×7 m. Severus kori sigillata keltezi. L/755–755a–757. obj.: Severus-kor – 4. század második fele. Elszántott épület/ek maradványa. Egymás mellett jelentkezik a terület déli felén 3 szögletes, köves, paticsos, téglás folt (755: 6,5×6m, 755a: 6×5m, 757: 6×4 m). A nyugati 755. objektumból bontáskor egy kb. 20 cm vastag köves réteg után középen egy nagy, kövekkel teljesen betöltött gödör lett, amelyet mély kanyargós árok választ el az ugyancsak épületomladékkal feltöltött 757–es gödörháztól. Ez utóbbi felső rétegében vesszőlenyomatos patics-, freskó- és tégladarabok maradtak meg (alatta is voltak még kövek). A DK-i 755a objektumban a sekély, apró köves, paticsos téglás betöltés (−10 cm) alatt csak egy kisebb gödör bontakozott ki a sarokban. A 2. századi gödröket és a gödörházat a Severus-korban tölthették be és épülhetett fölé kőalapozású, felmenő paticsfalú, freskóval díszített, téglatetős kőépület, amely a szórvány érmek alapján a 4. század második felében pusztult el. (Három különálló építmény volt vagy egy nagyobb, összefüggő épület helyiségei, ezt ma már nem lehet eldönteni). A kőfalas „pincék” egy csoportja is ilyen szögletes alaprajzú, méretük is hasonló. Funkciójuk ugyancsak gazdasági (L/700, t/175, v/132. obj.). (L. 15b. tip.) 11c. Kisebb szögletes épületek: v/56, 155, L/143, 149, 656. obj. Valamennyi a Severus-korban épült és némelyik fennállt a késő római időben is. Méret: 3–5 méter között (12–21 m2). v/56. obj.: Severus-kor Mérete: 3,5×3,5 m. Tájolás: K–Ny. DNy-i fele hiányzik. A fal déli vége sárga agyagba lett rakva és még tovább is nyúlik, mint az utolsó kövek. Falai sárga agyagos kötőanyaggal épültek (szél.: 50–60 cm). Belső méretét a talajelváltozás jelzi. A falsarkon belül a nyugati oldalon sárgásszürke, paticsfoltos betöltés. Az épület járószintje lehetett sárga agyagpadló (49. kép 1), körülötte sötétbarna talaj. Az érmek alapján Severus kori.204 v/154–155.obj.: Severus-kor Méret: 5×4 méter (20 m2). Kis szögletes helyiség. Lehet, hogy kezdetben önálló épület volt, de északi fala – kiszedett falként – a nyugati végén belefut a v/152–es épületbe. Valószínűleg egy épület részei, bár viszonyuk 204 Septimius Severus-denár, Róma, 210–211, BMC 5. 51.; Julia Mamaea-sestertius, Róma, 228, BMC 6. 488. kérdéses. Falai szárazfalazásosak, keleten kiszedve (szél.: 60 cm). DK-i sarka hiányzik, esetleg itt volt a bejárata. Belsejében felül sárgaagyagszint-maradvány. L/143. obj. Severus-kor Méret: 4,4×4,4 m. Ny-i fala hiányzik, keleti fala dupla (belső szélesebb és mélyebb), délen is indul belőle egy másik fal. Valószínűleg egy nagyobb épület részlete. A padlószint kiadja a méretét. Sárga agyagpadlós, szögletes helyiség, amelyet északról kiszedett fal határol. Kora a sigilláták alapján a Severus-kor, legalább egyszer megújították. L/149. obj.: Severus-kor – 3. század második fele Méret: 4,2×3,4 m, falszél.: 40–70 cm, a fal 1 sor kő mélyen maradt meg. Ny-i széle hiányzik. Nyugat felé, épületen kívül hosszan paticsos rész látható, alatta kavicsos felület, amely a 110. obj. déli faláig tart. Kora az érmek és sigillaták alapján a Severus-kor és a 3. század második fele.205 L/656: Severus kor – 4. század (49. kép 2). Méret: 4,9×4,3 m. A tájolás ÉK–DNy (15 fokkal keletre). Kis négyszögletes épület, DK-i sarka hiányzik. A nyugati félköríves épületsor belsejében, egy üres tér közepén állt (iránya megegyezik a félköríves házsor épületeivel). Falai habarcsos kötőanyaggal készültek (szél.: 50 cm). Keleti falánál oszloptöredék (79. kép 6). Esetleg szentély volt. Severus kori sigillata, továbbá 4. század második felére tehető mázas kerámia és érmek keltezik.206 Analógiák Ezek a legegyszerűbb melléképületek egy villagazdaságon belül, például SzentkirályszabadjaRomkút: a nagyobb épületek között kisebb (V. épület) és nagyobb méretű szögletes (II–III. épület) épületek. 207 Gyulai rátót-Pogánytelek: II. és V. épület, fazekasműhelyhez tartozó szárítóhelyiségek. 208 Kővágószőlősön is volt a nagy villaépület mellett néhány kisebb szögletes épület. Gorsiumban a XI. épület ilyen.209 Szentélyek is lehettek. 210 Albertfalván gabonaraktárként értelmezett egy hasonló épít- Gallienus-antoninianus (bronz). Roma, 259–268. RIC 5/1. 283. II. Constantius AE3. Siscia 351–361. LRBC 2. 1222, 1228. Fel temp reparatio - lovas típus, BSISZ. 207 Bíró 1974, ig. 1; Thomas 1964, Abb. 56, III. és V. épület; Lányi 1990, 231, 51. ábra 2: méret: 13×10 m és 10×10 m, egyik belsejében kisebb osztófal, 4. század. 208 Thomas 1964, Abb. 21: II. épület egy nagyobb (10×10m) és egy sarkához épített kisebb (5×5m) épület együttese. V. épület egy kis 3×4 méteres szögletes épület, előtte téglalap alakú, sóderes résszel, amelynek fából készült felmenő falai lehettek. Mind a kettő téglatetővel fedve. Ezt fazekasműhelyként értelmezték. A mellette lévő szögletes téglaégetők és a kisebb, kerek kerámiaégető kemencék szárítóhelyisége lehetett. 209 Burger, A.: he Roman villa and Mausoleum at Kővágószőlős, near Pécs (Sopianae) excavations 1977–1982. JPMÉ 30–31 (1985–1986) 1987, 65–228, Fig. 2b; Fitz J.: Gorsium-Herculia. Székesfehérvár, 2003, 36. 210 Bíró 1974, Fig.1a–b (Baláca X. épület, Gyulai rátót-Pogánytelek II. épület). 205 206 63 1. 4. 2. 3. 50. kép: 1–2: v/27. épület pillérei; 3: L/736 déli pillér; 4: z/kőépület támpillére a déli falon ményt Nagy Tibor. 211 A pátyi telep szögletes, osztatlan I. épülete, kőalapozással, felmenő agyagfallal 211 Nagy 1948, 104, VI. sz. épület, méret: 7×6,8 m, mellette kerek kövezett felület a gabonacsépléshez. 64 és döngölt padlóval épült. 212 Dráva menti villákban (pl. Bohova), Németországban stb. ugyancsak több ilyen kis melléképület állt. 213 Vicusokban is előfordul (pl. Noricumban Glesdorf, Poetovió (vicus Fortunae) stb.). 214 Az útállomások szögletes tornyai is ilyenek, mellettük többnyire egy nagyobb lakóépület is állt. Nagyobb méret, kb. 10×10 m: Maria Ellend, Ellender Weingärten,215 Rohrauer Wald.216 Kisebb méret: Testvérhegy: 5×5 méteres épület, Budaörsi út-Rupphegyi út (7,5×7,5 m),217 Ellenderhof, Regelsbunn (kb. 6×4 m).218 Késő római erődített, magaslati telepeken is előfordul Szlovéniában, a nagyobb épületek között (pl. Vranje),219 a Duna túlsó partján például Cifer-Pác épületei között.220 212 Ottományi – Gabler 1985, 190, VII. t. 2, XII. t., méret: 5,5×4,7 m, kora: Severus-kor. 213 Strmčnik – Gulič 1991, 4, 3. kép; Strmčnik – Gulič, M.: Villa Rustica at Bohova. Balácai Közl. III (1994) 278–291, Fig. 2: 5, 6, 7. épületek; Tengen-Büsslingen (Filgis 1994, 206–221, Abb. 12). 214 Lohner 1999, Abb. 4; Vomer – Gojkovič 2008, Abb. 16. 215 Thomas 1964, Abb. 128. 3. és 131. 2; Lányi 1990, 223, 55. ábra. 1–2. méret: kb. 6×9 és 10×12 m. Nem keltezhetők. 216 Méret: 10×11,5 m. L. Thomas 1964, Abb. 137. 217 Anderkó K.: Kutatások a Testvérhegy keleti előterében. Aqfüz 14 (2008) 106–111, 1–2. kép (téglatető, 50 cm vastag, habarcsba rakott fal, opus spicatum technika); Hárshegyi 2008, 162, 3. kép, falszél: 60 cm. Benne oszlopbázis és oltár, Kr. u. 2–3. sz. Irányítása megegyezik a tőle 22 méterre futó sóderes úttal. 218 Thomas 1964, 248, 128. ábra; 259, 136. ábra (méret kb. 6×4 m). 219 Knific, T.: Vrnaje near Sevníca: A Late Roman Settlement in the Light of Certain Pottery Finds. ArhVest 45 (1994) 216, Fig. 4, 6. „D” épület 6×7 m, fűtött épület. 220 Kolnik – Rajtár 2004, Abb. 1. 1. 2. 51. kép: L/245 épület 12. TÖBB PILLÉRES ÉPÜLETEK, KAPUK (2–3. század) Önálló, négypilléres épület csak egy van, a telep északi részén (v/27). A többi pillér helyiségek belsejét tagoló oszlophoz tartozik (L/263. obj. 1. periódusa),221 vagy épületek oszlopcsarnokos, porticuszos bejáratának megmaradt részei (v/25, L/270. obj. = L/263. 1–2. periódusa, 543). Nem maradt pillértalapzat, csak oszlop néhány épület belsejében, illetve bejáratánál (v/138, L/160, 415, 486, 527, 656, 766. obj.).222 A telep nyugati szélénél egy talán kerítésfalat vagy utcát szegélyező pillérsor oszloptalapzatai maradtak fenn (L/736, 761, 791a, 687. DNy-i sarok). A külső falhoz támaszkodó támpillérek nagyobbak (Z/kőépület, l. a fekvő téglalapnál). Kaput tartó pillérek maradtak meg a kövezett útkereszteződésben (L/162–414). Koruk a Hadrianus-kortól a 4. századig terjed. Az északi nagyobb helyiségben két pillér hosszanti irányban felezi a helyiséget (100×100 cm, felül 60×60 cm-es négyzet alakú oszloptalapzat, habarcsos, 4 sor kő mély). A déli helyiség közepén keresztirányban két pillér: „T” fal déli végénél pillér: 100×60 cm, −55 cm mély. „U–U1” falkereszteződésben, falak alatt: 110×110 (170) cm. Mélys. −40 cm, 4 sor lapos nagy kőből áll. Ez utóbbi lehet, hogy nem pillér, hanem járólapok. 222 Részletesebben l. az egyes épülettípusoknál (középfolyosós, szögletes, fekvő téglalap), ill. épületdíszeknél a fejezet végén. 221 v/27.obj.: Antoninus–Severus (50. kép 1–2). Mérete: kb. 10×7,5 m omladék, ezen belül a 4 pillér egy 5,5×5,5 méteres négyszöget zár be. Tájolás: ÉNy–DK. A pillérek habarcsos kötőanyaggal épültek. A keleti oldal két pillére 80×70 cm, az ÉNy-i pillér nagyobb: 110×80 cm.223 Alaprajza és periódusai az omladékosan ránk maradt falak miatt nem teljesen világosak. Legalább két periódusa van és mintha két külön épület lenne. Egyikhez tartoznak a jól megépített pillérek, a másiknak egy derékszögű DK-i fele maradt meg („a–f ” falak, a méret 6×7,5 m). A keleti pillérek „f ” falon kívül, a másik kettő az épületen belül található, de irányuk megegyezik, lehetnek egy épület részei is. A déli oldalon futó, jól megépített széles „b” fal (szél.: 80 cm) É–D irányú, mindenképpen más periódus. Téglateteje volt. A faltisztításból előkerült késő Severus kori sigillata alapján az épület a 3. század közepéig állhatott. A másik Antoninus kori sigillata a keleti pillérnél került elő. Az L/162–414. találkozásánál két pillér van egy széles kőfalon, amely az útkereszteződésben álló kapu lehetett. Pillérek: 100×100 cm, falszél: 80–90 cm. A két pillér közti távolság: 4,5 m (a fal 3 sor kő mélyen megmaradt). Mellette terrazzós felület, esetleg állt itt egy elszántott, kisebb épület is a kapunál. Kora: 3–4. század (74. kép 2–3). L/415. obj.: az L/414. út ÉNy-i szélén, vele párhuzamosan két keskeny kőfal (egy sor kő mélyek). A fal északi oldalán kerek oszloptagozat része és több kisebb faragott kő. Dél felé pillérmaradvány (120×100 cm). Észak felé a felszínen még sóder van, amely a 263–as épülethez vezető „járda” lehetett (a sóder vékony, teknősen mélyül). Az É-i fal szél.: 60 cm, mélys. −20 cm. A fal h.: 4 m, a kettő között 50 cm széles folyosó, a déli fal közvetlenül a 414. út szélén van. Kora: 2–3. század (74. kép 1). Az L/736. és 791a falak, illetve a végüknél lévő pillérek: négy pillér maradt meg, de valószínűleg több lehetett (l. L/687. DNy-i sarka, illetve az L/761. keleti széle). A terület Ny-i szélénél, a kőépületes sáv lezárásaként alkothattak egy kerítésfalat oszlopokkal, vagy csak porticuszos bejárattal nézett az utca felé az L/736. és L/687. épület a kora római korban. Méretek: a pillér kb. 150×150 cm224 (50. kép 3). A kerítésfal h.: kb. 50 méter. (L. még a kerítésfalaknál.) Kora: 2. század első fele (összesítő rajzát l. a térképen). A DNy-iból csak kis omladék van meg. Az L/736. DNy-i pillér: 150×150 cm, 1 sor kő mély. Középső pillér: 120×100 cm (sárga agyagba rakott kövek, beleásva a 761. obj. cölöplyukai). É-i pillér: az L/671. sárga agyagos részén lévő köves rész: kb. 130×100 cm. Az L/687. DNy-i pillére: 150×150 cm. 223 224 65 1. belső oldalán fehér vakolatnyomok, törmelékrétegében freskómaradványok igyelhetők meg. Kora római kerámia keltezi a 2. századra. Analógia: A villák fürdőépületeinél látunk hasonló, félköríves záródású hosszú helyiségeket.226 Nagyobb lakóház része is lehetett. 14. ELSZÁNTOTT KŐÉPÜLETEK (Severus-kor – 4. század) 2. Nagyon sok rövid kis falszakasz vagy omladék van a telepen, amelyeknek sem a formája, sem a kora nem dönthető el. Amennyiben korábbi objektumokba ásták bele, a rétegtan alapján, terminus post quem meghatározható a kora (pl. XXXVI/5, v/56, L/450, 736. obj. stb.). Szerencsés esetben Severus kori sigillaták, illetve 4. századi érmek keltezik őket. Csak néhány nagyobb, összefüggőbb alaprajzot kirajzoló objektumot mutatok be.227 14a. Nagyobb épületek L/110. épület: Alaprajza bizonytalan, nagyságát és körvonalát a felszíni érmek, kőomladékok és néhány falmaradvány adja ki (l. a DVD-melléklet térképén). Álló téglalap alakú lehetett, északi harmadánál osztással. É-i fala megmaradt. Ny-i falából csak részletek vannak. Elszántott keleti és déli falát jelzik a szórványérmek az L/73. nyugati 3. felének nyesésében és az L/101. és 108. között. Belső osztófal is lehetett az északi egyharmadnál, L/108. és L/73. magas52. kép: Elszántott épületek. 1: t/162a köves felület; ságában. Méret: kb. 12–15×20 m (240–300 m2). A 2: z/10 freskós, habarcsos metszet; 3: z/11 út metszete tájolás É–D. Meglévő É-i falát legalább egyszer mega z/10 épület omladéka felett újították.228 A 3. századon belül esetleg a Severus-korban vagy 13. FÉLKÖRÍVES ZÁRÓDÁSÚ, APSZISOS még inkább 250 után épülhetett a déli kőomladékban ÉPÜLET lévő Severus-sigillata, illetve a 3. század utolsó negyedéből származó érmek 229 alapján. DNy-on Severus Apszisos épület nem maradt ránk Budaörsön. Mind- kori sigillátával keltezett sóderes útfelszín (épület össze egyetlen félköríves falmaradvány van a patak- alatt vagy azt vette körbe), amely egészen L/149–ig parton (L/245. obj.), továbbá egy félköríves omladék tart. Talán a L/144. és L/110–es épületek között kaa v/50. épület keleti szélénél (v/54. obj.) vicsos út vagy járda futott. Egészen a 4. század végéig 225 L/245. obj.: 2. század (51. kép). Egy, már elpusztult épület ÉNy-i apszisos záródása lehetett. Kivitele díszes. Kötőanyaggal épült falának 226 Bíró 1974, Fig. 14: Eisenstadt, Kádárta, Csúcshegy II. stb. 225 Méret: a Ny-i fal h.: 3 m, ívesen hajlik kelet felé. É-i fal h.: 5,6 m, falszél.: 50 cm, mélység.: −50–60 cm. 66 227 A telep északi szélén lévő, kutatóárkokban jelentkező, összefüggőbb köves sávokat, omladékokat l. a kerítésfalaknál. 228 É-i rész h.: 4,6 m, szél.: 80 cm, déli fal h.: 160 cm, szél.: 40 cm. 229 Ide tartozhatnak az I. kőépülettől délre talált felszíni érmek is: 161– 180, 268–282 (3 db) és 321–378–ig (32 db érem). vagy jóval nagyobb volt a fenti épület. Késő római, 4. századi. ?? L/577–től DK-re: fal nincs, csak kőomladék és sok 4. századi érem, illetve hagymafejes ibula. Érmek: L/610. gödörnél, 611–től keletre, 614–től délre és keletre, 628–tól Ny-ra, 645–647. obj.-k környékén (Kr. u. 318–375).231 A gödrökben sok épületmaradvány, freskó stb. Az L/577–645. között hagymafejes ibula a 330–400–as évekből (Merczi Kat. 106). Kb. 18×20 méteres területen lehetett itt egy téglalap alakú, elszántott épület, dél felé összekapcsolódhatott az L/757–766. közötti feltételezett épülettel. De az is lehet, hogy csak a 4. század végi planírozás maradványa a sok 53. kép: Félig kőfallal körbevett házak és kőfülkék típusai. (15a: v/90–90b; 15b: L/700; 15c: t/115; 15aa: v/58; 16: L/48) lakták (érmek: 305–375). Egy átépítés nyoma mutatható ki az északi falnál. L/144–től DNy-ra L/147–ig: téglalap alakú. Méret: kb. 25×12–15 m. Keleti fala az L/144–145. kőomladéka, déli fala L/146–147. kőomladék. ÉNyon pedig összefügghet az L/143. több periódusú falaival. Nyugati falát jelezhetik esetleg az L/52, 35, 37. objektumoknál lévő falomladékok, késő római érmek és mázas kerámia, bár ez utóbbiak a későbbi időszakhoz tartoznak. A falak tájolása ÉK–DNy, kicsit más, mint a mellette lévő L/110. késő római kori épület, valószínűleg már a Severus-korban állt (l. a DVD-melléklet térképén). L/360–392–560–590–619. obj. között: részben falak, részben szórvány 4. századi érmek és mázas kerámia egy kb. 20×20 méteres területen. Az ÉK-i sarka az L/390–360 környékén lehetett (mázas kerámia és érmek: 315–360), északi falát jelzik az L/560–590 érmei (317–375), egy rövid K–Ny irányú falszakasz az L/619. objektumban a DNy-i sarokfal lehetett (érmek: 351–354).230 Kicsit messzebb, keleti irányban, L/320–tól délre kövek között 4. századi érmek (335– 361), északi irányban pedig több gödörben is van késő római épületomladék, köztük ablaküveg (L/422, 425. obj. stb.). Ez utóbbiak másik épülethez is tartozhattak 230 L/643 fala inkább kora római a leletanyag alapján. érem és kőomladék. ?? L/757–L/766. obj. között: az L/757. obj. és a 766. közötti nyesésben a fémkereső nagyon sok érmet és két kora római ibulát talált. Semmi folt nem látszik már, de egy fekvő téglalap alakú épület elfér ide (a két meglévő épület között kb. 25 m szabad terület van). Az érmek 259–378–ig datáltak.232 Esetleg öszszefüggött az L/577–től DK-re lévő épülettel vagy az L/755–757. feletti szögletes épületekkel. Lehet, hogy nem épület volt, hanem egy kavicsos út futott itt az L/600–766. épületek között (l. L/766. ÉK-i sarkánál kövezett út maradványa). 14b. Kisebb elszántott kőépületek XXXVI/3. a telep ÉK-i szélén lévő kutatóárokban köves omladék (szél.: 6 m), tőle délre kb. 30 méterre a XXXVI/ 5. obj. kőomladéka őrlőkővel és egy rövid kis É–D irányú falszakasz. A 4. század közepi érem keltezi mellette az egyik földbe mélyített házat (5b obj.). t/70. obj.: É–D irányú falomladék a szántásban. Hozzátartozhatott az északi végén derékszögben nyugatra induló falkiszedés (t/70a és 78. gödröket vágta, h.: 5 m). Ugyanitt keletre is megy egy téglás, köves árok, esetleg falkiszedés (t/93. obj. h.: 2,2 m). H.: 8 m, az épület szél.: kb. 5 (7) méter. Kiszedett falszél: 70 cm. Téglateteje lehetett az omladék alapján. Déli és nyugati fala hiányzik. Késő római. t/124.obj.: a földbemélyített ház déli oldalán lévő Severus kori kőfal részlet valószínűleg Kaba M. ásatá231 Érmek: Kr. u. 318–320 (2 db), 325–326, 330–341 (6 db), 341–346 (4 db), 346–354, 351–361 (9 db), 364–375 (4 db). 232 Érmek L/600–tól 757–ig: 341–346, 367–375; L/757–766 között: egy db 3. századi érem: 259–268, a többi 4. századi: 318–378. 67 54. kép: v/90. obj. felülnézete bontás közben (-35 cm) és É-D-i metszet sának 4. és 17. árkában lévő falakkal alkotott egy épületet. Meglévő méret kb. 5x4 m. (Esetleg a keleti oldalán lévő L/65. kis kőfülkéhez hasonló építmény volt, bár ahhoz fala túl széles (70–80 cm). Benne sok vassalak. t/162a. obj.: Szabálytalan, megközelítőleg négyzet alakú, törmelékes, vörös kavicsos, terrazzós, köves rész a t/162. objektum ÉK-i részén (52. kép 1). Az épületfalak már nem maradtak meg, csak az omladék (a kövek alatt homok). Az ÉK-i sarokban kövezett kerek kút. A köves rész kb. 4,5×4 méter. Keltező kerámia nincs, kora talán a 3–4. század. Z/10. obj.: A telep DNy-i sarkában, a „Záportározó” sávjának legszélén jelentkezett egy terrazzós folt, amelyből bontáskor freskó-, stukkó-, vakolat- és terrazzótöredékek jöttek elő. A 68 metszetben látszik, hogy a tetejét már elszántották, nem lehet felületben felszedni a freskókat. Alatta kövek (52. kép 2). Töredékes tubitéglák, tehát fűtött, díszes lakóépület volt. Az egész épület folytatódik észak felé, de nem lehetett rábontani. Meglévő méret kb. 3×3 méter. Keleti oldalán sóderes útfelszín, stukkótörmelékkel keverve. Déli irányban ugyanezt a sóderes útfelületet átvágtuk (z/11. obj.), alatta stukkótörmelékes épületomladék (52. kép 3). Legalább egyszer tehát megújították és DK-i része fölé sóderes út épült. Kora: Hadrianus–Severus-kor. v/5. obj.: Két különböző irányú épület falai, félig kiszedve. A szántásban lévő téglatörmelék alapján a későbbi épület téglatetős volt. Nyugati szélen a felső É–D irányú fal („a”), egy sor kő mélyen (h.: 12,5 m, szél.: köveknél 30–40 cm, falkiszedés 50 cm). A másik fal („b”) a középső paticsréteg alatt fut ÉK–DNy irányban (egy sor kő mély, szél.: 30– 40 cm), derékszögű csatlakozása is meg van falkiszedés formájában („c”). Ez utóbbi egy téglalap alakú épület fele (meglévő méret kb. 4×8,5 m). Ráépült középen egy kemence, amelynek hamus betöltésében lévő érem keltezi a „b–c” falakat Kr.u. 336 előttre. V/106. gödörházba ásva egy falsarok, déli folytatása lehet az L/450. gödörházba ásott kis falszakasz (a kettő között 7 m, itt van a „villa” és „Lagermax” határán húzott újkori kerítésárok). Keleti oldalon talán a párhuzamos v/86. falhoz is köze lehetett. Nyugat felé a v/90b metszetében látszik kiszedett fal (távolság 18 m). Kora: 2–3. század. V/153. obj.: Fűtőcsatornás, kéthelyiséges, félig elszántott kis épületmaradvány a v/152. épület belsejében. Falán vakolat. Meglévő méret: 4x1,5 m. Kora: 2–(3). sz. L/52. objektumtól ÉNy-ra a nyesésben sok (20 db) késő római érem, a 4. század elejétől a végéig (320–378–ig). Tőle északra az L/35. gödör felső kövei éremmel (330–334), az L/37. tetején mázas kerá- mai mázas kerámia keltezi a 4. század második felére. Falszél.: 50 cm, meglévő méret: 10×6 m. L/755, 757.: l. „Négyszögletes közepes méretű épületeknél” (11b. típus). Kaba M. ásatása 13. árok: Hypocaustumos épület (44. kép 1; 45. kép 4). A v/49/2–3. helyiségtől délre, valószínűleg ugyanazon épület déli fele, mivel a 13. árok metszetében, bár fal nincs, de folyamatos a köves, habarcsos, téglás omladék. Iránya: É–D. Meglévő méret kb. 5×3,5 m. Nyugati fala habarcsba rakott fal, mellette téglával kirakott aljú fűtőcsatorna 4 db hypocaustum-oszloppal. 80 cm mélységig égett betöltés. Leletanyag: bepecsételt kerámia, faltenbecher, Antoninus– Severus kori sigillata stb. Alatta korábbi gödörház (beleásva a Severus kori fal). 15. KŐFALAKKAL HATÁROLT FÖLDBE MÉLYÍTETT HÁZAK (MŰHELYEK, PINCÉK?) (1–2. század fordulója – 3. század közepe) (53. kép) 55. kép: v/90b-L/462. obj. összeszerkesztett felülnézete; Falmetszet és tanúfal metszet a kerítésároknál mia, délre pedig az L/62. késő római korban kövekkel betöltött gödre. Esetleg az elszántott nagyobb L/144–147. kőépület nyugati falának nyomai, bár az inkább Severus kori lehetett. L/320–tól délre, a kövek között: Érmek alapján elszántott 4. századi kőépület (334–361 között). Kb. 20 méterre keletre van az ugyancsak elszántott L/360–560–590. objektumok feletti épülettől. Délre kb. 15 méterre a L/315–384–es árok és kőfal. Esetleg összetartoztak. L/639. obj.: l. „Négyszögletes közepes méretű épületeknél” (11b típus). L/746.obj.: Kőépület DK-i falsarka, amelynek legalsó, apró köves falapozása maradt meg. Késő ró- Közös jellemzőjük, hogy a kőfalak nem a felszínre épültek, hanem egy földbe mélyített objektum oldalfalait veszik körbe félkörívben vagy mind a négy oldalról. Foltként mindig égett, sötétbarna, a lenti kőfalnál kicsit szélesebb ház nyoma látszik, felszíni kőfala nincs.233 Keskeny, 1–2 sor széles falai nem önálló kőfalként, inkább támasztékként szolgálhattak. Gyakori, hogy a kiásott ház alja, padlója mélyebben van, mint a kőfalak alja. A kőfalak többnyire csak falalapozások, a felmenő fal más anyagból, például agyagtéglából épült. Belsejükben cölöplyukak, gödrök. A kőépítkezésen belül ezek a legkorábbi építmények, már az 1. század végén megjelennek, mikor még felszíni házak nem épülnek kőből. Egyik típusuk a 3. század közepét is megérte. Formájuk és a kőfalak elhelyezkedése alapján három csoportra oszthatjuk őket. Többször került elő felette kőomladék – pl. v/132, L/37. északi oldalán, t/175. déli falán stb. –, de kapcsolatuk a lenti házzal nem bizonyítható, inkább későbbi ráépítések. 233 69 1. 2. 3. 56. kép: 1: v/90. déli bejárata; 2: v/90–90b keletről; 3: v/90b kibontva (nyugatról); 4: v/90b metszetfala (északról) 70 4. 15a. Félköríves kőfalakkal körbevéve: Méret: 20–34 m 2 között (jóval kisebb: v/58. obj.). Formájuk szabálytalan, ovális, illetve lekerekített sarkú téglalap. Két esetben dupla ház, vagyis csatlakozik hozzá egy félig földbe mélyített másik ház is (v/58, v/90–a–b). Ezek a legkorábbi, 1–2. századi építmények. v/90, 90b. obj. 1–2. század – kevés 3. század. A „villa és Lagermax” határánál két egymásba ásott, félköríves kőfallal határolt földbe mélyített ház található. Mind a kettőt északi (ÉNy, illetve ÉK-i) oldalról övezi a két sor kő szélességű kőfal. Talán a dombtetőről lefelé, a patak felé folyó esővíz feltartására szolgált és ez ellen erősítették meg ily módon az épületet. Tájolás: K–Ny (53. kép 1). A v/90. obj. (54. kép) majdnem téglalap alakú, 6×4 méteres (24 m2), alja kb. −120 cm. Bejárata délen volt, ahol egy nagy cölöplyuk tartotta a tetőt (56. kép 1). Itt ért össze a két épület kőfala is a DNy-i sarokban. Mind a két épület felmenő falán freskó lehetett, tetején talán tegula (mindössze egy helyen került elő) és a v/90–nél a síküveg esetleg ablakra (?) utal. Betöltése égett faszenes, köves, sötétbarna, helyenként vékony patics-, illetve agyagfoltokkal. A sok faszén a fa tetőszerkezet, esetleg egy felmenő gerendafal maradványa. Felül kőomladék az ÉNy-i oldalon. Alja sárga agyag, nem tapasztott. K-i részén kemence, amelyre ráépült a szomszédos v/90a házhoz tartozó későbbi kemence. A ház betöltésének anyaga egységesen korai, az 1–2. század fordulójára tehető. A sigillaták főleg Domitianus–Traianus koriak, az 1. ásónyomból, illetve az objektum legaljáról egyaránt jöttek. Tehát a ház nem folyamatosan töltődött fel, pusztulása vagy feltöltése egyszerre történt. Hiányoznak a 2. század második feléből való sigillaták, így a ház nem a markomann háborúk alatt égett le. Hamarabb pusztult el, már valószínűleg Hadrianus korában és csak a Severus-korban planíroztak fölötte. A v/90b alakja szabálytalan téglalap, ÉK-en félköríves kőfallal, déli fele félig földbe mélyített ház 1. 2. 57. kép: L/37. obj. felülnézete s metszete (L/462. obj.)234 (55. kép). Mérete 7×4,8 m (34 m2), alja −120 cm. Alján kb. 20 cm vastag köves, habarcsos, vakolattal és paticsfoltokkal kevert réteg. Felette viszont nincs összefüggő égett betöltés, csak foltokban faszenes, főleg a K-i sarokban van egy nagy hamus égett rész (a keleti kőfal folytatásában lévő faszerkezet éghetett itt le). A kőfal belső oldalán is égett faszenes folt, ebből lett kibontva a keleti cölöplyuk. Bejáratra utaló kiugrás és lépcsőként szolgáló padka van a nyugati oldal közepén. Itt egy sekély, szögletes cölöplyuk, a szemközti K-i oldal közepén pedig egy kerek, mélyebb cölöp helye. A DNy-i sarokban egy dupla, kisebb cölöplyuk. Középen később beásott, mélyebb, égett betöltésű gödör, mellette egy nagy faragott kő. Egy Augustus-érmet követően, amelynek csak terminus post quem értéke van,235 a Traianus kori sigillaták az elsők és már több a késői, Antoninus-, Severus-sigillata. A metszet egy későbbi falkiszedést is mutat a déli oldalon (−50 cm mélységig), valamint középen van egy későbbi gödörbeásás, amely mélyebbre megy, mint a ház alja. Ezek lehetnek Severus koriak (55. kép 3). A v/90 és v/90b falai egybeépültek. Vagy egykorúak, vagy kibővítették a korábbi házat a Az újkori kerítésárok kettévágja. Az objektum legalján egy kopott Augustus-érem (Augustus, As, Róma, Kr. e. 7, BMC 1. 209). 234 235 3. 58. kép: L/37.obj. 1: paticsos felület bontáskor; 2: metszetfal; 3: kibontva (kelet felől) v/90b-vel a 2. század elején, majd a Severus-korban feltöltötték, illetve beleástak más objektumokat. L/37. obj.: 2–3. század (Antoninus–Severus-kor – 3. század közepe) (57–58. kép) Mérete 5,4×3,8 m (20,5 m2), alja: −130–143 cm. Tájolása Ny–K (10 fokkal északra). Lekerekített sarkú, megközelítőleg téglalap alakú földbe mélyített ház, amelyet DNy-i felén félkörívesen, a sárga agyagfalhoz tapadó egysoros kőfal vesz körbe (falszél: 30–40 cm, kövek jelentkezési szintje −80 cm). Északon és az ÉK-i sarokban csak a felső omladékban vannak körben kö- 71 1. 2. 1. 2. 3. 59. kép: 1: v/58. obj. keleti fele; 2: v/58. obj. dupla ház (délről) vek és nem a lenti sárga agyagban, de ezek a kövek is a házfalhoz támaszkodtak.236 Déli és keleti oldalán padka található a ház széle és a kősor között (−55 cm). Hamus égett foltként jelentkezik, bontáskor tömör égett patics és faszén került elő, amely a leégett és bedőlt agyagfalra, illetve a fa tetőszerkezetre utal. (Felül 20–60 cm között vastag égett paticsos, hamus sáv, alatta köves barna, legalul égett fekete csík). Alja sárga agyag, de nincs tapasztott padló. Cölöplyuk nincs, csak egy kisebb gödör az ÉK-i sarokban. Kerámiája 2. és 3. századi, a legtöbb sigillata a késő Antoninus–Severus-korból való,237 sőt egy még későb236 Hasonló helyzetet igyeltünk meg a v/132. objektumnál is. Lehet, hogy az épülettípus ezen változatának északon felmenő kőfala volt, a többi része pedig földbe mélyített? Ugyanakkor mind a kettőnél volt kevés későbbi kerámia, így a felső kövek tartozhattak egy később ráépített épülethez is. 237 Rheinzaberni sigillata: Antoninus-kor (6 db), késő Antoninus– Severus-kor (46 db), Severus-kor (11 db); pfafenhofeni gyártmány: 3. század második negyede (2 db). Nyeséskor egy késő római zöldmázas kerámia is előkerült a felszínéről. 60. kép: : t/175. obj. 1: felső kövek; 2: metszetfal; 3–4: kibontva 72 4. 61. kép: t/175 obj. felülnézete és falmetszetek 73 62. kép: v/132. obj. felülnézet kibontva, nyugati és északi falmetszet bi, 3 század második negyedére keltezhető darab is van. Miután a legaljáról és legtetejéről is ugyanolyan korú sigillaták kerültek elő, nem lassan töltődött fel, hanem egyszerre égett le, vagy töltötték fel valószínűleg a 3. század közepén. Használata korábban kezdődött, van néhány 2. századi eleji kerámia (festett behúzott peremű tál, bepecsételt kerámia) is. v/58. obj. keleti fele: 2. század (59. kép). Méretét tekintve ez a legkisebb ilyen félköríves kőfallal körbevett ház (kb. 6,6 m 2). Inkább a kőfülkékhez sorolható. Félköríves fal a keleti oldalon: h.: kb. 4 m, csak egy sor kő széles (30 cm). A ház 3×2,2 m, de ÉNy-i sarkán rajta van egy későbbi kőomladékkal betöltött árok, így nincs kibontva (l. 1. árok = v/58–59. obj.). Ugyanitt a ház szintjén egy rövid K–Ny irányú kőfalszakasz, ennek viszonya a házhoz kérdéses. Lejtős bejárat az északi oldalon, nyugaton sárga agyaggerinc választja el a v/58a félig földbe mélyített háztól. A ház közepén cölöplyuk, ez a tetőt tarthatta. DNy-i 74 sarkában köves cölöplyuk, a másik házhoz vezető bejáratnál (lehetett a v/58a. ház külső cölöpe is). A kerámiaanyag a 2. századra keltezi. A Severus kori sigillata a felső kövekhez tartozhatott. Elég sok benne a vasszerszám. 15b. Négyszögletes épület: Három épület sorolható ide. Mérete kb. 6×5 méter (30 m2), tájolása Ny–K (kb. 5–10 fokkal északra). Virágkoruk az Antoninus-kor (valamennyiben van korábbi kerámia is), a markomann háborúk alatt leégtek. A Severus-korban megújították, feltöltötték vagy beleástak más objektumokat. t/175. obj. : 1–2. század (?) – Antoninus-kor – Severus-kor (60–61. kép). Mérete 6,5×4,5 m (29 m2). Mind a négy oldalon sárga agyagba rakott kőalapozás/kőfal veszi körül. Az É-i és a K-i fala egy sor kő széles (30–40 cm) és az alsó egysoros kőalapozás felett agyagtéglából állt a felmenő fal. A nyugati fal két vége (az ÉNy-i és DNy-i sarok) jól megépült, 4 sor kő mély, két sor kő széles (40 cm), agyagtéglák nyoma csak a fal közepén látható, ahonnan a kövek az alsó sor kivételével hiányoznak. A déli fal az egyetlen, amelyik a DK-i sarok kivételével végig kőből épült (5 sor kő mély és két sor kő széles: 50 cm). DNy-i felében hamus rész és körben kövek/ téglák (talán kemence lehetett). A legalsó kősorhoz szürke, tapasztott padló csatlakozik, amely középen teknőszerűen mélyül (−95 cm). Legalább egyszer megújították, metszetében a padlóra omlott égett, köves szint felett 10–15 cm vastag sárgaagyag-réteg húzódik (tapasztott padlóként csak a DNy-i részen maradt meg). Téglateteje volt. A belső cölöpök tarthatták a tetőt, de kisebb helyiségekre is oszthatták az épületet: középen kettő, Ny-i felében egy támasztócölöpös cölöplyuk, keleti oldalon pedig két gödörbe döngölt, földdel megtámasztott cölöplyuk mélyedt a padlóba. Keleti feléből bontáskor freskódarabok kerültek elő, talán freskóval díszített felmenő fala volt. Leégett, majd felette planírozhattak a 3–4. század fordulóján, talán akkor, amikor a felső kőfalak és a kemence épült (60. kép 1).238 Keleti oldalán egy kövezett kút és azt körbevevő terrazzós, freskós, téglate238 DK-i sarkára ráépült később egy másik irányú kőfal (ez a t/162. felé folytatódik) és egy kemence, amelynek szájnyílása a t/162. felé nyílik. Ugyancsak későbbi téglás kőfalmaradvány van az északi felében, középen. A t/162. gödörkomplexum felső rétegében égett, köves épületomladék. 1. 1. 2. 2. 3. 63. kép: v/132. obj. 1: ÉNy-i fele; 2–3. kibontva tős kis épület állt (t/162a). A kettő viszonya kérdéses (a freskók alapján összetartoztak).239 239 A felszínen látszó egy közös nagy foltból a mélyítéskor több külön objektum lett: t/162. gödörkomplexum, t/62a kút és t/175. kőépület. Valamennyinek a tetején épületomladék, közte freskó. Kérdés, hogy a késő római épülethez tartozott a freskó vagy a korábbi t/175 omladékával töltötték fel az agyagnyerő gödröket. (A szomszédos t/148. gödör fres- 64. kép: L/700. obj. metszet és felülnézet Leletanyagában sok az 1–2. század fordulójára tehető kerámia (dák jellegű és besimított), de a legelső sigillaták csak az Antoninus-kortól jelentkeznek (6 db). Ez alapján építése bizonytalan, virágkora az Antoninus-kor. Egy másodlagosan égett sigillata szerint a markomann háborúk során leégett, majd újjáépítették a Severus-korban (3 db sigillata). A kevés 4. századi kerámia valószínűleg a planírozás, illetve a felső kőépület használatát keltezi. V/132.obj. Hadrianus–Antoninus–Severus-kor (62–63. kép). Méret: 6,5×5m (32,5 m 2). Négyszögletes, földbe mélyített építmény, amelynek az északi oldalt kivéve kősorral erősített falai vannak (a DNy-i sarokban lekerekítve). Keleti fala egy sor kőből áll, és nem a padlóra támaszkodik, hanem kb. 50 cm-el magasabban fut. A nyugati és déli oldalon többsoros, jól megépített fal van egészen az épület aljáig, kb. 4–5 sor kő mélyen. Valamennyi kőfal a sárga agyagfalhoz támaszkodik. É-i szélén csak felül volt kőomladék, ez talán egy kóját kísérő 1–2. századi kerámia alapján inkább a kora római épülethez tartozott.) 75 65. kép: L/700. obj. 1: felülnézet; 2: a déli fal metszete; 3: a tanúfal metszete 66. kép: t/115. obj. 1: felülnézet; 2: tanúfal metszete; 3: északi kőfal metszete későbbi, ráépült kőépület omladéka, de lehet, hogy az eredeti „pince” felmenő épületéhez tartozott. Belsejében van egy kisebb és mélyebb, 4×4 méteres ház (−150 cm), amelyet három oldalról padka vesz körül (−90 cm). Nyugaton a padkán van két cölöp, északi és déli szélén belül két-két cölöp, középen három tarthatta a tetőt. Alul tapasztott agyagpadló, égett foltokkal a nyugati részen. Hamus, faszenes betöltése mutatja, hogy legalább egyszer leégett. Használati idejét a Hadrianus–Antoninus és Severus kori sigillaták mutatják. Ezen belül periódusokat nem lehet elkülöníteni, mivel ugyanabban a rétegben különböző korú sigillaták is előfordulnak, ez alapján a Severus-korban töltötték fel vagy égett le.240 A 4. századi kerámiatöredékek a felső kőépülethez tartozhattak.241 L/700. obj.: 1–2. század fordulója – Antoninuskor (Severus kori beásás) (64–65. kép) Mérete: a folt 6×6 m, az épület 6×4 m, mélys.: −123 m, a falszél.: 50–60 cm, −100 cm. Négy oldalról kőfal veszi körül, falai 1–2 sor kő szélesek és az oldalsó sárga agyagfalhoz tapadnak. Felmenő fala talán agyagtégla volt, helyenként kövekkel keverve. Felül épületomladékkal van betöltve, ez vagy az épület eredeti házfalainak pusztulási omladéka vagy ezt is később planírozták (habarcs is van az épületomladékban). A betöltésben égett paticstéglák nyomai. Tetőszerkezete mindenképpen fából volt, mert a beomlott égésréteg vastag faszenes és hamus sáv kb. −70 cm mélységben. Alatta volt a freskótörmelék, amely előbb esett le az eredeti felmenő falról. Esetleg téglateteje volt, mivel a szomszédos 702. gödörben a kőomladék mellett tégla került elő és egy összeillő bepecsételt töredék az L/700. egyik edényével. Bejárata valószínűleg a nyugati oldalon, mert itt sok a kőomladék, ez pedig lépcsőmaradvány is lehetett. Padlója szürkéssárga agyag, benne több szabályos szögletes folt, amelyek a falak alá mennek (egyikben freskótörmelék). Legkorábbi a Claudius–Flavius-korra keltezhető egygombos, erősproilú ibula. A sigillaták a Flavius– Domitianus-korban kezdődnek, majd TraianusHadrianussal folytatódnak, de az objektum legalján lévő Antoninus-kor végi (160–175 közötti) Cinnamus bélyeges sigillata a markomann háborúk idejére keltezi a ház 240 Hadrianus (5 db) együtt az Antoninus (3 db), késő Antoninus– Severus (6 db) és Severus kori (9 db) sigillatával. 241 Kívül az ÉK-i szélén hamus félköríves folt = v/139. obj., benne késői 3–4. századi cserepek. Ez lehetett a pince északi széle vagy a felső kőomladékhoz tartozott. 76 1. 1. 2. 2. 68. kép: L/30. északi fele kibontva látszik egy későbbi gödörbeásás, 0–50 cm mélységig, ami az égett rétegek felett van.242 15c. Kisméretű, téglalap alakú: Két épület sorolható ide. Az L/30. északi épületét teljesen körbeveszik a falak, a t/115–t pedig csak 3 oldalról. Szögletes, tehát az előző csoporthoz hasonló, de nem négyzet, hanem téglalap alakú épületek. Méretük jóval kisebb (11– 15 m 2) és korban is későbbiek, mint a fent tárgyalt objektumok: Antoninus-kor vége243 – Severus-kor – 3–4. század. Falaik nem tapadnak az oldalfalhoz, egy-két sor kő szélesek, egyértelműen földbe mélyítve. Tájolás: DK-ÉNy. t/115. obj. Antoninus (?) – Severus-kor – 3. század (66–67. kép) Méret: 5×3 m (15 m2), a kőépítmény: 2,4×4,6 m (11 m2). A fal 2–3 sor mély, egy sor széles (szél.: 25– 67. kép: t/115. obj. bontása, metszete, felülnézete 40 cm), mélys.: 57 cm. Tájolása: Ny–K (20 fokkal északra). pusztulását. A ház aljáról és a nyesésből előkerülő haOvális gödörben téglalap alakú, három oldalról sonló korú darabok (Hadrianus–Antoninus) is bizonyít- keskeny kőfallal körülvett helyiség (Ny-on nincs fala). ják az egyszerre történő betöltést, amely a másodlagosan égett sigillaták alapján pusztulási omladék s nem későb242 A Severus kori sigillata a középső tanúfalból jött, valószínűleg ebből bi feltöltés lehetett. A Severus kori sigillaták egy későbbi a későbbi beásásból. beásás korát jelzik. A metszet szerint ugyanis középen 243 Mind a két ide tartozó objektumban van 2. századi kerámia és 3. Antoninus kori sigillata, de jóval több a Severus kori (az égésrétegben is), sőt kevés 3–4. századi edénytöredék is előkerült. 77 K-i végében munkagödör, a déli oldal két végében egy-egy nagy és egy kisebb, északon egy nagy cölöplyuk. Szélén égett, faszenes sáv, belseje hamus, paticsos. Felmenő faszerkezete és teteje lehetett. Égésrétegében másodlagosan égett Antoninus kori sigillata és Severus kori sigillata egyaránt előkerült, így inkább a 3. század első felében-közepén égett le.244 Esetleg ekkor töltötték fel a 2. századi házat. Betöltésében kevés késő római kerámia is volt. L/30. obj. É-i fele (68. kép). Mérete: 4,6×2,5 m (11,5 m 2), a falszél.: 30–40 cm. Tájolás K–Ny (kb. 15 fokkal délre), hasonló, mint a közelében lévő L/32. épületé. Falai önállóan állnak (egy nagyobb sötét folt belsejében), tehát esetleg felszíni épület is lehetett (7. tip.). Belső osztása nincs. Elég kevés omladéka volt felül, felmenő fala valószínűleg nem kőből épült. Az égett faszén-, hamu- és nagyobb agyagfoltok alapján talán gerendafala volt, tapasztva. A fal a déli oldal egy részen omladékos, de a DK-i oldalon is megszakad (valamelyik bejárat lehetett), 245 máshol két sor kő mély. Gazdasági rendeltetésű épület, korát az Antoninus– Severus kori sigillaták jelzik. Omladékában kevés későbbi edénytöredék (proi lált peremű fazék, kavicsos bögre, mázas kerámia). Betöltésében bronzlemezek, kulcs, vasszögek, nyílhegy, 2–3. századi üvegedény-töredékek, csontból készült gyerekjáték, sigillata és gazdag kerámiaanyag. A típus összefoglalása Keltezés: A típus főleg a kora római időszakra jellemző, némelyik átnyúlik a 3. századba is. Az 1–2. század fordulóján épültek az elsők: v/90. obj. és talán a v/90b, t/175, L/700. objektumok. Virágkora a Hadrianus– Antoninus kor: v/90b, v/58, v/132, t/175, L/37, 700. obj. Többségük leégett a markomann háborúk alatt, de némelyiket megújították (vagy feltöltötték) a Severus-korban (v/132, t/175, L/37. obj.), esetleg csak akkor építették (t/115, L/30. obj.). Előfordul, hogy planíroztak felettük vagy beleástak egy gödröt, falat 244 Severus kori sigillata az objektum alján, az égésrétegben és felette egyaránt található. 245 A déli omladék alá megy egy kemence kormos tüzelőgödre. Keletező leletanyaga nincs, esetleg bronzkori. De lehet, hogy egy kora római kemence fölé építettek kőfalú műhelyt a Severus korban. Esetleg nem véletlen, hogy pont a kemence nyílásnál szakad meg a kőfal s van az épület bejárata (kemence alja a kőfalak szintje alatt van!).. 78 69. kép: Kőfülkék a Severus-korban: v/90, 90b, L/700. Esetleg föléjük épült egy késő római épület: t/175, v/132. obj.(?).246 Kőalapozás, felmenő fal, padló, tető, díszítés: A kőfal nem mindig vette teljesen körbe az épületet. Az egyik változat négyzet alakú és valamennyi oldalán van különböző mélységben alapozott fal (t/175, v/132, L/700). Hasonló az egyik kis téglalap alakú építmény is (L/30). A másik, többinél kisebb építményt (t/115. obj.), három oldalról vette körbe fal. A félköríves kőfalú változatnál az ÉNy-i (v/90), ÉK-i (v/90b), DK-i (V/58), illetve a DNy-i (L/37) oldalon van kőfala. Felső foltjuk ezeknek is szögletes és mélyítéskor kerülnek elő a falak. Falaik mellett gyakran padka. A falak többsége nem önálló, csak egy, legfeljebb két sor kő széles, többnyire hozzátámaszkodik a sárga oldalfalhoz. Kőalapozású, felmenő vertagyagfalú vagy vályogtéglákból álló épületek. Lehetett boronafal is. Vá246 Két épület felső omladékában említ az ásatási napló késő római zöldmázas kerámiát (L/30, 37), de restaurálás során mind a kettő elveszett. Az L/37. anyagában viszont vannak 4–5. sz. fordulójára keltezhető üvegpohár töredékek. 1. 2. 3. 70. kép: L/64 felülnézet s metszetek lyogtéglákat találunk a t/175–ben, 247 bedőlt leégett paticsfal nyomai az L/37. belsejében. Égett paticstéglák és nagyon sok faszén az L/700–ban, ez agyag- és fakonstrukciós felépítményre utal. Hasonló állhatott az L/30–ban is. A v/90. és t/115. obj. felmenő falai is inkább fából készültek, mert nagyon sok a faszén és kevés a patics. Aljukon tapasztott agyagpadló (t/175, v/132) vagy sima sárga agyagpadló volt (L/30, 37, 700, t/115, v/58, 90, 90a. obj.). Habarcs csak a v/90b és L/700. obj. kőomladékánál került elő. Freskó viszont több helyen is kimutatható. A v/90b déli felében freskótörmelékkel együtt vakolat és habarcs. A v/90. ÉNy-i részén, a fal aljánál kis freskótöredékek. A t/175. obj. keleti feléből freskódarabok (egyszínű fehér, rétegesen piros-fehér, illetve piros terrazzódarabok) kerültek elő, amelyek összetartoznak az épület keleti oldalán lévő gödörkomplexumból (t/162 DK-i negyede) előkerült töredékekkel. Ugyanitt stukkó is volt. Az L/700–as épület fal alatti gödrébe dőlt bele a freskó. Analógiaként a katonai vicusokat említhetjük meg, ahol a vályogfala- 247 Agyagtéglák a v/132. melletti v/131. gödör cölöplyukában, de ez tartozhatott a v/138, 146 házakhoz is. 4. 71. kép: Kőfülkék: 1: L/48; 2: L/52; 3: L/64; 4: v/38. 79 1. 2. 4. kat ugyanúgy vakolták és díszíthették freskóval, mint a kőfalakat.248 A tető ácsolt faszerkezetének leégésére utal a mindenütt előforduló égett faszénsáv. A tetőt legtöbbször facölöpök tartották, bár szerkezetük mindenütt különböző. Néha csak a bejárati résznél volt cölöplyuk (v/90. obj.) vagy egy támasztotta alá középen (v/58. obj.). Nyeregtetőt tarthatott az egymással szemben lévő egy-egy cölöp (v/90b). Van, amikor a szélein és középen is cölöpök találhatók (t/175, v/132). Némelyik cölöp belső osztást is jelenthetett. Téglateteje csak némelyiknek volt (t/175, v/90?, L/700). Felmerülhet a lehetőség, hogy a freskó és a téglatető egy felszíni, későbbi kőépülethez tartozott, 3. esetleg ezzel töltötték fel a korábbi objektumokat. Amennyiben így van, a teljes betöltésnek későbbinek kellene lenni, pedig nagyon sok a korai, 1–2. századi leletanyag. Téglateteje a földbe mélyített, vályogfalú házaknak is lehetett, ez főleg a katonai vicusokban igyelhető meg.249 Bejárat a v/90. objektumnál délen (egy cölöplyuk tartotta itt a tetőt), a v/90b–L/464. objektumban padka van nyugaton. Az L/700–nál a nyugati kőomladék talán lépcső lehetett. Az L/30–ban D-en és DK-en is megszakad a fal, a t/115–nél nyugaton nincs fal. Fűtés nyomai két objektumban maradtak meg: a t/175. DNy-i részén kör alakban égett, köves, téglás rész (talán kemencemaradvány), a v/90. keleti felében esetleg egy kemence volt a később ráépített v/90a kemencéje alatt. Funkció: Funkciójuk kérdéses. Lakóházra utal, főleg a nagyobbak esetében a freskós felmenő fal és a drága használati tárgyak, leletanyaguk ugyanis meglepően gazdag. Terra sigillata feltűnően sok van bennük (kivéve a legkisebb v/58. obj.-t). Az igen ritkának tartható mintásan festett kerámia is előfordul (v/90, 90b, L/700. obj.). 72. kép: v/56 d. objektum 248 249 80 Kovács 1999, 154. Kovács 1999, 148. Kiemelkedően gazdag a v/90. obj.: Resatus névbélyeges bepecsételt tál, egyéb import- és üvegedények (itáliai vékonyfalú, barbotin díszes tál), mintegy 30 db sigillata stb. A t/175–ben ibula, vaskulcs, csonttű, sigillaták stb. Két ilyen nagyobb épületet kemencével fűthettek is. Elképzelhető, hogy a felszíni kőépítkezés megindulása előtt némely gazdagabb, már romanizálódott bennszülött vezető vagy veterán katona, kőfallal erősítette meg a hagyományos földbe mélyített házak falát. Ezen épületek mérete is nagyobb, mint egy szokványos földbe mélyített házé (20–34 m2). Bár ez utóbbiakban ugyancsak van gazdag, római leletanyag (l. katonai felszerelés). A kisebbek viszont (v/58, t/115, L/30) már csak méretük alapján sem (7–11 m2) lehettek lakóházak. A sok vasszerszám és bronztárgy arra utal, hogy többségüket különböző műhelyként vagy tárolóhelyiségként, pinceként is hasznosíthatták. A t/115. objektum kis mérete és a munkagödör alapján biztosan műhely volt. A v/58. belsejében egy gödörben vaseszközök kerültek elő, az L/30–ban vasszögek, bronzlemezek, kulcs, nyílhegy stb., a v/132–ben nagyon sok vasszerszám, sarló, kasza, kulcsok, kések, orsógomb, stb. A v/90–ben és 90b-ben bronzlemezek, vas- és ólomtárgyak, de viseleti tárgyak (pl. fülbevaló) is voltak. A v/90b melletti egyik gödörben (L/465) égett, köves betöltés között vassalak (benne egy hosszúkás tárgy lenyomata), a t/175–ben vaskés, kulcsok, szögek, pántok, lándzsatöredék, mellette egy agyagnyerő gödörben (t/162. ÉNy-i negyed) vassalak és egyéb vastárgyak. Mivel egyik sem félkész, így helyi gyártásra – a salakot kivéve – nincs bizonyítékunk. További munkaeszközök például a fenőkövek (t/175, L/30, 700, v/56d stb.), az orsógombok (L/30. obj.) stb. Felmerül a lehetőség, hogy ezek csak egy felszíni lakóház földbe mélyített, félig kőfalas pincéi voltak és a tényleges házat már elszántották felettük (esetleg a v/90, 132, L/37. északi oldalán magasabban jelentkező kövek tartoztak a felszíni házhoz, vagy a v/90b és L/700. felső habarcsos kőomladéka nem későbbi feltöltés). Ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy a Flavius–Traianus-korban, mikor még nincs felszíni kőépület, éppen a földbe mélyített, gazdasági melléképületként használt házakat erősítik meg kőfallal. Valószínűbb, hogy a földbe mélyített házakhoz hasonlóan még itt sem vált szét élesen a lakó- és a gazdasági funkció. A t/175. épületben a ibula és vaslándzsatöredék alapján egy veterán és bennszülött családja lakhatott. A v/90–90b lakói helyi, eraviszkusz eredetűek lehettek a mintásan festett edények alapján. A v/132–ben élők főleg mezőgazdasággal foglalkoztak a szerszámok szerint. Érdekes jelenség a „dupla ház”, amikor egybeépül, egy agyaggerinccel, vagy kőfallal elválasztva két objektum. Lehet mind a kettő félköríves kőfalú ház (v/90– 90b), ehhez harmadikként épül hozzá később a v/90a földbe mélyített háza. Lehet csak az egyik kőfalas, a másik földbe mélyített: v/58. és v/56. obj. Ez utóbbi két esetben kisméretű kőfülkékről és nem a fent tárgyalt nagyobb építményekről van szó. Valamennyi egy K–Ny irányú sorban, a „villa – Lagermax” hátárán található (egymástól 5–20 méterre). Főleg a kora római időszakra (1–2. század fordulója, 2. század) jellemzőek. Analógia: Aquincum környékén a Harsánylejtőn, a csúcshegyi villát körülvevő kora római, 1–2. századi telepen fordul elő 4 téglalap alakú gödörház, ahol a mélyebb házrész egy vagy két oldalát kőfallal megtámasztották. A kőfalat a korábban kiásott gödör oldalfalához tapasztották és a gödör belseje felé alakítottak ki csak falsíkot. Egy esetben a korábbi gödörház laza betöltését tartotta meg, hogy ne omoljon be a későbbi új gödörház belsejébe. A falak és az épület felmenő részének kapcsolata tisztázatlan. Ugyanitt, a patak másik partján lévő településrészen is előkerült egy hasonló, egyik oldalán kőfalas, félig földbe mélyített építmény, betöltésében a felmenő fal agyagtégláinak nyomai is megmaradtak. A sigillaták alapján a markomann háborúk után töltötték fel.250 A pátyi vicusban volt egy lekerekített téglalap alakú földbe mélyített ház/pince, amelynek É-i és K-i oldalát egysoros kőfallal erősítették meg. Az É-i két keskeny fal között futó lépcső vezethetett fel a felszínre, illetve esetleg egy felette lévő kőépületbe. Severus kori sigillaták keltezték, az bizonytalan, hogy a használatát vagy a feltöltését. Mérete 15,2 m 2.251 Ugyanitt az 1983–ban feltárt III. épület egy lekerekített sarkú, kissé tojás alakú, omladékos, apró kövekből készült építmény, kőfalánál vastag agyagsáv és nyugati falát kívülről cölöpök közzé döngölt föld tarthatta. A benne lévő vályú alapján istálló lehetett (méret: 6,5×3– 3,5 m–170 cm mély, kora a 3. század).252 A városokban, katonai vicusokban épített kőfalú pincék nem tekinthetők épületeink analógiáinak, ezek jobban megépített, felszíni házzal is rendelkező építmények (l. Aquincum festőlakás, Arrabona vicusa [2009–ben, mérete kb. 3,2×5 m. Korábban gerendavázas, lekövezett aljú pince volt ismert innen]).253 Mauternben sikerült olyan kőpincéket feltárni, ahol a felmenő épület fala nem kőből épült.254 Lehet, hogy ez volt a helyzet Budaörsön is. Ha az alaprajzát nézzük, az egyszerű, belső osztás nélküli szögletes, illetve téglalap alakú épületek elsősorban gazdasági rendeletetésű melléképületként funkcionáltak a villákban, vicusokban és 250 Havas – Szilas – Virág 2007, 171, 15. kép; Láng 2009, 76. oldal, 4. kép (benne a helyi kelta lakossághoz köthető római kerámia, pl. S-proilú tál). 251 Ottományi 2007, 45–46, 115. kép 7. 252 Ottományi – Gabler 1985, 191, IV. 2, VII. t. 1. 253 Nagy 1943, 380, 20. kép; Bíró 2009, 54, 59, további germániai, raetiai, noricumi és pannoniai analógiákkal a katonai vicusok és városok pincéire vonatkozóan; Germániában, Raetiában nem csak a katonai, de a vidéki, civil vicusokban is elterjedt a felszíni kőépületek utcafront felőli alápincézése (Kortüm 2006). 254 Groh – Sedlmayer 2006, Abb. 133 (szabályos, téglalap alakú, kőalapozású építmények, oldalfalukon szellőzőnyílásokkal). 81 1. 3. 2. Ilyen korai kőépítkezés a városokon kívül a katonai vicusokban i gyelhető meg, ahol a táborok palánkperiódusában is épültek már kőalapozású épületek. 256 4. 16. U ALAKÚ/SZÖGLETES KIS KŐFÜLKE (1–2. század fordulója – 3. század eleje) Három/négy oldalról egysoros kőfallal körbevett kis szögletes, téglalap vagy U alakú kőfülkék. Ide tartozik a v/38, v/56d (?), L/48, 52, (63), 64, (65.) objektum (69–71. kép). Méretük általában 1,7×2,1, illetve 2×2,6 méter (3,6–5 m 2). Amelyik ennél nagyobb, az szétszántott köves folt (L/63. obj.) vagy két cölöplyukas köves betöltésű ház (L/65. obj.), amelyeknek 5. nem kizárt, hogy volt egysoros kőfala is, amit a szántás már elvitt.257 Tájolás É–D, bejárattal a déli (L/48– nál az északi) oldalon. Kivétel az L/52. obj., amelynek tájolása Ny–K, bejárata nyugaton. Néha a bejáratnál is található még egy-egy kő a sarokban, a v/56–nál cölöplyuk. A kőfal szélesség 20–30 cm. Megmaradt mélysége általában egy sor kő (−20 cm), ritkán két sor kő (v/38, L/64. obj.). Az L/64. tetején tegula is volt. Belső cölöplyuk csak a v/56d objektumban (déli és északi oldalon 1–1), illetve a nagyobb L/65. házban fordult elő, a többire nem jellemző. A v/56d objektum 73. kép: Kövezett utak. nyugati széle kérdéses, mert ráépült egy Severus kori 1: L/162–263. obj; 2: L/414–162 kereszteződés; kőépület (72. kép). 3: L/303 fal; 4: L/244 út; 5: L/414 út déli széle Betöltésük faszenes, hamus égett, egy esetben paticsos is (L/52), két esetben viszont nem égett le (v/38, városokban egyaránt (a pinceértelmezés is felmerült). L/48. obj.). Felmenő falként a köveket agyagtéglákGyakran csak az alapozás készül kőből és a felmenő fal kal is kipótolhatták, főleg a déli, bejárati oldalon (l. például fakonstrukció.255 Kovács 1999, 148; Cencic 2003, 108. Elhelyezkedésük miatt soroltam ide őket, mert egy egységet alkotnak az L/63–64–65. objektumok egymás mellett, azonos égett, hamus, köves betöltéssel, de szögletes kőfala csak az L/64–nek maradt meg. 256 257 255 Cencic 2003, 76–79, Taf. 9 / Gebäude 15 (Groller pinceként értelmezi), Gebäude 9. 82 1. 2. 3. tó kapcsolatba. Mérete alapján ól lehetett, mivel istállónak kicsi az építmény. Ugyanilyen kővályú volt a v/56d objektumban is, amelynek kövekkel szegélyezett formája és mérete hasonló, de a többinél korábbra, az 1–2. század fordulójára keltezhetjük. Az L/64. objektumban lévő kolomp is köthető állattartáshoz, bár más értelmezés is lehetséges.258 Érdekes módon két egymás melletti építményben freskó (L/64–65. obj.), egyikükben pedig síküvegtöredék (ablak vagy nagy hasábos korsó) is előfordult (L/64. obj.). Ilyen díszes kivitelezés nem ritka Budaörsön más gazdasági rendeltetésű objektumban sem, de azok jóval nagyobbak (l. a kőfalas földbe mélyített házakat, például v/90, L/700. obj.). Az L/64–nek téglateteje lehetett, bár az is elképzelhető, hogy egy kőépület omladékával planíroztak felettük a Severus-korban. Kőfülkéink a település DK-i részén találhatók. Egymagában áll az L/48. obj., majd nyugat felé az L/52. és tőle északra egymás mellett az L/63–65. objektumok. A v/38–as fülke tőlük ÉNy-ra újra egyedül helyezkedik el, majd kb. 30 méterre nyugatra a v/56d következik. A kőfülkék elhelyezkedése, rendeltetése kapcsolódik a kőfalas „pincékhez”, például egy É–D-i sorban vannak felváltva egymás alatt a t/115, L/63–65, L/37, L/52. objektumok (257. kép 1). Néha e kőfülkék kövei is földbe mélyednek, bár többnyire a felszínen állnak.259 Koruk az 1–2. század fordulójától a Severus-korig terjed. Legkorábbi bennszülött kerámiája alapján a v/56d, majd szárnyas ibulája alapján a L/48. obj. Ez utóbbi mellett már 2. századi kerámia is van, akárcsak a v/38. objektumban. A többiben viszont inkább 2–3. századi leletanyag. Egyedül az L/65. objektumot keltezi Severus kori sigillata és 3. századi érem. Ez alapján a vele egy csoportban lévőket is nagy valószínűséggel erre az időszakra tehetjük, bár nincs mindben keltező leletanyag, így az L/64–ben csak állatcsont, az L/52 felett elszántott 4. századi épület a szórványérmek alapján. Analógia: Pannoniában egyelőre nem 74. kép: 1: L/415obj. oszlopok; találtam hozzá analógiát. A késő római Przeworks2–3: L/162–414 út találkozásánál pillérnyomok kultúra egyik telepén van hasonló kis építmény, amelyet téglalap alakban vesz körbe egysoros kőv/56. obj.). Rendeltetésükre a belsejükben talált fém- fal, középen földbe mélyített (mérete: 1,7×2,3 m). A tárgyak, -eszközök utalnak. Vasszerszámok és szögek szerző sütőkemencének írja. 260 voltak az L/48, 63, 64. objektumokban. Bronztárgyak (ibula, karkötő, tű, lemezek) az L/48. és L/65. objektumokban. Talán műhelyek lehettek. Ezt támasztaná alá, hogy Kaba M. ásatásán a v/58. és L/64. kőfülke 258 L. Rupnik L. cikkét ugyanebben a kötetben. közelében (13. árok és XII. szelv.) vassalak került elő. 259 A mélységadat relatív, a jelenlegi és nem a római felszínhez tudjuk viszonyítani. Az L/52–ben talált „kővályú” az állattartással hozha- csak 260 Liana 2005, 241–295, Fig.10. 83 17. KÖVEZETT UTAK (Severus-kor – 4. század) (73–74. kép) Három kövezett út maradt meg a budaörsi telepen, mind a három a késő római telep központjában, egymással összekapcsolódva. Egyik a telep É–D irányú főutcája, amely délen lefut a patakhoz (L/162. és z/18. obj.). Északi fele az általunk „villának” és „római telepnek” nevezett részeket választja el, és valószínűleg elmegy a temetőig (ez a vége nincs feltárva). Tőle keletre van egy majdnem párhuzamos, rövid útrészlet (L/244) és a kettőt összekötő L/414–es út. Valamenynyi kövezett, a déli L/414–es nagyobb kövekből, a másik kettő apróbb kövekből áll. Felszínükön sóderes járószint lehetett. A köztük lévő épületet (L/263) sóderes járda, illetve terrazzós előtér kapcsolta össze az utakkal. Legnagyobb szélességük 6 méter, a L/414. kelet felé elkeskenyedik 2,5 méterig, a keleten futó L/244. útból pedig csak 3 méter maradt meg. A kövek mélysége 0–40 cm. A 3. században épültek, legkorábban a Severus- korban, de lehet, hogy csak a 3. század második felében és álltak a 4. század végéig. Nem egy időben keletkeztek, mivel az L/162–414. út nem derékszöget zár be egymással. A telep DNy-i részén, az L/766. épület ÉK-i sarkánál is megmaradt még egy kis kövezett útrészlet (kb. 2,5×2,m), ennek folytatását talán a humuszoláskor előkerült 3–4. századi érmek jelzik nyugati irányban, az L/757–600 épületek felé.261 Kaba M. az 1963–1965. évi ásatáson több szelvényben is említett lekövezett felületet, de ezek helyét nem mindig lehet visszaazonosítani, illetve többnyire nem utat, hanem csak falmaradványokat jelölnek. Így nevezi például a kövekkel feltöltött későbbi 1. árkot is, amely az általa feltárt „nagy kőépület” (L/543) ÉNy-i sarka felett megy át. A többi lekövezést a keleti részen írja, a későbbi I–II. kőépületnél. Az egyik a fotó alapján valóban lehetett itt egy 3–5m széles köves felszín, talán út (a 85 fmnél, keletről számolva) 262 (2. kép 2). L/162. obj.: A település É–D irányú főútja. Déli vége lement a patakhoz.263 Északon valószínűleg a temetőtől indult.264 Mind a két szélén kősor, illetve fal 261 Korábbi érem nincs, de ez igaz az L/766. épületre is, amely pedig a kerámia anyag alapján a 2. századtól kezdve állt. Így az út építésének korát sem tudjuk. 262 2. árokban „lekövezés” (ez a későbbi L/86. fal vonala); 4. árokban kövezett szint -40 cm-nél, dák jellegű kerámia (ez a későbbi L/64 kőfülke lehetett); „Hosszú, barázda melletti árokban” kelet felől 85 és 100 fm-nél lekövezés, ill. a VII.-VIII-IX. szelvényekben „lekövezés”, egyiknél vasár került elő (I-II. kőépületnél). 11. árok: több helyen lekövezés (későbbi I. kőépület); 14. árokban: lekövezésből „Resatus oldaltöredék”(terület keleti széle, a későbbi XXXVI. Árok déli folytatásában). 263 Z/18. objektumnak neveztük a déli felét, amikor még nem került elő a folytatás a Lagermax területén. 264 A „római telep – villa” két feltárt része között 2002–ben utat hagytunk a gépkocsiknak és a kutatóárkokból kidobott földhalom volt itt, így mikor 2003–ban kiderült, hogy itt futna az L/263–as út, már csak egy 84 határolta. A nyugati oldalon különálló fal (L/303. obj.), de csak az út déli részénél fut (73. kép 3). Keleti oldalon szegélykövek zárják. Az út alja teknőszerűen mélyül, ebbe rakták a szabálytalan kis köveket (0–40 cm mélységben). A felső rétegeket már elvitte a szántás, esetleg nagyobb kövek, illetve sóder borította. Szél.: 4–6 m (az L/303. obj. falával együtt 7–8 m széles). Útszéli árok nem került elő. Felszínén fémkeresővel nagyon sok vasat, vasedényt, érmet, bronzszűrőt stb. találtunk. Keleten sóderes járdával kapcsolódott az L/263–as épülethez (73. kép 1). Délen az L/414. útkereszteződésben széles fal, kaput tartó pillérekkel, mellette félköríves épület maradványa és terrazzós felület (74. kép 2–3.). Keltező kerámia a 2. század második feléből, illetve a 2–3. század fordulójáról származó sigillaták. Egy Severus-érem, 6 db 3. század második felére tehető érem (259–286) és 3 db 4. századi érem (335–367). Fentiek alapján valószínűleg a Severus-korban épült, de a 3. század második felében már mindenképpen használták, egészen a telep életének végéig. Meglévő hossza (a z/18. objektummal együtt): kb. 150 méter. L/244. obj.: Majdnem párhuzamosan fut a L/162– es úttal, egymástól 32 m távolságra. A kettő között az L/263–as épület, délen az L/414–es út köti össze őket (nem derékszögben). Apró köves felületű út, északi felét már elvitte a szántás (egy kis sóderes útrészlet megmaradt azt L/242. objektumnál, illetve lehet, hogy néhány köves betöltésű gödör is ezt a nyomvonalat jelzi), 265 szélesedve megy dél felé (73. kép 4). Keleti széle nincs meg, az újkori beásás tönkretette. Az átvágáskor nyugati felében paticsos folt, a kövek alatt. Valószínűleg csak az L/263–as épületet határolta és nem futott tovább északra. Itt felmerül a kérdés, hogy melyik volt előbb. Az út esetleg csak az épület 2. periódusában épült, mintegy lezárva azt, vagy az út volt előbb és ez adta meg az épület későbbi bővítésének keleti határát. Ez utóbbi a valószínűbb. Meglévő h.: 13,5 m (az L/242. sóderes részlettel együtt 33 m). Meglévő szélessége 1–3 m, a kövek −40 cm-ig, alatta a patics −60 cm-nél. Kora: 3. század eleje – 4. század. Érmek 341–375–ig. L/414. obj.: a terület déli felén K–Ny irányban fut (kb. 12 fokos eltéréssel észak felé). Nem derékszögben csatlakozik az L/162–es úthoz, hanem 75 fokban. Ugyanakkor az útkereszteződésben kapu állt (két pillére ma is látszik) és kötötte össze a két kis részen tudtunk utána szedni a XXIV. Árok és a t/174–176. objektumok között. Észak felé tovább nem követhettük. Valószínűleg elvezetett a temetőig. 265 Az L/263 épülettől ÉK-re egy csoportban van sok kis gödör, amelyeknek a tetején kövek vannak, de nem az egész betöltése köves (pl. L/83, 84, 90, 91, 92, 94, 95. stb. találhatók). Ha meghosszabbítjuk az L/244. út vonalát, lehet, hogy ezek a kövek az elszántott út nyomai. Pl. az L/92. gödör tetején egy rétegben összefüggő paticsba ágyazott kövek (+15 cm-nél). A felső köves réteg alatt kora római gödrök vannak. Keltezés: Építését Severus kori sigillaták keltezik.266 A proilált peremű fazekak, simított és zöldmázas, valamint kézzel formált kerámia alapján a 4. században még használták, bár a század második felében és végén elutat, tehát volt idő, mikor együtt használták őket. keskenyedett és ráépítették az L/263. épület DK-i sarkát, A kapu előtt két párhuzamos falból álló keskeny illetve a L/264a épületet. Ez utóbbiaknál még későbbre folyosó is megmaradt (K–Ny irányban), az egyik keltezhető besimított díszítésű kerámia is előfordult. fal mellett kerek oszlop és pillérmaradvány (L/415. obj.) (74. kép 1). Keleti vége az L/263. épület DK-i Analógia sarkához fut be és csatlakozott az L/244–es pati- A belső pannoniai főútvonalak általában 6–8 méter csos, sóderes útfelszínhez. Az L/263. épület utolsó szélesek, alul homokalapozás, majd kavicsréteg és erre periódusában egy terrazzós előtér részben ráépült kerültek esetleg a lapos kövek, de volt, hogy a járófeaz út szélére, ezért itt köveit kiszedték és az egész lület habarcsos, apró köves kavicsréteg volt. A Keletelkeskenyedett. Ugyanígy az L/264a építésekor is Dunántúl kavicsban szegényebb, ezért az útalapokat kiszedték az út köveit. zúzott kőből rakták.267 A főútvonalakról kisebb utak Déli széle jól megépített fal (73. kép 5), kö- ágaztak le az egyes telepekhez, villákhoz, például a zépen széles sávban laposan kirakott kö- békásmegyeri villához 4 méter széles, sóderes út vevek váltakoznak kisebb, hegyesebb kövekkel. A kövek alatt és között sóder, valószínűleg ilyen lehe- 266 Terra sigillata: útfelszínről, az L/263–414. átvágásból, az L/264. tett a felső burkolat is. ÉNy-i szélén az L/263. épület omladéka alatt, az eredeti út szintjén. Út átvágásából 2–3. századi festett és bepecsételt kerámia. felé sóderes járószint nyomai látszanak a metszetben. 267 Tóth 2003, 218–22; Tóth E.: A Savaria-Bassiana útszakasz. Szél.: 6 m, keleti végén 2,5 méter. Meglévő hossza: ArchÉrt 104 (1977) 65–76; Szőnyi 2002, 61–62; Szirmai 1994–1995, 34 m. Keleti folytatása kérdéses az újkori szemétbe- 36; Hajnóczy 1987: állami közutak szélessége 18–36 láb (5–10 m). ásás miatt. Elképzelhető, hogy csak az épületet hatá- Homokba döngölt, kettős kőzúzalék réteggel alapozott, lapkövekkel burkolt utak ezek; Mócsy A. – Szilágyi M.: Útépítés. In: PRK 1990, rolta és nem ment tovább. 116–117; az aquincumi polgárváros keleti szélén futó főútvonal az 1–2. 75. kép: Sóderes rétegek metszetei: 1: L/486 „P” fal és L/577 között; 2: L/718 és 736 között; 3: L/162–414. útkereszteződés mellett században 5–8 méter széles volt, sóderes alapozással és a két szélén kőfallal (Lassányi G. : Feltárások az egykori Óbudai-Gázgyár területén. AqFüz 16 (2010) 34–36). 85 1. 2. 4. 5. zetett.268 A testvérhegyi villához vezető út többrétegű, kb. 4–4,8 m széles, apró köves, kavicsos felülettel. Az egyik periódusban szélei szabályos kövekkel kirakva és egy kőtámfal is szegélyezte, akárcsak Budaörsön az L/162. utat.269 Budaörs határában a Rupphegyi úton egy É–D irányú sóderes római út került elő 2006–ban, amely a budai hegyekből ereszkedett le a völgybe, és ott valószínűleg becsatlakozott egy nagyobb útba. Az út mellett kis szögletes épület, talán útállomás.270 Póczy 1971, 85. Láng 2003; Aquincumból jóval szélesebb kivezető utak is voltak, de ezek már nem tekinthetők analógiának. Pl. Lassányi G.: Feltárások az aquincumi municipium körzetében. AqFüz 8 (2002) 99–66: 9 m széles kavicsozott út. 270 Hárshegyi 2008, 160–164. 2. kép. 3. 6. 76. kép: Árkok. 1–2: 1. árok foltja a kutatóárkokban; 3: v/58. obj. köves betöltése; 4: L/315. obj; 5: v/65. árok köves betöltése; 6: L/429. obj 268 269 86 Az albertfalvai vicushoz egy 2,5 m széles út ágazott le a limes útról és futott végig a telepen. Széle- A fentiek alapján az L/162–es (és L/414–es út) nemcsak a település főutcája lehetett, hanem szélességét tekintve egy főbb útvonalból leágazó, a vicushoz vezető kereskedelmi út részeként is értelmezhető. Egyelőre azonban nincs nyoma a telepről kivezető résznek. 17a. Kavicsos, sóderes szintek (utca, járda, tér) (75. kép) Kisebb utcák vagy épületeket körbevevő járdák lehettek a telepen többfelé előkerült sóderes szintek. Meglévő vastagságuk 5–15 cm. Helyenként összefüggő felületben maradtak meg, máshol csak foltokban. A telep nyugati félköríves házsorában egyrészt az egyes házakat vette körbe (pl. L/486, 671, 728. stb.), másrészt az egész épületsor keleti oldalán futott le egy sávban az L/577–től L/757–ig, lehet, hogy L/600–ig, egy sóderes út (szél.: 10– 15 m). Elképzelhető, hogy nem út volt, hanem egy sóderrel borított üres tér.275 A házak nyugati szélén is lehet, hogy nem sóderes udvar vagy utca, hanem egy szélesebb, sóderes út volt és az L/736. pillérei, illetve kőfalai hozzátartoztak porticuszos kerítésfalként. Az L/263–as főépület nyugati, DNy-i oldalán is kavicsos járda futott az épület és a kövezett utak között. A telep keleti részén az L/110. épület nyugati és déli felén volt sóderes réteg (L/127–149. épülettől 77. kép: 1: v/65. obj. átvágása; 2: 1. árok részlete ÉNy-ra az L/110–ig) a 3. században. Délen, a Zápora v/50. obj. nyugati végén; 3: L/429. árok metszet tározó területén a z/3. és z/11. objektumban sóderes útrészlet. Szélességük 2–5 méter között váltakozik. in szegélykövek, felszínén a kövek között kavicsozás Előfordul, hogy ráépültek korábbi épületekre, például nyomai. Ugyanitt a vicuson belül, a déli részen futó a z/11. obj. a z/10. épületre, vagy föléjük épült későbbi kerítésfal mellett egy 4 méter széles út is előkerült épület (például a L/718. obj.). (apró kövek, tégla- és kavicsmaradványok kb. 10 cm Kaba M. a későbbi L/543. épület északi falánál kívül vastagságban).271 A lágymányosi kora római telepen említ egy nagyobb kavicsokból épült lapos járószintet, (vicus?) volt egy É–D-i 3,5 m széles több periódusú amely az épület ÉK-i sarkánál található. Esetleg bejárati sóderes út, amelyből egy 3 m széles, apró köves-só- rész lehetett, nem fut körbe az épül körül (27. kép 1). deres bekötőút ágazott le.272 Arrabona vicusában egy 7 m széles sóderes út mentén sorakoztak a házak.273 Analógia: Savaria territoriumán Ilon G. három különböző szé- Gönyű, 2. századi útállomáson a bejárat felőli részen övezlességű útvonalat igyelt meg, amelyek a főutakból te félkörben kavicsozott járófelület a kőépületet, amelyet ágaztak le. Az út szélességéből következtetett a fon- Bíró Szilvia parkolónak értelmezett.276 Mursella városában a főútról az egyes épületekhez vezettek kavicsos kestosságára.274 271 Beszédes 2007, 208; Beszédes J.: Feltárás az albertfalvi auxiliaris vicus déli részén, AqFüz 11 (2005) 111. 272 Beszédes 2010, 117. 273 Bíró 2009, 58. 274 Ilon G.: Egy valódi „Via Rustica” Savaria territoriumán. Savaria 25/3 (2002) 69–80: 5 m, 3 m széles utak. 275 Az üres tér a kőépületek között kb. 50×45 m. Ekkora felületen nem találtunk sódert, összefüggően csak a keleti sávban van meg, máshol csak a gödrök betöltésében. Arrabona vicusában 2009–ben került elő a Széchényi téren egy ilyen sóderes üres tér (kb. 16×35 m). L. Bíró 2009, 58–59. 276 Bíró, Sz. Gönyű, Nagy-Sáros-dűlő, RégKut 2007 (Bp., 2008) 215–216. 87 keny utcák, néha a szélükön téglával.277 Páty, Malom-dűlő római telepén is volt sóderes felület az épületek között.278 ter szélességben fut DK–ÉNy irányban (csak az északi széle biztos, dél felé még terjedhet). Két árok között 35 m a hosszúsága. Se keleti, se nyugati széle nincs lehatárolva.282 17b. Sárga agyagszint a falak alatt (nem belső padló, Elszántott kerítésfal-maradvány is lehetett. hanem erre építették) Valószínűleg az építkezéssel egykorú planírozási szint, mivel az épületek között is meg van és gyakran ebbe alapozták a falakat. Helyenként az épületek 1. vagy 2. periódusa utáni planírozás, amely fölé még újabb fal vagy nagy járólapok és esetleg út vagy udvar került (l. a 687. É-i fele és 733. É-i fele).279 18. KERÍTÉSFAL, ÁROK 280 (2–4. század) Az egész telep északi szélén fut K–Ny irányban egy (néha kettős) keskeny árok, barna betöltéssel, lelet nélkül. Kora bizonytalan, így nem soroltam be egyik korszak objektumai közzé sem.281 Még mindig a telep északi szélén, a kutatóárkokban több helyen is jelentkezett egy kőomladékos, téglás sáv, amelyből bontáskor nem lett kőfal. Elszántott kerítésfal is lehetett, bár nem mindig egyvonalban fut. A kőépületes sáv északi szélén fut egy hosszú köves árok K–Ny irányban (v/65.obj.), amely a Severuskortól a 4. század végéig határolhatta a telep központi részét. Hasonló szerepet tölthetett be a félköríves kőépületsor nyugati szélén egy pilléres, oszlopos kerítésfal (L/736. obj.) a 2–3. században. Belső tagolásra szolgálhatott egy szögben megtörő hosszú árok, helyenként kőfal szakaszokkal, amely a „Lagermax” közepén futott ÉK irányból lefelé (L/429. obj.). Kisebb K–Ny irányú árok-kőfal együttesek (L/259–315. obj.) is megigyelhetők a 2–4. században, derékszögben rá pedig a kövezett főutcát kísérő kerítésfal (L/303.obj.). A kora és középső római, belső tagolásra szolgáló árkokat, esetleg csak egyes szakaszaikat, kőfallal erősítették meg a késő római korban. XXV/2. obj.: Téglás köves omladéksáv az előzőtől északra, kb. 30 méterre. Északi és déli széle meg van, szélessége 14 méter, kelet és nyugat felé nem jelentkezik a 20 méterre lévő XXIV. és XXVI. árkokban. Lehet, hogy elfordult, esetleg köze lehet a fenti, hasonló szélességű omladékréteghez. Keltező leletanyag a római koron belül nincs. v/65 obj. (76. kép 5; 77.kép 1): Középen kövekkel betöltött, lejtős aljú árok, K–Ny irányú (15 fok eltéréssel északra). K-i végéhez a v/61. omladékos fala csatlakozik derékszögben, majd fut tovább az 1. árok alatt és a v/50. 3. helyisége alatti széles, fekete, köves résznél eltűnik (v/50. alatt elválik egy világosabb sárga és egy fekete, köves betöltésű rész. Ez utóbbi pont a v/65. folytatásában lévő, az épületnél korábbi árok lehet esetleg, bár betöltése nem laza és szélesebb). Nyugati részén kevés kő, keskeny mély árokként megy a v/70. épületig, átvágja és a nyugati fala alatt ér véget.283 Tőle északra már nincsenek kőépületek,284 csak őskori objektumok a sárga altalajban. A kövek középen 1,5–2 méter széles sávban jelentkeznek, a mélyebb árok 60 cm széles (alul már csak 20–30 cm). A középső kősor két szélén feketésbarna sáv (ezzel döngölhették be a köveket). Alja lejtősen megy lefelé: 0–40–60– 90–110 cm. Kibontva 21 méter hosszúságban, de még kelet és nyugat felé is folytatódik, kb. 45 m hosszan követhető. A Severus-kortól a késő római korig használták, alatta korábbi gödrök. L/303 (73. kép 3): Kőfal, párhuzamosan az L/162. út nyugati szélén, de rövidebb, lehet, hogy semmi közük egymáshoz. 285 Helyenként szabályos fal, máshol csak a nyugati fele van meg egyenes, nagy kövekből kirakva, keleti oldal omladék. H.: 23,5, a déli omladékkal együtt teljes meglévő h.: 38 m. Falszél.: 60–100 cm. Mélység két sor kő (−33 cm). Kőtisztítás- XXIV/3–XXVI/2. obj.: Téglás, köves omladékré- ból Antoninus kori sigillata és 4. század eleji chiara teg a telep északi szélén, a kutatóárkokban. Kb. 15 mé- került elő. Analógia: Aquincumban, a testvérhegyi villánál lévő út mellett igyelhető meg a Hadrianus-korban 277 Szőnyi 2002, 61–62. 278 egy széles támfal, az úttal párhuzamosan.286 Ottományi – Gabler 1985, 220, XI/2. t. 279 A v/10. északi fala alatt sárga agyagszint látszik, majdnem a teljes L/259–315 (árkok) – 384. (kőfal): K–Ny irányú nyugati helyiség alatt; v/49. 1–3. helyiségek alatt sárga agyag, ebbe rakárok (falkiszedés?) és nyugati részén kőfal (76. kép ták az É/1. szélesebb, korábbi falát; L/671–733. között sárga agyagos szint; az L/687. és 733. között, illetve mind a két épület alatt vékony 4). Derékszögű az L/303. fallal, de nem kapcsolód- sárga agyagszint. 280 Sok kisebb árok is van, amiket itt egyesével nem sorolok fel. Rendeltetésük kérdéses és teljes hosszuk sincs meg. Például a „villa” északi sávjában több ÉK–DNy irányú árok fut, amelynek a déli vége előkerült (véget érnek a semmiben), északi felük a fel nem tárt részen van a kutatóárkok között. Koruk változatos, pl. 2. századi: v/101; késő római: v/73–75. obj. (három, egymással majdnem párhuzamos árok déli vége). Északi felük a XVIII–XIX. árkok között futhatott. Betöltésükben kövek. Lehetnek egy széles, többosztatú árokrendszer maradványai is. Hasonló helyzetű és korú a v/77. árok is. 281 A XVII. árok 1–2. objektumtól kezdve a XXXII. árok 1. objektumig látszik. Árok szél.: 60–90 cm között, alja a felszíntől számítva 80–90 cm. Helyenként dupla árok, kettő között 20 m. 88 282 Nyugatra a 20 méterre lévő XXIII. árokban nem jelentkezik, kelet felé nincs több árok egészen a „római telepig”, ez kb. 30 méter. 283 Nyugatra kisebb megszakítás után fut egy hosszú „gerendanyom”, a v/119. obj. Mivel a legfelső szántásból indul, esetleg lehet újkori szántásnyom is. De elképzelhető, hogy a v/65. árok folytatásának legalja. 284 Kivéve köves omladékok a XXIV–XXVI. árkokban, amelyek az egész római telep szélét jelzik. 285 Derékszögben csatlakozhat hozzá az L/315–384. árok és fal, együtt is alkothatják egy út menti építmény kerítését. 286 Láng 2003, 106. nak össze. Esetleg egy út menti (L/162. út) építmény kerítésfalai. Fal h.: 4,5 m, szél.: 60–70 cm, egy sor kő (Hadrianus–Diocletianus).292 Az aquincumi katonaváros ÉNy-i részén sóderes út pillérekkel.293 mély, −20 cm. Árokkal együtt teljes hossza: 45 méter. 287 Árok szél.: 60–100 cm, −23 cm. A bontásból előkerült 19. VÍZELVEZETŐ ÁROK (5. század [?]) kora római kerámia és szórvány Traianus-érem keltezné a 2. századra,288 vágja a kora római L/322, 329. objektumokat. Severus kori anyaga nincs, viszont az L/315. nyugati oldalán talált szórvány 4. századi érmek (335–341) tanúsítják, hogy fennállhatott a késő római korban is. L/429 (árok) – L/725 (árok) – L/710. (kőfal): ferdén fut ÉK–DNy irányba, hol fal, hol árok formájában (76. kép 6; 77. kép 3). Kövei magasan jelentkeznek, valószínűleg késő római. (L/429. árok szél.: 70–80 cm, −55 cm, h.: kb. 45 m). Esetleg folytatása dél felé az É–D irányú L/725. gerendanyom, amely befut az L/710. omladékos kőfala alá. (Szél.: 30 cm, h.: kb. 16 m és 10 m, −16 cm). Teljes hossza kb. 75 m. 289 A korábbi árok, illetve gerendafalú építmény (kerítésfal?) a 3. század második felében esetleg kőbe épült (L/710–nél érem: 245–246). L/736. obj. Két, majdnem párhuzamos, ÉK–DNy irányú fal. A korábbi, nyugati fala falkiszedés (szél.: 70 cm, −15 cm), déli végében kőpillérrel. Észak felé gerendanyomként folytatódik, itt az L/761–nél is van két omladékos pillérmaradvány (a 761. ház cölöpeit beleásták a pillérbe). Déli folytatása lehet esetleg az L/791a fal,290 déli végében ugyancsak pillér (L/687. DNy-i sarkánál) (50. kép 5). Épülhetett itt egy oszlopos, porticuszos kerítésfal a kőépületek nyugati oldalán a 2. század első felében, h.: 23 (50) m. Ezt az Antoninus-korban esetleg kiszedték, átépítették (l. L/736. keleti kőfala).291 Elképzelhető, hogy a fal keleti oldalán lévő sóderes szint (L/718–671 között) egy útfelszín maradványa. A kőfal valószínűleg állt a Severus-korban is. Analógiák: Budaörsi út-Rupphegyi út – római kori kerítésfal. Szél.: 1–1,5 méter nagy kövekből az alap, erre kisebb kövek sártapasztással. Kora: 2–4. század 287 L/315–384. között megszakad az árok. Az L/384–gyel derékszöget alkot észak felé az L/383–as árok, de nem érnek össze. H.: 8 m, szél.: 80 cm, −22 cm, felül 8 cm vastag patics. Lehetnek egy önálló kb. 10×10 méteres építmény falának maradványai is, ez esetben nem tartoznak az L/315–ös árokhoz, amely így csak 30 méter hosszú. 288 Ennél korábbi leletanyag az L/384–ben lévő Augustus kori ibula, illetve az L/315–től délre lévő Claudius–Flavius kori ibula. Az árok alatt késő kelta objektumok lehettek. 289 ÉK-i vége a v/27. épület felett mehetett, de nem látszott a kőomladékban. További folytatása talán a késő római v/1. fal. Így teljes hossza kb. 105 méter lenne. Ez utóbbi környékén a szántásban vastag téglatörmelék, lehet, hogy önálló elszántott épület volt. 290 L/791a kőfal a 791–687. épület között. Falszél.: 65 cm, 1 sor kő mély. Déli fele falkiszedés. Egyik végén se köt be sehová. Tisztításkor Domitianus kori sigillata. 291 Párhuzamos az L/718–cal a Ny-i oldalon, de északon tovább tart. A kettő között sóder (50–10 cm vastag), felette tégla- és kőomladék. Lehet, hogy egy fedett előtér és nem kerítés. Kőfal szél.: 50 cm, kisebb kövekből, 1 sor kő mély. A telep teljes hosszán végigfut egy köves betöltésű árok, ÉNy-i irányból, nagy kanyart leírva, egészen le a patakig (1. árok). Valamennyi útjába kerülő római objektumot, kőépületet átvágja, így a római telep legkésőbbi objektumának tartható. Betöltésében sok a római, feliratos kő.294 1. árok – v/58–59. omladék – L/557. árok (76. kép 1–3; 77. kép 2). Az egész telepen végigfutó kanyargós árok, ÉNy-i vége kifut a feltárási területről. Átmegy a Szőlőskerti u. alatt a túloldalra, ahol a mai temető található. Dél felé az I–V. és XIII., illetve a XX–XXII. kutatóárkok között iránya ÉNy–DK, majd a XXII–XXIII. árkok között elkanyarodik dél felé. Egy nagyobb kanyart leírva DNy-i irányban folytatja útját egészen le a patakig. A továbbiakban 1. ároknak neveztük. Hossza kb. 450 m. Vízelvezető árok lehetett. Több helyen átvágtuk, benne sok kő, némelyik faragott, illetve feliratos. Kevés keltező értékű leletanyag került elő belőle (pl. felül zöldmázas kerámia [1/d átvágás], a kövek alatt Hadrianus kori terra sigillata [L/557. obj.]). A 3. sz. közepére keltezhető feliratos kövek és a 4. század második felére jellemző zöldmázas kerámia egyértelműen mutatja az árok késő római vagy még későbbi használatát, illetve betöltését. Ezt támasztják alá a rétegtani megigyelések is. Alatta késő bronzkori – kora vaskori gödrök vannak (IV. árok), átvág kora római földbe mélyített házakat (v/58.obj., 1. árok 1. obj.). Majd délen beérve a kőépületek közé, valamennyi fölött átmegy vagy átvágja a falakat. 295 Amelyik épület már a 2. század végén megszűnt (pl. L/543.), annak csak átmegy a falai felett, de nem teszi tönkre. Az épületek többsége viszont az érmek tanúsága szerint még a 4. század végén is használatban volt. A falaikat tönkretevő árok tehát csak akkor keletkezhetett, mikor már nem működtek rendeltetésszerűen e lakóházak, leghamarabb az 5. század elején. IIA. FUNKCIÓ, KIVITEL A vidéki telepek, villák kőépületei között lakó- és gazdasági épületek, továbbá fürdő és néha szentély található. A katonai vicusok állandó elemei a lakóHárshegyi 2008, 160–164, 2. kép. Kirchhof 2009, 7. kép: az aquincumi katonaváros ÉNy-i részén sóderes út vagy udvar mellett szögletes pillérek, illetve egy másik út mellett 20–25 m hosszú kőfalak, amelyeket szögletes pillérek szakítanak meg. 294 Mráv – Ottományi 2005. 295 V/58–59. obj. közötti omladék és L/557. obj. számon futott tovább. Átmegy a v/50, L/543 és L/486. kőépületek felett (falaikat nem teszi tönkre). Átvágja az L/577, 671, 733. és 687. kőépületek falait. 292 293 89 épületek, gazdasági melléképületek, szentélyek, fürdők, mansio, curia, talán forum.296 Mindezek közül Budaörsön főleg lakó- és gazdasági épületek fordulnak elő, egy épület tartható középületnek, szentélyek meglétére pedig csak az oltárkövek utalnak. 1. LAKÓÉPÜLETEK Egyértelmű, hogy a padlófűtéssel és terrazzópadlóval ellátott épületek lakás céljaira szolgáltak. Ugyanakkor nagyon sok esetben, és itt főleg a katonai vicusok és vidéki villák épületeit alapul véve, laktak az egyszerűbb kivitelű, agyagpadlós, felmenő agyagfalú, padlófűtéssel nem rendelkező épületekben is. Leginkább a több osztatú, lakó- és mellékhelyiségekkel ellátott épületeket sorolhatjuk ide, az egyhelyiséges, osztatlan épületekben ritkán laktak. 297 A budaörsi kőépületek kivitelére, belső díszítésére, padlójára, oszlopaira, fűtésére stb. utaló maradványok igen ritkán igyelhetők meg. A mélyszántás miatt kevés a felmenő fal és padlószint, többnyire falalapozások vannak 298. Némelyik épület a városi életmódra jellemző kényelemmel és díszítményekkel (padlófűtés, freskó, stukkó, terrazzópadló stb.) volt ellátva. Ez a díszesebb kivitel – néhány kivételtől eltekintve – inkább a későbbi épületekre jellemző, a Severus-kortól a 4. század második feléig. Gyakori, hogy csak az épületek egy-két helyisége volt díszes kivitelű, a többi helyiség nem lakóhely volt. Falszerkezet: A falak többsége szárazfalazással készült. Habarcs 15 esetben maradt meg. Többnyire az alapozás szárazfalazásos, míg a felmenő fal kötőanyaggal készült. Ez igyelhető meg például az L/263, 486, 671–es nagy kőépületekben, illetve Kaba M. ásatásán a későbbi L/527, L/543–as épületnél és a hypocaustumos falnál. A kötőanyag megléte jelenthet időbeli különbséget is, például az L/263–as épület első periódusának jól megépített, széles felmenő falai habarcsosak („F” fal, „K” fal, Ny-i fal, „O” fal és pillérek, „S” fal), a későbbi hozzáépítések már nem. Elképzelhető, hogy ez utóbbiak csak kevésbé mélyre alapozottak és a már elpusztult felmenő falak kötőanyaggal épültek. Erre utal a déli hozzáépítés (L/270) felső omladékrétegében lévő habarcsos réteg és vakolattörmelék, valamint a 17. helyiség terrazzópadlója feletti habarcsos, meszes omladék. Néha csak az épület egyes falainál használtak kötőanyagot (például v/10. épület „A–B” falak, v/49. K-i zárófal és „A” fal, v/27. „d–e” pillér, v/56. É-i fal). ElőKovács 1999, 153–156. Bíró 1974, Fig. 11–12. 298 Kaba M. megigyelései szerint a mélyszántás 1963–ban -90–100 cm mély volt. Az I. árok nagy kőépületének falai viszont a talajszint alatt már 15–20 cm-el már jelentkeztek. 2002–ben a leszedett humusz réteg kb. 50–60 cm vastag volt, a falak ugyancsak a felszín alatt közvetlenül látszottak. 296 297 90 fordul, hogy csak a falkiszedés habarcsos, morzsalékos maradványai jelzik a kötőanyagot (v/25, 152. obj.). Az északi rész („villa”) épületeinél egyforma, sárgásfehér, agyagos, morzsalékos kötőanyag van (fentieken túl l. még v/152–153). Néha egy épületen belül fordul elő kétféle kötőanyag (l. v/10: sárga morzsalékos és fehér habarcs). Az L/718. falai fehéres habarcsos anyagba épültek. Az L/700. földbe mélyített kőfalas épület felső omladékában maradtak meg habarcsnyomok. Felmenő fal épülhetett agyagtéglából is, gyakran kőalapozással. A t/175. és L/700. szögletes, kőalapozású földbe mélyített házaknak ilyenek a falai. Az L/767. épület középső osztófalánál vannak agyagtégla-maradványok. Az L/543. épület padlóján, az ÉNy-i részen sárga agyagtéglákat rögzített 1963–ban Kaba M. Ezek a nagyobb helyiség derékszögű válaszfalát alkothatták, bár tartozhattak egy későbbi periódushoz is. Előfordul vert agyagfal is, amely kövekkel kevert agyagsávként vagy leégett paticsomladékként maradt ránk.299 Ez a római építési mód a vidéki telepeken, vicusokban, városokban máshol is jellemző. A bennszülött házaknál alkalmazott vesszőfonatos paticsmaradványok is kapcsolódhatnak néha kőépülethez, lehet, hogy csak belső válaszfalként vagy egy másik periódus cölöpházának nyomaként.300 Freskómaradvány301 mindössze 20 objektumból került elő (az összes épület 16%-a). A freskóknak kb. a fele nem eredeti helyén, hanem gödrök betöltésében (6 obj.) kerül elő, ilyenkor a szomszédos kőépületekhez kapcsolódhattak (pl. III. kőépület, nyugati félköríves házsor). Szétszántott kőépületben 4 esetben, formához köthető épületek omladékából pedig 10 esetben származik. Ez utóbbi kőépítmények lehetnek valódi, felszíni kőépületek (4 obj.), kőfallal félkörívben vagy teljesen körbevett földbe mélyített házak (4 obj.) és kis téglalap alakú, egysoros kőfallal határolt kőfülkék (2 obj.). Magyarázatra szorulnak e kisméretű kőfülkék (L/64, 65. obj.), illetve a nagyobb, szögletes, egysoros kőfallal félig vagy teljesen körbevett, földbe mélyített építmények freskós falai (t/175, v/90,302 v/90b + L/462, L/700. obj.). Többnyire a fa299 A v/152. épület ÉNy-i sarkában téglaomladék mellett paticsomladék; az L/32. 1. h. északi falánál és 4. helyiségben; II. épület déli felében; L/37. félköríves kőfalú „pincében” vastag paticssáv; L/107. déli fala; L/687–ben az L/577. árok és 600. fala között 10 cm vastag sárga agyagréteg kövekkel keverve; az L/601. épületben kőomladékkal keverve bedőlt agyagfal maradványa; az L/733. 1. periódus kövekkel kevert sárga agyagsáv. A legfelső szinten is van egy sárga agyagsáv; az L/767. II. periódusában a déli helyiségben vastag égett paticsszint, esetleg agyagfal maradványa stb. 300 A z/3, v/58 (kőfülke), az L/263, 17. h. „P” fal mellett, L/543, 733, 757. obj., illetve az épület melletti gödrök köves betöltésében, l. L/527. mellett a 449. gödörben, L/639. mellett a 638. gödörben. 301 Kirchhof Anita dolgozza fel doktori disszertációjában részletesebben. 302 A v/90.obj.: fehér alapon vörös, bordó, sárga festés; vörös alapon vékony fehér és kék csíkok; fehér vakolatdarabok, sarkok és mennyezet részei is. 1. lak aljánál került elő a freskó és nem a felső rétegből, tehát nem valószínű, hogy egy felszíni épület falát díszítette volna. Ezen épületek felmenő fala nem kőből készült. Máshol is van rá példa, hogy nemcsak kőfalakat, de vályogtéglából épült vagy vertagyag-falakat is díszítettek freskóval a római korban (például a katonai vicusokban, Aquincumban [Bp.-Miklós tér], vidéki falvakban [Ménfőcsanak]).303 Két ilyen félig kőfalú helyiségben síküveg is előkerült, talán ablaküveg-maradványok (v/90, L/64). A legdíszesebbek a stukkóval is rendelkező t/162a– 175 építmények és az elszántott z/10–es épület lehetett304 (80. kép 1). Mind a kettőben terrazzópadló volt. A nagyobb, több helyi- 2. séges kőépületeknek csak egy-egy helyiségét díszítette freskó. Az L/671–es épület középső folyosójának falán („A” fal) volt freskó a 2. században. Hasonlóan korai, Hadrianus kori a félköríves L/245. apszisos épület vakolt, freskós fala. Az L/263. főépület DNy-i részén (13. h.) a 3. század második – 4. század első felében a „K” falat díszíthette piros-, sárga- és zöldcsíkos freskó. A későbbi, 4. század közepi osztófalak már a freskótörmelékes, téglatetős, pusztulási omladékra épültek. Ugyanebben a helyiségben fehér vakolat is volt. A „K” fal másik oldalán (270. obj.) a legutolsó periódus omladékrétegében pedig vörös vakolattörmelék maradt meg, akárcsak a déli terrazzós 17. helyiségben. A középfolyosós L/486. épületnek a 3–4. periódusban (Severus-kor – 4. század) használt déli nagy helyiségében (4a–6–7. h.) került elő freskós omladék és terrazzónyomok. Sima fehér vakolat a középső folyosón és a 3. helyiségben eredeti helyén, a falon maradt meg, a felső padlószinthez kapcsolódva. A nyugati félköríves épületsor belsejében lévő gödrök 305 alapján az Antoninus-kortól a 4. századig fennálló épületek falán lehetett még freskó, az L/486, 577, 671, 656. épületek valamelyikében. A gödrök 303 Kovács 1999, 54; Szőnyi E.: Rómaiak nyomában 2006, 36, Ménfőcsanak. 304 A z/10–es épület omladékában háromféle vakolat volt: különböző vastagságú habarcsrétegen fehér vakolat; téglatörmelékes habarcsrétegen fehér vakolat; „terrazzó jellegű vakolat”: vékony fehér vakolat alatt, sűrű téglazúzalékos, 2 cm vastag habarcsréteg. A festés is többféle: fehér alapon vörös sáv, sárgásbarna és zöld festés, illetve lila sáv. Vörös alapon kék sáv. 305 L/644, 646, 649. obj. 3. 78. kép: 1–2: v/10. épület fűtőcsatornája; 3: Hypocaustum oszlop az L/179 ház gödrében betöltését Antoninus–Severus kori sigillaták keltezik, tehát valószínűleg a markomann háborúk előtt használhatták e díszítményt. Az L/757–es leégett, tapasztott paticsfalú, kőomladékos, szögletes házban nem dönthető el, hogy a freskó eredeti helyén volt-e vagy egy szomszédos késő római kőépület pusztulási omladékának tartható. A telep ÉNy-i részén a v/49. épület 2. helyiségében és a v/153–as fűtőcsatornás épületben fehér és vörös vakolatnyomok maradtak meg. Elszántott oszlopos kőépület állhatott a telep nyugati részén a v/138 gödörház felett, amelyben ugyancsak freskók kerültek elő. E freskós épületek kora a 2. század elejétől a 4. század végéig terjed. Padló: Kevés épületben marad ránk padlószint, mindössze 24 felszíni kőépületben és mind a 9 félig földbe mélyített, kőfalas építményben (az épületek 26%-a). A meglévő padló általában döngölt földpadló, amely sárga vagy vékony fekete agyagszintként jelent- 91 1. 79. kép: 1–3: kővályú (v/56d, L/52. obj., 239. sír); 4: párkány töredék XXII. Árok 9. obj; 5: L/486 külső folyosó oszlopai; L/656. obj. kezik. Ezt 19 épületben tudtuk megigyelni, továbbá ilyen valamennyi félig földbe mélyített épület padlója.306 Kora az 1. század végétől a 4. század végéig terjed. Általános a villákban, a katonai vicusokban is. Többnyire csak a fürdőknek és a legnagyobb épületek egy-egy szobájának volt terrazzópadlója, máshol földpadlót használtak.307 Habarcsos, kemény padlószint három épületben maradt meg: az L/486. épület III. periódusában, az 1, 3, 4. helyiségekben és a déli helyiségben. Az L/671. 1. periódusában az 1. helyiségben alul a B fal mellett és a 2a helyiségben; az L/718. középső nagy helyiségében habarcsos kemény padló, kőlapokkal, közepén téglákkal. Koruk: 2–4. század. 2. 3. 4. Terrazzópadló-nyomokat 6 épületben igyeltünk meg. A két nagy épületben: L/263. obj. „V” fal két oldalán (17–18. h.) van egy félköríves törmelékes terrazzós szint, 306 I. kőépület, II. kőépület 1. h., v/10. K-i helyiség sárga agyagpadló. Ny-i helyiség: sötétszürke agyagos tapasztás, v/49. 2–3. h. (felső omladék alatt), v/56. Ny-i kőépület, v/58. keleti kis kőfülke, v/90–90b félig kőfalas házak, v/106. felső kőépület, v/132. tapasztott agyagpadló, v/153. átégett, sárgásfekete agyagpadló (felette fűtőcsatorna), v/155. sárga agyagszint; t/115. kis kőfalas műhely, t/175. kőfalas földbe mélyített házban tapasztott padló; L/30. északi épület, 32. épület 4. helyiségében szögletes, sárga agyagszint, 37. félig földbe mélyített kőfalas házban, L/143. téglalap alakú helyiség, 263.9,14. h. égett agyagszint, 270.1. h. egy foltban tapasztott padló, 450. gödörházba ásott épület, 486. 1. periódus, 3. periódus 6a h., 577. B2–C–D falak között kavicsszint alatt és C fal északi oldalán (tetőcserepes omladék alatt), 671. 1a. h. sárga agyagpadló az É-i részen a III. periódusban, 687. és L/600–687. között felső téglatörmelék alatt sárga agyagszint, kövekkel (3. periódus), 700. épületben, 728. belsejében, foltokban, L/733. felső padló, illetve alsó átégett paticsfoltok, L/767. északi felében, 791. É-i fele. A Kaba M. által feltárt, későbbi L/543–as épületnek is erősen átégett, kemény agyagpadlója volt, illetve a későbbi L/527. metszetében is átégett agyagsávot igyelt meg alul. 307 Kovács 2004, 154, pl. Albertfalva, Intercisa stb. 92 5. 6. amelynek a déli oldalon, az út felé nincs falszerű lezárása. A 13. helyiségben kemény köves, téglás padlószint (inkább tapasztás). Az épületet határoló L/162. út déli végénél félköríves fal és terrazzópadló-nyomok. Az L/486. legutolsó, IIIa periódusában a déli nagy helyiség (2a–4a–6–7. h.) legfelső padlószintje csak egy foltban maradt meg. A többi esetben szétszántott kőépület felső omladékában bukkantunk terrazzónyomokra: z/10. obj., t/162a és 175. obj. (ez a kettő egy nagy sötét folt két vége, lehet, hogy egy nagy, összetartozó épület omladéka, freskóval). Valamennyi középső, illetve késő római. Piskóta alakú padlótégla: Kaba Melinda ásatásán a 13. árokban került elő, amelynek déli vége az L/527. épülethez, közepe a hypocaustumos épülethez köthető, északi vége pedig beleért a v/49. épületbe. A három közül valamelyikben ilyen padlótéglák lehettek (80. kép 5). között), L/600. épület déli felében, L/671. épület belsejében 1–1a periódusban a D-i és K-i részen (2a–3a h.); L/718. déli helyiségében, L/767. DNy-i helyiségében legfelül. Elképzelhető, hogy az L/671 és718. épületek közötti sóderes szint egy útfelszín maradványa és nem udvar. Esetleg ehhez kapcsolódhatott az L/736. kerítésfala és szögletes pillérei. Analógiák Kövezett udvar például a testvérhegyi villa 1a fázisában, Csúcshegy-Harsánylejtőn a 3–4. századi villaépületben, 312 kavicsozott udvar Mursella municipiumában313 stb. Fűtés Padlófűtés nyoma nagyon kevés helyen került elő (kb. 8 obj.). Részben hypocaustum oszlopokat (2 objektum), részben téglából épített fűtőcsatorna nyomait Járólapok Az épületek belsejében többször is előfordul, belső ud- (4–5 objektum), két esetben pedig a felmenő fal fűtévarokat, esetleg konyhát köveztek vele. E helyiségek sére szolgáló üreges téglákat igyeltünk meg. A fűtött mérete a 6–8 m2–től a 30–50 m2–ig terjed. Néha csak épületek kora a 2. század végétől a 4. század végéig 3–4 kőlapot tesznek le, ezek rendeltetése kérdéses. terjed. A legkorábbi kőépületekben még nincs. Keverhetik vagy helyettesíthetik téglával is, például az I. kőépület 2. helyisége,308 az L/718, középső helyisége309 Hypocaustum (28. kép 2–3). Késő római építkezési mód. Épületen belül, eredeti helyén Kaba Melinda ásatásán Megtalálható a nagy késő római főépület ÉK-i felében került elő. 2002–2003–ban csak kőomladékkal feltöl(L/263. 1–2. h) és a DNy-i részén (14a h.).310A kövezett tött gödörben volt. L/414–es úttól délre, egy négyszögletes felületen (L/264. A v/49–L/527. épületek között ásott Kaba Melinda obj.).311 A nyugati félköríves épületsorban (az L/687. épület 1963–1965–ben. Ásatási jelentésében „hypocaustumos ÉK-i részen pár db a legutolsó periódusban, L/733. épület- fűtéssel ellátott helyiségeket” említ. A 13. kutatóben két db az utolsó periódusban, L/767. É-i helyiségben). árokkal tárt fel egy habarcsba rakott É–D irányú falat és falsarkot (5×3,5 m). A kettő között téglával Belső udvar (sóderes szint) kirakott aljú fűtőcsatorna került elő 4 hypocaustum Több épületben is előfordul, bár soha nem középen, oszloppal (alacsony, 40 cm-es oszlopok). A sigillaták mint a nagyobb, átriumos épületekben. Általában a az Antoninus–Severus-korra keltezik az épületet 314 felső burkolatból (járólap, kavicsozás) következtethe- (45. kép 4). Alatta kétrétegű lakógödör, Flavius és Antoninus kori sigillatákkal. Tájolása eltér a késő rótünk rá. Járólapokkal lekövezve l. fentebb. Sóderrel felszórva a nyugati félköríves házsor épü- mai L/527. épülettől, valószínűleg a Severus kori v/49. leteiben: L/527 ÉK-i 1. helyiségében a 2. periódusban, épület déli, ill. v/51 keleti felét alkotta. Az L/179. félig földbe mélyített ház déli felében L/577. épület nyugati 1. helyiségében (A–B–C–D falak lévő köves gödör betöltésben van egy hypocaustum 308 I. kőépületben 4 db padlótégla a 2. helyiség paticsos, döngölt padló- oszlop315 (78. kép 3). A mellette lévő kiszedett falú ján; A telep keleti szélén a XXXVI/5f objektumban, egy 4. századi kőfal L/160. kőépület omladékához tartozhatott. A falkiszekeleti oldalán van egy téglákkal kirakott kis szögletes rész (1,2x70 cm). dés 4. századi, a kőépület eredeti használat ideje ennél Talán járófelület. 309 korábbi. Belmérete: 7x 3,7 m. A helyiség belsejében, falapozással egy szinten habarcsos kemény padló, melynek nyugati fele kő és tégla járólapokból áll. Járólapok egy 5,4 x 1,5 méter széles sávban (8,1 m 2), melynek keleti szélét egy 50 cm széles téglasor zárja le a helyiség közepén. 310 L/263. obj. 1.h. helyiségben. Belmérete: 12x3 m (kövek összefüggően kb. 11 x 2,5 méteres sávban). 27,5 - 36 m 2. 2. helyiségben kő és téglalapok. Belmérete: 12x7 (kövek kb. 7x8 méteres területen, de nem összefüggő: 56 m 2). Épület 2–3. periódusa: 4. század (érmek: 318–361–ig). 14a helyiségben U-U1 falak alatt vagy pillér, vagy járólapok. Egyik oldalon 4 sor lapos kőből áll, másik fele csak felül egy sor lapos kő (110x170 cm = 2 m 2). Épület 1. periódusa: 3. század közepe-második fele. 311 L/264. obj. D-i fele: 2,5 x 2,5 m (6,25 m 2), Severus kor – 4.század. Korai érmek: Julius-Claudius dinasztia és Hadrianus. 3. századi érem: 268–270. 4. század: 300–378–ig. Láng 2004, 98, 6. kép; Láng 2009, 81, 6. kép. Szőnyi 2002, II. épület. 314 4 db Antoninus, 12 db Antoninus-Severus, 4 db Severus kori sigilláta került innen elő (13. árok). 315 Kalmár János vizsgálata 2005–ből: „A 2/4. oszloptöredék egy hajdani padlófűtés – hypocaustum – része volt. Az oszlop alja vörösre lett kiégetve, míg a felső része koromfoltos. A két részről vett minta dilatometrikus vizsgálata […] alapján az oszlopnak a vörös vége a tűztér közvetlen közelében állt, a túlsó vége pedig a (még mindig forró) füst útjában.” SZFM Adattár 4785–2006. 312 313 93 Fűtőcsatorna, illetve felmenő fal fűtése Téglából épített fűtőcsatorna 4 épületben került elő, másik két helyen bizonytalan. A késő római v/10. épület nyugati helyiségében316(78. kép 1–2), a kora római v/153. épületben,317az L/577. épület ÉNy-i sarkában 318 (39. kép 3). Ez utóbbi az égett érmek alapján a 4. sz. második felében (Kr. u. 361) töltődött fel. Kaba M. ásatásán a 13. szelvényében a hypocaustum oszlopok egy téglás fűtőcsatornában voltak. Az L/718. épület középső nagy helyiségének közepén egy sorban lévő téglalapok (szél.: 50 cm) esetleg fűtőcsatorna maradványai, de mivel nincsenek átégve, valószínűbb, hogy a mellette lévő kőlapokkal, téglákkal és habarcsos szinttel együtt a helyiség padlóját alkotják. Három esetben téglák utalnak padló- illetve falfűtésre (z/1, 10, L/160). Koruk: 2–4. század.319 Analógiák nagyon sok helyről hozhatók. Például a Donnerskirchen III. Basilika 320 az L/577. derékszögű fűtőcsatornájához hasonlít, az alaprajz alapján pedig az L/718. épülethez. Más jellegű fűtés, például kemencemaradvány is feltételezhető néhány épületben. Az L/486. É-i folyosójának legfelső rétegében lévő, paticcsal tapasztott égett téglák lehettek egy kemence maradványai. Esetleg ilyen belső kemencés fűtés maradványa két égett, köves gödör az L/527. épület északi felében. Az L/543. épület osztófalának déli oldalán kemence átégett felületét tárta fel Kaba M. Az L/32. épület keleti 1. helyiségében kövek között vastag égett paticsréteg is lehetett elpusztult kőkemence. Hasonló téglákból vagy kövekből épített kemencét ismerünk például egy pátyi kőépületből, az intercisai és a szentendrei katonai vicusból stb. 321 Égett betöltésű párhuzamos vagy derékszögű árkok két kőépületben kerültek elő, egyiknek a fala égett, betöltése 316 Két párhuzamos, egy sor kő széles É–D irányú fal között tegulák lefektetve egy sorban. Elágazik kelet felé, a másik helyiségbe (a leágazást egyik oldalon kőfal határolja). Alulról fűtötték, déli irányból (égett paticsfolt), de az nem lett kibontva. Fűtőcsatorna: h.: 5 m, szél.: 90 cm (ebből tégla: 40 cm). Kora: 4. század. 317 Két kis szögletes helyiség között egy fűtőcsatorna, amelynek az alja maradt ránk. Felül téglatörmelék (a fűtőcsatorna teteje), alatta fekete, hamus betöltés, majd átégett, sárgásfekete agyagpadló. Oldala és alja kitapasztva. H.: 1,5 m, szél.: 40 cm. Mellette a nyugati helyiség 2×2 méteres. A keleti helyiség nincs meg teljesen (meglévő épület h.: 4 m). A kövek között fehéres-sárga kötőanyag és vakolat. Belsejében 2. századi kerámia. 318 ÉNy-i sarok, N–M falak között. Keskeny, derékszögű fűtőcsatorna, alja törött téglákkal kirakva. Az egész csatorna sárga agyagba mélyül. Keleti vége lezárul egy nagy kővel. Kelet felé folytatásában van egy sárga falkiszedésnyom (M fal). Benne 3–4. századi kerámia és 355–361 közötti égett érmek. Ekkor töltődhetett be és pusztult el. 319 A z/1. álló téglalap alakú épületben lapos, égett falazó téglák, amelyeket fűtőcsatornánál használnak. Kora: 2. és 3. század; a z/10 elszántott épületben üreges tubitéglák, a felmenő fal fűtéséhez. Kora: 2. század eleje – 3–4. század; Kaba M. ásatása 3. árok: kőrakás alatt tubustéglák. Ez a későbbi L/160. épület északi oldalán van. 320 Thomas 1964, Abb. 70. 321 Ottományi 2007, 91. kép; Kovács 1999, 154; Visy 1974, 247, 3. ábra. 94 hamus (L/543), másiknak a tetején égett betöltés (L/733). Egyik esetben sem bizonyítható, hogy fűtésre szolgáltak, lehettek más korúak, illetve a belső tagolás alapárkai is.322 Ablaküveg 12 objektumban maradt ránk, legtöbb a két nagy épületben. Az L/263–as épületben 11 db: a nyugati épületszárnyban (9, 14. h., Ny-i fal) és a keleti épületrésztől elválasztó keskeny folyosón (3, 7. h.). Ez utóbbiak tartozhattak a nyugati épületszárny ablakaihoz is az „F” falon. Tehát valószínűleg már a 3. századi első periódusban üvegablakkal és freskós fallal építették. A középfolyosós L/486. épületből 8 db: a keleti épületszárny mind a két helyiségében (1, 4. h.), a nyugati épületszárny 3. helyiségében és a déli nagy közös helyiségben (7. h.) volt üveg. A középső folyosón üvegolvadék. A késő római korban biztosan használták az üvegablakot, mivel az 1. helyiség padlószintjén volt, ami a 4. század első harmada előtt nem épülhetett, a 7. helyiség is későbbi hozzátoldás. Mind a két nagy épületben volt üvegolvadék, ez vagy az épület leégésekor keletkezett, vagy esetleg üvegmegmunkáláshoz kapcsolódik. További kőépületek az ÉK-i részen a t/56, ÉNy-on pedig a v/49. és 153–as épület. A nyugati félköríves házsor közepén az L/671–ben volt még üvegablak, azt nem tudni, melyik periódusban. Többségük késő római (kivétel a v/153. obj.). Az ablaküvegek másik fele épületomladékkal feltöltött gödrökből való (6 db). Az L/654. és 695. gödörházak a 486–os épület anyagával lettek feltöltve a 3–4. században. Az L/653–as pedig a 671–es épületomladékkal az Antoninus-korban. Az L/422. és 425. közelében nincs épület, esetleg a déli oldalukon feltételezhető elszántott épület omladéka került beléjük a 4. században (L/560–590. stb. felett). A t/14. közelében sincs kőépület, talán a kissé messzebb lévő t/56. vagy a 70. épülethez tartozhatott a síküvegtöredék. Néha nem dönthető el, hogy a síküvegtöredékek ablaküveg maradványai vagy korai, nagyméretű, hasábos palack részei. Több ilyen van a kis kőfülkékben (L/64.) és a félig kőfallal körbevett „pincékben” (v/90. obj.), illetve Kaba M. ásatásán (13. árok). Valószínűleg több épületben is használtak üvegablakot, csak nem maradtak ránk. Ajtónyílás, küszöbkő kevés helyen maradt meg. Méretük 80–110–170 cm között váltakozik. A késő római nagy főépületben (L/263.) öt helyiségben ta- 322 Az L/543. épületben volt két párhuzamos árok, a keletinek átégett az oldala, betöltése hamus, ebben esetleg tüzeltek. A harmadik hasonló árok az épületen kívül volt kelet felé (L/552. obj.), így valószínűleg a másik kettő sem tartozott az épülethez. Később áshatták bele a Severus kori sigillaták alapján (égésnyom csak az egyik árokban volt). Irányuk: É–D. Hosszúság: 4,5–5 m között, szél.: 50 cm, mélység: −16–35 cm. Az L/733. épület belsejében lévő két majdnem derékszögben találkozó ároknak csak a felső betöltése égett, hamus (szél.: 40 cm, −35 cm). Így inkább pusztulási omladékkal feltöltött osztófalak, de lehettek egy korábbi gerendavázas épület alapárkai is, amelyek leégtek. 1. 2. 4. 5. 6. 3. periódushoz köthető, tehát 4. századi.323 Az L/486. épületben négy helyen, a középső folyosóból nyíló ajtóknál található (11. kép). A középfolyosós épület északi főbejáratánál, a középfolyosóra nyíló ajtóban (2. h.), a keleti épületszárny két helyiségénél, eredeti helyén maradt meg (1a h., 4. h.). A nyugati oldalon az 5. helyiség küszöbköve egy gödörbe esett bele, a 3. helyiségnél csak egy nagy kő volt, amely esetleg küszöb lehetett. Szél.: 110–130 cm (részletesebben l. a középfolyosós épületnél). A Kaba M. térképén jelölt, szántásban talált küszöbkövek közül kettő esik ennek az épületnek a területére (333 és 335 fm-nél). A nyugati félkörív legdélebbi épületénél, L/687. 80. kép: 1: stukkó töredék, t/162. obj.; D-i falán, a DK-i részen 170 cm széles nyílásban 2 2: agyag kaputorony modell, v/49–50. obj. között; db nagy kő (szél.: 40 cm). Valószínűleg kétszárnyú, 3: szoborfej L/486. obj; 4: agyag női szobor töredék, széles kapu volt. Az L/687–600. épület sarkánál L/718. obj; 5: padlótégla, Kaba M. ásatása; egy nyílásban 80 cm széles nagy kő, esetleg egy ki6: Leg.II. Ad. bélyeges tégla töredék, t/75. obj sebb ajtó helye. Kaba Melinda ásatásán is kerültek elő a szántásból lálható: a nyugati épületszárnyban az N falnál a 8. küszöbkövek, a fotókon kb. 5 ép darabot közöl. Ezek helyiség felé (szél.: 130 cm). A keleti oldalon az 5. a térkép alapján egyrészt ismert épületekhez (v/10. helyiség mind a két bejáratánál (H, K1 fal) és a K1 épület 220 fm-nél, L/486. épület), másrészt fel nem fal másik oldalán, a 12. h. felé, valamint a P falnál a tárt épületekhez köthetők. Egyik ilyen a terület keleti 15. h. felé. Szélesség: 90–120 cm. Valamennyi a 2–3. 323 Ottományi – Mester – Mráv 2005, 104, Lapidarium Kat. 9. méret: 87×45×27 cm. 95 szélén (28 fm-nél) talált küszöbkő, amely az éremlele- rök és a földbe mélyített házak épülettörmelékes betöltése tet is tartalmazó Severus kori épülethez tartozhatott. alapján újabb 10 épületnek lehetett téglateteje.328 Mindez a kőépületek 40%-a, a formához köthető épületek 80%-a. Oszlopok, faragott kövek, szobrok 324 (79. kép 4–6.) Imbrexek és tegulák egyaránt előkerültek. A sok vasszeg Kis oszlopokból álló mellvédfal vehette körbe a kö- és égett faszénréteg ácsolt fatetőszerkezetre utal, amelyre a zépfolyosós épületet, valószínűleg már a 2. század téglákat helyezték. 1963–ban az L/543. épület belsejében eleji periódustól kezdve (a déli falnál maradt meg két padlóra hullott elszenesedett gerendákat tárt fel Kaba M. oszloptöredék). Az épület belsejében az L/766 objek- (az északi falon belül, egymástól kb. 60 cm-re). tumban, a hosszanti nagy helyiség válaszfalánál (3–5. Ez a római építkezési móddal meghonosodott tető h. között) került elő. Egy kis négyszögletes, jó mi- kerülhetett felmenő agyagfalakra is. Antei xek, agyag nőségű, habarcsos fallal épült, talán szentély falánál világítótornyocskák nincsenek. Csak a v/49–50. épüugyancsak oszloptöredék (L/656). let közötti utcán került elő egy kis íves, agyag kapuA v/138, Severus kori épülethez tartozó oszloptö- modell töredéke (80. kép 2). redék (akantuszos oszlopfő) az alatta lévő földbe mélyített házban került elő. Az L/527. épület belsejében, 2. GAZDASÁGI ÉPÜLETEK Kaba M. térképe jelöl egy oszloplábat (16. ároktól délre). A másik oszlopot kb. 180 fm-nél jelöli a térkép, ez Alaprajz és méret alapján ide sorolhatók a négyszögleaz L/160. épülettel azonosítható. Ugyancsak oszlop- tes, belső osztás nélküli épületek, a téglalap alakú osztatlan vagy egyosztatú épületek. Ez utóbbi kéthelyiláb volt az L/415. kőfala mellett (74. kép 1). Faragott kövek, párkánytöredékek gödrök betölté- séges épületek ugyanakkor betölthetnek lakófunkciót sében is megmaradtak: az északi sávban nem tudjuk is. Az is előfordul, hogy az épület egyes helyiségeiben kőépülethez kötni ezeket (XXII/9, őskori telep 80, laktak, a többi műhelyként, raktárként funkcionált (l. 168), délen viszont a nyugati félkörív belsejében lévő középfolyosós típus). Félig földbe mélyített, félkörívben vagy teljesen gödrökben kerültek elő: L/621. gödörben (L/577. és 671. kőépületek között), valamint az L/749. gödörben, kőfallal körbevett építmények: a méret és leletanyag (vasszerszámok, salak stb.) alapján lehetnek pincék az L/710–es elszántott épület falánál. Valamennyi kb. 20 cm átmérőjű, kisméretű osz- vagy műhelyek, de a díszesebb kivitelűek inkább lop (m.: kb. 80–90 cm). Hasonlók a Balaton felvidé- lakóházak. A kis kőfülkék minden bizonnyal melki villákban kb. 1 m magas falazott alapon álltak a léképületek, bár a gazdag leletanyag némelyikben magyarázatra szorul. peristyliumokban, illetve porticuszokban. A leletanyag közül főleg a vassalak az, amely műA nagyobb, pilléres épületeket, kapukat l. fentebb. Az L/486–os kőépületből került elő egy épületdí- helyfunkcióra enged következtetni, bár nem mindig szítésre szolgáló, ijú fejet ábrázoló szobortöredék 325 (80. egyértelmű, hogy az épülethez vagy egy alatta lévő kép 3). korábbi objektumhoz köthető (l. v/49. 2–3. h., L/32, A temetőben lévő, másodlagosan beépített féloszlopok 543. épület). Az L/263. és 486. épületekben olvadt és párkánytöredékek is a telep kőépületeit díszíthették.326 üveg vagy üvegsalak volt, de ez keletkezhetett esetleg az épület leégésekor is. Ugyancsak kérdéses, hogy az Téglatető L/486. omladékával került vassalak a mellette lévő A budaörsi épületek többségének téglateteje volt. Kb. L/480. objektumba, vagy az alsó, kora római házak 50 épületnél találtunk téglaomladékot,327 ezenkívül a göd- egyikéhez tartozott. A t/162. gödörkomplexumban lévő vassalak valószínűleg a t/175. kőalapozású építményből származik. A telep ÉK-i részén lévő késő 324 A kőanyagot Kalmár János vizsgálta (SZFM Adattár 4785–2006): „A vizsgált kőanyag nagy részén tudatos rongálás, törés-zúzás jelei lát- római épületomladékkal betöltött műhelyekben is hatók, amelyet követően a darabok földbe kerültek (rozsdafoltok, mész- volt vassalak (t/1, 8, 11, 14. stb.), ez pedig esetleg tufa, humusz-tapadék, limonit, mikrokarsztos korrozió). A darabok egy részén megjelenik egy újabb törésgeneráció, ezért feltételezhető, hogy a köveket kiásták és újból felhasználták, mint építőköveket. [,,,] A morfológiai és ásványkőzettani vizsgálatok alapján mind a faragott kőtárgyak, mind a kőtöredékek nagy része a közeli, pados-réteges szarmata és triász korú rétegekből származik, ahol valószínű, hogy léteztek rendszeresen működő bányák (Budaörs, Érd, Tárnok, Pusztazámor, Sóskút), habár a kőanyagon nem találtam a bányászatra, mint munkafolyamatra utaló bélyegeket. […] Néhány darab a Budai-hegység keleti feléből, az eocénkorú Szépvölgyi Mészkő Formációból került Budaörsre.” 325 Női szoborfej Kaba M. ásatásáról, épülethez nem köthető. 326 Ottományi – Mester – Mráv 2005, 104, Kat. Lapidarium 4–5. Részletesebb feldolgozásukat Mráv Zsolt végzi el. 327 XXIV/3; XXV/2; XXVI/2 – téglás, köves omladékok a telep északi szélén; XXXVI/5; I–II–III. kőépület; t/56; t/70; t/162. déli fele; t/175. obj.; z/1–2–3; z/10; z/12; z/kőépület („A–B” fal); v/1 környékén a szán- 96 tás szintjén téglás felület; v/5; v/10; v/22, 23, 32 gödörben, mellette v/25 és 26. épület; v/25; v/27; v/37 kőfal; v/46 kőfal; v/49. épület 3–4.h.; v/50. 3. helyiség; v/52. kőomladék; v/56, Ny-i fele; v/56d; v/58. omladék és nyugatra v/49–50. felé; v/65. árok; v/70; v/91. festett tegula (kemence tüzelőgödre), v/92b – kemence; v/106. felső épület; v/152. kiszedett falú épület; v/156. téglaréteg és törmelék a fal déli és nyugati oldalán; L/64, 160, 217; L/235 = L/263. 9. h.; L/263. obj. Ny-i fele (9. h., „J” fal, 13. h.); L/320; L/486. épület; L/527 1. h.; L/543 obj.; L/577. obj.; L/671. épület (1–2. h.), 3. helyiségben, a cölöplyukakban; L/700; L/736. kőfala felett; L/746. kőfal; L/754. sóderes útszinten; L/757, 766, 767. obj. 328 Kb. 70 gödörben volt téglatöredék, részletesebben l. a gödröknél. A gödrök betöltése alapján téglateteje volt még esetleg a v/26, 61, 86. falaknak, az L/110, 160. épületeknek, az L/360–590. közötti elszántott épületnek, az L/406, 450, 601, 656. épületeknek. feltételezi, hogy az itt lévő t/56. vagy t/70. épületek egyike műhelyként is funkcionált. A v/25. kőépület mellett két gödörben is volt vassalak, egyikben tetőfedő téglatöredék is, tehát idekerülhetett az épületomladékkal is a késő római korban (v/17, 22 cölöplyukas munkagödör). Vasszerszám is sok kőépületben került elő: véső, kanálfúró (L/32), véső (L/263), csákány (L/543). 3. SZENTÉLYEK Vidéki telepeken, vicusokban, villákban szentélyeket ritkán lehet beazonosítani.329 Az oltárkövek többnyire másodlagosan beépítve, illetve egy-egy árok vagy gödör későbbi feltöltéséből kerülnek elő. Eredeti helyükön ritkán találhatók. Budaörsön több istennek állítottak oltárkövet, tehát valahol a vicusban szentélyük is kellett legyen. • Juppiter: 3. századi oltárköve az L/32–es kőépület 2. helyiségében került elő, a felső, köves omladékrétegből. Elképzelhető, hogy eredetileg is itt állt, annál is inkább, mivel teljesen épen került elő. Ugyanakkor másodlagos helyzetben, befalazva is lehetett. Padlószintet nem sikerült megfogni az épületben, és az alaprajz se hasonlít a főisten máshonnan ismert szentélyeire. Kérdés, hogy lakhatott-e itt Aurelius Setanus, a nagytétényi táborból leszerelt lovas katona és állíthatott-e saját házában oltárt a főistennek. Valószínűbb, hogy Budaörsön, amely a pagus Herculius központi vicusa volt, hivatalosan is volt egy főistennek szentelt szentély. • Hercules (Augustus): Az eraviszkusz területen különösen kedvelt Hercules alakja magába olvasztotta az őslakosság által tisztelt harcos és halálistenség vonásait is. Népszerűsége Pannoniában a Severus-korban a legnagyobb. Egyik jelzője is erre utal (Hercules Illyricus). A katonaság körén túllépő, népi isten. Budaörsön a pagus Herculius névadó isteneként330 különlegesen kiemelkedő helyet foglalt el. Szentélye minden bizonnyal a budaörsi vicusban állt. 3. századi oltárköve, teljesen épen egy későbbi árok (1. árok) betöltésében került elő, több más feliratos kőtöredékkel együtt. M. Antonius Victorinus, Aquincum colonia duumvirje állította a 230–as évben. • Terra Mater: Két oltárköve is ismert Budaörsről. Mind a kettő a fent említett árok betöltéséből. Egyiket ugyancsak M. Antonius Victorinus, aquincumi duumvir és felesége állította, a másikat pedig hivatalosan a pagus Herculiuson fekvő vicusok. Ez utóbbit valószínűleg Kr. u. 248–ban, a Róma alapításának 1000. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen szentelték fel. Terra Mater mint az Az auxiliaris vicusok szentélyeit Pannonia Inferiorban Kovács P. gyűjtötte össze (1999, 155). 330 Mráv – Ottományi 2005, 81. 329 anyaföld megszemélyesítője, a földművelés patrónusa és az egész Római Birodalom földjének védő istennője, jelentős szerepet tölthetett be a vicus vallási életében, szentélyének a település központjában kellett állnia.331 • Budaörsön, nem a vicus feltárt részén, hanem távolabb, a Szőlőhegyen, egy Mithras-szentélyről is van tudomásunk, amelyet két testvér (M. Aur. Fronto és Frontonianus) alapított. Ugyanitt a már említett M. Ant. Victorinus mint pontifex, feleségével együtt, állított oltárkövet.332 Analógiaként említhető a nagytétényi Mithraeum, amely 2 kmre a vicustól, magányosan állt.333 • Budaörs és Budakeszi határán a Csíki-erdőben 2009–ben került elő egy Libernek és Liberának szentelt oltárkő, amelyet a Leg. II. Adiutrix katonája (Aurelius Valens) állított. Környékén semmilyen épületmaradvány, szentély nem maradt meg.334 Valamennyi oltárkő 3. századi, ez nem jelenti azt, hogy korábban vagy későbben nem álltak szentélyek, csak az írásbeliség, a romanizáció, az anyagi fellendülés virágkora a Severus-kor és a 3. század első fele volt a limes mentén. Ebből az időszakból maradt fenn a legtöbb felirat. A 4. században, a kereszténység előretörésével ezeket a pogány szentélyeket lerombolták, köveik árkok, gödrök betöltésébe, épületek falazásába kerültek. Az L/718–as épületből előkerült kis női agyagszobrocska töredéke, talán valamely istennőt ábrázolta, amely egy házi szentélyhez tartozott335 (80. kép 4). Épület, amelyet szentélynek nevezhetnénk, nemigen van. A félköríves házsor belsejében, egy viszonylag üres téren álló kis szögletes, oszlopos épület, az L/656–os objektum tartható esetleg szentélynek (jó kivitelű, falaiban habarcs is van). 4. KÖZÉPÜLET A katonai vicusoknak rendelkeznie kellett tanácskozó hellyel, curiával és esetleg a canabaekban előforduló forummal is.336 Bár semmi adat nincs rá, hogy ilyen hivatalnoki testületet (magister, decurio, curialis) feltételezhetünk egy vidéki, civil vicusban is, de a vicus közös ügyeit (például oltárállítás, bíráskodás stb.) intézni kellett valahol, így hát középületre itt is szükség volt. Mráv – Ottományi 2005, 74–76. Mráv, Zs. – Szabó, Á.: FiroKonf előadás 2009 (előkészületben). 333 Kovács 1999, 155, további irodalommal. 334 A követ Borhy László fogja publikálni. SZFM Adattár 5828–2010. 335 Palágyi, Sz.: Terrakotta Venus szobrocska Balácáról. Zalai Múzeum 14 (2005) 75–80, 2. kép; Zsidi 1991, 149–151 (Venus-szobor); Ottományi 2007, 11. kép 4. 336 Kovács 1999, 156–163: kifejezetten fórum alaprajzú építményeket a vicusokban még nem igyeltek meg. Ezért a kutatók szerint a kapuk előtt szabadon hagyott, épületekkel övezett tereken folyt a kereskedelem. 331 332 97 Budaörsön egyetlen egy nagy épület tölthetett be közéleti funkciót. Ez pedig a három oldalról kövezett úttal körülvett, 3–4. századi L/263–as épület. Volt kövezett udvara, freskós, oszlopos nagy helyisége, porticuszos bejárata, majd később a déli út felé nyitott, pilléres, terrazzós nagy szabad tere. Ugyanakkor a 4. század végén már valószínűleg lakóépület is, több kisebb szobával, központi raktárként és konyhaként működő helyiségekkel. A kora római település 2. század eleji kőépületei közül a középfolyosós L/486–os épület a legdíszesebb kivitelű, de alaprajza, kis szobái és egész beosztása, a lakó- és mellékhelyiségek együttese inkább, nem középület. A nyugati épületsor több épülete is állt már ebben az időben, de funkciójuk kérdéses. Tanácskozóteremként használható nagyobb helyiségek az L/671. és 687–es épületekben vannak. Egyikben freskó is volt (L/671), terrazzópadló viszont nincs. Ezen időszak bennszülött származású vezetői még nem emelkedtek ki olyan gazdagon felszerelt és díszített házakkal a többiek közül, mint a 3. században. Esetleg a vicus irányítása is még Aquincumból történt, és nem volt szükség középületre. A v/49–50 kőépületek hosszú keskeny méretük, kis szobákra való felosztásuk alapján esetleg üzlethelyiségek (tabernae) voltak, a két szárnyba rendezett kis elárusító helyiségek között keskeny utcával. Forumként, piactérként szolgálhatott esetleg a 2–3. században a nyugati félköríves házsor sóderes felületű belső tere. Arrabona vicusának központjában van ilyen tér a Hadrianus kortól.337 A Birodalom nyugati részén, a germaniai és raetiai katonai vicusokban is megigyeltek hasonló tereket, amelyeket Sommer piactérnek határozott meg.338 A késő római korban pedig lehet, hogy a két út találkozási pontja és az L/263. déli oldalán lévő pilléres, az út felé nyitott helyiségek egy piactér funkciót is betöltő forum részei voltak. használták. Korszakonként lebontva folyamatos emelkedést igyelhetünk meg a Severus-korig, majd a 4. században kicsit visszaesik az épületek száma (ez a lakosság számának csökkenésére vezethető vissza). Legkorábbiak az 1–2. század fordulójának félig vagy teljesen kőfallal övezett, földbe mélyített építményei: 5 db. Valamennyi típusba sorolható. A 2. századi kőépítkezésen belül Hadrianus-kor: 20 db (5 az előző periódusból továbbélt). Egy kivételével valamennyi formához köthető (81. kép 1.); Antoninus-kor: 40 db (15 továbbélt az előző periódusból; 7 db omladék, vagy kis faltöredék) (81. kép 2.); Severus-kor: 90 db (20 db továbbélt az előző periódusból, 32 db omladék vagy rövid falszakasz) (82. kép); Késő római kor: 62 db (23 db továbbélt az előző periódusból; 26 db elszántva vagy rövid falszakasz) (83. kép).340 A késő római koron belül 48 olyan épület van (85%), ahol időrendi különbséget lehet tenni a 3–4. századon belül. A többire csak annyit mondhatunk, hogy kerámiája vagy helyzete alapján „késő római”. Nincsenek kiugró periódusok ezen a másfél évszázadon belül. Kb. ugyanannyi épületben laktak a 3–4. század fordulóján, mint a 4. század középső harmadában (35–34 db), illetve a század második felében (35 db). Néha a késői mázas kerámia már nem az épület használatát, hanem a falkiszedést (3 obj.), illetve a beleásott gödröket keltezi (III. kőépület). A 4–5. század fordulóját mindössze 10 épület élte meg, de legalább a felében már nem a kőépületet használták ekkor, csak gödröket, cölöpházakat ástak beléjük (2. táblázat). Nagyobb az eltérés, ha azt vizsgáljuk, milyen hosszú ideig éltek egy-egy házban (1. táblázat). Mindössze a 3–4. század fordulójáig használtak 7 épületet.341 A 3. század második felétől a 4. század közepéig állt 2 db (v/5, L/384. obj); a 4. század középső harmadától a század végéig: 7 db.342 IIB. ÉPÜLETEK KORMEGHATÁROZÁSA Csak a 4. század második felén-végén használtak 5 épületet,343 amelyből kettő megérte az 5. századot, A budaörsi telep feltárt részén összesen kb. 125 db illetve kettőnek ekkor szedték ki a falait (v/25, L/160. kőépületmaradvány került elő (a telep római objektuma- obj.). A fele (25 db) olyan épület, ahol keltezhető leletinak 12,8%-a). Ebből típusba sorolható a fele (61 db),339 a anyag bizonyítja a 3. század második felétől a 4. szátöbbi kőomladék vagy rövid kis falszakasz. Ezen elszán- zad utolsó harmadáig az épület meglétét.344 Közülük 6 tott épületmaradványok száma a késő római kor végéig épület élt tovább a 4–5. század fordulójáig (I. kőépüegyre nő. A legtöbb épületet több perióduson keresztül let, t/56, L/32, L/263–270, 486, 671. obj.). Igen sok épületnek volt Severus kori előzménye is (23 db). Kora római előzménye volt 10 típusba sorolBíró 2009, 59. Sommer, C. S.: Recent developments in south-west Germany (eastern Germania Superior – western Raetia). In: Freeman, Ph.–Bennett, J.–Fiema, Zb. T.–Hof mann, B. (eds.): Limes XVII. Proceedings of the XVIIIth International Congress of Roman Frontier Studies held in Amman, Jordan (September 2000). BAR-IS 1084. Oxford 2002, 442. 339 Kerítésfalak, kövezett árkok, kövezett utak, félig kőfalas földbe mélyített objektumok, kőfülkék stb. is benne vannak. Előkerülési helyet tekintve: kutatóárkok: 7 db, I–III. kőépület, Záportározó: 17 (5) db, „római telep”: 5 (3) db, „villa” 38 (18) db, „Lagermax”: 55 (32) db. 337 338 98 Némely épület több periódusba is besorolható, így a darabszám több, mint az épületek tényleges száma. 341 III. kőépület, z/10, t/115, v/46, L/149, L/303, 710, 754. 342 z/6, v/10, L/320–től délre, 687. obj. 3. periódusa, L/755, 757. obj. 343 z/A fal, t/56 felső épület, L/264a, 656, 746. obj. 344 I, II. kőépület, z/3–3a, t/56, v/1,46, 49, 50, L/30, 32, 52–től ÉNy-ra, 110, 162, 244, 263–270, 264, 414, 486, 527, 560–590–619. között, 577, 577–től DK-re, 671, 718, 757–766. között, 766. obj. 340 tükrözi a telep életének első két évszázadában lezajlott romanizációs folyamatot. Az 1–2. század fordulóján még földbe mélyített házakban laktak a gazdagabb bennszülött vezetők, a hazatért veteránok is. Egy-egy kiemelkedően gazdag római leletanyaggal rendelkező ház köthető hozzájuk. A hasonlóan gazdag leletanyagú, félig kőfalas földbe mélyített házakat is ők használhatták. A 2. század első felétől ez kezd megváltozni. Az első kőépületek tulajdonosai, bár még mindig használják a kelta lakosságra jellemző edényeket, feltűnően nagyobb mennyiségben hozatnak kerámiát, üvegeket, esetleg bronzékszereket Aquincumból. A 3. századra ilyen különbségek már nem jelentkeznek. A kőépítkezés nagyon korai indulása, az 1. század végén jelentkező félig kőfalú, kőalapozású, építmények, majd a Hadrianus-kortól szaporodó szá1. ábra: A kőépületek korszakonkénti megoszlása.340 mú felszíni kőépületek a városokban és a katonai vicusokban347 végbemenő fejlődéshez hasonlítanak, ellentétben a vidéki villákkal, amelyekben Aquincum ható épületnek, de nincs mindig folyamatos tovább- környékén többnyire a markomann háborúk után élés, csak ritkán állt három évszázadon át egy ház (pl. kezdődik a kőépítkezés, bár az utóbbi időben egyre L/486, 671, 766. obj.). több helyen kerülnek elő korábbi kőépületek. Néha kis út menti, bennszülött telepeken találunk kőala1. táblázat: A kőépületek használati ideje pozású épületeket, földbe mélyített házakat kőfallal (Csúcshegy-Harsánylejtő). A Hadrianus-korban inKr. u. 250 300 330 350 375 400 dul a kőépítkezés a pátyi vicusban, a solymári telepen, 7 db az egyik érdi, illetve pomázi villában.348 A felszíni le2 db letek alapján további korai villagazdaságok is feltéte7 db (1 db) lezhetők, bár ásatás hiányában nem lehetünk biztosak 5 db (2 db) a kőépítkezés indulásában (Pomáz környékén, Bián, 25 db (6 db) Leányfalun, Piliscsabán, Sóskúton, Tárnokon, Tökön, Zsámbékon).349 A 4. század elején a korábbi épületeket néha kibővítik újabb helyiségekkel, amelyek alapozása kevésbé mély, falai rosszabb minőségűek (pl. L/263. keleti fele, L/486 déli fele). Ugyanakkor még jól kivitelezett habarcsos terrazzópadlók is készülnek (L/486, 1, 3. h., L/263, 17–18. h.). A 4. század második felében a már meglévő helyiségeket tagolják válaszfalakkal. Valószínűleg több család költözött be egy-egy épületbe. Ez a folyamat a limes környékén más római telepen, villában stb. is megigyelhető.345 A kora római kőépületekben lévő kerámiaanyag, összehasonlítva a földbe mélyített házakkal, bizonyos eltéréseket mutat.346 A bennszülött kelta lakossághoz köthető szürke simított, agyagmázas és kézzel formált edények túlsúlya a földbe mélyített házakra jellemző, a kőépületekben a romanizált lakossághoz köthető festett és importkerámia van többségben. Ez 345 Pl. Gorsiumban (Schilling L.: A római kor vége Tác/Gorsiumban. In: FiRKáK I. 379–397); Pátyon (Ottományi 2007, „G”, H” terület nagy épületei); Aquincumban (Póczy K.: Aquincum. Budapest római kori történelmi városmagja. Budapest 2004, 154). 346 Darabszámra nem érdemes kiszámolni, mert nagyon esetleges, hány darabra tört egy edény és ebből mennyi maradt meg. Mindössze egy-egy objektum anyagának jellegéről és összetételéről beszélhetünk. 347 A katonai vicusokban helyenként már a palánkperiódusban feltűnnek kőalapozású építmények, többségükben viszont a tábor kőbe építésével egy időben, gyakran csak a Severus-korban lesz általános a kőépítkezés (Kovács 1999, 153). 348 Havas–Szilas–Virág 2007; Ottományi 2007, 168–170; Kocztur 1985, 80–81; Ottományi, K.: Római villagazdaságok Érden, a Bentapatak két partján. In: Képek a múltból. Szerk.: Ottományi K. Szentendre, 2008, 61; MRT 7, 197 (23/13. lh. Lugi-dűlő). 349 Ottományi 2007a, 255. 99 350351352 2. táblázat: Késő római kőépületek periódusai az érmek és kerámiák alapján350 Objektumszám 3–4. sz. 351 (35 db) I. kőépület 1. periódus: 259– 270, leégett II. kőépület kerámia III. kőépület III. periódus: 250–251 z/3–3a (sóderes út) – z/3–3a kerámia ? mázas kerámia kerámia z/3 fal z/6 kőomladék z/10 z/kőépület 4. sz. középső harmada (34 db) 4. sz. 2 fele – 4–5. sz. (10 db) Valentinianus (35 db, falkiszedés 3) 2. periódus: 320–350 2. periódus: 351–378, Újabb falak az égett réteg mázas kerámia, felett leégett mázas kerámia pusztulása: mázas kerámia beleásott gödrök Leg. II. Ad. 4. századi téglabélyege pusztulási omladékból352 z/3. mázas kerámia mázas kerámia „A” fal, mázas kerámia falkiszedés, felső épület, mázas kerámia t/56. ? t/115. műhely v/1. v/5. kerámia kerámia b–c falak v/10. v/25. kerámia az alatta lévő cölöpökből és paticsrétegből ? v/37. v/46. v/49. ? kerámia kerámia v/50. L/30. L/32. érem (226) kerámia oltárkő, 3. sz. érmek 306–tól L/52–től ÉNy-ra L/110. 330–346 337–361 351–378 364–378–ig, mázas kerámia L/149. L/160. 320 268 – 3. század végi érem, 305–330 249–258 ? mázas kerámia L/162. út 259–286 335–341 falkiszedés: 364– 375, mázas kerámia 351–367 kerámia kerámia „b” falra ráépült kemencéből: 336–os érem I. periódus, mázas II. periódus padlója kerámia 364–375 mázas kerámia ÉNy-ra: 341–346 kerámia kerámia 341–346 350 Csak azok az épületek szerepelnek a táblázatban, ahol a leletanyag vagy a rétegtan alapján a 3–4. századon belül pontosabban lehet keltezni, illetve periódusokat lehet megállapítani. A „késő római” kőomladékokat, elszántott falmaradványokat itt nem tüntettem fel. Kék színnel jelöltem a már Severus korban álló épületeket. Piros színnel a 2. századi épületeket, ahol van későbbi (Severus kor ill. késő római) leletanyag is. 351 A legtöbb épületnél van Severus kori sigillata is, amelyet a 3. század második felében még használhattak. 352 Az épület belsejében lévő t/75. köves gödörből. falkiszedés: mázas kerámia ? zöldmázas kerámia 355–367, mázas kerámia mázas kerámia mázas kerámia 364–367, mázas kerámia besimított kerámia a környező gödrökben ? 2. h. beleásott gödörben és omladékban besimított kerámia L/244. út kerámia 341–350 L/263. I. periódus: 259–282, 3. sz. vége, 305–319 268–270 300–301 II. periódus: 322– 346 L/264. L/264a L/270. = L/263. DNy része L/303. L/320–tól D-re L/384. fal – 315. árok L/414. út L/486. L/527. L/360–560–590– 619–643. között L/577. L/577–től DK-re (610, 614, 645–647. obj.) L/656. L/671. 1–2. periódus L/687. (L/600.) L/710. L/718. L/746. L/754. sóder L/(755) –757. L/757–766. között L/766. 1–2. periódus 326–346 pillérek (1. periódus) 332–346 IV. periódus: besimított kerámia 355–378, mázas kerámia mázas kerámia 355–378–ig ráépült L/414. útra besimított kerámia TS-chiara 351–361 ? 334–341 335–341 3. sz. vége 335– II-III. periódus között: 259–324 kerámia 317–318 III. periódus: 333–346 337–341 330–346 355–378, mázas kerámia IIIa: 351–375, mázas IV periódus: kerámia cölöpszerkezet 361–363 beleásott gödrök 351–375 230–270 304–325 318–326 330–361 364–378–ig 330–351 354–375–ig III. periódus: 335–336 III. periódus: 336– 351–361, mázas kerámia IV. periódus és omladék: 364–378 375–ig érmek III. periódus 245–246 kerámia 341–346 V. periódus (falkiszedés, cölöpök, árok) 351–364 mázas kerámia 3–4. sz. 335–341 351–361 330–346 351–378 259–268, 3. sz. utolsó harmada 318–324 3. periódus: 259–270 4. periódus: 330–341 4. periódus: 355–361 IIC. TELEPÜLÉSSZERKEZET A katonai tábor melletti vicusokról már bebizonyosodott, hogy nem „rendezetlen, szórt települések”, hanem a táborból kivezető utakhoz tájolt, szabályos utcákat alkotó épületekből álló telepek.353 A civil, vidéki településektől, amelyek folyamatosan, egy bennszülött faluból kifejlődve lettek római „vicussá”, nem várható el ilyen szabályosság. Ennek ellenére már a legkorábbi periódustól kezdve megigyelhetők bizonyos szabályszerűségek a budaör353 355–375, mázas kerámia III. periódus: 351–378 Kovács 1999, 149; Bíró 2009, 56 stb. si vicuson belül. Egyrészt elkülönül a telep sűrűbben lakott, kőépületes patakparti sávja, az északi, inkább tárolóvermekkel, agyagnyerőgödrökkel, kemencékkel, műhelyekkel rendelkező „gazdasági, ipari” negyedtől. Házsorok, ha nem is az egész telepen, de annak déli felében már a telep 1–2. századi földbe mélyített házainál megtalálhatók. Máshol kisebb házcsoportok alakulnak ki, körülöttük gödrök, gazdasági objektumok (részletesebben l. a földbe mélyített objektumoknál). A kőépítkezésen belül szabályosság a telep nyugati felében létrejövő félköríves házsornál igyelhető meg, már a 2. század első felében. Ez a házsor a telep fennállásának végéig lakott, sőt keleti felében újabb 101 81. kép: 1: Hadrianus kori nagyobb épületek; 2: Antoninus kori épületek házakkal bővül. Kérdés, mi lehetett a középső üres részen, amely a patak felé nyitott volt? Kereskedelmi fórum, szentély vagy csak egyszerűen sóderrel borított tér? A 4. században már szemétgödröket ástak a korábban kavicsos felületű térbe. A 3. században kiépülnek a kövezett utak, és a késő római telep főépülete is szabályosan az É–D irányú főút és a patakkal párhuzamos kövezett út kereszteződésébe épült. Mind a két út mellett további falak és épületeket igyelhetők meg. Minden bizonnyal a település egyik leggazdagabb része a patakparti, mára már nagyrészt elpusztult sáv lehetett. Itt a „Lagermax” déli felében apszisos, freskós kőépületrészlet (L/245), a Zá- 102 portározóban ugyancsak freskós, terrazzós épület állt (z/10). A kövezett főút egészen a patakig lefutott. A telep északi felén ritkulnak a kőépületek, bár itt is megigyelhetők hasonló tájolású csoportok (ÉK-i részen: t/56, I–III. kőépület). A feltárt terület keleti felén lévő épületek esetleg egy újabb út mellé épültek, amely a mai Seregélyes u. alatt futott. ÉNy-on néhány kőfal és egy nagyobb épület is önállóan áll, de itt sem ismerjük a telep nyugati szélét. A kőépületes részt északon egy hosszú K–Ny irányú árok, illetve egy hasonló tájolású épületsor zárja le (v/49–50, 65, 70. obj.). Nyugaton egy oszlopos kerítésfal határolta az épületeket a kora római korban. Talán az egész telepet határoló kerítésfal vagy árok maradvá- 82. kép: Severus kori jelentősebb épületek nyaként értelmezhetők a kutatóárkokban jelentkező, üres, dupla árokrészletek, illetve a szélesebb, hosszan elnyúló, köves, téglás törmelékrétegek. Belső tagolásra szolgáló kerítésfalak és rövidebb árokszakaszok is megigyelhetők. Ipari negyed elkülönülése a katonai vicusokban is kimutatható,354 bár itt sem mindig egyértelmű a helyzet. Például Albertfalván a régebben ipari negyedként számon tartott északi részen a 2006. évi ásatások során több lakóépület is előkerült. Budaörsön azt állapíthatjuk meg, hogy a település északi sávjában jóval több a gazdasági, mint a lakóobjektum. Ez a tendencia már az 1–2. századra is jellemző, de a késő római korban igyelhető meg leginkább. Természetesen az északi részen is van néhány kőépület, illetvve lakógödör, mint ahogy a déli részen is vannak bőségesen tárolóvermek és egy-két kút is. De nagy vonalakban ez a felosztás az érvényes. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogyha insulákba rendezett utcasorok nem is, de házsorok, házcsoportok, egységes terv szerint kialakított kőépületek, kövezett útvonalak és ezekre tájolt lakóházak, épületek megtalálhatók a budaörsi vicusban is, a telep életének mind a négy évszázadában. Védművek Budaörsön nincsenek, de ez a katonai vicusra sem jellemző. A vicusok egyik ismérve, hogy nem rendelkeznek a falak védelmével.355 354 355 Kovács 1999, 157–158. Kovács 1999, 156. 103 83. kép: Késő római kőépítkezés 104 III. FÖLDBE MÉLYÍTETT HÁZAK, MŰHELYEK (kb. 150 db) 356 A földbe mélyített házak csoportosítása többféle szempont alapján történhet: mélység, forma, cölöplyukak, funkció stb. Mélységük alapján el szoktak különíteni gödörházakat és félig földbe mélyített házakat, de a határ a két épületcsoport között élesen nem húzható meg. Általában a kb. 50–80 cmnél mélyebb házakat tartja gödörháznak a kutatás. Ezt Budaörs esetében 70–80 cm-nél állapítottam meg, de mivel mind a formák, mind a funkció sok esetben hasonló, nincs nagy jelentősége az elkülönítésnek. A mélységadat megállapítása különben sem egyértelmű.357 Hasonló eredményre jutott a pannoniai gödörházak csoportosításánál Budai Balogh T. is, így egységesen valamennyit gödörháznak nevezi.358 Ugyanakkor igyelembe kell venni a két háztípus közti fő különbséget, miszerint a félig földbe mélyített háznak mindig van felmenő fala, míg a gödörház gyakran földre támaszkodó sátortetővel készült. A budaörsi házak többsége félig földbe mélyített (65%). Formájuk lehet lekerekített sarkú szögletes (négyzet, illetve téglalap), továbbá ovális vagy kerek (2. ábra). Gyakori, hogy a felső szabálytalan vagy 84. kép: Földbemélyített házak típustábla ovális foltból a mélyítéskor szögletes ház bontakozik ki, de a fordítottjára is van példa: szögletes házfoltból kerek, mély munkagödör lesz, szélén sekély padkával. ve ovális (41 db, 32,8%). Négyzet és kör kb. feleannyi A kb. 126 formához köthető, földbe mélyített ház- (19–20 db, 15–16%) és van néhány szabálytalan alakú nak nagy része téglalap alakú (42 db, 33,3 %), illet- ház is (6 db). A pannoniai gödörházakkal kapcsolatban Budai Balogh T. ugyanezeket a formákat különítette el, de közös csoportba sorolta a kerek/ovális tí356 A telep objektumainak 15,3%-a. Ebből típusba sorolva 126 db, a többi pust. A cölöpök elhelyezkedése alapján 23 típust külöolyan házrészlet, amelynek nem látszik a teljes alakja (kutatóárokban van vagy ráépült egy másik objektum). Ezeket csak a korszakonkénti megosz- nített el.359 lásba számoltam bele, ha a kora vagy a házakhoz való tartozása bizonyA cölöplyukak megléte, száma és elhelyezkedése a fortalan, akkor oda se (pl. XXIII/4, XXXVII/3 (?), XXXVIII/4–5 (?) stb.). Feltárt még két bennszülött, 1–2. századi lakógödröt Kaba M. is („A” gö- mán belül további csoportosítást tesz szükségessé. Cödör a 13. árokban, illetve a későbbi L/543. épület ÉK-i fala alatt). Továbbá löplyuk nélküli a budaörsi házaknak több mint a fele (76 nem soroltam be ide a félköríves kőfallal megerősített földbe mélyített háobjektum, vagyis 61%). Főleg a korai időszakra (késő zakat sem (pl. v/90, 90b, 132, L/37. obj., ezeket l. a kőépületeknél). 357 A mélységadatot jelentősen befolyásolja, hogy a felszíntől vagy a gépi kelta, 1–2. század) jellemző a szemközti oldalon lévő 1–1 nyesés után, a folt jelentkezési szintjétől számítjuk a mélységet. A nagy- cölöp (részletesebben l. a korszakonkénti összefoglalásfelületű feltárásoknál a gépi humuszolás után már csak a folt jelentkezési szintjéhez lehet mérni, de itt is a szántott humusz mélységétől függ, nál). mennyi maradt meg magából az objektumból. A kutatástörténetben küRendeltetésük szerint lakóházak vagy gazdasági oblönböző mélységadatokat vettek igyelembe (korszakonként, országonjektumok (műhelyek, tárolóhelyiségek). A kemenként, korabeli szinthez képest, lehumuszolt szinthez képest stb.). Budai Balogh 2009, 84–86; a néprajzi analógiák alapján lehet valamennyi földbe mélyített építményt egységesen veremháznak is hívni (Timár 2009, 94). 358 359 Budai Balogh 2009, Tab. 1. 103 ce (tűzhely) megléte többnyire a lakóházakra jellemző, de nem elengedhetetlen feltétel. Gyakori, hogy ugyanabban a házban laktak, ahol a háziipari tevékenységet (gabonaőrlés, kenyérsütés, szövés-fonás) folytatták. Tároló- és munkagödör lehet tehát lakóházban is. Amikor több gödör és több kemence van egy objektumon belül, valószínűleg műhelyről beszélhetünk. Padka mind a lakó-, mind a gazdasági objektumban előfordul. A méret is segít a funkció elkülönítésében (részletesebben l. a műhelyeknél). A budaörsi telep esetében csoportosításom alapja a forma, majd ezen belül a cölöplyukak száma és elhelyezkedése. A mélységadatok esetlegessége miatt nem elsődleges szempont, hogy gödörházról vagy félig földbe mélyített házról van szó. Az egyes típusokon belül a padkák alapján néha altípusokat is el lehet különíteni. A gödrök és tűzhelyek megléte többnyire nem játszik szerepet a besorolásnál, kivételt képeznek a többkemencés műhelyek, illetve a padkás műhelyek, középen mély gödörrel. Jelen tanulmány célja az anyagközlés és nem az analógiák felsorakoztatása, így csak a főbb összefoglalások típusaira és néhány újabb vagy egyedi analógiára fogok hivatkozni. A földbe mélyített házakkal az utóbbi időben sok tanulmány foglakozott. A kelta házakkal kapcsolatban Tankó Károly 2005-ben készült doktori disszertációjában találhatók további analógiák, illetve Timár Lőrinc foglalkozott a sajópetri házak rekonstrukciójával. A budaörsi telep Augustus-kori házainak közlésekor én is felsoroltam a párhuzamokat.360 A kora római házak kutatástörténetét és típusait a pátyi telep házainak ismertetésekkor Budai Balogh Tibor 2003-ban írt szakdolgozatában készítette el. Ennek legújabb, egész Pannoniára vonatkozó vázlata is megjelent 2009-ben. A ménfőcsanaki házakról, illetve a Balaton déli partjának római telepeiről is születtek újabb tanulmányok.361 A germán háztípusokról sok publikáció található, köztük néhány összefoglaló jellegű.362 A földbe mélyített házformák – gyakran a budaörsihez hasonló cölöpelrendezéssel – még az avar korban is megtalálhatók, bár a fűtésük már teljesen más.363 Timár 2007; Ottományi 2005, 78–93. Bíró Szilvia és Hajdú Ádám tanulmányait l. a „Dörl iche Siedlungen der römischen Kaiserzeit im mittleren Donauraum” c. előkészületben lévő kötetben (Győr 2010. évi konferencia). 362 Pl. a Közép-Duna-vidék császárkori germán háztípusairól Droberjar 1997: a típustáblán csak sematikus téglalap alakú házak szerepelnek, cölöplyukak alapján tipologizálva. A részletesebb rajzokon négyzet alakú és szabálytalanabb házakat is bemutat; Kolnik – Varsik – Vladár 2007, Abb. 7. 363 Hajnal 2009, 5. kép; Bóna 1973. 1. HÁZTÍPUSOK 364 (84. kép) A. Négyzet alakú házak (19 db) (85. kép) Kevés ház sorolható be ide. Alakjuk ritkán szabályos (pl. XVIII/29), esetleg felső szabálytalan foltból alakul ki a négyzet (L/584, 588, 590, 658. obj.). A házak többségének sarka lekerekített. A tájolás a négyzet alakú házaknál csak akkor állapítható meg, ha az egyik oldal kicsit hosszabb. Ez alapján a tájolás K–Ny, egy esetben É–D tengelyben vannak a cölöpök (t/126). A padkás bejáratok alapján nem lehet uralkodó tájolásra vagy szélirányra következtetni (DNy, ÉNy, ÉK, D, K). A kisebb, valószínűleg gazdasági objektumok mérete 8–11 m2, a lakóházaké 14–16–26 m 2. Legnagyobb egy cölöpökkel körbevett gödörház, ahol a földbe mélyedő rész 37 m 2, a cölöpök, padkákkal együtt 56 m 2-t határolnak (L/575. felső ház). Mélységük alapján majdnem ugyanannyi a gödörház (9 db), mint a sekélyebb, félig földbe mélyített ház. Kemence, 360 361 104 85. kép: Négyzet alakú házak típusai 364 A típustábláknál készítettem egy, a szakirodalomban elterjedt sematikus négyzet, téglalap, ovális formát követő táblázatot (kiegészítve a kör alakkal), de a budaörsi házak sokszínűsége következtében szükségessé vált a formákon belüli részletesebb típustábla is. 1. 2. ábra illetve tűzhely 7 házban volt, ebből egy külső kemence, a többi belső kisebb tűzhely, valamelyik északi sarokban, vagy egyik oldal közepén. Koruk késő kelta (6 db), kora római 1–2. század (8 db) és 2. század (7 db). Némelyik felett Severuskori köves omladék, feltöltés, illetve beásás (L/42, 590, v/90a). 1. Cölöplyuk nélküli négyzet alakú ház (5 db): L/42., L/268, 380. obj. (Budai Balogh III/A). 1a. Padkás gödörházak munkagödörrel (műhely) 365: t/56a, v/72. obj. Valamennyi 2. századi. 2. Szemközti oldalon 1–1 cölöp: t/126, L/117. obj. (86. kép 3; 88. kép 3), v/106 366 (Budai Balogh III/ B1)367. 2a. Padkás, mélyebb ház: L/588. obj.368 (87. kép 1). 2b. Harmadik kis cölöp a hosszanti oldal közepén: 1. árok/1. obj. (86. kép 2). Budaörsön valamennyi ilyen ház késő kelta, az 1. árok/1. obj. kora kérdéses, talán 1–2. század. 3. Két cölöp középvonalban: L/179. obj. (műhely) (112. kép). 3a. Egyik oldalon sarkokban 1–1 cölöp: XVIII/29 (ÉNy-i sarok és É-i középen a kemencénél); (86. kép 1); L/575. alsó ház (DNy felül, ÉNy alul)369 (86. kép 4; 88. kép 2). 3b. Nyugati oldal szélén 2 mély és a sarokban egy sekély cölöp: L/590. obj. (padkás munkagödör) (113. kép 1). Koruk: késő kelta, 1–2. század. 365 Kocztur 1972, 8. ház (2. század 2. fele): a középső gödör s a kis méret hasonlít, formája hosszúkásabb, lekerekített végű. 366 Ottományi 2005a, 12. kép (alaprajz, metszetek). 367 Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 200, Ordacsehi 503. obj., LT C–D; Ottományi 2005, 84 további analógiákkal; Groh – Sedlmayer 2006, Abb. 113/05, 015, Abb. 114/020–022, Abb.115/042 (mauterni vicus). 368 A házat körbevevő, szabálytalan padka esetleg utalhat arra a középkori házak rekonstrukciójánál felmerült jelenségre, hogy a mélyebb rész csak a ház közepe, és a felmenő szerkezetek egy nagyobb, padkás területet fogtak közre (Timár 2009, 96). 369 A ház keleti fele nincs meg, de a nyugati oldal szabályos négyszögnek tűnik lekerekített sarkokkal. 2. 3. 4. 86. kép:1: XVIII/29. ház foltja; 2: 1/1. obj. folt ; 3: L/117. obj. kibontva; 4: L/575. alsó házban gödörfolt 105 1. 2. 3. 4. Szemközti oldalon 2–2 cölöp (középen és egyik szélén), padkás bejárattal: L/658. obj. (padkán vannak a cölöpök). Kora: 1–2. század (87. kép 2–3). 5. Rövidebb oldalaknál szemben 3–3 cölöp: L/584. obj. (két középső mélyebb, sarkokban lévő sekélyebb). L. Budai Balogh III/c típ. (87. kép 4). Kora: késő kelta. 6. Közepén és mind a négy oldalon cölöp: v/58a (É: 3,370 DK: 1 – bejárat, K, Ny kívül: 1–1). Kora: 2. század (109. kép 3). Ide sorolható a v/132. kőfalakkal körbevett, földbe mélyített építmény közepén található szögletes ház is371 (62. kép 1). 7. Déli oldal szélét övezik a cölöpök: L/454 (+ v/90a obj.). Kora: 1–2. század. 8. Kívül körben cölöpök és padkán egy: L/575. felső ház (kemencével).372 Kora: 1–2. század (88. kép 1). Analógia A pannoniai gödörházakat csoportosító Budai Balogh III. csoportjába tartoznak a négyzet alakú házak. LT C–D előzmények után főleg eraviszkusz területen talált római kori analógiákat. Érdekes módon többnyire kemencés/tűzhelyes házak ezek, például 1. századi házak Budaújlakon, északi oldalukon kemencével; Antoninus-kori, egy sorban elhelyezkedő három kőkemencés ház Pátyon. Legkésőbbi változata egy 4–5. századi, dunaújvárosi ház, sarkában ugyancsak tüzelőhellyel.373 Az M1-es autópálya építése során feltárt bennszülött falvaknál főleg a gazdasági építmények, tárolóhelyiségek készültek ilyen formában, cölöplyuk nélkül, illetve 2–4 cölöppel.374 A mauterni vicusban is előfordul, bár jóval ritkábban, mint a téglalap alakú házak.375 Pannonián kívül germán telepeken is gyakori a forma a 2–4. században, kettő, illetve 6 cölöplyukkal.376 Ez a 6 cölöpös variáció Budaörsön egyedi módon kelta háznál, máshol viszont csak későbbi, 2–3. századi (Balaton környéke) vagy 4–6. századi környezetben lép fel, és idegen germán hatásnak tulajdonítható (ez utóbbiak inkább téglalap alakúak).377 4. 87. kép: 1: L/588. ház égett szint; 2–3: L/658. ház bontása; 4: L/584. cölöpök 106 370 Egy kívül, kettő a ház szélén közvetlenül egymás mellett. Ilyenkor a sekélyebb vagy támasztócölöp volt, vagy ha az egyik tönkrement, akkor a másik felváltotta. 371 Északi, déli és nyugati szélén két-két cölöp, középen három tarthatta a tetőt. Méret: 4×4 m. Antoninus–Severus-kor. 372 A külső cölöpök és a folt rajzolt ki egy szabálytalan négyzetet, a kibontott ház alaktalan. 373 Budai Balogh 2009, 97–99; Ottományi 2007, 164–166; Facsády, A. – Kárpáti, Z.: Early Roman settlement and remains of bank defence in the southern part of Budaújlak (Budapest III, 26–28 Árpád fejedelem Road – 5–7 Zsigmond Square, Lot reg. no.: 14581). Aqfüz 7 (2001) 16–17. 374 Szőnyi 2005, 412, Abb. 5. 4–9. 375 Groh – Sedlmayer 2006, Abb. 115–116. 376 Kolnik – Varsik – Vladár 2007, Obr. 7. II–IIIa–b; Kolnik – Rajtár 2004, Abb. 1. (Cífer-Pác); Droberjar 1997, Abb. 13/4. 377 Budai Balogh 2009, 94–95, Typ IIE, IIIC; analógiaként említhető néhány új telepásatás az M7-es autópálya nyomvonalán. Pl. Ordacsehi– Csereföld (Honti et al. 2002, 22; Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 202, 190. kép), Szólád–Bozótmellék (Honti et al. 2004, 64, kora a 2–3. 88. kép: 1. L/575. obj. felső ház; 2: L/575. alsó ház nyugati fele; 3: L/117. obj. század); Mauterni vicus (Groh – Sedlmayer 2006, Abb.118/C typ); római kori germán telepeken (Droberjar 1997, Abb. 11, C/2, 4. Typ [téglalap alakú]); római kor vége, népvándorláskor eleje: a provinciában pl. Mohács, Mözs–Icsei-dűlő (Ódor J.: V. századi temető és település Mözs határában. In: Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Szerk. Gaál A. Szekszárd, 2001, 33–34.); Zamárdi-Kútvölgyi-dűlő (Honti et al. 2004, 49, XIX. t. 3); a Barbaricumban pl. Blažek 1997, Abb. 6. (négyzet), Abb. 7. (téglalap); Kern 1996, Abb. 3b (Mannersdorf); Istvánovits 2004, Fig. 3 (Csengersima: téglalap); Przeworks-kultúra késő római periódusában l. Liana 2005, 247, Fig. 5; a langobárdoknál ez az egyik alapvető háztípus: Skriba 2006, 55–93. 8. kép (téglalap), 9. kép (négyzet); a gepidáknál is gyakori: Cseh 1999, 44, 4. kép. Az avar házak főleg négyzet alakúak, mind a cölöplyuk nélküli, mind a szemben kétcölöpös, középen egy, körben 4 cölöpös, a hatcölöpös és kívül cölöpös változat megtalálható közöttük.378 378 Hajnal 2009, Abb. 5/1, 2a, 4b, 6a, 7. típusok. 107 3. táblázat: Négyzet alakú földbe mélyített házak 379 380 381 382 383 384 Típus Obj. szám A/1. L/42. A/1. L/268. A/1. L/380. A/1a gödörház A/1a gödörház Padló Cölöplyuk Felmenő fal Gödör Padkák Égett betöltés Tájolás 379 gödörben égett betöltés (patics, hamu) Északon lépcsőzetes patics-, faszénsáv K-Ny nagy paticstömb t/56a gerendafal v/72. D középen DNy lépcsőzetes Kor 2.sz., Severuskori omladék 3×2,4 m, (7,2 m 2), −50 cm 2. sz. 2,8×2,7 m (7,6 m 2), 2. sz. −55 cm. 4×3,8 m (15,2 m 2), mélys.: −60–120 felül hamus, faszenes közepén 2,4×1,6 m Méret 4,7×4,5 m (21,5 m 2) −44 cm. hamus gödör 2. sz. kb. 3x2,7m (8,1 m 2), −80 és −132 cm 1. sz. vége – 2. sz. 3,3×3,3 m (11 m 2), −65 cm késő kelta t/126. É-i és D-i közép A/2. L/117. K-Ny középen 1–1 A/2. gödörház v/106. szemben K-Ny 1–1 gerendafal agyag tapasztással ÉNy-on (−210 cm) ÉNy (lépcsős bejárat) paticsos, hamus, faszenes sávok, főleg D-en, K-en K–Ny 5,6×4,8 m (26,8 m 2), −110–130 cm K–Ny szemben 1–1, karólyukak sövényfal ÉK-en kívül DNy-on padka és bejárat vastag patics- és faszénréteg K–Ny 3,6×4 méter (14,4 m 2). −75 cm cölöplyuk hamus K–Ny 3,4×3 m (10,4 m 2), −42 cm K–Ny 3,2×2,9 m (9,3 m 2), 1– (2). sz. −30 cm A/2. A/2a gödörház L/588. 1. árok/1. A/3 L/179. Tapasz tott patics 2 középen A/3a XVIII/29. tapasztott ÉNy, ÉK sarkokban A/3a gödörház A/3b gödörház A/5. gödörház 3,5×3,2 m (11,2 m 2), −22 cm hamus, faszenes foltok K-en ÉNy, DNy, K 381 É–D Ny-i szélén és tűzhelynél ÉK (átm.: 80 cm) délen ÉK ÉK külső kemence (140 cm) paticsos foltok, cölöplyukban K–Ny késő kelta –1. sz. 1–2. sz. késő kelta –1. sz. 1. sz. 380 3,8×3,6 m (13,7 m 2), −25 cm késő kelta L/575. alsó DNy (felül, padkán) ÉNy (alul) vesszőfonatos sövényfal nyugati közép nyugaton? ÉNy paticsfolt (?) paticstömbök és faszénsávok, kb. 3,5×3,2 m (11,2 m 2) −115 cm kelta, LT D3 L/590. Ny-i szélén 3 agyaggal tapasztott gerendafal É-i és DK-i közép körben, kiv. É Kívül 3 paticsfolt (K-en) ??382 patics és faszénsáv 4×4 m (padkával5,8×4 m (16 vagy 20,4 m 2), alja: –90 cm 1–2. sz., későbbi feltöltés K–Ny: 2–2 szemben és sarokban metszetben sárga agyagsáv, K-en gerendafal K-en két padka alul faszenes, ÉNy-on paticsos folt, égett gerenda K–Ny 3,8×4,2 m (15,9 m 2), −80–115 cm 1–2. sz. K–Ny-i oldalon: 3–3 agyagfal K-n és D-en: padka, bejárat a K-i kiugrásnál paticsos, faszenes, DNy-on égett gerenda K–Ny 4,2×3,8 m (16 m 2), alja: −95 cm késő kelta középen és mind a négy szélén (É: 3, DK: 1 K, Ny kívül 1–1) sövényfal, két ház között agyagfal 383 DK-en lép- K: 1 m, csős padka D-i magasabb: (bejárat) −50 cm K-en faszenes foltok déli felében a szélén 4 db É-i metszetben agyagsáv L/658. tapasztott L/584. A/6. v/58a A/7. gödörház v/90a+ L/454. 384 A/8. L/575. felső ház tapasztás a kemence előtt kívül körben és nyugati padkán ÉNy: kemence (120 cm), D: tűzhely (80 cm) nyugaton Az irány fel is cserélhető, hiszen ha nem tudjuk pontosan, hol volt a bejárat, egy ház lehet K–Ny, de Ny–K irányú egyaránt. A fő égtájaktól való eltérést nem jelöltem (l. térkép). 380 Későbbi, 4–5. századi árok vágja. 381 Későbbi épületomladékkal (pl. hypocaustum oszlop) betöltve. 382 Valószínűleg a későbbi felső házhoz tartozott, akárcsak a ház nyugati szélén lévő padka. 383 A v/58. objektum keleti felében félköríves kőfalú ház, nyugaton félig földbe mélyített szögletes ház. Kőomladék bontásakor vesszőlenyomatos patics, de mind a két házhoz tartozhatott. 384 Egy ház két fele a kerítésárok két oldalán. 379 betöltésében faszén, patics, hamu É-on lejtős É–D középen 1–1, Ny-on kisebb A/2b A/4. gödörház 108 Tűzhely DNy (átm: 150 cm) ÉK: átm.:1,5 m, paticsvast. 22 cm É–D 2,7×2,9 m (7,8 m 2), −68 cm. 2. sz. 6×5,2 m (31,2 m 2) −86 cm 1. és 2. sz., Severus-kori beásás 5/7,5×7,5 m (37,5–56 m 2) 1–2. sz. B: Téglalap alakú házak (42 db) (89. kép) A legtöbb ház ide tartozik. Nagyon ritkán szabályos téglalap (pl. v/145, L/135, 138, 250, 324, 425. obj.), formájuk többnyire lekerekített sarkú. Éppen ezért az ovális házaktól nehéz elkülöníteni. A belső tűzhely (kemence) elég gyakori (v/72a, L/317, 739, 781. obj., I/7. felső ház), de vannak külső kemencés gazdasági objektumok is (B1b). A kisméretű (6–13 m2) gazdasági objektumok többsége ide tartozik, cölöplyuk nélkül vagy 1–2 cölöplyukkal (l. B/1b, 2, 2a–b típ.). A cölöplyuk nélküli, illetve egy cölöplyukas házak kö- zött is van néhány nagyobb méret, amely lakóház lehetett. A több cölöplyukas (B/4–8) házak általában nagyobbak és lakóházként funkcionáltak (14–25 m2). A szemközti oldal közepén lévő egy-egy cölöplyukas házak mind kis méretben, mind nagyobb lakóházként megtalálhatók. Kisebb változatát képviseli a késő kelta – Augustus-kori L/324. obj. és a 2–3. századi L/65. obj. Nagyobb változata a késő kelta és kora római korban egyaránt előfordul, félig földbe mélyített házként (L/117, 135, 247.obj.). Ez utóbbi három ház egy csoportban, egymás mellett található. Korukat tekintve számuk nő a 2. század végéig: késő kelta (6 db), 1–2. század (18 db), 2. század (20 db). Majd ezután csökken: 2–3. század (9 db), 3–4. század (1 db). A formához tartozik némelyik félig kőfallal körbevett földbe mélyített építmény is (pl. L/462 + v/90b).385 1. cölöplyuk nélkül (19 db): XXXVI/5b (91. kép); cs/12; v/56 Ny-i fele (gödörház) (90. kép 3; 94. kép); L/73. obj. (gödörház, sarokban gödörrel) (90. kép 1; 95. kép 2); L/82; L/317 (tűzhely); L/387 (kiugró bejárattal); L/425. obj. (95. kép 1), L/643 (Budai Balogh II/1).386 1a. Padkás gödörházak: L/10. obj. (90. kép 4). 1b. Kis méretű, hosszú, keskeny gazdasági objektumok: XXXVIII/23, t/110. obj.; L/250. obj.(keskeny padka); Külső kemencével: L/49, L/56, L/371; L/396 (110. kép 6); L/781. obj. 1c. Kívül egy cölöplyuk 387: L/256 (DK-i sarok). 2. Egy cölöplyuk (7 db): középtengelyben, a ház rövidebb végében: L/188. obj; L/204; L/596 (Budai Balogh II/B2).388 2a. Egy cölöplyuk a hosszanti oldal közepén: L/198. obj. (két gödörrel és talán külső cölöppel)389; v/72a (É, déli fele nem ismert). 2b. Egy mély cölöplyuk középtengelyben, a ház rövidebb végében, másik (sekélyebb) a ház hosszanti (déli) oldalának közepén: I. kőépület/7. obj. (padkás gödörház). 385 Keleti végében középen egy mély cölöplyuk, nyugati felében három sekély cölöp. Bejárat a ház síkjából kiugrik. 386 Kelta házak: Tankó 2005, 8. ábra, A/2 típus; Horváth 1987, 65–66, 1. típ; Karl 1996, Abb. 3, 1. típus; kora római analógiák pl. Mosonszentmiklós (Szőnyi 2005, Abb. 4. 5), Ménfőcsanak (Szőnyi 1996, 251, Typ 3, Abb. 4); Groh – Sedlmayer 2006, Abb. 118/D typ, Abb. 116/0400; germán házak: Droberjar 1997, 17, Abb. 11, D typ. 387 Karl 1996, 287, Abb. 3. Typ 1; Kocztur 1972, 2. ház (kívül van cölöplyuk) stb. 388 Kelta házak: Tankó 2005, 8. ábra, B/1. típus; Budai Balogh 2009, 90–91: a ház végében egy cölöplyuk ritka forma, a késő kelta periódusban, a kora császárkorban és a Barbarikumban is előfordul egy-egy analógia. A germánoknál ovális házformához köthető; a Balaton déli partjának római telepein is feltűnik. L. Hajdú, Á. D.: Life and development of Roman age aboriginal, village-like settlements in the southern region of Lake Balaton. In: Dörl iche Siedlungen der römischen Kaiserzeit im mittleren Donauraum. Szerk.: Bíró, Sz. Győr, 2013 (előkészületben); 2. típus: Groh – Sedlmayer 2006, Abb. 118, Typ F. (Mautern). 389 DK-i sarokban kívül egy cölöp (L/199. obj. – tartozhatott a ház bejáratához is). 2c. Középen egymás mellett két cölöplyuk: L/76. obj.390 3. Egy-egy cölöplyuk középtengelyben a rövidebb oldalak közepén (8 db): t/124 (+ karólyukak) (92. kép 2); L/65,391 L/135 (92. kép 1); L/138; L/324; L/764. obj. (92. kép 3). Ez a leggyakoribb házforma a késő kelta, majd a kora római telepeken Pannoniában. A katonai vicusok házaiban is a legjellemzőbb típus (Budai Balogh II/C1).392 3a. Egy-egy cölöplyuk egymással átellenben az egyik sarokban: L/360. obj. (külső kemence), L/258. obj.393 3b. A hosszanti oldal közepén is van egy mély cölöp: L/653. obj. A hosszanti oldal középső cölöpe a bejárat kialakításában játszhatott szerepet (Budai Balogh II/C6).394 3c. DK-i sarokban belül (és kívül) is van még egy cölöp: L/739. obj. 3d. A középtengelyben van egy sekélyebb harmadik cölöp: L/247 obj.395 (Budai Balogh II/C5) (92. kép 4). 4. Szemben 2–2 cölöplyuk (a középtengelyben és a sarkokban): L/782 (É-i oldalon 2 szögletes) (93. kép). Budai Balogh II/D: nem kelta eredetű, a szomszédos Barbarikumban, majd a gepidáknál gyakori. Gazdasági rendeltetésű.396 5. A rövidebb oldal sarkaiban 1–1, szemközt rendszertelen: szabályos téglalap, kiugró gödörrel – v/145 (K-i sarkokban 1–1, ÉNy és D-i közép 1–1). 6. Egyik felében több cölöp: szabályos téglalap – v/138 (DNy: 4) (95. kép 3). 7. Szabálytalan gödörház, északi felében 3 cölöplyukkal (tároló veremmel): L/571 (tájolása É–D). 8. Belül a szélén sok kis cölöp: L/560. obj.397 (Budai Balogh II/G).398 A sok kis cölöp/karó valószínűleg felmenő sövényfal nyoma (96. kép). 390 Hasonlókat tártak fel egy késő szarmata telepen az M43-as út nyomvonalán: Óföldeák, Ürmös. L. Balogh – Gulyás – Sóskúti 2009, 21, 29. kép. A tetőszerkezetet az épület közepén elhelyezett ágasfa tartotta; a sátortetőt tartó középső cölöp a szarmata házaknál nagyon gyakori, téglalap és négyzet alakú házaknál egyaránt. L. Dinnyés 2007, 352–353, I. t. 1–2. 391 Ovális, köves foltból lett mélyítéskor téglalap alakú ház. 392 Analógiák felsorolását l. Budai Balogh 2009; Gróh – Sedlmayer 2006, Abb. 113/02, 05–06, 010–011, 013 (Mauterni vicus); germán házaknál pl. Droberjar 1997, A/1–4. typ. 393 A DK-i cölöp van meg, nyugati fele nem lett kibontva, ott is lehetett esetleg cölöplyuk. 394 Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 200, 187. 3. kép, LT C–D. 395 A DNy-i sarokban kívül is van egy cölöplyuk (L/249. obj.), ez esetleg hozzá tartozott. Kelta analógiák: Tankó 2005, 8. ábra, B/3. típ; római: Ottományi 2007, 144 (Páty); Kocztur 1972, 10, 16. ház további analógiákkal; Szőnyi 2005. Abb. 4/3 (Levél); Budapest–CsúcshegyHarsánylejtő: Havas – Szilas – Virág 2007, 168–169; Droberjar 1997, A/5. Typ. Régebbi analógiák felsorolását l. Budai Balogh 2003, 45. 396 Droberjar 1997, C/1 Typ. 397 Kívül is vannak nagyjából téglalap alakban futó cölöpök (L/559. obj.), amelyek valószínűleg egy önálló felszíni házhoz tartoztak. 398 Groh – Sedlmayer 2006, Abb.115/044 (négyzet alakú), Abb. 118/E; Droberjar 1997, Abb.11. E Typ. 109 Analógia A pannoniai gödörlakások legjellemzőbb formája a téglalap, különböző cölöpelrendezéssel (Budai Balogh II. csoport). Az M1-es autópálya nyomvonalán feltárt bennszülött falvakban is a téglalap forma a legáltalánosabb lakóháztípus. Cölöplyuk nélkül, illetve a középtengelyben 2–3 cölöplyukkal egyaránt előfordul. 399 A késő kelta,400 kora római telepeken leggyakoribb a rövidebb oldal közepén egy-egy szemközti cölöplyuk.401 Az utóbbi évek M7-es autópálya nyomvonalán feltárt telepeken ez jól megigyelhető.402 Néha a népvándorláskor elejéig továbbél.403 Pannonián kívül a germán telepeken a téglalap alakú házak cölöplyuk nélkül, szemközt egy-egy cölöppel, de leginkább 6 cölöplyukkal épülnek.404 A 6 cölöplyukas változat innen, kvád–szvéb területről juthatott be a provinciába.405 A szarmatáknál is egyik fő forma a nyeregtetős ház, szemközt egy-egy, illetve 3–3 cölöppel.406 Szőnyi 2005, Abb. 4: Ménfőcsanak, Mosonszentmiklós, Levél. 400 Kelta házak: Tankó 2005, 8. ábra, B/2. típus; Horváth 1987, 65–66, 1. típ.; Karl 1996, Abb. 3, 2a típ; Ottományi 2005, 78, további analógiák az L/324-es házhoz; Egry I.: Előzetes beszámoló a Győr-Ménfőcsanak, Eperföldeken végzett megelőző feltárásról (2005– 2006). In: RégKut 2006, 34, 8. kép; Březinová 2006, Tab. 1–2 (NitraŠindolka). 401 Gabler, D.: Die Siedlungen der Urbevölkerung Unterpannonien in der frührömischen Zeit. In: Kelten, Germanen, Römer im Mitteldonaugebiet vom Ausklang der Leténe – Zivilisation bis zum 2 Lahrhundert. Brno–Nitra, 1995, 64, Abb. 3. 402 Kelta házak: Bondár – Honti – Kiss 2000, 95: Balatonszemes– Szemesi-berek; Honti et al. 2002, 20–26: Ordacsehi–Csereföld-kistöltés, 30: Balatonboglár–Berekre-dűlő; Honti et al. 2004, 13: Balatonkeresztúr– Réti-dűlő (III/4. t.), 16: Balatonlelle–Kenderföld, 49: Zamárdi–Kútvölgyidűlő (XIX. t. 2.), 44: Ordacsehi-Bugaszeg (XVI. t. 4), 56: BalatonlelleMészégető (XXII/1), 61, XXIII/6: Balatonszemes–Szemesi csomópont; Horváth – Frankovics 2009, 64–65: Nagyrécse–Bakónaki-patak; Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 200, 187. kép 1–2; római házanalógiák: Honti et al. 2004, 53 (Balatonlelle–Kenderföld, 2–3. század). 403 Bóna 1973, 68–69, 4–5. kép (Dunaújváros, 4–5. század), 7. kép (avar), 9. kép (Árpád-kor); kora népvándorláskor: Kern 1996, Abb. 5. (Mannersdorf). 404 Kolnik – Varsik – Vladár 2007, Obr. 7. I–II–IIIa. típus; Droberjar 1997, 17–28, Abb. 11, Typ. A–E. A 6 cölöpös ház a leggyakoribb, Abb. 13–15; Gindele – Istvánovits 2009, 484, Abb. 1, Typ 1. 405 Budai Balogh 2009, 94–96, Typ II. E–F. 406 Dinnyés 2007, 353, I. t. 3–4. 399 110 89. kép: Téglalap alakú háztípusok 90. kép: Cölöplyuk nélküli, téglalap alakú házak (B/1–1a) 111 91. kép: XXXVI/5 objektum felülnézet és 5b. ház metszetei 112 92. kép: Téglalap alakú házak szemben egy-egy cölöplyukkal (B/3) 113 93. kép: L/782. obj. foltja, alaprajza és metszete 114 1. 1. 2. 2. 3. 3. 95. kép: 1: L/425. ház; 2: L/73. égett szint és metszet; 3: v/138. házba ásott kőfal 94. kép: v/56. obj. 1–2: házfolt a kőfal két oldalán; 3: Bontás a nyugati oldalon 115 96. kép: L/560. obj. alsó, földbemélyített ház és felső cölöpház 116 4. táblázat: Téglalap alakú házak Típus Objektum Padló B/1. XXXVI/5b tapasztott sárga agyag B/1. Cs/12. K-en fa, Ny-on agyag B/1. gödörház v/56. Ny-i fele agyag B/1. gödörház L/73. gerendafal agyaggal tapasztva B/1. L/82. B/1. L/317. B/1. L/387. leégett paticsfal, kővel DK-en padkás lépcső B/1. L/425. Ny: égett paticssáv K: hamus (faszerkezet) DNy padkás bejárat B/1. gödörház L/643.409 B/1a gödörház L/10. B/1b XXXVIII/23. B/1b t/110. B/1b gödörház L/49. B/1b L/56. B/1b L/250. Cölöplyuk Felmenő fal Padka gerendafal tapasztva Gödör kiugrás déli közép ÉNy-on (sekély) ÉK, lépcsős ÉNy D közép agyagfal és kövek410 Tűzhely középen köves Égett szerkezet Méret Tájolás Kora hamu alatt paticsoml. 5,6×3,6 m (20,1 m 2), −21 cm K–Ny 4. sz. 2. fele égett patics- és faszénfoltok 3,2×2,2 m (7,4 m 2), −36 cm K–Ny 1. sz. patics, faszén 4,6×3,1 m (14,3 m 2), −110 cm K–Ny 1–2. sz. hamus,faszenes, paticsos rétegek 4,4×2,6 m (11,4 m 2), −140 cm 407 K–Ny 1–2. sz. Antoninus-kor (3. sz.) 4,2×3,5 m (15 m ), alja −50 cm K–Ny 2. sz. 4,3×2,7 m (11,6 m 2), −40 cm K–Ny 2. sz. (Antoninus) kövek, középen patics 2,3×3,2 m (7,4 m 2), −21 cm K–Ny 1–2. sz. (2–3. sz-i feltöltés) hamus, faszenes, paticsos 5,6×4,4 m (24,6 m 2), −60 cm K–Ny 2. sz. 2,6×4 m (10,4 m 2), −80 cm É–D késő kelta, 1. sz. 4,4×3,4 m (15 m 2), −175 cm K–Ny 2–3. sz. 408 2 D: paticsfolt átm.: 100 cm délen sekély, DK-en padka (bejárat) faszenes sáv felső háznál 3,3×1,5 m (5 m 2), −8 cm K–Ny 2. sz. 2,1×4 m (8,4 m 2), −60 cm. K–Ny 1. és 2. sz. ÉK 5×2–3,4 m, (10 m 2),411 −85 cm K–Ny 2. sz. DK kívül hamus B/1b L/371. B/1b L/396. B/1b L/781. B/1c L/256. kívül D-en (L/257) B/2. L/188. Ny-on 1 B/2. L/204. K-i vége B/2. L/596. B/2a v/72a B2a L/198. É-i oldal közepén (DK-en kívül L/199?) B/2b I.kőép. / 7. obj. tapasztott, szürke K, D középen 1–1 agyagtömb lépcsős bejárat ÉK-en B2c gödörház L/76. 2 cölöplyuk középen sárga agyag É, D B/3. t/124. K–Ny szemben 1–1, karólyukak B/3. L/65.414 É-on és D-en szemben 1–1 B/3. L/135. K–Ny szemben 1–1 agyagszint a metszetben É: kívül 3 (?) agyag Ny-i felében körben É-on középen K–Ny 2. sz. Severus-kor 3,4×1,3 m (4,4 m 2), −24 cm ÉK–DNy 1. és 2. sz. DK-en kívül: 80–120 cm K-i: kőfal 4,4(?) × 2,4 m (10,5 m 2), −25 cm K–Ny 2. sz. DNy: köves kemencéje DK-en: L/361. hamus 3,6×1,6 m (5,8 m 2) −10 cm (−30 cm) K–Ny (1)–2. sz. ÉNy-on korábbi ÉK: kemence (100 cm) 4×2,2 m (8,8 m 2), −30 cm K–Ny 2. sz. K–Ny 2–3. sz. K–Ny 2. sz, 2–3. sz. K-en (alatta) közép, DK, ÉNy paticsos, szélén faszén É-on, ÉK-en kő (későbbi) Szél: 3,5m, h.: 6,4 (?) m (22 m 2), alja: −40 cm 3,4×2,8 m (10,2 m 2), −45 cm. 3,8×2,1 m (8 m 2), −35 cm ÉK, DNy lépcsős K-i végében 1 tapasztott sárga 3,6×1,6 m (6 m ) hamusszürke betöltés 2 2. sz. faszénsáv 2,4×2 m (4,8 m 2), −24 cm. K–Ny 1. sz. felül égett paticsréteg 2,9×2 412 (6 m 2), −90 cm K–Ny 2. sz. Severus-kor (feltöltés?) foltja középen hamus 4,5×3,6m (16,2 m 2), −75 DK–ÉNy késő kelta – 1–2. sz. faszenes, paticsos 4,5×3 m (13,5 m 2), − 50 cm K–Ny 1–2. sz., 2. sz. (felső ház) felül égett, fekete, paticsos 4,4×3,7 m (16,3 m 2), −126 cm K–Ny 2. sz., Severus-kor patics, kő 4×3 m (12 m 2), −75 cm K–Ny 1–2. sz. felül kövek égett, hamus 3,2×2,6 m (8,3 m 2), −32 cm É–D 2–3. sz. leégett paticsfal szélén faszenes, belül paticsos 3,8×2,1 m (8 m 2), −33 cm K–Ny késő kelta felső patics lehet agyagfal D, közép:kemence (átm.: 80 cm) É, D É-on ÉK és Ny: köves É-on (felső ház) DK, kerek (70 cm) 413 117 118 Típus Objektum B/3. L/138. Padló K–Ny szemben, középen 1–1 Cölöplyuk Felmenő fal Padka Égett szerkezet Méret Tájolás Kora hamus 4,4×2,4 m (10,6 m 2), −25 cm K–Ny 1–2.sz. B/3. L/324. K–Ny közepén 1–1 vastag paticssáv ÉK (sekély) B/3. L/764. K–Ny szemben felül sárga agyagfal csíkja DK-en sekély paticsos, faszenes 3×2 m (6 m 2), −38 cm K–Ny késő kelta felül vékony hamu 4,5×3 m (13,5 m 2), −70 cm K–Ny 2. sz. B/3a L/258. K-i középen 1 (Ny-on?) 5,2×3,2 m (16,6 m 2), −55 cm K–Ny kelta – 1. sz. B/3a L/360. DK-i, ÉNy-i sarok415 3,4×1,9m (6,5 m ), −36 cm K–Ny 1–2. sz. B/3b gödörház L/653. tapasztott sárga D–É szemben 1–1, Ny-i közép 1 alul faszén, vékony patics sáv 5,2×3,8 m (19,7 m 2), −140 cm É–D 1–2. sz., 2. sz-i feltöltés B/3c L/739. tapasztott fekete 1–1 Ny, K közepén. gerenda- vagy Kívül DK-en 2 deszkafal (L/740.) szélén vastag faszenes sáv, hamus 4,2×2,8 m (11,8 m 2), −49 cm K–Ny 2. és 3. sz. 416 B/3d L/247. középen 3, kívül DNy-on (L/249.) DK: tapasztott gerenda D-en K-i: égett, hamus, paticsos 5,6×3,4 m (19 m 2), −54 cm K–Ny 1–2. sz. B/4. gödörház L/782. K–Ny: szemben 1–1, ÉK–DK: 1–1 szögletes agyaggal tapasztott gerendafal ovális foltból padka lett hamus,faszenes sávok, felül patics 4,4×3,2 m (14,1 m 2), −127 cm K–Ny 1–2. sz. (Hadrianus-korig) B/5. v/145. szürke tapasztott ÉK, DK-i sarok, D és ÉNy –i sarokban É-i paticsagyagfal lehet Ny, É, K (?)– ház síkjából kiugrik, középen418 középen hamus, É-on paticsos 5,7×4 m (22,8 m 2), hamus folt 220×380 cm, alja: −62 cm K–Ny 2–3. sz. (feltöltés) B/6. gödörház v/138a419 szürke tapasztott Ny: 3 D: 1 középen tapasztott agyagfal ÉK-i sarok padkás ÉNy É: hamus, K: paticsos 6,4×4m (25,6 m 2), −80–96 cm K–Ny 2. sz.420 B/7. gödörház L/571. É-i oldalon félkörívben 3, D-en a padkán 2 agyagfal (10–30 cm vastag) körben, ÉK-en lépcsős bejárat ÉNy D-en vastag paticssáv, alatta faszénréteg 3,5×5,5 m (19,2 m 2), −121 cm É–D késő kelta – 1. sz. B/8. L/560. K-i fele 9 karólyuk belül, 2 padkán, körben sövényfal É, D padka K–Ny 1–2. sz. déli oldal Gödör Tűzhely K-en (korábbi) DK-en kívül (90 cm) sövényfal, agyagsáv déli felében K-en középen ÉNy DNy:L/248,417 K: L/252. DK-i sarok: paticsos folt (?) 2 égett paticsos a teteje, faszénsáv és kövek 3,8 (alul 3,2 m)×5,2 m (19,7 m 2), −90 cm421 407 408 409 410 411 412 413 414 415 416 417 418 419 420 421 407 408 409 410 411 412 413 414 415 416 417 418 419 420 421 Ebből 58 cm a felső humusz, a nyesési szinttől számítva csak −88 cm. De már a humuszrétegben is látszottak a ház égett rétegei, így innen rajzoltuk a metszetet. Ráépült egy későbbi kőkemence, kérdéses, hogy a házat használták-e még. Ovális foltból lett téglalap alakú ház, így bontáskor Ny-on és délen padkák jöttek létre, de nem biztos, hogy eredetileg is padkás volt. A felső háznak volt esetleg kővel kevert vályogfala. Beleásva egy későbbi kőfal, így az eredeti ház mérete kérdéses. Hozzávetőleges szélesség, mert a déli fele hiányzik. Magasabban van, lehet, hogy nem tartozik a házhoz, vagy külső kemence a korabeli járószinten. Egy csoportot alkot a hasonló alakú és tájolású, egysoros kőfallal körbevett (L/64.) és már ugyancsak fal nélküli, felül szórványköves L/63. objektumokkal. Kívül ÉK-en félkörívben 6 cölöplyuk (L/357). Lehet, hogy a szabadtéri kemence fölött tartottak védőtetőt. Kemencével és cölöpökkel együtt az egész műhely nagysága 6,5x 4m (26 m 2). Hadrianus-kori gödröt vág, 3–4. században temették be. A ház használati ideje a kettő között. Lehet, hogy a gödör korábbi. Hamus, köves gödör két állatkoponyával. Felette későbbi kőépület, amelynek egyik fala és két oszlopa a házban került elő. A Severus-korban töltötték fel, illetve ástak bele egy kőépületet. Téglalap alakú folt csak −60 cm-es nyesésben bontakozott ki. ban inkább csak műhelyek épültek ilyen formában (2 db).422 1. Cölöplyuk nélkül (31 db): t/45, t/99 (É –D), t/113 (98. kép); t/148, L/124, L/127 (É –D), L/183, L/310, L/401. felső ház (ház síkjából kiugró gödörrel) (99. kép); L/619, L/695 (gödörház), L/747. obj. 1a. Padkás házak/műhelyek: szabályos, félig földbe mélyített: t/14 (É–D) (103. kép 1); t/96, v/118 (É–D), L/13, L/190 (103. kép 5); L/235a. obj.(101. kép 4; 103. kép 3); szabálytalan, padkás gödörház: t/48; L/108 (101. kép 1); L/401 alsó ház (kis cölöp a bejáratnál); L/757. alsó gödörház (É–D) (103. kép 4). 1b. Keskeny, hosszú gazdasági objektumok: L/63 (É–D), L/70, L/187, L/329, L/330, L/331. obj. 1c. Agyaggerinccel osztva: III. kőépület/4. obj. (101. kép 2). 1d. Kívül egy cölöplyuk: XXIVa/4, t/101. obj. (100. kép). 2. Egy cölöplyuk és egy támasztókaró a ház egyik végében középen: L/595. obj. (Ny-on). 2a. Egy cölöplyuk ház északi felében középen: L/727. obj. (délen?). 3. Szemben, a rövidebb oldal 97. kép: Ovális házak típustáblája közepén 1–1 cölöplyuk és kívül is egy: L/254. obj. (102. kép 1); L/261. obj. (DK). A külső cölöp valószínűleg a bejárat feletti tetőt tarthatta. Maga a ház C: Ovális házak, műhelyek (41 db) (97. kép) a kétcölöpös, nyeregtetős típusba sorolható. Az Többsége szabályos, hosszúkás, lekerekített sarL/254. oszlopai nem pont a ház középtengelyében kú ház, kisebb (5–10 m 2) és nagyobb méretben (12–21 húzódnak, lehet aszimmetrikus nyeregtető vagy a 2 m ). Kisebb része szabálytalan, szélesebb, bontáskor ház északi oldalán egy padka, amely még a szimpadkás, mélyebb gödörház (C/1a típ.: mérete 10 –14, metrikus tető védelme alá esett (Budai Balogh illetve 17–23 m 2; C/3a típ.). Tűzhely négy házban volt, 2009, 93, Typ. I/C1, illetve II/C). padlója három esetben tapasztott. Felmenő agyagfal 7 3a. átlósan szemben egy-egy mély cölöplyuk, több kiháznál mutatható ki, ebből kettőben vesszőlenyomasebb az egyik oldalon (bejárat vagy támasztócölötos paticsmaradványok, három esetben pedig agyagpök): L/615. obj. (padkás gödörház). (104. kép 2). gal tapasztott gerendafal lehetett. Egyik házat belül 4. Két cölöplyuk a ház egyik végének közepén és agyaggerinc osztotta ketté (III/4. obj.). Általában cöhosszanti oldal közepén: L/201. obj. löplyuk nélküliek (75%), vagy szemközti oldal köze- 4a. Két cölöp a ház rövidebb oldalának két sarkában pén egy-két cölöp, amely a nyeregtetőt tartotta. Sok és a bejáratnál vagy a kemencénél néhány kisebb: köztük a kis műhely, padkával, munkagödörrel (C/1a, L/30. obj. (102. kép 2). b), főleg a telep ÉK-i szélén. Koruk többnyire kora római: késő kelta 5 db, 1–2. század fordulója 17 db, 2. 422 Némelyiket később töltötték fel: a Severus-korban (t/101, 113, század 20 db, Severus-kor 4 db. A késő római kor- L/127.), vagy épült bele egy kőfal (L/450), 3–4. századi feltöltés (L/695. obj.), vagy fölé épült egy késő római ház (L/757. felső ház), kőfal (L/619). 119 5. Szemben, a rövidebb oldal közepén 2–2 cölöp98. kép: t/113. obj. felülnézet és metszetek lyuk, középtengelyben még kettő (ezek sekélyebbek): L/597. obj. (102. kép 4; 104. kép 4). szögletesebb ház rajzolódott ki. 1. századi, Flavius6. A szélein körben cölöplyukak: L/672. obj. (a kökori, leszerelt lovas katona lakóhelye volt egy nielló zéptengelyben 1–1 mély, két szélén 3 és 2 sekéberakásos övveret alapján (a kör alakú bepecsételélyebb), (102. kép 3; 104. kép 3); (Budai Balogh II/ sekkel díszített kézzel formált kerámia analógiái is F1–2). A provinciában ritka, inkább a dunai szvéb germán területről ismertek). törzsek népi építészetére jellemző ez a cölöpelren423 dezés, de többnyire téglalap alakú házaknál. Bu- 6a. L/450. az obj. déli fele maradt meg, szélein 4 cödaörsön is a felső ovális foltból mélyítéskor kissé löp (104. kép 1). 423 Analógia pl. Balatonszemes–Kenderföld (Honti et al. 2004, 16, V. t. 2. késő kelta – 2–3.század); Vel’ký Meder (Varsik, V.: Vel’ký Meder, Objekt 301/03. ZbSlovNarMúz XCIX (2005) 301–310, Obr. 2. (germán telep Délnyugat-Szlovákiában, ez a ház érmekkel a 3. század má- 120 sodik felére keltezve, 6 cölöplyuk); Droberjar 1997, Abb. 13/2–3, Abb. 14 (ház közepén is lehet cölöplyuk). 99. kép: L/401. obj. folt, felülnézet és metszet 121 Analógia Nagyon sok késő kelta és kora római telepen fordul elő, hogy nem szabályos téglalap, hanem lekerekített sarkú, ovális házak kerülnek elő. Leggyakoribb a szemközt 1–1 vagy egy mélyebb és egy támasztócölöpös forma. Ez Budaörsön külső cölöppel, középtengelyben, illetve a ház szélein lévő cölöpökkel bővül.424 Legutóbb a lágymányosi kora római telepen kerültek elő ovális házak.425 Érd-Tepecs késő kelta telepén egy sorban több hosszúkás, ovális, egyik oldalán padkás gazdasági objektumot tártunk fel 2006-ban.426 A mauterni vicusban, ha ritkán is, de előfordul a forma.427 424 Analógiákat összefoglalóan l. Budai Balogh 2009, 88, I/A, C1–2; Ottományi 2005, 83. 425 Beszédes 2010, 114–115. 426 Ottományi 2011, 10–11. kép. 427 Groh – Sedlmayer 2006, Abb. 116/0783. 122 100. kép: t/101. obj. 101. kép: Ovális házak cölöplyuk nélkül (C1) 123 102. kép: Ovális házak több cölöppel (C/3–6) 124 1. 2. 3. 5. 4. 103. kép: 1: t/14 É-i fele; 2: L/13. égett réteg; 3: L/235a folt; 4: L/757. metszet; 5: L/190. déli fele D: Kerek házak/műhelyek (20 db) (105. kép) Ritkán szabályos kerek (L/565, 570. obj.), többnyire szabálytalan, megközelítőleg kerek forma. Méretük viszonylag nagy (14–23 m2), csak három esetben kisebb (8–10m2, L/152, 520, 526. obj.) és három esetben nagyobb: 27–31–47 m2 (t/7, t/117, L/480. obj.). Ezek a nagyméretűek, mind mély gödör házak. Van egy csoportja, ahol egymás mellett helyezkedik el négy, cölöplyuk nélküli, megközelítőleg kerek, sekély ház, amelye- ket valamely közeli kőépület leégett anyagával töltöttek fel (v/146, L/520, 522, 526. obj.). Kemence csak két esetben található, közülük az egyik padkás műhely. A többiben nincs tüzelőhely. Műhely lehetett a telep ÉK-i szélén egy csoportban elhelyezkedő három, kerek objektum (t/1, 2, 7. obj.), kettőben mély munkagödör. Hasonló, középső munkagödörrel rendelkezik az L/347. obj. és a kemencés L/152, valamint az L/480. gödörház. 125 1. 2. 3. 4. 104. kép: 1: L/450. obj. égett szint; 2: L/615. obj. ÉNy-i vége; 3: L/672. K-i vége cölöplyukkal; 4: L/597. bontása 105. kép: Kerek háztípusok 126 5. táblázat: Ovális földbe mélyített házak 428 429 430 431 432 433 Típus Objektum C/1. t/45. C/1. t/99. C/1. t/113. C/1. t/148. műhely C/1. L/124. C/1. L/127. C/1. L/183. C/1. L/310. C/1. L/401. felső ház C/1. L/619. ÉK C/1. gödörház L/695. ÉK-en C/1. L/747. C/1a t/14. É-on körben középen C/1a gödörház t/48. Ny-on K-en tárolóverem kevés patics, köves beásás C/1a t/96. ÉK, lépcsős K DK: paticsos, 4,5×3,1 m égett folt (14 m 2), mélys.: −50 cm C/1a gödörház v/118. Ny-on lépcsős C/1a L/13. C/1a L/108. C/1a L/190. C/1a 235a C/1a gödörház L/401. alsó ház C/1a gödörház L/757. alsó ház C/1b L/63.433 C/1b L/70. (2 db ház) C/1b L/187. 428 429 430 431 432 433 Padló Cölöplyuk Felmenő fal Padka Gödör Tűzhely Égett szerkezet Méret Tájolás Kora 3,6 x 2,5 (9 m ), –25 cm ÉK0DNy 2. sz. 4,5×2,5 m (11,2 m 2), −60 cm É–D 1–2. sz. 4,8×3 m (14,4 m 2), alja −75 cm DK–ÉNy 1–2. sz., későbbi feltöltés 2,3×3,3 cm (7,5 m 2), −72 cm K–Ny 1. sz. 2,8×2,4 m (6,7 m 2), −35 cm K–Ny késő kelta – 1. sz. 4,3× (2,1) – 3/4 m429 (10–12 m 2), −53 cm É–D 1–2. sz. Severuskori feltöltés 5×3,6 m430 (18 m 2), −67/80 cm K–Ny 2–3. sz. 3×3,9m (11,7 m 2), −24 cm K–Ny 2. sz. 3,8×4,5 m (17,1 m 2), 50– 70 cm K–Ny 1–2.sz. 4,6×3,2, cm (14,7 m 2), −30 cm. K–Ny 2. sz. 3,2×5,2 m, (16,6 m 2), −76 cm K–Ny 2. és 3. sz., 4. sz-i feltöltés K–Ny 2. sz. É–D (Severus) 3–4. sz. É–D 3–4. sz. K–Ny 1. és 2. sz. 2,3×3 m (7 m 2), −90 cm É–D 2. sz. 4,4×2,6 m (11,4 m 2), −60 cm K–Ny (2), 2–3. sz. felül fasze4,5×2,8 m nes, paticsos, (12,6 m 2), −70 cm K-en köves K–Ny 1–2. sz. K, Ny foltja kissé hamus K–Ny késő kelta DK-i szélén DK-en faszén, patics 4,4×2,8 m (12,3 m 2), alja: −65 cm K–Ny 2. sz. gödör alja égett 3,8×4,5 m (17,1 m 2), −91 cm K–Ny késő kelta felső ház leégett 6×3,8 m (23 m 2), −105 cm É–D 2. sz. 432 betöltése kormos, köves 4,1×1,7 m (7 m 2) É–D 2. és 3. sz. K: patics foltok Ny: égett szint –40 cm 6,8x2 m; K: 3x2 m (6 m 2) Ny: 3,5x2 m (7 m 2) K–Ny 1–2.sz. 3,9x1,4 m (5,5 m 2), –9cm, ÉNy–DK 2.sz. 2 vesszőfonatos hamus, köves É-on kiugró előtér gerendafal agyaggal leégett agyagfal betöltése paticsos, hamus DK-i428 DK-i szélén vastag paticsréteg –agyagfal −10 cm égett, hamus, paticsfoltos ÉNy alul faszén, majd paticssáv É-on: őrlőkő (−41 cm) égett paticsos, hamus, faszenes déli közép (átm.: 170 cm) DK: köves, hamus feltöltés K-i közép (1,6 m) gerenda agyag tapasz tással D-en alja tapasztott körben 4,8×2,7 m (13 m 2), −50 cm égett faszén és paticssávok ÉK-en DK-i bejáratnál kis cölöp (átm.: 18 cm) paticsos, 4,8×3,6 m téglás, köves (17,2 m 2), −30 cm felül DNy-on (átm.: 2 m, − 2 m) lenyomatos tapasztás 431 K-i ház: Sárga agyag Ny (–62 cm) 2,8×4, −8 (13,5 m 2), −154 cm gödör 4×2,5 m (10 m 2) Lehet, hogy a háznál korábbi. Csak a ház keleti fele van meg, másik oldal benyúlik egy köves felület alá. Kerítésárok vágja, nem végleges. Valószínűleg a felső házhoz tartozik. Felette elszántott késő római kőépület. Lehet elszántott kőfülke is, mint a mellette lévő L/64. obj. 127 Típus Objektum Padló Cölöplyuk Felmenő fal Padka Gödör C/1b L/329. C/1b L/330. K-i végében kiugrás (nem cölöp) C/1b L/331. K-i végében kiugrás (nem cölöp) C/1c III. kőép. / 4. obj. C/1d XXIVa/4. K-en kivül C/1d gödörház t/101. D-en kívül C/2. L/595. K: 2 C/2a L/727. 1, É-i felében középen C/3. gödörház L/254. szemben K-Ny-on 1–1 (kívül K-en?) É,K C/3. L/261. 1–1 szemben K-Ny DK-en kívül ÉNy-i (bronzkor) C/3a gödörház L/615. ÉK-DNy szemben 1–1, DNy-on 3 kicsi C/4. L/201. D, Ny középen 1–1 C/4a L/30. D-i fele C/5. L/597. középvonalban K: 2, Ny: 2, közép: 2 délen K-en C/6. gödörház L/672. K–Ny középen: 1–1, körben padkán: 3–3 padka körben C/6a gödörház L/450. Tűzhely sárga agyag válaszfal alja tapasztott tapasztott agyagtömbök, patics Kora 3,8x1,2 m, 5 m 2 , –13 cm K–Ny 2.sz. 4,4x1,8 m (8 m 2). –16 cm K–Ny 2. sz. K–Ny 2.sz. hamus, paticsos a közepe 4,1x2,3 m (9,4 m 2), –70 cm. K–Ny 2.sz. Szél: 2 m, meglévő h: 2,6 m434 K–Ny Késő kelta–1.sz. 5x3,2 m(16 m 2), mélys: –110 cm. K–Ny 2.sz., Severuskori feltöltés patics, hamu,faszén réteg, ÉNy: sok kő D Tájolás 4,2x2,2 m (9,2 m 2), –14 3,2x2,2 m (7 m 2), K–Ny –40 cm É,Ny agyagfal Méret Alján égésnyomok Keleti végében É–D (1)–2.sz. 4,6x2,1–2,5m (11 m 2), –100 cm K–Ny 1–2.sz. K–Ny 1–2.sz. K–Ny Késő kelta – 1. sz. DK–ÉNy 1–2. sz. Ny-i felében 4,3×5 m patics, fa(21,5 m 2) szén, gödrök −86–102 cm alján 4×2,5 m (10 m 2), −55 cm DNy agyaggal tapasztott gerenda K-n hamus, paticsos közepén égett folt, alul kisebb faszénsávok DK DK (átm.: 140 cm) 1.sz. 5x2,4 m (12 m 2), –45 cm. 6,4x3,1 m (19,8 m 2), –51 cm középen 3 K-n és Ny-on 1–1, DNy: 3 déli szélén 4 db 435 Égett szerkezet 2. sz. 4,5×3 m (13,5 m 2), −70 cm 4,8×3,2 m (15,4 m 2), −70 cm K–Ny 1–2. sz. eleje (Hadrianus-kor) 4,2×2,9 m (12,2 m 2), −82 cm K–Ny 1. sz. (Flaviuskor) K–Ny 1. vége – 2. sz. faszenes a h.: 6 m, megszélén, közé- lévő szél.: 3 m, pen paticsos, −70–100 cm hamus 434 435 Nagyobb gödör két esetben fordul elő a ház egyik sarkában (L/654. obj.-on belül; L/564. obj. – ház síkjából kiugrik). Tájolás csak a szabálytalanabb formáknál lehetséges (többnyire K–Ny, egy esetben É–D). Többségük cölöplyuk nélküli (78%), ezek sekélyebbek. A mélyebb gödörházaknak mindig cölöp tartotta a tetejét. A középső cölöpös és a szélein 1–2 cölöpös házaknak valószínűleg sátorteteje volt. A szemben 2–2 cölöpös, legnagyobb méretű kerek háznak már ágasfák tartották a tetejét (konstrukciója és formája is az ovális házak C/3. típusára hasonlít). Felmenő agyagfal hat háznál is kimutatható. Koruk lehet késő kelta (1 db), 1–2. század fordulója (3 db), 2. század (9 db). Severus-kori feltöltés több házban is található (5 db), ezeket valószínűleg az előző periódusban is használták. Késő római korra tehető (6 db). Másik hármat késői kőépület omladékkal töltöttek fel (L/480, L/654, L/660. obj.). Az objektum nyugati fele kívül esik a kutatóárkon és nem lett kibontva. 435 Északi felét elvitte a kerítésárok, így ott nem ismerjük a cölöpök helyét. A mellette lévő L/454. objektumra hasonlít, mind a forma, mind a cölöpök elrendezése. 434 128 1. Cölöplyuk nélkül (14 db): v/146; L/321, L/520, L/526, L/632, L/660. obj. (Budai Balogh I/1. típ.). 1a. Padkával: t/7 (106. kép 3– 4), L/152, L/522. obj. A legkisebb (L/152) 4. századi, külső kemencés műhely. 1b. Ház síkjából kiugró gödörrel: t/117,436 L/564. obj. (107. kép 4). 1c. Műhely, közepe felé mélyül/mély gödörrel: t/1, 2. obj. 1d. Kemencével: L/570. obj. 2. Egy cölöplyuk középen:437 L/480 (107. kép 2– 3), L/777 (majdnem négyzet alakú) (Budai Balogh I/B). 3. Egy cölöplyuk a szélén: L/347. (padkás munkagödör) (107. kép 1). 4. Két cölöplyuk a szélén: L/565. obj. (106. kép 1–2). Belseje nem lett teljesen kibontva, lehet benne cölöplyuk vagy másik gödör is. 437 Késő kelta – 1. század: Ottományi 2007, 141, 113. kép 3 (Páty); Érd MRT 7. kötet, 9/16. lh. Ottományi K. 2004. évi ásatása; Albertfalva: Szirmai 1994–1995, 28, 33 (1. és 2. ház), 8. kép (Flavius-kor); további analógiákat l. Budai Balogh 2009, 88, I/B. csoport. Négyzet alakú ház közepén egy cölöplyuk, l. Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 200, 187. kép 4 (LT C–D). 436 1. 1. 2. 2. 3. 3. 4. 4. 106. kép: 1–2: L/565. obj. folt és metszet; 3–4: t/7. folt és metszet 107. kép: 1: L/347. metszete; 2: L/480. obj. DK-i negyed bontása; 3: L/480. obj. DNy-i gödörház kibontva; 4: L/564. É-i gödör 129 1. 5. Átlósan szemben 2–2 (támasztócölöppel együtt 3–3) cölöplyuk: L/654. gödörház.438 Analógiák Az újabb kutatások során egyre több kerek, félig földbe mélyített kunyhó, illetve gödörház kerül elő a késő kelta és kora római telepeken. Elterjedése a római korban főleg Aquincum környékére jellemző. A forma kora vaskori előzményekre vezethető vissza. Ezek a Hallstatt-kori kerek építmények mélyebb gödörházak. A késő kelta kortól egyre gyakoribbak lesznek félig földbe mélyített változatban. 439 Közepén állhat sátortetőt tartó cölöp vagy lehetnek körben cölöpök, amelyek a gerendák közzé döngölt agyagfalra utalnak (pl. Gellérthegy 11. sz. ház). Ágasfás szerkezettel a nagytétényi késő kelta telepen, de van cölöp nélküli változat is például Albertfalván.440 A késő római periódusban is előfordul (pl. Bratislava-Dúbravka).441 Lakóház vagy gazdasági rendeltetésű objektum egyaránt lehetett, néha egyszerre mind a kettő (háziipar). 2. 3. 108. kép: L/263.14a h. alsó ház. 1–2: égett folt és metszete; 3: Kiegészített felszínrajz; 4: 14a h. fal alatti ház metszet Késő kelta analógia: Szilas 2002, 114–130, LT D2 periódus (Nagytétény). 439 Budai Balogh 2009, 86, Abb. 2. – késő vaskori és császárkori kerek, illetve ovális gödörházak térképre vetítve. Nem választotta szét az ovális és kerek házakat, de a felsorolt analógiák többsége (l. Páty, Herceghalom) a kerek házakra vonatkozik; Ottományi 2005, 89–90. 440 Bónis 1969, Abb. 79; Beszédes 2007, 210. 441 Elschek, 2004, Abb. 2. 438 130 4. 6. táblázat: Kerek, földbe mélyített házak, műhelyek Típus Obj. szám Cölöp Padló Felmenő fal Padka D/1. v/146. D/1. L/321. D/1. L/520. Átm: 3,2 m (10,2 m 2), −5 cm D/1. L/526. 3,1×2,7 cm (8,4 m 2), −28 cm K–Ny 2. sz. és 3. sz.-i feltöltés D/1. L/632. 5,2×4,2 m (22 m 2), −15 cm K–Ny 2. sz. D/1. L/660. D/1a gödörház, műhely t/7. K-i felében a szélén D/1a L/152. körben a szélén D/1a L/522 K-i, Ny-i szélén D/1b gödörház t/117. ÉNy (átm.: 1 m) D/1b L/564. ÉNy-on (kiugrik) D/1c t/1. K-en kiugró padka (bejárat) D/1c t/2. körben, délen padkás D/1d L/570. D/2. gödörház L/480.Ny-i fele 1 középen agyagsáv a szélén körben D/2. L/777. 1 db DK közepén leégett agyagfal D/3. gödörház L/347. D-en kinyúló cölöp sárga agyagfal D/4. L/565. gödörház 2: D-en és K-en a szélén agyagfal (agyag- és paticssáv a szélén) D/5. L/654. gödörház ÉNy–DKen: 2–2 (+ támasztó) szélén agyagsáv délen tapasztott felső padló Gödör Tűzhely D-en köves gödör Égett rétegek Méret hamus, paticsos 4,8×4,5 m (21,6 m 2), −58 cm. Tapasztás −40 cm hamus, paticsos foltok 3,9×3,4 m (13,3 m 2), −20 cm közepén Tájolás É–D középen mélyebb rész L/79. kemence ÉK-en Ny, É, K körben Ny-on lépcsőzetes padka, fala lejtős körben középen (5×3,5 m) középen (átm.: 150 cm, −215 cm) K–Ny 4. sz. hamus folt 4,4×3,8 m (16,7 m 2) −48 cm 2. sz. és 3. sz-i feltöltés ÉNy–DK délen 1–2. sz. hamus folt középen, felül Átm.: 4 m (16 m 2), −43 cm 1. sz. vége – 2. sz. közepe közepe égett paticsos, faszenes, köves 4×3,5 m (14 m 2), égett gödör 2,6×3,5 m, −63 cm 3–4. sz. Átm.: 4 m (16 m 2), −40 cm 3–4. sz. D-i felében sok patics 4,5×4 m (18 m 2), kb. −40 cm443 K–Ny kelta LT D3 alul hamus 5×5,5 m (27,5 m 2), −130/150 cm É–D 2–3. sz. 444 felül vastag patics, alatta faszénsáv 3,6×4 m (14,4 m 2), −40–50 cm445 K–Ny 3–4. sz. (?) 2. sz. 4,2×3,4 m (14,3 m 2), −88 cm 1–2. sz. (Hadrianus-korig). égett paÁtm.: 4,2 m ticssávok és (17,6 m 2), faszén kör- −101 cm. ben K-en két padka 4. sz.-i feltöltés 2,3×3,6m (8,3 m 2), −30 cm 6,8×7 m (47,6 m 2), −120 cm Ny: külső kemence (átm.: 2 m) 4. sz.-i feltöltés hamus betöltés déli felében (−72 cm) felül vastag agyag- és paticsréteg 2. sz. 2. sz. és 3. sz.-i feltöltés 4,2×4,2 m (17,6 m 2), −43 cm. felül égett, 5,8×5,5 m hamus, kö- (31,9 m 2), −95 cm ves oml. Kora 2. sz. és 2–3. sz-i megújítás, feltöltés 442 paticsos, 4,6×5,4 m köves, tég- (23 m 2), lás. Alul fa- −95 cm szenes sáv DK–ÉNy (1) –2. sz., 3–4. sz.-i feltöltés 442 443 444 445 442 Déli szélét elvitte a kerítésárok. 4 méter van meg, még kb. fél méter lehetett. 443 Kibontva −73 cm-ig, de még nincs sárga altalaj. Lelet csak a felső 40 cm-ből. 444 Későbbi feltöltés 445 Lelet csak a felső 40–50 cm-es égett sávban. Kibontva −75 cm-ig. 131 3. E. Alaktalan házak/műhelyek (6 db)446 Részben olyan házak tartoznak ide, amelyekre ráépült egy későbbi objektum, így formájuk bizonytalan. Egyikük a telep legnagyobb, földbe mélyített háza (43 m 2), valószínűleg belső osztással (L/263. 14. h.). Ezen kívül van egy felül szabálytalan, padkás gödörház (L/52. obj.), továbbá ide sorolható a telep ÉK-i szélén lévő műhelyek némelyike is (t/8. obj.). Két 1. századi, bennszülött edényégető kemencés műhely formája is alaktalan (L/7, L/50. obj.). 109. kép: Kettős házak. 1: v/56. obj; 2–3: v/58. obj. 446 A telep ÉK-i szélén van még néhány nagyméretű, alaktalan objektum, szélein padkákkal (bennük salak és egyéb késő római kerámia), amelyek rendeltetése kérdéses. Lehettek nagy, padkás műhelyek, de agyagnyerő komplexumok is (t/11, 12. obj.). Némelyik kisebbet besoroltam műhelynek (t/8. obj.). Lejtős aljú, kora, illetve késő római nagy, alaktalan gödrök is találhatók, ezek ugyancsak gazdasági rendeltetésűek (pl. t/31, 47. obj.). 132 7. táblázat: Alaktalan, földbe mélyített házak Típus Obj. szám E/1. t/8. E/1. L/790. vékony agyagcsík E/1a L/52. gödörház agyaggal tapasztott gerendák E/2 gödörház L/263. 14a h.447 gerendafal tapasztva agyaggal ?449 „A” lakógödör Cölöplyuk Felmenő fal Gödör Padkák Tűzhely Égett betöltés É-i és D-i szélén. D-en több lépcsős DNy-on É-on agyagos gödör keleti fele Méret 4,3×4,5 m (19,3 m 2), −63 cm ÉK-en paticsfolt 4,8×4 m (19,2 m 2), −24 cm keleten szélén és 5,3×3,8 (göalján fasze- dör 3×3 m) 20, nes, patiilletve 9 m 2, −90 cm csos sáv Ny-i fele széle faszenes, paticsos, sok hamu lenyomatos patics 8×5,4 m (43,2 m 2), −170 cm448 két égésré- Átm.: 2,8 m, teg (−100, −180 cm −170 cm) Tájolás Kor É–D 4. sz. K–Ny 1–2. sz. 1–2. sz É–D 2–3. sz. 1. és 2. sz. (Vespasianus– Antoninus) 447 448 449 1. Cölöplyuk nélkül: L/790. obj. (kemencével); t/8. (padkás műhely). 1a. Gödörház, padkával: L/52. obj. 2. Nagyméretű házak, valószínűleg belső osztásokkal:450 L/263.14a h. alatt (108. kép). 3. Edényégető kemencés műhelyek, kemence előtt cölöplyukkal: L/7. obj.451; L/50. obj. Részletesebben l. a kemencéknél. Viszonylag nagy mennyiség, az összes ház 15,4%-a (23 db) fél ház ill. olyan házrészlet, melynek formáját nem ismerjük pontosan. Kettős házak (109. kép) A kora római időszakban a „villa és Lagermax” határán, megközelítőleg egy Ny–K-i sorban látható egy érdekes házcsoport. A félig földbe mélyített házhoz, amely lehet négyzetes (v/58a, v/90a) vagy téglalap alakú (v/56 nyugati fele) egy kőfallal részben megtámasztott falú, földbe mélyített építmény csatlakozik. A v/90 –90a–90b épületkomplexumnál két félköríves, kőfalu épülethez kapcsolódik keleten a ház. Koruk az 1. század végétől a markomann háborúkig terjed. Kisebb időbeli különbségek lehetnek köztük, de volt olyan időszak, mikor egyszerre lakták e dupla házakat. A v/56. és 58. esetében a komplexum kőfallal megtámasztott része, a vasleletek, illetve kis mérete alapján gazdasági rendeltetésű lehetett (részletesebben l. a kőépületeknél). A sor keleti végén a téglalap alakú v/72a és a munkagödörrel ellátott szögletes gazdasági építmény (v/72) ugyancsak egy egységet alkot. L/263. 8–13–14–14a–270. 3. helyiségekben. „S” fal megmaradt tetejéhez képest −170 cm, de ha a később ráépült falak aljához mérjük, akkor kb. −50 cm, a „K” fal metszetében látszó I. periódus sárga agyagszintjéhez képest kb. −100 cm mély. 449 Nem ismerjük a ház teljes formáját, mivel ráépült egy hypocaustumos épület a Severus-korban (Kaba M. ásatása, 13. árok). 450 Az I. kőépület alatt is volt egy döngölt, fekete padlójú, leégett, Severus-kori ház. 451 ÉK-en kívül két nagy cölöp (bejárat lehetett). Nyugaton a kemence előtt egy harmadik, védőtetőt tartó cölöp. 2. GAZDASÁGI OBJEKTUM, MŰHELY kb. 60–70 db (a földbe mélyített házak fele). A házak között található néhány olyan egyértelmű alaprajzi forma, amely gazdasági rendeltetésre utal.452 Gyakran a méret, esetleg a cölöpelrendezés, illetve a leletanyag alapján különíthetők el. 1. Alaprajz alapján: • Padkás ház, nagy munkagödörrel (felül kerek, ovális vagy négyzet alakú) 11 db (110. kép 2). Késő kelta: L/190 (C/1a), L/401. (C/1a); 1–2. század: v/72 (A/1a), L/52 (E/1a), L/590 (A/3b) (113. kép 1); 2. század: t/56a, v/72 (A/1a típ.), L/347 (D/3); 2–3. század: L/480 (D/2); 3– 4. század: t/8453 (E/1), t/14 (C/1a), t/48 (C/1a). Ide tartozik még egy külső kemencés műhely (L/152. obj.) is (D1a). Méretük: 8–14 m2, ennél nagyobb a 16–17m2-es L/590. és L/401. obj., 27m2-es az L/480. obj. Belül általában nincs cölöplyuk, kivéve a legnagyobb L/480-as kerek házat. Egy esetben van ház síkjából kinyúló cölöp a déli oldalon (L/347. obj.), illetve a ház egyik szélén több cölöp (L/590. obj.). A gazdasági objektum funkciójára utaló tárgy, például őrlőkő az L/401. és 590. obj. gödrében, vassalak a t/14, L/480-ban. Ehhez hasonlóak, de kisebbek a padkás, középen mély gödörrel rendelkező, szabálytalanul kerek munkagödrök (pl. L/116. [késő kelta]), amelyeket nem soroltam be a földbe mélyített házak közzé. • Nagy, kerek gödör (3 db), alja befelé lejt: t/7 (D/1a), mérete 31,9 m2. Lehet mély gödör is középen: t/1–2. (D/1c), 447 448 452 Sajópetri kelta telepén ugyancsak sikerült alaprajz alapján elkülöníteni műhelyeket (téglalap alakú ház, hosszanti, déli oldalán padkával: Timár 2009, 99, 11. kép). 453 A telep ÉK-i szélén több nagyméretű padkás alaktalan objektum, illetve kisebb egyenetlen aljú gödör található, amelyek némelyike salakot is tartalmazott. Lehet, hogy szintén műhelyek (t/11, 12, 16 stb.). Késő rómaiak. 133 mérete 14–16 m2. Egyikben salak is utal a funkcióra. Késő római, 4. század (106. kép 3– 4; 113. kép 2). • Hosszú, keskeny, téglalap vagy ovális forma, általában cölöplyuk nélkül, 13 db (110. kép 4 –5). Késő kelta – 1. század: XXIVa/4. obj. (forma C1b, de kívül egy cölöplyuk lásd C1d); 1–2. század: t/110 (B/1b) L/70 (C/1b); 2. század: XXXVIII/23, t/110, L/56, L/250 (B/1b), L/63, L/187, L/329, L/330, L/331. obj. (C/1b típ.); 2–3. század: L/63. obj. (C/1b – lehet 2. század is). Mérete kicsi: 5–9 m 2. Tájolása: K–Ny, kivéve a 2–3. századi L/63. objektumot. A késő kelta időszak hosszú, keskeny, padkás munkagödrei is ehhez a formához állnak közel, csak méretük kisebb. L. még a téglalap alakú munka gödröket.454 A 4. században is van egy hosszúkás, ovális gödör tapasztott aljjal és salakos, égett betöltéssel (t/15. obj.), amely kis mérete alapján (4,8 m 2) inkább munkagödör (mellette a t/14. szintén salakos betöltésű műhely). A mauterni vicusban a szemközt egy-egy cölöppel ellátott kis házakat műhelynek tarják. A kis téglalap alakú, cölöplyuk nélküli építmények is melléképületek és nem lakóházak.455 • Külső kemencés házak, munkagödörrel, 4 db (110. kép 6): 1–2. századi az L/360, L/396. obj., 2. századi az L/ 371, L/396, L/781. obj. (B/1b). Hosszú, keskeny téglalap alakú forma, többnyire cölöplyuk nélkül. Cölöplyuk csak az 1–2. századi L/360. objektumnál van (B/3a). Ugyanennél kívül félkörívben cölöplyukak övezik a keleti oldalt. A kemence mindig a DK-i sarokban, kívül, magasabban a ház aljánál (korabeli járószinten), így csak a tapasztott alja maradt meg. Méret: 6–10 m2, tájolás: K–Ny. • Több kemence és/vagy több munkagödör együtt, 2 db: 1–2. századi az L/179. obj. (A/3), 2. századi az L/188. obj. (B/1b) (111–112. kép). Négyzet vagy szabálytalan téglalap alakúak, a középvonalban 1, illetve 2 cölöplyukkal, a gödrök középen és a sarkokban. A kemence a ház síkjából kiugró, illetve egy későbbi, belső kőkemence. Méret: 9–10 m2. A kemence és több munkagödör, tárolóverem (egyikben őrlőkő is) arra utal, hogy gabonát raktároztak, őröltek és kenyeret is sütöttek belőle, ugyanabban a műhelyben. • Szögletes, majdnem négyszögű kis műhely, bennük paticstömb vagy paticsréteg. Méret kb. 7,5 m2: L/268, L/380. obj. (A/1). Koruk a 2. század (110. kép 1). • Raktáraknak, terménytároló gödröknek rekonstruálják a sarkokban négy cölöp által tartott féltetős, szögletes építményeket (l. Budai Balogh Typ II/D). Budaörsön az 1–2. századi L/658 (A/4 típ.) A telep ÉK-i szélén egymás mellett van még két kis lekerekített sarkú, téglalap alakú gödör, egyiknek a közepén, másiknak a végében cölöplyuk. Méretük csak 4–5m 2, ezért munkagödrökhöz soroltam őket: t/128, 129. obj. Koruk a 2. század. 455 Groh – Sedlmayer 2006, 131–133, Abb. 118/A/1–2, D typ. és L/782-es objektumnak (B/4. típ.) van négy cölöpje, de nem a négy sarokban, hanem kettő a középtengelyben és a másik kettő a sarokban. Méretük alapján inkább lakóházak lehettek (15 m2). • A néprajzi analógiák alapján a kisméretű, téglalap alakú, szemben egy-egy cölöpös, ágasfás szerkezetű építmények pásztorkunyhók vagy tárolóvermek voltak.456 Budaörsön több ilyen is található a korai (késő kelta, 1–2. századi) időszakban. Pl. L/135. obj. (B/3). • Kemencés műhely: L/152 (D/1), késő római (110. kép 3). • Kifejezetten műhely és nem lakóház volt a kemencés L/7. és 50. obj., kemencéjükben lefelé fordított fél edénnyel. Továbbá az L/614. obj. nagy paticsos kemencefolttal, felette későbbi kövekkel stb. (Ezeket a kemencékhez soroltam be.) 2. Méret alapján: A lakóházhoz képest kis méret alapján sorolhatók ide az objektumok: 19 db (l. még fent a formáknál) • Késő kelta: L/324 (B/3), L/124 (C/1); • 1–2. század: cs/12 (B/1), t/148 (C/1), L/387 (B/1), L/595 (C/2), L/596 (B/2, padkával); • 2. század: v/58a (A/6), v/72 (B/2a), v/118 (C/1a), t/45 (C/1), L/49 (B/1b), L/204 (B/2), L/268 (padkával, A/1; 110. kép 1), L/380 (A/1); • 2–3. század: v/72a (B/2a), L/65 (B/3), L/520, L/526 (D/1). Szögletesek, cölöplyuk nélkül (A/1), néha cölöppel (A/6) vagy téglalap/ovális alakúak, cölöplyuk nélkül, illetve egy-két cölöppel (B–C/1–2. típ.). L. még a fent említett hosszú, keskeny téglalap alakú műhelyeket. Néhány kerek, nagy gödör vagy kis műhely is ide sorolható (D/1). Méret: 5–9 m2. Szőnyi Eszter a ménfőcsanaki, mosonszentmiklósi és levéli római telep földbe mélyített objektumainak tárgyalásánál ugyancsak méret alapján különítette el a házakat (12–15 m2) a műhelyektől (5–9 m2).457 A császárkori kutatás általában 10 m2-nél húzza meg a határt, de a benne élő család létszámától is függhet egy ház mérete.458 A kis méret nem csak műhely-, de tárolófunkcióra is utalhat. 3. Leletanyag alapján: A leletanyagból is következtethetünk műhelyre, bár gyakori, hogy laktak is a házban, ahol a háziipar különböző kellékei előkerülnek. A késő vaskori és császárkori házakban még nem váltak szét mereven a lakó- és ipari funkciójú házak. A katonai vicusokban is gyakoriak az ilyen multifunkciós házak, amelyek lakásként és műhelyként egyaránt szolgáltak (l. Mautern).459 454 134 456 457 458 459 Timár 2009, 6. kép 1. Szőnyi 2005, 402. Budai Balogh 2009, 78. Budai Balogh 2009, 78; Groh – Sedlmayer 2006, 131. 110. kép: Műhely alaprajzok 135 Idetartozik a leletanyag alapján az I/7. obj. (4 szövőszéknehezék, őrlőkő, felső kemence), a t/113 (őrlőkő, fenőkő, kőmozsár), az L/10. ház (orsógomb, fenőkő), az L/49 (agyagnehezék), L/188 (őrlőkő), az L/127 (dörzskő, fenőkő, pengék), az L/401 (őrlőkő, orsógomb), az L/597 (3 db hálónehezék, fenőkő), az L/615. ház (2 orsógomb, fenőkő), az L/653 (agyagnehezék, orsógombok), az L/739 (több kiégetetlen agyagnehezék), az L/764 (őrlőkő) stb. Orsógomb kb. 20 házban volt, a gödrök melletti házakat is beszámítva 23-ban.460 A Kaba M. által feltárt „A” lakógödörben orsógombok, fenőkő, agyagnehezék, vassalak, olvadt zománcdarabok kerültek elő. Az L/543. ÉK-i sarka alatt lévő gödörházban pedig őrlőkő töredék volt. A házaknak kb. 19%-ában folyt szövés-fonás az orsógombok és az agyagnehezékek alapján. Gödörben égetett, fejjel lefelé fordított edények az L/7, L/50. műhelyekben. Ezek mind késő kelta vagy 1–2. századi házak. A salakok is műhelyre utalnak (pl. késő római t/1, 8, 11, 14. obj.; kora római: L/70, 127, 480. obj., Kaba M. „A” lakógödör alján, XII. szelvény, amely a mi t/124. házunk és az L/64-es kis kőfülke között volt stb.). L. a kerek vagy alaktalan formáknál. Vassalak volt még a v/106. házban és közelében, a v/90. félig kőfalú házban. Néha kőépület-omladékkal lettek feltöltve ezek a salakos műhelyek és gödrök, ilyenkor nehéz eldönteni, melyik építmény szolgált műhelyként (pl. t/1-ben és 11-ben kövek, 8-ban tegula, 14-ben ablaküveg, L/480-ban a 486. épület omladéka stb.) (114. kép). Nagyméretű tárolóedények, hombárok és fél fazekak mind lakóházban, mind műhelyben, tárolóhelyiségben előkerülhetnek (pl. hombár összetörve az L/782 gödörházban, fazék alsó fele az L/360-as kemencés gazdasági objektumban stb.). Összességében a földbe mélyített házaknak megközelítőleg a fele tartható műhelynek, illetve olyan háznak, ahol háziipari tevékenységet folytattak. 111. kép: L/188. obj. felülnézet, metszet és kemencék. 136 460 Házak: L/10, 30, 76, 135, 188, 198, 250, 254, 331, 401, 570, 571, 575, 615, 653, 695; t/124; v/56d, 132 (félig kőfalas), 146. obj. Az L/66. gödör orsógombja az L/37 kőfalas házhoz, az L/465 gödör anyaga az L/462. házhoz, a t/104. kelta gödör talán a t/126. kelta házhoz tartozhatott. 112. kép: L/179. obj. felülnézet, metszet és köves gödrök      műhelyeken belül korszakon belül kelta 1-2.sz. 2.sz. Severus kor 3-4.sz. 3. ábra: A műhelyek százalékos időbeli megoszlása Területi megoszlás, műhelycsoportok A telep ÉK-i szélén több műhely is található, amelyek, két csoportra oszlanak. Az egyik kora római, 1–2. századi leletanyaggal, formájuk ovális: t/99, t/148, lehet a sarokban padka és munkagödör is (t/96. obj.). Esetleg ide sorolható két kerek objektum is, egyik jóval nagyobb (t/101, t/117). Továbbá két kisebb téglalap alakú munkagödör is a csoporthoz tartozik, mind korban, mind helyileg (t/128, t/129. obj.). Nyugatról csatlakozik hozzájuk két hosszúkás, padkás munkagödör vagy műhely (XXIII/11. és XXIV/4. obj.), késő kelta – 1. századiak. A másik csoport késő római (118. kép), többségében salak található, esetleg fémöntőműhelyek. Formájuk változatos. Nagyméretű kerek gödrök (t/1, 2, 137 7), amelyek valószínűleg műhelyként funkcionáltak, néha munkagödörrel. Másik részük ovális, hosszúkás ház/gödör, szélén körben padkával (t/14. obj.) vagy nagy tárolóveremmel (t/48. obj.). Ugyanitt alaktalan, padkás műhelyek is előfordulnak (t/8. obj.).461 A műhelyek mellett salakos betöltésű szemét- és munkagödrök (t/13, 15. obj.). Koruk a 3 – 4. század, Severus kori sigillata (t/1, 14) és mázas kerámia (t/7, 14) egyaránt előfordul bennük. A „Lagermax” területén lévő műhelyeken belül is van több kisebb, egymáshoz közeli csoport. Az egyik csoport minden tagja külső kemencével rendelkezik (L/360, 371, 396. obj.). Koruk az 1–2. század fordulója illetve 2. század. Mellettük a 2. században, É–D irányú sorban egymás után következik három hoszszú, keskeny ovális objektum, keleti végükön kiugrással (L/329, 330, 331. obj.). Közelükben kút és edényégető-kemence (115. kép). Tőlük nyugatra egy korábbi (1. század) csoport két tagja: kisméretű, lekerekített téglalap alakú házak, keleti végükben cölöplyuk és két oldalukon padka (L/595, 596. obj.). A mellettük lévő nagyobb, ovális L/597. obj. ugyancsak padkás, benne a házipar szerszámai (hálónehezék, fenőkő). A fenti objektumok a telep déli részén, a kelta – kora római házsorok között találhatók, a lakóházakkal vegyesen, de mégis egyegy kisebb csoportot alkotva. Egymás mellett három, É–D tájolású objektum található a „villa és Lagermax” határán, amelyek közül egy kőfülke (L/64), kettő pedig földbe mélyített ház/műhely, felül kövekkel (esetleg ezek is kőfülkék voltak) (L/63, 65). A félig földbe mélyített, kőfallal körbevett építmények némelyike ugyancsak gazdasági rendeltetésű objektum lehetett, esetleg volt köztük műhely is (pl. t/115. obj.). Részletesebben l. a kőépületeknél. Időrendi megoszlás A műhelyek száma az egyes korszak földbe mélyített házain belül a késő kelta periódustól a Severus-korig 23–39% között mozog, majd a 4. században ugrásszerűen megnő (58%). Amennyiben a műhelyeken belül nézzük az időbeli megoszlást a késő kelta időszaktól (7 db), a számuk egyre nő (1–2. század: 17 db), a legtöbb a 2. századra keltezhető (26 db), majd a Severuskorban 5 db, a késő római korban 7 db található (3. ábra). A t/11. objektumban is volt vassalak, de az egymásra ásott rézkori és római objektumnál nem dönthető el, hogy gödörkomplexum vagy műhely volt-e. 461 138 3. KEMENCÉS (TŰZHELY) HÁZAK, MŰHELYEK (kb. 30 db)462 Ritka a jól megépített kemence (XVIII/29, v/90a, L/188 stb.), általában csak a tapasztott alja vagy egy paticsos folt, illetve paticstömb maradt meg. Ez nem minden esetben jelent egyértelműen tüzelőhelyet, lehet bedőlt paticsfal nyoma is. Néha a kerek átégett foltok alapján feltételezhető, hogy a germán és népvándorlás kori házakhoz hasonlóan parázson melegített forró kövekkel fűtötték a házakat.463 Kőből épített kemence volt az L/188. objektum ÉK-i sarkában,464 ,továbbá összedőlt kőkemence-maradvány az L/179. ház ÉK-i sarkán. Később ástak bele egy kőkemencét az L/82. házba, valamint az őskori telep egyik házának sarkába.465 Néha előfordul, hogy a házban csak aludtak (fűtését máshogy oldották meg), és nem a házban, hanem azon kívül, a ház mellett sütöttek-főztek. A szabadtéri kemencék ilyenkor földbe mélyített házak közelében találhatók. A. Belső tűzhely/kemence (15 db): • 1–2. század: 1. árok/1. (ÉK); L/179 (ÉK); L/450 (DK), L/575 (ÉK); L/790 (ÉK közép). A házforma négyszögletes; • 2. század: I. kőépület/7. felső ház (ÉK); v/58a (K-i közép); v/72a (D-i közép); L/241 (K), L/317 (déli közép); L/450 (DK), L/619 (D-i közép), L/739 (DK), L/747 (K-i közép). A házforma téglalap, illetve ovális; • 2–3. század: mind a két ház (v/72a és L/739. obj.) 2. századi is lehet; • 4. század: L/188 (ÉK-en későbbi hozzáépítés). B. Ház síkjából kiugró kemence/tűzhely (8 db): a tűzelőnyílás a ház belsejébe nyílik. • Kelta: XVIII/29 (ÉK); L/570. obj. (K-i közép); L/575. alsó ház (ÉNy); A házforma négyszögletes és kerek; A házak közelében még 11 esetben volt szabadtéri tűzhely. Nem soroltam ide a kemencés fazekasműhelyeket (L/7, 50. obj. stb.), az edényégető kemencéket és a szabadtéri sütőkemencéket. A fel nem tárt, szétszántott objektumok között is van kemencés házmaradvány, pl. L/241. obj. (kemence átm.: kb. 130 cm, leégett agyagfal). 463 Budakalászi kelta telepen (Ottományi 2009a, 1303. obj.); Bóna 1988, 407 (gőzöléssel); Bóna 1973, 66; Kolník – Varsik – Vladár 2007, 52; Honti et al. 2004, 49, 105. jegyzet (Zamárdi, Kútvölgyi-dűlő, 4–5. századi telep). 464 Későbbi hozzáépítés, mert belőle 330–400 közötti évekre keltezhető hagymafejes ibula került elő. 465 Római házból kőkemence pl. a pátyi telepen a szögletes házak sarkában (Antoninus-kor). L. Ottományi 2007, 165–166, 128. kép; Budai Balogh 2003, 60: Budaújlakon (1. század), Ménfőcsanakon (1–2. század), Ordacsehi-Bugaszegen (2–3. század), illetve Dunaújvárosban (késő római időszak). L. Bóna 1973, 68–69, 4, 6. kép; 4–5. századi telepen kőkemencés házak Torbágy 9. lh-en. L. Ottományi 2008, 141–145, 6. kép 1. 462 1. 4. 2. 5. 3. 113. kép: Munkagödrök és kemencék. 1: L/590. obj; 2: t/2. obj; 3: t/96. obj; 4: t/124. obj.; 5: v/90a. kemence • 1–2. század: v/90a ÉNy-on kemence + L/454. obj. (déli oldal közepén tűzhely) (113. kép 5); a ház forma szabálytalan szögletes; • 2. század: L/49 (ÉK), L/188. obj. (É-i oldal közepe + későbbi, belső kőkemence); L/781. obj. (ÉK). A ház/műhelyforma téglalap; • 4. század: L/152–79. obj. (ÉK). A műhely formája kerek. • 2. század: v/58a (DNy); L/30 (DNy); L/56 (DK); L/371. obj. (DK); L/396. obj. (DK); a házforma négyzet, téglalap és ovális; D. Ház közelében szabadtéri kemence/tűzhely (11 obj.): Ebben az esetben a házban csak laktak (máshogy fűthették) és kívül sütöttek-főztek. Lehet a ház déli (4), keleti (3) vagy északi (2) oldalán, esetleg az ÉK-i, illetve az ÉNy-i sarokban (1–1 db). A távolság a ház és tűzhely között kb. 1–2 méter, egy esetben több (3 m, L/666. obj.). C. Külső kemence/tűzhely (7 db): a ház aljánál magasabban, tüzelőnyílás nem maradt • Késő kelta – 1. század: t/126. ház déli oldalán 1. századi kemence; L/124. ház mellett, ÉK-re, L/123, meg vagy kifelé nyílik. 1. századi tapasztott aljú gödör (edényégető vagy • 1–2. század: t/124 (DK) (113. kép 4); L/360. obj. tűzhely); L/588. ház déli oldalán 1. századi L/589. (DK); L/396. obj. (DK); a házforma négyzet, tégtűzhely. Mind a két ház négyzet alakú, szemben lalap; 1–1 cölöppel (nagyság 11–14 m 2). 139 114. kép: Salak lelőhelyek térképre vetítve. 1: kora római; 2: késő római kor. 140 • 1–2. század: XXXVI/5c paticsos gödör a kőfal alatti XXXVI/5f ház keleti oldalán; L/52 gödörház DK-i oldalán L/50. kemencés műhely (távolság 6 m)466; L/450. ház keleti oldalán a Kaba M. 1b árokban lévő tűzhely (kb. 2 m); L/658. ház ÉNy-i oldalán L/691. tűzhely; L/716 felszíni ház, illetve 790. földbe mélyített házak között L/713. paticsos gödör (tűzhely vagy gödörben égetés). Négyzet, illetve megközelítőleg négyzet alakúak, egyik ovális. Méret: 16 –19 m 2. • 2. század: L/107. felszíni ház és L/108. földbe mélyített házak között L/106. sütőkemence (lehet 1–2. századi is); L/317. belül tűzhelyes ház keleti oldalán az L/291. kemence hamus gödörrel (műhely); L/387. 1–2. századi ház keleti oldalán L/369. sütőkemence. Mind a kettőben Severus-kori sigillata, de valószínűleg csak a feltöltést keltezi. Cölöplyuk nélküli ovális, illetve téglalap alakú kisméretű házak (7–11 m 2). • 3– 4. század: L/660. kerek háztól északra az L/666 sütőkemence. A tűzhelyes házak egyik felében belső tűzhely van, a másik felében egyenlő arányban oszlik meg a ház síkjából kiugró, illetve a külső kemencék száma. A belső tűzhelyek vagy kemencék az esetek többségében az ÉK-i részen, néha a déli vagy keleti oldal közepén találhatók. A ház síkjából kiugró kemencék is az egyik sarokban (ÉK, ÉNy) vagy valamelyik oldal közepén (É, K) helyezkednek el. A külső kemencék a ház aljánál magasabban, a korabeli római járószintre épültek. Többnyire a DK-i sarokban jelentkeznek, néha a DNy-on. Három olyan objektumunk van, ahol több kemence vagy kemence-tűzhely együttes fordul elő. Ennek oka lehet egyrészt a gazdasági műhelyfunkció, másrészt időbeli különbség is. Például az L/188. kőkemencéje későbbi hozzáépítés, az L/575-nél pedig nemcsak a kora római felső háznak van kemencéje, de egy paticsos folt az alsó, kelta házban is jelentkezik. A v/58a és a v/90a + L/454 esetében egy nagyobb kemence- és egy kisebb tűzhelyfolt fordul elő, amelyeket ugyancsak használhattak egymást felváltva vagy különböző funkcióban is. A kerek házaknál kettőben (L/570, L/152), az oválisoknál négy esetben volt kemence/tűzhely (L/30, 450, 619, 747. obj.), ezek közül is az egyik biztosan műhelyként funkcionált. A többi házformának kb. az egyharmadánál igyelhető meg valamiféle tüzelőhely. A késő kelta és az 1–2. századi kemencés házak általában négyszögletesek (egy kerek és egy téglalap). A 2. században a téglalap alakú házaknál van főleg fűtés, illetve a műhelyeknél kemence. A 4. században egy kerek és egy megközelítőleg téglalap alakú műhelynek volt kemencéje (L/152, 188. obj.). 466 Ez valószínűleg nem a ház sütőkemencéje, bár egy háztartási egységet alkothattak. 4. ábra: Kemencés házak periódusonkénti megoszlása Összességében a budaörsi földbe mélyített házak 24%-ában fűtöttek vagy sütöttek tűzhelyen és kemencében.467 Korszakokra lebontva a késő kelta periódus házaiban ritkán (14%), az 1–2. században a házak 16%-ában, a 2. században már a házak 27%-ban volt tűzhely. A Severus-korban és a késő római időszakban ez a szám visszaesett 8–9%-ra. Az analógiákat végig nézve a késő kelta telepeken a budaörsihez hasonló az arány, helyenként kicsit nagyobb (Ménfőcsanakon 13%, Dél-Zalában 27%).468 Budai Balogh Tibor megvizsgálta szakdolgozatában a 2003-ig közölt pannoniai kelta és császárkori gödörházakban a tűzhelyek és a kemencék arányát. Mind a kelta, mind a római periódusban a házak 17,5%-át fűtötték (nem tett különbséget a kora és késő római házak között). Ugyanakkor nagyon érdekes eredményre jutott a fűtött házak területi eloszlását vizsgálva. Messze a legmagasabb arányban (58%) fűtötték a civitas Eraviscorum területén a házakat.469 Bár a feltárt házak száma azóta bizonnyal növekedett, hiszen a jelenleg közölt budaörsi házakat sem ismerhette, eredményeit mégis érdemes igyelembe venni. A jelenség okát, hogy egyes népcsoportok területén miért a házon belülre tették a tüzelőhelyeket, máshol pedig miért kívül sütöttek és máshogy fűtöttek, az eltérő építészeti és néphagyományokkal magyarázta, mivel lényeges időjárásbeli különbség nem állt fenn Pannonia különböző régiói között.470 Időjárásbeli változás a 2–3. század fordulóján következett be.471 Ha a házak közelében lévő kemencéket is ide számítjuk, akkor 33%. Horváth 1987, 66; Tankó 2005. 469 Az összesen 36 császárkori házból 21-ben található valamiféle tüzelőhely (58,33%). Aquincum és környéke (Csúcshegy, Budaújlak, Budatétény), Budaörs, Páty, Herceghalom, Balatonaliga. Az újabb ásatások tovább növelik ezt a számot. Pl. késő kelta telepen Nagytétényben (Beszédes – Szilas 2006, 154: a ház keleti, rövidebb oldalának közepén tűzhely); Budakalász, Duna-parton a késő kelta ház sarkában kemence (Ottományi 2009a, 4. kép 1). Ugyanakkor az Érd-Tepecsen feltárt késő kelta telep egyik házában sincs tűzhely (Ottományi 2011.) stb. 470 Budai Balogh 2003, 54–61; Budai Balogh 2009, 78–80. 471 Serlegi 2007, 301: a késő vaskor és a kora római kor klímája jóval szárazabb volt. A 2–3. század fordulóján hűvösebb és csapadékosabb 467 468 141 A jóval hűvösebb és csapadékosabb időjárás jobban megépített kemencék és több belső tűzhely használatát tette volna szükségessé a földbe mélyített házakban. Ez helyenként be is következett (pl. kőkemencék Pátyon, Budaörsön stb.). Ugyanakkor akár a budaörsi házakat, akár a pannoniai gödörlakásokat nézzük, a kemencék/tűzhelyek száma nem nőtt a Severuskortól kezdve. Így elképzelhető, hogy még sincs szoros összefüggés az időjárás és a házak tűzhellyel való ellátottsága között.472 A ház funkciójának megállapításakor elsődleges szempont szokott lenni a kemence vagy tűzhely megléte. Lakóházat ugyanakkor fűthettek más módon is (például átmelegített kövekkel, hordozható tűzhelyekkel).473 A tűzhely nélküli házak többsége lehetett nyári szállás, illetve gazdasági objektum. Bár ilyen arányok mellett elgondolkoztató, hol laktak télen, vajon miért volt ennyi gazdasági objektum és jóval kevesebb lakóház? Valószínűbb, hogy a lakó- és gazdasági funkció elkülönítése mégsem lehetséges egyértelműen a kemence/tűzhely megléte vagy hiánya alapján.474 4. A FÖLDBE MÉLYÍTETT OBJEKTUMOK (HÁZAK, MŰHELYEK) ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Méret: A legkisebbek mérete 5–12 m 2, ezek nagy valószínűséggel gazdasági rendeltetésű objektumok, bár az analógiák között találhatók ilyen méretben lakóházak is. (L. Albertfalva, ahol a vicus lakógödrei 4 –11 m 2 közötti méretben készültek.)475 A mauterni vicusban pedig a házak háromnegyede 5–10 m 2 közötti. A budaörsi házak többsége 14 –18 m 2, de vannak ennél nagyobb, 20 –26 m 2-es házak is, amelyek már biztosan lakóházak voltak. A 31–37 m 2-es v/90a és L/575. objektumok kemencéjük alapján ugyancsak lakóházként működtek. Sőt az L/575. felső háznál a cölöplyukak még nagyobb területet zártak közre (56 m 2). Ellenpélda itt is van, ugyanis a nagyméretű t/7. és L/480. obj., a salak alapján inkább műhely volt. Az egészen nagy, 43– 60 m 2-es ház ritka (t/117, L/263. időjárás következett be; Bóna 1973. 68–71: a 4–5. század fordulójára tette ezt a változást a Kárpát-medencében. 472 Budai Balogh 2009, 78–79; Bóna 1988, 407: a limes mentén a 4. században jelenik meg pl. Intercisában, esetleg szarmata hatásra. Az 5–6. századi germán házaknál ritka a belső tűzhely. Az avarokkal, szlávokkal lesz általános és innen kezdve végig a középkorban jellemző a földbe mélyített házak belső fűtése; az alföldi császárkori falvakban a kemencés ház viszonylag ritka. L. Istvánovits – Lőriczi – Pintye 2005, 69 (2. század vége – 5. század eleje közti időszakból hoz analógiákat); Gallina 2000, 35: a feltárt 21 tüzelőberendezésből mindössze egy volt házon belül (Kecskemét, 3–4. század) 473 Szarmata területen publikálnak egyre több „peremes tűzhely töredéket”, amelyek hordozható tűzhelyekhez tartozhattak. L. Istvánovits E.: Császárkori/kora népvándorlás kori teleprészlet Nyíregyházán. JAMÉ XLIX (2007) 177. 474 L. még Budai Balogh 2009, 110. 475 Beszédes 2007, 209. 142 14a h., L/480. obj.), és általában ráépült valami későbbi objektum is, így sem a pontos mérete, sem a szerkezete nem megállapítható. A házak mérete lehetséges, nagyobb volt, mint a földbe mélyített rész, esetleg padkák csatlakoztak hozzá egyik-másik oldalon vagy vették teljesen körbe. Erre utalhatnak a felső szabálytalan foltból bontás során kialakuló szabályos szögletes házak, amelyek főleg a kelta – 1. századi periódusban igyelhetők meg.476 A kelta házakkal kapcsolatban vizsgálták már a házak mérete és a telep lakosságának száma közötti összefüggéseket. A néprajzi tapasztalatok alapján az épület méretét főként a kifűthetőség határozta meg. Egy 15–17m 2-es lakótér elsődlegesen csak alvásra volt alkalmas és átlagosan 5 fő lakhatott egyszerre egy gödörház jellegű épületben. A ménfőcsanaki La Tène kori településen a gödörházak átlagos alapterülete 16 m 2, ez alapján kb. 120-an éltek a telepen egyidejűleg. De ez a szám nagyon hozzávetőleges, az egyes korszakokban egyszerre használt házak számától is függ.477 Budaörsön a kelta periódusban használt 21 ház alapján kb. 100-an éltek a telepen az Augustuskorban, majd az 1–2. század fordulójára ez a szám megduplázódott és a 2. század első felétől ehhez a kb. 330 főhöz (66 ház) jött az első kőépületek lakossága. Tájolás: A házak többsége K–Ny tájolású (ha a bejárat helyét nem tudjuk pontosan, akkor lehet Ny–K is). Néha eltér DK–ÉNy irányban (van néhány egymás melletti házcsoport, amelyek iránya hasonló, l. t/110, 113; L/198, 201. stb.). É–D tájolás mindöszsze 18 esetben fordul elő. Ezek kora a késő keltától a 4. századig terjed, tehát a tájolás nem korhoz kötött. Érdekes, hogy a telep ÉK-i sarkában lévő műhelyek többnyire É–D irányúak. (A fő égtájaktól való eltérést fokokban nem tüntettem fel.) A tájolásban az uralkodó széljárás, illetve az a tény, hogy a házak minél nagyobb felülete kapjon napot, játszott döntő szerepet. Ez a tájolás a kelta házak többségére is jellemző Magyarországon, Alsó-Ausztriában stb.478 Bejárat: A lépcsős padkákból következtethetünk rá, illetve néha egy-két különálló cölöplyuk jelzi a bejárat fölötti tetőt tartó oszlop helyét, de utalhat rá kiugrás is, legtöbbször a DK-i vagy DNy-i sarokban, esetleg az egyik oldal közepén. Ha máshol van, akkor a ház tájolása is ellentétes (pl. L/571. tájolása É–D, bejárat ÉK-en). 476 A középkori veremházakkal kapcsolatban már felvetődött, hogy a falak nagyobb területet fogtak közre, mint a középső földbe mélyített rész. Ennek nyoma régészetileg egyelőre kevésbé fogható meg. L. Timár 2009, 96. 477 Tankó 2005, 34, 12–13. ábra. 478 Tankó 2005, 32; Karl 1996a, 146. • Padkás, lépcsős bejárat az egyik sarokban, vagy a műhelyek egyik végében.479 Egyenlő arányban DK, ill. DNy-i sarokban (4–4 db), 1–2 pedig ÉNy, ill. ÉK-i részen. A műhelyeknek nem a sarkában, hanem az egyik végében vagy oldalán van lépcsőzetes padka (pl. t/8, t/14, t/96, v/118, L/268. obj.), amely nemcsak bejáratként működött (D, É, Ny). Analógiaként említhetők a kelta padkás házak, ahol a fal teljes hosszában futó padkák is alkothatják a bejárati lépcsőt.480 • Egy cölöplyuk kívül.481 DNy-on és DK-en 3–3 esetben, K-en 2, a déli oldal közepén és ÉK-en egy-egy esetben. • Egy cölöplyuk belül a hosszanti oldal közepén, padkán, néha a sarokban.482 Kelta hatásként élt tovább a belső, esetleg külső lépcsős, padkás bejárat.483 • Több kisebb cölöp belül: L/615 (DNy), XVIII/29 (ÉK-i sarok és É-i közép a kemencénél). • Kiugrás a ház síkjából.484 Általában a keleti, rövidebb oldal végén, kivétel a cs/12, t/148 és L/615. obj.485 Felmenő fal: Az ásatási megigyelések, metszetrajzok alapján kb. a házak felénél tudunk közvetve a felmenő falra következtetni. Tárgyi bizonyíték, mint például vesszőlenyomatos patics csak ritkán kerül elő házból (8 esetben), többnyire gödrök betöltésében fordul elő. Ugyancsak sövényfal nyomai a házak szélén sűrűn elhelyezkedő karó-, illetve cölöplyukak (2 esetben).486 Gyakran vastag rétegben sárga agyag vagy leégett paticssávok/tömbök maradtak meg a vát/8 (D), t/14 (É), t/56a (DNy), t/96 (É), v/58a (DK + cölöp), v/106 (ÉNy), v/118 (Ny), L/13. obj. (DK), L/82 (ÉK), L/124 (DK-en), L/204 (DNy), L/268 (É), L/347 (Ny), L/425 (DNy), L/462 (Ny), L/571 (ÉK, cölöp is van), L/588 (DNy). 480 Timár 2009, 99, 11. kép 1. 481 t/101 (D), L/198 (DK), L/7 (ÉK, 2db), L/247 (DNy), L/254 (K), L/256 (DK), L/261. obj. (DK), L/739 (DNy), v/58 kőfülke (DNy), v/58a (DK-i sarok + lépcső), XXIVa/4 (K). 482 L/653. obj. (Ny). Néha magasabban a ház aljánál, tehát a padkán lehetett, pl. L/198 (É), L/575. felső és alsó ház (DNy), L/658. obj. (Ny), L/401. alsó ház (DK) stb. 483 Budai Balogh 2009, 92, Typ. II. C6. 484 cs/12 (D), t/1 (K), t/148 (É), L/330 (K), L/331 (K), L/387 (DK), L/584 (K), L/462 (K + v/90b félig kőfallal), L/615 (DNy – cölöpök is vannak). 485 Kora római házaknál, pl. Ménfőcsanak (Szőnyi 1996, Typ 2, Abb. 3); germán házaknál gyakori. L. Droberjar 1997, Abb. 11/A3, B2, C3–4. Typ; szarmatáknál pl. Dinnyés 2007, I. t. 5–6. stb. 486 Lenyomatos patics: t/113, v/58, 89 (fél ház), 138a, L/541, L/575, L/653, L/757. obj., L/543. kőépület alatti gödörház; Kaba M. ásatása 13. szelv. „A” lakógödör (hypocaustumos épület mellett). Lenyomatos patics gödrökből és omladékokból sok helyről került elő, de ezeket ritkán lehet házakhoz kötni: őskori telep 189. gödörben tapasztás és téglák együtt; őskori telep 204. lenyomatos patics és kő; z/3. kőomladék; v/10. épület melletti cölöplyukakban; v/58. obj. mellett; v/85. gödörben égett, lenyomatos patics (4. századi pénz); v/89. házrészlet gödrében nagy paticsdarabok; v/131. gödörben lenyomatos agyagtégla-töredék (v/145. ház közelében); L/352. gödör a 360-as ház mellett; L/263. P fal mellett (17. h.); L/449-ben sok lenyomatos patics és kövek (L/527. kőépület mellett); L/543. kőépület; L/561. gödör, égett fekete tapasztás és paticsdarabok (L/560–401. ház között); L/638. gödör a 639. ház mellett; L/662. (tapasztott patics); L/732. obj. (lenyomatos); L/733. kőépület környéke. L. még gödrök házomladékkal; sűrű karólyukak: L/560, L/588. obj. 479 lyogfal/vertagyag fal bizonyítékaként (31 objektumnál). Agyagtégla földbe mélyített háznál nem mutatható ki, kivéve a félig kőfalas építményeket. Agyagtégla volt egy cölöplyukban is (v/131), amely a körülötte lévő v/138. és 146. házakhoz, valamint a v/132. félig kőfalas földbe mélyített házhoz egyaránt tartozhatott. Ha túl sok a hamu és a faszén, valószínűleg gerendafal lehetett. Ezt általában betapasztották vékony agyagréteggel is (11 esetben).487 Ritkán van csak tisztán fából készült felmenő fal (t/56a, L/739. obj.). A kövek a ház betöltésében nemcsak későbbi feltöltés eredményeként kerülhettek oda. Esetleg kővel kevert agyagfalról beszélhetünk (L/10, L/387. obj.).488 Néha csak a ház egyik oromfala volt agyagból, a többi hamus, faszenes, tehát gerendafal, esetleg sátortető (L/425. obj.). Eldőlt, faszenes gerenda mellett is található vastag agyagréteg az L/658. objektumban. Itt a felül égett, de a gerendához képest túl mély árok talán nem eldőlt gerenda nyoma, hanem az osztófal árkának maradványa. Hasonlót találtak egy késő kelta házban Balatonmagyaródon.489 Két esetben is előfordul, hogy csak a ház egyik fele égett le, lejtősen rádőlve az alsó égett tetőmaradványra. A ház másik oldalán lassan pusztult el a sárga agyagfal (L/571, L/615. obj.) vagy nincs nyoma felmenő falnak (L/247. obj.). Többnyire leégtek. Mindössze a házak 27%-ában nem volt égett pusztulási maradvány (32 obj.), így ezeket valószínűleg szép lassan felhagyták. Rekonstrukció több is született, főleg a kelta házakkal kapcsolatban. A régebbi felfogás sátortetős, a rövidebb oldalakon vesszőfonatos agyagból készült oromfalat képzelt el, ahol a tetőt két ágasfa tartotta. Az utóbbi évek kutatásai nyomán feltűnnek a felmenő, boronaszerkezetű, gerendafalú építmények, bár ezekkel kapcsolatban is felvetődnek problémák.490 A császárkori, bennszülött házaknál gyakori már a vályogfal alkalmazása is.491 A rekonstrukciók másik problémája, hogy a feltárt földbe mélyített házak csak igen ritkán maradtak ránk szabályos, szögletes építményekként. A kelta házaknál a veremházak magasságát min. 150 cm-ben állapították meg. Különösen érvényes ez a háziipari tevékenység nyomait is mutató házakra.492 487 Analógiaként említhető pl. egy kelta telep Sárváron, ahol agyaggal tapasztott deszkapalánkfal lenyomatai maradtak meg a paticsban (Szilasi 2007, 249, 37. t.). 488 Hasonló szerkezet pl. Pátyon H/4a–b–8–9. gödörház, l. Ottományi 2007, 144; az albertfalvai vicusban vályogtégla és kő: Beszédes 2007, 209. 489 Horváth 1987, 62, 7. kép 2. 490 Tankó 2005, 15. ábra részletes irodalommal; Tankó, K.: Rekonstruktion eines laténzeitlichen Grubenhauses aus MénfőcsanakSzeles (B 83). CommArchHung 2004, 106–121; Timár 2007, 203–216; Timár 2009, 94–95, 2. kép (boronafal kritikája: nincs szükség ágasfára, a fa mállékony anyag a földdel teljes felületben érintkezve); Ménfőcsanak, Levél, Mosonszentmiklós: Szőnyi 2005, 402; Szőnyi 1996, Abb. 4–5; avar kori házak rekonstrukcióját l. Hajnal 2009, 12. kép 3–4 (fagerendák között deszkafal). 491 Szőnyi 1996, Abb. 2–3; Groh – Sedlmayer 2006, 133, Abb. 128. 492 Timár 2009, 100: szövőszékmagasság stb. 143 Belső osztás: Agyaggerinc két helyiség között a III. kőép. 4. objektumban mutatkozott. Ugyancsak agyagfal választotta el a v/58. obj. keleti felét alkotó félköríves kőfalas kis „műhelyt”, a nyugati, félig földbe mélyített háztól. Belső cölöpök is tartozhattak osztófalhoz, amelyeknek nem a tető alátámasztásában volt szerepük. Méret alapján (43 m 2) belső osztásnak kellett lennie az L/263. 14a objektum alsó gödörházában is, bár ennek nyoma nem maradt meg. Analógiaként említhető egy agyaggerinccel tagolt ház Budatétényből.493 Tetőszerkezet: A fából ácsolt tetőgerendák és a felette lévő szerves anyagból készült nád- vagy szalmatető nyomai csak a házak alján lévő pusztulási omladékban, faszénrétegben maradtak ránk. A tetőszerkezetre a cölöplyukak elhelyezkedéséből következtethetünk. A középtengelyben lévő 2–3 cölöp ágasfákon nyugvó nyeregtetőt tartott (a középső általában sekélyebb, csak megtámasztotta a két mélyebb oszlopot). 494 A szemközti oldal 3–3 cölöpje oldalszelemenes tetőszerkezetre utal,495 a házak oldalán körben lévő cölöpök koszorúra épített tetőt tarthattak. A ház közepén lévő cölöp sátortetőhöz tartozott (a központi ágasfára sugárirányban erősítették fel a szarufákat). Budaörsön kör vagy lekerekített sarkú négyzet alakú házakban fordul elő. Néha csak az egyik oldalon, illetve sarokban van cölöp, amely esetleg a bejárat helyét jelzi. A cölöplyuk nélküli házaknál a tető vagy a felszínre támaszkodott.496 vagy a tetőt tartó oszlopok, gerendák nem mélyedtek be a ház aljába, esetleg a házon kívül lévő humuszrétegben voltak.497 Borona- vagy agyagtégla falon is nyugodhatott a nyeregtető, főleg a római korban.498 A kerek vagy ovális házaknál lehetett a hengerfalra támaszkodó kúptető is. A külső cölöpök a ház falán túlnyúló tetőt tarthattak, esetleg a bejárati rész felettit védőtetőt, vagy a házat körbevéve az egész építmény alapterületét megnövelték padkákkal.499 Szirmai 1984, 174, 14. kép Timár Lőrinc felveti, hogy a lekerekített sarkú kelta házaknál nem oromfalas nyeregető, hanem ún. kontytető is lehetett. L. Timár 2009, 97–98, 9–10. kép. 495 Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 202. 496 Dinnyés 2007, 353 (ún. önhordó tetőszerkezet). 497 Egyéb megoldásokat is felvetettek a kelta és Árpád-kori házakkal kapcsolatba, l. Szilasi 2007, 248. 498 Budai Balogh 2009, 89, Typ II.A. 499 Kora római analógia: Ménfőcsanakon a ház sarkainál kívül több cölöp, majdnem körben (Bíró Sz.: Rómaiak nyomában. Az elmúlt 15 év római koros ásatásai Győr-Moson-Sopron megyében. Kiállításvezető. Szerk.: Bíró Sz. Győr, 2006, 37); házat körbevevő cölöpök pl. Tác 6. ház, de a forma és belső szerkezet más (Kocztur 1972, 8. ábra); Budatétény 1972/4. ház (kerek, kívül három cölöppel), l. Szirmai 1978, 54, 2. kép; Szlovákiában pl. Dobříčany (Motyková – Šneiderová, K.: Osídlení z Mladší doby Laténské, z doby Řimské a stěhování národů v Záluží u Čelákovic. (Die Siedlungen in Záluží bei Čelákovice aus der frühen La Tėne-Periode, der römischen Kaiserzeit und aus der Zeit der Völkerwanderung). PamArch LI (1960), 179, Obr. 19 (késő kelta); Saalow – Wehner 2008, Abb. 5 (kora római); langobárd analógia: Balatonlelle 2. ház (Skriba 2006, 56, 5. kép). 493 494 144 Padló: A ház alja általában a döngölt sárga agyag volt. Tapasztott padló ritkán fordul elő, mindössze 15 objektumban.500 Gödrök: A földbe mélyített házak 38 %-ában (48 obj.) volt gödör. A sekélyebb, kis gödrök általában a ház belsejében, az egyik sarokban vagy az oldal közepén találhatók. A ház síkjából kiugró sekélyebb gödrök munkagödrök lehettek (ÉNy, ÉK, É-i közép). Egyedi típus a v/145. obj., három oldalának közepén kiugró sekély gödörrel, bár kérdéses, hogy valamenynyi hozzá tartozott-e.501 A munkagödrök többnyire padkás szélűek, a ház egyik oldalán (K, Ny, ÉNy, DNy, DK), de gyakori a nagy, mély gödör középen, a szélén padkával, ilyenkor az egész objektum műhelyként funkcionál (A/1a, A/3c, C/1a, D3 típus). Padkás gödörkomplexum is lehet a ház közepén (L/615. obj.). Az öblös, néha függőleges falú, mély tárolóvermeket áshatták a ház egyik sarkában belül (ÉNy, ÉK) vagy a ház síkjából kiugróan (DNy, ÉNy, DK), de lehet az objektum közepén is. Előfordul ugyanabban a házban tárolóverem és munkagödör egyszerre (L/76, 179, 188, 198. obj.). Kemencéket és funkciót (műhelyek) l. fentebb. 5. TELEPSZERKEZET, KELTEZÉS 5.1. Telepszerkezet: Az egyes periódusokon belül házcsoportokat, házsorokat igyelhetünk meg. Általában 3– 4 ház tartozik egy csoportba, kivéve a telep DNy-i részét, ahol 5 sorban egymás fölött helyezkednek el a késő kelta – 1–2. századi házak. Ritka eset, hogy egy csoport házai mind azonos típusba tartoznak (pl. kelta szögletes házak, 2. századi ovális műhelyek, Severus-kori kőfalas műhelyek stb.). Általában különböző formájú és mélységű, de azonos tájolású házak alkotnak egy egységet. Egy házcsoporton belül néha meg lehet igyelni, hogy a lakóházhoz más típusú gazdasági rendeltetésű objektum (felszíni cölöpszerkezetes terménytároló vagy kemencés műhely 500 XVIII/29, XXXVI/5b, I. kőépület alatt, I. kőép. 7. obj., v/72a, v/138a, v/145, v/146, L/30, L/108, L/179, L/450, L/658, L/739, L/781. obj. 501 Nem bizonyítható, hogy korábbi gödrök lennének, amelyet elvág a gödörház. csatlakozik).502 Jellegzetes csoportot alkotnak a dupla házak.503 A házcsoportokhoz kisebb gazdasági objektumok, kemencék és gödrök is tartoznak. Egy háztartási egységnek nevezzük a ház és a gödrök együttesét. Ilyen Budaörsön több esetben is kimutatható.504 Általánosságban megigyelhetjük, hogy a patak felé haladva sűrűsödnek az objektumok. Egyes területeken nagyon kevés lakóház van, ilyen a telep széle (északon és nyugaton), illetve a kőépületek alatti részeken nem tudtuk a korábbi periódus házait feltárni. A nyugati részen, a félköríves házsor épületei már a Hadrianus-kortól kezdve álltak (alattuk legfeljebb kelta, 1. századi objektumok lehettek), a 2– 4. században itt nagyon kevés földbe mélyített ház épült. A telep ÉK-i szélén elég sok a műhely, főleg az 1–2. és a 4. században. A telep négy évszázadán át folyt itt az agyagbányászás, szinte egymásba érnek az agyagnyerő és egyéb gödrök. Miután nem csak egy korszakból valók (rézkor, bronzkor, kora és késő római), így egyelőre összefüggéseket nehéz megállapítani.505 A nagy felületű feltárásnak köszönhetően lehetőség nyílt a telepen belül a patak menti központi rész és a periféria szerkezetének összevetése. Budaörsön a központi részen É–D, illetve K–Ny irányú házsorok egyaránt előfordulnak. Az egyes Pl. az 1–2. sz. fordulóján az L/790. kemencés ház mellett kis cölöpszerkezetes felszíni építmény (L/712.) és egy nagyobb gerendaszerkezetes ház (L/716). Az L/52. gödörház mellett az L/50. kemence; a 2. században pl. L/310. ház és L/268. műhelyek mellett L/305. gerendavázas ház, L/311. gödör; L/316. kút és délre L/317 ház ill. L/291-es kemencés műhely; L/425. gödörház mellett az L/222. cölöpszerkezetes kis tárolóhelyiség és L/424, 421, 436, 44. gödrök. L/560. nagy felszíni ház déli oldalán kemencés műhely (L/ 619. obj.), a másik oldalán pedig az L/632. gödörház stb. 503 Az 1–2. században a v/56. ház és kőfülke. A 2. században a v/58. kemencés ház és kőfülke, továbbá a v/72a kemencés ház és egy szögletes műhely nagy munkagödörrel. 504 Késő kelta: L/124. ház környékén L/104. gödör, L/107. kemence; L/190. ház mellett L/188b tárolóverem és L/205. munkagödör (L/198. ház is a közelben van); L/258. ház mellett L/293. agyagnyerő komplexum; L/324. ház mellett L/348, L/349. gödrök és L/369. kemence; L/401. ház mellett L/561. gödör; L/541. ház közelében L/553. gödör; L/584–588. házak között L/586, L/587, L/588a gödrök; L/615. ház mellett L/616. gödör; L/643. ház mellett L/624. munkagödör az L/625. cölöplyukkal. 1–2. századi házak: L/108. ház mellett L/103. kis gödör; L/201. ház mellett az L/202. gödör; L/247. ház mellett az L/252. gödör; L/258. műhely és L/293. gödörkomplexum; L/565. ház mellett az 567, 569. gödrök, L/672. ház mellett L/688. gödör; t/110–113. között a t/109, t/116. gödrök; 2. század: L/42. ház mellett L/43–44. gödrök; L/82. mellett L/56, L/81, L/86, L/91. gödrök; L/204. ház mellett L/203, L/216. gödör; L/310, L/268. műhelyek mellett L/311. nagy gödör és délre L/291. kemence; L/425. mellett egy cölöpház, L/424, L/421, L/436, L/444. gödrök; L/450–454–480. házakat teljesen körbeveszik a gödrök (L/451–458.obj., L/461, L/479. gödrök); L/695. ház mellett az L/696–697 gödrök; t/96. mellett t/86. gödör; t/101. ház mellett t/102. gödör; Severus-kor: L/10–13. között L/11. gödrök; L/522. mellett L/506; L/526, mellett L/525. gödör; L/695. mellett L/694. gödör; v/145–146. házak között v/147–148. gödör; a késő római korban a t/1–2. műhelyek mellett t/60–62. gödrök; t/3. mellett a t/4. kemence; t/8. műhely mellett a t/10. gödör és t/11. gödörkomplexum; t/14. műhely mellett t/13. és t/15. salakos gödör stb. 505 Különösen sűrű és értelmezhetetlen a kutatóárkokban (XXXVII– XLI.) jelentkező nagyszámú és nagy kiterjedésű foltok, gödrök rendszere. házcsoportok közötti távolság kb. 20 –30 méter. E csoportokon belül lehet 1–5 méter, de 10 –15 méter is a távolság. Legsűrűbbek az 1–2. századi házsorok. A telep széle felé, a katonai vicusokhoz hasonlóan itt is megigyelhetők lakóegyüttesek (ház és melléképületek, gödrök csoportja).506 Analógia Az újabb autópálya ásatások során egyre több késő kelta, római és szarmata település részlete kerül napvilágra, ahol házsorokat, házcsoportokat igyeltek meg. Késő kelta pl. Nagyrécse, Zalakomár,507 Ordacsehi–Csereföld.508 Római pl. Balatonszemes–Egyenesdűlő, Ordacsehi.509 Császárkori barbár pl. Óföldeák– Ürmös (késő szarmata),510 Vác–Csörögi-rét (kvád), Csengersima–Petea.511 A katonai vicusokon belül Kovács Péter foglalta össze az egyes periódusokra jellemző házakat és ezek távolságát egymástól. A legelső „Palánk periódusban” a lakóépületek egymástól való távolsága 10–15 méter volt (Albertfalva, Matrica, Tác). Adonyban egymástól 2–3 méterre voltak a házak és a sorok közötti távolság volt 10 m. Legtöbb vicusban időbeli különbséget jelez az É–D-i, illetve a Ny–K-i tájolás. Több házsor is megigyelhető, amelyeknek iránya az utakhoz igazodott.512 A mauterni vicus házcsoportjainak, illetve az egyes házaknak a távolsága az idők folyamán egyre nőtt.513 502 Házsorok: földbe mélyített házak, műhelyek (115–118. kép) Késő kelta (1. század): távolság a házak között: 4–10 m Egy csoportban 2 ház: L/117–L/135 (távolság fél méter), majd az 1. században bővül az L/138 (északra 10 méterre) – L/247 (délre 5 méterre) és L/261 (délre 10 méter); Kovács 1999, 152. Horváth – Frankovics 2009, 64–65 (Nagyrécse–Bakónakipatak: 8 téglalap alakú ház, szemközti oldalon egy-egy cölöplyukkal), 77–78 (Zalakomár-Alsócsalit: egy sorban nyolc fölbemélyített ház), 80 (Zalakomár, Kiskomáromi-berek: 3 ház egy sorban, rövidebb oldal közepén cölöplyuk). 508 Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 201: 9 építmény egy ÉNy– DK irányú, ívelt vonalban sorakozik. 509 Honti et al. 2004, 29: 11 ház, három párhuzamos, É–D irányú sorban, a kerítésárokkal párhuzamosan; Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 202: Ordacsehi–Csereföld lh.-en 5 épület kb. 4–20 méteres távolságban. Ordacsehi–Kistöltésen is hasonló házakat találtak. 510 Balogh – Gulyás – Sóskúti 2009, 21: félig földbe mélyített házak két párhuzamos, ÉNy–DK irányú sorban. Téglalap alakúak, 30–40 cm mélyek, középen egy ágasfa tartotta a tetőt. A hosszanti falba többnyire kemencét vájtak. 511 Dinnyés 2007, 371: 12 félig földbe mélyített lakóház 2–3 sorba rendeződve (2–4. század); Gindele – Istvánovits 2009, 83, 90: két párhuzamos házsor, házak között 30–50 m, sorok között kb. 50 m távolságra (markomann háborúk után). 512 Kovács 1999, 146–148. 513 Groh – Sedlmayer 2006, 119–123: a 2. periódusban 2–5 m, a 3. periódusban 5–8 m, a 4. periódusban már 6–10 méter volt a távolság. 506 507 145 146 115. kép: : Kelta és 1–2. századi házsorok a telep déli és középső részén 116. kép: Kelta és 1–2. századi házsorok a telep nyugati felén L/190. ház (mellette L/188b gödör) és tőle délre kb. 7 méterre az 1–2. században is álló L/198. ház; L/369. kemence – L/324. ház: távolság 10 méter – vele egy sorban L/565 – (L/596) – L/643. házak (közéjük majd az 1–2. században épül az L/387. és az L/595. ház). Távolság 5–10 m; L/570–L/584–(597): távolság 4–7 m; L/615–L/588–L/571: távolság 4–9 méter; L/571-től délre 4 méterre L/575. ház; Északi szélen két hosszúkás, padkás munkagödör vagy műhely: XXIII/11. és XXIV/4. obj. (távolság köztük 20 m). Közelükben a XXIII/8. ház (északra 30 m).514 1–2. század forduló: A házak közötti távolság köztük kétféle: kisebb 1–4 m; nagyobb 7–15 m. A déli részen a házsorok között is mérhető kb. 3–5 méteres távolság. A telep ÉK-i részén a kutatóárokban néhány ház-, műhely-(?) részlet, amelyeknek többnyire csak a fele lett kibontva: XXXVII/7–XXXVIII/5, 23. obj. (ezek nem egy sorban, csak egymáshoz közel találhatók); Négy műhely: t/148–t/99–t/96 egy K–Ny-i sorban, dél felé a t/117 (köztük 7–15 m). A 2. században is álltak és kibővül a sor keleti vége a III/4. házzal, dél felé pedig t/101, t/110, t/113. objektumokkal (ez már az 1–2.században is állt). Két kisebb téglalap alakú munkagödör is az 1. századi csoporthoz tartozik: t/128, t/129. obj.; t/124: előzők alatt kb. 15 méterre; L/ 49 (2. század), L/73, L/108, L/124 (kelta). K–Ny irányú sor, távolság: 1–4 méter között. A sor két végén kb. 25 méterre a házaktól két műhely (L/7, L/50. obj.) és keleten az L/48. kőfülke; L/70, L/127. D-re az előző sor alatt: távolság 5–10 m; L/52. gödörház – L/50. (kemencés műhely, köztük kb. 7 m) – ehhez csatlakozik délen a 2. századtól az L/82. obj.; L/138–L/247, L/261. – egymás alatt egy É–D-i sorban, köztük 10 m; 514 A kutatóárkokban mért távolságadatok nem mérvadók, mert a köztük lévő terület nincs feltárva. 147 117. kép: Severus-kori házak és késő római épületek a telep nyugati felében L/250. – kis gazdasági objektum az L/261. mellett fél méterre; L/179–L/198-L/201: egymás mellett DK–ÉNy-i sor, távolság 1–2 méter. A sor nyugati végéhez épül a 2. században az L/204. ház (6 m); L/254. ház alatt délre L/293. gödörkomplexum: távolság 15 méter, majd 258. kis gazdasági objektum, távolság 1–2 m; L/360–L/396. (2. századi is) egymás alatt két külső kemencés ház: távolság 3 méter (jóval messzebb délre a hasonló formájú kemencés L/371. ház, de ez már 2. század). Egymás alatt kb. 5 DK–ÉNy irányú sorban jönnek a házak. Az előző periódus kelta házsorai bővülnek ki az 1–2. század fordulóján, közben a kelta házak az 1. század végére már valószínűleg meg szűntek. A sorok közötti távolság 4–13 m között váltakozik: északi 1. 148 sor: L/590, L/560, L/401 (kelta), tőlük északra egyedül L/360. obj. Nyugaton a 2. században az L/632. és L/619. házakkal bővül. Távolság: 7–8 méter; 2. sor: L/643 (kelta) – L/595, L/596, L/565, L/387. obj. (és a 369. DNy-i kemence zárja a sort). Távolság: 2–5–8 m; 3. sor: L/672, L/597. – távolság 12 m (a sor keleti végén lévő L/584, L/570. kelta házak már nem állnak); 4. sor: L/658–L/615. megújítása (távolság 8 m) – a sor keleti felén lévő kelta házak már valószínűleg nem álltak (L/588, L/571. obj.); 5. sor: délen egymagában az L/575. kemencés ház, előző sortól 4 méterre. L/712–L/790–L/716: egy csoportban két cölöpszerkezetes felszíni ház és egy gödörház. Két cölöpház között 5 méter. v/72 – „A” lakógödör (távolság 4m) – v/56. obj. keleti és nyugati oldalán földbe mélyített és felszíni, félig kőfalas objektum (távolság kb. 10 m) – v/106 obj.: tá- 118. kép: Severus-kori és késő római műhelyek a telep ÉK-i részén volság 15 m (kettő között 2. századi v/58. kőfalas műhely és földbe mélyített ház) – v/90–90a–90b: távolság 6–8 m. A „villa és Lagermax” határán 4 ház: L/462– L/454–L/450. obj. (a 2. században is álltak) – és az L/543 ÉK-i fala alatt egy lakógödör (Kaba M. ásatása) – távolság kb. 2–4–12 m. A telep nyugati szélén már nincsenek sorok, csak egy-két magányos ház: L/541, L/653, L/727, L/782. obj. 2. század: A házak közti távolság az előző periódushoz hasonlóan lehet 1–5 m, de 10–15 méter is. Sorok között 3–5 méteres távolság. A telep ÉK-i részén a kutatóárkokban van néhány házrészlet. Az É-i sorban: XXXVII/3 (1–2. század) – XXXVIII/4 – XXXIX/1. obj. (köztük kb. 10 m), az alatta lévő sorban: XXXVI/5f és néhány 1–2. századi ház (pl. XXXVIII/23). A „római telep” már előző periódusban is álló objektumai kibővültek néhány újjal; egy csoportban három objektum, talán műhelyek: t/96–t/99 (előző periódus is), köztük 15 m – t/101 (3 méterre) – t/117 (2 méterre, előző periódus is). Tőlük délre (kb. 7 m) a t/110, t/113. objektumok. Keleten pedig a csoporthoz tartozik a III. kőépület 4. háza (12 m). A telep keleti szélén egy nagyobb csoport, egymás alatt több sorban különböző típusú házak: L/76-tól délre 5 méterre az L/107. felszíni ház, majd kb. 3 méterre, egy K–Ny-i sorban a már 1–2. században is meglévő L/124–L/108–L/73–L/49, ez bővül most kelet felé L/42. és L/30, esetleg L/48. objektummal. Távolság: 1–4 méter között. Délre alattuk L/70 (1–2. század), L/125. obj. Sortávolság 5m, két objektum között 10 m; Az L/107, L/126. két agyagfalas felszíni ház egymás alatt: távolság 10 méter (kettő között az előbbi sor), sorok között 3–5 méter távolság; 149 L/82–L/241–L/250. objektumok egy ÉK–DNy irányú sorban, majd az 1–2. századi L/261. után 12 méterre az ugyancsak ovális L/235a ház; L/321–L/329–L/330–L/331–L/347. egy É–D sorban egymás alatt, távolság 1–4 méter. Tőlük délre 10 méterre az L/371. kemencés ház; L/204. obj. – L/188. műhely ÉK-i irányban (távolság 10 m); L/310. ház déli oldalán 1 méterre a L/268. szögletes műhely, majd az L/317-es földbe mélyített ház, mellette az L/291. kemencés műhely. Tőlük nyugatra az L/305. felszíni gerendaház (távolság kb. 10–10 m); L/425. ház mellett keletre 3 méterre L/222–233. felszíni cölöpház; L/632. háztól délre L/619. kemencés műhely (távolság: távolság 12 méter) – a kettő között L/560. felszíni ház (és L/590. szabadtéri tűzhelyek, de ez utóbbiak valószínűleg Severus-koriak). Keleti irányban az L/396. kemencés ház is csatlakozhat a csoporthoz (távolság 6 m); L/564, (L/748 – őskor?), L/739, L/764, L/781, (L/790 – 1. század): É–D irányú sorban. Távolság: 8–15 m; L/695, L/654 – egymás alatt két majdnem kerek ház. Távolság: 1 méter. Ettől nyugatabbra már csak az L/727. ház áll (kb. 10 méterre); A v/72–72a kemencés földbe mélyített ház és műhely munkagödörrel – „A” lakógödör megújítása (kb. 4 m); A v/58 kőfalas műhely és földbe mélyített ház (az előzőtől kb. 24 méterre, tehát nem tekinthető egy sornak); L/450–L/454–L/462. (félig kőfalas) ház. Távolság: 12–4–2 m (a sor belsejében lévő, 1–2. századi v/56. és v/106. már valószínűleg nem állt, akárcsak a v/90); L/450-től délre L/480-as ház (távolság 3 m); L/462–L/454–L/450. obj. (1. század végétől) – a „villa és Lagermax” határán egy K–Ny-i sorban; L/520–L/522–L/526: egy sorban 3 kerek sekély ház, távolság 5–10 méter. Északi oldalukon v/146. obj. (L/520-tól 5 méterre); L/695, L/654. – egymás alatt két majdnem kerek ház (lehet Severus-kor is). Távolság: 1 méter; v/118. műhely – v/132. kőfalas műhely/ház egy sorban (távolság: 10 m) – alatta v/138. ház (távolság 3 m); – v/146. tőle nyugatra 15 m (közéjük épül a Severus-korban a v/145. ház). 2–3. század fordulója: Házak között 1–7 méter. Gazdasági objektumok félig kőfallal (műhelyek, pincék): É–D irányú sorban: t/115, L/63, L/64, L/65. egy csoportban egymástól 1–2 méterre, majd délre L/37, L/52. – távolság változó, 2–5–7 méter között; v/145–v/146: távolság 3 m; L/10–L/13. obj. egymás alatt, távolság: 2 m; 150 L/183–L/204 (köztük 16 méter, ez legfeljebb egy csoport és nem sor); L/520–L/522–L/526. házsor talán még most is állt (Severus kori feltöltés); L/695, L/654. – egymás alatt két majdnem kerek ház. Távolság: 1 méter. 4.század: Távolság: 2–8 m. Műhelyek a telep ÉK-i részén, 2–3 objektum egy csoportban; t/1–2 és t/7–8 és t/14. A távolság köztük 2–8 méter között váltakozik; Távolabb egyedül áll a t/48.obj; L/660–L/777. obj.: távolság 20 m. 5. ábra: A földbe mélyített házak százalékos megoszlása515 5.2. Korszakonkénti megoszlás515 A földbe mélyített házak Pannoniában kezdetben a bennszülött kelta eraviszkuszok lakóhelyei voltak. A provincia virágzása idején, a kőépítkezés térhódításával ezeknek a házaknak a száma jelentősen csökkent, de mindig volt a vidéki, falusias telepeken szegényebb lakosság, a földeken dolgozók, a villagazdaságok munkásai stb., akik több évszázadon keresztül ilyen házakban éltek. A késő római időszakban már többnyire csak műhelynek és nem lakóhelynek használták ezeket. Budaörsön a földbe mélyített házak száma az egyes korszakokon belül tükrözi ezt az általános fejlődést.516 A késő kelta időszakhoz köthető a házak 14%-a, az 1–2. század fordulóján és a 2. század folyamán, amíg a telep kelta lakossága továbbélt a markomann háborúkig, nőtt a földbe mélyített házak száma (35–45%), majd jelentősen csökken a 2–3. század fordulójától 515 A típusba nem sorolható, de keltezhető házrészletek is benne vannak. Miután egyes házak két korszakhoz is be lettek sorolva, a 100% = 171 db. 516 L. még Budai Balogh 2009, 82; a mauterni vicus első négy periódusában (Kr. u. 70–250/280-as évek) találhatók földbe mélyített házak. A korszakonkénti megoszlás arányai is hasonlók a budaörsihez (Groh – Sedlmayer 2006, 118, Abb. 17). 40% 100 80 30% 60 20% 40 10% 20 cölöp nélkül 0% szemben házak a korszakon belül késő kelta 1-2. sz. 2. sz. 2-3. sz. kelta 3-4. sz. 6. ábra: A földbe mélyített házak aránya az egyes korszakok objektumain belül. 40 30 20 10 0 gödörház kelta 1-2. sz. 2. sz. 2-3. sz. 3-4. sz. 7. ábra 20 15 10 5 négyzet kelták téglalap 1-2. sz. ovális 2. sz. 0 kör 2-3. sz. 2. sz. 3 és több 2-3. sz. 4. sz. 9. ábra: A cölöplyukak százalékos megoszlása korszakonként 50 félig földbe mélyített 1-2. sz. 0 1-2 cölöp 4. sz. 8. ábra: A házformák korszakonkénti megoszlása 517 (15 %). Ekkor már nem biztos, hogy lakták is valamennyi házat, többségüket a 2. században használták és a Severus-kori sigillaták valószínűleg csak a feltöltés idejét jelzik. A késő római periódushoz mindöszsze 8% sorolható, többségük műhely (5. ábra). Ha az érintett korszak objektumain belüli számarányt nézzük meg, teljesen másképpen alakul a kép. A házak mennyisége folyamatosan csökken a római koron belül (6. ábra).517 A gödörházak aránya (7. ábra) az egyes korszakokon belül nagyjából egyforma (20–30% között mozog), kivéve a késő római periódust, amikor jóval alacsonyabb (8%). A négyzet alakú házak száma a késő kelta periódustól a 2. század végéig mennyiségük arányaiban hasonló (kb. 6–7 db), mindig feltűnően kevesebb, mint a téglalap, a Severus-kortól kezdve pedig eltűnik (8. ábra). Budaörsön tehát nem bizonyítható az a feltevés, hogy a szögletes házforma inkább a római kori házakra jellemző, a keltáké hosszabb, téglalap alakú.518 A formát tekintve érdekesség, hogy a teljesen szabályos szögletes vagy téglalap alakú házak többnyire a telep legkorábbi (késő kelta, 1–2. század fordulója) időszakának jellemző típusai. A kör alakú házak a kelta periódustól kezdve jelen vannak, de számuk a késő római időszakban ugrásszerűen megnő, a többi formához képest (főleg műhelyek). A cölöplyukak száma, elhelyezkedése is változott az egyes periódusokon belül (9. ábra). 1. Valamennyi korszakban legtöbb a cölöplyuk nélküli ház: A1-a, B1-a-b-c, C1-a-b-c-d, D1-a-b-c-d típusok. Mennyiségük egyre nő az idők folyamán: a keltáknál 22%, az 1–2. század 39%, 2. század: 73%, majdnem ennyi a Severus-korban is (63%), majd a késő római korban már szinte csak ilyen ház van (90%.) 2. A szemben 1–1 vagy 2–2 cölöp által tartott nyeregtető a késő keltákra (39%) és az 1–2. századra jellemző (32%), majd számuk jelentősen visszaesik (2. század: 4%, 2–3. század: 10%) és a 4. században már nincs is. L. A2a–b, A4; B3a–b–c–d, B4; C3a, D5. típusok. 3. Szemben 3–3 cölöp csak egy késő kelta házban fordul elő: A5. típus. 4. A házak egyik végében vagy oldalán középen lévő egy-két cölöp a késő római kort kivéve, a 517 518 Csak a típusba sorolható házakat számoltam bele. Tankó 2005, 8. ábra; Salač 1995, 149, Abb. 4., obj. 13, 14, 15/83. 151 többi korszakban megtalálható (keltáknál 11%, 1–2. század: 11%, 2. században 8%, Severus-kor 10%). Egyik végében 1 cölöp: B2, C1a, C2, D3. típus; egyik végében 2 cölöp: A4a, C4a, D4. típus. Hosszanti oldalon 1 cölöp: B2a; végében 1 – hoszszanti közepén 1 cölöp: B2b, C/4. típus. 5. A kora római kortól jellemző még a középvonalban lévő 1–2 cölöp: 1–2. század: 5%, 2. század: 4%, 2–3. század: 10%, és nem; 4. század: 10%. L. A3, B2c, C2a, D2. típusok. A kerek házak közepén lévő egyetlen cölöp a sátortetőt tarthatta. 6. A ház egyik felében lévő több cölöpös házak mennyisége az idők folyamán egyre csökken, a késő római időszakban nincs: kelta: 16%, 1–2. század: 9%, 2. század: 4%, 2–3. század: 5%. Típusok: A3b, A7, B6, B7. 7. A kora római korban ritkán előfordulnak még a ház szélén körben lévő cölöpök, esetleg karólyukak is: 1–2. század: 4,5%; 2. század: 2%. Típusok: A6, B8, C6. 8. A bejárat feletti tetőt tartó külső cölöp szinte minden korszakban található (A6, B1c, B2a, B3c–d, C1d, C3, E3. típusok ). 9. Házat kívülről körbevevő cölöp csak az 1–2. századra jellemző (A8. típus). 10. A többi cölöplyuk elrendezés csak egy-két esetben fordul elő korszakonként, összehasonlításra alkalmatlan. Pl. A4b, B5, C5. típusok. 152 Periódusokra lebontva (kelta periódus519; 1–2. század forduló520; 2. század521; 2–3. század forduló522; 4. század523) a különböző cölöpszerkezetű házak összefoglalását l. az egyes korszakok objektumainak ismertetésénél. A földbe mélyített objektumok korának megállapítása általában a betöltésben lévő kerámia alapján történik. Ez a kerámia egyaránt jelezheti az objektum használati, illetve feltöltési idejét. Egyszeri feltöltésre utal, ha összeillő darabok vagy egykorú sigillaták vannak az objektum alján és tetején. Feltöltődhetett egy ház lassan is, az idők folyamán, esetleg a tetején planíroztak és alul még az eredeti használat korát jelzik a cserepek stb. Sokféle szempontból kell tehát megvizsgálni egy-egy objektum leletanyagát. 519 Cölöplyuk nélkül (4): L/124, L/190, L/570, L/643; 1 cölöp (2): É-i közepén L/198; bejáratnál L/401 alsó ház. Szemben 1–1 cölöp (7): t/126, L/117, L/135, L/258 (?), L/324, L/588, L/615 (+ 3 kicsi DNy). Szemben 3–3 cölöp: L/584. Egyik felében több (3): XVIII/29, L/571 (É-i felében félkörívben 2–2), L/575 alsó (DNy, ÉNy). Kívül 1 cölöp: XXIVa/4. obj. 520 Cölöplyuk nélkül (20): cs/12; t/96, 99, 110, 113, 117, 148; v/56 Ny-i; v/72; L/52, 70, 73, 108, 127, 250, 387, 396, 401 felső, 564, 790. obj. 1 cölöp: egyik oldal közepén L/198, L/727. Szemben 1–1 cölöp (8): t/124; v/106; L/138, 254, 258 (?), 261, 360, 615 (egyik oldalon még 3). Szemben 1–1 és hosszanti oldal közepén is egy (2): L/653.obj., 1/1. ház. Szemben 2–2 (középen és sarokban): L/ 658, 782. obj. Szemben 2–2, körben a padkán 3–3: L/672 (1. század). Szemben 2–2 és középvonalban még 2: L/597. obj. Középvonalban 2–3: L/179, L/247. obj. Két oldal szélein 1–1: I/7 (D, K), L/201 (D, Ny), L/565 (K, D), L/595 (D, K). Egyik felében a szélén több: L/454 (D), L/450 (D), L/590 (Ny), L/596. obj. Körben a szélén sok karólyuk: L/560. obj. Kívül körben cölöpök: L/575 felső, L/360 (egyik oldalon). Kívül 1 cölöplyuk: L/261 (DK); L/7 (ÉK, 2 db). 521 Cölöplyuk nélkül (41 db): III/4, XXXVIII/23, t/45, t/56a, 96, 101, 110, 113; v/72, 118, 146; L/42, 49, 56, 63, 73, 82, 187, 235a, 250, 268, 310, 317, 321, 329, 330, 331, 371, 380, 396, 425, 520, 522, 526, 564, 619, 632, 695, 747, 757 alsó, 781. obj. Szemben, középen 1–1 cölöp (2 db): L/739. (kívül is egy), L/764. obj. Egyik oldal közepén 1 cölöp (4 db): v/72a; L/188, 204, 347,727. obj. Középen 2 cölöp: L/76.obj. Középen és mind a 4 szélén körben: v/58a obj. Két sarokban és szemközt rendszertelen: L/30. obj. Egyik felében több: v/138a (DNy), L/450 (D). Kívül 1 cölöplyuk: t/101., L/256. obj. 522 Cölöplyuk nélkül (12): L/10, 13, 56, 63, 183, 256, 263.14a, 520, 522, 526, 695; v/146. obj. Szemben 1–1 cölöp (2 db): L/65, L/739 (kívül is egy). Egy cölöplyuk a ház egyik végében: L/204. Egy cölöp a hosszanti oldal közepén: v/72a obj. Egy –két cölöplyuk középen: L/480 Ny-i fele (1); L/76 (2). Rövidebb oldal sarkaiban 1–1, szemközt rendszertelen: v/145. Kívül egy: L/256, L/739. 523 Cölöplyuk nélkül (9 db): XXXVI/5b; t/1, 2, 7, 8, 14, 48; L/152, 660. obj. Középen 1 db: L/777. obj. 8. táblázat: Az egyes ház típusok korszakonkénti megoszlása 524 Korszak 525 Késő kelta (18+3 db) 1–2. század fordulója (50+3 db) 2. század (56+ 12 db) A: Négyzet (19 db) B: Téglalap (42 db) C: Ovális (41 db) D: Kör (20 db), E: egyéb (6+24 db) 526 obj. típus obj. típus obj. típus obj. típus t/126 L/117 L/588 XVIII/29 L/575 L/584 A/2 A/2 A/2a A/3a A/3a A/5 L/643 L/198 L/135 L/324 L/258 L/571 B/1 B/2a B/3 B/3 B/3a B/7 L/124 L/190 L/401 L/615 XXIV/4 C/1 C/1a C/1a C/3a C/1d L/570 D/1d v/72 v/106 1/1 L/658 L/179 L/590 v/90a =L/454 L/575 felső A/1a A/2 A/2b A/4 A/3 A/3b A/7 Cs/12 v/56 L/73 L/387 t/110 L/250 L/396 L/596 L/198 I/7 t/124 L/138 L/258 L/360 L/653 L/247 L/782 L/560 K-i B/1 B/1 B/1 B/1 B/1b B/1b B1b B/2 B/2a B/2b B/3 B/3 B/3a B/3a B/3b B/3d B/4 B/8 t/99 t/113 t/148 L/127 L/401 felső t/96 L/108 L/70 L/595 L/727 L/254 L/261 L/201 L/615 L/597 L/672 L/450 C/1 C/1 C/1 C/1 C/1 C/1a C/1a C/1b C/2 C2a C/3 C/3 C/4 C/3a C/5 C/6 C/6a t/117 L/564 L/565 L/790 L/7 L/50 L/52 L/73 L/82 L/317 L/425 XXXVIII/23 t/110 L/49 L/56 L/250 L/256 L/371 L/396 L/781 L/188 L/204 v/72a L/76 L/764 L/739 V/138 B/1 B/1 B/1 B/1 B/1b B/1b B/1b B/1b B/1b B/1c B/1b B/1b B/1b B/2 B/2 B/2a B/2c B/3 B/3c B/6 t/45 t/113 L/310 L/619 L/747 L/695 t/96 v/118 L/235a L/757 L/63 L/187 L/329 L/330 L/331 III/4 t/101 L/727 L/30 L/450 C/1 C/1 C/1 C/1 C/1 C/1 C/1a C/1a C/1a C/1a C/1b C/1b C/1b C/1b C/1b C/1c C/1d C/2a C/4a C/6a v/146 L/321 L/520 L/526 L/632 L/522 L/564 L/347 L/654 I/7 felső I/5. h. alatt XXIII/5, XXXVI/5f XXXIX/1 t/181 v/44, 49. 3. h. alatt, v/89 L/241, L/480 DK, „A” lakógödör felső530 L/42 L/268 L/380 t/56a v/72 v/58a v/90a (+ L/454) A/8 A/1 A/1 A/1 A/1a A/1a A/6 A/7 XXIII/8 XXXVIII/11 L/541527 D/1b D/1b D/4 E/1 E/3 E/3 E/1a XXXIX/2528 „A” lakógödör, L/543 alatt 529 Kemence (32 db) A/3a A/3a D/1d A2b A/3 A/7 A/8 B/3 B/3a C/6a E/1 E/3 E/3 D/1 D/1 D/1 D/1 D/1 D/1a D/1b D/3 D/5 A/6 A/7 B/1 B/1 B/1b B/1b B/1b B/1b B/1b B/2a B/2b B/3c Felmenő fal agyag fa A/5 B/2b B/3 B/3 B/7 C/3a D/1d D/4 Sövényfal: A/2a A/4b Tapasztva: C/1 A/3 A/7 B/1 B/1 (kővel) B/2b C/1 C/1b D/4 E/1 Cs/12 A/3 tapasztva: A/4c, B/1 B/3 B/3d B/4 C/6a E/1a Sövény: B/3b B/8 C/1 „A” B/1 B/2a B/2c B/3 D/3 D/5 Sövény: A/6, B/3b C/1a C/1c C/1d „A” A/1a B/3c tapasztva: B/1, B/1 C/6a C/1 C/1 C/4a C/6a I/7 felső L/241 524 525 526 527 528 529 530 524 Aláhúzással jelöltem, ha egy ház a formája, mérete vagy leletanyaga alapján műhelynek tartható, esetleg háziipari tevékenység folyt benne. A táblázatban szerepel összesen 151 db ház/műhely, ebből típushoz köthető 126 db 525 27 db olyan ház van, amely két periódusba is be lett sorolva. Pl. a kelta ház továbbélt az 1–2. század fordulóján (L/198, 258, 615), az 1. századi házat megújították, illetve használták a 2. században (I/7. obj., v/72, v/90a, L/250, 396, 450,564, t/96, 110, 113, „A” lakógödör). Esetlegkésőbb töltötték fel a házat. Ilyenkor a kerámia vagy csak a feltöltés idejére utal, pl. L/290, 660 obj. (4. század), vagy vegyes, hosszabb időszakot ölel át (L/56, 73, 204, 526, 695, 739, t/113, v/72a. obj.). Ez utóbbi esetben a feltöltést többnyire Severus-kori sigillaták keltezik. Ha biztosan elkülöníthető a ház használati ideje és későbbi feltöltése, akkor csak a korábbi periódusnál szerepel, pl. L/480, 653, 654. obj. stb. De ha ez nem ilyen egyértelmű, akkor mind a két periódusba beírtam (pl. L/520, 522, 526. obj.). Két ház kimaradt a táblázatból, mert betöltésükben csak őskori (neolit, bronzkor) leletanyag volt. Ugyanakkor a földbemélyített házforma a kelta periódus előtt nem jellemző, tehát esetleg kora rómaiak: L/748. obj. (B/1 forma), beleillik a 2. századi házsorba. Környékén szórvány Probus-érem. L/146. obj. (C/1 forma) külső kemencével és beleásott későbbi kőfallal. 526 Ide beírtam a típusba nem sorolható fél házakat is, amelyeknek a kora megállapítható. 527 A típusba nem sorolt fél házak között is vannak kelta koriak: XXIII/8, egy megközelítőleg téglalap alakú ház nyugati fele, festett sávos kelta kerámiával. XXXVIII/11. az árok teljes szélességében jelentkező objektum, talán ház. Tojás alakú edény és besimított kerámia keltezi; L/541. obj. ház részlet a Lagermax nyugati végében lévő kutatóárokban. Graitos kerámia, omphalos talppal fényes, fekete kerámia stb. 528 Félig meglévő, típusba nem sorolható ház: XXXIX/2. cölöplyukkal és padkával. 529 Kaba M. ásatása 13. árok ÉK-i és nyugati rábontás. Alja döngölt, benne legalább egy cölöplyuk a DNy-i sarokban (napló többes számban írja, de a fotón csak egy látszik). Alján szárnyasibula-töredék, salak, olvadt máz darabok, fenőkő, hálónehezék, orsógomb stb., felmenő falára a lenyomatos patics utal. Metszetében két hamus, égett réteg. Az alsót (−170 cm) Nero–Vespasinaus, a felette lévőt (kb. −100 cm-nél) Antoninus-kori sigillaták keltezik. Másik gödörház a későbbi L/543. épület ÉK-i fala alatt, Domitianus–Traianus-kori sigillaták keltezik. 530 Ide tartozik még a típusba nem sorolható I/7. objektum felső háza kemencével. Az I. kőépület 5. h. alatt lévő szögletes sárga agyagszint. XXIII/5: ház nyugati fele, déli oldalán cölöplyukkal. XXXVI/5f: tapasztott aljú, megközelítőleg téglalap alakú házrészlet, keleti oldalán támasztócölöpös cölöplyukkal. Felette későbbi fal. A t/181. obj. kora római házrészlet, két cölöplyukkal és gödörrel, beleásva egy rézkori gödörkomplexumba. A v/44. szögletes folt, hamus sávval, ráépült a v/25. épület. A v/49. 3. h. alatt a ház paticsszintje és kerámiája van meg (Vespasianus–Antoninus-kori sigillaták, tehát 1. század is lehet). A v/89. egy házsarok cölöplyukkal, benne nagy paticsdarabok (v/49. 4. h. alatt). L/241: nagy paticsos, agyagos folt, K-i végében kerek paticsos tűzhellyel. Nyesésben sok kora római kerámia. Paticsfolt átmérője: 130 cm, az egész 4,4×5 m (nem lett kibontva). L/480. obj. DK-i sarkában tapasztott réteg és cölöplyuk. Kaba M. ásatásán a 13. árokban lévő, „A” lakógödör felső megújítása (beleásva a hypocaustumos, Severus-kori épület kőfala). 153 Korszak A: Négyzet (19 db) obj. 2–3. század 531 (19+4 db) 3–4. század 533 (10+2 db) B: Téglalap (42 db) típus C: Ovális (41 db) D: Kör (20 db), E: egyéb (6+24 db) obj. típus obj. típus obj. típus L/10 L/56 L/256 L/204 v/72a L/76 L/65 L/739 V/145 B/1a B/1b B/1c B/2 B/2a B/2c B/3 B/3c B/5 L/183 L/695 L/13 L/63 C/1 C/1 C/1a C/1b v/146 L/520 L/526 L/522 L/480 Ny-i L/263. 14.h. D1 D/1 D/1 D/1a D/2 XXXVI/5b B/1 t/14 t/48 Kemence (32 db) Felmenő fal agyag fa B/2a B/3c B/1 (kővel) B/1c B/2c B/5 C/1 C/1d D/2 B/3c D/1a D/2 B/1 tapasztva E/2 tapasztva: C/1a E/2 Cs/2, I. kőép. alatt L/289, 290532 C/1a C/1a L/660 t/7 L/152 t/1 t/2 L/777 t/8 D/1 D/1a D/1a D/1c D/1c D/2 E/1 L/290 XXXVIII/10534 Az összeillő kerámiadarabok általában planírozást, feltöltést jelentenek, erre többnyire egy-egy korszak végét jelentő nagyobb pusztulás után, újjáépítéskor, új kőépületek kialakításakor került sor. Ha megnézzük ezeknek az öszszeillő kerámiát tartalmazó objektumoknak az egymáshoz való távolságát, az alábbi következtetésekre jutunk: • Egymás melletti objektumokban vannak összeillő cserepek, például ház és hozzá tartozó gödör (L/108 és L/103; L/700 és L/702), két ház (L/450, v/106, L/700– 695) vagy szomszédos kőépületek alatt (L/245 és L/264), esetleg összefüggő objektumokban (XVIII/23–24; 534 L/125–126). stb. A távolság közöttük 2–8 m; • Egy kőépület helyiségeiben vannak összeillő darabok, tehát az épület alatt egyszerre planíroztak, valószínűleg az építése előtt, pl. L/263. alatt a Severus-kor végén, L/486. alatt a Hadrianus-kor elején. Átépítéskor vagy pusztuláskor a késő római időszakban is lehetnek összeillő darabok, pl. L/263. 17–18. h. mázas kerámia; • A telep egyes részein – általában 25–70 méteres körzeten belül – töltötték fel az objektumokat ugyanazzal a leletanyaggal, pl. K-en az L/30, L/36, L/32, L/52, I. kőépület alatt; É-on a v/56–L/454 házak, L/425–450. házak, L/653–v/90. házak, Ny-on az L/649–L/782;535 531 532 533 531 Severus-kori sigillata igen sok földbe mélyített házban van, de gyakran nem a ház használati idejét, hanem a feltöltést jelzi: t/101, v/90a + L/454, v/146, v/138a, L/73, 387, 590. Fordított a helyzet, mikor a késő római objektumban van ilyen kori sigillata, pl. t/14. 532 A cs/2. nagyméretű fél gödörház (h.: 7 m), vastag paticsréteggel. I. kőépület 2–3. helyiségében a kőfalak alatt sárga agyagréteg, majd döngölt, égett, fekete agyagpadlós építmény. Mérete kb. 6×3m, de körvonala nem megfogható. L/289. és 290: két fél ház (ovális, illetve majdnem kerek), amelyeket vágott az L/162. út. 533 Az L/290, 660. objektumnál csak a késő római feltöltés korát ismerjük, a ház használatát nem, így ide soroltam be. Késő római planírozás még: L/73, 654, 695, 757. obj. felett. 534 A kutatóárok teljes szélességben jelentkező házrészlet. Köves, paticsos betöltéssel. Mázas kerámia keltezi. 535 Ez egy érdekes eset, mert a kettő között van a félköríves épületsor, tehát vagy a megépülése előtt planíroztak a Hadrianus-korban és ezt az összeillő márványozott festett korsó kora lehetővé is tenné, ugyanakkor az L/649. gödörben Severus-kori sigillata és épületomladék is van, tehát esetleg később töltötték fel korábbi objektumok anyagával a kőépületsor két oldalán lévő területet. 154 • Ritkán távolabbi objektumok anyaga illik össze. Távolság kb. 100 m. Pl. É-on v/56 és 132, DK-en L/76–L/263. 16. h. Az összeillő edények alapján (terra sigillata, bepecsételt, mázas, besimított) a planírozások többsége a 2. századra (Hadrianus, Antoninus-kor) és a 4. század második felére tehető. Ugyanakkor a Severus-kori sigillaták gyakori feltűnése olyan objektumokban, amelyek leletanyaga korábbi, arra mutat, hogy a markomann háborúk utáni újjáépítés során igen nagy felületen rendeztek terepet és planíroztak a telepen. Hasonló a helyzet a 4. század közepén – második felében is, a sok nyesésből, vagy objektumok tetejéről előkerülő mázas kerámia és 4. századi érem alapján. IV. KEMENCÉK, TŰZHELYEK (kb. 58 obj.) A budaörsi telepen a sütőkemencék mellett a háziiparhoz kapcsolódó, edényégető, mészégető(?), terményaszaló stb. kemencék is előfordulnak. Fém- vagy üvegolvasztásra szolgáló kemence nem került elő, de a salakkal teli gödrök és műhelyek (főleg az ÉK-i részen) arra utalnak, hogy ezzel is foglalkoztak, leginkább a késő római korban. A házak sarkában lévő, fűtésre, illetve kenyérsütésre szolgáló kemencékről a földbe mélyített házaknál már volt szó. Ugyanígy a kisebb, műhelynek tartható objektumokat is ott mutattam be. A telep nagyságához képest viszonylag kevés a szabadtéri kemence. Az égett, paticsos betöltésű gödrök alapján számuk nagyobb lehetett. A sütőkemencék kora egyenletesen oszlik meg az 1. századtól a 4. század végéig (kenyeret sütni mindig kellett).536 A háziipar viszont csak akkor virágzott, mikor még, vagy már nem kaptak termékeket a közeli Aquincumból, tehát az 1–2. vagy a 4. században. Elhelyezkedésük többnyire a telep északi szélén („rézkori telep, római telep, villa” északi része). A patakhoz közelebbi, déli részen a házak között találjuk a sütőkemencéket. 536 Kelta 4%; 1–2. század: 27%; 2. század: 19%; 2–3. század: 19%; késő római: 25%. 1. Edényégető kemencék: 5 db A telep késő kelta – kora római periódusából maradtak ránk ilyenek. A kemencékhez kisebb-nagyobb tüzelőgödrök, földbe mélyített műhelyek (nagyságuk 9, illetve 17–21 m2) kapcsolódnak. Késő kelta (LT D1): L/369.obj. (119. kép 1) két osztatú tüzelőtérrel rendelkező kemence, közös tüzelőgödörben egy sütőkemencével. Rostélya kerek, átlyukasztgatva (átm.: 130–180 cm), tüzelőterét agyagból meghagyott borda osztotta ketté (m.: 50 cm). Szájnyílása dél felé, a kenyérsütő kemencével közös tüzelőgödörbe nyílik.537 Ez a földbe mélyített, kerek, két osztatú tüzelőtérrel rendelkező kemencetípus jellemzően késő kelta forma. Magyarországon több helyről ismerjük, pl. a Gellérthegy-tabáni telepen, Békásmegyeren, Budapest-Corvin téri telepen, Esztergomban (Leöwy S. u., Kossuth L. u.), a Balaton parti késő kelta telepeken (pl. Balatonboglár, Ordacsehi) stb.538 A bennszülött fazekasok ilyet használnak a római kor első évszázadaiban, sőt helyenként a késő római korban is előfordul.539 Közös tüzelőtérrel, illetve munkagödörrel rendelkező több kemence használata is általános szokás (a késő kelta korban pl. Nagytétény, Esztergom–Kossuth Lajos u., Ordacsehi–Kistöltés, Ordacsehi–Csereföld)540 stb. Bicsérden, a kora római korban két kerámiaégető kemencének volt közös gödre, amely a kemencék váltva történő gazdaságos kihasználásának egyik legjobb módja. A lágymányosi 1–2. századi telepen is előfordul hasonló.541 A gázgyári fazekastelepen a budaörsihez hasonló kétosztatú szögletes (XIII.) és kör alakú (22.) kemencét fűtötték közös tüzelőgödörből.542 1–2. század: Kis, bennszülött, kemencés műhelyek az L/7 és L/50. objektumok, amelyeknek kerek kemencéjében (átm.: 50×80 cm) lefelé fordított, kézzel formált edények maradtak ránk (119. kép 2). Ez lehetett az ún. gödörben való égetés, mikor az edényt körberakják tüzelőanyaggal, majd meggyújtják és így Ismertetését részletesen l. Ottományi 2005, 93–96, Abb. 8/3. 538 Bónis 1969, 211–212, Taf. III; Nagy L.: Békásmegyeri késő La Tène fazekaskemence. ArchÉrt III (1942) 162–172; analógiákhoz l. még Bónis – Gabler 1990, 344, 6. jegyzet; Kelemen 1999, 89, 3. kép; Hable T.: Előzetes jelentés egy kelta, eraviszkusz település római kori temető feltárásáról a vizivárosi katonai tábortól délre (Bp. I. ker. Corvin tér). AqFüz 4 (1998) 25–39; Bondár – Honti – Kiss 2000, 95; Honti et al. 2002, 20. 539 Bónis – Gabler 1990, 167 (Bicsérd, Salla, Kende u. stb.) 24. ábra 2; Kocztur 1972, 43, 2. jegyzet, 1. ábra; Kuzsinszky 1932, 62, 18, 19, 22. kemencék; Ottományi 1996, 73–75. további analógiákkal. 540 Szilas 2002, 8. kép, IV/141. obj.; Beszédes – Szilas 2006, 153–154, 5. kép; Kelemen 1999, 89–, 3–5. kép (1–2, 4–5. kemencéknek volt közös gödre, LT D1); Čižmar, M.: Latènskè sídliště ze Strachotìna, Okr. Břeclav (Eine latènezeitliche Siedlung aus Strachotìn, Bez. Břeclav). PA LXXVIII (1987) 205–230, Abb. 3/29 (3 kemence közös gödörrel, LT C–D); Honti et al. 2002, 26; Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 201, (LT C–D). 541 Beszédes 2010, 113–115, 3. kép. 542 Kuzsinszky 1932, 63, 43. ábra. 537 égetik ki.543 A helyi lakossághoz köthető, kisebb hőfokon is kiégethető, kézzel formált vagy lassú korongolt edényeket égettek benne. Sokkal kezdetlegesebb, mint a szürke, jó minőségű korongolt kerámiaégetésre használt, kétosztatú késő kelta kemence. Az L/7. objektumban egy valószínűleg szárításra szolgáló, alján tapasztott teknőszerű gödör is megigyelhető.544 A keleti bejárat fölötti tetőt oszlopok tartották. Az L/50. objektumban a kemence felett csak egy oszlop tartotta a védőtetőt. Mellette vastag paticsréteg mutatja, hogy ott is égethettek valamit. A hamu a műhely déli felében maradt meg, ahol egy mély gödör is előkerült. E műhelyek mérete 17–21 m 2. Négyszögletes, római típusú kemencék (120–121. kép). A telep ÉNy-i részén két szögletes, kerámiaégető kemence található egymás mellett, tüzelő-, illetve padkás munkagödörrel (az egyik gödör nagysága alapján már műhelynek is tartható: v/91. obj. 18 m2). A nagyobbik kemence rostélya téglákból, alátámasztó oszlopai pedig agyagtéglákból épültek (v/92a obj.: 2×2 m). A kisebbiknek a rostélya is agyagtéglákból készült, felette tapasztás, ezt átlyukasztgatták a téglák között (v/92b obj.: 2×1,6 m). Talán váltották egymást, annál is inkább, mert a kisebb csak gyenge utánzata (esetleg előzménye?) a szabályos, szögletes, klasszikus római kemencetípusnak. Mind a kettőben kevert leletanyag, a kora római korban használhatták őket és később töltötték fel. A nagyobbik v/92a kerámiája gazdagabb, 1–2. századi (márványozott festett, besimított, raetiai, háromlábú tál, festett kétfülű korsó stb.). A v/92b-ben nagyon kevés festett kerámia (pl. festett S-proil), sok simított és kavicsos anyagú házi kerámiával, közte korongolt dák füles csésze, illetve egy kör alakú bepecsételésekkel díszített téglavörös tálperem. Pár db késő római (mázas és fehérre, keményre égetett) is előfordul, esetleg egy későbbi planírozás maradványaként. Sok hasonló típusú házi kerámiaedény van bennük, mint a Flavius–Hadrianus-korig használt v/90. objektumban (l. háromlábú tál, öblös peremű bögrék stb.). Analógiák Ezeknek az előre gyártott elemekből, jelen esetben téglából és agyagtéglákból épített kemencéknek nincs helyi előzménye. Egyértelműen római típusok. Ilyen szögletes kemencék többnyire katonai vicusokban, városokban találhatók, vidéki villákban ritkán fordulnak elő. Az 1. század utolsó harmadában már megjelennek például Scarbantiában, a 2. század első felében az Aquincum-gázgyári fazekastelepen, majd Brigetióban 543 Ide tartozhat esetleg az L/5. gödör is, széle átégve, de edény már nincs benne. L/123. gödör alja tapasztott, benne hamu, de edény már nincs. Hasonló átégett gödröket l. még a sütőkemencéknél. 544 Szirmai K.: Albertfalva, vicus (1994, 1996) Előzetes beszámoló. In: Pannoniai kutatások. A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai. Szekszárd 1999, 226. 155 10. ábra: A kemencék korszakonkénti megoszlása 1. 3. 119. kép: Kemencék. 1: L/369. obj.; 2: L/50. obj; 3: v/5. obj. stb.545 Rendeltetésük kerámiaégetés, de erre Budaörsön nem találtunk bizonyítékot. Az utolsó égetés anyaga nem maradt benne a kemencékben és rontott edények Bónis – Gabler 1990, 167, 24. ábra 4–5; Gömöri J.: Scarbantia fazekastelepe és a város melletti római téglaégető kemencék. Iparrégészet II. 1982, 111–135, 3. ábra. 545 156 2. sincsenek.546 A téglaégető kemencék is szögletesek, de méretük jóval nagyobb és szerkezetük is más.547 A gázgyári szögletes kerámiaégető kemencékhez a v/92a mérete hasonló, de a szerkezetük más. A budaörsi kemence tüzelőterét egy középső agyagtégla sor kettéosztja, így mint a kétosztatú kemencékben, a két szélső folyosón áramlik a levegő (ellentétben a gázgyári kemencékkel, ahol a középső széles folyosóból oldalirányú, bordákkal elválasztott kisebb lángelvezető folyosók ágaznak le). Boltívek sincsenek a budaörsi kemence tüzelőterében.548 A gázgyári fazekas telep XIII. kemencéjében volt a budaörsihez hasonló belső osztás (egy középső 30 cm széles fal osztotta ketté a te- 546 Másodlagosan esetleg kenyérsütésre használhatták a kisebbik kemencét. Erre utal a tüzelőnyílásnál talált, nagyméretű, fogófüles edény, ún. Lappenbecken (168. kép 5). Ezt az edényformált lehetséges, hogy a kenyérsütésnél használták, mint „Brotbackhauben”, azaz „kenyérsütő sapka”: fedő, amellyel a kenyeret letakarták A formát a római kor végéig használták, a késő római időszakban bekarcolt hullámvonallal. L. Rodriguez 1997, Taf. 4/32, 36. 547 Nem csak a katonasághoz köthetők, nagyobb városokban és vidéki civil telepeken, villákban is gyártottak bélyeg nélküli téglákat. Lőrincz B.: Téglák és téglavető műhelyek. In: PRK 1990, 184, 33. ábra 1. Legkisebb a fertőrákosi téglavető (2,4×2,8 m), az aquincumiak ennél jóval nagyobbak (legnagyobb: 7,9×7,35 m). Budaújlakon kettő: Facsády A.: Ipari emlékek az aquincumi katonaváros délnyugati részén. AqFüz 3 (1997) 14–17, 1–3. kép. Méret kívül: 3,6×3 méter; Thomas 1964, 47–48, Abb. 21.2: Gyulai rátót-Pogánytelek szögletes téglaégető (3–4. kemence) és kerek fazekas kemence (1–2. kemence) szárítóhelyiséggel (V. épület). 548 L. Kuzsinszky 1932, 48–54, 28–32. ábra. 1. 2. 3. 5. 4. 6. 120. kép: Négyszögletes edényégető kemencék. 1: v/92a rostélya; 2: v/91–92a tűzelőnyílása; 3: v/92a tűzelőtere agyagtégla oszlopokkal; 4–6: v/92b kemence 157 121. kép: 1: v/92a kemence szerkezete; 2: v/92b felülnézet 158 nai tábor igényeit kielégítő Nagyszombat utcai, Lajos utcai mészégető kemencék jóval nagyobbak.553 2. Agyagnehezékek kiégetésére szolgált egy kisméretű (átm.: 130 cm), kerek kemence a „villa” északi részén (v/5. obj.). Hamus alsó felében 14 db gúla alakú, kiégetetlen szövőszéknehezék. Körülötte nagyobb, paticsos betöltésű műhelygödör. A 4. század 30-as éveiből való érem keltezi (119. kép 3). 3. Terményaszaló: A t/104. objektum hosszú keskeny csatornájában tüzeltek és a déli végében lévő kerek, méhkas alakú gödörben szárították a terményt. Késő kelta festett és kézzel formált kerámia keltezi az LT D2–3 periódusra 554 (126. kép 4). 3. Sütőkemencék: kb. 50 db555 (123–126. kép) Szerkezetük: A. Kőkemence. Két szabadtéri kőkemence van a telepen, mind a kettő korábbi ház sarkába beleásva. Az egyik teljesen szétszántva (L/82. obj.), csak a felső nagyobb kövek alapján következtethetünk rá.556 Kora legkorábban a 2–3. század (ráásva egy kora római házra). A másik késő római, egy rézkori ház sarkába beleásva (115. obj.). Átm.: kb. 130–160 cm (126. kép 1). Ugyancsak kőkemence volt egy több kemencés, félig földbe mélyített műhely sar122. kép: Kemence metszetek. kában is (L/188. obj.). A ház 2–3. századi, a kőkemencét egy hagymafejes ibula keltezi a ret).549 Szarmata területen is előfordul négyszögletes, 4. század második felére (111. kép). Hasonló kétosztatú, római kori kemence (pl. Bag).550 szabadtéri kőkemencék a késő római korban más vidéki telepen is előfordulnak.557 2. Egyéb házi iparhoz kapcsolódó kemencék: a telep leg- B. Egyszerű, agyagba vájt kemencék, amelyek falát a tüzeléskor égették ki. Aljuk lehet ugyanígy korábbi és legkésőbbi periódusából kiégett vagy külön ki is tapasztották. Kerámia1. Mészégető: (122. kép 1). A telep ÉK-i szélén darabok a tapasztásban például az L/107. objeklévő, nagy köves gödörben került elő egy vatumban (késő kelta – 1. század).558 Tapasztás alatt lószínűleg mészégető kemence teljes boltozattal (t/70b. obj.). Felülről töltötték bele az égetni valót. Mérete jóval nagyobb, mint a kis sütőke- 553 Kirchhof A.: Régészeti kutatások a katonavárosi amphitheatrum mencéké (átm.: 260 cm, m.: 120 cm). Késő római. keleti előterében, a Spitzer Gerzson által alapított kékfestőgyár terüleAnalógiák: Aquincumban, a polgárvárostól északra, a tén I. AqFüz 11 (2005) 16–17. Egy szögletes vaslemez volt még benne. L. Ottományi 2005, Abb. 18.5. Duna-parton található több kerek mészégető kemen- 554 555 Kaba M. az 1963–1965. évi ásatáson több helyen említ átégett sütőfece, amelyek valószínűleg a késő római korra tehetők.551 lületet, kemencét, pl. 1b árok (Domitianus–Traianus-kori sigillata keltezi); A korábbi gázgyári kerek mészégető kemencék is a 6–7. árok között, „kemence szerű, fallal körbevett, leégett padozat”. 556 Előfordul néha, hogy a kemence előterében sok kő van. Ezek is utalhasonló méretűek, de szerkezetük más.552 A kato- Kuzsinszky 1932, 52–53. 34. ábra. Gallus S.: A Magyar Nemzeti Múzeum néhány újabb ásatása. ArchÉrt 1 (1940) 138–141. 551 Láng O.: Római kori beépítettség kutatása az aquincumi polgárvárostól északra fekvő Duna-parton. AqFüz 12 (2006) 61–62. 552 Kuzsinszky 1932, 65–71. 549 550 hatnak egy esetleges kőboltozatra (XXXVII/8, t/4. obj.). 557 Pl. Herceghalmon, egy római villagazdaságban, l. Ottományi – Gabler 1985, 187, 7. jegyzet (táci analógia), VI. t. 2–2a; szögletes kőkemencék Pátyon (Ottományi 2007, 194, 71. kép 3–4). 558 Kerámiatapasztásos kemencék, pl. Páty (Ottományi 2007, 84: késő kelta 1. század); Budakalász (Ottományi 2009a, 185); Maráz 2009, 105 (Tabán 153. obj.); Bondár – Honti – Kiss 2000, 97: Balatonszemes–Szemesi berek (LT D); Honti et al. 2002, 18–19 (Ordacsehi–Bugaszeg, LT D); Honti et al. 2004, 16 (Balatonlelle–Kenderföld: kerámia, illetve zúzott kőalapozás. Koruk a 2–3. század). Késő szarmata kemencék, pl. Kecskemét, Makó (Gallina 2000, 41, 6. kép 1, 8. kép 1; Balogh Cs. – Paluch T.: Késő szarmata és Árpád kori telepü- 159 1. 2. 3. 123. kép: Sütőkemence formák 1: v/125.obj.; 2: t/175. obj.; 3: L/291. obj. gyakran kialakítottak egy külön hőtartó réteget, kis kövekből (XXXVII/8. obj.), kő-, tégla- és kerámiadarabokból (t/4. obj.) (122. kép 2; 126. kép 3.), illetve kavicsokból (L/369. obj.). Alján patics alatt 3 nagy kő (L/454. obj.) (126. kép 2), szélein kövek (pl. t/126. obj.). Mindez főleg a korai, 1. századi tűzhelyekre jellemző. A késő római L/666. alját téglatapasztás alkotta.559 C. Tűzhely: előkerültek paticsos szélű tűzhelyfoltok, amelyek alul nincsenek mindig kitapasztva (L/158, L/542, L/645. obj.), vagy csak a tapasztott alja maradt meg (v/105. obj. stb.). Alkalmi égetés nyomai. Vannak még átégett falú vagy rétegekben paticsot tartalmazó gödrök is, amelyekben vagy égetés folyt, vagy kemenceomladékkal töltötték fel (127. kép). Pl. XIX/21, XXXVI/5c; L/5, 38, 106, 589, 691, 692, 751. obj.560 A gödör alja lehet tapasztott, benne patics, faszén és későbbi kőomladék (v/31a, L/123, L/713. obj.). Nem mindegyik tűzhely, esetleg egy tárolóverem oldalát égették ki. De az is lehet, hogy edényt égettek a gödörben, csak maga a kerámia nem maradt benne. lésrészlet Makó, Beke tanyánál. In: Nyomvonalba zárva. Szerk.: Balogh Cs. Szeged, 2009, 26–27); Korom – Szilas – Terei 2010, 143, 13. kép (Soroksár) stb. 559 Analógia sok helyről hozható, pl. Aquincum, Harsánylejtő (Láng 2009, 78). 560 L. még gödrök kemenceomladékkal: v/58, v/85, L/413, L/598, L/600a, L/747. obj. 160 3.1. Forma 1. Kerek kemence (123. kép 1): ide tartozik a többség. Méretük az egészen kicsi 50–80 cm átmérőjű kemencéktől a 100–150 cm átmérőig terjed. Boltozat ritkán marad ránk (meglévő m.: kb. 20–30 cm). 2. Tojás alakú (ovális) kemence a t/162–175. obj. között lévő (méret: 140×120 cm), valamint a XXXVI/5c átégett szélű gödör (123. kép 2). 3. Szögletes kemence: a sütőkemencéken belül ritka. Szélük égetéskor átégett, aljuk tapasztott. Az L/291. obj. trapéz alakú, az L/614 szögletes, de csak félig maradt meg (123. kép 3). A kisebb méret: 120×80 cm, a nagyobb hossza 2 méter. Tüzelőgödör: szabályos kerek (244, t/143, L/666) (124. kép 1; 125. kép 2), szabálytalan kerek (139, 172, L/684) (124. kép 2), szögletes (t/4, L/491) (124/3; 125. kép 4), hosszúkás (XXXVII/8, 124. kép 3) vagy szabálytalan forma, kisebb (t/162. obj.) és nagyobb változatban. Mérete: kb. 3–6 m2. Közös tüzelőgödörhöz tartozó 2–3 kemence található pl. a késő kelta és 2. századi L/369. objektumban,561 továbbá az őskori telepen lévő 172. objektumban (119/1; 124. kép 5). Mérete 17–21 m2 között. 561 Analógiaként említhető pl. a késő kelta, Szigetszentmiklós, Üdülősoron feltárt hármas kemence közös tüzelőgödörrel (Endrődi A. – Horváth A.: Régészeti kutatások Szigetszentmiklós-Üdülősoron, az M0 autópálya nyomvonalán. AqFüz 15 [2009] 161). 9. táblázat: Kemencék, tűzhelyek 562 Kerek Szögletes Köves (téglás) Tájolás XXXVI/5c (ovális) XXXVII/8. előterében kövek D 115. kőkemence Ny 139. D 172. (2 kemence) tüzelőgödre 244. D t/4. köves előtér t/70b benne nagyon sok kő t/104. gödör tetején kő t/126.563 + mellette kő és tégla D t/143. DK t/162–175. között (tojás alakú) K v/5. + v/57. Ny v/92a (szögletes) téglarostély agyagtégla lábazat K v/92b, lekerekí- agyagtéglákból rostély és lábazat tett szögletes K v/105. v/125. L/5. L/7. benne 2 db kő köves gödörben D K L/50. ÉK–i fele D L/79. DNy L/82. felette kövek, kő- DK (?) kemence?, tégla L/106. L/107. Ny-i széle L/123. Ny (?) L/129. D L/158. L/291. (trapéz alakú) L/369. ÉNy-i Ny DNy D Tapasztás, rostély Tüzelő gödör Rendeltetés Méret Kora szélén körben paticssáv két cölöplyuk sütő (?) 160×90 cm, −35 cm 1–2. sz. tapasztás alatt kövek délen, köves és agyag alja is kövekkel kirakva mellette gödör cölöplyukakkal alsó tapasztás délen, paticsos sütő átm.: 110×130 cm, 1. sz. előtér 125×80 cm átm.: 1,3 m, −74 cm 4. sz. 2,6×2,6 m (6,6 m 2), −26 cm, kemence átm.: 1 m tapasztások alul közös tüzelőtér és sütő gödör: 3,8×4,4 m munkagödör (16,7 m 2), kemence átm.: 130 és 70 cm tapasztás alja délen paticsos gödör sütő átm-: 2 m, −50 cm, kemence átm.: 70 cm tapasztás alatt kövek, szögletes előtér cölöpátm.: 1 m, −20 cm, tegulák, kerámia lyukkal, méhkas alaelőtér 200×150 cm, kú gödör −55–86 cm teljes boltozata s alja boltozatnyílás felül mészégető átm.: 260 cm, m.: átégett 120 cm (gödör −180 cm) hosszú, keskeny aszaló h.: 250 cm, szél.: 90 cm, gödör átm.: 170, −120 cm mellette hamus gödör sütő átm.: kb. 160 cm (rajzon nincs rajta) alján tapasztott patics kerek, sekély gödör sütő átm.: 140 cm, előtér gödör átm.: 150 cm, mélys.: −30 cm széle átégve, alja hamus keleti oldalon kis ha- sütő 140×120 cm, −70 cm mus, köves gödör (köves előtér: 80×100 cm, −50 cm) alja foltokban paticsos paticsos gödör köagyagnehezé- átm.: kb. 1,3 mérülötte kek kiegétése ter, −30 cm, műhely: 3×2,7 m (8,1 m 2) szélén patics sáv, alja sütő átm.: 140 cm, tapasztott mélys.: −15 cm oldala tapasztva, rosedény- v. tégla- 200×200 cm, alul DK-en: v/91. (felül télyán kerek és szögle- hamus) 65 cm magas, égető tes lyukak műhely: 4,70×400 cm (18,8 m 2) rostélya átlyukasztgat- DK-en edényégető, 165×200 cm, rostély −31, alja: −58 cm, va, e felett tapasztva majd sütő (?) gödör: 3,6×2,5 (9 m 2) alja tapasztott sütő átm.: 130, −15 cm széle átégve átm: 96, −21 cm paticsos tűzhely átm.: 70 cm, −37 cm széle átégve, Tüzelőnyílás keletre edényégető, le- műhely: 4,6×3,8 m felé fordított (17,5 m 2), átm: 50 cm edény szélei átégve Dél felé nyílik a keedényégető, le- műhely: 6×3,6 m mence felé fordított (21 m 2), kemence: 50×80 cm, edény −26 cm-nél edény patics vast.: 30 cm L/152. (hamus) sütő átm: 130 cm, −36 cm; műhely: 2,3×3,6 m (9,6 m 2), −30 cm 6 cm vastag patics ? (korábbi házba besütő paticsos folt: átm.: leásva) 50 cm; köves folt átm: 1 m, együtt 160 cm paticsfolt tűzhely átm.: 110 cm, −14 cm kerámiával tapasztva alatta nagyobb gödör sütő átm.: 50 cm alul tapasztott gödör Átm.: 110, −11 tapasztott aljjal, edény égető v. tűzhely tapasztott L/146. köves elősütő átm.: 110 cm, tér délen −14 cm alja tapasztott sütő átm.: 105, −12 cm tapasztott műhely vagy hamus sütő átm.: 120×80 cm, gödör −10 cm, műhely: 2×3,4 m (6,8 m 2) átlyukasztgatott rostély, délen, közös edényégető átm.: 130–180 cm, kétosztatú tüzelőtér m.: alul 50 cm + 30 cm egész: 5,4×4 m (21,6 m 2) sütő Ház mellett XXXVI/5f 4. sz. 4. sz. 4. sz. 2. sz., 4. sz.-i feltöltés 3–4. sz. t/70. kőépület kelta – 1. sz. 1–2. sz. kelta ház t/126. É-i részén 3–4. sz.? 3–4. sz.? 4. sz. 1. sz. v/56–56d 1–2. sz. 1–2. sz. római 4. sz.? 1–2. sz.? 1–2. sz. v/132. mellett 1–2. sz. 4. sz. 2. sz.-nál későbbi 2. sz. kelta –1. sz. 1–2. sz. L/107–108. között L/124. 2. sz. 4. sz. 2. sz. L/317. kelta (LT C2–D1) 562563 562 563 A kisebb, alkalmi tűzhelyeket, átégett falú vagy aljú gödröket a táblázat nem tartalmazza, csak akkor, ha ház is van a közelükben. Nagy alaktalan folt déli végében kemence, mellette két köves gödör. Benne kelta – kora római kerámia. 161 Kerek Szögletes Köves (téglás) Tájolás Tapasztás, rostély Tüzelő gödör Rendeltetés Méret Kora L/369. ÉK-i Ny tapasztás vast.: 10 cm Ny, közös sütő kelta L/369. DNy-i K vékony tapasztás keleten közös sütő átm.: 130 cm, m.: 50 cm átm.: 160 cm L/491. K tapasztás alatt kavicsozás széles és alja K-en szögletes sütő L/589. D széle átégve bejáratnál cölöplyuk tűzhely É (?) oldala és alja tapasztott északon sütő K Ny széle körben tapasztott szélén paticsos Ny-on kerek, köves tapasztás tűzhely sütő Ny felülete paticsos (10 cm Ny-on vastag) sütő L/691. L/713. (ovális) K paticsréteg felül pár cm vastag paticstapasztás L/731. D tapasztott, benne kerámia több rétegben paticsos gödör tapasztott tűzhely tűzhely vagy gödörben égetés sütő L/395. L/614. (szögletes) L/645. L/666. L/684. L/751. Kaba M. 1b árok előtér gödörben kövek és téglák, alja téglatöredékekkel tapasztva gödör betöltésében kevés kő564 sütő cölöplyuk gödörben égetés sütő átm.: 100 cm, m.: 30 cm átm.: 120 cm, −12 cm előtér: 2,6×2 m (5 m 2), −27 cm átm.: 110 cm, −25 cm kemence h.: 200 cm (meglévő sz.: 60 cm), patics vast.: 24 cm átm.: 120, −10 cm átm.: 1 m, gödör átm.: 160 cm, −50 cm 1–2. sz., Severus-kori feltöltés kora római? Ház mellett L/387. 2–3. sz.? 1–2. sz. L/588. (kelta– 1. sz.) 2. sz. (4. sz.-i ráásás) 3–4. sz. 3–4. sz. átm.: 210 cm, 2. sz. −42 cm, kemence átm.: 100 cm átm.: 120 cm (1)–2. sz. 200×180 cm, −51 cm 1–2. sz. L/660. L/660. L/658. L/716–790. között átm.: 70 cm, −14 cm 1–2. sz. átm.: 180 cm, −98 cm átm.: 80 cm 2. sz. 1–2. sz. L/450. keleti oldalán 564 1. és 2. század (24 db):568 Általában kis, kerek sütőkemencék. Gyakran egymagában áll: XXXVII/8, L/129, L/691. obj., felette védőtető, l. a XXXVI/5c, L/589, L/731. obj.-t cölöplyukkal. Lehet egyik oldalukon tüzelő-, esetleg munkagödör (t/4. obj., L/614, L/684). Csatlakozhat hozzá műhely is: t/126. obj. déli vége, L/291. obj. Lehetnek alkalmi tüzelőhelyek is, pár cm vastag átégett, de nem tapasztott aljú paticsréteggel (L/5, L/47, L/106, L/589, L/692, L/713, L/751. obj.). A telep teljes területén megtalálhatók. Néha házakhoz kapcsolódva (pl. L/713. kemence az L/712. és L/716. felszíni házak, valamint az L/790. földbe mélyített házak között, bármelyikhez tartozhatott). Akárcsak az L/106, az L/107. és az L/108. házak között. Az L/123. tapasztott aljú gödör az L/124. ház mellett, az L/589. tűzhely az L/588. ház mellett, az L/691 tűzhely az L/658. ház mellett. Az L/291. műhely a tűzhellyel is rendelkező L/317. házzal alkotott egy csoportot. A v/57 tűzhely a v/56–56d kettős ház déli oldalán. 2–3. század (12 db): A kelta kemencébe beleásott sütőkemence (L/369. obj.) az L/387-es kora római, 3.2. Keltezés (10. ábra) földbe mélyített ház mellett található. Mind a kettőKéső kelta periódusra tehető az L/369. obj. keleti ke- ben Severus-kori sigillata, de valószínűleg csak a felmencéje. Szájnyílása a gödör belsejébe, Ny felé nyílt töltést keltezi, így a kemence is korábbi. Az L/491. ke(átm.: 130 cm).567 Ennél jóval kisebb (átm.: 50 cm) az mencéje és szögletes munkagödre már önálló műhelyL/107. obj. kerek, kerámiával kitapasztott kemencéje, nek is tekinthető. Az egyik kőkemence esetleg ilyen egy sárga agyagos, égett betöltésű gödör felett. korú, bár lehet késő római is (L/82. obj.). Az L/38-as A kemence néha nagyobb, égett betöltésű gödör közepén helyezkedik el vagy csatlakozik hozzá az egyik oldalon. Ilyenkor valószínűleg műhelyről beszélhetünk (t/126, v/5, L/291, L/79–L/152. obj.). E műhelyek mérete 7–9 m2, jóval kisebb, mint pl. az edényégető kemencéké. Formájuk szabálytalan kerek, esetleg szélén padkával. Lehet a kemencék mellett gödör is, esetleg cölöplyukkal (115. obj.), amelyek a védőtetőt tarthatták fölötte. Ilyen tetőt tartó cölöp a kemence előterében, munkagödrében is előfordult (t/4. obj.), illetve a kemence bejáratánál (L/589, L/731. obj.). A kemencék/tűzhelyek szájnyílásának iránya változatos. A legtöbb dél felé nyílik (10 db, 33%), nyugati és keleti irányba valamivel kevesebb (25–26%, 7–8 db), DK, DNy felé csak két-két esetben (6–6%).565 Analógia nagyon sok hozható e tűzhely- és kemenceformákhoz. Egy szarmata település tüzelőberendezési ismertetésekor Gallina Zsolt foglalta össze a főbb típusokat.566 L/577. kőépület belsejében helyezkedik el. Tetején épületomladék. Az évszaknak megfelelő széljáráshoz igazíthatták őket. L. Gallina 2000, 39. 566 Gallina 2000, 38–55. 567 Bónis 1969, 165 (1946–1947. év, 7, 9, 16, 20. sz. kemencék). 564 565 162 568 Nem vettem külön az 1–2. század fordulójára és a 2. századra tehető kemencéket. Jellegük, kerámiájuk, felépítésük hasonló, gyakran csak annyi mondható meg a leletanyagról, hogy kora római. Ide soroltam Kaba M. 1b árokban lévő, észak-itáliai Domitianus–Traianus-kori sigillatával keltezett kemencéjét is. 1. 2. 4. 3. 5. 124. kép: Tüzelőgödör formák. 163 1. 1. 2. 2. 3. 3. 4. 4. 125. kép: Kemencék. 1: 172. obj.; 2: L/166. obj. folt; 3: 244. obj. folt; 4: L/491. folt 164 126: kép: Kemencék. 1: kőkemence a 115. obj. sarkában; 2: L/454. patics alatti kövek; 3: t/4. obj.; 4: t/104. obj. 1. 4. 2. 5. 3. 6. 127. kép: Égett betöltésű gödrök. 1: L/589. obj. folt; 2: L/713. obj. folt; 3: L/106. obj. folt; 4–5: L/751. paticsszintek; 6: L/5. átégett oldalfala tűzhely az L/37. félig kőfalas pince mellett található. Van még néhány kemence/tűzhelymaradvány, amelyekben csak 1–2 jellegtelen kerámia volt. Koruk a római koron belül bizonytalan (XIX/21; v/31a, v/105. obj., t/143, L/395, L/537, L/542. stb.). Ezekkel együtt 10 db sütőkemence/tűzhely tehető a 2–3. századra. 4. század (12 db): A telep ÉK-i részén (ún. római telep) több kemence is található (munkagödörrel), amelyek kora kérdéses. Ilyenek a t/4. obj. (lehet kora római kemence, később ráásott gödörrel, de fordítva is elképzelhető) és a t/143. obj. Valószínűleg késő római a t/162–175 határán lévő kemence, keleti oldalon kis, köves előtérrel. A telep ÉNy-i szélén („rézkori telep”) is több késő római kemence található, ugyancsak házak nélkül: külön egy kőkemence, köves gödörrel (115. obj.) és egy csoportban három másik kemence tüzelőgödörrel: 139, 172 (két kemence közös tüzelőgödörrel), 244. obj. A déli részen is van késő római kemence, alja téglával kitapasztva, kerek tüzelőgödörrel (L/666. obj.), az L/660. ház közelében. A 165 128. kép: Kövezett kutak: 1: L/316. obj. felülnézet, metszet; 2: t/162a felülnézet; 3: L/40. obj. felülnézet, metszet. 166 1. IVA. KUTAK 1. Kövezett kút (128–129. kép) Három, kerek, kövezett kutat tártunk fel a telepen. Ebből egy biztosan a késő római korban töltődött fel (L/40. obj.),570 de használata kezdődhetett a 3. században is. Feltételezhetően 2–3. századi a t/162a kerek kút és kora római, 2. századi az L/316. obj. Méretük megközelítőleg azonos. Belső átmérő 1 méter, köves felső rész kb. 2 méter, legnagyobb a kövezett padkával rendelkező az L/316. obj. (átm.: 2,6 m). Egy kis szögletes kőépítmény a patakparton talán kút volt a Severus-korban (z/8.obj.). A talajvíz miatt egyiket sem tudtuk az aljáig kibontani. 2. Analógiák Kövezett kút az aquincumi katonavárosban több helyen előfordul, a 2–3. századi fazekastelepen. A gázgyári fazekastelepen is megtalálható a szögletes fával bélelt kutak mellett.571 Az albertfalvai vicus nyugati részén is előkerült egy kerek kövezett kút, benne egy Severus-kori Silvanus-szentély felszerelésével.572 Matrica táborának principiáján van egy kerek, kövezett kút, benne késői leletanyag (mázas dörzstál, besimított galléros peremű korsó, Valentinianus kori téglabélyeg).573 A mauterni vicus 3. és 5. periódusára jellemző.574 Út menti vicusokban a 3–4. században.575 Változatos szerkezetű kövezett kutak találhatók Ménfőcsanak és Levél falusias telepein, a római kor elejéről (1–2. század) és végéről (4. század).576 Városi kőépületek belső udvarán is előfordul a 2–4. században (pl. Klostergarten), a késő római korban Savariában.577 2: Egyszerű, földbeásott kutak is voltak a telepen, például a kora római L/85. obj. (átm.: 140 cm), de faszerkezetet nem találtunk.578 3. Benne zöldmázas kerámia, Severus-kori sigillata. Érem 320–361-ig. Hable T.: Kutatások Budaújlakon, az aquincumi katonaváros déli peremén. AqFüz 1, 1995, 29, 13. kép; Budai Balogh T.: Kutatások az aquincumi katonaváros északnyugati zónájában. AqFüz 14 (2008) 60, 3. kép; Kirchhof 2009, 46, 2. kép; Láng O.: Feltárások az aquincumi polgárváros keleti határán. AqFüz 16, 2010, 22–23, 5. kép; Kuzsinszky 1932, 71. 572 Beszédes J.: Kutatások az albertfalvi auxiliaris vicus nyugati részén. AqFüz 11, 2005, 118. 573 Kovács, P.: he roman Well int he principia at Matrica. Antaeus 26 (2003) 69–84. 574 Groh – Sedlmayer 2006, 151, Abb. 88–89 (2. század és késő római kor). 575 Sedlmayer – Tiefengraber 2006, Abb. 37 (kora: 200–230), Abb. 51 (késő római). 576 Szőnyi, E.: Römische Brunnen in der kleinen Tiefebene. Antaeus 26 (2003) 141–158, Abb.2, Abb. 4. 3–5, Abb. 7. 577 Tschannerl 2008, 81, Abb. 9; Kiss, P.: Raum, Konstruktion, Funktion einige typische Merkmale der aussen – und Innenraum – Gestaltung in Savaria. In: Scherrer 2008, 213, Abb. 19, 22. (Kőszegi u., kora: 4. század második harmada). 578 Használata a Resatushoz köthető bepecsételt kerámia alapján esetleg már az 1. század végén kezdődött, a 2. század első felében mindenképpen működött. L. Maróti 8. kép 2. 570 571 129. kép: Kövezett kutak: 1: L/316. obj.; 2: t/162a belseje; 3: L/40. obj. ház másik oldalán az L/645. tűzhely.569 Érem keltez egy kemencés műhelyt a 4. század közepére (L/79–152. obj.). Vannak egyszerű tűzhelyek is (pl. L/158. obj). Az L/188. ház kőkemencéje is késő római hozzátoldás. 569 Nyesésben körülötte érem a 4. század középső harmadából. 167 V. FELSZÍNI HÁZAK Többségük más, későbbi objektum alatt helyezkedik el. Ritka az önálló felszíni építmény. Az építőanyag s szerkezet alapján két típusát különböztetjük meg Budaörsön. Az egyik cölöpszerkezetes ház, a másik sárga agyag felmenő falakkal készült. Tűzhely nincs bennük. Tájolásuk majdnem fele-fele arányban É–D, illetve K– Ny (van még három DK–ÉNy irányban is). A bejáratra a cölöplyukak hiányából lehet következtetni. Nagy valószínűséggel több felszíni ház is létezett a földbe mélyített házak és épületek közötti üres részeken, de nyomuk régészetileg már nem fogható meg.579 1. 2. 3. 4. 1. CÖLÖPSZERKEZETES FELSZÍNI HÁZ (kb. 25 db)580 (130. kép) Felmenő fal: Fala lehet boronafal, ilyenkor kb. 1,5 méterre vannak egymástól a cölöpök, vagy vesszőfonatos sövényfal, 50–80 cm-es cölöptávolsággal. Esetleg agyagtéglákból készült. Keveredhet is a kettő, a szélső falak gerendából, belső osztófalak agyagból.581 Általában csak a cölöplyukak maradtak meg, de van, ahol a vízszintesen fektetett alapgerendák nyoma is megőrződött (v/15, v/56b, L/305, L/486, L/716, L/761.obj.). Tető: Az analógiák alapján lehetett téglateteje is,582 ezt Budaörsön nem tudjuk egyértelműen bizonyítani. Tégladarabok voltak a v/15. felszíni építmény cölöplyukaiban, de planírozhattak felette a szomszédos v/10. kőépület omladékával is. Nincs viszont kőépület az L/222–233. cölöpház környékén, ahol a cölöpök között két gödörben is voltak teguladarabok (L/221, L/232, egyikben kevés kővel együtt). Esetleg a felszíni házhoz tartozott a tető, de lehettek későbbi gödrök is. Téglatöredék volt még olyan cölöplyukakban is, amelyek egy kőépület belsejében kerültek elő (például az L/708, az L/671. épületben vagy L/486. DK-i he- Timár 2009, 94, 2. kép (lapos kövön álló favázas épület) stb. Nem vettem bele a 2–3 db, gödörhöz vagy kisebb műhelyhez kapcsolódó, védőtető alkotó cölöpöket, illetve az egyedülálló, értelmezhetetlen cölöplyukakat. 581 Analógiák a kelta időszaktól kezdve a római kor végéig találhatók hozzá. Kelta analógia pl. Érd-Tepecs. L. Ottományi 2011, 8. kép 1–2, 4. (27–29. obj. boronafallal; 31–33. obj. sövényfallal); a sárvári útállomás korábbi cölöpháza fapalánk-szerkezetű volt, hasonló kb. 1, 5 méteres cölöptávolsággal. A későbbi 2. századi cölöpház felmenő falát vályogtéglák alkották, a cölöpök sűrűbben követték egymást (60–80 cm). L. Gabler 1998, 241–242; Kovács 1999, 147. 582 Szőnyi 2005, 403, Abb. 5.1–2 (gerendavázas, méret: 10×7 és 15×8 m), Abb. 5. 3.(három sor cölöppel, mérete: 14×9 m). 579 580 168 130. kép: Cölöpházak lyiségébe ásott legkésőbbi cölöpökben stb.). Ilyenkor valószínűleg a kőépület omladéka került a cölöpökbe. Forma: Alakjuk általában téglalap, ritkán négyzet, illetve szabálytalan. L. később. Rendeltetésük többnyire gazdasági melléképület, terményraktár, pajta stb. Bár egyes kutatók a földbe mélyített házakat tartják gazdasági melléképületnek és a felszíni cölöpházakat lakóépületnek,583 ez azonban a felszíni épületek kis száma és viszonylag kis mérete miatt Budaörsön nem valószínű. Egy szabályos, nagyobb épület lehetett terménytároló (L/507. obj.), a kétosztatú (L/716), illetve a nagyobb épületekben (L/761.) lakhattak is. Ha kőépületekbe ástak későbbi kis kunyhókat, biztosra vehető a lakófunkció (L/486. obj. DK-i sarka). Vannak kisebb cölöplyukcsoportok is (egy sorban, derékszögben, félkörívben). Ezek védőtetők voltak, vagy egy nagyobb épület részei, ahol a teljes alaprajz nem maradt ránk. Formák 1. Szabályos téglalap alakú, 3 sor cölöpből álló ház: L/136. obj., L/222–233. obj. (130. kép 2–3; 132. kép 2). a. Kisméretű, agyagtégla fallal: L/712. obj. (szabálytalan sorok) (131. kép 1; 132. kép 3). b. Nagyméretű, gerendavázas, belül két sor osztófal (összesen négy oszlopsor): L/761. obj. (130. kép 4; 133. kép 1). A középső sor belső osztófal volt. A bejárat ÉNyon (hiányzó cölöp vagy külső cölöp jelzi). A legkisebb méret 11 m2 (1a típ.), ez egyben a legkorábbi, 1–2. század fordulójára keltezhető építmény. A középső mé- 583 Budai Balogh 2009, 77. további irodalommal. ret 28 m 2, kora a 2. század. A többség ennél jóval nagyobb: 48–50 m2, koruk a 2–3. század. 2. Téglalap alakú, egy vagy több oldalát gerendaváz alkotja, cölöpökkel vegyesen: L/305. obj. (K-i fala gerendafal). Mérete 25,5 m2. Kora: 2. század (– 3. század?) (131. kép 4; 133. kép 2). a. Több osztatú ház: L/716. obj.: K-i és D-i oldalon gerendák, cölöplyukakkal. Középen K–Ny irányú cölöpszerkezetes osztófal. Méret: 35m2. Kora: 1–2. század (131. kép 2; 133. kép 3). b. Gerendák derékszögben (északi felén cölöpök): v/56b obj. (2. század)584 (72. kép 1–2). 1. 2. 3. Szabálytalan téglalap alakú ház, szélein rendszertelen cölöplyukakkal: III. kőépület/1–2. h. alatt (134. kép), v/15. obj. Méret: 42–45 m2. Kora: 2., illetve 2–3. század (131. kép 3; 133. kép 4). 4. Nagyméretű, téglalap alakú ház: L/559–579–560–590–618. obj. Keleti ol3. 4. dala és nyugati fala szabályos, a hosszanti falak cölöpei rendszertelenebbek. Belső osztás bizonytalan. Teljes méret: 13×9 m 131. kép: Gerendavázas házak. (117 m 2). Tájolás: K–Ny. Kora: 2. század (96. kép 3–4). 1: L/712; 2: L/712-716; 3: v/15; 4: L/305. obj. 4a. Szabályos téglalap alakú terménytároló épület: L/507. obj. Bejárat: ÉNy. Mérete 66 m 2. Kora Funkciójuk alapján védőtetők vagy takarmánytárokérdéses (130. kép 1; 132. kép 1). Funkciójuk az analógiák alapján terménytároló, ló kis építmények lehettek. Kelta telepeken gyakoriak,586 granárium. Méretük alapján egy nagyobb közösség Budaörsön 2. vagy 3. századiak, kivéve az L/2c–e cölöpöket, amelybe 4. század végi besimított kerámia került, terményeinek befogadására is alkalmasak voltak. valószínűleg a szomszédos L/32. kőépület omladékából. 5. Kisebb, téglalapot bezáró 4–6 cölöp: L/166–169. obj. (L/160. kőépület belsejében); L/706–709 (L/671 7. Egymás alatt vagy mellett egyenes sorban 3–4 cöépület belsejében).585 Méret: kb. 13–27 m 2. Koruk a löplyuk 587 (135. kép 1). Lc/36–37–38: K–Ny irányú sorban 3 db. 2–3. század, illetve 4–5. század. Kora: 2. század.588 L/97 (3 db K–Ny irányú sorban, közte L/87. gö6. Kis szögletes gazdasági építmény: L/274–277, dör): Kora: 1. század. L/297. obj. (méret: 8,4 m2). a. Derékszögben cölöpök: v/21a–d (v/25. épület belseL/335–337. obj. (3 db É–D irányú sorban). 2–(3). jében); v/96 (3 db); L/2c–e; L/358–359 (135. kép 1). századi. Tankó 2005, 17–18. ábra (Ménfőcsanak, kelta). Néha római gödrök alatt vannak korábbi cölöpök, amelyek kora bizonytalan: pl. L/681. cölöpjei esetleg bronzkoriak: L/681–631 gödrök alatt, egy É–D irányú sorban 4 cölöp (egyik szögletes, egy másik kicsit méhkas alakú). Felette lévő köves gödörben római kerámia. H.: 3,7 m. Vele párhuzamosan, 3 méterre keletre, L/680. obj. 2 db egymás alatt lévő cölöpje, késő bronzkori kerámiával. 588 Felettük Lc/39–41, ez lehet egy kis téglalap alakú épület északi sora (3×4 m, 12 m 2), de valószínűbb, hogy az Lc/21–23 félköríves sor alsó fele. 586 587 584 A ház nyugati és északi falát (osztófalát?) alkotó gerendanyom van meg. Betöltése helyenként faszenes. Ny-i gerenda meglévő h.: 10 m (délen kifut a feltárt területről), szél.: délen 40–50 cm, északon 80 cm. Átvágja a v/56d obj. szélét és északi vége befordul kelet felé. Északi gerenda meglévő h.: 1,6 m, szél.: 40 cm, mélys.: −13 cm. Déli oldalán kettő, északi felén egy cölöplyuk (átm.: 15–20 cm, −14 cm). 585 Itt van egy gerenda alapárok is. 169 1. 2. 3. L/689–90 és L/711, valamint L/752–753, majdnem egy sorban K-Ny irányban, tőlük kicsit délre az L/734. két cölöpje. Kora: 1–2. század. 8. Félkörívben egy házat öveznek: L/357 (L/360. ÉK-i oldalán [135. kép 1]); L/573–574–589 (L/575. körül). Ez esetben a földbe mélyített részt körbevevő padkát határolta a cölöpszerkezetes fal, vagy csak a bejárat felett tartotta a tetőt. Koruk: 1–2. század. a. Félkörívben: v/42a–d (4 cölöp, kora kérdéses). Lc/21–23, Lc/39–41. obj. – 6 db cölöplyuk félkörívben, némelyikben kora római kerámia (2. század).590 L/434, L/431. obj.: az L/429. árok és a 429a (ház?) keleti oldalán 5 cölöplyuk félkörívben, kettő kiugróan (talán bejárat) és nyugatra az árok másik oldalán még egy (L/431. obj.). Átm.: kb. 6 m. Kora: 2–3. század (135. kép 2). Méret, belső osztás A budaörsi épületek többnyire kisméretűek. Legkisebb a kb. 10 m2-es L/712 (és a védőtetőként szolgáló kis építmények). Az átlag 30–50 m 2, ennél kicsit nagyobb az L/507-es épület (66 m2) és jóval nagyobb (117 m 2) az L/559–560. obj., de ennek szerkezete bizonytalan, mivel csak a keleti fele és nyugati fala maradt meg teljesen. Belső osztófalként szolgált a 3 sor cölöpből álló házaknál a középső cölöpsor (l. 1, 1b, 2a forma). A padló vagy a felmenő fal különbözősége több objektumnál is feltételez legalább két helyiséget (III. kőépület 1–2. h., L/486. DK-i sarka). Ugyanígy a nagyobb terjedelmű építményekben is szükség volt belső osztófalra (4. típus). Analógia A pátyi telepen mind a cölöpszerkezetes, mind a gerendavázas felszíni házak megtalálhatók. Ezek ismertetésénél összefoglaltam az analógiáikat a késő kelta időszaktól egészen a 4. századig.591 Azóta lakóháznak tartható több helyiséges, gerendavázas építmény került elő például Albertfalváról, nagyobb (11,4×7 m), mint a budaörsi házak.592 Mursella municipium fakonstrukciós periódusánál is megigyelhető, akárcsak Budaörsön, hogy a cölöpszerkezetes házak egyik vagy másik oldalát földbe mélyített vízszintes gerendákkal is megerősítették. Ezeknél egy sor cölöp belül két helyiségre osztja az épületeket.593 Budaörsön ed- 132. kép: 1: L/507; 2: L/222; 3: L/712.obj. Lc/23: szürke hombár, Lc/40: simított, szemcsés, házi kerámia, Lc/40: kézzel formált kerámia. L/100, L/111: bronzkori gödrök, egyiknek a tetején festett római kerámia. Déli irányban még több üres (Lc/36, 37, 38, 29–34. obj.) cölöplyuk található, esetleg egy kisebb házhoz tartoztak. 591 Ottományi 2007, 177–179; kelta felszíni házakhoz l. még Tankó 2005, 46–47, 8. ábr./C 1–2; Karl 1996a, Abb. 13–16, rekonstrukciók Abb. 27. Typ. I. (négy cölöp), Typ II. (6 cölöp), Typ 3 (több cölöpös ház); Ottományi 2011, 7–9. kép (további analógiákkal); császárkori, provincián kívüli telepekhez l. Gindele – Istvánovits 2009, 83, Abb. 3–4, Typ. 2–3 (markomann háborúk után jelennek meg). 592 Beszédes 2007, 210, 4. kép. 593 Szőnyi 2002, 54, az 50. és 61. objektum. 590 L/340, 343–345. obj. É–D irányban egymás alatt lévő cölöpök, talán egy nagyobb épület keleti falát alkotják (h.: 5 m).589 2–(3). századi. L/693 (3 db É–D irányú sorban, esetleg L/716hoz tartoztak. H.: 3,5 m). Kora: 2–3. század. 589 Hozzátartozhat több kisebb cölöplyuk csoport is. DNy-on: L/362– 364, ÉNy-on L/338–339, Ny-on L/358. obj. 170 1. 3. 2. letes, derékszögű vagy félköríves védőtetős építmények a kelta telepeken igen gyakoriak.596 A császárkori Barbaricumban is előfordulnak a 2–4. században (például Csengersima-Petea).597 Budaörsön koruk bizonytalan, kora római. Pannonián belül a bennszülött, földbe mélyített házak mellett – azokat felváltva – a 2. század elejétől terjed el a felszíni lakóházak, terménytárolók stb. építése a vidéki telepeken.598 A nyugati provinciák vicusainak, telepeinek első faperiódusában ezek az alapvető lakóházak.599 4. 2. AGYAGFALAS, FELSZÍNI HÁZ (2db) A felmenő falra vastag sárga agyagréteg utal az objektum szélén. Budaörsön mindössze két ilyen ház található, egymás közelében a „Lagermax” keleti szélén. Egy nagyobb (26 m2) és egy kisebb méret (9m 2). A kisebb L/126. keskeny épü133. kép: 1: L/761. folt; 2: L/305.; let, amely biztosan nem lakóház volt. Az L/107. obj. 3: L/716. keleti gerenda folt; 4: v/15. kibontva viszont több helyiséges nagyobb lakóépület lehetett, déli oldalán egysoros kőfal erősíthette az agyagfalat dig nem kerültek elő a többi római telepen, villákban (136. kép). A fal vastagsága kb. 60 cm. Tájolásuk K– stb. előforduló nagyméretű, több cölöpsoros, általá- Ny, illetve DK–ÉNy. Koruk a 2. század, esetleg átban késő római terménytároló épületek, horreumok.594 nyúlik a Severus-korba. A kisebbik ház, amelynek faIlyen három cölöpsorból álló terménytároló találha- szerkezetű teteje volt, leégett. tó például Mosonszentmiklóson. Ugyanitt, illetve Levél községben a bennszülött falvak felszíni építményei között gerendavázas szögletes, egy-, illetve többhelyiséges építmények is előfordulnak.595 A kis féltetős, szög- 596 Tankó 2005, 46–47; Érd-Tepecs: Ottományi 2011, 7–9. kép. Gindele – Istvánovits 2009, 485, Abb. 2., Typ 1a. Budai Balogh 2009, 82; Visy 1994, 426 stb. Ezzel szemben a katonai vicusokban az első periódusra jellemzőek a cölöp és boronaházak (Kovács 1999, 147). 599 Ertel 2008, Abb. 3 (Vitudurum), Abb. 22 (Aislingen); Saalow – Wehner 2008, Abb. 6. 597 598 594 Újabb ásatások pl. Ordacsehi–Bugaszeg (Honti et al. 2002, 18–19: 4 sorban cölöpök, méret: 20×30 m); Balatonlelle-Kenderföld (Honti et al. 2004, 16–18, V. t. 5; Marton – Serlegi 2007, 143, 6. kép – téglatetővel. 595 Szőnyi 2005, 412, Abb. 5. 1–3. 171 Analógia A felmenő vályogtégla vagy vertagyag fal római építkezési mód, amely a 2. században jelenik meg Pannoniában. Mursella municipiumának „kunyhó periódusában” említ az ásató a földbe mélyített kunyhók mellett felszíni vályogépítményt tűzhellyel, a 2–3. századból.600 Kormeghatározás (11. ábra) A felszíni építmények korát nehéz meghatározni, mert a cölöplyukak többnyire üresek, kevésben maradt meg kerámiatöredék. Néha a stratigráia segít, például alul 1–2. századi ház (v/56b, L/560. obj.), beleásva 2. századi pillérbe (L/761. obj.), felette 3. századi kőépület (III. 1–2. h.) stb. Késő kelta – 1. század: Önálló felszíni építmény nincs ebből a korból, csak néhány gödör feletti védőtető tartozik ide (pl. L/134. felett). 1–2. század: két egymás melletti felszíni ház a telep déli részén (L/712, L/716. obj.) és egy cölöpsor részlete (L/689–690–734. obj.). Gödrök feletti védőtetők, illetve kis cölöplyuk csoportok is sorolhatók ide (L/87. mellett L/97, L/96. obj.). Összesen 4 db. A földbe mélyített házakat félkörívben vagy teljesen körbevevő cölöpök is ilyen korúak (L/357, L/573–574), de ezek nem önálló építmények. 2. század:60112 db (III. kőépület alatt, v/56b, L/107, Lc/21–23, Lc/36, L/136, L/221–233, L/274–277, L/305, L/335–337, L/340–345, L/559–560. obj.). 134. kép: III. kőépület 1-2. helyiségben lévő cölöpház Szőnyi 2002, 57. Ide sorolom be a „kora római” leletanyagot tartalmazó, pontosabban nem meghatározható objektumokat is. 600 601 172 2–3. század: biztos korhatározó kerámia nincs, többnyire eldönthetetlen, hogy a 2., illetve 3. század. 10 db: v/15, v/21; L/166–169, L/335–337, L/340–345, L/434, L/507, L/693, L/706–709, L/761. 4–5. század: Esetleg 4. századi a v/15. obj. téglás feltöltése és az L/2 derékszögű cölöpsora. Még ennél is későbbi, talán 5. századi az L/486. DK-i sarkába ásott objektum és az L/671. épület belsejében lévő cölöpök. 1. 2. 135. kép: 1: térképrészlet kis cölöplyuk sorokkal; 2: L/434. obj. 11. ábra: A felszíni házak korszakonkénti megoszlása 173 1. 2. 200 150 100 50 0 gödrök darabszáma százalék a perióduson belül késő kelta 1-2. sz. 2. sz. 2-3. sz. 3-4. sz. 12. ábra: A gödrök megoszlása korszakonként ill. az egyes periódusokon belül 136. kép: L/107. obj. 1: felülnézet agyagfalakkal; 2: kőfallal megtámasztott déli fal; 3: metszet a kemencénél 174 3. 10. táblázat: Felszíni házak 602 603 604 605 606 607 Téglalap Felmenő fal Cölöpszerkezet III. kőépület/1. h. alatt 602 szélein gerendafal, belül agyag 6 cölöp (+ 8 cölöp) Gerenda v/15. agyagfal + gerenda 18 É-i oldalon v/56b gerenda Osztófaltól délre 2, északra egy Ny-i oldal, É-i oldal L/107. agyagfal és D-en kőfal L/126. agyagfal Gödör Égett szerkezet paticsos, köves faszenes betöltés helyenként L/104,106. (nem egykorúak) hamus L/136, Lc/25, 29. boronafal, osztóés Lc/43–46, 50. fal agyag Tájolás Méret Kor É–D 4,5×3,3 m (15 m 2) vagy 10×4,5 (45m 2) 45 cm 2. sz. K–Ny, bejárat Ny-on 8×5,5 m (42,5 m 2) 2–3. sz., 4. sz.-i feltöltés É–D meglévő méret: 10×2 m (16 m 2) 2. sz. DK–ÉNy 5,8×4,5 m (26 m ) 2. sz. K–Ny 3,6×1,4 (2,5) m (9 m 2), 20 cm 2. sz., esetleg Severus-kor 2 6–7 db, középső oszlopban 3 középen L/161. 603 DK–ÉNy kb. 8×6 m (48 m 2) kora római, 2. sz. DK kívül L/180? É–D bejárat ÉK? 4,5×6 (11,2) m (27–50 m 2) 2–3. sz.? L/166–169, 180–181604 boronafal Ny-i sorban 3 db, K-en 2 L/221–233, 237, 426, 427. sövényfal? 3 sorban 5-5 cölöp K–Ny, bejárat ÉNy? h: 7m, szél: 4 m (28 m 2) 2. sz. L/274–77. és 297. gerendafal? 3 oldalon 2-2 cölöp bejárat É-on 3,8×2,2 m (8,4 m 2) 2. sz. L/305. boronafal Ny középen 2, ÉNy 1, É–D 5,8×4,4 m (25,5 m 2) 2. sz. L/340, 343–345.606 boronafal 4 cölöp egymás alatt (K-i fal) É–D h.: 5 m 2– (3). sz. L/486. DK-i sarok paticsfal sok cölöp gerenda a déli felé ÉNy–DK 8×5 (déli h.: 3×4 m) 5. sz. ? L/507. gerendafal téglalap alakú, körben cölöpök bejárat É-on É–D 7,2×9,2 m (66 m 2) római607 13×9m (117 m 2) 2. sz. L/559, 560, 579, 590, 618. obj. K-i fala gerenda 605 ÉK: 10 db derékszögben, belül 8, Ny-i szélén 5 L/712. agyagtégla 14 cölöp L/716. boronafal K: 2, osztófal: 3 K, D, belül L/761. boronafal 4 sorban 21 db K–Ny irányban 3 db közepén K–Ny, bejárat ÉNy 2,8×2 (4) m (8–11,2 m 2) 1–2. sz. D K–Ny h: 7 m, sz: 5 m (35 m ) 1–2. sz. K–Ny, bejárat ÉNy vagy DK 10×5 m (50 m 2) 2–3. sz. VI. GÖDRÖK A telepobjektumoknak több mint a fele a gödrökhöz tartozik (kb. 600 db).608 Ha csak önmagukban a gödrök számát nézzük, egyre növekvő tendenciát mutat, csúcspontját a 2. században éri el, majd számuk csökken a 4. századra (12. ábra). Ez tükrözi a telepet benépesítő lakosságszám változását is. Az egyes korszakokon belül általában az objektumok fele gödör.609 Keltezésüket néha terra sigillaták segítik (jóval ritkábban, mint a kőépületeknél és földbe mélyített házaknál). Betöltésük nagyon gyakran másodlagos. Az eredeti tárolóvermek később szemétgödörként funkSárga agyagpadló az 1. helyiségben. Belső gödör 3–4. századi (= L/161. obj.), lehet, hogy nem a házhoz tartozik. 604 L/160. kiszedett falú kőépület belsejében. Esetleg önálló korábbi épület. 605 A gerenda befordul nyugat felé, egy-egy cölöplyuk zárja és véget ér. 606 L/338–339. talán ugyanennek az épületnek az ÉNy-i része. DNy-ra az L/362–364, nyugatra pedig a derékszögű 358. cölöplyukak találhatók. Lehetett itt egy nagyobb felszíni épület, egyelőre tisztázatlan alaprajzzal 607 Az egyik cölöplyukban volt 1 db neolit cserép, de a neolit felszíni házaknál középső cölöpsor is szokott lenni 608 Ez a szám kicsivel több, mint a valóságban, ugyanis néhány gödröt, ha nem dönthető el a kora pontosan, két periódusba is besoroltam. 609 Késő kelta 34 db, a korszak objektumainak 50%-a, a telep gödreinek mindössze 5,5%-a. Az 1–2. századba sorolható objektumoknak kicsivel több, mint a fele (121 db, 59%) gödör (az összes gödör 20%-a), a 2. században 185 db (49%). Ez a telep összes gödrének 31%-a. A 2–3. században kicsit kevesebb (144 db, 42%, a gödrök 24%-a), a késő római korban az objektumoknak több mint a fele (55,6%) gödör (178 db, ami az összes gödör 29,6%-a). 602 603 2 cionáltak; kemence-, ház- és kőépület-omladékok kerültek a korábbi gödrökbe; planíroztak tereprendezéskor és feltöltötték őket. Ha térképre vetítve megnézzük ezeket az épületomladékkal feltöltött gödröket, gyakran megállapítható, mely közeli épület anyaga került beléjük (l. táblázat DVD-n). Néha az üledékes sárga rétegek váltakozása mutatja a lassú feltöltődést (pl. t/109, t/158, v/34. obj. stb.). Funkciójuk alapján lehetnek mély tárolóvermek, szemétgödrök, munkagödrök, néha kultikus gödrök állatcsontvázakkal, illetve agyagnyerő gödörkomplexumok. Alakjuk általában kerek, a szögletes vagy hosszúkás gödrök többnyire munkagödrök. Néha mellettük vagy bennük a védőtetőt tartó cölöpök helye is előkerül. Többségük kisebb-nagyobb sekély gödör, ezeknek vagy csak az alja maradt ránk, vagy eredetileg se voltak mélyebbek. A mély gödrök általában tárolóvermek, elkülönítésük a szemétgödröktől nehéz.610 Analógia nagyon sok helyről hozható hozzájuk. Típusba ritkán sorolták e gödröket, l. Gindele – Istvánovits 2009, 490–503, Abb. 7–20, Typ 1–7. 610 175 137. kép: Gödör formák 138. kép: Gödrök cölöplyukkal 1. Tárolóvermek611 (142. kép) Ide sorolhatók a mély, méhkas alakú tárolóvermek, 612 a mély, de nem méhkas alakúan öblösödő 613 vagy kevésbé mély, öblös614 gödrök. Faluk továbbá lehet függőleges615 vagy lefelé szűkülő, 616 esetleg lépcsőzetesen mélyült (főleg 2. századi gödrök), vagy csak egyik fala öblösödött (késő római gödrök) (137. kép). Valamennyi korban szükség volt rájuk.617 A gödrök egyharmada ide tartozik (kb. 170 db, 29%). Néha ép tárolóedény vagy nagyobb edénymaradványok is előkerültek belőlük (pl. III/5-ben késő kel- ta fazék, L/116-ban késő kelta bikónikus fazék; kora római edények pl. L/7, L/11. obj., L/560. köves gödör, XXXVII/6. obj. stb.). Használat után általában szemétgödörként hasznosították, néha állatokat is temettek bele. 611 A különböző gödrök szám szerinti felsorolását és a táblázatokat l. a DVD mellékleten. 612 Összesen kb. 58 db, a fele kora római (1–2. század: 10 db, 2. század: 16 db). Viszonylag sok még a késő római (18 db) és egyformán kevés a kelta és Severus-kor (6–8 db). 613 Kb. 22 db, majdnem egyforma arányban kora római (9 db) és késő római (12 db) és mindössze 1 db a Severus-kor. 614 Ezek néha az eredetileg mély méhkas alakú verem alsó részei, de van olyan is, ahol meg van a nyakrész beszűkülése és eredetileg se volt mélyebb. Kb. 33 gödröt, lehet ide sorolni. Az arány hasonló, mint a mély, méhkas alakú gödröknél. Legtöbb a kora római (1–2. század 2 db, 2. század 15 db), sok még a késő római (10 db) és viszonylag kevesebb a Severus-kor (6 db). Kelta nincs. 615 Lehet kisméretű, cölöplyuknál alig nagyobb, illetve mély, nagy gödör egyaránt. Kb. 42 db, valamennyi korszakban gyakori: kora római 18 db (1–2. század: 7 db, 2. század: 11 db), Severus-kor 11 db, késő római 8 db. Kelta mindössze 4 db. 616 10 db, egy kelta, 2 kora római, egy Severus kori és a többség 3–4. századi (6 db). 617 Kelta: 11 db; 1–2. század: 20 db; 2. század: 56; 2–3. század: 27 db; 3–4. század: 56 db. 176 2. Gödrök cölöplyukakkal (25 db) (138. kép; 143. kép) Védőtetőt tarthattak a gödör belsejében vagy a külső oldalán lévő cölöpök a tároló- vagy munkagödrök felett. A középső cölöp sátortetőt tartott, a két szélső csak szélfogó féltetőt. A gödör belsejében többnyire csak egy cölöp van, középen vagy a K-i sarokban (14 db).618 Külső cölöplyuk (11 db)619leggyakrabban a gödör keleti oldalán 1 db, vagy mind a két szélén egy-egy. A 2. századi L/578. objektumnál két mélyebb tároló vermet a két szélén egy-egy cölöplyuk fog közre. A késő kelta telep egyik gödrét négy cölöp övezi. Formájuk alapján lehetnek kerek tárolóvermek, vagy padkás munkagödrök. A késői időszakban néha kövekkel is körberakták belül (t/152). A téglalap vagy a hosszúkás alakú gödrök általában munkagödrök 618 Kelta: XXIVa/5 (K), L/188b (É); 1–2. század: t/128 (középen), t/129 (D), L/711 (DK); 2. század: L/81; 2–3. század: t/91 (középen), v/150 (K-en 2 db), L/388 (középen); késő római: őskori telep 115. obj. t/152 (szélén), v/30 (középen), v/131, L/62 (DK). 619 Késő kelta: L/134 (4), L/624 (DNy); 1–2. század: XXXVI/5c (K-en kettő); L/87 (2), L/141 (K,1); 2. század: t/156 (2 db), L/375 (1), L/578 (1-1); késő római: v/14 (1), v/22 (ÉK,1), L/115 (1 db, D). 139. kép: Ovális és szögletes gödrök 140. kép: Munkagödrök (12 db). Valamennyi korszakban előfordul.620 A késő kelta időszak és az 1–2. század jellemző formái (10 db), néha égett betöltéssel (XXXVI/5c, t/128). A 4. században a leggyakoribb (8 db). Analógiákat leginkább a késő kelta telepekről közöltek.621 szes fazék stb). Lehet, hogy szárítottak vagy tároltak benne valamit. Egyikben agyag szövőszéknehezék. Méret: kb. 3–5 m2, némelyik műhelynek is tartható.623 Analógia: Érd-Tepecs, késő kelta telepén van négy, padkás, hosszúkás műhely egy sorban, amelyek mérete (4–6 m2) és formája is hasonló. Egyikben cölöplyuk, de az már nagyobb (10 m2).624 A kora római Budatétényben a hasonló formájú 1972/8. objektumot az ásató ipari jellegű objektumnak, áztatóteknőnek nevezi (3×1 m). Oldalfala rézsűs, alja egyenes, egyik felén padka.625 A patak menti déli részen is vannak hosszúkás, majdnem szögletes munkagödrök. Pl. L/349. gödör (139. kép 4), az L/324. ház közelében, illetve az L/624. padkás, külső cölöplyukas gödör az L/615. háztól délre. Ovális, hosszúkás mély gödör az L/134. obj., benne nagy paticstömb. Körülötte négy cölöplyuk tartotta a védőtetőt (144. kép 2; 139. kép 1). Égett betöltésében félkész csontbogozó – esetleg csontműhely hulladéka, vaskapa és egygombos, erősproi lú ibula. Jellemzőek még a nagy kerek, padkás munkagödrök is a kelta időszakra (L/116, L/348 [140. kép 3–4], L/446. obj.). 3. Munkagödrök (144. kép) Formájuk lehet kerek vagy hosszúkás, néha téglalap alakú. Gyakori a belső padka (17 obj.), továbbá a védőtetőt tartó cölöpök (15 db). A késő kelta, illetve a késő római periódusra jellemzők leginkább. Több csoportot is megigyelhetünk. Késő kelta: (12 db). Hosszú, keskeny padkás munkagödrök: a telep ÉK-i szélén a XXXVIII/15. obj.622 Nyugatabbra a XXIII/11, XXIVa/4. obj. (cölöppel) egy sorban, K–Ny irányban, közöttük a távolság kb. 20 méter. Kicsit délebbre a következő L/205. obj. (közepén felül paticsfolttal) és jóval keletebbre az É–D tájolású L/130. obj. (140. kép 1–2). Bennük gyakran majdnem ép edények (festett sávos, tojás alakú szürke edény, duzzadt peremű tál, kézzel formált bütyökdí620 Kelta 4 db; 1–2. század: 6 db; 2. század: 5 db; 2–3. század: 2 db; 3–4. század (8 db). 621 Ottományi 2011 (Érd-Tepecs) 5 kép; Ottományi 2009a, 4. kép 3 (Budakalász, közepén egy cölöp tartotta a tetőt); Honti et al. 2004, 60 stb. 622 Tőle 10 méterre nyugatra a XXXVIII/23, hasonlóan hosszúkás, de sekély, kora római munkagödör. 623 XXIVa/4. mérete alapján műhely (C1d), mellette a belső cölöplyukas XXIVa/5. munkagödör. 624 Ottományi 2011, 10–11. kép. 625 Szirmai 1978, 55, 2. kép 8, 3. kép 3. Méret: 3×1 m. 177 Égett szélű, a két külső cölöplyukkal rendelkező XXXVI/5c gödör, talán tűzhely volt, vagy égettek benne valamit (138. kép 6). A szögletes, hosszúkás gödrök rendeltetése, ha nincs se padkája, se felette tetőt tartó cölöpe, kérdéses (pl. v/31, L/66, 255. obj. stb.) (139. kép 5). 2. század (10 db): A padkás munkagödrök közül a XXXVIII/23. gödör átnyúlhat a 2. századba is. Kerek, mély munkagödörrel rendelkező, lépcsőzetesen padkás az L/514. obj. (140. kép 5). A szintén lépcsőzetesen mélyülő L/81. gödör, közös foltban található egy másik, kerek gödörrel (L/86. obj.). A déli részen egymás közelében két cölöplyukas gödör, egyikben padka is volt (L/375, 388. obj.). A sekély, hosszúkás gödrök között lehetnek munkaés szemétgödrök egyaránt (pl. L/697, 707; t/63. obj.). L. még a hosszú keskeny árokszerű gödröket (L/35, L/712a). 2–3. század (9 db): Cölöplyukas, ovális gödrök a t/91, v/150, L/388. obj. 141. kép: 1-3: Égett betöltésű gödrök; 4: XXII/9. gödör kőpárkánnyal; Padkás, hosszúkás gödör 5-6: kövekkel körberakott gödrök. a v/130. obj., a többi szögletes gödör funkciója bi1–2. század (12 db): A legtöbb ide tartozó gödör a zonytalan (t/27, t/140(?), L/15, L/92, L/721. obj.). telep ÉK-i szélén található. Hosszúkás, téglalap alakú 3–4. század: kb. 15 db. A telep ÉK-i részén több gödrök: XXXVIII/23, t/128 és t/129. obj. (138. kép nagy kerek vagy alaktalan gödör van, némelyik pad3). Ez utóbbi kettőben cölöplyuk is található (egyik- kás, befelé lejtős aljú stb. Nehezen dönthető el, hogy nek a közepén, másiknak a déli végében). Tájolás: munkagödör, műhely, néha a nagyobbak anyagnyerő É–D (2), K–Ny (1), méret: 4–5 m2 között. Velük egy komplexumok (pl. t/47. obj.). Szabályos kerek, padsorban (ÉK–DNy irányban) a t/148. ugyancsak ová- kás gödör is előfordul (XXII/9, t/60. obj.). Az ovális, lis gödör, de kicsit nagyobb, így be lett sorolva mű- hosszúkás munkagödör is gyakori forma. Ezen belül helynek (C/1. típ.). Nyugati oldalán a t/164. téglalap ki kell emelni a tapasztott aljú és salakkal, égett omlaalakú gödör. Dél felé egy ovális padkás munkagödör, dékkal feltöltött t/15. objektumot, amely mérete (4,8 kora kérdéses (t/150. obj., [139. kép 3]). m 2) alapján csak munkagödör lehetett, a mellette lévő Ugyancsak cölöplyukkal rendelkezik a telep déli t/14. műhelyhez csatlakozva (139. kép 2). További ovárészén lévő L/711. ovális gödör, tetején későbbi ál- lis gödrök padkával a XXIII/12b–c, v/68 (felül sok állatcsonttal) és az őskori telep 261. obj. Szögletes gölatcsontváz. dör cölöplyukkal: v/22 (138. kép 4), v/131. obj., egyik- 178 1. 4. 2. 5. 3. 6. 142. kép: Tároló vermek. 1-2: L/781. metszet és kibontva; 3: III/10; 4: L/133; 5: L/142; 6: L/578. gödör őrlőkővel ben salak jelzi a funkciót. Kerek gödör cölöplyukkal ti.626 Sekély ovális gödrök ebben az időszakban is előpl. őskori telep 115, v/30. obj. A sok állatcsont, le- fordulnak (t/3, 10, 24, v/18–19. obj.). A leletanyagot tekintve munka gödörre utalhatnának nyomatos patics stb. alapján ezeket később hulladékgödörként hasznosították. Némelyikben szögletes gö- az ép őrlőkövek, melyek többnyire a kora római gödrök dörben állatkoponya (L/626), állatvégtagok eltemetve (L/62), amely a kultikus áldozat lehetőségét is felve- 626 L/62 gödör meszes betöltése még magyarázatra szorul (144. kép 3) 179 1. 2. 3. 4. 143. kép: Gödrök cölöplyukakkal. 1: L/624. obj. folt; 2: L/711. cölöplyuk folt; 3: t/128. metszet; 4: XXXVI/5c kibontva. 180 alján (L/188 ház közepén, L/401 ház kiugró gödörben, L/411, t/156. gödrökben), néha a tetején, lezárásként jelentkeznek (L/578.3. gödör); 142. kép 6. A késő római korban ritkább (XXIII/12). Ugyanakkor szinte valamennyi méhkas alakú tároló verem, melyben inkább tárolták, mint őrölték a gabonát. Így e kövek csak a közeli házakban folyó házi ipart bizonyítják (147. kép 5–6). Hasonló a helyzet az orsógombokkal is.627 A szövőszéknehezékek némelyike jellegzetes formájú munkagödörből került elő pl. XXIII/11 (kelta). A fenőkövek – bár többségük házból és épületből jött elő – tartozhattak esetleg munkagödörhöz is.628 Főleg, ha a gödörforma is erre utal (pl. v/131. szögletes, cölöplyukas gödör). A salakok munkagödröt ill. műhely melletti szemétgödröt egyaránt jelezhetnek. Jellegzetes formája vagy leletanyaga alapján kb. 60 munkagödröt különíthetünk el, a valóságban ennél biztos, hogy jóval több volt. 3a. Hosszú, keskeny, árokszerű „gödör” (144. kép 6) Jellegzetes hosszú, keskeny, mély forma, vége lekerekedik, lefelé kissé szűkül. Többnyire valamely más objektum alatt került elő. Funkciója kérdéses. 629 Kora római. • Késő római kőomladékos gödör alatt a L/35. objektumban. Kora római (kelta szürke és kézzel formált kerámia). Iránya K–Ny. Meglévő hossza 2 m (befut a kövek alá), szélessége 50–60 cm, alja −115 cm. • Kora római felszíni ház alatt (L/712a. obj.). Lefelé szűkül, két szélén agyagos csík. Benne 1–2. századi kora római kerámia. Iránya: É–D. H.: 6,8 m, szél.: 70 cm, mélység: −126 cm. Esetleg köze van a déli oldalán lévő gerendavázas házhoz (L/716), bár egy gerenda alapárok nem ilyen mély és lefelé szűkülő. Analógiaként megemlíthetjük az Érd 16. lh.-n, a Benta-patak partján feltárt kora római település hasonló gödreit. 4. Szemétgödör Formája többnyire kerek, de lehet ovális is.630 Mélységük változó, ide tartozhatott a sok kis sekély gödör is. 627 Késő kelta: L/30. gödörben több db, L/130. gödör, L/270. 3. h. gödör, t/104. gödör (t/126 ház közelében); 1. század: L/66. gödör (L/37– 65 házak között); 2. század: L/188a gödörben a hasonló korú ház mellett, L/465. gödörben a L/462. ház mellett, L/558. gödör az L/560. felszíni ház mellett; Késő római: L/217. gödör. 628 Késő kelta pl. L/30. középső gödör; kora római pl. L/14, L/163, v/55. obj.; Késő római pl. őskori telep 80. gödör, XIX/27. obj. Formát tekintve többségük tároló verem, köves betöltésük alapján már szemétgödörként használták, vagy feltöltötték őket. Munkagödörhöz tartozhatott az L/615. ház középső gödrében. 629 A rézkorban a hasonló, keskeny, mély gödröket cserzőgödröknek tartják. L. Törökbálint-Égett völgy: Rajna A.: Bőrmegmunkálás egy törökbálinti rézkori telepen. In: Képek a múltból. Szerk.: Ottományi K. Szentendre, 2008, 23; Császárkori barbár telepről közöltek hasonlókat, l. Csengersima-Petea. Gindele – Istvánovits 1999, 503, Abb.20. Typ 6.2. 630 Ovális gödör összesen 30 db, ebből padkás munkagödör 6 db, cölöplyukas 5 db, a többi esetleg szemétgödör. L. a DVD mellékleten. 1. 2. 4. 3. 5. 6. 144. kép: Munkagödrök. 1: L/205; 2: L/134; 3: L/62; 4: L/375; 5: t/150; 6: L/712a. obj. Használat után a mély tárolóvermeket is hulladékgödörként hasznosították. Planírozáskor ház és épületomladékkal töltötték fel őket. 4a. Gödrök égett, kemence-, házomladékkal feltöltve (145. kép) Égett betöltésű gödör, paticsos, hamus sávokkal sok van. Amelyikben viszont tapasztott patics- 181 70 52,5 35 17,5 0 köves gödrök 1-2. sz. 2. sz. 2-3. sz. 3-4. sz. Za 14. ábra 145. kép: Égett betöltésű gödrök. 1: v/85. obj; 2: L/600a. obj. 60 45 30 15 Kemenceomladékkal feltöltött gödrök az 1. századból pl. L/598. obj., 2. századi gödrök pl. XIX/35, L/600a, Severus-kori patics folt pl. L/756. gödörben, 4. századi gödör pl. v/85. obj., L/527. 1. h. agyag tapasztásos gödre. Némelyik a római koron belül pontosabban nem keltezhető (L/38, L/413. obj.). Házomladékra utaló agyag- és paticstömbök több gödörben is előfordulnak. Némelyiknél a mellette lévő ház vagy épület jelzi, honnan származik a betöltés. Kelta gödörben pl. L/134. obj., L/561. obj. (L/560–401, 1. századi házak között); római gödörben pl.189. obj., L/128 (a kora római L/126. ház mellett), L/206 (az L/204. ház mellett), L/600a (L/600. kőépületnél), L/662 (L/653. ház mellett), L/781. obj. (1. századi gödörben, egy 2. századi ház alatt). Vesszőlenyomatos paticsdarabok a 2. századi L /352. gödörből, az L/360. ház mellett. A többség késő római gödörből: 204. obj., v/85, v/131, L/449 (L/527. kőépület mellett), L/638 (L/639. vagy 486. épület omladékkal feltöltve), L/732. obj. Műhelyek omladékára utalnak a salakot tartalmazó gödrök. Főleg a telep ÉK-i részén kerültek ilyenek elő, a késő római időszakból: t/1, 3, 8, 13/1, 14, 15, 115a; v/17; L/480. obj. (114. kép 2). 4b. Gödrök épületomladékkal631 (146. kép 5–6; 147. kép) Nagyon sok gödörben található épületomladék. Planímunka gödör roztak egy-egy újabb épület építése előtt, vagy az épükelta letek pusztulási omladékával töltődtek fel a környező 1-2. sz. forduló 2. sz. gödrök. Gyakran keveredik a gödör korábbi betöltése a Severus kor 3-4. sz. későbbi feltöltés anyagával. Kb. 135 ilyen gödör található a telepen, koruk a markomann háborúk végétől a 13. ábra 4. század végéig terjed. Kora római gödörnek többnyire csak a tetején van későbbi köves planírozás (14. ábra).632 tömbök, faszén darabok, vastag, égett rétegek taVan sok olyan gödör, amelynek csak az alján van lálhatók, azokat vagy kemence/tűzhely omladé- egy nagy kő, illetve a tetején néhány kő, de nem kötároló verem 0 kával, vagy pedig leégett házak maradványaival töltötték fel. Ez utóbbiakra a lenyomatos paticsdarabok utalnak. Ha kő és tégla is van benne, akkor kőépület-omladékról van szó (141. kép 1– 3). 182 631 Kb. a gödrök fele ide tartozik. A részletes felsorolást és táblázatot l. a DVD-n. 632 1–2. század: 5%; 2. századi gödör 22%; Severus-kor: 24%; Késő római feltöltés: 52,5%. Ez utóbbiból 6 db az 5. század elejére is tehető. 1. 4. 2. 5. 3. 6. 146. kép: Köves gödrök. 1: L/300; 2: v/8; 3: L/496; 4: L/516; 5: 80. obj. ; 6: L/32.2. h. ÉNy-i gödör teteje. Ilyenkor csak planíroztak a korábbi gödrök felett és nem korabeli gödröt töltöttek fel teljesen. 633 Köves betöltés alatt lehet állatcsontváz (pl. L/62, ves a teljes betöltése (kb. 88 db). Sok gödörben a kö- L/91, L/488, L/505, L/626, L/628, L/631, L/655, vek mellett kevés tegula is előfordul (kb. 66 db). Jelez- L/743. obj. stb.), embercsontváz (L/306, L/487, ve, hogy a környező épületek valamelyikének tégla te- L/515, L/674. obj. stb.). teje lehetett. Habarcs is előkerülhet (pl. L/722. obj.). 633 Esetleg késő bronzkori gödör tetején vannak kövek (L/111, L/556. obj.), rézkori gödör tetején téglák (III. kőépület/3.obj.). 183 1. 4. 2. 5. 3. 147. kép: Köves betöltésű gödrök. 1: L/675; 2: v/60; 3: XIX/32; 4: t/178; 5: t/156. őrlőkővel az alján; 6: L/411. őrlőkővel a tetején. A feliratos vagy faragott kövek egy külön fejezetet érdemelnek, feldolgozásuk folyamatban, így itt csak megemlítem, hogy párkánytöredékek (XXII/9, L/749; [141. kép 4]), oltártöredékek (v/130, L/421. obj.), feliratok (t/92), egyéb faragott nagy kövek (XX/6, XXII/10, L/541a, L/621, őskori telep 80, 168. 184 6. obj. stb.), sőt egy esetben kis bélyeges téglatöredék (t/75. obj.) is került elő a telep gödreiből. 4c. Kövekkel körberakott gödrök (141. kép 5–6; 146. kép 1–4) Van egy érdekes késő római gödörcsoport, amelynek szélét legalul vagy magasabban egy keskeny padkán kövek övezik (a betöltésében is sok kő van). Itt lehet, hogy valami funkciót töltött be a kövezés és nem egyszerű- en feltöltés. Pl. t/152 (3–4. század), v/8 (3–4. század), házikedvencek eltemetésének szokása a legvalószíL/300 (római), L/456 (2. század), L/496 (4. század), nűbb, főleg, ha emberi vázzal együtt szerepel. Pl. a göL/516 (Severus-kori sigillata), L/637 (3–4. század). dör alján van a teljes csontváz (L/628) ill. embert is temettek fölé (L/484, L/504. obj.). 5. Állatcsontvázas gödrök (33 db) A telep nyugati felén több ilyen csoport is találha(148–150. kép; 153. kép) tó (153. kép) 636 A telep északi szélén lévő kutyacsontBennük főleg kutya, sertés, juh, szarvasmarha vagy ló vázas gödrök is valószínűleg késő rómaiak (XXI/6, csontjai. Teljes csontváz csak a gödrök 64%-ában volt, XXII/15. obj.). a többiben főleg koponyák s végtagcsontok. A részleRitka a 2–3. századi gödör, Severus-kori sigillatával ges vagy teljes állatcsontvázak mellett többnyire sze- keltezve. A csontvázak gödörbe kerülésének ideje itt is repelnek más állatok apróbb csontjai is, amelyek alátá- kérdéses. Például a t/105. kora római lócsontvázas gödör masztják, hogy a gödrök többségét, mielőtt csontváz valószínűleg a Severus-korban töltődött fel. Az L/505. került bele, szemétgödörként használták. obj. két kutya csontváza mellett jellegtelen római keráA gödrökbe temetett állatcsontvázak a korai, kel- mia és 2–3. századi sigillaták a kövek között, lehet akár ta – 1. századi, illetve a késői, 4. századi időszakra jel- késő római is. A Severus-korban feltöltött v/145. ház halemzőek (15. ábra). A két korszak az eltemetett állat- mus, köves betöltésű gödre állatkoponyákkal talán építéfajok alapján is elkülöníthető. A korai időszak sok- si áldozat. Keltező anyag nélkül is elég sok csontváz kekal változatosabb: juh (3), sertés (2), szarvasmarha (2), rült elő (L/177, L/628, L/741, L/742. obj.). Kövek mind kutya (2), ló (1). E korai időszak gödreibe nem hulla- a korai, mind a késői időszak állatcsontvázas gödrei fedékként, hanem eltemetve, talán kultikus áldozatként lett előfordulnak. Néha csak egy-egy koponya, állkapocs, – vagy kutyák esetében mint házi kedvenc – kerül- vagy végtagcsont kerül a gödörbe (pl. v/145, L/32, L/62, tek a csontvázak. Nyújtott helyzetben önálló sír rit- L/292, L/626, L/741. obj.). ka (t/137, t/141, t/171, L/177. obj.). Az L/711. hoszszúkás, téglalap alakú gödör tetején voltak a csontok, Analógia alatta korábbi cölöplyuk. Többségüket egy kerek gö- A késő kelta, 1. századi telepeken máshol is előfordörbe zsugorítva helyezték (pl. L/202), vagy félig fel- dulnak áldozati gödrök, ember- vagy állatcsontok kötöltött gödörbe dobták (pl. III/5. obj., L/91, L/477. vekkel együtt (szarvasagancsok, kutyacsontváz, emobj.). Ez utóbbi esetben már nehezen állapítható meg, beri koponya vagy csontváz stb.). L. Békásmegyer hogy a kelta – kora római tárolóverembe mikor kerül- (Névtelen u.), Nagytétény, Érd-Tepecs, Balatonlellehetett bele az állatcsontváz (150. kép). Egyik csoport- Kenderföld stb.637 A római vicusok első periódusában juk a telep ÉK-i szélén (t/137, t/141, t/171).634 A t/85a is találunk hasonlót (pl. Wiesloch).638 A római korban és t/105. kora római gödrei is egymás közelében ta- házi kedvencként is gyakran temettek el kutyákat.639 A 4–5. századi telepeken is gyakoriak az állatlálhatók (koponya, illetve teljes csontváz). A XIX/18. gödörben nagy kő alatt egy koponya, kora kérdéses, csontvázas gödrök (pl. Torbágy), esetleg a telep puszde biztosan kultikus áldozat. Itt a kutatóárkokban az tulásakor, külső támadás idején keletkeztek.640 A késő szarmata telepeken rituális, mágikus jelenészaki részen több, keltező leletanyag nélküli csontvázas gödör is előfordul. Tájolásuk ÉNy–DK. Egy má- tőségűnek tartják őket,641 császárkori germán telepesik csoport a telep déli részén (L/711, L/744. obj.). Az ken is előfordul.642 L/778. objektumban (gödörfolt nélkül) állatszarv mellett emberi koponya. Ez is biztosan áldozati gödör volt. A késő római korban általában már félig feltöltő- 636 Pl. L/477 (kora római?), L/488, L/505. obj., ill. tőlük délebbre az L/626, L/628, L/631, L/655. gödrök. Egy másik csoport kora bizonydött szemétgödrök tetejébe teszik az állatokat, sok- talan, gödreinek fele késő római (L/741, 743), fele korai (L/742, L/744). szor kőomladék is van felette. Ezek is lehetnek kulti- Az eltemetett állatok alapján sertés, kutya, lehet, hogy az egész csoport századi. Egyedül áll az L/236. gödör. kus áldozatok, például ha csak egy szarv van a gödör 1–2. 637 Szilas 2002, 120, 5. kép; Szilas G.: Többrétegű őskori lelőhely feltáalján (L/62. obj.), vagy koponya a tetején (L/32.2.h.), rása a békásmegyeri Duna-parton. Aqfüz 14 (2008) 101–102; Ottományi de valószínűbb, hogy szemétgödörként használták a 2011, 4. kép/1–4; Marton – Serlegi 2007, 142–143, 129. kép. 638 korábbi tárolóvermeket. Állatfajok szempontjából 639 Hensen 1999, 84, Abb. 5. Daróczi-Szabó M.: Római kutyatemetkezés Aquincumban. sokkal egységesebb a kép, mint a korai periódusban: BudRég 39 (2005) 129–135. valamennyi teljes váz kutya (11 obj.). Néha más ál- 640 Ottományi 2008, 139; Vaday 1997, 86. 641 Kulcsár V.: A Kárpát-medencei szarmaták temetkezési szokálattal együtt temetik el, pl. juh és kutya (L/488), sersai. Aszód, 1998, 72; Szalontai Cs. – Tóth K.: Előzetes jelentés a 635 tés és kutya (L/743). A kutyákkal kapcsolatban a Szeged-Kiskundorozsma határában végzett szarmata kori település- és 634 Koruk bizonytalan, valószínűleg az 1. század. Bár lehet, hogy csak az alattuk lévő gödör korai és az állattemetkezés késő római. 635 Van két bizonytalan korú objektum is, Egyikben ló (t/105. obj.), másikban sertés (L/742). Inkább kora rómaiak. temető feltárásról. Hadak útján. Szeged 2000, 64, 4. kép 4; Korom A.: Régészeti kutatások az M0 körgyűrű keleti szektorának 06. lelőhelyén, AqFüz 12 (2006) 189. 642 Csengeri P. – Pusztai T.: Császárkori germán település a Hernádvölgyében. HOMÉ XLVII (2008) 97, 8. kép (17 gödörben volt kutyacsontváz). 185 148. kép: Állatcsontvázas gödrök 186 1. 4. 2. 5. 3. 6. 149. kép: Állatcsontvázas gödrök. 1: L/177; 2: L/484; 3: XXII/15.; 4: L/628; 5: t/105; 6: L/626. obj. 187 150. kép: III. kőépület/5. gödör állatcsontvázzal 188 11. táblázat: Állatcsontvázas gödrök643 643 644 645 646 647 648 649 650 Obj.-szám Gödörforma XIX/18. 644 gödör, −32 cm XXI/6. gödör gödör XXII/15. gödör, −35 cm III. kőépület/5. gödör 651 652653 654 655 656 657 658 659 660 661 Csontváz helyzete Fajta Leletanyag Tetején, nagy kő alatt állatkopo- Szarvasmarha koponya, macsnya (−13 cm) ka 645 Tájolás Kora nincs római mázas, fekete simított kerámia 4. sz. második fele csontok: −26–32 cm, gödör egyik két kutya teljes váza 646 felében nincs 4. sz. ? tárolóverem, −150 cm felül −45 cm, alatta paticsos, hamus réteg két kutya teljes váza 647 felül mázas, alul kelta t/11a 10–11. objektumok között nyújtva, nem gödörben Kutya teljes váza 649 t/85a tárolóverem −120 cm állatkoponya bontáskor −60 cm ló, szarvasmarha, kutya 650 dák jellegű kerámia 1–2. sz. t/105. tárolóverem, alja −130 cm csontváz felül −55–80 cm-nél lócsontváz 351 Severus TS, festett, dák füles csésze 2. sz.-i gödör, későbbi csontváz t/137. agyagnyerő gödör alján állat csontváz szarvasmarha ÉNy–DK 1. sz. t/141. foltja nincs felszínen juh teljes váza ÉNy–DK 1–2. sz.? t/171. folt nélkül a t/139. gödörkomplexum Ny-i szélén felszínén állatcsontváz szarvasmarhaváz 653 ÉNy–DK sz. v/39. kőomladék gödör felett koponya és kőomladék szarvasmarha- koponya, lóláb festett 2. sz.-i gödör felett későbbi omladék v/68. gödör, −75 cm tetején több csontvázrészlet (−45 cm-ig) 3 szarvasmarha, kutya, róka, sertés 654 késői festett késő római v/145. ház közepén ház feltöltése kőépület-omladékkal, közte hamus gödör hamus, köves gödör állatkoponyákkal 3 szarvasmarha, 2 ló, sertés, juh655 Severus-kori TS (1. ásónyomból) 2–3. sz. L/32. 2. h. É-i sarokban köves gödör gödör tetején állatkoponya és kövek gímszarvasagancs, szarvasmarha-medence, -végtag mázas, besimított 4–5. sz. L/62. szögletes, meszes betöltésű gödör alján állatvégtag, felette kövek 2 szarvasmarha, 4 juh, kecske, ló, sertés, kutya, lúd 656 Antoninus–Severus, festett, mázas, simított 4. sz. második fele L/91. gödör (−48 cm) kövek alatt csontváz (−22 cm) 2 kutya csontváz, Szarvasmarha csontok alul simított, festett, kéz- É–D zel formált 2. sz.-i gödör, csontváz későbbi. L/149. épület épület É-i fala alatt téglalap alakú gödör több csontváz −18–45 cm szarvasmarhák, juhok, kecske, lovak, sertések, kutya, nyúl 657 dák kézzel formált É–D 2. sz. L/177. hosszúkás sírgödör oldalra fektetett csontváz (−11 cm) Juh teljes váza ÉK–DNy 2. sz. ? L/202. gödör, −10 cm zsugorítva belehajtogatták 2 kutya teljes váza L/236. Tároló verem (−176) felső részén csontváz (−125 cm) Kutya teljes váza, szarvasmarha, besimított, festett, zöldmázas sertés csontok késő római csontváz, korábbi gödör Felső harmadában állat csontváz kutya 652 K–Ny K–Ny dák füles csésze, festett besimított, kézzel formált kelta, 4. sz.?648 ? 1. sz. L/419. Méhkas alakú (-165) Kutya teljes váza658 simított, kézzel formált 1–2. sz. L/477. ovális gödör (−110 cm), felül égett állatcsontváz gerincoszlopa (−90 cm) csontnál 1 db kő Juh gerince, sertés, kutya, tyúk659 simított, Vespasianus TS K–Ny 1. sz. L/488. kerek, mély (−150 cm), felül kövek alján csontvázak −134 cm és 150 cm-nél Kutya hiányos csontváza, juh teljes váza 660 mázas, festett, simított 4. sz. 2. fele L/505. kerek, mély (−130) felül és bontáskor kövek, patics, csontváz az alsó felében Szarvasmarha, kecske, sertés ko- festett, szürke, Hadriaponya és végtagok nus –Antoninus –Severus TS L/567. kerek, −58 cm egy nagy kő és csontok Sertés teljes váza661 behúzott peremű tál, kézzel formált 1–2. sz. L/626. hosszúkás, −61 cm csontok a felső részén, kevés kő, tegula Ló koponya és végtagok, szarvasmarha végtagok mázas, simított, proi lállt 4. sz. L/628. ívelt falú tároló gödör (−33 cm), te- csontváz a legalján (22–33 cm) tején kevés kő kutyaváz és szarvasmarha, hal-, madárcsontok mázas, házi kerámia tál 643 Vastag betűvel emeltem ki a teljes vázat tartalmazó gödröket. Az embercsontokkal együtt lévő állatcsontvázas gödröket l. a következő táblázatban. 644 Mellette lévő árokban, kelet felé egyvonalban a XX/12. objektumban is van egy állatcsontváz a tetején, ugyancsak keltező melléklet nélkül. A XXV/3. obj. is ismeretlen korú állatcsontváz (talán ló). 645 Az állatcsontok meghatározását Körösi Andreának köszönöm. Szarvasmarha: 1 kifejlett egyed koponyája, állkapocs, végtagokkal (bőrben maradó csontokkal), szarvcsapok; macska 1 iatal egyed (állkapocs, combcsont). 646 Kutya: 2 egyed teljes váza; sertés 1 egyed (állkapocs); szarvasmarha apró csonttöredékek a betöltésből. 647 Kutya: 2 kifejlett egyed teljes váza koponyával: 1 kistestű és egy magas testalkatú. A magas egyed igen idős, koponyáján több sérülés begyógyult nyoma látható, fogak gyökérig kopottak, 1 szemfog kiesett, helye benőtt, kan kutya. A kistestű egyed kifejlett, de nem öreg; szarvasmarha: 1 egyed (végtagcsontok, csigolyák); gímszarvas (végtag csontok); ló (iatal, végtagcsontok); sertés (1 koca combcsont és állkapocs). 648 Egymásba ásva két gödör, mázas kerámia keltezheti a sekélyebb felső gödröt és akkor a kutyacsontváz kelta –1. századi. 649 Kutya: 1 kifejlett egyed teljes váza koponyával (közepes testalkat); szarvasmarha: 2 egyed végtagcsontjai; sertés: 1 egyed medence; juh: 1 egyed szarvcsap és végtagcsontok 650 Szarvasmarha: 2 egyed végtagcsontok; ló: egy igen idős kanca koponyája; sertés: 1 egyed foga; kecske: 1 egyed szarvcsap; kutya: 1 iatal, 4–5 hónapos egyed koponyája. 3–4. sz. K–Ny késő római 651 Ló: egy közepes testalkatú egyed (koponya, bordák, csigolyák, végtagcsontok); szarvasmarha: 1 iatal egyed végtagcsontok; sertés: 3 egyed (2 iatal és egy kifejlett, koponya, állkapocs, végtag). 652 Szarvasmarha 1 egyed (végtagok, koponya); juh 1–2 egyed (állkapocs, végtag); kutya 1 kifejlett egyed állkapcsa. 653 Közepes testalkatú ökör koponyája és a váz első fele. 654 Szarvasmarha 3 egyed (2 kifejlett és 1 iatal: koponya, 2 állkapocs,1 teljes baloldali végtag (nagyközepes testalkatú tehén), néhány csigolya és medencecsont). Kutya: 1 kifejlett egyed állkapcsa. Róka: 1 kifejlett egyed koponyatöredéke. Sertés: 1 iatal egyed koponyatöredéke. 655 Szarvasmarha: 3 egyed (2 koponya, állkapocs, több végtag); Kiskérődző (1 koponya); ló 2 egyed (2 koponya és végtagok); sertés: 1 kifejlett koca (koponya, állkapocs); juh: 1 kifejlett egyed (állkapocs, medence) 656 2 szarvasmarha (koponya, végtagok), 1 ló (fogak, végtagok), 1 sertés (koponya, végtagok), 4 juh (állkapocs, végtagok), 1 kecske (koponya szarvcsappal), 1 kutya végtagcsontjai, 1 házilúd végtagcsontjai. 657 A 6 szarvasmarha nem összetartozó váz, de minden testrészről vannak csontok. 2 juh, kecske, 4 ló, 3 sertés: koponya és végtag csontok. Kutya és nyúl kisebb csontok (lapocka, borda, végtag). 658 Szarvasmarha, sertés, juh, ló, gímszarvas végtag, állkapocs és lapocka csontok 659 Juh csigolyák, medence, végtagok; A többiből borda, fog, végtag csontok. 660 Szarvasmarha, ló és még egy juh végtag s kisebb csontjai. 661 6 hónapnál iatalabb sertés teljes váza, 1 éves sertés végtag csontjai; szarvasmarha és kutya csontok. 189 Obj.-szám Gödörforma Csontváz helyzete Fajta Leletanyag Tájolás Kora L/631. kövek alatt kerek gödör kövek között csontváz (+9+19 cm) Kutya teljes váza, szarvasmarha, Simított sertés, ló csontok. L/655. gödör, −60 cm (sóder, apró kő) állatcsontváz egyik sarokba dob- Kutyaváz, szarvasmarha, juh, va -37 cm sertés csontok nincs L/711. hosszúkás gödör, −19 cm felül állatcsontok (kevés kő és tégla) dák csésze, festett, simított L/741. kerek, sekély, −16 cm tetején állatcsontok, benne kevés koponya és végtag csontok kő és hamu L/742. nagy gödör, −12 cm egyik sarkában felül (-1 cm) Fiatal sertés teljes váza, szarvas- nincs marha koponya, végtagok K–Ny 1. sz. ?, késő római? L/743. padkás tároló verem, −65 cm padkán, hamus, kövek között, -15 cm Kutyaváz koponya nélkül, sertés teljes váza festett, fekete simított Ny–K 4. sz. L/744. kis, sekély gödör, −5 cm állatcsontváz (nem teljes) szarvasmarha simított, kézzel formált, szemcsés fedő Ny–K 1–2. sz. szarvasmarha, juh, 2 ló 662 6. Embercsontvázas gödrök (12 obj.) (151–152. kép) 662 A 12 embercsontvázas gödörből 10 a késő római korra tehető (15. ábra). A 4. században, főleg a végén, egyre gyakoribbak lesznek a gödrökbe bedobált vagy beletemetett zsugorított csontvázak. Néha részleges csontváz, például korábbi gödör tetején lábszárak (t/50. obj.), kövek között gyerekcsontok (L/515.) stb. Általában azonban zsugorítva az egész csontváz a gödörben található. Néha csoportosan helyezkednek el. A „Lagermax” ÉNy-i sávjában egy sorban néhány ember- és állatcsontvázas gödör: L/484, 487, 488, 504, 505, 515, 548. obj. Ebből 5 embercsontváz. Közülük kettőben (L/484. és L/504. obj.) a csontváz alá kutyát is temettek663 (153. kép). Nem mindig temetkezés céljára ásták e gödröket, néha úgy kellett belepréselniük a csontvázat, máskor meg csak a gödör egyik sarkába tették és a többi része üres maradt (L/487, L/548. obj.). Valószínű, hogy korábbi tárolóvermeket, már felhagyott, részben feltöltődött szemétgödröket használtak fel e célból. Erre utal, hogy ritka a gödör alján lévő csontváz (L/487. obj.), inkább a már korábban félig feltöltődött gödör tetejére tették. A halottak zsugorított helyzete valószínűleg a gödör kerek formájából adódik (az őskortól kezdődően alkalmazták ezt a temetési módot). Lehet teljesen zsugorítva oldalra fektetve, de többnyire felsőteste háton fekszik és csak a lábát hajtják be térdben, hogy beleférjen a gödörbe (L/40, 306, 484, 504. obj.). Valószínűleg nem rendes temetkezés,664 melléklet nincs mellettük, legfeljebb az öltözethez tartozó ékszer maradt néha rajtuk (L/487, L/504). A telepeken, a házak közé és a gödrökbe temetett csontvázak valami különleges jelentőséggel bírnak. Ide kerülhettek büntetésből, például az egyik halott nyaka ki volt törve (L/548. obj.), vagy azért, mert egy támadás 662 Szarvasmarha: csigolyák, medence, végtag; juh: végtagok; 2 ló: csigolyák, állkapocs, végtagok 663 Esetleg a csoporthoz tartozhatott az L/456. gödör is, tetején köves épület omladékkal és szórvány gyerek csontokkal. Alul 2. századi betöltés. 664 Zsugorított temetkezés a késő római korban, ha ritkán is, de előfordul, általában a temető szélén, a legkésőbbi időszakban. Az idegen etnikum kérdése is felmerült ezekkel kapcsolatban (pl. Aquincum, Bogdáni út). L. Parragi Gy.: A bogdáni úton feltárt későrómai temető. BudRég XX (1963) 317–324, 21. női sír, 25. gyereksír. É–D tájolás. A temető legkésőbbi, 4. század végi részéhez sorolja a szerző. 190 D–É 4. sz. 3–4. sz.? É–D 1–2. sz. késő római? során haltak meg és az életben maradottaknak nem volt idejük máshová temetni, esetleg a hódítók dobálták őket a nyitott szemétgödrökbe és szórtak rá földet. De lehet, hogy olyan késői periódushoz köthetők, mikor a temetőhasználattal már felhagytak és az idegenekkel kevert helyi népesség temetkezett a római házakba, gödrökbe. Többségüket mázas, néha besimított kerámia keltezi a 4. század végére (a gödrök korábbi kerámiája a csontvázak belekerülése előttről származik). A korábbi, 2. századi kerámia alapján némelyik csontváz esetleg a markomann háborúk utáni pusztuláshoz köthető.665 Analógia A 4–5. század fordulójától kezdve egyre nő ezeknek a gödörbe bedobott/temetett halottaknak a száma. Szarmata területen Vaday Andrea foglalta össze a telepeken jelentkező gödörbe temetett csontvázakat, és a hun kor végi, ellenséges támadásnak áldozatul esett emberekhez köti őket.666 Néha kutyacsontvázak is vannak a zsugorított váz alatt vagy mellett.667 Más vélemények szerint rituális okból temették el így őket és az 5. század eleji teleppel egykorúak.668 Kvád telepeken is megigyelhető, például Vác, Csörögi-rét.669 Az autópálya-ásatások során egyre több lelőhelyen kerül elő hasonló (pl. Óföldeák-Ürmös).670 Provincián belül, telepeken, erődökben (pl. Torbágy 9. lh., KeszthelyFenékpuszta) egyaránt találunk ezekre példát.671 Külön kell tárgyalni az L/674-es objektum sírját, ahol háton fekve, nyújtott helyzetben, melléklettel (korsó, fegyver) együtt temették el a halottat, egy korábbi gödör665 L/515. gödörben 2. századi, pl. bepecsételt kerámia. A gyerekcsontok a felső köves betöltéshez tartoztak, amelynek kora kétséges. Az L/456, köves betöltésű, 2. századi gödörben szórvány gyerekcsontok. L/388. köves feltöltésű gödör tetején, kövek között gyerekkoponya. 666 Vaday 1997, 2–4. kép. 667 Korom – Szilas – Terei 2010, 146, 15. kép; Vaday 1997, 3. kép 82–26. 668 Istvánovits E.: Tiszavasvári-Városföldje-Jegyző-tag. A settlement of the 5 th century (Hunkori település maradványai Tiszavasváriban, a Városföldjén). JAMÉ 41 (1999) 173–178, ig. 6–8. Gödörbe tett állatcsontváz is volt a telepen (ig. 9). 669 Dinnyés 2007, 371; Kulcsár V.: Császárkori telepásatások a 2. számú főút nyomvonalában. Pest megyei Múzeumi Füzetek 4 (1997) 375. 670 Balogh–Gulyás–Sóskúti 2009, 21. 671 Ottományi 2008, 139 – további analógiákkal; Straub P.: 5. századi tömegsírok Keszthely-Fenékpusztán. MFMÉ StudArch VIII, 209– 243, 6, kép, 9. kép. 151. kép: Embercsontvázas gödrök és kút (L/40. obj.) 191 1. 4. 2. 5. 3. 6. 152. kép: Embercsontvázas gödrök. 1: L/306. obj.; 2: L/484; 3: L/487. felső kövek; 4: L/504; 5: L/548; 6: t/50. obj. lábszár be, oldalt külön fülkét ásva (275. kép). A fent említett 4–5. század fordulójára, a telep felhagyása körüli időszakra keltezhető. Valószínűleg nem a telep római lakosságához, hanem a később betelepedett barbárokhoz tartozott.672 Az L/40-es kútban lévő csontvázak sem temetkezésre utalnak, talán beleugrott a kútba az anya, újszülött gyermekével együtt (151. kép 3). 672 192 Részletesebben l. Ottományi 2009, 436, Abb. 2.5. és Abb. 3.11. 153. kép: Állat és embercsontvázas gödrök a telepen Részleges temetkezés, amikor csak a koponyát temetik el. Az L/778-as objektumban szarvasagancs is volt mellette. Ez utóbbi 1–2. századi kultikus gödör lehet (148. kép 7). Más eset, amikor szórvány embercsontok kerülnek a római gödrökbe, házakba, esetleg planírozáskor, épületomladékkal együtt, vagy a szemétgödrökbe hulladékként. Ezek valószínűleg a telep egyes periódusainak végén lévő pusztulás maradványai. Valamennyi gyerekcsont.673 7. AGYAGNYERŐ GÖDÖRKOMPLEXUMOK (154. kép) 20 15 10 5 0 állatcsontváz embercsontváz kérdéses kelta 1-2. sz. 2. sz. 2-3. sz. 4. sz. A telep sűrűn lakott részén kevés van, például az 15. ábra: Az állat és embercsontvázak időbeli megoszlása L/71, L/293 (ráépült egy későbbi ház, az L/256. obj.). Sokkal gyakoribb az É-i részen („római telep” és kutatóárkok). Némelyik hosszú életű, több perióduson át is használt objektum, például a t/22, t/33, t/64 (tetején kőépület), t/162, t/167. obj. A többség azonban csak egy korszakhoz köthető. 674 673 1–2. század: I/7. obj., t/99, L/570; 2. századi köves gödörben: L/388, L/456, L/515; késő római: I. kőépület keleti fele, t/60.obj. 674 Kora római: XIX/25, XXXVII/6, XXXVII/7, XXXVIII/4a, XXXIX/5, XL/1; t/17 (alul őskor), t/137–139, t/144, t/155, t/166, t/169. obj; késő római pl. t/11, t/12 (széleiken padka, lehettek nagyobb műhelyek is), t/23, t/47, t/152. obj., XVIII/23–24, XXXVIII/10, XLI/3. stb. 193 2. 1. 3. 5. 4. 154. kép: Gödörkomplexumok. 1-2: t/169. felülnézet s metszet; 3: t/162. metszet; 4: t/162. gödörkomplexum és t/175. épület találkozása; 5: L/293. obj. metszete 194 12. táblázat: Embercsontvázas gödrök 675 676 677 Obj.-szám Forma Csontváz helyzete Temetkezési mód t/50. gödör felső részén csontváz tetején, 2–14 cm Ny–K irányban, csak lábszár L/40. kút, −5 m feltöltés közben, −157 cm bedobva, félig zsugorítva (lábát felhúzta) L/306. gödör, −93 cm Leletanyag Keltezés római 4. sz. nő 20–25, újszülött mázas, festett, Severus TS, érem: 320–361 4. sz. második fele félig zsugorított, É–D féri 49–53 szemcsés házi kerámia, mázas 4. sz. második fele L/484. gödör, U-alakú, −155 cm felül −44 cm, alatta kutya (−80 cm) zsugorított gyerek, 12–14 év felül raetiai, Ant. –Sev. TS, alul mázas és besimított kerámia 4–5. sz. L/487. gödör, méhkas alakú, −130 alján (−120 cm) oldalt beszorítva, felül sok kő félig zsugorított (lába felhúzva) féri 44–48, nő 23–x éves 676 bal kezén bronz karperec, földben festett, simított kerámia 4. sz. L/504. tárolóverem (−117 cm) csontváz, −70–80 cm, gödör egyik felében, alatta kutya, −96 cm hason, lába behajlítva, feje Ny-on nő 40–44 év borostyángyöngyök, vas aláhajtott lábú ibula?, vascsat?, fenőkő, betöltésben raetiai, festett, TS 4–5. sz. L/548. gödör, −130 cm csontváz és kövek a feltöltésben, −102 cm zsugorított, nyaka kitörve, feje É-on nő 33–39 év besimított, S-proi l, szemcsés, kézzel formált 1–2. és 4. sz.677 L/674. gödörbe ásott sír gödörbe oldalt fülke nyújtva, hátán fekszik féri 44–48 év vastőr jobb kéz, fejnél korsó koponya és szarvasagancs sírfolt nélkül koponya nő 23–40 év L/778. tetején kövek, csontváz −64 cm Neme, kora 675 4–5. sz. 1. sz.? 12a. táblázat: Szórvány embercsontok Obj.-szám Forma Csont(ok) helyzete Temetkezési mód Neme, kora Keltezése I/7. obj. gödörház betöltésben szórvány újszülött 1–2. sz. 3–4. sz. I. kőépület K-i fele kőépület bontáskor szórvány újszülött t/60. dupla gödör betöltésben szórvány embercsontok gyerek 3–4. sz. t/99. ház/műhely betöltésben szórvány újszülött 1–2. sz. L/388. gödör, −52 cm kövek, tegulák között koponya töredék törött koponyadarab gyerek, 2–5 év 2. sz. L/456. köves gödör betöltésben szórvány gyerek, 12–14 év 2. sz.-i gödör, tetején későbbi épületoml. L/515. tárolóverem (−136 cm) felső kövek között embercsontok (−13 cm) elszórt csontok gyerek, 1–5 év 2. sz.-i gödör, tetején későbbi csontok L/570. gödörház betöltésben szórvány gyerek, 10–12 év 1–2. sz. ÉNy-i oldalon a rézkori telepen is van néhány nagy agyagnyerő komplexum, némelyik a római korba tartozik: pl. 286. obj. (késő római). A gödrök többnyire a házakhoz csatlakoznak.678 Néha szabályos sorokat alkotva ásták meg őket, például 1–2. században: t/148 (műhely) –t/129–t/128: ÉNy–DK irányú sorban három téglalap alakú munkagödör; 2. század: L/327, L/319, L/320, L/308, L/309, L/296. obj. (a sor végén egy 5 cölöpös kis felszíni objektum következik). Severus-kor: a Ny-i részen van néhány mély, köves, téglás betöltésű gödör egymás alatt egy É–D-i sorban, belőlük kettő összeér az L/700. kőfalas pince kőomladékával. Koruk a jellegtelen római leletanyag alapján bizonytalan (L/720, L/787, L/788. obj.). Egy másik hasonló sort alkotnak az L/783, L/768, L/769, L/770. objektumok.679 Az embercsontok meghatározását Merczi Mónikának köszönöm. Kibontva csak egy zsugorított váz, amely a karperec miatt valószínűleg nő lehetett. Esetleg bedobálva voltak még féricsontok, bár a napló nem említi. 677 Korábbi gödörbe a 4. században temettek valószínűleg csontvázat. 678 L. a „Földbe mélyített házak” fejezet településszerkezetnél (III.5.1. fejezet). 679 Részletesebben l. az egyes korszakok objektumait bemutató VIII. fejezetben, ill. a térképlapokon. 675 676 195 VII. LELETANYAG680 1. Késő kelta festett sávos kerámia681 (155. kép; 232. kép) Budaörsön 9 objektumban fordul elő, házakban s gödrökben egyaránt. Peremmel rendelkező s formához köthető edényeink egyik csoportja egy kihajló peremű, széles szájú fazék, mely a jellegzetes késő kelta tojás alakú edény kisebb és szélesebb változata (L/130. obj.; 155. kép 2). A sárga színű edényen kopott piros festett sávok, közte fehér festés teljesen lekopott, porszerű maradványával. Ilyen fajta, könnyen lekopó festési technikával készült a Gellérthegy-tabáni anyag kisebb része. A forma analógiáit Manchingban találjuk meg, a késő köztársaság – kora Augustus-kori anyagban.682 Budaörsön az L/270. épület 3. helyiségének égett betöltésű gödrében és a L/188b. gödörben vannak ugyanilyen típusú edények perem és oldal töredékei (232. kép 1). A XXIII/8. házban duzzadt peremű, kicsit nagyobb edény (155. kép 1; 232. kép 2). Formája a duzzadt peremű, félgömbalakú tálakra hasonlít.683 A L/571. házban több, formához nem köthető oldaltöredék is előkerült. A vékonyabb falú, sárga fehér festett sávos oldaltöredékek, egy nagyobb, talán tojás alakú edényhez tartozhattak (232. kép 3). A következő típus vízszintesen befelé ívelő peremű kis hombáredény, az un. dolium kisebb változata. Peremén vörös festett sáv s alatta fehér festett vagy az edény alapszínében meghagyott sáv következik (L/30, 401, 571; t/104. obj.; 155. kép 3). A forma fehér-piros festett sávos díszítéssel előfordul az LT D2 periódusban máshol is, bár 680 Az egyes periódusok ismertetésének végén összefoglaltam a korszak jellemző kerámia anyagát. Itt most az anyagcsoportokat, típusokat ill. formákat mutatom be megközelítőleg időrendben. Részletes ismertetésre, objektumok, analógiák felsorolására terjedelmi korlátok miatt nem minden esetben nyílik lehetőség. A képtáblákon ábrázolt tárgyak katalógusát, továbbá az egyes objektumokhoz kapcsolódó leletek táblázatát l. a DVD-n. 681 Részletesen analógiákkal s irodalommal együtt l. Ottományi 2005, 106–110, Abb.7 és 14. 1–3. 682 Bónis 1969, 169; Maier 1970, Taf. 20/447, Taf.100/1. 683 Bónis 1969, Abb. 23/30–37. stb; Maráz 2009, 117, 5. kép 9. 196 155. kép: Késő kelta, festett sávos edények messze nem olyan népszerű, mint a tojás alakú edény. Pl. Esztergom-Szentgyörgymező, Gomolava stb.684 Mintás, geometrikus festés két késő kelta, egymástól is különböző kivitelű darabon található. Mindegyik a sávosan festett edény típushoz tartozik, de míg a t/126. ház edénye klasszikus, fényes, fehér-vörös festett sávos, rajta fekete mintás festéssel (232. kép 4), addig az L/561. edényén a piros alapon piros és matt vonalak váltakozása adja ki a mintát. Motívumaik között csak geometrikus minták szerepelnek (ferde vonalakból képzett háromszög, ívminta stb.) s nincs alakos díszítés.685 A töb- 684 Corpus of Celtic I. IX/6; Brukner, O.: Keramička Proizvodnja. In: Velika Dautova Rusevljan – O. Brukner: Gomolava, Rimski period,11–99, Novi Sad 1992, T/15. 102. 685 Ottományi 2005a, 1. kép. Budaörsön is található mellette néha kora római leletanyag, pl. L/188b, L/270.3.h. gödre, L/561. obj. L. 13. táblázat. 2. Késő kelta, fésűs díszű, graitos fazekak (156. kép) A graitos anyagú, fésűs díszű fazék nyugati kelta forma. Elterjedése széleskörű, a késő kelta telepek egyik legjellegzetesebb leletanyaga. Az LT C korszak elején jelenik meg, gyakran még fésülés nélkül, majd az LT D korban tömegesen fordul elő minden település anyagában.687 Budaörsön 17 objektumban található. A töredékek nagy része, fésűs díszű oldal s talp töredék, kevés perem maradt ránk. Ezeket több csoportba oszthatjuk, bár az edényforma nem minden esetben látszik.688 A kisebb változat duzzadt peremmel s borda nélküli nyakkal készült (L/584. obj.). Az analógiák alapján már az LT C periódusban feltűnik, továbbél az LT D-ben. A következő típus ugyanekkora méretű (szá: 18 cm), de már van a perem alatt egy lapos borda s pereme felvette a graitos fazekakra annyira jellemző „Wulstrand” formát (L/134, L/369, L/575. obj. stb; 156. kép 4). Az LT D periódusra keltezhető. Az L/135. földbemélyített ház duzzadt peremű edényének nyakát borda tagolja s a bordán ferde, fésűfoggal beszurkált, tűzdelt díszítések futnak körbe (156. kép 1; 233. kép 5). Ez a bordával tagolt, nyújtott forma a graitos edények későbbi típusába tartozna, de a tűzdelt díszítést a korai időszakra szokták keltezni. Hasonlókat találunk pld. Ménfőcsanakon és Sajópetriben az LT B2-C1 periódusból. Ugyanakkor ÉrdTepecs lelőhelyen késő kelta telepen tűnik fel,689 s itt Budaörsön is vele egy objektumból dák jellegű és más késő kelta kerámia került elő.690 Az L/588. objektumban három különböző 156. kép: Késő kelta, graitos edények peremkiképzés is előfordul. A már említett Wulstrand peremű fazék egy, illetve két bordával a nyakán (szá: bi mintásan festett edénytöredék anyagát, kivitelezését kb. 26 cm), alatta seprűs díszítés (156. kép 2–3). A harés a kísérő leleteket nézve már kora római. madik változat nagyobb, gömbölyű edény, nyaka borA vörös-fehér festett sávos díszítés a Kárpát-me- dázott, pereme ívelten behúzott.691 Az L/575. házban dencében főleg a Duna vonalát követő lelőhelyeken hasonlóan gömbölyű nagy edény (szá: 34 cm) borda fordul elő. A késő La Tène időszakban tűnik fel, a nélküli pereme került elő (156. kép 5). Az L/584. házKr.e. 1. században, a római foglalás elejéig jellemző. Gyártásának virágkora a Kr.e. 1. század közepére – 687 Kappel 1969: A közép-európai graitos kerámia teljes történemásodik felére tehető. A Gellérthegy-Tabáni telepen tét, gyártását, elterjedését, formáit stb. feldolgozza a Manchingi még a Kr.u. 1. század közepén is kimutatható Pó vi- anyag ismertetésekor. Az általa felállított K-i csoportba tartoznak a magyarországi edények; Schindler-Kaudelka – Zabehliczkydéki sigillatával együtt.686 Scheffenegger 1995, 180, Abb.1.6 (Magdalemsberg, késő köztársaság 686 Bónis 1969, 172, 91. jegyzet; Maráz 2009, 115; Szabó 2005, 173. kor – kora Tiberius-kori rétegek). Stb. 688 Ottományi 2005, 110–112 (további analógiákkal), Abb.16. 689 Ottományi 2011, 17. kép 2. 690 Tankó 2005, 90–92, 107, 34. ábr., XV.t.8, XXXIX/8. stb; Szabó 2007, Fig. 47/II. 2.2.1, Fig. 48/02. B.21; L. még Ottományi 2005, 120. 691 Ottományi 2005, Abb.16/1 197 157. kép: Késő kelta, szürke tálak (simított, besimított) 198 158. kép: Késő kelta, szürke kerámia (simított, besimított) 199 ban a kisebb, tagolatlan s a nagyobb, bordákkal tagolt változat egyaránt megtalálható, tehát időbeli különbség Budaörsön nincs mindig a két forma között. Valamennyi töredéken függőleges, fésűs díszítés látható. Ez a fésűs díszítés továbbél a kora római korban is, nem összefüggő, inkább kötegekbe fogott fésülés formájában, egészen a 2. század elejéig.692 A római hódítás után a grait beszerzése már nehézségekbe ütközött, ezért az LT D2–3 periódustól kezdve gyakorivá válik, hogy csak graitmáz kerül az edényre (pl. L/584. obj.), vagy szemcsés, csillámos anyagból, érdes felülettel, de már grait nélkül gyártják a korábbival megegyező formájú és díszítésű edényeket (L/656. obj.). Kézzel formált változatban is előfordul a forma. A római kor első évszázadában továbbél tehát a graitos edény, pl. homokbeszórásos, sávos festett, bepecsételt kerámiával együtt Budaörsön is megtaláljuk, de jóval ritkábban, mint a simított szürke és kézzel formált árut (pld. L/250, L/561, L/575.obj.). 3. Besimított díszítésű, késő kelta és kora római kerámia (157–161. kép; 242. kép) A besimított díszítés világosszürke, néha világos barna színű, jól iszapolt anyagú kerámián a késő kelta periódusban jelenik meg, majd tovább él az 1–2. századi római telepen is. A formák mind a két periódusban hasonlóak, de némelyik típus csak a késő kelta időszakra jellemző, l. tálak belsejében díszítés, bikónikus csészék. Többségük fennmarad az 1. század végéig (pl. tojás alakú fazék), vagy a 2. század közepéig (felhúzott fülű korsók), de van olyan is, mely inkább a kora római időszak sajátossága (széles szájú, bordázott nyakú fazék, hombár). Tálak (157. kép 1, 9, 13): Behúzott peremű, S-proilú ill. duzzadt peremű tálak belsejében fordul elő a késő kelta időszakban besimított hullámvonal, vagy ívminta. Budaörsön csak egy –egy darab található belőlük (L/10, L/369, z/16. obj.). A hullámvonalas besimítás általános az LT D időszakban, de a girland motívum már ritkább. Legközelebbi analógiáik ugyanilyen mintákkal a gellérthegyi s tabáni leletanyagból ismertek.693 A római kor elejére a díszítésmód már eltűnik. Sugárirányú besimítás található a tálak peremét díszítő gombokon is (233. kép 2). Bikónikus csésze (159. kép 1): Az. 1. századi L/565. házból került elő egy kis bikónikus edény, vállán sávokba rendezett függőleges vonalak között zeg-zúg minta. A forma s díszítésmód a késő római kerámiára is jellemző. Felhúzott fülű korsók:694 (158. kép 3, 5; 159. kép 2–11; 242. kép 1–2). Világosszürke színű, duzzadt peremű, felhúzott, széles szalagfüllel készült korsók vállán fordulnak elő besimított függőleges sávok, függőleges vonalak,695 gyakran hegyes háromszögszerű zegzúg minta díszítések (L/127, t/113.obj.). Egyik leggyakoribb minta az un. murgai motívum: függőleges sávok vagy vonalak között függőleges zeg-zúg minta (L/387, L/571. obj.), vízszintes hullámvonalak (L/571. obj.), rácsminta (L/188. obj.), esetleg ágminta (v/106, t/126, t/148. obj.). Néha rácsminta borítja a korsó teljes felső részét a peremtől a vállig (L/263, L/597). A forma gömbölyűbb és kisebb, ill. nyúlánkabb s nagyobb változatban egyaránt készült. Nyaka rézsútosan lefelé szélesedik, válla kiugrik, has törése többnyire bikónikus, de lehet gömbölyű is. Mind a forma, mind a díszítés az LT D periódustól él a 2. század első harmadáig. Pl. L/49. házban Hadrianus sigillatával, az L/597. ház feltöltését Hadrianus–Antoninus-kori sigillata keltezi (anyagában rácsos besimított korsó, tojás alakú edény stb.). A korsó típus összefüggő simított felülettel a markomann háborúkig előfordulhat. Pl. I. kőépület/5.h. sárga agyagszint. Az L/584. kelta ház bikónikus edényének ugyancsak felhúzott szalagfüle van, de nyakát borda tagolja. A borda és a perem között besimított vízszintes hullámvonalak futnak körbe.696 Más típusú korsó kevés található. Az L/293. agyagnyerő gödörkomplexumból származik egy kis szűknyakú töredék, melyen egymás fölött két sávban van besimítás. Vállán ferde sávok, felette murgai motívum zeg-zúg mintával (159. kép 12; 242. kép 5). Kihajló peremű gömbölyű pohár (159. kép 13): Pereme rövid, ferdén kihajló, válla kiugrik s gömbölyű. Hullámvonallal díszített (L/658. obj.) és díszítetlen változatai (XXIII/11. obj.) egyaránt vannak. Késő kelta és 1. század végéig használt objektumokból származik. Kihajló peremű, behúzott nyakú, gömbölyű bögre ill. fazék (158. kép 13): Pereme enyhén kihajló, nyaka behúzott s válla kiugrik. Budaörsön a két Augustus-kori sigillatával keltezett házon kívül az L/575, és L/671. objektumban fordul elő. Kisebb, bögre méretben az L/324. házban van több darab. Egyiknek a vállán besimított hullámvonalak futnak körbe. A nagyobb, fazék méret vállán minden esetben több soros hullámvonal látható. Más késő kelta telepeken is az LT D periódus végére jellemző.697 L. még Ottományi 2005, 101–103, Abb. 12. 1–4; Brukner 1981, T. 149/161, 163. stb. 695 Pl. L/45, L/49, L/52, L/70, L/261, L/615. obj., I. kőépület/7.obj., XXXVI/5.obj. 696 Ottományi 2005, Abb. 12.2. 697 Ottományi 2005, 104, Abb. 4. 7–8, Abb.5.1–2, 8; Meduna 1980, Abb.21/18, 19 (6. horizont, LT D); Pingel 1971, Taf.35/441, 442, 41/573, 42/593 (Manching); Salač 1995, Abb. 7/1, 4, 7 ill. 10/6; 694 Bónis 1942, 10–11, I. t.1–3; Kappel 1969, 56–57. 131. jegyz. Ottományi 2005, 97–99, Abb. 10/3, további irodalommal; Bónis 1969, 176–177, Abb. 8/14–16, 9/12, 26/12–18, 31/3,10,11.stb; Maráz 2009, 6. kép 12; 7. kép 21; Szabó, M. – Szabó, D. – Tankó, K.: Le mobilier Céramique. In: Szabó 2007, Fig. 51. 692 693 200 159. kép: Kora római, besimított díszítésű korsók és bögrék 201 160. kép: Tojás alakú fazekak és besimított talp töredék (1. század) 202 161. kép: Hombárok. 1: késő kelta; 2-4: kora római 203 204 Tojás alakú edény: (158. kép 7–9, 11; 160. kép 1–5). A forma a tojás alakú, festett sávos edények szürke változata (ovális vázának, szűknyakú, palackformájú edénynek is nevezik). Az LT D2 periódusra jellemző. Itt, a közép-Duna vidéken magaslati és sík telepeken egyaránt előfordulnak ezek a simított, kisebb-nagyobb méretű, tojás alakú fazekak.698 Pereme erősen, ívelten kihajló, nyaka behúzott, teste tojás alakú, néha bikónikusan hasasodik, nyakán borda. Szájátmérője lehet keskenyebb, vagy szélesebb, ennek megfelelően néha már fazékhoz hasonlít. Peremén (a borda felett) illetve a vállán egy, vagy több sorban besimított hullámvonal díszíti. Budaörsön különböző méretben létezik. A legkisebb, ép edény az L/205. padkás műhelyből került elő (szá: 4 cm, m: 15 cm). A következő méret szájátmérője 7–8 cm, magasság kb. 22 cm (L/116. obj.),699 majd egy ugyancsak majdnem ép edény következik az L/643. objektumból (szá: 12 cm, meglévő m: 24 cm, talpa hiányzik), díszítetlen. Az ép edények között legnagyobb az L/782. edénye (szá: 12,5 cm, m: 37,5 cm).(244. kép 1). A többség csak perem töredék (szá: 8–16 cm között), így magasságukat nem ismerjük. A nagyobb változatoknak már csak a pereme s behúzott nyaka hasonlít az eredetire, de nem hasban, hanem vállban szélesednek. Pl. L/401. obj. (160. kép 1). Hasonló formájúak a legnagyobb változatot képviselő tároló edények pl. III/5. gödörből egy fél edény, nyakán sávokba rendezett besimított díszítéssel (függőleges sávok alatt hullámvonal; 161. kép 1). Az 1–2. század fordulóján többnyire besimított díszítésű (L/401, L/653, L/746 stb.), de gyakran már e nélkül, vállán bekarcolt vonalakkal fordul elő pl. az L/564, L/782. házakban, Domitianus–Hadrianus sigillatával keltezve. Az L/597 házban Augustus érem és Hadrianus–Antoninus-kori sigillata egyaránt található vele együtt. Az L/653. ház besimított edénye mellett Claudius–Vespasianus-kori ibulák s sigillaták, a ház feltöltése pedig az Antoninus-korra tehető. Fazék/ hombár (161. kép): Leggyakoribb forma a kihajló peremű, nyakán bordával tagolt edény, mely valószínűleg a tojás alakú edényekből fejlődött ki, de szájuk szélesebb, nyakuk rövidebb s többnyire vállban szélesednek. Díszítésük is hasonló, egy, vagy több sorban besimított hullámvonalak. Lehet kisebb fazék (szá: kb. 20–24 cm), vagy nagyobb tárolóedény (szá: 32 cm). Már a késő kelta periódusban feltűnnek, de igazán gyakorik az 1–2. századi, római környezetben lesznek. Díszítés nélkül, összefüggő simított felülettel is gyakoriak pl. I/7. obj., L/52. obj. stb. Néha nem borda, ha- 4. Szürke, simított felületű kerámia A késő kelta periódus anyagának színe többnyire világos vagy közép szürke, rajta anyaggal egyszínű, vagy kicsit sötétebb simítás. Jól iszapolt, kissé csillámos s gyakran apró fehér szemcsés anyagból készültek. Ezek az apró fehér kavicsok, néha kipattogzottak s helyükön kisebb lyuk maradt az edény felszínén. Van egy roszszabbul kidolgozott kisebb csoport mely sötétszürke, törése néha vörösesre égett s simítása az anyagnál sötétebb színű, majdnem már fekete. Bónis É. a korábbi edények jellemzőjének tartja ezt a kidolgozásmódot. 701 Budaörsön a formák alapján is némelyik korábbi, mint a világosszürke edények. Pl. L/369. obj. edényei.702 698 Bónis 1969, 181. Abb. 31/16, 56/1–2, 39/4 (rontott) stb.; Kelemen – Merczi 2002, 41–42, IIIt.16–22, IV.t.1–8, V.t.1–4; Ottományi 2009, 194, 11. kép 1–2,5; Schindler-Kaudelka – ZabehlickyScheffenegger 1995, 177–198. Magdalensberg 2. csoport. 699 Ottományi 2005, Abb. 12.7–8. 700 v/49, 56, 90, 91, 106; L/49, 125–126, 263, 5.h., 360, 486, 543, 560, 563, 564, 653, 671, 782.obj. 701 Bónis 1969, 174–184. Ismerteti a főbb formákat, ezek eredetét és párhuzamait is részletesen tárgyalja. A Gellérthegy-tabáni telepen a kerámia anyag ¾-t ez alkotta; Az egyes típusok részletesebb leírását, budaörsi előfordulását és analógiáit l. Ottományi 2005, 96–105. 702 Ottományi 2005, Abb.10.3. nem kiugrás választja el a nyakrészt az edény vállától (160. kép 2). Ritkább forma a t/167. obj. edénye, szögletes, ferdén kihajló peremével, nyakán a borda felett besimított rácsmintával díszítve (161. kép 4). Van néhány válltöredék is, sávokba rendezett besimítással (pl. ferde háromszögek), indadíszítés függőleges sávok között (L/671, t/169. obj.) stb., melyek méretük alapján fazékhoz tartozhattak, de lehettek nagyobb tojás alakú edény töredékei is (242. kép 3). Egy talp töredéken kívül láthatunk besimított rácsmintát (160. kép 6; 242. kép 6). Az 1–2. században a besimított kerámia kísérőjeként legtöbb a simított, szürke felületű kerámia, de feltűnik mellette már a római festett áru is. Főleg behúzott peremű tálak (pompeji vörös festett tál utánzata), sávos festett korsók, behúzott peremű hombár és néha márványozott festett edények. Az 1. század végétől, de főleg a 2. században megjelenik mellette az agyagmázas s bepecsételt kerámia is, pl. t/113, t/167, v/90, v/106, L/49, L/315, L/347, L/371.obj. stb. A szemcsés, keményre égetett anyagú házi kerámia is megtalálható, de még nem olyan gyakori, mint a 2–3. században. A seprűs díszítés is megszokott. A házakban (és kőépületekben) sigillata is keltezi Vespasianustól-Hadrianusig,700 esetleg Hadrianus–Antoninus-korig (L/565, L/597. obj.). Néhány esetben a markomann háborúk alatt leégett házban volt besimított töredék (L/73, L/387, L/590, L/700. obj.). Ezek a késői sigillaták valószínűbb, hogy csak a planírozás korát jelzik. Mindez mutatja, hogy a kelta előzményekre visszavezethető besimítás virágkorát éli a Kr.u. 1. században, egészen a Hadrianus-korig, s ha ritkábban is, de megérte a 2. század közepét/második felét is (L. 14. táblázat). 162. kép: S-proilú tálak. 8–11: késő kelta 205 A simított kerámia továbbél a római kor első két évszázadában is. Minden kora római telepen, a bennszülött lakosság sajátja e kerámia. Budaörsön is folyamatos a továbbélés, s hacsak nincs valami jellegzetes római lelet az objektumban, nem is lehet elválasztani a késő kelta ill. 1–2. századi anyagot egymástól. A kora római időszakban már kizárólag jó minőségű világos, néha közép szürke színű edények készülnek. Gyakran ugyanezek a formák, főleg a tálak, agyagmázas ill. festett kivitelben is megjelennek, pl. duzzadt peremű tál, S-proilú tál, behúzott peremű tál stb. A 2. század közepére, második felére a forma gazdagság lecsökken, mindössze néhány típus él tovább (S-proilú tálak, szürke fazekak, hombárok). A 3. századtól már ezek sem jellemzőek. A 4. század elejétől újra megjelenik a felületi simítás. A szokásos római formákon alkalmazzák, lásd behúzott peremű és S-proilú tálak, füles bögrék, kihajló peremű és tölcséres peremű korsók, tojás alakú és bikónikus fazekak. Feltűnnek új típusok is, gyakran besimított mintákkal együtt pl. bikónikus tálak, galléros peremű korsók. 4.1. Formák: S-proilú tál: (162–163. kép; 243. kép). A leggyakoribb tál típus, mely változatlanul őrzi formáját az LT D2 időszaktól kezdve, végig az 1–2. század folyamán. Ennél korábbi változat az L/369, L/584 és L/588. objektumokban fordul elő. Néha nyakán bordával tagolva (L/588. obj.), felületük többnyire fényesre simított (157. kép 8).703 A késő kelta tálak belsejében néha besimított hullámvonal is látható. Egy érdekes, kelta-római fazekas gyakorlat közti átmenetet tükröző darab a belül gemmával pecsételt, t/167. gödörkomplexumból származó töredék. A kopott, rosszul kivehető gemma ábrázoláson egy emelvényen, valószínűleg oltáron álló madár (sas, galamb, főnix??) látható.704(163. 703 Analógiákkal együtt l. Ottományi 2005, 97–98, Abb. 10; Bónis 1942, XXIII/6; Hasonló pereműek a dák és karp kerámiában gyakori gyümölcsöstálak, magas talppal. Ezekből származtatják az alacsony talpú változatokat is a császárkori szarmata telepeken. L. Istvánovits – Lőrinczy – Pintye 2005, 72–73, 31. kép 3. 704 Madárábrázolásos gemmákhoz l. Gesztelyi T.: Gemmák és gyűrűk Brigetióból. A tatai Kunyi Domokos Múzeum gyűjteményei 6. Tata 2001, 47, Abb. 51 (kerek bázison álló sas, csőrében koszorúval, a győzelmet jelképezi); Zahlhaas, G.: Neufunde von Gemmen und Glasperlen aus Bayern. BVbl 45 (1980) 122, Taf.12/h-i (sas, koszorúval a csőrében. Jupiter Maximus jelképe); Platz-Horster, G.: Die antiken Gemmen aus Xanten. Köln–Bonn, 1987, Taf. 30/144 (oltáron álló sas, 1. század 2. 206 163. kép: Kora római, S-proilú tálak kép 6; 238. kép 1–2). A tabáni telepen tűnik fel hasonló, itáliai előképre visszavezethető, gemmával pecsételt festett sávos, tojás alakú edény (szárnyas Victoria ábrázolással). Kelta telepeken nem valószínű, hogy itáliai mester, inkább csak az itáliai gyakorlatot elsajátító kelta fazekasmesterek működhettek.705 Annál is inkább, mert a budaörsi edény nem import utánzat s nem is drága festett árú, hanem a mindennapi életben használt szürke tál. Mindenképen bizonyíték az itáli- fele), Taf.30/145 (kratér két madárral, 3. század), Taf.49/245 (sas oltáron, 1. század ). 705 Bónis 1969, 173–174, Taf. XXVIII; Bónis – Gabler 1990, 168, 26. ábr. 1a–b; Gabler 2005, 158–160: Kerámia gemmával való bélyegzésének gyakorlata szinte általános Észak-Itáliában. Elsősorban Augustus-kori sigillatákon, bár később is előfordul. A tabáni edényen szereplő szárnyas Victoriát ábrázoló gemma kelta oppidumokban is megtalálható. Gemmával pecsételt edény késő kelta telepről pl. Eggendorf am Wagram; Madár ábrázolásos gemma Bratislava-Devínből: Pieta, K.: Römische Import der Spätlaténezeit in der Slowakei. AV 47 (1996) Abb. 1.7. 164. kép: Kora római, simított felületű tálak (8: késő római) 207 ai import edények Budapest-Gellérthegy és Budaörs körzetében való meglétére, a késő kelta telep kereskedelmi kapcsolataira. A gemmával való bélyegzés szokása továbbélt a kora római fazekas gyakorlatban is, de már nem mesterjegyként, hanem díszítő motívumként használták. Főleg sigillata utánzatokon (Drag. 37. tálak külső felén), egy-vagy két sorba rendezve. Pl. Aquincum, Gorsium Salla, Traismauer,706 de sigillata utánzatként nem analógiái a budaörsi szürke tálnak. Néha betűk, valószínűleg név részletek láthatók S-proi lú tálon. Pl. L/315 („N” betű), L/125. obj. (Sabinus). (163. kép 7; 238. kép 3–4). Hasonlókat a közeli, Herceghalmi római villa gazdaság egyik korai gödörházában találtunk, bennszülött, kelta nevekkel.707 A késő kelta – 1. századi edények talpa omphalos szerűen ívelt pl. L/560, L/564, L/575 stb. Majd lapos, később gyűrűs talpakon áll az edény. Némelyik objektumban egész készlet található belőlük, különböző méretben s peremkiképzéssel, pl. L/369, L/575. obj. stb. Legkésőbbi az agyagmázas és festett változat, melyek már többnyire a 2. század jellemzői708 (170. kép 10). Antoninus-kori sigillatákkal keltezve, a markomann háborúk idején leégett objektumokban még gyakori a forma (pl. L/73). Néha Severus-kori sigillatával is előfordul. A 4. századi darabok többsége házi kerámia, ritkán simított felületű. Mérete az egészen kicsi (szá: 12–15 cm, m: 3–6 cm, tá: 4–5 cm) edényektől a nagy (szá: 30 cm) példányokig terjed. Ritkán fedőként is használják (főleg temetkezéseknél, pl. budaörsi temető 138. sír). Duzzadt peremű tál: a forma festett és szürke, simított kivitelben egyaránt a késő kelta leletanyag jellemzője.709 (157. kép 1–5). Lehet gombalakú füle, esetleg magas talpon állhat.710 Belsejükben besimított hullámvonal vagy ívminta is előfordul (pl. z/16. obj.). Budaörsön a kis csészéktől kezdve (L/293, L/324, L/588. obj.), 706 Maróti, É. In: Römische Forschungen in Zalalövő. ActaArchHung 30 (1978) 425 (kentauros gemmával); Bánki, Zs.: Forschungen in Gorsium im Jahre 1976. Alba Regia 17 (1979) 211, Taf. XXI.272; Grünewald,M.: Ein Keramikfragment mit Gemmenabdrücken aus Traismauer (Niederösterreich). BVbl 45 (1980) 227; Wellner J.: Aeskulapius és Hygeiát ábrázoló gemma lenyomatával díszített edény Aquincumból. ArchÉrt 92 (1965) 42–45. 707 Ottomanyi – Gabler 1985, 209–210, XXIV.t.1–4 (Vidnarix, Coimo). 708 Pl. L/331 műhely, L/347 ház, L/425 ház, L/455 gödör, v/56 kőépület, v/91 kemence tüzelőgödre, v/92b kemence stb. Besimított kerámiával együtt 1–2. századi objektumból is van pl. L/247, t/124. házak, „A” lakógödör stb. 709 A formáról részletesebben, irodalommal együtt l. Ottományi 2009a, 191; Magdalensbergben a késő koztársaságkori – kora Tiberiuskori rétegekre jellemző: Schindler-Kaudelka – ZabehlickyScheffenegger 1995, 180–181, Abb.3.35; A szomszédos germán telepeken is előfordul a Claudius-korban gömbölyűbb változatban s kónikusabb alsórésszel egyaránt: Elschek 1995, Abb.2.8, Abb.3.11.. 710 Budaörsön 2 db ilyen, sugárirányú besimítással díszített gomb került elő: L/198. obj., ill. Kaba M. ásatásán. A forma kora vaskori, Hallstatt eredetre vezethető vissza. Bónis É. kultikus használatot tulajdonít neki (Bónis 1969, 177–178, Abb. 8/15, 9/12. stb.); Maráz B. szerint ezek az egyedi, besimított díszítésű, gombos tálak egy Budapest területén működő műhely termékei voltak (Maráz 2009, 116, 7. kép 21, 10. kép 35). 208 a laposabb tálakon át (L/283. obj.), a nagy, vékonyabb vagy vastagabb falú, mélyebb tálakig többféle változatban megtalálható.711 Némelyik késő kelta objektumban egész készlet van belőle, pl. L/293, L/570, L/571, L/588. obj. Augustus-kori sigillaták (L/324, L/615), 1. század közepi egygombos erősproilú ibulák (L/616) jelzik a használat kezdetét s az átmenetet a római korba. Az 1–2. század fordulóján még gyakori (164. kép 1–3). Mellette főleg simított szürke edények (S-proilú tál, hombár, bekarcolt hullámvonal díszes fazekak) és római festett edények (behúzott peremű tál, márványozott, sávos festett) valamint agyagmázas és bepecsételt kerámia van, kézzel formált, többnyire „dák” plasztikus díszítésű edényekkel együtt (L. 13–14. táblázat). Agyagmázas (L/254, v/146. obj., 170. kép 11) és festett kivitelben főleg 2. századi környezetben lép fel, néha még Severus-kori sigillata is van mellette712. Talpas tál/edény: Kétféle edénytípust találunk a késő kelta periódusban ilyen talppal. Az egyik a talpas tál, melynek pereme lehet duzzadt, esetleg vízszintesen kihajló, vagy S-proilú, bár egész edény nem maradt ránk Budaörsön. Többnyire csak talpak kerülnek elő. Az Augustus-kori sigillatával keltezett késő kelta házakban (L/324, L/615. obj.)713 s több más kelta objektumban (pl. L/124, L/198, L/648) ill. későbbi kőépületek alatt kelta leletanyaggal együtt (L/671 alatt, Z/A fal alatt) is előfordul. A v/106. gödörházban Vespasianus–Hadrianus-kori sigillata keltezi. Legkésőbbi előfordulása az L/597. házból, Hadrianus–Antoninus-kori közép-galliai sigillatával. Hasonló korú lehet a Hadrianus-korban épült L/406 kiszedett falú kőépületből származó darab is. Talán eddig élt tovább a forma, vagy az épület alatti szinthez köthető a töredék. Az L/32. késő római épület alatti szinten is volt egy kihajló peremű tál, melynek hiányzik az alja, de valószínűleg magas talpon állt (157. kép 7). A Kaba M. ásatásán előkerült talptöredék lelőhelye kérdéses.714 (233. kép) Ugyanilyen kiszélesedő talppal nem csak tálak, de nagyobb, tojás alakú/kehely formájú edények is készülhettek a LT D periódusban. Legközelebbi analógiák a Gellérthegy-tabáni telepről említhetők.715 Talán ilyenhez tartozott az L/672. obj. talptöredéke (164. kép 11). Ottományi 2005, 99–101, Abb.11. L. I/5. h. sárga agyagréteg; L/263. 14a.h.; L/700; t/112. obj., őskori telep 132. obj. stb. 713 Ottományi 2005, 101, Abb. 5/4; Brukner 1981, t/77/4 (S-proilú tál, Gomolava, 1. század). A magas talp un. gyümölcsöstálakra jellemző, mely a dák kerámiában, a késő LT időszakban s a kora római periódusban egyaránt gyakori. Hosszú életű edényforma. A késő római periódusban is jellemző pl. az Al-Duna vidékén, s a 4–5. században a Marosszentanna-Csernyahov kultúban is megtaláljuk. L. Vagalinski, L.: Spätrömische und völkerwanderungszeitliche Drehscheibenkeramik mit eingeglätteter Verzierung südlich der unteren Donau (Bulgarien). In: G. Gomolka-Fuchs (Hrsg.), Die Sîntana de Mureş-ČernjachovKultur. Akten des Internationalen Kolloquiums in Caputh vom 20. bis 24. Oktober 1995, Bonn 1999, 158. Abb.3.1,3. 714 18. blokk 0–30 cm, de a térképen csak 17. árok szerepel. 715 Bónis 1969, 180–181; Maráz 2009, 117, 5. kép 6 (duzzadt peremű talpas pohár), 5. kép 11 (megnyúlt, hosszúkás testű, kiszélesedő talpú edény); Schindler-Kaudelka – Zabehlicky-Scheffenegger 1995, 711 712 késő kelta, mind 1. századi analógiák találhatók.718 Többnyire a háromlábú tálak fedőjeként szolgált. Behúzott peremű tál: A késő kelta periódustól kezdve a 2. század végéig jellemző simított felülettel, majd a 4. század elején tűnik fel ismét. Pereme, felülete, oldalfala, magassága változik az idők folyamán. A késő kelta és kora római időszakban felülete többnyire kívül-belül vízszintes simított. Az LT D kerámiára annyira jellemző belül besimított hullámvonal Budaörsön talán egy tálon látható, melynek pont a pereme hiányzik (z/16. obj.). Ahhoz képest, hogy máshol milyen gyakori és kedvelt forma, Budaörsön feltűnően kevés van belőle. Késő kelta objektumból pl. XXIII/11, L/571, L/584, L/616. obj. (157. kép 11; 233. kép 1). Néha ugyanabban az objektumban kézzel formált kivitelben is előfordul (L/584. obj.). Egyik változata, peremén körbefutó bemélyedéssel tagolva, késő kelta (XXIII/11) és 165. kép: Kora római, szürke korsók Flavius-Traianus-kori házakban (v/90. obj.) fordul elő (157. kép 10; 164. kép 7). Y peremű tál/fedő (157. kép 12): Jellegzetes A kora római behúzott peremű tálakon belül a méAugustus-kori tálforma az Y alakú peremmel készült, lyebb, simított tálakat tarthatjuk kelta eredetűnek fedőként is használatos, kónikus típus (L/615, L/671. (164. kép 6), peremük ívelten befelé hajló.719 A lapoobj.).716 Az analógiák többsége is LT D2 környezetből sabbak itáliai formát utánoznak, peremük általában származik.717 Az L/560-as objektumban Domitianus– egyenesen álló. Ez utóbbiak többnyire szemcsés anyaTraianus sigillaták keltezik. Pannoniában kora római gú, házi kerámiából ill. festett felülettel készülnek.720 tumulusokban tűnik fel fedőként. Noricumban mind A 4. században ismét a simított változat kerül előtérAbb.3.24 (késő köztársaság – kora Tiberius-kor); Musilová, M. – Lesák, B.: Neskorolaténske Osídlenie na Hlavnom Námesti Č.7 (Kutscherfelddov Palác) v Bratislave, Spätlaténezeitliche Siedlung in Bratislava, Hlavné nám.7 (Kutscherfeld-Palais), ZbSNM 90 (1996) 87–106, Tab.III/7, 11–12, Typ.IV; 716 Ottományi 2005, 101, Abb.5.5. 717 Maráz, B.: Archäologische Angaben zur mittleren und späten La Tène-Zeit in Südosttransdanubien. ComArchHung 2008, 68, Abb.6/6 (Bóly-Sziebertpuszta, LT D2). 718 Bónis 1942, XXII/9; Dél-Pannoniában 1–2.század (Brukner 1981, T.130/14); Gleisdori temető 38. sír (Artner 1994, Taf.23.4: 1. század 2. fele); Kastler 2000, 37, Taf. 17/182. 719 Hunyady 1944, 12. tip. 720 Bónis 1942, 23; Brukner 1981, T. 78/1–18 (1. század); Ottományi 2005, 98–99. 209 be,721 peremük duzzadt, oldalfaluk meredek. (164. kép 8; 194. kép 1–5). Ezen belül a fényes, fekete felületű edények a legkésőbbi anyagcsoporthoz tartoznak, pl. L/40, 263, 486.obj. (194. kép 1–3,5). Bikónikus tál: a késő kelta kerámia jellegzetes formája (157. kép 6). A kora római kor első évszázadában még továbbél.722 Egy töredék festett sávos eraviszkusz kerámiával együtt a t/126. objektumból került elő. Némelyikon besimított minta látható (L/565, L/270.3.h.). Nagyobb változata (szá: 15 cm) egy 1. századi objektumból a telep északi részén (t/142) került elő (164. kép 4). Megérik a 2. század első felét (L/597. obj.). Velük együtt egygombos erősproilú ibula (L/712a), sávos festett, bepecsételt stb. római kerámia található. A 4. század végén–5. század első felében újra gyakori lesz, fényesre simított felülettel,723 esetleg besimított hullámvonallal (209. kép 1). Egyéb tál/csésze: A kora római korban van néhány tálforma, mely főleg agyagmázas kivitelben gyakori, de néha simított felülettel is előfordul. Pl. duzzadt peremű ill. kihajló peremű csészék (L/245, t/101. obj.; 164. kép 9–10), kónikus alsórészű tál egyenesen álló peremmel (t/126. obj.; 164. kép 5).724 Kónikus alsó részű tál: felső része bordákkal tagolt, a hastörés után alsó fele kónikus. A késő római simított és házi kerámia kedvelt formája (194. kép 6–7), sőt egy mázas töredék is található belőle. Analógiák több 4. századi erődből, telepről hozhatók. A mauterni fazekas kemence vezető típusa a 4–5. század fordulóján.725 A késő szarmata-hunkori leletanyagban is feltűnik egyes területeken.726 Bordázott falú, mély füles tál/vagy bögreforma (alsó része hiányzik). Késő római, simított felületű, feketés-szürke színű. Anyaga s kiképzése a galléros peremű korsókra hasonlít. A telep ÉNy-i részén, a 168. objektumból került elő, zöldmázas kerámiával együtt. (194. kép 16). A 4–5. század fordulóján mázas kivitelben gyártottak hasonló, kétfülű formát.727 Az edény falának bordázása a 4. századi germán kerámiára is jellemző, de a formák nem hasonlítanak a budaörsi 721 Ottományi 1999, Pl.1/3–4, Pl. V/3; Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 277 (a mauterni vicus 5. periódusa: 270–370); Gassner 2000, Abb. 188, Abb.198; Grünewald 1979, Taf.71. 722 Corpus of Celtic I., Pl. VIII.11 (Esztergom-Szentgyörgymező); Elschek 1995, Abb.3.7 (Claudius-kor). 723 I. kőépület 5. h.; v/23,25; L/9, 263.6.h, 486.2.h, 577, 660 (besimítva). 724 Petznek 1998–1999, 229, Typ. 13, Taf.33.644,647. A terra nigra formákra vezeti vissza. Kora: főleg az 1. század, néha még a 2–3. században is előfordul. 725 Friesinger 1981, Abb.2; Gassner 2000, Abb.185; Groh – Sedlmayer 2002, 218–222, Abb.140–141 (mauterni tábor 5. periódusa). 726 Vaday 1988–1989, Taf. 41. 40–41 (a Közép-Tisza vidék déli része). 727 Cvjetićanin 2006, LRG 151. 210 edényre (fül nélküli, kónikus alsórészű, házi kerámia tálak).728 Korsó: A késő kelta periódus besimított díszítésű korsóinak felhúzott fülű, simított felületű, nyúlánkabb változata jellemző a 2. századra. Pl. I. kőépület 5.h. alatti sárga agyagszint, t/124, L/425. obj. stb. (165. kép 1). Majd a 4. század elejétől ismét feltűnnek a simított korsók. A kihajló peremű, nyakukon függőleges összefüggő simítású, vagy besimított vonalakkal díszített korsók a legjellemzőbbek (L/236, L/268, L/484 obj. stb.). A 4. század elejétől az 5.századig (L/674. sír) előfordul (208. kép 1, 7). Formájuk általában körte alak, de lehet, karcsúbb, magasabb edény is. A 4–5. század fordulójára a galléros peremű, többnyire nagyméretű edények jellemzőek (208. kép 2–3, 6; részletesebben l. a besimított kerámiánál). A fényes fekete simítás, egy esetben a kannelúrázott kiképzésű nyak s váll már a legkésőbbi 5. század eleji kerámia jellemzője (208. kép 5). Pohár (166. kép): A késő kelta időszakban több variációja tűnik fel a kis, szürke színű poharaknak a budaörsi anyagban. Az első egy duzzadt peremű, többnyire alsó harmadában szélesedő kis csésze, mely több késő kelta házban, gödörben előfordul L. L/116, L/570, L/588, L/615. obj.729 A duzzadt peremű gömbölyű tálak kisebb változata. A kora római időszakban is megtalálható, szűkebb, jobban behúzott peremmel (L/781. obj.; 166. kép 4). A másik típus ugyancsak duzzadt peremű, de lefelé szűkülő, tojás alakú kis pohár. Mind a két Augustuskori sigillatával keltezett házban megtalálható (L/324, L/615. obj.), továbbá az L/583. kelta objektumban (233. kép 6). 1. század közepi erősproi lú, egygombos ibulával együtt az L/616. gödörből (158. kép 1). Többnyire együtt kerül elő a duzzadt peremű, félgömb alakú tálakkal.730 Az 1–2. században simítás nélküli szürke kivitelben, többszörösen tagolt duzzadt peremmel készült (L/261. obj., 166. kép 1). Az L/575. kelta ház pohara enyhén kihajló peremű, nyúlánkabb forma, hasán két bemélyített vonal fut körbe, talpa hiányzik.731 Az 1–2. században behúzott talpon áll, pereme duzzadt (v/92. obj.; 166. kép 2; 245. kép 3). Nagyobb változatban, bögreként is létezik a kora római korban, hasán körbefutó bekarcolt vonalakkal, simított és szemcsés anyagból egyaránt. Pe- 728 Elschek 2004, Abb. 2.9, Abb. 5.12 (bekarcolt hullámvonallal); PeŠkar, J.: Hrnčiřské pece z doby řimské na Moravě (Töpferofen aus der römischen Kaiserzeit im Mähren). PA 79 (1988) 106–169, Obr. 7; Tejral, J.: Spätrömische und Völkerwanderungszeitliche Drehscheibenkeramik in Mähren. ArchA 69 (1985) 105–140, Abb. 6, Abb.8 (Jiřikovice fazekasműhely). 729 Ottományi 2005, 104, Abb. 5.6; Abb.11.3,5. 730 Ottományi 2005, Abb. 4. 9; Pingel 1971, Taf.38/508, 510, 513 (Manching); Bónis 1969, 180, Abb.47/33 (Gellérthegy-Tabán). 731 Ottományi 2005, Abb. 11.8. 166. kép: Kora római, simított poharak, bögrék reme már kihajló. Pl. L/73, v/90. obj. stb. 166. kép 5; 197. kép 9). A bögrékhez hasonló, kisebb méretű, vállban szélesedő, enyhén kihajló peremű poharak már a késő kelta időszakban feltűnnek (XXIII/11.obj.; 158. kép 2), majd továbbélnek az 1–2. században (L/30; 166. kép 3, 7). Bögrék: Enyhén, vagy erősebben kihajló peremű, gömbölyű, vállban, néha hasban szélesedő bögrék készülnek simított felülettel. Van egy öblös peremű majdnem ép edény is az egyik szögletes kerámiaégető kemence tüzelőnyílásából (245. kép 4; 166. kép 6). A 4. századra a széles, lapos talpon álló, felhúzott fülű simított bögrék jellemzők. Gyakran lassú korongolt kivitelben.732 Egy majdnem ép darab az L/263. főépületből került elő (199. kép 1). Van egy füles, lefelé szélesedő vállú edény típus, mely a 4. század végi házi kerámiában lesz gyakori („leányfalui típus), de 732 Az analógiákat l. később a lassú korongolt edényeknél; Korongolt, szürke kivitelben (nem simított felülettel) pl. a heténypusztai hamvasztásos temetőből (Tóth 2005, Abb.3.H5 sír); Zsidi 987, 4. kép 8. sír (jól iszapolt, de nem simított). az L/700. objektumban simított felülettel korai változata is előkerült (166. kép 8).733 Fazék s hombár: Egyszerű kihajló peremű, vállban szélesedő fazekak és hombárok mind a késő kelta, mind a kora római periódusban előfordultak Budaörsön (167. kép 1–2; 168. kép 1). A leggyakoribb, kihajló peremű, vállán bordával tagolt formáról a besimított díszítésnél már volt szó. A típus simított felülettel, besimítás nélkül, bekarcolt vízszintes vonalköteggel díszítve is gyakori az 1–2. században, mind fazék (167. kép 3, 5), mind hombár méretben (168. kép 2). Kisebb, kihajló peremű, hasban szélesedő fazekak, nyaki borda nélkül is előfordulnak (L/108, v/90. obj.), néha bekarcolt hullámvonallal (167. kép 2, 5). A késő római kerámiában főleg besimított díszítésű, nyakán bordával díszített fazék s hombár található.734 A hombárok másik változatának pereme befelé ívelő, bordákkal tagolt. Vállán bekarcolt hullámvonalköteg is díszítheti. 1–2. századi objektumok jellemzője pl. v/91, L/50, L/644. obj. (167. kép 6; 168. kép 3–4). Némelyik hombárnak lehet két széles fogófüle is. Ilyen van pl. egy majdnem ép, lefelé szűkülő falú, egyenes peremű nagy edényen, mely az egyik szögletes kemence előteréből került elő (168. kép 5; 244. kép 2). Ez a fogófüles edény az un Lappenbecken, melyet lehetséges, hogy a kenyérsütésnél használtak, mint „Brotbackhauben”, azaz „kenyérsütő sapka”, fedő, amivel a kenyeret letakarták. A forma a római kor végéig élt, a késő római időszakban bekarcolt hullámvonallal.735 733 Kora római analógiák Dél-Pannoniából: Brukner 1981, T. 104–106 (2–3. század, háromfülű edények). 734 Ottományi 2009, Abb. 6. 735 Rodriguez 1997, 154, Taf.4/32, 36 (Teurnia, szá: 28 cm, m: 14 cm: két fogófüle van, az edény alsó harmadában, rajta hullámvonal díszítés, ami alapján késő római). 211 Tálak, csészék: Lehetnek nagy, lapos, vízszintesen kihajló peremű tálak.736 közepes méretű, kihajló peremű tálak (Drag.18/31, 35–36 utánzata), valamint kis, többnyire duzzadt peremű csészék (169. kép). A tálak belsejében, néha a vízszintes peremen tűzdelés fut körbe (246. kép 1–2). A tál talpakon a tűzdelt sáv belsejébe kerülnek majd az első bepecsételt levélminták. Ezek a lapos tálak a legkorábbi, 1. századi objektumokra jellemzőek pl. v/56, v/90, v/91, de még a 2. században is meg vannak pl. L/425, v/138. obj. stb. Némelyik házban egész készlet található belőlük (v/90. obj.).737 Ritka forma a „Knickwandschüssel” (L/48. obj. 169. kép 1), kora a 2. század.738 A mélyebb tálak (170. kép) lehetnek félgömb alakúak egyenesen álló peremmel, de leggyakoribb a duzzadt peremmel készült Drag. 37. sigillata forma utánzata, oldalukon gyakran széles, tűzdelt sávval. A gyűrűs peremű tálak felső részén egy sávban van tűzdelés (Drag. 24–25, 44. utánzat), koruk az 1–2. század.739 Pl. v/56, L/700. obj., L/543 alatti lakógödör. Budaörsön Severuskori épületben is előfordul, de itt koruk bizonytalan, mert minden esetben van 2. századi réteg is alattuk pl. v/49, L/37. obj. (170. 167. kép: Simított felületű fazekak. kép 6–8, 12). Jellemző még a kónikus alsó részű un. 1: késő kelta; 2-6: kora római. Knickwandschüssel pl. L/26, t/45. obj. (170. kép 9). Ez a Consp.21. sigillata formát utánzó tál szürke, siFedő: Ritkán készül simított felülettel. Többnyire mított felülettel (164. kép 5), agyagmázas kivitelben a tálként is használatos formák ilyenek, l. Y alakú, ill. és márványozott festéssel egyaránt előfordul Budabehúzott peremmel. örsön. Kora az 1–2. század.740 Galléros peremű tál is lehet agyagmázas felületű (XXXVI/5.obj. 169. kép 5. Agyagmázas (pannoniai bevonatos) kerámia 16). (169–171. kép; 246. kép) Az 1. század második felében jelenik meg és a 3. század közepéig jellemző a kora római kerámiára az edé- 736 Bónis 1942, 22, XXI/24–25: Nerva-Traianus-kori érmekkel; nyek felületének agyagmázzal történő bevonása. Né- Artner 1994, 32, Abb.16. 737 Groh – Sedlmayer 2002, Abb. 131/975 (Drag. 36. forma, Mautern, melyik még kelta formát utánoz pl. duzzadt peremű 1. század 2. fele). gömbölyű kis csészék, S-proilú tálak (170. kép 10, 11), 738 Artner 1994, 26–28, Abb. 12 KS/41. de a többség fémedények ill. terra sigillaták utánzata- 739 Bónis 1942, 22, XXI/28–33. Ez az un. pátkai típusú tál, mely vörös bevonattal, sárga ill. s szürke kivitelben egyaránt megtalálható. Az ként alakul ki. Gyakran ugyanezeket a formákat fes- aquincumi un. depot műhelyben Vespasianustól Antoninus Piusig keltetéssel is megtaláljuk. zik az érmek. L. Póczy 1956, 96; Gabler – Horváth 1996, 157; Groh – Sedlmayer 2002, Abb. 131/1071: 2. század első fele. 740 Groh – Sedlmayer 2002, 178, Abb. 131.83 (Kora: Kr.u. 50–120). 212 Poharak, bögrék: (171. kép) Behúzott, duzzadt peremű pohár (v/90. obj., Flavius–Traianus-kor), egyenes peremű poharak, függőleges fallal, kis csészék is találhatók agyagmázas felülettel. Egyfülű pohár pl. az L/263. épület 1. és 5. helyiségében. Ritka forma a meredek falú pohár, hegyes rátett bütyökdíszítéssel (171. kép 3; 246. kép 6). Páty, Malom-dűlőben, 1–2. századi gödör anyagban voltak hasonló darabok.741 Szarmatáknál gyakori ez a forma a 2–3. században, hegyes bütyök dísszel, de többnyire, fémes fényű bevonattal.742 Aquincumban gyártották. Ugyanilyen meredek fallal agyagmázas szűrőtálak is készülnek. Pl. L/32, L/270. obj. (171. kép 9). Drag. 33. formát utánoz egy kis szürke pohár a t/113. objektumból. Rajta „Mercator” névbélyeggel. Valószínűleg aquincumi gyártmány (172. kép 6). 743 Niederbiber 33a forma utánzata egy csonka kúpos nyakú, gömbölyű hasú kis ép edény az L/254. házból (mellette sok bepecsételt töredék). Az L/76. házban Severus-kori sigillaták keltezik a nagyobb s tűzdelt változatát.744 (171. kép 7–8; 246. kép 7). Raetiai terra nigra forma utánzata az L/40. obj. csészéje. Az eredeti edények kora az 1. század vége – 2. század közepe, az utánzatok ennél későbbiek.745 (171. kép 10). 168. kép: Simított felületű tárolóedények. Az agyagmázas edények Budaörsön Flavius-kori 1: késő kelta; 2-5: kora római sigillatákkal együtt tűnnek fel.746 Mellettük márványozott festett kerámia, raetiai import s utánzatok, itáliai vékonyfalú, barbotin díszes csészék, üvegután- rianus–Antonius-kori sigillaták kísérőanyaga, de még zatú pohár, amfora töredékek stb. Legtöbbször a Had- a Severus-korban is gyakori. Az L/40-es késő római kútban is volt egy táltöredék, Severus-kori sigillatával s 4. századi éremmel együtt. L. 14–15. táblázat. Ottományi 2007, 120. kép 13. Korom A.: Adatok a barbotin díszes, meredek falú tálak kérdéséhez a Káposztásmegyeri császárkori telep kapcsán. BudRég XXXIX/2005, 71–88, 3. kép. 743 Részletesebben l. Ottományi 2005a 61, 4. kép 2–3; Az aquincumi névbélyeges, kora római edényekhez l. még Nagy – Beszédes 2009, 391–394 (a macellumtól délre lévő un. papföldi műhelyhez kapcsol Póczy K. egy Mercator bélyeges tálat). 744 Fényes 2003, Abb.26/6.8; A trieri fekete bevonatos poharak egyik típusa is hasonló (Fényes 2003a, XV.t.1.) 745 Groh – Sedlmayer 2002, 189, Abb. 133/260. 746 Pl. v/56, 70, 72, 90, 90a–b; L/125–126. obj., 263.5.h., 360, 450, 543, 560, 564, 653, 671, 700, 727. obj. 741 742 5a: Bepecsételt kerámia (172–174. kép; 247–248. kép). A pecsételés szokása kelta előképekre vezethető vissza, de formái és motívumai már a római sigillatákat utánozzák. A Flavius-kortól a 3. század közepéig megtalálhatók, ezen belül virágkoruk a 2. század első fele/közepe. Gyártásuk a markomann háborúk után indult ha- 213 169. kép: Agyagmázas, kihajló peremű csészék, tálak 214 170. kép: Agyagmázas, mély tálak 215 171. kép: Agyagmázas poharak, csészék nyatlásnak.747 A budaörsi anyag a kelet-pannoniai csoporthoz tartozik, mely főleg a civitas Eraviscorum területéhez köthető. Legismertebb, korai, az 1–2. század fordulóján Gorsiumban, majd Aquincumban működő mestere Resatus,748 kinek két, névbélyeggel ellátott tálja is előkerült Budaörsről. Egyik egy Flaviustól–Hadrianusig keltezhető félig kőfalas, földbemélyített házból (v/90. obj.; 172. kép 5), a másik Kaba M. ásatásán a 2. századi L/543 épületből (valószínűleg a fal alatti gödörházból, melyet Domitianus–Traianus-kori sigillaták kelteznek).749 Ez utóbbin már csak díszítőmotívumként szerepelt a név, mivel fejjel lefelé került az edényre (174. kép 5; 247. kép 4). Több oldaltöredék is kapcsolható a motívumok alapján Resatushoz (L/85, L/108, L/245. obj.). Az egyik tál oldalán a tulajdonos bekarcolt neve – Felix – is szerepel (172. kép 5). A bepecsételt edények többsége Aquincumból került a telepre, egyik csoportjuk nagy valószínűséggel a Kende utcai fazekas telepen készült a 2. század első felében.750 Az agyagmázas formáknál már említett sigillatát utánzó kis csészék és lapos, vízszintes peremű tálak belsejében találhatók a legelső bepecsételések, az 1. század utolsó harmadától a 2. század második feléig. Tűzdelt körgyűrű, belsejében párosával levélmotívumok (172. kép 1–3; 247. kép 1–2). Ugyanilyen minta látható egy félgömb alakú tál talpán is (172. kép 4; 247. kép 3). Leggyakoribb forma a Drag. 37. típus utánzata (173. kép; 174. kép 1, 3–5; 248. kép 1–5). Általában tűzdelt, néha levélkoszorúval határolt felső sáv alatt tojássor utánzat, U alakú minták, rozetták s változatos levelek. Néha állatalakok pl. nyúl, szarvas is látható rajtuk. Alul a talpgyűrű felett ugyancsak tűzdelt sáv határolja a díszített mezőt. A formán belül, a részletesebb vizsgálat során egész edénykészleteket lehet felfedezni, melyeket azonos műhelyből szerezhettek be. Maróti É. elkülönített egy 2. század első felében készült csoportot (III. típus), továbbá két Hadrianus–Antoninus-korra keltezhető típust (I–II. típus).751 A forma egészen a 3. század közepéig továbbél bepecsételt kivitelben, gyakran vörös színben (247. kép 6). Bepecsételt pohár kétféle van a telepen. Az egyik üvegutánzatú, becsiszolt díszítésű (v/106, L/782. obj.; 174. kép 6). Hasonló forma és díszítés, bepecsételés nél- 749 Kaba M. ásatási naplója I. árok -125 cm-nél említ „Resatus tálat”. A Budaörsi edényeket Maróti Éva dolgozza fel részletesebben. L. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy valamennyi bepecsételt töredéket Maróti 2012. Jelen munkában csak a főbb típusokat rendeztem táblá- „Resatus edénynek” nevezi, pl. 13. árok „A” lakógödörben, 14. árokban stb. L. MNM Adattár XV. 220/1964. ba, a motívumokkal, párhuzamaikkal stb. nem foglalkozom. 748 Maróti É.: A római kori pecsételt kerámia és a Resatus kérdés. 750 L. Maróti 2012. 751 Részletesebben l. Maróti 2012. StComit 21 (1991) 365–427; Bónis – Gabler 1990, 180–181. 747 216 172. kép: 1-4: Bepecsételt tálak belül tűzdelt sávban levélmotívummal; 5: Resatus névbélyeg; 6: Mercator névbélyeg 217 173. kép: Bepecsételt tálak (Drag.37. forma utánzata) 218 174. kép: 1, 3-5: bepecsételt Drag. 37. formájú tálak. 2, 6: bepecsételt poharak 219 küli festett változatban is előfordul a budaörsi telepen. Legközelebbi analógia egy herceghalmi bennszülött gödörházból említhető a 2. század elejéről.752 A másik kónikus falú pohár (v/65; 247. kép 7). Ép változata a budaörsi telep temetőjéből származik. Távolabbi, de teljesen pontos analógia, mind a forma, mond a díszítés tekintetében a szarmata barbaricumban található.753 Valószínűleg egy Aquincumi műhelyből került mind két helyre az edény. Máshol ritka a pohárforma.754 A Planta pedis motívummal pecsételt edények festett felülettel készültek. Részletesebben l. az import edények utánzatainál. 6. Festett kerámia (175–185. kép; 249–258. kép) A festett edények egy része kelta alapokon fejlődött tovább. Mind a díszítés (sávos festett ill. mintásan festett edények), mind a forma (duzzadt peremű tál, bikónikus edények, S-proilú tál) továbbélt az első két évszázadban. Az edények nagyobbik része római forma (festett peremű dörzstálak, lapos, behúzott peremű tálak, füles korsók, poharak stb.) s új típusú festés pl. márványozás és díszítés (tűzdelés, hullámvonal) is feltűnik rajtuk. Gyakoriak az itáliai import edények vékonyfalú, festett ill. barbotin díszes utánzatai (1–2. század). Majd a raetiai fémes fényű edények festett utánzatai tűnnek fel a 2–3. században. A sigillatákat már a Flavius-kortól utánozzák festett felülettel, de többségük a Hadrianus-kortól keltezhető. Második virágkora e kerámiagyártásnak a 3. század közepe, a sigillata import megszűnése után.755 Mintásan festett: 756 (176. kép; 250. kép) A késő kelta időszak sávosan s geometrikus mintákkal festett edényeinek hatására jött létre az 1. század utolsó harmadában egy mintásan festett edény csoport Pannonia ÉK-i részén. Budaörsön több helyen, főleg gazdag, földbemélyített házakban (L/127, L/782, t/113, v/56 Ny-i fele, v/106. obj., I.kőép.5.h. kőfal alatt) került elő, hármat félig kőfal övezett (L/700. obj., v/90. és v/90b. obj.), egy pedig szögletes kőépület volt (L/733. obj.). Területileg három csoportban helyezkednek el ezek a házak (l. 239. kép): Keleti csoport: I. kőépület alatt és a t/113. ház, tőlük messzebb egyedülállóan az L/127. 175. kép: Planta pedis motívummal bepecsételt talpak. ház. Északi csoport: v/56, 90, 90b, 106. házak. Nyugati csoport: L/700, L/733. kőépületek és L/782. ház. Az edények többsége a fületlen, vázaalakú típus- dó, vagy alsó harmadában szélesedő típus). Méretük hoz tartozik, formájuk enyhén, vagy élesebben, de az egészen kis pohártól (Lá: 11 cm) a nagy fazekakig mindig bikónikus (lefelé szélesedő, többnyire hasaso- terjed (Lá: 28–36 cm). Többségük egy köztes méret, ahol a legnagyobb átm: 18–24 cm, magassága az analógiák alapján kb. 20–25 cm lehetett Talpa egyiknek 752 Ottományi – Gabler 1985, XIX.t.13 se maradt meg, az edény alsó része is csak néha. Az 753 Maróti 2004, Kat.A/5.4: Budaörs 174. sír, B/1.1: Áporka, Homokanalógiáknak kis alacsony talpa van. A formát kelta bánya, III.t.1–2. 754 Artner 1994, 32, Taf.59/3. előzményekből vezethetjük le. 755 Fényes 2003, 120. Más formához tartozik a v/56. obj. Ny-i felében 756 Részletesen l. Ottományi 2005a, további irodalommal. Három edény nem szerepel a 2005. évi publikációban: L/733, L/782 és a v/106. lévő házból előkerült töredék. Enyhén kihajló pereobj. egyik töredéke, ami tévedésből az őskori telep 52. objektumához lett leltározva (176. kép 5–6, 9). 220 176. kép: Mintásan festett edények 221 177. kép: Festett lapos tálak, behúzott és egyenes peremmel 222 mű, alsó harmadában élesen hasasodó, bikónikus pohár (176. kép 11). Anyaguk és színük egységes. Sárga-halvány téglaszínű alapon narancssárga, ritkán piros festés. Ezen a fényes, ritkábban matt, festett alapon sötétebb, fekete festéssel készülnek a minták. A geometrikus s alakos mintákat csak az égetés után viszik fel az edény felületére. Így azok elhalványultak, lekoptak az idők folyamán. Ez a festési technika is kelta. A rajtuk látható geometrikus minták (háromszög, hurkosan egymásba fonódó ívminta, zeg-zúg, hullám, fenyő, rács) a késő kelta festett ill. besimított kerámiában egyaránt megtalálható motívumok. Ezeken túl viszont ember s állatalakok, napkerék stb. is feltűnnek a kora római edényeken. A mintákat mindig sávokba rendezik, főmezőben az alakos ábrázolás. Edényeink legközelebbi analógiáit egyrészt Aquincumban s környékén Pest megyében (Páty, Solymár, Szentendre) találjuk, másrészt Fejér megyében (Nagyvenyim, Lovasberény, Gorsium) ill. egy darabot Tokodról is ismerünk. Bár a forma s motívumok hasonlóak, nem egy műhely termékei. Még a budaörsi edényeket is több mester készíthette. Általában egy-egy objektumon belüli edények hasonlóak, mintha egy háztulajdonos egy mestertől rendelt volna. Ha nem is egy műhelyben készültek edényeink, akkor is feltételezhető, hogy ugyanazon mintakönyvből dolgoztak a különböző mesterek. Pannonia ÉK-i részén, eraviszkuszok lakta területen, helyi bennszülött fazekasmesterek gyártották ezeket az egymáshoz nagyon hasonló s a provincia többi részén nem található edényeket. Dél-Pannoniában, scordiscus területen kerültek elő még mintásan festett késő kelta, majd római edények, de egyik sem pontos analógiája a miénknek. Korban többségük az 1. század végére – 2. század első felére tehető, vagyis Flavius/Domitianus és Traianus–Hadrianus sigillaták keltezik. Legkésőbbi a főleg Hadrianus–Antoninus-korból való sigillatákkal keltezett t/113, L/700, L/733. obj. (talán a v/90b is ide tartozik). Ez utóbbiak a markomann háborúk alatt pusztulhattak el. Az analógiák korát is a Domitianus– Hadrianus-korára, tehetjük. Ennél későbbi kevés van pl. Pátyon a Hadrianus–Antoninus-korból. A solymári temető használata főleg a 2. század közepére jellemző, s az egyik barbaricumi temető is tart talán a 2. század végéig.757 Márványozott festés:758 (251. kép) A Rajna vidéki eredetre visszavezethető márványozott festett tálak és korsók az 1–2.század forduló jellegzetes edényei. Már Vespasianus/Domitianus-kori sigillatákkal feltűnnek s egészen az Antoninus-kor végéig megtalálhatók. Gyártásuk a 2. század végén meg is szűnik.759 Ez a díszítés főleg tálak belsejében lép fel, melyek többsége sigillata formát utánoz: vízszintesen kihajló ill. galléros peremű kisebb, nagyobb tálak (178. kép 2–4, 13; 251. kép 1; 252. kép 3–4), gyűrűs peremű, kónikus aljú tál (179. kép 8), egyenes peremű, félgömb alakú tál (179. kép 2). Duzzadt, behúzott peremű, gömbölyű edényeken (184. kép 5), tojás alakú ill. bikónikus aljú poharakon (181. kép 3, 5; 251. kép 4) és korsókon (183. kép 1; 251. kép 2–3), az edény külsejét díszíti. Ez utóbbiak fém s üvegedényeket utánzó formák.760 Egy nagyméretű fazék is található a budaörsi anyagban, mely kihajló peremű, vállán bordával tagolt forma, a szürke kerámiában négy évszázadon keresztül megtalálható (184. kép 1; 251. kép 6). A festés piros, néha barna színű, az edény anyaga jól iszapolt, sárgás-téglaszínű. Gyakran a festés alatt fényes bevonattal. Többféle technika (ecsettel, szivaccsal történő márványozás) különíthető el. Néha az edény mid a két fele festett, kívül összefüggően, belül márványozva (L. 178. kép 2; 179. kép 8). Némely objektumban különösen sok található pl. L/44, L/425, L/644. obj, v/90, v/90a, v/106. obj. stb. Gödrökben, földbemélyített házakban, félig kőfalú földbemélyített építményekben s kőépületekben egyaránt előfordul. Vele együtt többnyire más gazdag, Aquincumból hozott, vagy importált leletanyag (L. 15. táblázat). Flavius/Domitianus-kori sigillaták jelzik a használat kezdetét.761 A többséget Traianus–Hadrianuskori sigillaták keltezik s még igen sok megérte az Antoninus-kort is. Budaörsön helyi gyártásra nincs bizonyíték, valószínűleg Aquincumból érkezett ide ez az áru.762 759 Szőnyi 2002, 56–57, 13. ábr.: Mursella municipiumában gyártották a helyi fazekas kemencék már az 1. század második felében; Van ahol csak a Traianus-korig tart pl. Baláca 10. épület (Palágyi et al. 1992, 253: a sávosan festett, a márványozott és függőlegesen csíkozott, valamint fogas karcolt edények a mozaik alatti faszenes rétegből együtt kerültek elő. Keltezés felső határa itt a Traianus-kor); A sárvári útállomáson Domitianus–Hadrianus-kori rétegből (Gabler 1998, 263: összefoglalja a kerámiafajta keltezését alátámasztó tényeket); Balatonfűzfőn Hadrianus–Antoninus sigillatákkal együtt. L. Kelemen 1980, 9. ábr., I.t.10; Ács-Vaspusztán Antoninus-kori rétegből (Gabler, D.: he Roman Fort at Ács-Vaspuszta (Hungary) on the Danubian Limes, part I–II, BAR-IS 531, Oxford. 1989, 478); Az Aquincumi legióstáborban is Vespasianus/ Domitianus sigillatákkal kezdődik s a markomann háborúkig megtalálható (Szirmai K.: Az Aquincumi 2–3. századi légióstábor praetenturája. BudRég XXV (1984) 135–179; Kocsis L.: 1. századi sisak az aquincumi legióstáborból. BudRég XXV (1984) 229–230, 35–40. kép (1. periódus: Vespasinaus–Domitianus), 59–62. kép (2. periódus: 89–130-ig); A mauterni vicus 3. periódusában (Kr.u.130–170) még gyakori: Groh – Sedlmayer 2006, Taf, 117, 238. stb. 760 757 Bónis 1942, Taf. XVI/14, XIX/11, 21–23 (poharak); Fényes 2003, További analógiákat l. Ottományi 2005a; Maróti É. – Vaday A.: Abb.10/2–7, Abb.11/7–8, Abb.12/5; Brukner 1981, T.67/34–35; Bónis Kora császárkori igurális díszítésű festett kerámia Pannoniában és a szarmata Barbaricumban. StComit 9 (1980) 79–94; A mintákhoz l. még – Gabler 1990, 180, 29. ábr.6,8. 761 v/70, 90, 90a–b, 91, 106, L/450, 560, 600,644, 653, 671. obj. Bónis 1969, XXII/9, XXV/2,8; Maier 1970, T.90/1240. stb. 762 758 Fuchsz 2010, 14–15 (összefoglalja a kerámia gyártásával foglalkozó műA budaörsi márványozott festett edényeket szakdolgozatként Fuchsz Noémi 3. éves egyetemista dolgozta fel 2010-ben (ELTE, BTK Régé- helyeket: Aquincum, Brigetio, Carnuntum, Poetovio), 21 (a Lágymányoson újabban feltárt fazekas kemencék anyagával mutatható ki hasonlóság). szettudományi Intézet). 223 178. kép: Kihajló peremű, festett, lapos tálak 224 A csíkosan festett vízszintesen kihajló peremű tálak is hasonló korúak (v/106. obj.; 178. kép 8).763 Csíkos festés egy kis nyersszínű, ép poháron is látható (181. kép 14; 251. kép 5). Hasonló csíkos festett edényeket, főleg tálakat találunk pl. a Hadrianus–Antoninus-kori balatonfüzfői kemence árui között, Balácán, Carnuntumban, Mauternben stb.764 Az un. raetiai dörzstálak is a fenti csoporthoz köthetők, bár használatuk tovább tartott, egészen a 3. század végéig (v/48, v/49–50, v/106, L/32, L/543. obj.; 180. kép 4). Budaörsön még mázas változat peremén is látható ilyen csíkos festés. Dél-Pannoniában az 1–2. század fordulójára keltezi Brukner. A mauterni táborban inkább 2–3. századiak, de még a vicus 5. periódusában, a 4. században is előfordul. 765 Néha megfolyt a festék az edényen pl. hombár peremen (L/235a), tál vagy korsó oldalán (L/256, L/261. obj.), de ezek nem tartoznak a csíkosan festett edények közé (256. kép 4). Festett dörzstálak (180. kép; 262. kép 1): Téglaszínű, néha nyersszínű dörzstálak peremén s belső oldalán látható barnás-vörös festés. Az 1–2. század fordulóján feltűnnek, de többségük 2. századi (Hadrianus–Antoninuskor). Severus-kori sigillata már csak kevert, korai-késői leletanyaggal együtt fordul elő mellettük. Az L/700. épületben egész készlet található belőlük, egyiknek a belseje nem kavicsozott, csak a forma emlékeztet a galléros peremű dörzstálra (180. kép 7–8, 10). A v/48. gödörben is sok van, csíkosan festett peremmel, belül festéssel ill. festés nélkül nyersszínű anyagból. Mint a római kultúra fokmérője főleg kőépületekben fordul elő, ill. az épületomladékkal feltöltött földbemélyített házakban s gödrökben. Egyik csoportjuk a fent említett, csíkosan festett peGrünewald 1979, Taf. 15/2. Bónis 1942, 22–24, XXIII/10 és XXI/40; Palágyi et al. 1992, 54; Kelemen 1980, 61; Grünewald 1979, 29, Taf. 15/2–3; Groh – Sedlmayer 2006, Taf 75, 91, 237: mauterni vicus 3. periódusa (130– 170), Taf. 257: 4. periódus (170–250). 765 Brukner 1981, T. 61/19, T. 75/80; Gassner 1990, Taf. 3/24–27 (Mautern 3–4. periódus: 180–300-ig); Groh – Sedlmayer 2002, Abb. 136.121 (Mautern, kb. 150–250-ig); Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 276. 2433/5, Taf. 289. 773/21 (Kora: 270/280–360/370). 763 764 179. kép: Festett mély tálak remű változat. Ezek a tálak hasonlítanak leginkább a sigillata előképekre. Behúzott peremű, festett tálak (177. kép): A lapos talpú tál ill. tányér egyik változata belül és a peremén kívül egy sávban vörös festett pl. L/76, L/590, L/671. obj. (177. kép 2, 4).766 Általában nyersszínűek. Ezek az un. pompeji vörös festett tálak utánzatai.767 Koruk a Flavius-kortól a Hadrianus-korig, helyenként az Antoninus-kor végéig terjed. Lehet mind a két oldaluk is festett pl. L/480, L/561, v/90. obj.(177. kép 8–11) stb, vagy kívül vízszintes sávokkal simítva pl. L/13. obj.(177. kép 5). Pereme Bónis 1942, 23, lapos tálak: XXI/52, XXII/1–2; Grünewald 1979, 24. 1. 767 Gabler 1990, 188, 35. ábr. 766 225 180. kép: Festett dörzstálak 226 181. kép: Festett poharak, csészék, bögrék 227 alatt bekarcolt vonalak is tagolhatják pl. L/561, L/653. obj. Egy Severus-korban feltöltött házban lévő tálnak csak a belseje festett (L/522. obj.). A behúzott peremű festett tálak másik változata kis lapos, gyűrűs talpon áll pl. L/10, 76, 671. obj. Ezek sigillata tálak (Drag. 32) utánzatai, a 2. század közepére, második felére jellemzőek (177. kép 15). Kis talpgyűrűn álló duzzadt, bemélyített vonalakkal tagolt peremek az L/30, v/106, és XXXVI/5b. objektumból származnak (177. kép 13). Koruk a Domitianus–Traianus-kor. A Drag. 18. formát utánozzák. Egyenes peremű tál a v/56. objektumból (177. kép 12).768 Félgömb alakú, mélyebb tálak (179. kép; 252. kép 2) is gyakoriak festett kivitelben, kisebb s nagyobb méretben egyaránt. Peremük lehet egyenesen álló vagy duzzadt perem, néha márványozott festéssel (L/32. obj.). Ez a forma szürke, agyagmázas variációban is jellemző. Koruk az 1–2. század. Ugyanilyen korúak a peremükön több bordával tagolt, mélyebb tálak is (L/247. obj.). Drag. 37. forma utánzata (179. kép 5–6; 256. kép 1): ez a félgömb alakú tál agyagmázas, vagy festett kivitelben készült. Ritkán díszítetlen pl. L/32. obj., többnyire tűzdelt díszítéssel pl. L/10, L/700. obj. stb.769 Pecsételés is kerülhet rá, téglaszínben főleg a 3. században. Néha a 4. századig megtalálható pl. v/46. obj. Kihajló peremű, Drag. 35–36. forma utánzata (178. kép 4–7): festett és agyagmázas kivitelben, kisebb, nagyobb változatban egyaránt készül. Belül a talpán tűzdelt díszítés futhat körbe (v/138. obj.), de van márványozott festett darab is (L/44. obj.). Már az 1. század második felében feltűnik. Hosszan használt forma, ezen belül a márványozott változat csak az Antoninus-korig élt.770 Egyéb sigillata utánzatú tálak: Narancssárga festett a v/90a obj. lapos tálja, mely a Drag. 16 formára hasonlít (talpgyűrűje nem maradt meg).771 (178. kép 12). Drag. 27. formát utánoz egy narancssárga festésű csésze az L/671. kőépületből.772 (257. kép 2). Drag. 18/31.-re hasonlító vízszintes peremű tál az L/10. objektumból, de nem maradt meg talpgyűrű (178. kép 11). Bónis Rajna vidéki párhuzamot említ hozzá. A forma az agyagmázas, talpán belül pecsételt lapos tálaknál is megtalálható a 2. században.773 Ludovici TB formához hasonló egy vízszintes peremű, vállban megtörő tál a v/56. objektumból, bár pereme jó- val hosszabb.774 (178. kép 10). Consp. 20. formára hasonlít az I/7. obj. tálja (177. kép 16). Drag. 42. formához hasonló, kihajló peremű, kis füles tálkát utánoz narancssárga festéssel a v/90. obj. edénye, a 2. század elejéről.775 (186. kép 1). „Knickwandschüssel ” az L/263. épületből (177. kép 17). A forma a Consp. 21. típusra hasonlít. Simított és agyagmázas változatban is megtalálható Budaörsön. Kora a 2. század.776 S-proilú tál: festett felülettel ritkán fordul elő. A táltípus későbbi változatához tartozik, a 2. századra jellemző, pl. L/564, t/124. obj., „A” lakógödör stb. Kétfülű tál: gyűrűs talpon álló tál, bordázott nyakkal. Az L/263. kőépület 5. helyiségében és a Severuskori v/145. objektumban kerültek elő ilyen töredékek (181. kép 1; 257 kép 1). A korsók (182–183. kép; 257. kép 4–6; 258. kép) többsége szűknyakú, egyenesen álló, vagy kihajló peremű, nyakát gyakran borda tagolja. Pereme lehet galléros is. A több osztatú szalagfülek a perem alól indulnak. Vállban szélesedő formák. Köztük igen sok a nagyméretű, hengeres nyakú típus. Festésük lehet fényes (pl. L/700, t/162, v/25, v/49, v/51 obj. stb.), matt, összefüggő, vagy sávosan festett. Márványozott festett kivitelben is előfordul ez a szűknyakú forma (L/649–782.obj.; 183. kép 1). Az 1–2. században már megjelennek. A 2. századra a legjellemzőbbek.777 A kétfülű amfora forma is gyakori, nyersszínű s festett változatban egyaránt (182. kép 9, 11).778 A v/56d kis földbemélyített, félig kövekkel határolt objektumban több nagy festett edény is található az 1–2. század fordulójáról (183. kép 2–3; 257. kép 6; 258. kép 5). Sávos festett korsók: Az edény felső részén, vagy hasán széles sávban vörössel festett, nyersszínű, jól iszapolt anyagból készült. Budaörsön egy ill. kétfülű korsó, széles szájú fazék található ilyen kivitelben (182. kép 6, 10, 14; 184. kép 6–9). A festett sávon tűzdelés s hullámvonal egyaránt előfordul. Már az 1. század végén feltűnik, de virágkora a 2. század. Előfordul még Severus-kori sigillatákkal együtt is.779 Galléros peremű korsók: Festett kivitelben, gallér alól induló széles, több osztatú szalagfüllel az 1. és 2. századi objektumok sajátja. Egy ill. két füllel egy- Fényes 2003, Abb. 25/5, 28/1, 43/11. Analógiák pl. Aquincumból Póczy 1956, 97, Abb. 6/19; Albertfalváról Szirmai 1994–1995, 12. kép 7; Brigetioból: Bónis, É.: Das Töpferviertel „Gerhat” von Brigetio. FolArch 30 (1979), Abb. 16. 5; Pátyról Ottományi – Gabler 1985, 206, XX/15. stb. 776 Artner 1994, 26–28, Abb. 12 KS/41. 777 Grünewald 1979, Taf. 26/2–4; Brukner 1981, T. 159. 778 Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 179, 225 (mauterni vicus 3. periódusa: 130–170), tűzdelt és hullámvonalas díszítéssel; Kocztur 1991, 204, XXXVI.t. 6 (vele egy sírban állatalakos festett edény), XVIII/9, XIX/1. stb. 779 Bónis É.: A brigetioi sávos kerámia. FolArch 21 (1970) 71–90; Ottományi – Gabler 1985, 206–207; Grünewald 1979, 43; Palágyi et al. 1992, 53–54. 774 775 Fényes 2003, Abb. 25/2, 43/9. Fényes 2003, Abb. 43/4, 8. 770 Bónis 1942, 22, XXI/39–40; Fényes 2003, Abb. 24/5, 25/4, 10–11, 43/3. tip; Póczy 1956, Abb.6,20 (az aquincumi un. depot műhelyből, 2. század); Brukner 1981, T.72/28–40 (1–2. század); Artner 1994, 26–27, Abb.12/LS2/7d, LS1/48 (1–2. század eleje); Groh – Sedlmayer 2002, 179, Abb.131.975 (1. század vége – 2. század). 771 Analógia pl. Gleisdori temetőből a 2. századból (Artner 1994, Abb. 14.4). 772 Fényes 2003, Abb. 25/6, 28/6, 43/6. 773 Bónis 1942, 22, XXI/50; Artner 1994, 32, Abb. 16. 30b. 768 769 228 182. kép: Festett korsók 229 183. kép: Festett, majdnem ép korsók aránt készülhetett. Pl. L/401, 425. házak, v/91 stb.780 (182. kép 4–5, 11). Több fülű korsó: Az L/263. kőépületből származik egy nyersszínű kis korsó, melynek csak két füle maradt meg, de a forma általában több füllel készült (182. kép 10; 257. kép 4). Emberi arcot/alakot (?) ábrázoló korsótöredék egy kis piros festett darab, melyen talán egy emberi szem és haj részletét láthatjuk (258. kép 6). Az L/560. objektumból származik, melyben 1–2. századi földbemélyített ház és 2. századi felszíni cölöpház került elő. Ilyen kis töredékhez nehéz analógiát keresni. Dombormű780 Analógia pl. a mauterni vicusból: Groh – Sedlmayer 2006, Taf.32 (2. periódus, Kr.u.100–140). 230 nak.788 ves, emberalakos edények a 2. század végétől a 4. század végéig kimutathatók a pannóniai kerámia művességben. Kora római korsó arcábrázolással pl. a Győri, Vagongyár alatti temetőből.781 A délpannoniai edényeket az 1–2. századra keltezi Brukner.782 2–3. századi festett arcos edények a dáciai római táborokból ismertek.783 A legszebb, női alakot ábrázoló terrakotta korsó Gödrekeresztúrról került elő egy késő római téglasírból.784 A 4. században mázas felülettel készülnek antropomorf korsók Nyugat-Pannóniában.785 A Rajna vidéken 3–4. századiak az arcos edények.786 Bögrék, poharak (181. kép): Legkorábbiak, az 1–2. századi földbemélyített házakból előkerülő duzzadt peremű kis poharak pl. v/106, L/561, I. kőépület 5.h.alatti sárga rész stb. Vékonyfalú, tűzdelt díszítésű változata pl. t/113. objektumból (181. kép 7–10). Ugyanilyen peremmel, szintén tűzdelt díszítéssel, nagyobb edények is készülnek (v/90.obj.), néha már fazék méretben (184. kép 7). Kora az 1. század vége – 2. század.787 A bikónikus, alsó harmadában megtörő kis poharak is ugyanilyen koraiak pl. v/56. objektumból összefüggően és mintásan festve, de lehet rajtuk márványozás is (v/90; 181. kép 4–5). Drag. 33. ill. Knorr 78. sigillata formákat utánozKihajló, vagy vízszintes peremű kis poharak 781 Szőnyi E.: Régi idők ásatásai. A Vagonygyár területének régészeti kutatástörténete. In: A Vagongyár alatt – a vagonygyár előtt. Kiállításvezető. Szerk.: Bíró, Sz. Győr 2007, 25, 2. kép. 782 Brukner 1981, T. 47/1–3 (Sirmium). 783 Chirilă, E. – Gudea, N. – Lucăcel, V. – Pop, C.: Das Römerlager von Buciumi. Cluj 1972, 42, 43. Taf. LI–LIV. 784 Sz. Burger A.: Terrakotta ex-votó Gödrekeresztúrról. ArchÉrt 95 (1968) 13–28. 785 Bónis – Gabler 1990, 25. ábr. 3–4, 30. ábr. 5–8; Gabler 1990, 199, 38. ábr; Harl, O.: Römerzeitliche Figurengefässe vom Pannonischen Limes. WienerGeschichtsblätter 32 (1977), 249–261. Abb.1–2; Számos helyen feltűnik még arcábrázolás pl. mécseseken (Barkóczi 1992, Abb.30: mázas mécses), mázas arcos edényeken (Gassner, V.: Mittelkaiserzeitliche glasierte Keramik aus Pannonien. Mit einem Beitrag von Roman Sauer. CarnJb 5–65, 1991, Abb.8/P4, Abb.16). 786 Pirling, R.: Römer und Franken in Krefeld-Gellep, Mainz 1986, Abb. 46 (3. század), Abb.43 (4. század). 787 Kocztur 1991, XVI. t. 1. 788 A formához l. Bónis 1942, XVIII/2, XIX/21–23; Fényes 2003, Abb. 26/5; Artner 1994, 29, Abb.13 S2/7a, S2/1 (1. század). 184. kép: Festett fazekak 231 Üvegutánzatú pohár: Budaörsön mind festett (L/49, v/90. obj.), mind agyagmázas, pecsételt változatban (L/782, v/106. obj.) került elő 1–2. századi objektumokból (181. kép 2). Aquincumból érkezett ide. Egy közeli analógia pl. a Herceghalom 39. lh. bennszülött gödörházából, 2.század eleji leletanyaggal együtt. Brigetioban is gyártották a 2. század folyamán.789 Bikónikus, váza alakú edény, enyhén kihajló peremmel. Felülete lehet összefüggően, vagy sávosan festett s tűzdelt (184. kép 3–4). Hasonló forma a mintásan festett edények nagy része is. A forma kelta eredetre vezethető vissza s az 1–2. század fordulójára – 2. század közepére jellemző.790 Egyik csoportjának kis vízszintesen kihajló, általában bordákkal tagolt pereme van. Formája zömökebb, a hasnál szélesedik (184. kép 6, 9).791 (Pl. XXXVI/5, v/90. obj.). Fazék: Vízszintes, kifelé ill. befelé ívelő, tagolt peremmel fazekak s nagyobb hombárok egyaránt készülnek (pl. L/235a; 184. kép 10–11, 185. kép 1; 256. kép 3–5). Díszítésük sávos festés, bekarcolt hullámvonal, tűzdelés stb. Festés nélkül téglaszínű anyagból is előkerült néhány darab, pl. L/782. obj.(188. kép 7). A szürke kerámiára jellemző kihajló peremű, nyakán bordával tagolt forma Budaörsön márványozott felülettel is előfordul (v/90. obj.). Egyszínű festéssel készültek behúzott nyakú, kihajló peremű fazekak, pl. L/26, 30, 127. obj. ill. egyszerű kihajló peremű edények is, pl. L/30, L/486. K-i folyosó (184. kép 1–2). Hombár: Festett változatban ritkább, mint szürke anyagból, de a formák hasonlók. Vízszintes tagolt peremű edények, sávosan festve, esetleg bekarcolt körbefutó vonalkötegekkel díszítve pl. v/90. obj.792 A másik forma kihajló peremű, vállán borda, bekarcolt hullámvonalakkal pl. L/653. obj. (185. kép 2–3). A festett, nyersszínű töredékek némelyikén későbbi javítás nyomai láthatók (256. kép 7; 262. kép 2). Ezek a lyukak bizonyítják, hogy a drágább edényeket 185. kép: Festett hombárok inkább összedrótozták, megjavították, mint újakat többféle variációban kerültek elő, festett felülettel, be- vettek helyettük. Más kerámián pl. mázas edényeken, karcolt vízszintes vonalakkal tagolva (181. kép 11–13). sigillatákon is hasonló jelenséget igyelhetünk meg. Téglaszínű, festés nélküli változatban is előfordulnak a 2–3. században. A festett füles bögre ritka. Inkább 789 Ottományi – Gabler 1985, XIX/13; Fényes 2003, Abb. 1/2, duzzadt, vagy vízszintes peremű, vállban szélesedő, 29/1c tűzdelt díszítésű típusok találhatók ebben a méretben. 790 Hunyady 1944, 144, LXXI/17. tip; Schindler-Kaudelka 1989, Faltenbecher is előfordul festett kivitelben pl. Taf.32/35, 41 (Magdalensbergben virágkora a Tiberius-kor); Kocztur XXXVI.t.15; Ottományi 2005a, 84 (további irodalommal). t/162, v/48. objektumban, L/263. épület 5.h. (a ho- 1991, 791 Bónis 1942, XI. t; Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 47, 52, 150, 206 mokbeszórásos változatokat lásd az import utánza- (mauterni vicus 2–3. periódus: 100–170). 792 Groh – Sedlmayer 2006, Taf.48 (mauterni vicus 3. periódus: toknál!). Kr.u.130–170. 232 7. Importált edények és utánzatok (kiv. terra sigillaták793) (186. kép; 259–260. kép) Észak-itáliai, vékonyfalú kis csészék, poharak: Pó-vidéki műhelyek formáit utánozzák ezek a kis bevonatos, festett csészék. Díszítésük többféle: barbotinos, tűzdelt, homokbeszórással díszített.794 Díszítetlen töredékek is előfordulnak (pl. L/30, 583, 653, v/90. obj.). A: barbotin díszítéssel Budaörsön Flavius/ Domitianus–Hadrianus–Antoninus-kori objektumokból származnak (L/49, L/543, L/672, t/101, v/90. obj. stb.). Lehetnek félgömb alakú csészék (186. kép. 3–6),795 kihajló peremű kis poharak (186. kép 7).796 A csészék egész felületét, a poharak vállát díszítik félhold vagy csepp alakú barbotin díszek. Nyersszínűek, felületükön narancssárga, vagy vöröses-barna festéssel (259. kép 1–2). A legkorábbi, Flavius–Traianus-kori, v/90. obj. edénye valószínűleg eredeti, a többi utánzat. Az eredeti edények kora az 1. század közepe, második fele, Traianussal bezárólag.797 Utánzatokat Pannoniában több helyen gyártottak már az 1. században is pl. Mursella municipiumának „fazekas periódusában”, az 1. század második felében. Az aquincumi műhelyek a 2. században készítették.798 A kónikus nyakú poháron (L/76. obj.) levél alakú bogyós díszítmény látható (Drag. 54. forma utánzata), Antoninus–Severus-kori sigillata keltezi (186. kép 8).799 B: homokbeszórásos, vékonyfalu kis csésze az L/590. házból, Hadrianus–Antoninus-kori sigillatával (186. kép 2). Ugyanebben a házban planta pedis díszítésű, itáliai eredetű pecsételés is volt egy tál talpán. Az eredeti itáliai kis csészék már az 1. század közepén feltűnnek. Utánzatok az 1. század utolsó harmadától készülnek.800 Kis pohártöredékek még az L/499, 601. objektumokból. 793 A sigillaták részletes elemzését l. Gabler Dénes tanulmányában, ugyanebben a kötetben. Korszakokra lebontva a sigillaták és objektumok összefüggéseinek bemutatását röviden l. az egyes korszakok ismertetésének végén (261. kép). A sigillata utánzatokat l. a festett és agyagmázas edényeknél. 794 Az itáliai edények elterjedését s formáit L. Szőnyi E. : Északitáliából importált császárkori agyagcsészék a győri Xantus János Múzeumban. Arrabona 14 (1972) 5–25; Fényes 2003a, 6–8. 795 Bónis 1942, 19–21, XIX/60–61; Brukner 1981, 151, T.55/1– 3, T.56/30–31 (1–2.század forduló); Artner 1994, 31, Abb.15 (Vespasianustól Marcus Aureliusig); Fényes 2003a, I.t.9–13. 796 Bónis 1942, XIX/29. 797 Gabler 1990, 187, 35. ábr; Schindler-Kaudelka, E.: Die dünnwandige Gebrauchskeramik vom Magdalensberg. Archäologische Forschungen zu den Grabungen auf dem Magdalensberg 3. Kärntner Museumsschriften 58 (Klagenfurt 1975) Taf. 39/119, 136 (kora: Kr.u.30– 40). 798 Szőnyi 2002, 56, 14–15. ábr; Grünewald 1979, Taf.20/21–24 (az eredeti csepp alakú díszekkel ellátott kis csésze Claudius-kortól kezdve lép fel); Gassner 1986, 59–60, Abb.5.1.2 (sárga anyagú, narancsszínű, matt bevonattal); Artner 1994, 31, Abb.15 (Vespasianustól Marcus Aureliusig). 799 L. még Bónis 1942, XIX/32; hasonló díszítmény Brigetioban kétfűlű poharakon: Fényes 2003a, I.t.19–20 (1. század vége–2. század közepe). 800 Grünewald 1979, 35, Taf. 20/16. Homokbeszórásos faltenbecher: Az eredeti fémes bevonatú edényeket matt barna festéssel, esetleg vörös, vagy szürke bevonattal utánozzák (pl. v/51, v/138. obj.). Ezek a Traianus-korban jelennek meg, s leginkább a 2. századra jellemzőek Pannoniában. Rajna vidéki előképekre vezethetők vissza.801 Több, kis, formához nem köthető talp s oldaltöredék is esetleg ide tartozik, pl. L/261, L/328, L/406, 466, 601; t/101; v/132. obj. stb. A homokbeszórással elősegítették a benne lévő folyadék gyorsabb hűtését802 (260. kép 4). Planta pedis motívummal pecsételt talpak itáliai hatásra készültek Pannoniában. Az eredeti névbélyeg a budaörsi edényeken már nem szerepel, csak a sarus láb maradt meg, a szandál szíjazásának ábrázolásával (175. kép; 249. kép). Téglaszínű, festett tálak. Egyedi az a barna festett lapos talp, melynek belsejében 4 sarus lábbélyeg található (Kaba M. ásatása „horreum”, vagyis L/543. épület). Néha más bepecsételt motívum is van mellettük, pl. tál belsejében virág, kívül planta pedis (L/590. obj.). Budaörsön Claudius/ Vespasianus sigillatáktól kezdve (L/653. obj.) Hadrianus–Antoninus-kori sigilllatákkal együtt (I. kőépület 7. obj., L/49, 590. obj.) találhatók. Valamennyi talpgyűrűs, lapos tál, de csak a talpak maradtak meg. A forma az analógiák alapján állapítható meg. Leggyakrabban Consp. 20, 21, Drag.15/7. formájú tálakon fordul elő. 803 Aquincum körzetéből több ilyen „szandálos-lábbélyegzős” edény ismert s legalább két-három műhely gyártotta az 1. század végén – 2. század első felében. A budaörsi lábbélyegek leginkább a Budapest Kende u. – Budai Skála körzetében feltételezhető műhely termékeihez állnak közel.804 „Raetiai poharak”:805 Fémes fényű, sötétbarna/vörösesbarna bevonatos, vékonyfalú poharak tartoznak ide. Többségük díszített, rátett patkó mintával, tűzdelt sávokkal, ritkán geometrikus motívumokkal. Formát tekintve az un. raetiai hasas poharakhoz tartoznak. Van egy gömbölyűbb, patkó ill. tűzdelt díszes (186. kép 9, 12) s egy karcsúbb, magasabb, tűzdelt díszes változata806 (186. kép 10–11). A geometrikus díszítésű Drexel 1. csoportba mindössze két kis töredék sorolható, barbotin pöttyel s pálcika díszítéssel. Egyik a 2. századi L/646. gödörből (későbbi épületomladékkal feltöltve), a másik Kaba M. ásatásából, a 9. árokból. Az eredeti darabok kel801 Bónis 1942, Taf. XVII/18; Bónis – Gabler 1990, 180, 29. ábr. 7; Grünewald 1979, 37–38, Taf. 22; Gassner 1986, 62, Abb. 5.2.6 (Domitianus-kortól); Artner 1994, 19, Abb.6 T.16/58. 802 Gabler 1989, 478. 803 Nagy-Beszédes 2009, 397, 6–7. kép. 804 Nagy-Beszédes 2009, 394–398, 5. kép 1–26. 805 Másik elnevezésük „geometrisch verzierte Glanztonware”, miután a forma s a díszítésmód galliai eredetű és Raatián kívül más provinciákban is elterjedtek ill. gyártották őket (Germania Superior, Noricum, Pannonia). L. Fényes 2003a, 10–11. 806 Fényes 2003a, 13, IV–V. t; Varga 2009, 214 (a savariai műhely E formája, Drexel I–II–II.csoport díszítésével egyaránt). 233 186. kép: Itáliai és raetiai import csészék, poharak és utánzataik 234 tezése a 2. század (100/120–170-ig). Pannoniába a 2. század második harmadában kerültek az első darabok, de igazán gyakori csak az Antoninus-kortól lett.807 Patkódíszítés (Drexel IIb): Kaba M. ásatásán az „A” lakógödörből került elő, melyet a Flavius-kortól a 2. század első harmadáig használtak, majd a Severuskorban beleépült egy kőfal. Az L/486. épületből előkerült, rátett patkó díszes eredeti kis pohár keltezése a lelőhely alapján nem pontosítható (186. kép 9; 259. kép 4). Az épületből Flavius-kortól kezdve egészen a Severus-korig vannak sigillaták. Az analógiák alapján Drexel IIb. csoportjába tehető. Az L/590. objektumban lévő kis patkó díszes töredék s perem darab, valószínűleg nem az 1–2. századi házhoz, hanem az Antonius–Severus-kori felső objektumhoz köthető (259. kép 5). A hasonló díszítésű kis töredéket az L/317. házból (259. kép 6) Antoninus-kori sigillata keltezi. Az eredeti darabok kora a régebbi keltezés szerint a 2. század második fele-vége, az újabb vélemények alapján a 3. század közepéig tartott. Pannoniában az Antoninus-kortól jelennek meg. 808 Tűzdelt díszítésű edények (Drexel III): Gömbölyű, alig kihajló peremmel rendelkező kis pohár, széles fogaskarcolt sávval díszítve a v/146. földbemélyített házból, Hadrianus–Antoninus-kori sigillatával együtt809 (186. kép 12; 260. kép 2–3). A díszítés Drexel IIIa csoportjára jellemző, keltezése a Kr.u.120–170, bár helyenként a 3. század első felében is előfordul még.810 Ebben a házban több, eredeti import edényhez tartozó, tűzdelt díszítésű kis töredék is volt, akárcsak a v/138. házban. Keskeny tűzdelt sávokkal díszített, karcsúbb poharakat ismerünk a v/90a házból (utánzat) és a félig kőfalas v/90b objektumból (mindkettőben Hadrianus–Antoninus–Severus sigillaták). Ez utóbbiban kb. 4 edényhez tartozó kihajló peremek és fogas karcolt díszítésű oldal töredékek kerültek elő. Valószínűleg eredeti import darabok. További töredékek a 2. századi v/138 házból (186. kép 10–11, 13; 260. kép 1), melybe a Severus-korban beleépült egy kőépület, így a leletek kora bizonytalan. Keskeny tűzdelt sávos díszítésük alapján Drexel IIIb csoportjába sorolhatók, keltezésük a 2. század második fele – 3. század közepe. Brigetioban 807 A raetiai kerámia elterjedését, keltezését, formáit a savariai műhely bemutatása során legutóbb Varga Nikoletta foglalta össze. L. Varga 2009, 214–216; A brigetioi importedényeket s utánzataikat Fényes G. ismertette (Fényes 2003a, 10–13). 808 Varga 2009, 214, 3. kép; Fényes 2003a, 12, IV. t. 10; Szőnyi, E.: Zur Verbreitung und Herstellung der sog. rätischen Keramik in Pannonien. ActaArchHung 25 (1973) 87–108, Abb. 1. 9–10; Gabler 1990, 199, 38. ábra 1; Artner 1994, 18, Abb.6, T/14/64 (Antoninuskor); Gassner 1986, 60–61, Abb.5.2.1 (keltezés: 2. század 2. fele). 809 A ház tapasztása alól, tehát a korábbi periódusból. Későbbi a Severuskori megújítás. 810 Varga 2009, 214; Fényes 2003a, 12, IV. t. 7; Grünewald 1979, 36, Taf. 21/14–16; Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 193, 260 (mauterni vicus 3–4. periódusa: 130–250); Gassner 1986, Abb. 5.2.2.(keltezése: 2–3. század forduló). s Intercisában egészen a 3. század végéig megtalálhatók.811 Hasonló díszítésű töredék s horpasztott falú pohár perem a L/654. házból, Antoninus–Severus-kori sigillatákkal keltezve. Kis tűzdelt töredék több is van, melyeknél a díszítés rendszere már nem állapítható meg pl. a késő római L/484, 504. csontvázas gödrökből. Az egyes díszítőcsoportok egymás mellett élnek, így az edények keltezése csak a motívumok alapján nem pontos.812 Ritka forma egy bordázott kis nyaktöredék, mely valószínűleg díszítetlen, hordó alakú pohárhoz tartozik.813 (181. kép 15). Az utánzatok kora általában a 3. század közepe.814 Bár helyenként már a Severus-korban megindul a gyártásuk. Poharak, faltenbecherek s korsók egyaránt készülnek fémes hatást keltő, feketés-barna, vörösesbarna, sárgás-barna festéssel. Pl. t/162, t/175, v/58. obj. stb. Valószínűleg Aquincumból jutott el Budaörsre ez az áru, ahol a Schütz műhely fazekas telepén Drexel III. típusú poharak, korsók s tálak készültek.815 Az eredeti import edények és a helyi utánzatok elkülönítése nehéz. Minden bizonnyal érkeztek eredeti import edények is Budaörsre az aquincumi utánzatokat megelőzve. A v/90b, v/138, v/146 obj, edényei ilyenek lehettek. Fekete színű, fémes fényű edények (irnises bevonattal): a Rajna vidékről ill. Galliából érkeztek Pannoniába, főleg a 3. században. Csak néhány kis töredék tartozik ide, s nem mindig dönthető el pontosan, hogy utánzat, vagy eredeti e. Vékonyfalú faltenbecher s kihajló peremű kis pohár töredékek. Földbemélyített házakból (L/317, L/450, L/522, v/90b, v/138a, v/145, v/146), kőépületekből (L/263, L/486, t/175, v/1, v/46, v/49, v/51) ill. gödrökből (L/484, v/149) származnak. A v/146. házban egész készlet van belőle, egyiken kis hegyes rátett díszítéssel (186. kép 15–17; 260. kép 6). Fémes fényű, díszítetlen töredékek, talpak több objektumból is előkerültek, többnyire 2. századi környezetből pl. L/733, v/91. obj. Ha megnézzük e nyugati import edények előkerülési helyét a telepen belül, két nagyobb csoportot különíthetünk el. Mind a kettő a „villa és Lagermax” határán: v/90a-90b, L/450, 654. házak (valamenynyiben volt későbbi Severus-kori beásás, falkiszedés, falmaradvány) és az L/486 épület. A másik csoport kb. 60 méterre nyugat felé v/138, v/146, L/522. házak és L/484, 504. gödör. A v/138-ban megmaradt a felső kőépület falának egy része, a többinél csak feltételezhető, hogy épületomladékkal lett feltöltve. Tehát legalább két-három olyan, egymás közelében lévő kőépület volt Budaörsön a 2–3. században, melynek tulajdonosai ezt a fajta kerámiát használták. Más811 812 813 814 815 Fényes 2003a, 12, IV. t. 9. Varga 2009, 216. A formához l. Fényes 2003a, V.t.1. Groh – Sedlmayer 2002, 196. Póczy 1956, 115. 235 honnan csak egy-két töredék került elő elszórva (v/49 épület környéke, L/263 és környéke). 8. Nyersszínű edények (187–188. kép; 262–263. kép) Jellegzetes római kerámiafajta, mely a 2–3. században a leggyakoribb, bár egyes típusai már az 1. század végén megjelennek. Lapos tálak, dörzstálak, füstölőtálak, szűrőtálak, korsók, amforák, néha bögrék, poharak készülnek ilyen kivitelben. Mindig jól iszapolt s égetett, sárgás-barna, nyersszínű anyagból készültek. A behúzott peremű, lapos tányérok egy csoportja nyersszínű, fényes felületű, simított. Már az 1. század második felében feltűnnek s a 2–3. században is megtalálhatók. A duzzadt, megvastagodó peremű változat a későbbi.816 A dörzstálak a római étkezési kultúra átvételét jelentik (187. kép; 262. kép). Fűszerek szétdörzsölésére, őrlemények előállítására, szószok készítésére szolgált. Itáliából kiindulva honosodott meg a provinciákban. Négy évszázadon keresztül használták. A korai példányok nagyméretűek, vastag fallal készülnek, a peremléc viszonylag alacsony 817 (187. kép 3). Kicsit későbbiek a vékonyabb falú, de még mindig alacsony peremlécű darabok (187. kép 1-2).818 Sárga, halvány vörös, világos barna színűek. Néha kívül simítottak pl. L/654. obj. A magasabb peremlécű, vékonyabb falú edények vöröses-szürke színben már későbbi változatok. Pl. L/480. obj. (187. kép 5, 7). Analógiákat minden római telepen találnunk hozzá.819 A hullámos peremű, rovátkolt díszítésű római füstölőtál csak néhány kis peremtöredékkel képviselteti magát Budaörsön (L/263. kőépület, t/162, v/132. obj.). Az egyik festett (193. kép 8; 258. kép 1). Pereme, vagy nyaki bordája bevagdosott, de pontosabb formához kötni nem lehet. A füstölőtálak a római uralom végéig élnek, ezen belül töredékeinket keltezni nehéz. Anyag alapján 2-3. századiak.820 Szűrőtál is csak 1 db van az L/13. földbemélyített házból, az Antoninus–Severus-korból. Alja tölcséresen szűkül, analógia a Kr.u. 200-as évekből pl. Carnuntumból.821 (193. kép 14). 816 Grünewald 1979, 40–41, Taf. 24; Gassner 1990, Taf. 5/1–5 (Mauter 1–4. periódus). 817 Gassner 1990, Taf. 3622 (mauterni tábor 1. periódus: Kr.u.50–120); Groh – Sedlmayer 2002, Abb.136/11, 82 (Mautern, 1. század–2. század első fele). 818 Gassner 1990, Taf. 3/23 (Mautern 2. periódus: Kr.u.120-180) 819 Grünewald 1979, 49-50, Taf. 37; Gassner 1990, Taf. 3/23 (Mautern 2. periódus: Kr.u.120-180); Groh – Sedlmayer 2002, Abb.136.621 (2. század 2-3. negyede). 820 Hackhofer 2008, 365; Grünewald 1979, 48, Taf. 34-35; Harsányi E.: A füstölők és a füstölés szokása a császárkorban. Antik Tan. L (2006) 57–73; Gassner 2000, Taf. 4/18–21 (Mautern 1–4. periódus: Kr.u.50–300-ig) 821 Grünewald 49, Taf. 36. 1; Brukner 1981, T. 99/7: az 1. századra keltezi. 236 Ritka forma egy vonalakkal tagolt peremű, megtörő falú kis tálka, az 1–2. századi L/564. objektumból (193. kép 9). Kör alakú pecsételésekkel díszített füles tál: A v/92b kemence hamus gödréből előkerült egy sárgásvörös színű, érdes felületű, vastag falú tál egyenesre vágott peremtöredéke, perem alatt rátett vastag, fülszerű képződménnyel, amit kör alakú bepecsételések díszítenek. Ez egy lapított, félgömbtestű tálforma, aminek horizontális kosárfül-szerű (de az edénytesthez lapított) füle van, pontkörökkel díszítve. Az edénytípus (nem pontkörös füllel) Aquincumban gyakori, leginkább az 1–2. században. A Kiscelli utcai műhely gyártott hasonlókat.822 A pontkörös díszítés is előfordul Aquincumban, pl. egy bécsi úti nagyméretű korsó fülén. A római kerámián belül az un. kígyós edényeknél láthatunk hasonló díszítést, bár a tálforma ritka. Ezek a többnyire kultikus edények téglaszínű, vörös bevonattal, festéssel, legkésőbbi változataikon mázazással a 2–4. században gyakoriak. Aquincumban gyártották is.823 A budaörsi edény valószínűleg nem kígyós edény, se a formája, se a korai keltezése nem illik abba a csoportba (193. kép 7; 245. kép 1). Néha bennszülött, kelta táltípusok is készülnek nyers ill. téglavörös színben, pl. S-proilú tál (v/106, 115a obj. stb.). A korsók a festett kerámiánál már megismert formákhoz tartoznak (188. kép; 263. kép). Igen gyakori a tölcséresen kihajló peremű, nyakán bordával tagolt típus, szűkebb s szélesebb szájátmérővel egyaránt. Már az 1. század végén feltűnik a forma s a 2. században végig megtalálható.824 Hasonló korúak a bemélyített barázdákkal tagolt peremű korsók is.825 A lefelé szélesedő nyakú, vállban megtörő forma a késő kelta, 1. századi simított, besimított kerámiára jellemző. Nyersszínű változatban ritka.826 Budaörsön lóherelevél kiöntővel is előfordul (pl. L/10. obj.;188. kép 5; 263. kép 5), bár ez igazán a szemcsés házi kerámiára jellemző típus a 2–4. században. A nyersszínű korsók egy része díszítetlen, másik részének felületét rádli díszítés (fogaskarcolás, tűzdelés) (263. kép 6), vagy festett sávok díszíthették. A galléros peremű, már nem nyers, hanem barnásvörös színű korsók egy/két füllel a 4. századra jellemzőek. Pl. L/244. obj. (196. kép 2). 822 Hárshegyi P. – Vámos P.: Új eredmények egy régi anyag kapcsán. Módszertani és csapattörténeti megjegyzések az aquincumi Selmeci utcai fazekasműhely leletanyagának vizsgálata során. In: FiRKáK I. 159, 8. kép 1–2. 823 Vámos, P.: Schlangengefässe in Aquincum. In: Ex oicina… 2009, 537– 560, Abb. 5. 7; A tálformához analógiát említhetünk még pl. Carnuntumból. Gassner 1986, 63–66, Abb. 5.3; Mithras, Sabazios, Liber Pater stb. kultuszokkal hozzák kapcsolatba, de néha a házi szentélyekhez is köthetők. 824 Grünewald 1979, 44–45, Taf. 29; Gassner 1990, Taf. 1/2–4 (1–3. periódus: Kr.u.50–230) 825 Grünewald 1979, Taf. 30.5. 826 Grünewald 1979, Taf.30.12. 187. kép: Dörzstálak 237 188. kép: Nyers- és téglaszínű edények 238 A kétfülű nyersszínű korsók az 1–2. század jellegzetes edényei, még a Severus-korban is előfordulnak.827 Budaörsön sok a korsófül, melyekről nem mindig dönthető el biztosan, hogy nagyobb korsó, vagy amfora töredék e. Amfora töredék kevés van. Főleg fülek, melyeket méretük alapján soroltam be ide. Ritka a perem töredék (L/244, L/258, L/653, L/700, v/132. obj. stb.), némelyik lehet korsó is (188. kép 6; 263. kép 2). Esetleg ilyen a nem nyers, hanem szürke színű, 2. századi nagyméretű, kétfülű edény az L/330. objektumból (165. kép 4; 263. kép 3).828 Az L/258. obj. egyik oldal töredéke Pontus vidéki import. Az amfórák a pannoniai leletanyagban az 1. század közepétől jelen vannak.829Budaörsön is megtalálhatók az 1. századtól kezdve a 3. századig. Esetleg amfora dugó volt egy 2–3. századi, magas talpon álló kis pohár, az L/263. kőépületből (188. kép 8; 263. kép 1). Fazékformák közül a vízszintes, bordákkal tagolt peremű, gömbölyű tárolóedények fordulnak elő (188. kép 7). Díszítetlen s tűzdelt felülettel egyaránt készültek. Koruk az 1–3. század.830 9. Házi kerámia Az 1. század utolsó negyedében megjelenik a szemcsés, keményre égetett anyagú, szürke színű házi kerámia (csillámos homokkal, apró kaviccsal soványított). Behúzott peremű tálak, vízszintesen kihajló peremű tálak, háromlábú tálak, korsók, kis bögrék, vízszintes peremű fazekak s hombárok stb. készülnek ilyen kivitelben. A tálak többnyire itáliai formák utánzatai. Néha maga az edény is Észak-Itáliából vagy Noricumból érkezik, a katonasággal együtt s később kezdik el gyártani a bennszülött fazekasok (l. háromlábú tál). Egészen a 4. század végéig megtalálható. Ekkor a 4. század utolsó harmadában egy nagyon keményre égetett, vékonyfalú, gyakran erős korongolás nyomokkal díszített szürke, fehéres szürke házi kerámia lép fel. Behúzott peremű tálak (189. kép; 264. kép 1–3): A lapos, kezdetben enyhén, később erőteljesebben behúzott peremű tálak az itáliai festett tálak utánzatai. Katonatányérnak (Soldatenteller) is nevezik, de a katonaságon túl a civil telepek házi kerámiájának is alapvető részét alkotja. Néha egész készletek találhatók belőle pl. L/522. obj.831 Talpa többnyire lapos, oldalfala ferde.832 Később íveltebb falú, behúzottabb talpú lesz, nagyon ritkán áll gyűrűs talpon, pl. L/163. obj. (189. kép Gassner 1990, Taf. 1/18, 23, 24 (Mautern 1–3. periódus, Kr.u.50–230.) Formához l. Bónis 1942, XXXI/1 (itáliai formának mondja); Brukner 1981, T. 157/18. stb. 829 Bezeczky T.: A Borostyánkő út amphora leletei. ArchÉrt 112–113 (1987–1988) 157. 830 Gassner 1990, Taf. 2/1–3 (Mautern periódus 1–3: Kr.u.50–230). 831 Ugyanabban az objektumban festett és házi kerámia tálak is. 832 Petznek 1998–1999, 257–263, Typ. 21. 1–2, Taf. 48 (2. század), Typ. 21.3, Taf. 48. 991 (2–3. század). 827 828 8). Ez a gyűrűs talpú változat inkább festett kivitelben jellemző, sigillata utánzat, bár egy jól iszapolt, szürke változata is van (193. kép 5). A késő római tálak pereme erősen behúzott,833 a mélyebb, ferde falú, csonka kúp alakú tálak fedőként is alkalmazhatók, pl. L/44, L/263, L/577.obj. stb. (189. kép 19–20; 194. kép 8–9).834 Nem szemcsés, hanem kavicsos s közepesen keményre égett kivitelben is előfordul (193. kép 2–4). Hosszú időn át használt forma. Az 1. század végén még festett és nyersszínű kivitelben, majd a 2. század elejétől főleg szürke anyagból gyártják (pl. L/514, v/90b stb.). Leggyakoribb a 2–3. században (Antoninus–Severus-kori sigillatákkal), de egyes változatai a 4. század végéig előfordulnak.835 Vízszintes peremű tálak (190. kép; 264. kép 4): A szemcsés anyagú házi kerámia egyik legjellemzőbb táltípusa. Az 1. század utolsó harmadától a 4. század végéig megtalálható minden római településen. Perem kiképzése, formája többféle variációt mutat. Korábbiak (1–2. század) a vízszintes peremű, vállban megtörő (Knickwandschüssel), vagy alul hasasodó mély tálformák. Körbefutó vízszintes vonalak, vonalkötegek tagolják. Egy esetben a v/90b objektumban bekarcolt hullámvonalköteg díszíti (266. kép 7). Flavius–Hadrianus-kori sigillatákkal a v/56, v/90, v/90b, v/106; L/125–126, L/425, L/687, L/782. objektumokból (190. kép 1–7).836 Későbbiek a szív alakú proilt mutató, vállban szélesedő, gömbölyűbb formák (2–3. század), pereműk háromszögletes átmetszetű. Antoninus–Severus-kori sigillatákkal v/132, v/138, v/146, L/13, L/26, L/76, L/695. objektumokból (190. kép 9, 11–12, 15).837 Petznek 1998–1999, Typ.21.4–6, Taf.50–51 (3–4. század) Tomka, P.: Kulturwechsel der spätantiken Bevölkerung eines Auxiliarkastells: Fallbeispiel Arrabona. In: Zentrum und Peripherie – Gesellschaftliche Phänomene in der Frühgeschichte. (Friesinger, H. – Stuppner, A. Hrsg.) Wien 2004, 389–409, Taf. 3 (1b fázis, mázas és besimított kerámiával együtt); Ilyen mély tálak nemcsak a késő római, de néha a korai periódusban is előfordulnak. Pl. Óbuda-Kaszásdűlő. Aquincumi Látványraktár 2009, 165. Kat. 1058. 835 Grünewald 1979, 63–64, Taf. 57/5–10 (2. század), 57/11–13 (2–3. század), Taf. 58/1–2 (3. század első fele), Taf. 58/3–13 (3. század vége – 4. század); Groh – Sedlmayer 2006, Taf.107–109, 203 stb. (mauterni vicus 3. periódusa: 130–170), Taf.275 (5. periódus: 270–370); Gassner 2000, Abb.187 (2–3. század), Abb.188 (késő római); Artner 1994, 29, Abb.14 Te1/41,Te2/W8. 836 Hackhofer 2008, 364, Taf. 5/50–54, 6/55–59; Bónis 1942, 23, XXII/13 forma (virágkora a Traianus–Hadrianus-kor); Grünewald 1979, 57, Taf.47/10–15, 48/1–3; Petznek 1998–1999, 238–248, Typ 17.2, Taf. 36; Palágyi et al. 1992, 55–56, 43. ábr. 1–11. stb; Brukner 1981, T. 81/44, 82/56 (1–2. század); Groh – Sedlmayer 2002, Abb. 139 (1. század vége–2. század); Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 12 (a mauterni vicus 1. periódusából), Taf. 29 (2. periódus), Taf. 80, 106, 188, 195, 202 (3. periódus), Taf. 256 (4. periódus), Taf. 286 (5. periódus) – Kr.u.70–370-ig megtalálható a forma; Gassner 2000, Abb. 183 (a Knickwandschüssel 5 variánsa, az 1–4. századig). 837 Bónis 1942, 24, XXII/15, XXIII/1 (még Licinius-éremmel is előfordul); Grünewald 1979, 58, Taf.50. (3. század); Petznek 1998–1999, 249, Typ. 18. 1. Taf. 46. 918–919 (2. század 2. fele–3. század eleje), Typ 19, Taf. 47. 925–926 (3–4. század). 833 834 239 189. kép: Házi kerámia tálak behúzott peremmel 240 190. kép: Vízszintesen kihajló peremű, házi kerámia tálak 241 A 3–4. századi változatának anyaga már nem szemcsés, inkább kavicsos és keményre égett. Pereme vízszintes, rövidebb, esetleg bordázott, válltörése élesebb, alja kónikus. Pl. L/263, L/414, L/638. obj.838 (194. kép 10–12). Lehet proilállt perem is pl. II. kőépület 2. h. Gömbölyű, behúzott nyakú, mélyebb edények/tálak mind a korai, mind a késő római kerámián belül előfordulnak. Pl. proi lállt peremmel a t/175. objektumból (193. kép 15). Vízszintesre vágott peremmel az L/263. épületből. Erősen bordázott oldalfallal a t/113, L/654. házakból, ez utóbbinak füle is van (190. kép 13–14; 264. kép 5). A t/175. edényének lyukacsos anyaga, a t/113 és L/654. táljának fehéres színe, s bordázott kiképzése a késő római edényekre hasonlít, de az objektumok kora 1–2. század, Severuskori, ill. késő római feltöltéssel. Az L/654-ben ugyanilyen anyagból s bordázott fallal füles korsó is előkerült. Valószínűleg ugyanabból a műhelyből szállítottak edényeket mind a két ház lakóinak.839 Korai analógia néha máshol is előfordul e bordázott mély tálakhoz. Pl. Dél-Pannoniában.840 Kónikus alsó részű, vállban megtörő tálak: Peremük egyenesen álló, bordákkal tagolt (194. kép 7), vagy vízszintes (L/414), esetleg körbefutó vonallal tagolt pl. L/638. obj. (194. kép 10). A forma a kora római agyagmázas és simított felületű kerámia anyagban tűnt fel. A 4. században általában házi kerámiából készül, néha mázas (pl. Budakalász), vagy simított (pl. Mautern) felülettel. 841 Budaörsön mind a három változat megtalálható, bár csak egy-két darabbal. Háromlábú tál842 (191. kép; 264. kép 6): Budaörsön csak néhány objektumban fordul elő, a „Lagermax s villa” határán. Legtöbb a félig kőfalas, földbemélyített v/90. házban és a vele egybeépült v/90a házban. Egy-egy darab a mellette lévő két földbemélyített házból (v/106, L/450. obj.) ill. egy további, majdnem ép edény a közelében lévő szögletes kemence tüzelőgödréből (v/91. obj.). Távolabb csak egy –egy töredék sorolható ebbe a típusba (L/30, L/328. gödör).843 A budaörsi tálak pereme befelé hajló, felső része többnyire bordázott. A másik változat egyenes falú, rajta egyedi módon bekarcolt hullámvonal díszítés látható (191. kép 7; 245. kép 2). Alacsonyabb, vagy magasabb háromlábon egyaránt állhat. Olyan objektu838 A 194. kép 11. formához analógiaként l. Horváth 2011, Abb. 9.10; Petznek 1998, Typ 19.2 (3. századi forma). 839 Aquincumban a Gázgyári műhely gyártott ilyen bordázott falú házi kerámiát. L. Kuzsinszky 1932, 341–342, 350. ábra 2. 840 Brukner 1981, T. 85/80–81 (2–3. század). 841 Ottományi 2004, további analógiákkal; Friesinger 1981, Abb. 2; Gassner 2000, 217–218, Abb. 185 (a tábor 6. periódusa, az 5. század végéig); Horváth 2011, Abb. 12. 842 Gabler 1998, 264; Vámos P. FiRoKonf előadás 2009 (előkészületben). 843 A telep ÉK-i részén a t/117. és t/126. objektum behúzott peremű, bordázott falú kavicsos, szemcsés anyagú tál töredékei is tartozhattak esetleg háromlábú tálhoz. 242 mokból került elő, ahol már jelentős mennyiségű római áru, köztük importált sigillata, itáliai vékonyfalú, homokbeszórásos pohár s utánzata, festett edény (mintásan festett), stb. is előfordul a bennszülött jellegű szürke kerámia mellett. Korongolt, szemcsés, keményre égetett anyagból készültek. A v/91 tálja, mind színe (barnás-fekete), mind díszítése és formája alapján eltér a többi edénytől. Anyaga is nagyon kavicsos, míg a többi inkább apró szemcsés. Belül másodlagosan égett, ami a főzőfunkcióra utal. A v/90-es objektumban van egy csoport mélyebb tál, melynek vállát bekarcolt hullámvonalak díszítik (192. kép) Lehet, hogy ezeknek is három lába volt. Az edény típus kora Budaörsön az 1–2. század fordulója. A legtöbb ilyen tálat tartalmazó v/90. objektumot a Flavius-kortól a Hadrianus-korig használták, akárcsak a v/106. gödörházat. A v/90a-ban is van ilyen kori anyag, de az Antoninus-korig fennállt. A v/91. obj., a v/92a szögletes kemence előtere, Domitianus–Traianus-kori sigillata keltezi, esetleg a markomann háborúkig használatban volt. Az L/450. házban Domitianustól–Antoninusig voltak sigillaták, de egy későbbi fal is beleépült, lehet, hogy az Antoninus-korban. Budaörsön tehát viszonylag szűk időhatárok között (kb. 50, max. 100 év) egy kisebb csoport használta. Nem terjedt el az egész telepen. A forma itáliai eredetre vezethető vissza. Pannoniába Észak-Itáliából ill. Dél-Noricumból egyaránt eljuthatott a katonaság közvetítésével, akiktől aztán átvette a civil lakosság. A bordázott felső részű tálak főleg Noricumban terjedtek el a késő kelta – kora római időszakban. Noricumban és Pannoniában 1–2. századi lelet együttesekben fordul elő. Magdalensberben már az Augustus-korban feltűnik, a Claudius-kortól egyre több lesz, majd a 2. század közepe után fokozatosan eltűnik.844 Budaörsön a Flavius–Traianus-korban leszerelt auxiliáris katonák honosíthatták meg használatát. Az Aquincum környéki auxiliáris táborokban is az 1–2. századi leletanyag jellemzője pl. Albertfalva.845 Az aquincumi canabaeban bennszülött fazekasok gyártják, te- 844 Bónis 1942, 24–25, Taf. XXIV/2, 4–9; Grünewald 1979, 56, Taf. 46, 1; Petznek 1998–1999, 232, Typ. 13. 5, Taf. 33. 650–652; Swan 2009, Fig.I.2–3 (Magdalensberg); Brukner 1981, T. 84/70; Schindler-Kaudelka – Zabehliczky 1995, 183, Abb. 13. 151– 153 (Magdalensberg); Hackhofer 2008, 364 (Mautern); Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 14. (mauterni vicus 1. periódus: Kr.u.70–100); Sedlmayer – Tiefengraber 2006, Taf. 31. 14/1–2, Abb.125 (vicus 1. periódusa: 70–100/110); Artner 1994, 24–26, Abb.11 Dr 2/7b, Dr/3/65, Taf.5/6, 19/9, 21/14, 29/4 (korai változat); Szőnyi 2002, 13. ábr. (Mursella); Fuchs,G.: Die römerzeitlichen Gräberfelder von Flavia Solva. Grabungen, Raubgrabungen und Notbergungen 1906–1980. Dissertation, Graz 1980, Taf. 23/2 (Octavianus éremmel), Taf.38 (1–2. század); Kastler 2000, 36, Taf.16, 166–167. 845 Szirmai K.: Az albertfalvai vicus (1994. évi ásatás). BudRég 33 (1999) 155–195, 170, 33. kép 1. 191. kép: Háromlábú tálak 243 hát nemcsak a katonaság terjeszti. Fedővel használatos főzőedény. A háromlábú tálak későbbi változatai között máshol vízszintesen kihajló peremű, szív alakú proillal ellátott tálak, bikónikus formák is előfordulnak. Budaörsön csak a pereme/felső része maradt meg ezeknek a tálaknak, így a háromlábú edények közzé sorolásuk kérdéses. 846 A lapos, egyenes falu tál a v/91. objektumból ritka forma. Egyenes falú tálak Noricumból ismertek az 1. század – 2. század közepe közötti időszakból, de díszítés nincs rajtuk. Hasonló, bekarcolt hullámvonal díszítés, más formájú tálakon látható a Gleisdori temetőben, Nerva, Vespasianus és Domitianuséremmel keltezett sírokban.847 Bekarcolt díszítésű mély tálak: A v/90. objektumban és az L/653. házban találhatók ezek a duzzadt peremű, vállban szélesedő, egy, vagy több soros bekarcolt hullámvonalköteggel díszített házi kerámia tálak. Alja valamennyinek hiányzik, elképzelhető, hogy három lábon álltak (192. kép; 266. kép 6). Lóherelevél kiöntős korsók/kancsók: Tipikus római, itáliai előzményekre visszavezethető forma.848 Szűknyakú, egyfülű, kiöntős korsók Budaörsön a 2–3. századi objektumokban fordulnak elő (pl. t/162, v/145, őskori telep 69. obj. stb.) (195. kép 1–2; 264. kép 7). Pannoniában az 1. század végi – 3. századi leletanyag jellemzői. Zömökebb változatban, szélesebb szájjal a 3–4. században is tovább élnek. 849 A forma nyersszínű kivitelben is megtalálható Budaörsön. A kiöntős edények ritka változata egy nagyméretű, kétfülű edény, a v/49. kőépület fala aló, tehát a Severus-kor előttről (195. kép 7). Széles szájú kancsók (195. kép 3–6): Legjellemzőbb a kónikus nyakú, vállban megtörő, füles korsó. Pereme többnyire proi lállt, hurka füle van. A kelta–kora római besimított és simított felületű korsók nyúlánkabb változata, házi kerámia kivitelben (pl. L/522, v/138 846 L. Bónis 1942, Taf. XXIV/ 10–23; Swan 2009, Fig. 1. 4–5 (Carnuntum, Poetovio stb.); Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 76/2983/28 (Mautern 2. periódus: 130–170); Artner 1994, abb. 11 Dr 5/65, DRS 193 (késői változat); Kastler 2000, 37, Taf. 16, Abb.11, 169–171 (koruk az 1–3. század). 847 Kastler 2000, 37, Taf.16,168; Artner 1994, 71–72, Taf.10/19 (30. sír), Taf.20/15 (36. sír). 848 Schindler-Kaudelka 1989, Taf.3–4. 849 Bónis 1942, 27, XXIX/7–16, XXX/3 (1–3. század); Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 178 (szűk nyakú), Taf. 185, 204 (széles szájú): mauterni vicus 3. periódus (130–180); Póczy 1957, 68–69, Abb. 44/87– 87b, 45/91–92; Brukner 1981, T.145–146; Schindler-Kaudelka 1989, Taf. 28/3 (kelta hatásra visszavezethető forma); Petznek 1998– 1999, 273, Typ. 33, Taf. 59. 1422–1426 (2. század eleje – 3. század) 244 192. kép: Bekarcolt díszítésű házi kerámia tálak stb.). Jó minőségű, nem szemcsés anyagból már a 2. században jelen van pl. L/425. ház. A szemcsésebb, keményre égetett változat Budaörsön a 2–3. század jellemzője (Antoninus–Severus-kor). Néha a 4. századot is megérte.850 Bár ekkor már ismét visszatér a simított felület. Faltenbecher (197. kép 16–17): Horpasztott falú poharak, egyszerű, duzzadt peremmel pl. I. kőépület, L/76. obj. stb. A forma ovális, nyúlánk típus. Általában csak az oldaltöredékek maradtak meg. Néha homokbeszórással díszítve pl. v/132. obj. Az eredeti fémes fényű raetiai edények nagyobb méretű utánzatai. 850 Bónis 1942, 27, XXIX/17, XXX/1–2 (1. századi); Póczy 1957, 68, Abb. 44/85, 85a; Brukner 1981, T. 147–149 (1. és 4. század); Petznek 1998–1999, 274–275, Typ.38, Taf.59. 1432, 1435 (2. század második fele–3. század). 193. kép: Egyéb tálak. 11: kora római mázas 245 194. kép: Késő római tálak. 1-6, 16: simított; 7-15: házi kerámia 246 195. kép: Házi kerámia korsók 247 196. kép: Késő római, szürke korsók Szemcsés, keményre égetett kivitelben a 2–4. századra jellemzőek.851 Bögrék (197. kép): Egyszerű kihajló peremű bögrék, nyakukon bekarcolt vonalakkal díszítve a legkorábbi, 1. századi objektumoktól kezdve a 2. század végéig megtalálhatók (197. kép 3–6, 9; 265. kép 4). Formájuk alig hasasodó, hosszúkás, tojásalakú.852 Van köztük egy deformált peremű töredék is az L/425. házból (197. kép 4). Ritkábbak a gömbölyű edények (197. kép 7–8, pl. L/330, v/90, v/91), szintén az 1. és 2. századból.853 Az enyhén kihajló, egyenesre vágott végű bögrék, nyakukon ugyancsak bekarcolt vonalakkal a 2. századra jellemzőek (L/644. obj.; 197. kép 10). A szív alakú, vízszintes, vagy ferdén kihajló peremmel készült, vékonyfalú bögrék feltűnnek már a Flaviuskorban, nyakukon bekarcolt vonalköteg fut körbe (197. kép 1–2). A peremkiképzés a 2–3. században is továbbél, sőt néha a 4. században is megtalálható.854 Ezeken a későbbi edényeken már nincs bekarcolt díszítés (l. L/522, L/695, t/113. obj.). Proi lállt peremmel is készültek ilyen kis hosszúkás poharak/bögrék a 2–3. században (L/462, t/113; 197. kép 11–12). Korai forma az öblös peremkiképzés, az edény hasán körbefutó bordákkal (v/90, L/44, L/577. obj.; 197. kép 14). Hasonló peremű, bordázott falú füles edény is található Budaörsön (v/92, L/654. obj; 165. kép 3).855 Ugyanilyen perem nem szemcsés, hanem jól iszapolt, simított anyagból is előfordul a v/92b. kemence bögréjén és füles korsóján (165. kép 2; 166. kép 6). A t/113. obj. kicsit hengeres nyakú bögréje pontosabban nem keltezhető, az objektumban 1–3. századi anyag található (197. kép 13). A seprűs díszítésű, kavicsos anyagú kis bögrék a durvább kidolgozású házi kerámiához tartoznak (201. kép 1–2, 12–13). Peremük erősen kihajló. Nagyobb, fazék méretben is gyakoriak az 1–3. században. A késő római házi kerámia bögrék egyik típusa ívelten kihajló peremű, behúzott nyakú, válla kiugrik (199. kép 8). A mauterni tábor 5. periódusában fordulnak elő hasonló darabok (250–370-ig), ill. megtalálható Keszthely-Fenékpusztán856 stb. A forma továbbfejlődése, megnyúlt, kónikus nyakkal az un. Leányfalui típus. Budaörsön kis bögre méretben, vízszintesen kihajló peremmel (pl. L/30, L/236, L/263, L/486. épületek) és nagyobb fazék méretben, proi lállt peremmel, jellegzetesen késői, fehér kavicsos soványítással egyaránt előfordul (L/263, 6,17,18.h) (199. kép 5–6). A forma kora római előzménye is feltűnik Budaörsön pl. simított felülettel az L/700. objektumból857(166. kép 8). A perem kialakításra a 3–4. században a proi lállt, fedőnek kiképzett perem a legjellemzőbb. A ritkábbik változat pereme kívül osztott (199. kép 7). Ez a forma Keszthely-környéki temetőkben már a 4. század első felében megjelenik s a század második feléig jellemző. A mauterni táborban a 4. század közepétől az 5. századig megtalálható.858 Fazék: Mindössze méretben különböznek a bögréktől. A peremkiképzés és forma nagyon hasonló. Az egyszerű kihajló peremű formákat nehéz pontosabban keltezni. A kora római edényeken belül vannak rövid, megvastagodó, ill. ívelten kihajló peremek. Általában hasas fazekakhoz tartoznak859 (198. kép 1–3). A szív alakú, háromszögletes peremű edények A bögre formához l. Brukner 1981, T.101/14–15 (Mursa, Cibalae). Horváth 2011, 167, Abb. 10; Groh – Sedlmayer 2002, 285. Abb. 159. 464–465. 857 Brukner 1981, T. 122/129–134 (2–4. század), T. 123/152 (4. század); Schindler-Kaudelka 1989, Taf. 27 (1. század); Kastler 2000, 28, Taf.7,94 (kétfülű „Honigtöpfe”: 2–3.század fordulóra keltezi feltételesen). 858 Horváth 2011, 165–166, Abb. 8 (további irodalommal); Groh – Sedlmayer 2002, 282–283, Abb.158. 859 Gabler-Horváth 1996, 155 (további irodalommal). 855 856 Grünewald 1979, 63, Taf. 56–57; Petznek 1998–1999, 252–256, Typ 20, Abb.3.1–3, Taf.48; Bónis 1942, XVII/17–19. stb; Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 281, 288 (mauterni vicus 5. periódusa). 852 Petznek 1998–1999, 208–209, Typ. 7. 1, Taf.14.196. kora az 1–2. század forduló. 853 Petznek 1998–1999, 210, Taf. 14.205, Typ. 7. 2 (kora: 1. század vége–markomann háborúkig). 854 Petznek 1998–1999, Typ 8. 1–2. Taf. 17–19 (2. század) 851 248 197. kép: Házi kerámia bögrék, poharak 249 198. kép: Házi kerámia fazekak 250 199. kép: Késő római bögrék/fazekak. 1: simított; 2: fényezett, lassú korongolt; 3: mázpöttyös; 4-12: házi kerámia 251 sokféle variációban, méretben kerülnek elő az 1. század második felétől (pl. v/90. obj.) a 2. század közepéig, néha még Severus-kori sigillatával együtt is (198. kép 7–13).860 A hasonló, de vízszintes peremű fazekak kicsit későbbiek (Traianus-kortól – 3. század eleje; 198. kép 10, 12).861 A vízszintes peremekbe mélyedő, körbefutó vonalakkal, barázdákkal történő díszítés tipikus római szokás, akárcsak az edények nyakának sűrű, vízszintes vonalköteggel való díszítése. Mindkettő a hombároknál is megtalálható (266. kép 1–2). Proilállt, fedőnek kiképzett perem is előfordul a kora római korban, de ezek a peremek a 4. században lesznek igazán gyakoriak862(198. kép 14–15; 200. kép; 17. táblázat). Anyaguk nem mindig szemcsés, lehet jól iszapolt keményre égetett ill. kavicsos, lyukacsosra égett anyag is. Ritkán füllel is készülhetett pl. egy nagyméretű edény az őskori telep 261. objektumból (200. kép 4). Bögréktől a nagyobb fazekakig egyaránt megtalálható ez a proilállt perem kiképzés. Carnuntumban a 4. század elejétől a század utolsó negyedéig keltezhető.863 A 4. század második felében/végén nagyon keményre égetett, szemcsés anyagból készülnek az ilyen edények. Ugyanilyen anyagú s hasonló formájú házi kerámia fazekak lépnek fel a szomszédos Barbaricumban is ebben a késői időszakban.864 A 4. század második felében megjelenő s az 5. század első felében is használt un. leányfalui típus (199. kép 5) pereme lehet kihajló, vagy fedőnek kiképzett. Az L/236. állatcsontvázas gödörben mázas kerámiával együtt fordul elő. E késői korszakban máshol gyakori korongolás nyomokkal díszített edénytest Budaörsön ritka.865 A seprűs fazekak anyaga kavicsos, keményre égetett, peremük általában egyszerű, kihajló (201. kép). Néha bekarcolt hullámvonal is díszíti, főleg az 1–2. századi edényeket (202. kép; 266. kép 3–5). Hombár (203–204. kép): Pereme lehet ívelten kihajló, vízszintesen kihajló, ill. befelé ívelő vízszintes perem. Ez utóbbi két perem típus tagolatlan, vagy bordákkal tagolt változatban létezik. Nyakukon több- 860 Grünewald 1979, 55, Taf. 44, 49; Gabler – Ottományi 1990, 8. kép 7; Mátyás Sz.: Egy kora római település Savaria territóriumáról. Savaria 30 (2006) 178, VI. t. (Savaria, 1–2. század forduló); Palágyi et al. 1992, 52–53, 30–35. ábr. (2. századi pince anyag); Petznek 1998– 1999, 203, Typ. 6, Taf. 7–11: 1. század vége–2. század első fele; Gassner 2000, Abb. 181.f (1. század vége). 861 Grünewald 1979, 57–58, Taf. 49; Petznek 1998–1999, 222, Typ.10, Taf.24–30. – markomann háborúkig jellemző, majd Typ. 12 formában él tovább a 3. században. Grünewald 1979, 60, Taf. 54/9–14. Grünewald 1979, Taf. 54/14–17. 864 Vaday 1988–1989, Abb. 46.1–6; Kulcsár V. et al.: Régészeti kutatások másfél millió négyzetméteren. Autópálya és gyorsforgalmi utak építését megelőző régészeti feltárások Pest megyében 2001–2006. Szentendre, 2006, 42–43 (Üllő 5, 9. lh. – fazekas telep); Tejral 1985, Abb. 19/1–6. 865 A formához l. Ottományi 1991, 12–13; Lányi 1981, 75, Typ I; Bóna 1993, 153, 67. rajz; Horváth 2011, Abb.11. stb. 200. kép: Késő római, házi kerámia fazekak 252 862 863 nyire körbefutó, bemélyített vízszintes, ill. hullámvonalas díszítés (266. kép 1–2). Anyaguk kavicsos, szemcsés. Peremük néha kátrányozott. Többnyire lassú korongon készültek. A kora és középső római korra jellemzőek elsősorban,866 bár egyes típusai késő római épületekben is előfordulnak, pl. I. kőépület 4. h., v/50, L/263. épület 2. helyiség (203. kép 6). Hiszen tárolóedényekre a római kor négy évszázadán át szükség volt.867 Fedők (205. kép; 265. kép 6–8): Többségük csillámos, szemcsés anyagú házi kerámia, néha kavicsokkal. Egy korai típus a dák csésze fordított, fedőnek használt változata (L/564), mely készülhetett kézzel formált, de korongolt kivitelben is (205. kép 1).868 A t/117, t/113. obj. laposabb, lekerekített végű fedői hasonlóan koraiak (1–2. század; 205. kép 4–5). Leggyakoribb az egyszerű, kúpos, egyenes peremű fedő (lekerekített, vagy egyenesre vágott), melyek 1–3. századi objektumokból kerülnek elő. A végük lehet megvastagodó, duzzadt is (205. kép 6–13). Hasonló korú analógiákat találunk máshol is Pannoniában.869 Van visszaperdülő végű (L/263, 5.h), proi lállt peremű (t/175) kora római, de behúzott, alávágott peremű késő római változat is.870 (L/40, L/244. obj. stb). A fedőtálként használható, magasabb, behúzott peremű edények néha 1–2. századi házból valók (pl. L/401. obj.), de többnyire 4. századiak (pl. L/40. kút, L/263, L/577. épület; 205. kép 18–20). Némelyik objektumban pl. az L/40. kútban feltűnően sok van belőle. Az analógiák általában 4. századiak.871A kora római korban néha más típusú tálakat is használtak fedőként, de ezek főleg simított felülettel készültek (S-proi lú tál, Y peremű tál). A fedő formákon belül keltezni s időrendi különbséget tenni nehéz. Némelyik a római kor négy évszázadán keresztül használatban volt. lemző típusa (193. kép 6). Késői forma a tagolt felsőrészű, behúzott peremű tál pl. XIX/30. obj.(194. kép 7). Kétfülű korsók is készültek ilyen jó minőségű szürke kivitelben. Öblös peremmel a v/92b objektumból (165. kép 2), nagyméretű, amfora szerű formában pl. L/330. objektumból (165. kép 4). Hasonló nagyságú, a kétfülű, galléros peremű 4–5. századi korsó az L/244. útról (196. kép 2). A 4. századi edények között is vannak jó minőségű, sima felületű, de simítás nélküli szürke tálak (pl. behúzott peremmel) s füles bögrék. Kihajló peremű kis bögrék, a kora római seprűs díszítésű bögre/fazékformák éS-proilállt peremű edények egy korai és proilállt csoportja is ide tartozik. A késő római kerámián belül a kihajló peremű bögrék anyaga kavicsos, gyakran apró fehér kaviccsal soványított, továbbá az un. leányfalui bögre/fazék típusnak is vannak csengően keményre égetett, nem szemcsés, hanem jól iszapolt, esetleg kavicsos változatai. Szűrőtálak (265. kép 1–3): A szűrőtálak nem anyag, inkább funkció szerint sorolhatók be. Jól iszapolt szürke, szemcsés házi kerámia, nyersszínű, agyagmázas s mázpöttyös késő római egyaránt található köztük. Kivitele tehát változatos. Agyagmázas felülettel pl. L/32, 270. épületből (171. kép 9). Szürke, jól iszapolt házi kerámiából az L/577. épületből és az L/797. gödörből (193. kép 12–13). Ezeknek a fala meredek, rövid peremük vízszintesen kihajló, talpuk lapos. Magasságuk változó. A kőépületekben, ahol előkerültek volt korábbi 2. századi szint is, így koruk bizonytalan. Az L/797. gödörben lévő tégla alapján ezt is esetleg kőépület omladékkal töltötték fel a 2–3. században.872 Ritka forma, az alul hegyes végződésű szűrőtál, mely nyersszínű anyagból készült és egy Antoninus–Severus-kori földbemélyített házból került elő873(L/13. obj; 193. kép 14). Mázpettyes, szürke 9a. Egyéb házi kerámia A házi kerámia edények egy része jól iszapolt, kemény- anyagból az L/484. gödörből. A mázas analógiák a 4. re égetett, csillámos, homokkal soványított anyagból századra jellemzőek.874 készült. Se a szemcsés, se a simított felületű csoportba nem sorolható be. Ilyen a behúzott peremű tálak 9b. Díszítés némelyike (193. kép 2–5). A duzzadt peremű kis csé- A házi kerámia edényeken seprűs ill. bekarcolt vonalsze (l. v/91. obj.) a korai simított felületű edények jel- díszítés található. A seprűs díszítés a kelta kerámia örökségeként a római kor első két évszázadára a legjellemzőbb (201. 866 kép). Kezdetben kézzel formált, lassú korongolt, majd Grünewald 1979, 56, Taf. 46/7–10. stb; Varga G.: Római kori hombárok Zalalövőről. CommArchHung 2007, 141–174; Petznek gyorskorongolt edényeken alkalmazzák. Ritkán még 1998–1999, 173, Taf. 3–4. Severus-kori anyagban is található. Függőleges, egy867 A késő római hombárokhoz L. Istvánovits E.: Az apagyi császárkori telep. JAMÉ 33–35, 1990–1992 (1993) 20–21; Horváth 2011, 168, Abb. 14. mást keresztező ill. összevissza irányban díszíthetik Horváth 1998, Tab. 4. Typ XVII. Bónis 1942, 28, V/1b, 5, XXXI/8–9; Palágyi et al. 1992, 55, 41. ábr. (2. századi pince); Brukner 1981, T. 129/9 (2. század – 3. század eleje); Hackhofer 2008, Taf. 10/99, 102–108 (Mautern 2–3. periódus); Grünewald 1979, Taf. 33/2, 553–6, 13–14; Petznek 1998–1999, 263–271, Typ. 25–26, 28–29 Taf. 53–56 (1–2. század) 870 Grünewald 1979, 64, Taf. 59/21–23; Brukner 1981, T. 131/24 (2–4. század); Horváth 2011, Abb. 6.6. 871 Brukner 1981, T. 131/32–34; Horváth 2011, Abb. 6.3. 868 869 Brukner 1981, T. 99/4 (2–3. század). Brukner 1981, T. 99/7 (2. század); Hegewisch, M.: Bodenlose Siebgeräte – Zur Deutung einer Gerätegattung. Veröf. zur brandenburgischen Landesarchäologia. Hrsg.: Schopper, F., Wünsdorf 2001 (2004) 77, Abb.2.7; 874 Grünewald 1979, Taf. 66. 872 873 253 201. kép: Seprűs díszítésű bögre-fazék 254 a bögrék, fazekak felületét. Hullámvonal is kerülhet rá pl. L/522. obj, vagy ferde bemélyített vonalak pl. v/50. obj. Az edények egész felületét vízszintesen borító sűrű vonalkázás mélységétől függően lehet seprűs díszítés, de tartozhat a bekarcolt vonalakhoz is. Pl. L/30, L/183, L/256, L/578, v/138. obj. Bekarcolt vízszintes vonalak futnak körbe a vízszintesen kihajló ill. szív alakú peremmel rendelkező kora római bögrék és fazekak, valamint hombárok nyakán, vállán; korsók nyakán; vízszintes peremű tálak hasán. Néha bekarcolt hullámvonallal is kombinálják l. kavicsos anyagú nagy hombárokon. A bemélyített hullámvonal önállóan fazekak, bögrék nyakán, vállán látható (202. kép; 266. kép 3–5). Gyakran fésűszerű eszközzel, egyenetlen végű fadarabbal vonalköteget karcoltak az edények vállára. Különösen sok ilyen található pl. a v/90–90b objektumokban (vízszintes peremű tálak, háromlábú tálak, fazék stb.). Koruk az 1–2. század. A bekarcolt vonalakkal díszített nyakú nagy hombár edények továbbélnek a késő római korban is.875 A 4. század végi házi kerámián ill. lassú korongolt edényeken feltűnő hullámvonalak analógiáit az un. Horreum kerámiában találjuk meg.876 Néha az edény egész felületét alig látszó, sűrű bekarcolások borítják pl. erősen kihajló peremű bögréken L/30, L/578. obj. Koruk az 1–2. század. Az edény falának erős korongolás nyomokkal való díszítése a korai mély, füles tálak s bögrék egy csoportján pl. L/654. obj., a háromlábú tálaknál (pl. v/90, L/328. obj.), ill. a késő római, 4. század végi fazekakon tűnik fel (17. táblázat). A perem hullámosra való kialakítása is előfordul szürke házi kerámia bögréknél, fazekaknál, főleg a 2–3. században pl. t/115, 162. obj.(197. kép 15; 264. kép 8). Hasonló hullámos peremkiképzésűek a füstölőtálak, mellette tűzdelés s bevagdosás díszíti őket. Bekarcolt hullámvonaldíszes edények a mauterni vicus 3. periódusában (130–170) fordulnak elő: Groh – Sedlmayer 2006, Taf.144. 876 Rodriguez 1997; Gassner 2000, 245, Abb. 241.J.11.27. 202. kép: Bekarcolt hullámvonallal díszített fazekak 10. Mázas kerámia 10a: Kora római mázas kerámia: A legkorábbi mázas edények importként kerültek Észak-Itáliából Pannoniába. Ilyen 1. századi import edény egyelőre nincs Budaörsön. A 2. század első felében-közepén Aquincumban és Brigetioban már utánozták ezeket az edényeket. Sárga, fényes zöld stb. mázas csészék, tálak, serpenyők, mécsesek stb. készültek ilyen kivitelben. 877 875 877 Bónis 1990, 26–28 (Aquincum: Basilica melletti műhely, Gázgyári fazekas telep; Brigetio: Gerhát fazekas telep). 255 203. kép: Házi kerámia hombárok 204. kép: Házi kerámia hombárok Budaörsön csak pár darab található. Egy kihajló peremű füles tál, itáliai sigillata forma utánzata,878az L/671 kőépületből (193. kép 11), egy kis duzzadt perem a t/101. házból s néhány kis oldaltöredék pl. fényes, mindkét oldalán barna mázas táltöredék a v/25 épületből879, belül citromsárga mázas töredék a v/49. épület fala alól, ill. fényes, zöld mázas táltöredék Kaba M. ásatásán a 13. blokk DNy-i negyedében. Ez utóbbi valószínűleg az „A” lakógödör volt, melynek két égésrétege között olvadt máz darabok is előkerültek. Ugyancsak összeolvadt zománc darabokat említ a 13. árok ÉK-i rábontásában, ami vagy a fenti lakógödör, vagy a későbbi v/49.2. h. lehetett. Flavius- és Traianus-kori sigillaták keltezik a két égésréteget. Itt esetleg helyi gyártásra is következtethetünk. Fényes 2003, Abb. 25/3, 27/8; Barkóczi1992, Abb. 5. Késő római korban kiszedett falú kőépület, melyben több késői mázas kerámia is van, ill. néhány fényes, esetleg korai db is. 878 879 256 205. kép: Fedők 257 10b: Késő római mázas kerámia 880 (206–207. kép; 270–271. kép): Az ólommáz használata a késő római korban, a 4. században válik általánossá. Először a dörzstálakon tűnik fel,881néha festéssel együtt. Majd korsók, vízszintes peremű tálak, háromfülű csészék stb. készülnek ilyen felülettel. Többnyire üveg és fémedényeket, ill. sigillata chiara tálakat utánoznak. Felületükön, főleg használatuk vége felé beszurkált, bekarcolt díszítések, hullámvonalak láthatók. Gyakran ugyanazok a formák mázas, simított, vagy házi kerámia kivitelben egyaránt előfordulnak. Budaörsön kb. 100 objektumból került elő ilyen töredék (17. táblázat).882 A velük együtt talált legkorábbi érmek a 320–330-as évekből, a legkésőbbiek 378-ból származnak. Az érmek terminus post quem értékét igyelembe véve a 4. század második harmadától a század végéig, néha az 5. század elejéig keltezhetjük Budaörsön ezt a kerámiát (a legkésőbbi objektumokban besimított kerámiával együtt fordul elő pl. L/484 csontvázas gödör, L/32. épületbe beásott gödör stb.). Tálak: A tálak 62%-a dörzstál. Peremük néha festett, összefüggő piros, vagy barna bevonattal, esetleg csíkosan.883 A késő római korra a dörzstálak fala vékonyabb, gallérja felfelé állóbb, szinte csőrszerű lesz. Pereme általában rövidebb, mint a korai típusoké.884 Budaörsön igen sok változat található, köztük időrendet ritkán lehet megállapítani. Széles gallérját, alig kiemelkedő szegélylécét tekintve az L/10. obj. edénye tűnik a legkorábbinak (206. kép 5), mely egy Severuskori gödörház késő római köves, téglás feltöltéséből származik. A máshol korábbinak tartott, csíkosan festett peremű edény Budaörsön a késő római főépület pusztulási omladék alatti paticsos járószintjéről került elő, melyet a patics alatti érmek 341–354 utánra kelteznek (206. kép 1–3; 270. kép 5).885 Egyik leggyakoribb forma a vízszintes peremű csésze s tál (a tálak 20%-a; 207. kép 1–3). Peremük néha hullámosra képzett, vagy bevagdosott886(270. kép 4). Ritkább típus az egyenesen álló, osztott peremű, meredek falú tál pl. Kaba M. ásatásán szórványként.887 Behúzott peremű tál mindössze két darab van. (207. kép 4). Csészék: Tűzdelt díszítésű csésze több füllel. A telepről csak töredékek kerültek elő, de a temetőből ép edény is van (427. sír). Máza általában világos színű, az egyik legkorábbi forma a mázas kerámián belül888(207. kép 6; 270. kép 1–2). Korsók (207. kép 7–11): Idetartozik a legtöbb perem, oldal és fül töredék (a mázas kerámia 68%-a). Általában szűknyakú korsók, tölcséresen kihajló, vagy egyenesen álló osztott peremmel.889 Van egy kis majdnem ép, háromfülű korsó az I. kőépületből890(207. kép 9; 270. kép 8). Nagyméretű, egy ill. kétfülű mázas korsók perem- és fültöredékei több helyről is előkerültek (270. kép 9). Galléros peremű formájuk a simított, besimított 4–5. századi edényekre hasonlít.891 A mázas kerámia legkésőbbi periódusára jellemző bekarcolt, beszurkált díszítés is feltűnik némelyik korsó vállán892(L/263. épületből a legtöbb). Bögre, fazék: Ilyen edények ritkán készülnek mázas felülettel. Az L/32. kőépületből van egy vöröses-barna mázas füles bögre (207. kép 5). Egy másik bögrén pedig mázpöttyök láthatók, jelezve a házi kerámia és mázas edények közös kemencében történő égetését (199. kép 3). Horpasztott falú, bepecsételt díszítésű edény (207. kép 12; 271. kép): Mind a forma, mind a díszítés egyedi a mázas kerámiában. Felső részét a Faltenbecherekhez hasonló horpasztások tagolják.893 A horpasztások között applikált emberi arc, az elválasztó borda alatt és felett változatos bepecsételt díszítések: hegyes végű levél, kerek keretben kis kerek pontokkal kitöltött minta és egy „baba” alakú keretben kereszt. Az L/414. kövezett út tisztításából származik az edény összeillő két töredéke, vele együtt 355–361 közötti érmek. Méretét tekintve inkább fazék, mint bögre (szá: 18 cm). A formához L. Ottományi 2004, I/6–7 (Budakalász-Luppacsárda). Ottományi 2011a, 2. kép 1; Ottományi – Mester – Mráv 2005, 111, IV.tárló 1. tárgy; Ottományi 1991, mázas tálak 8. tip; Bónis 1991, 131–132, Abb.18.2 és fazekas telep: Abb.10; Bánki 1992, 42–43, Abb.6. 889 Grünewald 1979, Taf. 64. 8–9, 65. 4–8, 83.3; Bónis 1991, Abb.5.9; Ottományi 1991, 18, 17.t. 17–18; Cvjetićanin 1995, Pl.1. Type K1, keltezés 4. század második negyede – 5. század első negyede; Groh – Sedlmayer 2002, 241, Abb. 146.1169 (mauterni tábor, Kr.u. 350/360– 420). 890 Cvjetićanin 2006, LRG 143 (4. század második fele). 891 Galléros peremű mázas, nagyméretű korsókhoz L. Bónis 1991, 135, Abb. 7.1, 17.1–5; Cvjetićanin 1995, Pl.2. Type A1. 892 Bónis 1991, 89, Abb. 16. 3,9; Ottományi 1991, 19–21, további irodalommal a 83. és 95. jegyzetben; Zsidi 1987, 67, 5. és 7. kép; Grünewald 1979, 70, Taf.65.1. 893 Mázas faltenbecher 4. századi éremmel (Constantinus dinasztia) a Péceli úti temető 15. sírjából (Nagy Margit szíves szóbeli közlése). Horpasztások mázas tálon pl. Visegrád-Gizellamajorból, Brigetioból: Ottományi K.: A Visegrádi-Gizellamajori erőd Ny-i I. helyiségének késő római kerámiája. FIRKáK (előkészületben), 7. kép 4; Miklósity Szőke M.: Késő római mázas kerámia Brigetio legiotáborából. KMMK 12 (2006–2008) 163, II. t. 1–2. 887 888 880 Részletesebben a formákat, objektumokat, rétegeket analógiákkal együtt l. Ottományi 2011a. 881 Egyes helyeken már a 3. század végén. Pl. Poetovióban Iustinianus mester L. Bónis 1990, 29; Cvjetićanin 2006, 23; Hárshegyi P.: Késői kerámiaművesség. In: Aquincumi látványraktár 2009, 83. 882 A nagyobb kőépületeken belül több helyiségben is előfordul, ha ezeket külön számoljuk, akkor jóval több objektumról beszélhetünk. Pl. a késő római főépületben (L/263–270. obj.) 63 db stb. 883 Groh – Sedlmayer 2006, Taf. 282, 289 (mauterni vicus 5. periódusa, Kr.u.370-ig); Cvjetićanin 2006, 23, LRG 1 (3. század). 884 Grünewald 1979, 67, Taf. 63; Gassner 2000, Abb. 186; Friesinger 1981, Abb. 10; Groh – Sedlmayer 2002, 205–210, Abb. 137 (mauterni tábor, 3. század vége – 5. század első fele)., 885 A táblákon bemutatott edényeken túl (L/486, L/263. épület) festett peremű dörzstál még Kaba M. ásatásán a későbbi I. kőépület keleti feléből is előkerült. 886 Grünewald 1979, 71, Taf. 67; Bónis 1991, 143, Abb. 1,12,13; Cvjetićanin 2006, LRG 27a (4. század második harmada – 5. század eleje); Groh – Sedlmayer 2002, Abb.132/669 (Hayes 52 forma utánzata, Mautern, Kr.u.350–400/500). 258 206. kép: Késő római, mázas dörzstálak 259 207. kép: Késő római, mázas edények 260 208. kép: Késő római, simított korsók 261 Mázas edényen hasonló bepecsételt minták egyrészt Aquincumban (bepecsételt növényi motívumok, féri mellkép egy belül mázas Drag. 37 formájú, 3. századi tálon), másrészt Gorsiumban (kétfülű, mázas, kígyós edényen bepecsételt levelek stb.) ismertek, de egyik sem pontos analógia a budaörsi edényhez.894 A telep edényeinél a máz színe általában zöld, esetleg barna. A világosabb színek ritkábbak. 11. Késő római besimított díszítésű kerámia 895 (209. kép; 273. kép) 18 objektumból került elő besimított kerámia, némelyikből több darab is, pl. 80. gödörben 3 db, L/263. épületben 6 db. Többnyire kőépületek felső omladékából, pusztulási omladékkal feltöltött gödrökből s három esetben ember ill. kutyacsontvázas gödörből származik. Formát tekintve a besimított edényeknek több mint a fele korsó, sok még a fazék, bögre és tál csak egy-két darab. A bikónikus tál fényes, fekete, besimított hullámvonallal készült. 5. századi forma és simítási mód896(209. kép 1). Bordákkal keretelt sávban, ferde vonalakból képzett háromszöggel s hullámvonallal díszített egy kis bikónikus edénynek a válltöredéke. Hasonlóan keretelt egy bögre töredék rácsmintája is (209. kép 2–3; 273. kép 1). Ez a fajta, bordákkal határolt díszítésmód a 4. század végén lesz gyakori.897 A korsók korábbi csoportján keretelés nélküli függőleges vonalak ill. rácsminta látható (208. kép 1; 209. kép 4; 273. kép 2). Általában kihajló peremmel készültek. Hagyományos római korsó forma, ilyen díszítéssel a 4. század közepétől az 5. század közepéig előfordul.898 A szűknyakú, tölcséresen kihajló peremű, un. hunkori korsók első csoportjához tartoznak a rácsmintás válltöredékek, nyakukon függőleges vonalakkal (209. kép 7–8). Koruk a Valentinianus utáni időszak, egészen az 5. század közepéig.899 A korsókon belül külön csoportot alkotnak a nagyméretű, egy, vagy kétfülű, galléros peremű korsók, melyek már tárolóedényként funkcionáltak. Felületük összefüggően, fényesen simított (208. kép 3, 6), víz- szintes vonalakkal besimított (208. kép 2), ill. fenyőmintával díszített (209. kép 5; 273. kép 4). Különösen sok töredéke (fül, simított talp stb.) található a telep ÉNy-i részén, az un. rézkori telep és villa kőomladékokkal feltöltött gödreiben (80, 106, 123, 139, 229, 244. obj. v/9, v/10. obj.).900 A galléros korsóperem a 4–5. század fordulón feltűnő un. Murga kerámia jellegzetessége. Ilyen nagyméretű, tárolóedény változatban ritkább. Analógiákat említhetünk pl. Visegrád-Gizellamajor erődjéből, morva, szarmata s karp területről.901 Nagyobb korsóhoz, vagy inkább az un. Leányfalui fazéktípushoz tartozik egy kiugró vállú edénytöredék, rácsmintával s felette függőleges vonalakkal (209. kép 9). A forma besimított díszítéssel ritka, l. Szentendre.902 A nagyméretű fazekak, tárolóedények nyakát ill. vállát borítja besimított díszítés (függőleges, vagy ferde sávok, hullámvonalak, rácsminta).903 Egy majdnem ép edényen a bekarcolt háromszögek és besimított rácsminta egymás alatti sávban látható (209. kép 6). Ezek a kihajló peremű nagy fazekak, sávokba rendezett díszítéssel jellemző formái a besimított kerámiának a 4. század utolsó harmadától az 5. század első harmadáig, bár nem minden területen egyforma gyakorisággal lépnek fel.904 Némelyik edény fényes fekete simítással összefüggően, vagy vízszintes és függőleges sávokkal díszített, pl. v/10. épület (17. táblázat). Van egy fényes, fekete, kannelúrás díszítésű korsónyak is, besimítás nélkül (208. kép 5; 272. kép 2), mely díszítésmód Pannoniában az 5. századi barbár, magányos sírokban tűnik fel, pl. Lébény. Legutóbb Keszthely-Fenékpusztáról közöltek pár darabot, hasukon besimított „övrésszel”.905 Az üveg és fémedények utánzataként fellépő kannelúrás edénytest az alföldi késő szarmata, hunkori leletanyagra is jellemző.906 A fényes fekete simítás, a bekarcolt és besimított díszítés együttes alkalmazása a besimított kerámián belüli legkésőbbi csoportba tartozik (pl. t/52. obj.). A galléros peremű korsók s bikónikus edények is az 5. századi kerámia művesség jellemzői. Nagy L.: Művészetek. In: Budapest Története I. 1942, 636, CXX: 1–2; Bánki 1992, Abb.55–57. Kat. 170–171; Bepecsételt levelek találhatók még mázas füles edényeken pl. Barátföldpusztán, Tokodon ill. dörzstálak peremén. L. Bánki 1992, Kat. 176; Lányi 1981, 82, Abb.23. 3–4; Salamon, Á.: Spätrömische gestempelte Gefässe aus Intercisa. FolArch 20 (1969) 60–61, Abb. 3.1–2. 895 Részletes közlését analógiákkal, irodalommal együtt l. Ottományi 2009. 896 Ottományi 2008, 160 (további irodalommal); Az 5–6. századi gepida kerámiának is egyik fő típusa besimított hullámvonallal. L. Cseh 1999, 10. kép 2. 897 Bóna 1993, 25. kép (Győr); Ottományi 1989, Fig. 134/6, 135/7 (háromszögek) 898 A formához l. Friesinger 1981, Abb. 52 és 57; Ottományi 1989, ig. 120/1, 1a–c (II. Constantius-Valentinianus). 899 Ottományi 1981, VII/9a–b; Tejral 1988, Abb. 13/4, 14/6–7, 15/5–7 („Foederatenkeramik”); Friesinger 1981, Abb. 57 (350–488-ig keltezi). Hasonló nagyméretű korsók téglaszínben (v/1.obj.), mázas felülettel (rézkori telep 168, L/263. épület), szürke apró kavicsos anyagból is előfordulnak (rézkori telep 172. obj.). 901 Ottományi 2009, 418–421, Abb. 8 (további irodalommal). 902 Ottományi K.: A szentendrei tábor besimított díszítésű kerámiája. Specimina Nova XX (2006) 121–146, II. t. 2–4; Néha szarmata területen is feltűnik: Vaday 1988–1989, Abb.44.24. 903 Ottományi 2009, Abb. 6. 1–2,4. 904 Ottományi 1981, XI. t. 1–3; Ottományi 1996, 104, Abb.14 (Pilismarót); Grünewald 1979, 77, Taf. 80–81 (Carnunutm); Horváth 2011, 182, Abb. 17 (csak kis mennyiségben fordul elő az erőd jelenlegi anyagában); Szarmatáknál l. Vaday 1997, 11. kép (Tiszaföldvár). 905 Ottományi 1981, 48, 51–52, VIII. t.11, IX.t.15b, XXV/10; Bóna 1993, 243, 17,20. kép (további irodalommal); Horváth 2011, Abb.20.1–3. 906 Vaday, A.: Late Sarmatian graves and their connections in the Great Hungarian Plain. Slov. Arch. XLII–1, 1994, 106–107, Taf. I. 9, 14 (kiöntőcsöves korsók). 900 894 262 209. kép: Késő római, besimított díszítésű edények 263 Időrendet tekintve a besimított kerámia a római telep utolsó periódusában tűnik fel, főleg a Valentinianus érmekkel és egy 5. század elejére tehető éremmel (terminus post quem) keltezett pusztulási omladékban. Kezdetben, a pusztulófélben lévő kőépületekben élő, egyre inkább elbarbárosodó római lakosság használta, majd keveredtek az idegen, valószínűleg germán betelepülőkkel, kiknek a korábbi gödrökbe beletemetett csontvázas sírjai maradtak ránk.907 12. Kézzel formált és kézi korongon készült kerámia (210–217. kép): Többsége a késő kelta, ill. az 1–2. századi periódushoz tartozik (13–15. táblázat). A 2–3. században ritkák, majd a késő római korban számuk ismét nő (17. táblázat). A földbemélyített házak s gödrök leletanyagára jellemző. A kőépületekben jóval kevesebb fordul elő. A kézzel formált kerámia a helyi népesség sajátja, mely az egyszerű s gyors előállítási mód következtében évszázadokig fennmarad a római korban is, még ha a formák s a díszítés változik is. Funkciójuk alapján főzőedények, erősen soványított, durva kidolgozású anyagból.908 12a. Késő kelta-kora római formák (234–235. kép) Szélesebb szájú csészék, tálak, illetve magasabb fazekak, situlák, hordó alakú edények tartoznak ide. Az edények egy része Hallstatt (szkíta-illyr)eredetű, pl. behúzott peremű tál (L/282, L/553, L/584, L/588), behúzott peremű situla (L/130, L/134, L/584. obj.), egyenes, vagy kihajló peremű fazék, de díszítésük már többnyire plasztikus, „dák” jellegű. „Dák” forma a kónikus, virágcserép alakú csésze. Leggyakoribb a rövid, ferdén kihajló peremű fazék. Van olyan formánk is, amelyik korongolt, kelta eredetű edényformát, pl. graitos csöbröt utánoz. Germán hatásra vezethetők vissza a vízszintesen kihajló peremű tálak (L/190) s az ék alakú beszurkálások (L/324. obj.). Edényeink színe az égetéstől függően különböző, többnyire vöröses-barna, fekete foltokkal. A díszítés főleg plasztikus un. dák jellegű díszekből áll (ujjbenyomásos lécrétét, benyomkodott bütykök), ezt kombinálják ferde bevagdosásokkal, ujjbenyomkodásokkal. A korszak másik jellemző díszítése a fésülés, mely Budaörsön viszonylag ritkán fordul elő. Bemélyített hullámvonal ugyancsak ritka. Behúzott peremű tálak (210. kép 1): A késő kelta periódustól kezdve megtalálhatók a telepen, pl. L/134, L/282, L/584. obj. Más hasonló korú telepekhez ké- 907 A besimított kerámia korhoz és etnikumhoz kötéséhez l. Tóth 2005; Ottományi 2009, 429–434; Horváth 2011, 169–172. 908 E kerámiafajta összefoglaló áttekintését, technikai kidolgozását l. Horváth 2006. 264 pest viszonylag kevés van Budaörsön.909 A forma kora vaskori előzményekre vezethető vissza. Kónikus falú csészék (210. kép 2–14; 234. kép 1–3): A kisebb változat fala kevésbé meredek, talpa behúzott. Késő kelta (pl. L/124) és 1. századi objektumokból (pl. L/170) került elő. Horváth Friderika kónikus római csészének nevezi (210. kép 3).910 A másik változat a virágcseréphez hasonló formájú un. dák füles csésze, mely kisebb, nagyobb méretben, füllel, vagy fül nélkül egyaránt előfordul. Kónikus fala lehet egyenes vonalú, vagy ívelten kihajló. Alját, vagy peremét díszítheti ujjbenyomkodás (L/240, t/113, t/175. obj.), esetleg peremét hullámosra kiképezték (L/124, t/124, t/137. obj.). Belsejében lehet seprűs dísz (t/113. obj.). A többség díszítetlen. Belseje, ill. pereme gyakran égett (234. kép 2), ami alátámasztja a sütőcsésze/sütőharang funkciót. Erre utalnak azok az analóg darabok is, melyekben ételmaradvány került elő, pl. Páty.911Fedőnek is használhatták. Pl. L/564, t/113. obj. Annál is inkább, mert néha füle túlnyúlik a talpán, tehát vízszintesen nem állt volna meg, pl. L/190, v/92b. obj. Az L/654. házban két ilyen nagyon ívelt, lapos, biztosan fedőnek használt edény is van. A késő kelta periódustól a 2. század végéig előfordul. Sigillatákkal keltezve az Augustuskorban (L/615. obj.), 912 majd Flavius–Traianus/Hadrianus-korban (L/126, L/564, v/90, 106. obj.), ritkán az Antoninus-korig (L/654, t/113. obj.). Máshol főleg késő kelta környezetből származik, és az 1–2. század fordulójáig él.913 Császárkori barbár telepeken a 2–3. században is előfordul.914 Nagyon nagy mennyiségben került elő Budaörsön. Mint láttuk nemcsak a késő kelta, de a kora római időszak bennszülött kerámiájának is jellegzetes darabja. A szegényebb köznép és a már római importárukkal is rendelkező kelta vezetőréteg háztartásában egyaránt megtalálhatók ezek az edények. Korongolt változata is létezik, pl. v/92b. obj. Kézi korongolt kivitelben egy magasabb, ferde falú csészeforma található, fényes felülettel (210. kép 2).915 Sütőtál (210. kép 17): Lapos tálforma, pl. az L/30. objektumból. Az analógiák alapján a 2–3. századra 909 Részletesebben l. Ottományi 2005, 113, Abb. 14. 3. Kónikus aljú mélyebb változat a korábbi, LT C2–D1 korú L/584, 588. házból (Abb. 14.4). 910 Horváth 1998, XIII/3. típus, 2. csoport (Tab. 4); Horváth, F.: Römische Bodenständige Keramik. Antaeus 27 (2004) 365, XVII/a–b. Typ. 911 Horváth 2006, 41. 912 L. még Ottományi 2005, 117–118, Abb. 17. 1–3. 913 Horváth 1998, 69, Tab. 3. XIII/1. Typ; Horváth 2007, 311–313, 3. kép 2–5; Bónis 1969, 189, 4a, Abb. 42/23; Ottományi 2009, 196–197, 12. kép 1–4; Néha a késő római kézzel formált kerámiában is előfordul pl. Dunabogdány (Ottományi 1999, Pl. XIII/1). 914 Gindele – Istvánovits 2009, Abb. 32, 73, 76. A kerámia 2a–4. fázisa. 915 Horváth 1998, Tab. 4, Typ XIV. 210. kép: Kézzel formált tálak, csészék 265 É. germán formának tartja.918 A nagyobbik edény talpa hiányzik. Hasonló formák talpas tálak is lehetnek, ugyanilyen korai időszakból, l. „dák gyümölcstálak”.919 Ez a vállban megtörő, alul kónikus tál forma egyenesen álló peremmel is előfordul Budaörsön egy késő kelta házból.920 Ferdén kihajló peremű tál: Előzőhöz hasonló, de válltörés nélküli, ritkább forma. Az 1–2. század fordulójára tehető L/126. objektumból származik (vele együtt dák füles csésze is). A germán kézzel formált kerámiában egészen a 4. század végéig él a forma921 (210. kép 15). Nagyméretű, ferde falú tál: Késő kelta objektumból (L/205) származik egy nagyméretű, enyhén kihajló peremű edény (210. kép 16). Analógiát ilyen méretben nem találtam hozzá. Poharak, bögrék: Kevés edény sorolható ide. Kis miniatűr edények pl. t/109, L/458, L/588. obj., melyek gyerekjátékok, olvasztótégelyek, illatszeres edénykék, de kis ivópoharak egyaránt lehettek.922 Formájuk kónikus pohár, vagy kihajló peremű bögre (211. kép 1–2, 8; 234. kép 4). Koruk a késő kelta időszaktól a 2. századig terjed. Egyenesen álló, vagy enyhén kihajló peremű bögrék, az 1–2. századból. Kettőnek a pereme alatt hornyolás látható. Lassú korongolt változatban is 211. kép: Kézzel formált poharak, bögrék létezik (211. kép 3–4, 6). Van egy kör alakú benyomkodásokkal/bepecsételésekkel díszített kónikus falú po916 keltezik. Van egy kisebb, késő római korra tehető hár 1. századi környezetből (L/672. obj.; 211. kép 7; darab is (őskori telep 172. obj.). Ezek a kisebb változa- 234. kép 6). tok a germán telepek anyagára jellemzők, a 4–5. száFazekak: Ezek a leggyakoribb kézzel formált és zadban.917 lassú korongolt edénytípusok. Vízszintesen kihajló peremű, vállban megtörő, kóniPerem alatti hornyolt fazekak: A késő kelta időszak kus falú tálak: Az L/190. késő kelta házból került elő jellemzője. A graitos dudoros peremű edények kézzel két ilyen edény. A kisebbik, lapos talpú edényt Bónis formált utánzatai, már grait nélküli anyagból. Formája több féle. Egyik gömbölyű, lefelé szűkülő edény (211. 916 Horváth 2007, 313–314, 3. kép 8–9; Horváth 1998, Tab. 4. Typ XV; Budaörsön az L/30. objektumban késő kelta gödör, kora római ház és 2–4. századi kőépület egyaránt található, így az edény kora biztosan nem állapítható meg. 917 Elschek 2004, Abb. 6. 11, Abb. 8. 16, Abb. 9.18 (4. század); Kolnik – Varsik – Vladár 2007, Obr.22.10; Bocsi 2008, Abb.142b.6/IIIb; Abb.14/IIIb. (Zamárdi–Kútvölgyi-dűlő, 5–6. század). 266 918 Ottományi 2005, Abb. 14. 6; Bónis 1969, 191, Abb. 40/26; Ottományi 2005, Abb. 14. 6. 919 Horváth 2007, 310, 3. kép 7: Páty) 920 L/588. obj. L. Ottományi 2005, Abb. 14. 4. 921 Elschek 2004, Abb. 2. 12. 922 Horváth 2007, 313. kép 5; 216. kép 4). A másik vállban szélesedik (212. kép 1), de lehet egyenes falú fazék is (216. kép 2–3; 235. kép 2). Az eredeti, kelta kori fésülés a budaörsi edényeken már hiányzik. Díszítetlen (L/188b gödör, L/570), vagy plasztikus díszítésű (L/30, L/561, L/575. obj.), ilyenkor a perem alatti hornyolásnál benyomott pontsor fut körbe. Esetleg bekarcolt hullámvonal is díszítheti (L/616. obj.).923 2. századi környezetben is előfordulnak perem alatt hornyolással tagolt kisebb, díszítetlen edények, pl. L/204, t/96. obj. A 2. században már elmaradhat a hornyolás, csak a vállban kiugró forma hasonlít, pereme egyenesen álló (v/72. obj.). Behúzott peremű, hordó formájú fazekak (212. kép 2; 215. kép 1; 216. kép 1): A már korábban közölt késő kelta edényeket924 még néhány darabbal egészíthetjük ki. A forma lehet díszítetlen (L/190. obj.), plasztikus (L/130, 560, 584. obj.) és fésűs díszítésű (L/134. obj.). Valamennyi késő kelta. Virágcserép formájú, széles szájú fazék: pereme lehet duzzadt, perem alatt hornyolt (L/41.obj.; 211. kép 9), vagy ívelten kihajló (L/188, v/49. obj.; 213. kép 9). Valamennyin benyomkodott, plasztikus bütyökdíszítés látható, egy 1. századi edényen hullámvonal is szerepel (L/73. obj.). Koruk Budaörsön a kelta periódus ill. az 1–2. század fordulója. A lefelé kónikusan szűkülő típus a késő kelta időszakra jellemző, az íveltebb falú forma kora római.925 Egyenesen álló peremű fazekak: Késő kelta objektumokból pl. Augustus-kori sigillatával az L/615. házból, L/130 gödörből, L/190. házból, az L/583-as 1. századi gödörből (216. kép 7).926 Díszítése általában plasztikus pl. rátett bütyökdísz, sordísz ujjbenyom- Ottományi 2005, 113–116, 17/7; Horváth 2007, 304–305. Ottományi 2005, 113, Abb. 17/4–6; Horváth 2007, 305–307. 925 Horváth 2007, 307, 1. kép III. tip. 1–2. változat kelta, 3. változat római; Ritka forma, analógiaként említhető egy késő kelta érdi telep (Ottományi 2011,18.t.). Romániában az LT-kori dák kerámiában tűnik fel pl. Németi, J.: Descoperiri din Latène-ul Târziu din Judeţul Satu Mare. Bibl. Musei Napocensis XX (2001) 57–70, Fig. 3.1. 926 Ottományi 2005, Abb. 5/7, 18/1. 923 924 212. kép: Kézzel formált, díszítetlen fazekak kodásokkal, vagy hullámvonal. Analógia főleg a késő kelta időszakból hozható.927 Rövid, ferdén kihajló peremű fazék: Teste egyenes vonalvezetésű, alig hasasodik. Anyagunkban ez a leggyakoribb forma (213. kép 1–2, 4, 6–7; 214. kép; 216. kép 5–6, 8–10). Plasztikus díszítésük alapján dák jellegű kerámiának tarthatjuk. Ez a díszítés a késő kelta és 1. század fordulóra keltezhető edényekre jellemző, pl. az Augustus-kori sigillatával keltezett L/324. házban is volt. Kisebb (m: 12 cm, szá: 10 cm) és nagyobb méretben (m: 22 cm, szá: 14 cm) ill. tárolóedényként (m: 55 cm, szá: 33 cm) egyaránt előfordul. A t/104. kel927 Horváth 2007, 308, 1. kép, 11–13 (függőleges szájrészű fazekak). 267 Ívelten kihajló peremű fazék: Az 1–2. századra jellemző díszítetlen edények, pl. L/126, L/782. obj. (212. kép 4–6). Néha bütyökdísszel (L/30, L/127. obj.; 213. kép 3, 8), hullámvonallal (L/204, t/96. obj. stb.; 215. kép 7). Lassú korongolt változatban ez a forma a legjellemzőbb. Rajta ugyanúgy lehet plasztikus díszítés pl. hullámvonal, rátett benyomkodásos díszek, mint a kézzel formált fazekakon. L. v/91. obj. Bár leggyakoribb a díszítetlen változat, pl. L/40, L/590. A kora s késő római korban egyaránt előfordul ez a kézi korongolt változat (215. kép 8–9, 12; 218. kép 1, 4, 6). Vállban szélesedő gömbölyű bögre/fazék: Kora római, 1–2. századi edény. Enyhén, vagy erősebben kihajló pereme lehet bevagdosott pl. L/30, L/270, L/352. stb. Kisebb, bögre méretű változatának vállát díszítheti bekarcolt hullámvonal (v/91. obj.). Lassú korongolt kivitelben pereme gyakran benyomkodásokkal díszített, pl. L/270, L/352. obj. (218. kép 2–3, 7), esetleg vállán hullámvonal (215. kép 13). 213. kép: Kézzel formált, bütyök díszes fazekak ta és L/50-es 1. századi kemencéből, ill. v/56d kőfülkéből származnak nagyobb, ép edények. Kisebb méretű törött edények teljes proilja pl. késő kelta, hoszszúkás gazdasági objektumokból (XXIII/11, L/205). Fél edény több helyről pl. I/7. földbemélyített házból stb.928 A díszítetlen változat kicsit későbbi, 1. és 2. századi. Pl. t/112, L/360. obj. (212. kép 8). Ez a különbség a kelta és kora római fazekak között más telepek anyagában is megállapítható.929 928 A kelta edényeket l. Ottományi 2005, 116–117, Abb. 4/11, 17/8, Abb.18; Töredék több helyről pl. L/124, 130, 134, 324, 390, 561, 571,583, 615. obj.. 929 Horváth 1998, V. tip; Ottományi 2009a, 197, 13. kép 3. 268 12b. Díszítés A késő kelta- kora római kézzel formált edények díszítése több féle lehet. 930 Első sorban plasztikus, másodsorban bekarcolt, továbbá fésüléses díszítés igyelhető meg rajtuk. Időrendi különbséget is jelentenek az egyes díszítések, némelyik formára is jellemző. Dák jellegűnek nevezik általában a plasztikus (bütyök, rátett szalag ujjbenyomkodással) stb. díszítéseket. Ezek a késő kelta objektumokon túl az 1–2. századi kora római objektumokban is gyakoriak. Néha olyan 2. századi, gazdag festett anyagot tartalmazó házakban is meg van még, ahol más 1. századi edény nem fordul elő pl. L/425. obj. Bütyök (2–4 db): egyszerű tagolatlan bütyök, középen benyomással díszített bütyök, néha rozetta szerűen felosztva, az edények vállán, hasán helyezkedik el. Kis bögrékre, enyhén kihajló peremű ill. virágcserép alakú fazekakra jellemző leginkább. Kombinálhatják perem alatt benyomkodásokkal (t/169), bevagA késő kelta kézzel formált edények díszítéséről l. részletesebben Horváth 2007, 314–315; Horváth 1998, 69–71; A budaörsi edényekkel kapcsolatban Ottományi 2005, 113–117. 930 dosásokkal (L/50, 130), fésüléssel (L/73, L/571), hullámvonallal (L/190, L/543). A késő kelta időszak – 1. század sajátossága (213. kép; 216. kép 6–7; 235. kép 3). Plasztikus rátett léc: ujjbenyomásokkal, ferde bevagdosásokkal egyaránt tagolhatják. Késő kelta – 1. századi, egyenesen álló, vagy enyhén kihajló peremű fazekak, behúzott peremű ill. perem alatti hornyolt fazekak nyakán/vállán látható (v/56. obj., XXIII/11.obj. stb),931 L/560, 643, v/90. obj.; 216. kép, 1, 8–9; 235. kép 2). Kombinálhatják bütyökkel (t/104. obj.), benyomkodásokkal (L/575), ritkán hullámvonallal (L/190), fésüléssel (L/127). Patkó alakú rátett dísz: 1. századi, enyhén kihajló peremű fazekak vállán, a v/56d objektumban több is található (214. kép 1; 216. kép 10). Ujjbenyomkodásos sorral kombinálva az L/575, graitos edényt utánzó perem töredékén (235. kép 2). Fésülés: A behúzott peremű, virágcserép alakú széles szájú fazekakra, továbbá az enyhén s ívelten kihajló fazekakra jellemző. Lehet összefüggő fésülés (L/127, 571, 583), ill. sávos díszítés pl. L/134, t/112 obj. (215. kép 1–5; 235. kép 4). A díszítés késő kelta eredetre vezethető vissza, a graitos edényeken s azok utánzatain található függőleges irányú fésülés. Az 1–2. századi római edényeken már összevissza, vízszintes, vagy egymást keresztező sávokban is alkalmazzák. Ezt a sűrűbb, főleg a vállat, néha az egész felületet borító változatát seprűs díszítésnek is nevezzük és a római fazekakon, lassú korongolt s korongolt változatban egyaránt továbbél a markomann háborúkig. A késő római korban ritka, pl. L/207, 236. gödrökben mázas kerámia keltezi (217. kép 6). A lassú korongolt nagy fazekakra, tárolóedényekre jellemző. Néha bütyökkel, vagy plasztikus sordísszel variálják (218. kép 6). Bekarcolt hullámvonal (215. kép 6–13):932 Egy, vagy többsoros. Gyakran egy fésűszerű eszközzel, vagy recézett végű fadarabbal húzták. Kelta, egyenesen álló 931 932 214. kép: Kézzel formált, nagy edények peremű fazékon (pl. L/130, 190. obj.), perem alatt hornyolt fazékon, benyomkodásokkal együtt (pl. L/30. L/616. obj.) fordul elő. Erősebben kihajló peremű, 1–2. századi fazekakon (XVIII/29, L/172, L/204, L/543. obj.), lassú korongolt kivitelben is (v/91) megtalálható. Kisebb gömbölyű bögréken, melyek többsége lassú korongon készült pl. L/45, L/782, t/96, v/91. obj. Beszurkálásokkal is kombinálhatják (L/73), ill. sűrű vízszintes vonalkázással pl. L/45. obj. A késő római lassú korongolt fazekakra is jellemző (217. kép 8, 10). A díszítésmód a klasszikus dák területen gyakori. Késő kelta környezetben itt a Dunakanyarban rit- Ottományi 2005, Abb. 17,5, 7–8, 18/1,5. Ottományi 2005, Abb. 17–19. 269 kább, főleg római kori töredékeken fordul elő, kézzel formált s korongolt változatban egyaránt.933 Perem szélének benyomkodása, hullámosra való kiképzése: főleg a késő kelta és kora római, 1–2. századi, enyhén, vagy erősebben kihajló peremű fazekakra jellemző, pl. L/30, L/352. obj. Némelyik kézi korongolt pl. L/270. obj. (218. kép 2–3, 8; 235. kép 6). A dák füles csészén is előfordul (v/90. obj.; 210. kép 13). A késő római korban ismét feltűnik (L/207. obj.; 217. kép 10), a szomszédos kvád kerámia hatására. Benyomkodások: pontsor szerűen az edények pereme alatt, ritkán a vállán futhat körbe. (216. kép 2–6, 11; 235. kép 1–2, 5). Hornyolt peremű késő kelta fazekakon (L/30, 561, 575, 616),934 enyhén, vagy íveltebben kihajló peremű, kora római fazekakon (L/672) látható. Az L/30-ban van egy ritka formájú majdnem ép fazék: kihajló pereme hullámosra képzett, válla kiugrik és benyomkodások díszítik (216. kép 11). Ferde bevagdosások is futhatnak körbe a fazekak pereme alatt: A késő kelta – 1. századi dák jellegű bütyökdíszes fazekak nyakán látható, pl. L/50, L/130. obj.935 (213. kép 6). Kör alakú bepecsételések: A késő kelta L/571 és 1. századi L/672. objektumban fordulnak elő ilyen töredékek (211. kép 7; 234. kép 6–7). Utóbbiban a forma is megállapítható: kis kihajló peremű pohár. Hasonlók pl. Pátyon egy késő kelta – 1. századi objektum világosszürke korongolt bögréjén.936 A szomszédos Barbaricumban késő kelta leletanyagban találunk analógiákat.937 Beszurkálás, bevagdosás: Egyedi díszítés az ék alakú bevagdosás az Augustus-kori L/324. obj. egy nagyon kicsi töredékén (234. kép 5). Hasonlók germán edényeken fordulnak elő a szomszédos Barbaricumban.938 Az L/73. egyik edényén bekarcolt hullámvonalak mellett függőleges több sorban apró beszurkálások láthatók. Kora az 1–2. század (215. kép 11). Ugyancsak germán területen találunk hozzá párhuzamokat.939 Rádli mintához hasonló mély beszurkálások láthatók az L/207. obj. lassú korongolt fazekán, bekarcolt hullámvonallal együtt. Zöldmázas kerámia keltezi a gödröt a 4. századra (217. kép 10). Néha egy-egy díszítésmód főleg egy objektum anyagára jellemző. Tanúsítva, hogy egy ház lakói valószínűleg egy mestertől szerezték be edényeiket. L. patkó díszek v/56d. obj., sávos fésülések L/134. ház, bekarcolt hullámvonal pl. L/130. obj. stb. Horváth 2006, 37. Ottományi 2005, 17/6. 935 Ottományi 2005, Abb. 18/3. 936 Ottományi 2007, 74. kép 8. 937 Venclova 1990, Fig. 8 (Tuchoměřice). 938 Pollak 1980, Taf. 24/18, Taf. 41/9, Taf. 83. 4; Lamiova-Scmiedlova 1969, Abb.44.1–10; Droberjar 1997, Abb.16. 131–138, Abb. 27. 942. 939 Droberjar 1997, Abb. 27. 982. 933 934 270 12c. Késő római kézzel formált kerámia (217. kép) Lapos sütőtál s kis kónikus csésze ebben az időszakban is előfordul. Kihajló peremű, gömbölyű bögrék s hasonló peremű nagyobb fazekak a jellemzők, többnyire díszítés nélkül. Néha a perem széle hullámosra képzett, ujjbenyomkodásos, akárcsak a kora római fazekaké (L/207. obj.). Anyaguk kavicsos, jellegzetesek a fehér kaviccsal soványított edények. Gyakran lyukacsosra égve. A simított felületű bögrék/fazekak többsége lassú korongolt (217. kép 7, 9). Seprűs díszítés is fellép pl. L/207, L/236. obj. Analógiák számtalan késő római telepről, táborból említhetők. Mind a provinciában, mind a Barbaricumban.940 12d. A lassú korongolt fazekak belsejében a korongolás nyomok helyett ujjlenyomatos barázdák s bemélyedések láthatók. Főző s tárolóedények.941 Koruk széles skálát ölel fel. Megjelenik az első században, sok van a 2. században is, majd eltűnik s csak a késő római korban fordul elő ismét. Többnyire díszítetlen, ill. gyakori a seprűs felület kidolgozás, sűrű ferde vagy vízszintes vonalkázás. A 2. századi edényeken fellép a bekarcolt hullámvonal is. Peremét néha bevagdosások teszik hullámossá. Ritkán, de megtalálható a kézzel formált kerámiánál szokásos plasztikus bütyökdíszítés is (218. kép). A késő római korban díszítetlen s hullámvonaldíszes kivitelben egyaránt előfordul. Önálló edénycsoportot alkotnak a simított, polírozott felületű edények. Késő római simított bögrék/fazekak: Fényes, polírozott felületű, ferdén kihúzott peremű, egyfülű bögrék s nagyobb méretű, hasonló peremű s kivitelű fazekak tartoznak ide. Talpuk lapos, vágott, fülük a perem fölé felhúzott. Az L/263. épületből több darab is előkerült, egyik majdnem teljesen ép (11, 14, 18.helyiségek; 199. kép 1; 272. kép 4). A III. kőépületből kisebb méretű, fületlen változat került elő (217. kép 7). Ez a széles, lapos talpú bögreforma jellemző késő római edénytípus, főleg temetőkből ismert a 4. század második felén-végén. Korongolt változatban is gyakori, ill. nem mindig állapítható meg a publikációk alapján a lassú korongolt kivitel.942 A budaörsi temetőben is előfordul, gyakran egy sírban a hasonló kivi- 940 Ottományi 1999, 359–362, Pl. XIII; Horváth 2011, Abb. 14, 10–15. stb; Tóth 2005, Abb. 7 (füles csésze Ságvárról); Elschek 2004, Abb.5.20, Abb.6.8–11. stb; Lamiova-Scmiedlova 1969, 466–471, Abb. 40. 1 (sütőtál), 5–8 (csészék). 941 Gabler – Horváth 1996, 159. 942 Müller, R.: Die Gräberfelder vor der Südmauer der Befestigung von Keszthely-Fenékpuszta. Budapest/Leipzig/Keszthely/Rahden 2010, Taf. 76, 4 (1980/12/9. sír – késői, áttört pelta díszes hagymafejes ibulával); Tóth E.: Későrómai sír Tihanyból. FolArch XLIII (1994) 134–136, Abb.8 (gyengén korongoltnak s rosszul égetettnek írja); Ottományi 1981, X/8a; A lassú korongolt csoportot Horváth Friderika különítette el. L. Horváth 2011, 183–184 (további analógiákkal s irodalommal). 215. kép: Kézzel formált, seprűs és hullámvonal díszes edények 271 216. kép: Kézzel formált, plasztikus, benyomkodott díszítésű edények 272 217. kép: Késő római, kézzel formált kerámia 273 218. kép: Lassú korongolt edények 274 telű, fényes felületű, felhúzott fülű, széles szájú korsókkal.943 A bögrék másik változata erősebben kihajló peremű, gömbölyű edény, kívül sötétebb sávokkal simított, ugyancsak a telep késő római főépületéből (217. kép 9). Kisebb bögre és fazék peremek máshol is kerültek elő pl. L/40. kút, L/244. út stb.(199. kép 2). Nagyméretű, gömbölyű fazekak is találhatók ilyen kivitelben, ugyancsak az L/263. épületből (218. kép 5). Kézi korongolt, polírozott fazekak a késő római korban pl. Keszthely-Fenékpusztáról, Gorsiumból említhetők. Többnyire együtt kerülnek elő a mázas és besimított edényekkel.944 13. Graiti, edény felíratok (238. kép 3–4; 172. kép 5) Néhány oldal s talptöredéken bekarcolt betűket, név részleteket láthatunk. Ez utóbbiak a tulajdonost jelölhetik. Ilyen egy S-proi lú tál (Sa)BINUS felirattal (L/125–126.obj). A Resatus pecsétlős agyagmázas tál külső oldalán FELIX (?) név részlete.945 Máskor csak egy-egy betű maradt ránk. Pl. az L/315. obj. S-proilú tál oldalán egyedülálló „N” betű. L/261. objektumban festett tál talpán X jel és egy szürke tál talpán kör alakú bekarcolás, áthúzva. Ez utóbbi, egyes betűk jelzések s nem névrészletek. Az X jelzés különösen gyakori más lelőhelyek edényein is.946 Valamennyi kora római, 1–2. századi objektumból származik. A kerámia edényeken található betűket több csoportba lehet osztani: mesterjegyek (ez többnyire pecsételés), tulajdonost jelölő név, az edény tartalmára, űrmértékére, árára vonatkozó jelzés ill. olyan bekarcolások, melyek semmilyen kapcsolatban nem állnak az edénnyel.947 Technikáját tekintve a budaörsi töredékeken szabad kézzel készült bekarcolások találhatók, melyek az edény kiégetése után kerültek rá. A tulajdonos neve általában nominativusban, vagy genitivusban szerepel. Budaörsön az előbbi eset áll fenn. 943 Ottományi – Mester – Mráv 2005, 95, IV. tárló 39. tárgy; Formához l. Ottományi 1981, VI/1a. 944 Horváth 2011, Abb. 14.2–5; 945 S-proi lú tálak a tulajdonos bekarcolt nevével pl. Herceghalomról: Ottomanyi – Gabler 1985, 209–210, XXIV. t. 1–4 (Vidnarix, Coimo, .. moi..?); Bepecsételt tálon névrészlet pl. Gleisdorf 30b. sír (Artner 1994, Taf. 14. 30b.- kora: 2. század 2. fele); Instrumenta Inscripta Latina. Ausstellungskatalog. Pécs 1991, 139–44, 157–158 (bekarcolt kerámia nevek, betűk: Adony, Baláca, Flavia Solva, Herceghalom, Kóka, Magdalensberg, Magyarszerdahely, Nagykanizsa, Százhalombatta, Zalalövő). Stb. 946 S-proi lú tál alján bekarcolt kör, belsejében X jel: Gleisdort 42. sír. Házikerámia tál talpán X jel: Gleisdorf 8. sír (Artner 1994, Taf. 24.5. Kora a 2. század első fele. Taf. 6.8.2. – 1/2. század forduló); Edények talpán X jel pl. Carnuntumban (Grünewald 1979, Taf. 60/1–2); Házi kerámia edények oldalán X jel pl. Brigetio (Borhy,L. – Számadó, E.: Instrumenta Inscripta Latina aus Brigetio (FO: Komárom/SzőnyVásártér). Antaeus 24 (1997–1998) 1999, 109–110, Taf. 10.1–2; Groh – Sedlmayer 2002, 347–351, Nr.7, Abb.170, 298, 309. 947 Schindler-Kaudelka, E.: Inschriften und Aufschriften auf Gefässkeramik. In: Instrumenta Inscripta Latina. Ausstellungskatalog. Pécs 1991, 13–15. A romanizáció elterjedésére utal a latin írás ismerete. 948 A katonai táborokkal ellentétben, ahol főleg sigillatákon fordul elő bekarcolás, a civil telepeken mindenféle más edényen feltűnik. 14. Mécses (219. kép; 223. kép) Ez a világítóeszköz, a római kultúra részeként terjedt el. Korai volutás mécses nem került elő Budaörsön. A 2–3. századi irma mécsesek a leggyakoribbak, talpukon névbélyeggel. Pl. Ursus, Fortis (L/590, L/263.14.h., v/146. obj.). Az itáliai eredetű, Loeschke X. tipusba tartoznak, még a 4. században is gyártották őket a helyi mesterek.949 Téglaszínű anyagból, sárgás-barna bevonattal készültek. Legkorábban, gazdag római leletanyagot, sigillatákat, bronzokat tartalmazó földbemélyített házakból pl. L/560, L/590. obj. és félig kőfalas építményekből pl. t/175. obj. kerültek elő. A v/146. házban kettő is volt (a ház valószínűleg kőépület omladékkal lett feltöltve). A kőépületekre a legjellemzőbb pl. I. kőépület, L/30, L/263. épület.950 A v/91. tüzelőgödörben egy szürke töredék pontosabban nem keltezhető. Bronzból készült mécses töredékek, szőlőlevél alakú mécses fogók is voltak a telepen, egyik szórvány, másik a késő római I. kőépületből. Az L/264. épületben pedig egy mécses akasztó vasrúd került elő.951 A telep nagyságához s gazdagságához képest nagyon kevés mécses van, mindössze 10 objektumhoz köthető. 15. Orsógombok (220. kép; 277. kép) Késő kelta/1. századi orsógombok Lapos orsókarikák: leggyakoribbak az edényoldalból, vagy talpból kivágott karikák, szürke, simított felülettel (pl. L/30, L/570. obj.), besimított hullámvonalakkal díszítve (pl. L/130. obj. L/30. obj. középső gödör; 220. kép 1), ill. házi kerámiából (L/188, L/571, L/615. obj.).952 Ritkábbak a szépen eldolgozott szélű, eredetileg is orsókarikának készült tárgyak pl. L/575. obj. Bikónikus, simított orsógomb: a késő kelta L/30, L/198, L/541 (220. kép 3), és kora római L/653. objektumokban. Az L/270. obj. 3.h. gödrében lévő orsógomb felülete redőzött. Ugyanez a forma, kavicsos anyagból a t/104. objektumban és az 1–2. századi 948 A kurziv latin írás pannonia edényfelíratokon szereplő betűiről részletesebben pl. Harmatta J.: Pannoniai edényfelíratok. Ant.Tan. XIV (1967) 67–101, 8. kép. 949 A Fortis bélyeges darabokat a Gázgyári fazekas telep a 2. században gyártotta, a többi 2–3. századi (Aquincumi Látványraktár 168–169, Kat. 1083–1085); Bónis – Gabler 1990, 183. 950 14a h. -150 cm, másodlagosan égett, valószínűleg a Severus-kori égésrétegből. Talpán a névbélyeg domború betűi még kitapinthatók, de nem olvasható. 951 L. Rupnik L. cikkét ugyanebben a kötetben. 952 Ottományi 2005, Abb. 12.6; Analógia pl. Urban, O.H.: Keltische Höhensiedlungen, an der mittleren Donau, vom Linzer Becken bis zur Porta Hungarica, 1. Der Freinberg. Linz 1994, Abb. 30/90. LT D1– i.sz. kezdete. 275 219. kép: Firma mécsesek L/401. ház északi gödrében stb. (220. kép 6). Hasonló korú, s díszítésű orsógomb a Kaba M. ásatás „A” lakógödréből (277. kép 6). Az L/653. házban bekarcolt fenyőminta díszíti az orsógombot (kora: 1–2. század; 220. kép 8). Egyedi díszítésű egy kis orsógomb a v/56d kőfülkéből, beszurkálásokkal és spirális kör alakú bekarcolásokkal (220. kép 10; 277. kép 5). Csonkakúp alakú orsógombok: Késő kelta – 1. századi környezetből pl. L/30, L/135. házban, anyaga csillámos, házi kerámia (220. kép 8). Simított felülettel az L/30. obj. középső gödréből. Nyomott gömb alakú simított orsógomb pl. az L/615. Augustus-kori házban, lapos, házi kerámia orsókarikával együtt. Valamint az 1–2. századi L/653, v/56d házakban. Római orsógombok Kivitelük jól iszapolt, homokkal soványított, csillámos anyagból. Leggyakoribb a bikónikus forma pl. L/32, 276 t/124, v/56, v/132. obj. A késő római változaton lehet bekarcolt vonaldíszítés is pl. L/263. obj. 17. h. (220. kép 5). Előfordul még a hengeres forma pl. L/32. épület (220. kép 9), L/217 (késő római); lapos korong (L/32, L/558. obj.); csonkakúp alak (L/600, v/146. obj.). Igen gyakran edény oldaltöredékéből készül (pl. L/10, 30, 76, 143, 250, 254, 331, 486, 571, 671; v/146. obj.), díszítetlen (277. kép 2), seprűs, vagy bekarcolt hullámvonal díszítéssel (I. kőépület). Egyiken bepecsételt levéldísz (277. kép 1). Egyedi forma, talán hagyma alakú, az L/695 ház, vonaldíszes orsógombja (220. kép. 11; 277. kép 4). Némelyik félkész, még nincs, vagy csak félig van átfúrva (L/30, L/188a, L/331953, L/217 (késő római), L/486, L/671, L/700. obj.). A nem átfúrt darabok játékkorongok is lehettek. Az L/486. épület keleti folyosóján egy festett, tűzdelt díszítésű kerek, lapos korong, ugyancsak átfúrás nélkül (277. kép 7). Az L/504. embercsontvázas gödörben egy kis átfúrt korong (gyöngy?, orsógomb?). Orsógomb többnyire házakból, műhelyekből, néha kőépületekből került elő. Többségük késő kelta – 1. századra keltezhető, de kevés 3–4. századi is akad köztük. A legkorábbi és legkésőbbi darabok díszítettek is lehetnek. A csonka kúp alakú átfúrt agyagnehezékek szövőszék-, vagy hálónehezékként egyaránt szolgálhattak (222. kép 4, 6; 278. kép 1–2). 15a. Játékkorong A v/132. és L/543. épületben vannak kis, kerek játékkorongok. Hasonlók csontból is készültek. Kérdéses a rendeltetése egy három lyukkal átfúrt, bekarcolt vonalakkal díszített nagyobb, lapos korongnak (278. kép 3). 15b. Téglakorong Lapos téglakorong, a 3–4. századi objektumokból pl. őskori telep 80. obj. Hasonlókat a Páty, Malom-dűlői telep késői objektumaiban találhatunk, Severus-kori sigillatával s mázas kerámiával együtt. Rendeltetése kérdéses.954 953 L/331. objektumban lévő orsógombot egy seprűs díszítésű hombár oldaltöredékéből kezdték el kialakítani. Mind a két oldalon van lyuk, de nem érnek össze, nincs teljesen átfúrva. 954 Ottományi 2007, 122. oldal, 101. kép 4. 16. Agyag kaputorony modell (80. kép 2) A v/49–50. épületek közötti keskeny sávban került elő. Nem dönthető el, a két épület közül melyikhez tartozott, esetleg a kettő közötti folyosót (utcát) világította meg. Általában a kerek és szögletes világítótorony modellek jellemzőek Pannoniában a 2–4. században.955 A kaputorony ábrázolás ritkább. Leghíresebb az intercisai táborkapu modell, melyet az aquincumi Hilarus mester készített. A Tokodi erődből is előkerült egy díszesebb agyagépület ábrázolás, mely esetleg Nymphaeum volt.956 Funkciójuk kérdéses, egyrészük feltehetően tetődísz lehetett. 17. Női agyagszobor (80. kép 4) Két kis agyagszobor lábtöredéke került elő a telepen. Egyik az L/718. kőépületből, másik Kaba M. ásatásán a „barázda melletti árokból” (I– II. kőépület ?). Lakóépületek házi szentélyeiben (Lararium) állhattak ilyen szobrocskák.957 18. Csont tárgyak (221. kép és 224. kép) Eszközök, játékok, viseleti tárgyak egyaránt készültek csontból a római korban s ezek közül néhány Budaörsön is előfordul. Némelyik félkész tárgy, vagy gyártási hulladék, jelezve ezzel, hogy a helyi készítéssel is számolni kell, bár olyan sok nem került elő, hogy a műhely helyét a telepen belül megállapíthassuk. E félkész tárgyak s csonthulladékok késő kelta, 1. századi környezetből valók (pl. L/134, v/56, L/72. obj.). A kora római csont tárgyak között importként idekerülő drága termékek is vannak pl. elefántcsont dobókocka az L/653. házból. A csonttárgyak a telepen egészen a 4. század végéig megtalálhatók, de a Pannoniában virágzó 4. századi csontművesség termékeiből csak igen kevés jutott el Budaörsre. Se csontfésűk, se csontkarperecek stb. nem jellemLegutóbb Pátyon l. Ottományi 2007, 192–193, további irodalommal. 956 Póczy 1957, 90–91, Abb. 50; Visy, Zs.: he Roman Army in Pannonia. 2003, VIII.t; Bíró, M.: Ein architektonisches Tonmodell aus Tokod. In: Mócsy 1981, 159–168. 957 Palágyi, Sz.: Terrakotta Venus szobrocska Balácáról. Zalai Múzeum 14 (2005) 75–80. 2. kép; Zsidi 1991, 149–151; Ottományi 2007, 11. kép 4. 955 220. kép: Orsógombok zőek a telepen (a temetőben is csak 1–2 db). Főleg a mindennapi használati tárgyak fordulnak elő ebben a késői időszakban. Eszközök, használati tárgyak: Ládikához tartozó csontretesz az L/32. késő római kőépületből (221. kép 1). Nagyobb csonteszköz, a nyél helyének készített furattal a v/56d objektumból (224. kép 1). Ugyaninnen a szerszámkészítés melléktermékeként megmaradt szarv töredék (221. kép 13). Szarvból s agancsból készült eszközök958 az 1–2. századi gödörházakból pl. L/590, L/653, 672, v/56. obj. és gödörkomplexumokból (t/162. Bíró 1987, Fig.3/9–11, Fig.5; Bíró, M.: Bone-carvings from Brigetio in the Collection of the Hungarian National Museum. ActaArchHung 39 (1987) Fig. 5. 958 277 Viseleti tárgyak, ékszerek: Leggyakoribbak a csont haj- és ruhatűk, gömb alakú, vagy lapos szegfejjel. Általában a ruhatűk a hoszszabbak.960 (221. kép 3, 7–8; 224. kép 9–10). Kőépületekből (L/263, L/486, L/700, t/175, v/56, 132) és gödörházakból (L/317, 522, L/654, L/695) az 1. századtól a 4. századig előfordulnak. Csontgyűrű az L/263. épületből. Koncentrikus körökkel díszített nyakba fűzhető korong az L/263. épületből. Többnyire gyerekek viselték (221. kép 6).961 Félgömbös fejű csontgomb, korongos ellentaggal az L/700as épületből hajtűvel együtt (221. kép 11). Hasonló csontgombokat pl. katonai köpenyeken viseltek.962 Ívelt csontpánt bronzszegeccsel az L/40. késő római kútból. Játékok: Elefántcsontból készült dobókocka az L/653. kora római gödörházból.963 Az esztergályozott, koncentrikus körökkel díszített csontkorong is valamely táblajáték tartozéka lehetett ugyanebben az időszakban (L/254. obj; 221. kép 2, 4; 224. kép 7–8).964 Az L/543. kis csontkorongja díszítetlen. „Búgócsont” a 2–3. századi L/30. északi épületéből (221. kép 10). 19. Kőeszközök (222. kép; 225. kép) A kőeszközökről nem minden esetben dönthető el, hogy az őskori telep valamely időszakához vagy a római korhoz köthetőek-e. 221. kép: Csonteszközök, viseleti tárgyak, játékok „A Budaörs területén végzett ásatásokból származó kőeszközök vizsgálata kimutatta, hogy a változatos obj.). L. 224. kép 2, 4–5. Némelyikből a csontmeg- méretű és alakú tárgyak három csoportba oszthatók: munkálás melléktermékeként megmaradt agancstöre- vágásra és szúrásra alkalmas kovaeszközök vagy azok dék is előkerült. Félkész (félig átfúrt) agancseszköz a töredékei, csiszolásra, fenésre, őrlésre alkalmas fenőv/146 házból. Csontbogozók több helyről, pl. az 1. szá- és őrlőkövek, valamint a szerpentinből készült kőzadi L/672. házból több darab, az egyik lehet félkész balták. Eredetük is több hellyel azonosítható: a közeli csonttárgy is (221. kép 12; 224. kép 2). Ugyanitt még Budai-hegység déli-délnyugati része, az Ipoly-völgye, két másik csonttárgy is előkerült, egyik talán tűtartó, vagy csontnyél vasmaradvánnyal. Kisebb csonteszközök az L/654. házból (224. kép 3), csontár az L/736. fal 960 Bíró 1994, 30–32, Pl. XII–XXVI; Bíró 1987, Fig. 29, Fig. 32/288– Fig. 33. bontásából. Bőrvarrótű a Severus-kori L/522. házból 291, 961 Bíró 1994, Pl. XI/ 95 (Szőny); Bíró 1987, Fig. 3/5 (Gorsium). 959 (221. kép 9). Félkész csontsíp az L/134. kelta gödör- 962 Bíró, M.: Historischer Überblick der Beinschnitzerwerkstätten in Intercisa. ArchÉrt 134 (2009) 63–79, Abb. 1/3a. ből (221. kép 5; 224. kép 6). 959 278 Bíró 1994, Pl. LIX; Bíró 1987, Fig. 34/335–337, Fig. 38/429. 963 Bíró 1994, 61, Pl. LXXVII/653–661; Pichlerová, M.: Gerulata Rusovce. Rimske pohrebisko II. Bratislava 1981, Tab. CXXI. 97. sír, Domitianus-éremmel. 964 Bíró 1994, 62, Pl. LXXIX/683–705; Bíró 1987, Fig. 9/43–47, 21/174–175, 38/420, 421. a Bakony különböző területei és a felsőcsatárireibnitzi zöldpalás-szerpentinites övezet. 965 Fenőkövek: „A kőeszközök kisebb hányadát a különböző fenő lapok és fenőkövek képviselik, amelyek andezitből, homokkőből és homokos mészkőből készültek. Alakjuk, felületük és ásványi összetételük alapján feltételezhető, hogy fémtárgyak élezésére szolgáltak.” Földbemélyített házakban, műhelyekben (L/10, 70, 127, 425, 584, 588, 590, 597,615, t/113, v/106, 146, „A” lakógödör), kő fülkékben és félig kőfalas földbemélyített építményekben (v/56d, 132, t/175, L/37, 700), kőépületekben (v/152, L/32, 160, 671) és gödrökben (őskori telep 80. obj., XIX/27, L/14, 30, 163, 504; v/55. obj.), kútban (L/40) egyaránt előfordulnak, a késő kelta időszaktól egészen a római kor végéig. Alakjuk lehet hasáb, téglalap, piskóta forma stb. (222. kép 1, 3, 5; 225. kép 1–2). Festékes dörzskő: Téglalap alakú, lapos kőlap, élei szögletesre csiszolva (222. kép 2). A női piperecikkekhez sorolhatók. A telepen a v/152. kőépületből, az L/425. kora római gödörházból és a temető egyik sírjából került elő. Kora a 2–3. század. A kőbalták inkább a római kor előtti időszakokra jellemzők, de néha késő kelta gödrökből (XXIII/11, L/30 középső gödör), római gödörből (L/14), kőomladékból (v/49–50 között, v/61. obj., L/32), kőépület alól (I. kőépület 5.h. sárga szint) stb. is előkerülnek. Vésőbalták ill. nyéllyukas balták ugyancsak találhatók római környezetben, koruk ennek ellenére kérdéses (222. kép 7). Az őskori telep késő római 80. gödrében kőbalta, kerek kőeszköz (buzogány?) és fenőkő egyaránt volt. A kőpengék s kaparók, bár inkább az őskorban gyakoriak, néha római objektumokhoz is köthetők. Miután koruk kérdéses, nem érdemes típusokba sorolni őket. Egy kerek kőgolyó talán mészkősúly volt. Hasonlók, csapott tetejükön súlyjelzéssel Aquincumból ismertek.966 Az I. kőépület 5. helyiségének faltisztításakor került elő egy kis parittya golyó (225. kép 3). 965 A kőeszközök vizsgálatát Dr. Kalmár János végezte el. L. SZFM Adattár 4785–2006; Ottományi K. – Kalmár J.: Kőeszközök vizsgálata a Budaörsi ásatási területen. In: Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia Mining, Buziásfürdő (Buziaş) 2007, 255-258: „Összefoglalás: A budaörsi ásatási területről 129 db kövön végeztünk ásványkőzettani és alaktani vizsgálatokat. Ezek a következő kőzettípusokból állnak: kvarckavics, homokkő, mészkő, eruptív kőzetek, kova és obszidián. … … A kőanyag nagy részét kőeszközök, illetve azok töredékei képezik: kőbalta, fenőkő, őrlőkő, különböző éles vagy hegyes kovadarabok, a megmunkálás során keletkezett szilánkok. Ugyancsak jelen vannak a későbbi korokból származó őrlőkövek és fémtárgyak élesítésére szolgáló fenőkövek. A kőanyag nagy része az ásatási terület távolabbi környezetéből származik: a Tapolcai-medencéből, a Visegrádi-hegységből, Sümeg környékéről és a Bakony keleti részéről. …. csak egyes homokkő- és mészkődarabok kerültek a közelből.” 966 Aquincumi Látványraktár 2009, 164, Kat. 1040. 222. kép: 1-3, 5,7: kőeszközök; 4,6: agyag nehezékek; 8: padlótégla Kőmozsár: A késő római főépületből (és mellette szórványként), továbbá egy földbemélyített ház betöltéséből kerültek elő Budaörsön nagyobb kőedények (226. kép). Az L/263. épület kövezett járólapokkal ellátott 2. helyiségében eredeti helyén, talán egy konyhában, vagy gazdasági belső udvarban állt a nagy edény. A t/113. ház/műhely köves betöltésébe, esetleg másodlagosan került bele a Severus-korban, vagy még később. De tartozhatott a 2. századi házhoz is. Az edények belseje kivésve, valamit törhettek benne, mivel falán koptatás, dörzsölés nyomai láthatók.967 Rendeltetésük valószínűleg kőmozsár. Tokodon, egy fazekasműhelyhez tartozó épületből ismert több hason- 967 Kalmár J. 2005. évi anyagvizsgálati jelentése: „közepén 26 cm átmérőjű, 25,5 cm mély, gömbszeletben végződő hengeres mélyedés, sima falakkal. A mélyedés véséssel készült, a vésés után a falat koptatással (másik kődarabbal?) simították le”. 279 1. 3. 2. 4. 223. kép: Mécsesek. 1: L/560; 2: I. kőépület 1. h.; 3-4: v/146. obj. ló kőedény, melyek az ásató véleménye szerint festékkeverő, festéktörő edények voltak.968 20. Üvegek969 Az üvegek, a telepeken megszokott kis darabokban kerültek elő, így az anyag kb. felét alkotják a közelebbről nem meghatározható oldaltöredékek.970 A beazonosítható darabok többsége – asztali készlethez tartozó edények részei, főleg korsók és poharak – a nagyobb épületekből (L/263, L/486) kerültek elő. Akárcsak az ablaküveg töredékek. Külön említendő még az L/40-es kút és az L/522-es gödör, amelyekben szintén jól értékelhető anyag volt. Az olvadékok s üveg salakok a helyi gyártás bizonyítékai is lehetnek (t/3, v/17 gödör/ ház, L/590. obj.). A késő kelta periódus jellegzetessége a kék színű, bordázott felületű, sárga s fehér üvegpasztával díszített (cikkcakk vonal) karperec, mely az L/575. alsó házból került elő (233. kép 4). Egy hasonló töredék a Páty–Malom-dűlői település 1. századi tároló verméből származik. Az üvegkarpereceknek ez a változata 968 Kelemen, M.: Funde und Grabungen in Tokod. In: Mócsy 1981, 16, Abb. 10 (V. épület: padlóján egy sorban 4 szögletes kőedény középen kerek lyukkal); MRT 5, 1979, 336, 68.t.4. Az épület 2. századi, de valószínűleg csak a 4. században használták műhelynek. 969 Az üvegek összefoglalását Boruzs Katalinnak köszönöm. Részletesebben a temető üvegeivel együtt kerül feldolgozásra. 970 „Lagermax”: 44 objektumból összesen 171 db töredék (és olvadék) került elő, 40%-a meghatározhatatlan oldaltöredék. „Villa”: 16 objektumból összesen 101 üvegtöredék került napvilágra, 46 %-a meghatározhatatlan oldal töredék. I–III. kőépület és„ római telep”: igen kisszámú (9 db és 18 db) és jellegtelen leletanyag (halványzöld oldal- és aljtöredékek). Kiemelendő a t/56-os kőépület, ahonnan csak ablaküveg töredékek kerültek elő. 280 az LT C2–D periódusban gyakori és a Közép-Duna vidéken készülhetett. 971 Az 1–2. századra jellemzőek a világoskék és világoszöld hasábos korsótöredékek, széles hajtogatott szalagfüllel (B/167. típus).972 L. L/263, 486. épületek. Szintén erre a korszakra datálható az L/263. 105. számú világoszöld állat alakú edény töredéke (B/193. típus) és vastag falú, félgömbös tál töredéke bütyökdíszítéssel (B/32. típus). Jómódú tulajdonosra utalnak a v/90-es objektum 1–2. századra keltezhető leletei: a világoskék hasábos korsók (B/167. típus), a vékonyfalú bordás edény töredékei (B/18. típus?), valamint a kihajló peremű sárgafekete-vörös színű milleiori táltöredék. Ugyanilyen korúak a v/132. objektum bélyeges aljú hasábos korsói. A 2–3. századra jellemző edénytöredékeket találunk az L/486. kőépületben: félgömbös becsiszolt díszítésű tálak (B/43. típus), és madárrátétes serleg (B/80. típus, Taf. XVI/172). 971 Ottományi 2007, 135, 114. kép 2; Dizdar, M.: Glasarmringfunde der Latènekultur in der Podravina (Nalazi staklenih narukvica latenske kultúra u Podravini). Prilozi Inst. Archeol. Zagrebu, 23, 2006, 83–86, T. 5.4–7: Gruppe 6b2, Reihe 11a (LT C1b–2 – LT D; scordiscus, tauriscus terület); Venclova 1990. 120, 122, 143–154, Pl.11. 6b/2, Map 9 (gyártó központok: Csehország, Szlovákia, Morva terület); Stöckli 1979, 39, Abb. 3/5–6. 972 Barkóczi 1988 típusai és katalógus számai, továbbiakban l. B/tip., ill. B/szám. 1. 5. 2. 6. 7. 3. 8. 9. 4. 10. 224. kép: Csonteszközök. 1: v/56d; 2: L/672; 3: L/654; 4: L/653; 5: t/162; 6: L/134; 7: L/254; 8: L/653; 9: L/695; 10: L/522. obj. 281 1. 2. 225. kép: Kőeszközök. 1: v/56d és v/152; 2: L/30; 3: I. kőépület 5.h. A v/138. objektum leletanyaga a legváltozatosabb: korsó-, pohár-, illatszeres iola-, táltöredékek egyaránt előfordulnak, de koruk inkább a 3. századra tehető. A v/146-os objektum anyagát főleg korsótöredékek és kisebb üvegcsék peremtöredékei adják ill. igen sok oldaltöredék. Az L/522-es házból halványzöld korsó vagy palack és pohártöredékek kerültek elő. Valószínűleg ekkor, de lehet, hogy csak a következő periódus elején kapnak ablaküveget az épületek (L/263, 486, v/153 és t/56-os kőépületek). 3–4. századi formák: félgömb alakú tál becsiszolt díszítéssel, tojás alakú pohár, talpgyűrűs pohár, kúpos pohár, nagyméretű kúpos pohár becsiszolt árkolással díszítve, gömb hasú korsó/palack, vastag falú, egyenes nyakú palack, kis fehér illatszeres üvegek, sötétkék karkötő. Az L/40-es kútból a 4. század második felére keltezhető világoszöld korsótöredékek (B/174 és 176. típus), zöld tojás alakú pohártöredékek (B/37. típus) és sötétkék karkötő töredéke került elő. Az L/263-as kőépületben 3. századi lehet a halványzöld, vékonyfalú, kicsípett díszítésű palack (B/341. típus) a 12. helységből. A 4. század második felét a halványzöld kónikus, talpgyűrűs és kúpos, keskeny aljú poharak (B/47. típus), valamint a sötétkék karkötő képviselik. A 4–5. század fordulójára tehető a 14. helyiségből egy nagyméretű kúpos pohár becsiszolt árkolással díszítve, (B/105) bár egyik töredéke a paticsréteg alól való, melyből 4. század közepi érem is származik. A 282 3. ház jelentőségére utalnak az ablaküveg töredékek (3, 7, 9, 14. helyiségekben). 4–5. század fordulójára jellemző mohazöld üvegpohár töredék került még elő a félig kőfalas L/37. ház tetejéről (B/78, 135). Gyöngyök: Az edényeken kívül üveg, ill. üvegpaszta gyöngyök találhatók még a v/90. v/132, L/653. házakban, továbbá a v/115a, L/328, L/514, L/235. objektumokban. Dinnyemag alakú, hengeres, gerezdelt stb. változatos formákkal.973 21. Fibulák974 1. Késő kelta periódus (228. kép) A Kr.e. 50-től a Kr.u.1. század közepéig (Claudiuskorig) terjedő időszak ibulái sorolhatók be a késő kelta telep leletanyagához (13+7 db). A telepen előkerült, mintegy 129 db ibula 10–15 %-a. E korszak ibulái többnyire Noricumból érkeztek Pannoniába. Csak egy-két Rajna vidéki darab van köztük. Kr.e. 1 . század második fele: Kengyelgombos ibula, Észak-Itáliától a Duna vonaláig megtalálható. Szórványként a telep déli részén (Lagermax) került elő (Merczi Kat.1). Augustus-kori ibulák: Szórvány a Lagermax déli részéről a dél-noricumi eredetű Idrija típusú ibula (Merczi Kat. 2; 228. kép 3). Az Almgren 2. típusú, más néven bój ibulák közül az egyik már objektumhoz is köthető (L/188b. gödör; Merczi Kat. 3–4.). A telep legjellemzőbb kora római ibulái, az ugyancsak noricumi-pannoniai viselethez tartozó egygombos erősproilú ibulák, ennek 1–2. változata keltezhető az Augustus-kortól az 1. század közepéig (L/384. árok, L/615. ház: Merczi Kat. 10–11; 228. kép 5–6.) A Noricum-pannoniai kétgombos ibulák 1–2. változata szórványként a „Lagermax” terület közepéről ill. az L/400. avar sír földjéből került elő (Merczi Kat. Más anyagból készült gyöngy kevés van pl. borostyánkő a v/132. házból. A fémek egyes anyagcsoportjait külön cikkek mutatják be (l. Torbágyi Melinda, Sey Nikoletta, Rupnik László és Merczi Mónika munkáit ugyanebben a kötetben), így itt csak egy átfogó képet adok korszakonként a ibulákról. Az egyes ibulák objektumonkénti táblázata: Merczi 2. táblázat. Az érmeket összefoglalva l. a telep korszak ismertetésének a végén (VIII. fejezet), az eszközöket pedig a Gazdaság c., IX. fejezetben, továbbá a DVD-n. 973 974 1. 2. 3. 226. kép: Kőedények. 1-2: t/113; 3: L/263. 2. h.; 4: szórvány a „Lagermax” déli részén. 4. 69–70.). Csuklós szárnyas ibula az L/639 környékén. Kora az 1–2. század fordulójáig terjed (Merczi Kat.5). Augustus-kori a noricumi állatfejes ibula a t/126. kelta házból (228. kép 1–2). A másik hasonló típus Tiberius-korra keltezhető szórvány, az L/320. gödörtől délre (Merczi Kat.57–58).975 Tiberius-Claudius-kori az egygombos erősproilú ibulák 3–5. változata (Kr.u.1. század első fele, közepe). Az L/616 gödörből ill. szórványként az L/ 757– 766 között kerültek elő (Merczi Kat. 13–14). A Claudius–Flavius-kori erősproilú egygombos ibulák (Merczi 6–9/11. változat) képviselik az átmenetet a késő kelta és kora római település között. Néha kelta objektumból kerülnek elő pl. L/134. gödör, 315. ároktól délre (közelében egy kelta ház s kemence), L/263. épület alatt (1, 5, 8. h).976 A Rajna vidékről mindössze egy Tiberiustól Flaviuskorig keltezhető ibula származik. Ez az enyhén hajlított kengyelű ibula az L/653-as, 1. századi háztól keletre (Merczi Kat. 8) került elő. Bár Rajna vidéki eredetű, de Pannoniába inkább a szomszédos, Duna túlsó partján élő germánok közvetítésével kerülhetett a Tiberius–Flavius-kori szemes ibula, melyet egyetlen szórvány darab képvisel Budaörsön (Merczi Kat.7). A gall kultúrkör emlékei a csuklós szárnyas ibulák és a niellóval díszített csuklós kengyelibulák is, melyek a Claudius-kortól egészen a 2. század elejéig használatban voltak, így már inkább a római telep emlékei (L/639. környéke, szórvány; Merczi Kat. 5–6; 228. kép 4). 975 Állatfejes ibula: Ottományi 2005a, 4. kép 1 (t/126. obj., L/320-tól délre kövek alatt stb.). Több 1. századi gödör is van az L/320. obj. környéken (L/318, 322. obj.), de késő kelta nincs. Legközelebbi analógia egy közöletlen szórvány darab Mányról. 976 Merczi Kat. 16, 36, 39, 55–56; Az L/263. épület 5, 10. helyisége alatt kelta kerámia s Augustus-érem is volt. 283 227. kép: Kaba Melinda ásatásán előkerült ibulák 2. Flavius–Traianus-kor Leggyakoribbak a bennszülött női viselethez tartozó egygombos, erősproilú ibulák. Számtalan változata előfordul a budaörsi telepen, többsége 1. századi, de némelyiket a 2. század első felében is használták. Legkorábbiak az Augustus-kori darabok, l. előző periódus. Nagyon sok a Claudius-kortól Flavius-korig keltezhető típus, melyek egyrészt a folyamatos átmenetet bizonyítják a kelta és kora római telep között, másrészt jelzik a kelta arisztokrácia romanizálódását, a kelta ízlésű, de római áruk használatát. Részben objektumokból pl. XXXVI/5b gödör, L/134. gödör, L/254. ház, L/392. gödör, L/401. ház, L/560. ház, L/590. ház környéke, L/653. ház, t/175. épület, de gyakran nyesésből, felszíni szórványként kerülnek elő (228. kép 7–8). Ez utóbbiak utalhatnak egy-egy kelta – 1. századi házcsoport közelségére, pl. L/315. ároktól délre L/369. kemence, L/324. ház, L/406-tól délre L/575. ház stb., máskor viszont későbbi objektumok épültek rá az 1. századi szintre, vagy a szántás szórta szét a leleteket, pl. L/162. út északi végénél, L/263. épület 5., 8.h. alatt, L/671 alatt stb. 1–2. század fordulójára keltezhető a ibula 12. változata, az L/746. kőépületben (az alsó L/716. gerendavázas épülethez tartozhatott). Ennél későbbi típus Budaörsön ritka: 2. század első fele – közepe: L/687. kőépületből és L/320-től délre lévő kőomladék (13–15. változat; Merczi Kat. 51–53.) Ugyanehhez a kultúrkörhöz kapcsolódnak a noricum-pannoniai szárnyas ibulák: Budaörsön a Flavius-kornál korábbi típus nem található. A 2. szá- 284 zad első harmadáig használták őket általában. Földbemélyített házban (L/73, L/360. obj., „A” lakógödör padlóján), kis kőfülkében (L/48.obj.), félig kőfalas ház mellett (L/639) s nagyobb kőépületekben (L/486. obj.), továbbá kőépületek alatt (L/44, L/263. 1. h. alsó szint, 577-től délre) és szórványként egyaránt előkerültek (229. kép 1). A Noricum-pannoniai kétgombos ibulák 3. változatát az 1. században végig használták, elsősorban DNy-Pannoniában. Budaörsön szórványként kerülnek elő a félköríves épületsor belsejéből (L/611-től keletre, L/577–653 között stb.). Trombitafejes ibula: elsősorban pannoniai elterjedésű ibula. Az egygombos, erősproilú ibulákkal áll rokonságban. Legkorábbi képviselői már az 1. század végén feltűnnek, néha szárnyas ibulával egy házban (L/360. obj.), vagy egy sírban.977 Ennek az 1. változatnak kora az 1. század utolsó negyede – 2. század 2. fele. Az L/360-as házon kívül szórványként az L/406. épülettől délre (L/575. ház mellett) került elő (229. kép 2–3). Kaba M. ásatásról is van egy szórvány darab (227. kép 1). Ezekkel a korai ibulákkal két vállon tűzték meg felső ruhájukat az eraviszkusz származású asszonyok. Ennek megfelelően néha mind a kettő előkerült egyegy lakóházból, gödörből. Pl. egygombos, erősproilú ibula pár az L/392, L/560, L/653. objektumokból, esetleg keveredve más típussal. Pl. L/360. házban a szárnyas ibula mellett egy trombita fejű ibula volt. A budaörsi temetőből több esetben eredeti helyén is előkerült a csontvázak két vállán. 3. Hadrianus–Antoninus-kor A korábbi periódus szárnyas ibuláit használhatták esetleg az Antoninus-korban is. Pl. L/44, L/73. objektumokban nemcsak Traianus/Hadrianus, de Antoninus-kori sigillata is van mellettük.978 A Hadrianus-korban épült L/486. kőépület Flavius-kori szárnyas ibuláját esetleg az első tulajdonos felesége viselte. Az egygombos erősproilú ibulák a leggyakoribbak ebben a periódusban is: a 2. század első felére – közepére jellemző típus került elő az L/320. gödörtől délre lévő köveknél és az L/687. kőépületből. Elképzelhető, hogy a Flavius-korra keltezhető típusok is továbbéltek a század közepéig pl. L/746. kőépület alatti darab. Antoninuskori sigillatával együtt pl. t/175. félig földbemélyített kőfalas épületből. A század második felében a bennszülött nők számának csökkenésével, csökkent ezeknek a két vállon hordott, kelta ízlést tükröző ibuláknak a száma is. 977 Analógiaként említhető a solymári 145. sír Flavius-kori hasonló ibula párja (Merczi 270. jegyzet); A budaörsi temetőben is volt olyan sír, melyben a halott két vállán, két különböző ibulát viselt. 978 Mind a kettő felett van későbbi kőomladék ill. planírozás, aminek korát a Severus-kori sigillaták jelzik. Így lehet, hogy az Antoninus-kori darabok e későbbi szinthez kapcsolódnak. 1. 5. 2. 6. 3. 7. 4. 8. 228. kép: 1. századi ibulák. 1: t/126; 2: L/320-tól délre szórvány; 3, 7: szórvány; 4: L/639; 5: L/615; 6: L/616; 8: L/392. obj. Trombitafejes ibula: Már az 1. század végén megjelennek, de többségük a 2. századra jellemző, sőt a 2–3. változat kora a 3. század elejéig terjed. E késői darabok csak szórványként fordulnak elő (Merczi Kat. 79–80). 285 1. 4. 2. 6. 5. 3. 7. 229. kép: Kora és középső római ibulák. 1: L/73; 2: L/360; 3: szórvány; 4: L/264; 5: L/757. obj.; 6: Kaba M. ásatása; 7: L/543 környékén szórvány; 8: L/183. obj. 286 8. A térdibulák és az idegen eredetű préseltlemez-rátéttel díszített korongibulák már nem a bennszülött, hanem a római viselet alkotóelemei. A 2. század közepén tűnnek fel, de igazán népszerűek csak a Severus-korban lesznek. 4. Severus-kor – 3. század közepe Továbbél a trombitafejű ibulák 2–3. változata. Szórványként került csak elő Budaörsön.979 Legjellemzőbb a térdibula, melynek fő elterjedési területe Pannonia. Többnyire kőépületekből ill. környékükről származik (L/264. kőépület, L/486. kőépület déli fele, L/543. kőépülettől délre, L/614. ke979 Kaba M. ásatásán is több szórvány darab. Egyik a „horreumtól délre”, ami valószínűleg az L/543. épülettől délre eső terület lehetett. 1. mencétől délre, L/757. obj.), néha földbemélyített házból pl. L/183. obj. Sok a szórvány. (227. kép 2; 229. kép 4–7). Keltezése a 2. század középső harmadától a 3. század elejéig tart, tehát már az előző periódusban feltűnik. Katonaibulának nevezik, de polgári telepeken, temetőkben is előfordul. A féri viselet része. Budaörsön valószínűleg a veterán lakossághoz köthető. Préselt lemez rátéttel díszített korong ibula: Nyugati eredetű (Germania, Raetia), főleg nők viselték. Két ilyen van Budaörsön, egyik a középfolyosós kőépületből (L/486), másik szórvány a „Lagermax” középső területéről. A germániai-raetiai limes mellett népszerű a 3. századi csuklós T-ibula. Az L/601. épület alatti gödörből (L/699. obj.) és szórványként került elő. Egyes változatai a 4. század elejét is megérték (Merczi Kat. 97–98). 5. Késő római kor (3. század második fele–4/5. század forduló) Hagymafejes ibula: A késő római fériviselet legjellemzőbb ékszere. A csuklós T-ibulákból alakult ki, ill. váltotta fel őket a 3. század utolsó harmadában. Budaörsön feltűnően sok van belőle (a ibulák 21,5%a ilyen), főleg a kőépületek környékén. Jelezve ezzel, hogy hol lakhattak a telep életében vezető szerepet betöltő, vagy bármely hivatalt viselő, magasabb rangú civilek, esetleg leszerelt, magasabb rangú katonák980 (ld. 269. kép). Többségük a későbbi, 330–400 közötti változathoz sorolható (227. kép 3; 230. kép 1–3). Idegen, barbaricumi eredetű az aláhajtott lábú ibula a 4. században. Budaörsön mindössze egy szórvány darabunk van a telepről (Merczi Kat. 91; 230. kép 4), ill. a temetőben két sírból került elő.981 A rugós vas T-ibulák is idegen eredetűek, a 3. század második felétől a 4. század végéig jellemzőek. A budaörsi darabok analógiái Morvaország, Szlovákia és Dacia területéről ismertek (Merczi 16. típus). Kőépületek mellett (L/766), földbemélyített házból (L/777, XXXVI/5b), emberi csontvázas gödörből (L/504), besimított kerámiával egy gödörből (t/52. obj.) kerülnek elő. A 4–5. századi leletanyaghoz is tartozhatnak. Az egyes leletanyag fajták objektumonkénti lebontásával és objektum típusok alapján történő csoportosításával lehetőség nyílik bemutatni, hogy miben különbözik a gödrök, házak ill. kőépületek anyaga, egyes tárgytípusok milyen gyakorisággal fordulnak elő a fenti telepobjektumokban, idővel hogy csökken a benn980 I. kőépület ÉNy-i fele, II. kőépület, II–III. kőépület között, L/32-től nyugatra, L/188. kemence, L/263.8.h., 13. helyiség, 15. helyiségtől délre, L/406-tól délre, L/486 D-i fele, L/577 (2 db), L/577-645. objektumok között, 614-től délre és sok szórvány. Kaba M. ásatásán a 11. árokban, -60 cm-nél került elő hagymafejes ibula a kövek között. Ez a későbbi II. kőépületnek felel meg. 981 Ottományi – Mester – Mráv 2005, 46; Ottományi K.: Római temető Budaörsön (Kamaraerdei-dűlő). In: Képek a múltból. Szerk.: Ottományi K. Szentendre, 2008, 69, 8. kép. 2. 3. 4. 230. kép: Késő római ibulák. 1: II-III. kőépületnél szórvány; 2: L/263. 13. h.; 3: I. kőépület Ny-i fele; 4: szórvány 287 1. 2. 3. 16. ábra: 1: gödrök; 2: házak/műhelyek; 3: Kőépületek/kőomladékok 288 szülött kerámia aránya s nő a romanizációt jelző leletanyag (16. ábra; DVD melléklet Excel táblázat). VIII. A TELEP KORSZAKONKÉNTI ISMERTETÉSE982 Budaörs, Kamaraerdei-dűlő területén egy több mint négy évszázadon keresztül lakott késő kelta – római település maradványait tártuk fel. A telep kezdetben a civitas Eraviscorum, majd Aquincum municipium territoriumához tartozhatott, ezen belül a pagus Herculius területén fekvő vicus Teuto(..) településsel azonosíthatjuk.983 Korszakonkénti felosztása egyrészt a szomszédos Aquincum periodizációjához hasonlít, másrészt viszont civil, vidéki telep lévén, az egyes periódusok határvonalait nem befolyásolta annyira a katonaság mozgása, illetve a municipium és colonia rang elnyerése. 1. ERAVISZKUSZ TELEP: KR.E. 1. SZÁZAD MÁSODIK FELE – KR. U. 1. SZÁZAD KÖZÉPSŐ HARMADA Részletes ismertetése az Augustus-kori sigillaták bemutatásával együtt már megtörtént.984 Jelen kiadványban csak rövid összefoglalót szeretnék adni a kelta telep objektumainak jellegéről, számáról és leletanyagáról. 1a: Objektumok, telepszerkezet (kb. 68 obj.)985 A késő kelta eraviszkusz település házai és gödrei többnyire a római telep objektumaival együtt kerülnek elő. Gyakran a kőépületek alatt mutatkoznak, így a telep szerkezetét összefüggően nem ismerjük. A kelta őslakosság élete a kora római periódusban minden törés nélkül folytatódik. A két korszak leletanyaga és házformái nagyon hasonlóak.986 Az objektumoknak a fele gödör, 31%-a ház/műhely, mindössze 4% önálló kemence. Egy-két cölöplyuk és szórványlelet igyelhető még meg a későbbi épületek alatt. Földbe mélyített házak/műhelyek (21 db): a házakon belül a félig földbe mélyített négyzet (6 db), téglalap (6 db) és ovális alakú házak (2 db), illetve a kerek vagy ovális gödörházak (3 db) a legjellemzőbbek. Köztük jóval több a szabályos, szögletes forma, mint a római periódusban. Előfordul, hogy a felül ovális házfoltból bontáskor alul szögletes ház bontakozik ki. Kb. 7 ház lehetett műhely, illetve került elő belőle háziiparra utaló leletanyag. Legtöbb a szemben A részletes térképet korszakonkénti bontásban l. a DVD-n. L. Mráv – Ottományi 2005. 984 Ottományi 2005; Gabler 2005. 985 Felsorolásukat l. a leletanyagot tartalmazó 13. táblázatban, a DVD-n lévő térképmellékleten és Excel-táblázatban („Budaörsi objektumok kortáblázata”). 986 Ha nem található az eraviszkusz objektumban jellegzetes graitos edény, festett sávos kerámia stb., hanem csak szürke simított és kézzel formált edénytöredékek, akkor keltezése kérdéses. A besimított kerámia és a plasztikus díszítésű ún. dák kerámia is jellemző mind a késő kelta periódusra, mind a római kor első századára. 982 egy-egy (néha 3–3) cölöppel alátámasztott, nyeregtetős ház (39%), illetve a cölöplyuk nélküli építmény (22%).987 Kemence vagy tűzhely mindössze háromban van (14%). Felmenő faluk agyag, illetve vesszőfonatos sövényfal, tapasztott gerendafalra egy esetben következtethetünk. Többségükben égett fa s patics maradványok jelzik a ház pusztulását (13 obj.), bár némelyiket megújították az 1. század folyamán (5 esetben). Kemence (3db): több kemencés műhely az L/369. obj., egyik kemencéje kétosztatú edényégető, a másik sütőkemence. Az L/107. felszíni ház alatt egy késő kelta sütőkemence volt. Talán aszalókemenceként értelmezhetjük a t/104. objektumot a telep ÉK-i szélén. Gödrök: kb. 34 db. Ezen belül legjellegzetesebbek a munkagödrök. Lehet kerek, középen mély gödörrel, szélein körbefutó padka, illetve hosszú, keskeny gödör, két végén, vagy egyik szélén padkával. Némelyik nagysága alapján már inkább műhely. A szögletes/ téglalap alakú gödrök, valamint a hosszúkás, ovális gödrök is munkagödrök lehettek, néha kívül cölöpökkel, amelyek a védőtetőt tarthatták felette. A tároló vermek többsége méhkas alakú, némelyikben nagy hombáredény töredékei. Sekélyebb gödör is sok van, néha égett betöltéssel, függőleges fallal stb. Egyiknek a nyeséséből Augustus-érem került elő. Telepszerkezet: az LT D2–3-periódusban a kelták elszórt csoportokban az egész domboldalt benépesítették, legsűrűbben a patakparti déli részt. Keletről indulva a Seregély u. melletti kutatóárkokban mindössze egy házrészlet és egy munkagödör található, illetve több jellegtelen leletanyagot tartalmazó objektum, amelyek tartozhattak akár a kora római időszakba is. Majd a „római telepen” egy tárolóverem, egy aszalókemence és egy kis, szögletes lakóház következik, körülöttük több átmeneti jellegű, 1. századi objektummal. Nyugat felé haladva, a még mindig a telep északi sávjában lévő kisebb csoport egyik házrészletét festett sávos peremtöredék keltezi, a másik ház, illetve hosszúkás műhely a többi gödörrel együtt semmilyen római leletanyagot nem tartalmaz, szürke és kézzel formált kerámiájuk alapján valószínűleg a késő kelta korba sorolhatók.988 A kelta telep legszélső objektumai északon a XVIII. árokban egy szabályos szögletes, kemencés ház, mellette gödörrel. Dél felé haladva a római kőépületek alatt több gödör, illetve szórvány kelta anyag jelentkezett.989 Köztük 1–2 házból álló csoportok, körülöttük gödrök és kemen- 983 A maradéknál a ház egyik szélén egy cölöp, vagy a ház egyik felében több cölöp található. Néha a bejárat feletti féltetőt támasztották alá több kisebb cölöppel vagy külső cölöppel. 988 XXIII/8,11; XXIVa/4 (ház) – 5. obj; v31; L/447 (?), L/453, L/473 (?). obj. 989 Pl. L/32, 2. helyiség, L/263, 8. helyiségben ibula, 10. helyiség alján fogógombos táltöredék, 5. helyiség alsó részén Augustus-érem. Itt Domitianus– Traianus-érem és sigillata is volt, valószínűleg használták a római kor 1–2. évszázadában is. L/270. obj. 3. helyiségben gödör, L/671. épület alatt kerámia stb. 987 291 1. 90 67,5 45 22,5 objektum szám sávos festett besimított kézzel formált dák jellegű 0 graitos szürke, korongolt 17. ábra: A késő kelta kerámia százalékos megoszlása objektumonként 2. 231. kép: 1: Késő kelta házak a telep középső részén; 2: Az Augustus-kori vezetőréteg lakóhelyei a leletek alapján ce. A patak menti déli részen egymáshoz közel több házsor található, köztük azok a házak, amelyekből az Augustus-kori sigillaták származnak. Egyik ilyen sigillata másodlagosan égett (L/615. obj.), tehát a te- korú ibula is alátámasztja ezt a keltezést.991 Közvetlelepen részleges pusztulás történhetett a korszak végén. Egy szórvány Augustus-érem és több hasonló 991 Házak: L/258, 324, 401. alsó ház, 570, 571, 575. alsó ház, 584, 588, 990 Házak: L/124, L/117, L/135, L/190, L/198. obj.; Kemence: L/107. alatt. Tárolóvermek: L/30, 188b. obj., padkás vagy szögletes munkagödrök: L/104, L/116, L/130, L/205, L/240. obj., cölöpökkel pl. L/134. obj. 990 292 595 (?), 596 (?), 597 (?), 615, 643. obj. Edényégető és sütőkemence: L/369. obj; Gödrök: L/282, 283, 348, 349, 351, 561, 563?, 567–569?, 586, 587, 598?, 616, 624–625. obj. Augustus-érem L/597. háztól északra. E csoport északi részéhez tartozhattak az L/320, ill. az L/384. obj. déli részén talált Augustus–Claudius-kori ibulák is. Déli felén pedig az L/400-as avar sír alatt volt Augustus-kori ibula (Merczi Kat. 11, 39, 58, 69). nül a patakparton is vannak kelta edények, megfogható objektum nélkül.992 A nyugati részen már csak néhány kisebb, feltételezhetően késő kelta gödör és egy fél ház fordul elő. A kőépületek környékén előkerült szórvány Augustus/Claudius–Flavius-kori ibulák és Augustus-kori érem jelzi, hogy az 1. században lakhattak a telepnek ezen a részén is.993 A kelta telep szerkezetére vonatkozóan csak annyit mondhatunk, hogy a telep szélein legjellemzőbb az egyegy házhoz/műhelyhez tartozó gödörcsoport, a déli területen viszont már egész házsorok tűnnek fel, gödrökkel övezve, köztük néhány kemencével. E házsorok a kora római periódusban is folytatódnak, némelyik kelta házat megújították ill. melléjük újakat építettek (231. kép 1; 236. kép). 1b: Lakosság A késő kelta telep lakóinak száma a 14 db lakóház alapján – 5 főt számolva házanként – kb. 70 ember lehetett. Amennyiben a műhelyek lakás céljára is szolgáltak a háziipari tevékenység mellett, úgy kb. 105 ember élhetett a faluban.994 A vezetőréteg házait a gazdagabb leletanyag (festett sávos kerámia, érmek, sigillaták, ibulák) alapján állapíthatjuk meg (231. kép 2). Festett sávos kerámia volt a XXIII/8, t/126, L/401, L/571. házakban, továbbá a t/104. aszaló kemencében, a L/130. munkagödörben, az L/188b, L/561. tárolóvermekben és az L/270. 3. h. égett betöltésű gödörben. A római importtárgyakat (Augustus-kori sigillata, érem, bronz övveret) és bennszülött hagyományú, de római gyártmányú ibulákat is igyelembe véve további házak: L/324, L/615, t/126. objektumok, illetve az L/104, L/134, L/188b, L/320, L/616. gödrök kapcsolhatók hozzájuk. Az L/384. gödörnél talált ibula valószínűleg az L/401. házhoz kapcsolódott. A többi szórványlelet alapján az L/320-tól délre, az L/263, valamint 577. kőépületek alatt is lehetett gazdagabb kelta lakóház. A többi leletanyag (l. sigillaták) alapján az L/597-től északra és a v/90b házakban lévő Augustus-kori érmeket a következő periódusban, az 1. század második felében, végén használhatták. Az L/486 épület hasonló korú pénze pedig még tovább, a Hadrianus-korban is forgalomban lehetett. Az L/584. ház hatcölöpös formája germán eredetű. Esetleg egy túlpartról betelepített germán, kvád család lakta. Az Augustus-kortól a Flavius-korig keltezhető szórvány szemes ibula is a germánokhoz köthető, bár kérdéses, hogy a szomszédos germánoktól vagy esetleg z/16–16a, z/A–B fal alatt. Gödrök: L/553, L/648, L/674a, L/722. obj.; fél ház: L/541.obj. Fibulák: L/639, L/671. épületek környékén. Érem: L/656 környékén. 994 A szórványleletek alapján még kb. 5 helyen lehetett ház vagy egyéb objektum a későbbi kőépületek alatt. Így ez a 105 fő csak a kelta telep minimális lakosságszámának tekinthető. 992 993 távolabbi területről idekerült áruról van szó.995 A kézzel formált kerámia egyes darabjai – pl. beszurkált díszítés (L/324. ház), kerek bepecsételések (L/571), vízszintes peremű tálak (L/190. ház) – is tükröznek kvád hatást. Név szerint e korszak embereit még nem ismerjük. A sírköveken és az oltárokon megörökített bennszülött nevek tulajdonosai már a korai római időszakban, az 1–2. század fordulóján éltek. 1c: Leletanyag 996 Késő kelta kerámia (232–233. kép; 15. ábra) Az LT D-kerámiaanyag Budaörsön is, mint a legtöbb késő kelta telepen, az alábbi, jellegzetes csoportokra osztható. Legnagyobb mennyiségben és legváltozatosabb formákkal a szürke, simított felületű, illetve besimított díszítésű kerámia fordul elő. Jóval kevesebb és mindössze 2–3 formára korlátozódik a graitos, durvább kidolgozású csoport. Legkevesebb a festett áru, ugyancsak kis formai variációval. A kézzel formált kerámia ismét nagyobb mennyiségben található, többségük az ún. dák jellegű kerámia. Ha ezt objektumokra lebontjuk, a következő eredmény jön ki: 9 objektumban van festett sávos kerámia (az objektumok 13%-a); 17 objektumban graitos edény (az objektumok 25%-a), kézzel formált, dák jellegű kerámia 43 objektumban (az objektumok 63%-a), besimított 29 objektumban (43%), szürke korongolt szinte valamennyiben (97%).997 A „házi kerámia” nem jellemző ebben az időszakban, csak néhány jól iszapolt, simítás nélküli tál és hombár tartozik ide. Forma alapján ezek is a simított edénycsoporthoz köthetők. Más kelta telepekhez viszonyítva a dél-németországi, illetve a manchingi anyagösszetételhez hasonlít leginkább a budaörsi kelta telep kerámia-megoszlása, kivéve a kézzel formált kerámiát, amelynek aránya a budaörsi leletanyagban feltűnően magas.998 995 A ibulatípus legnépszerűbb a Cseh-medencében, az Elba- és a Rajna-vidéken, bár a szomszédos germánoknál is megtalálható. L. Merczi 6. tip. 996 Az egyes típusokat részletesebben l. a Leletanyag c. fejezetben. Itt csak egy általános képet adok a korszak leleteiről. 997 Nincs korongolt kerámia pl. L/587, 722. obj. 998 Az össezhasonlítással vigyázni kell, mert Budaörsön nem a kerámián belül, hanem kelta objektumokon belül számoltunk százalékot. Dél-Németországban végzett vizsgálatok alapján a korongolt kerámia 1–20%a festett, 57–98% szürke, simított, 1–29% graitos. L. Rieckhoff, S.: Süddeutschland im Spannungsfeld von Kelten, Germanen und Römern. Studien zur Chronologie der Spätleténezeit im südlichen Mitteleuropa. Tierer Zeitschrift, Beiheft 19 (1995) 50, Tab. 11. Ugyanő összehasonlítja a délnémet, a középnémet és a cseh lelőhelyek anyagát is százalékos megoszlásban (l. 71, 78, Tab. 12, 13); Stöckli 1979, 41: az altendori és a manchingi kelta leletanyag összetételét hasonlítja össze: a korongolt árun belül festett kerámia 3–11%, graitos kerámia 24–29%, simított 33–35%, házi kerámia 9–18%, ezen kívül kb. 25% a kézzel formált kerámia. A budaörsihez hasonlóan sok kézzel formált kerámia (65%) van pl. a Kleiner Gleichberg lelőhelyen, de ott nincs festett és jóval kevesebb a simított szürke (25%); a gellérthegyi újabb ásatásokon az anyag 3%-a graitos, 5,5–7% festett, a szürke kerámia 62,5% (l. Barral, Ph.: Bilan des recherches Franco-Hongroises sur l oppidum de Gellérthegy-tabán á Budapest [1990–1992, 1996], ActaArchHung 50 [1998] 343–379). Ménfőcsanakon 90% a korongolt és 10–20% között van a kézzel formált kerámia (l. Tankó 2005, 65); Bónis 1969, 188; Horváth László Magyarszentmiklóson, egy LT D1 kori telepen hasonlítja össze a jel- 293 1. 1. 2. 2. 3. 3. 4. 4. 232. kép: Kelta festett sávos kerámia. 1: L/270; 2: XXIII/8; 3: L/571; 4: t/126. obj. 294 233. kép: Kelta graitos és szürke, simított kerámia. 1: L/616; 2–3: Kaba M. ásatása; 4: Üvegkarperec (L/575. obj.); 5: L/135. obj.; 6: L/324 5. eraviscus lakosságához érkeztek; itt más, korai római (katonai) létesítményt nem ismerünk”.1000 6. Kevés olyan objektum van, amelyben nincs római kerámia. Ezek főleg gödrök, melyekben szürke simított és kézzel formált kerámia, esetleg csak dák jellegű kézzel formált töredék volt. Jellegzetesen késő kelta, festett sávos kerámia mindössze két gödörben fordult elő római kerámia nélkül (L/130, t/104). Graitos áru hasonlóan ritka (L/135, L/263, 10. h. fala alatti gödör, L/369 kemence, L/541 ház) tisztán kelta leletanyaggal. Terra sigillata A késő kelta népesség két félig földbe mélyített lakóházában (L/324, 615. obj.) középső és késő Augustuskori sigillaták kerültek elő, amelyek keltezése alapján a budaörsi telep életének kezdete kb. a Kr. e. 30–20as évekre tehető. 999 Gabler Dénes meghatározása szerint „A budaörsi leletek egy-két évtizeddel korábbiak, mint a zalalövői vagy a dévényi-carnuntumi típusok. A számszerűleg nagyobb dévényi-carnuntumi leletcsoport és a zalalövői sigillata a katonai ellátással, utánpótlással hozható kapcsolatba, ezzel szemben a gyulaji és a budaörsi leletek Italia és a Kárpát-medence késő-kelta lakossága közötti kereskedelmi kapcsolatokat igazolják a foglalás előtti időszakban. A gyulaji sigillata szórvány lelet a Kapos-völgyéből, de a budaörsi házakban lévő sigillaták kétségkívül a La Tène D telep legzetesebb kerámia fajták százalék arányát: besimított 6,9%, graitos edény 13,9%, kézzel formált mindössze 4,3%. L. Horváth, L.: Gyerekjáték vagy attribútum ? Kelta leletek Magyarszentmiklósról (Zala megye). Zalai Múzeum 16 (2007) 33–36. 999 L/324. obj.: Pó-vidéki sigillata, Kr. e. 20–1. PRIMIONIS bélyegjel; L/615. obj. 2 db: közép-itáliai, Kr. e. 20 – Kr. u. 14-ig, a másik északitáliai, Kr. e. 30–10. Az állatcsontanyag nagyszámú, az egyik gödörben teljes csontváz is volt. Legtöbb a szarvasmarha-, mellette juh-, sertés- és lócsontokat találunk. Kutya három objektumban volt (L/198, 258, 615. obj.). Sok a vadászott állat, főleg gímszarvas, őstulok és vaddisznó maradványa. Általánosságban elmondható minden objektumról, hogy a húsos, ehető csontok kerültek elő.1001 Fémek: A fémanyag kevés. Néhány vasszög, vaspánt, esetleg egy vaskapa (L/134), bronzkarikák és viszonylag sok és változatos ibula, illetve érem. A telep ibuláinak 10–15%-a tehető erre az időszak1002 ra. A noricum–pannoniai női viselethez tartozó, két vállon viselt egygombos, erősproilú ibulák és az állatfejes ibulák jellemzők a korszakra. Érmek: A legkorábbi érem a köztársaság korából származik (Kr. e. 32), majd az Augustus-kor és a Julius–Claudius-dinasztia érmei következnek (14 db).1003 A telepre kerülésük ideje bizonytalan, mivel valamennyi igen kopott bronzpénz, hosszú időn keresztül használatban lehettek. Így csak terminus post quemként keltezhetik az objektumokat. Miután a kelták körében a bronzpénzek nem forogtak a mindennapi használatban, e római érmek római lakosság és napi érmeforgalom meglétét feltételezik. Erre pedig Claudius/Nero koránál hamarabb nem kerülhetett sor.1004 Háziiparra utalnak a fazekas kemencék (L/369. obj.), a kétrészes kézi malom őrlőkő töredékei (I. kőép. 7. obj.), az orsógombok és az agyag szövőszék nehezékek, amelyek alapján az objektumoknak kb. 15%-ában folyt szövés-fonás.1005 Csontmegmunkálásra következtethetünk egy félig kész csontsíp maradványából (L/134. obj.). Gabler 2005. A csontok meghatározását Körösi Andreának köszönöm. 1002 Némelyik ibulát a Tiberius–Claudius-kortól a Flavius-kor végéig használták, így nem mindig dönthető el, hogy a kelta vagy a kora római telephez tartozik-e. 1003 Köztársaság kori legiós denár 1 db (L/656. objektum környéke), Augustus-kori 5 db (L/263, 5. h., L/486, L/597, v/90b, szórvány), egyiken későbbi ellenjegy. A Julius–Claudius-dinasztia korából további 6 db (L/104, 264, 577. obj., szórványok). Van még 2 db Kr. u. 1. századi szórványérem, amely pontosabban nem keltezhető. Részletesebben l. Torbágyi M. cikkét ugyanebben a kötetben, ill. a katalógust a DVD mellékleten; Kaba M. ásatási naplója az 1963. évi ásatás „barázda melletti árok” 1–12. szelvényeinek a lelet felsorolásakor említ egy „kelta pénzt”, amely azóta elveszett, így nem győződhettünk meg róla, milyen korú. 1004 Torbágyi M.: Újabb adatok Pannonia romanizációjához. Numizmatika és a társtudományok VI. Székesfehérvár 2007, 23. 1005 Orsógombok: L/30, 130, 135, 198, 270. 3h. gödör, 570, 571, 575, 615. obj., t/104. Agyagnehezékek pl. XXIII/11. obj., I. kőép. 7. ház. Fenőkövek: L/30, 584, 588, 615. obj. 1000 1001 295 13. táblázat: Késő kelta objektumok leletanyaga (LT D2–3)1006 1006 Festett sávos Graitos 1007 XXIII/8. ház „S”-proi lú tál Duzzadt peremű tál Egyéb tál, pohár Felhúzott fülű korsó Besimított töredék Tojás alakú Hombár, fazék simított + XXIII/11 + + Behúzott Y peremű tál, pohár XXIV/4–5 műhely hullám + XXXVIII/11 ház hullám Z/B fal alatt Z/A –B fal alatt t/104. gödör 1008 + + t/126. ház (mintásan) + + III. kőépület 5. gödör + Z/B falnál korsófül hullám + hullám „dák” Orsógomb, vascsat + fenyő1009 fenyő hullám + Háromszög „dák” ibula 1010 vaskés + + hullám, függőleges 1012 „dák” + tál belsejében hullám + „dák” Hullám (orsógombon) 1013, ferde sávok + „dák” + „dák” + „dák” + „dák” hullám „dák” 1015 + Bikónikus tál hullám, rács L/116. gödör + 1014 pohár, csésze Hullámvonal + + talpas tál Hullám vonal + + L/117. ház + + + + 1011 + felső réteg + simított L/32. 2. h. gödör L/135. ház vasrúd + Z/B fal + pohár + Orsógombhullám + + Z/A fal függőleges + + Téglák Z/A falnál talpas tál Bikónikus tál + L/30, középső gödör L/134. gödör szövőszék nehezék ív, hullám L/10. gödörház alatt (DK) + + „dák” + „dák” Behúzott peremű tál v/31. gödör bikónikus tál L/130. gödör Kora római + seprűs + L/124. ház Egyéb + XXXVIII/15. munkagödör, hullám Z/16-a. obj. Kézzel formált kerámia Hullám + felső réteg TS Orsógomb (3), fenőkő, kő eszköz + + vasszög festett Festett „dák” bekarcolt, seprűs Hullám + + fésűs díszítés 1016 + Félkész csont tárgy, vaskapa, vaskés egygombos erősproi lú ibula 1017 orsógomb Csak a jellegzetes leletanyagot, vagy biztosan 1. századi formákat tartalmazó kelta objektumok szerepelnek a táblázatban. A mindössze kelta szürke simított és kézzel formált töredékeket tartalmazó objektumok nem kerültek bele pl. L/117, 385, 404, 405, 473, 563, 567–569, 573, 593, 598, 744. stb. Kiv. L/390, 648, t/169. obj. stb. (ezeknél a táblákon rajzolt tárgyak vannak). A részben késő kelta leletanyagot pl. besimított díszítésű kerámiát, tojás alakú edényt, duzzadt peremű tálat stb. tartalmazó, de már inkább kora rómainak tartható objektumok a következő periódus, 1–2. századi objektum táblázatában szerepelnek. Pl. I/kőépület 7. obj., L/247, 401. obj. stb. 1007 Nem sorolom fel itt azokat a graitos utánzatú edényeket, melyek nem kelta objektumból kerültek elő. Pl. L/656. objektumban a graitos utánzat mellett, bepecsételt kerámia, Severus-kori sigillata és késő római zöldmázas edény található. 1008 Ottományi 2005, Abb. 14.2. 1009 Ottományi 2005, Abb. 12.1. 1010 Állatfejes ibula: Merczi Kat. 57 (Augustus-kor). 1011 Nagy alaktalan objektum északi fele a kelta ház, déli részen kora római kemence és gödör. 2–3. századi sigillata. Restauráláskor az anyag összekeveredett. 1012 Ottományi 2005, Abb. 13. 1. 1013 Ottományi 2005, Abb. 12.6. 1014 Ottományi 2005, Abb. 11.5 és Abb. 12.7. 1015 Ottományi 2005, Abb. 12.2. és 17.1. 1016 Ottományi 2005, Abb. 17.4., 18.4. 1017 Merczi Kat. 16. Tiberius–Flavius-kori. 1006 296 Festett sávos Graitos L/188b. gödör „S”-proi lú tál Duzzadt peremű tál + + Egyéb tál, pohár Felhúzott fülű korsó Besimított töredék + besimított függőleges sáv, rács, hullám vonal L/190. ház L/198. ház + tálfogó gomb1020 talpas tál L/205, gödör L/240. gödör L/270/3.h. gödör + Omphalos talp + „dák” vas ibula 1018 + + 1019 „dák” + „dák” Orsógomb, vasak + + „dák” + bikónikus 1025 L/282. gödör Omphalos talp + L/283. gödör + és osztott peremű tál 1027 L/324. ház 1028 + + + L/541. ház Omphalos talp „dák” 1023 amfora + egygombos ibula 1024 „dák”, ujjbenyomkodásos perem + + 1026 „dák” egyenes peremű szögletes falú tál, talpas tál, pohár hullámvonal Hullámvonal graitos utánzatú duzzadt peremű tál + + „dák” + „dák” és beszurkálások Függőleges, rács, hullám + + + L/570. ház 1035 + + + TS, festett 1030 + + „ dák” Dörzstál, ibula1031 + + tegula Korsó perem orsógomb behúzott peremű tál hullámvonal Y peremű tál, pohár Augustuskori TS + + + 1 db agyagmázas + „dák” 1032 L/553 1033 bikónikus tál bronz karika + hullám + L/453. gödör + besimított + Hullámvonal +1029 Omphalos talp + függőleges sávok, ferde és hullám vonalak pohár L/351 L/561. gödör, mintásan festett Kora római „dák” 1022 L/348. gödör L/401 alsó ház + hullám1021 Egyéb tálfogó gomb (?) + L/369. kemencék Hullám vonal Kézzel formált kerámia bikónikus L/258. ház L/263, „F” fal alatti gödör Tojás alakú Hombár, fazék simított hullám + + + vasszög + 1034 + hullám + „dák”, seprűs orsógomb + 1036 Merczi Kat. 4. (Augustus-kor). Ottományi 2005, Abb. 14. 6–7. 1020 Az objektum déli feléből került elő a napló szerint, de nincs beleltározva, csak az objektum északi fele. Ugyanakkor az L/263. „F” fal melletti gödör anyagánál van beleltározva egy ilyen tálfogó gomb – esetleg ezzel keveredett össze restauráláskor az anyag. 1021 Ottományi 2005, Abb. 12.8. 1022 Ottományi 2005, Abb. 17.2. 1023 Ottományi 2005, Abb. 17.3. 1024 Merczi Kat. 36. Claudius–Flavius-kor („F” faltól keletre került elő). 1025 Ottományi 2005, Abb. 11.6 és 12.5. 1026 Ottományi 2005, Abb. 14.5. 1027 Ottományi 2005, Abb. 11. 1,4. 1028 Leletanyagát l. Ottományi 2005, Abb. 4. 1029 Ottományi 2005, Abb. 10.3. 1030 A három kemence közül a DNy-i kora római. 1031 A ház felső rétege kora római. Egygombos, erősproi lú ibula: Claudius–Flavius-kori. 1032 Ottományi 2005, Abb. 10. 3. 1033 Bronzkori gödörkomplexum, néhány kelta kerámiával. 1034 A késő kelta edénytöredékek mellett sok kora római kerámia, ami azt mutatja, hogy a gödröt a 2. század első felében-közepén töltötték fel egy korábban leégett objektum anyagával. Esetleg a kelta graitos edény használata átnyúlik a 2. századba. 1035 Graitos utánzatú, fényes, fekete simított edény peremek is vannak. 1036 Késő római zöldmázas kerámia a felszínről. Betöltésében nincs római. 1018 1019 297 Festett sávos Graitos „S- proilú tál Duzzadt peremű tál Egyéb tál, pohár Felhúzott fülű korsó Besimított töredék Tojás alakú fazék Hombár, simított Kézzel formált kerámia Egyéb Kora római L/571. ház 1037 + + + behúzott peremű tál + besimított Hullám, ívminta, murgai motívum besimított + + „dák” seprűs, kerek bepecsételés orsógomb + festett L/575.alsó ház 1038 + + bikónikus csésze, pohár + függőleges, hullámvonal + + besimított „dák” Üvegkarperec, orsógomb + L/584. ház + + behúzott perem, omphalos talp + + + plasztikus Fenőkő, vaspánt + + + + + fenőkő + hullámvonal +”dák” Orsógomb (2) Fenőkő (2) bronznyél, vaslemez Augustus TS, festett, egygombos ibula1042 + + + + + bevagdosott + + „dák” 1039 L/586. gödör L/588. ház hullámvonal + + Bikónikus tálak + + Y alakú tál, talpas tál, pohár L/616. gödör + Behúzott peremű tál, pohár 1040 L/615. ház 1041 + besimított Függőleges, hullám, rács hullámvonal L/624 munkagödör L/643. ház L/671. Kőépület alatt hullám L/648. gödör talpas tál + + Y alakú tál, talpas tál, bikónikus tál L/674. gödör 1045 + 1d. Keltezés A budaörsi késő kelta telep – egy kisebb LT C2–D1 periódusú előzmény után1046 – az ún. késő kelta – kora római kori átmeneti időszakra (LT D2–3) keltezhető. Kezdete a Kr. e. 1. század második fele, virágkora valószínűleg az Augustus-kor és folyamatosan továbbélt a kora római időszakig. Ebbe a periódusba teszi Bónis É. a Gellérthegy-tabáni telepet, párhuzamba állítható a szlovákiai késő LT–dák horizonttal, a bajorországi D2 fázissal stb.1047 Telepünk besorolható a gellérthegyi oppidum körül csoportosuló késő kelta (LT III) telepek sorába. Területileg legközelebb állt hozzá a Bp.-Kőérberek, Tóváros területén, ill. a Budaörsi út – Rupphegyi úton (Madárhegy) feltárt kisebb kelta település.1048 Ottományi 2005, Abb. 11/7, 12/3–4, 14.1, 18/2. képek. A felső ház kemencével kora római. Ottományi 2005, Abb. 5. 8, 10. 4–5, 16.3, 17.7. 1039 Ottományi 2005. Abb. 10.1, 11.2, 16.2, 17.5. 1040 Ottományi 2005, Abb. 10. 2, 11.3, 14. 4, 8–9, 16. 1. 1041 Leletanyagot l. Ottományi 2005, 79–82, Abb. 5.1–7. 1042 Merczi Kat. 10 (Augustus-kor). A római kerámia 1–2. századi beásásból, vagy megújításból származik. 1043 Tiberius-kor vége – 1. század közepe (Merczi Kat.14). 1044 Felette római kőfal. 1045 Anyag összekeverve a ráásott későbbi római gödör anyagával. 1046 L/369, L/541, L/584, L/588. obj. 1047 Bónis 1969, 236; Maráz 2009, 115–118: különválasztja a két telepet, míg a Gellérthegyen 1–2 darabtól eltekintve nincs római leletanyag, a tabáni telep egy része a Kr. u. 1. század közepét mindenképpen megérte, esetleg a század második felét is. Létrejöttét a Kr. e. 1. század közepe előtti évtizedekre teszi. 1048 Horváth A. – Korom A. – Terei Gy. – Szilas G. – Reményi L.: Előzetes jelentés az épülő Kőérberek, Tóváros-Lakópark területen folyó régészeti feltárásról. AqFüz 11, 2005, 154 (kb. 20 objektum); Hárshegyi 2008; az Aquincum környéki LT D-telepeket részletesebben l. Ottományi 2005, 70–72; Ottományi 2009a, 201, 14. kép. 1037 1038 298 + Hullám, függőleges, indadísz + + Egygombos ibula 1043 bronz + 1044 fenőkő + + Budaörsön is – akárcsak Gellérthegy-Tabánban, Magdalensbergben stb. – megtalálható a késő La Tènekerámia kora római összefüggésben, a Kr. u. 1. században. Itt az 1. században van egy kb. fél évszázados átmeneti periódus, amikor kevés a jellegzetes, pontosabban keltezhető kerámia. Az Augustus-kori és Nero–Vespasianus-kori sigillaták között alig van áthidaló lelet. A Julius–Claudius-dinasztia érmei kitölthetnék ezt az űrt, de nagy valószínűséggel a Claudius–Nero kori éremforgalomhoz tartoznak. Vannak viszont olyan ibulák, amelyek az Augustus–Tiberius-, illetve a Claudius– Flavius-kor között voltak használatban. Budaörsön ezek az 1. századi érmek, ibulák, a római környezetben feltűnő kelta edények és egyes, folyamatosan használt házsorok bizonyítják, hogy a késő kelta telep töretlenül élt tovább a római foglalás első évszázadában is, majd kibővülve, meggazdagodva római vicus lett belőle. Analógiaként néhány Aquincum környéki település, villagazdaság említhető, ahol a késő kelta bennszülött lakosság túlélte a foglalást és a 2. századig továbbélt a római telepen. Ilyen pl. az Aquincum-csúcshegyi telep, a Páty, Malom-dűlői telep.1049 Pest megyében Csobánkán, Pilisszántón, Pilisvörösváron, Pomázon, Szentendrén, Törökbálinton, Biatorbágyon és Zsámbékon feltételezhető még a topográia alapján LT D-előzményeket folytató nagyobb római település.1050 Távolabbi analógiák a teljesség igénye nélkül pl. 1049 1050 Havas – Szilas – Virág 2007, 168, 173–174; Ottományi 2007. Ottományi 2007a, 324–325, 2. térkép. 1. 4. 2. 5. 3. 6. 234. kép: Kézzel formált csészék. 1: L/124; 2: v/92; 3: L/653; 4: L/588a; 5: L/324; 6: L/672; 7: L/571. obj. 7. Szakály–Réti földek,1051 Bátaszék–Körtvélyes-dűlő,1052 a Balaton déli partja, ahol egy sávban a kelta őslakosság háborítatlanul élt tovább a római kor első két évszázadában.1053 Ugyanakkor Pannonia egészére vonatkozó- Gabler, D.: Forschungen in der späteisenzeitlich-römerzeitlichen Siedlung von Szakály. MittArchInst 10/11 (1980/1981) 1982, 71–99, 355–374. 1052 Czifra Sz.: Bátaszék-Körtvélyes-dűlő (Tolna megye). In: Kvassay 2010, 44–45. 1053 Balatonlelle–Kenderföld, Balatonszemes–Szemesi csomópont, Balatonszemes–Egyenes-dűlő, Balatonkeresztúr, Zamárdi–Kútvölgyidűlő stb.: Honti et al. 2004, 15–16, 31, 49, 61; Serlegi 2007, 300. 1051 an viszonylag kevés az olyan császárkori telep, amely kelta előzményekre vezethető vissza.1054 Gabler, D.: Spätkeltische und römische Siedlungen des 1. nachchristlichen Jahrhunderts im Stadtgebiet von Savaria. AV 47 (1996) 247; Budai Balogh 2009, 83. 1054 299 A budaörsi telep esetében valószínűleg a kereskedelmi útvonal közelségével magyarázható, hogy a kelta népesség helyben maradt és továbbra is olyan jó kapcsolatot tudott fenntartani Aquincummal, mint korábban a gellérthegyi oppidummal. A budaörsi telep jól tükrözi a dunántúli kelta törzsek és a rómaiak viszonyát Augustustól kezdve a terület végleges meghódításáig. Az Augustus-kori sigillaták és Julius– Claudius-dinasztia kori érmek, ibulák a helyi arisztokrácia megnyerésének, a szövetséges viszonynak, a foedusnak a bizonyítékai.1055 2. KORA RÓMAI TELEPÜLÉS: A RÓMAI FOGLALÁSTÓL A KR. U. 2. SZÁZAD ELEJÉIG (CLAUDIUS/FLAVIUS – TRAIANUS-KOR) A kora római időszakon belül történetileg több periódust is el lehet különíteni: a római foglalástól a Flaviuskorig tartó időszakot, majd az első század utolsó harmadát s a század fordulót magába foglaló, a romanizáció valódi kezdetét jelentő időszakot, végül pedig a Hadrianusszal kezdődő és a markomann háborúkig tartó, 2. századi periódust.1056 A valóságban, egy több évszázadon át fennálló településen belül, ez az elkülönítés már problémásabb. Budaörsön az 1. század középső harmadának objektumait nem tudjuk egyértelműen megkülönböztetni a késő kelta, illetve az 1–2. század fordulóra tehető objektumoktól. Inkább azt mondhatjuk, hogy a Flaviusok előtti évtizedek még az LT D3-telep végét, a késő kelta – kora római átmenetet, míg a Nero/ Vespasianus alatt meginduló római import már a római telep/vicus kezdetét jelenti. Az 1. század második felében, főleg a Flavius-kortól kezdődik az a római importárukkal is kimutatható periódus, amikor a korábbi kelta település bizonyíthatóan rómaivá válik. Ilyen római import azonban csak az objektumok töredékében fordul elő. Gyakoribb egy általánosan „kora rómainak” nevezhető leletcsoport, amely a kelta–római átmeneti periódustól kezdve a markomann háborúk végéig jellemző. Így az objektumok kora, használatuk időtartama sem állapítható meg mindig pontosan, ezen a kb. egy évszázadon be1055 Kovács, P.: Oppidum Scarbantia Julia. Ant.Tan. XLVI (2002) 187: a szerző szerint a Dunántúl nem Augustus, de nem is Claudius alatt vált római területté, meghódítása a késő Tiberius-korra vagy Caligula korára (Kr. u. 30-as évek második fele) tehető. Szabó M. véleménye szerint a Tiberius-korban kezdődött meg a Dunántúlon a római adminisztratív egységek, a „civitas peregrinae” megszervezése a bennszülött törzsek területén (Szabó 2005, 179). 1056 Aquincumi periodizáció (Zsidi 2005, 340–341): 1. század közepétől – 89-ig, majd 89–120-ig. A következő a municipium korszaka 124–194ig. Pannonia Inferiorban, a vidéki telepek és villák viszonylatában Visy az alábbi periódusokat különítette el (Visy 1994, 432–433): római foglalás – Flavius-kor; Flavius–Traianus-kor; 124-től 180-ig. A római foglalás idejére és az első két évszázad történetére vonatkozó legújabb öszszefoglaló munka az írásos források alapján: Fehér B.–Kovács P.: Korai földrajzi írók – a római hódítás kora; Pannonia története Kr. u. 54–166 közt. Fontes Pannoniae Antiquae I–II. (2003, 2004). 300 lül. Csak a leletanyag jellegének változása – kezdetben több a kelta szürke és kézzel formált, majd a 2. század folyamán a festett és szemcsés, keményre égetett kerámia mennyisége nő meg – nyújt bizonyos támpontot. A jelentős színvonalú romanizáció Aquincum közelségével magyarázható, ahol már Claudius alatt (Kr. u. 45–50) megépül az első ala tábor, majd Vespasianus idején, 73-ban a következő, Domitianus korában pedig legió kerül ide (Kr. u. 89-ben). A Flavius-kori albertfalvai auxiliaris tábor is mindössze 6 km-re található, majd Camponában is felépül a tábor az 1–2. század fordulóján.1057 E táborokban katonáskodhattak és innen szereltek le a budaörsi telep lakosságának romanizáció szempontjából jelentős rétegét alkotó veteránok. A fejlődésnek további lendületet adott, amikor 106-ban Aquincum lett Pannonia Inferior helytartói székhelye. Valószínűleg ebben a periódusban (89–120 között) jönnek létre Aquincum környékén a bennszülött alaplakosságú, de a rómaiak által létrehozott vicus jogállású civil települések,1058 így Budaörs esetében a bennszülött névadású vicus Teuto(…). Analógiaként említhető néhány noricumi vicus, pl. Karlsdorf, ahol késő kelta előzmény (köztársaságkori érmek, Tiberius-kori sigillaták) után az 1. század második felében alakul ki a római vicus, amelynek első virágkora az 1–2. század fordulója.1059 2a. Objektumok, telepszerkezet: kb. 210 obj.1060 Ebbe a periódusba azokat a házakat, gödröket stb. soroltam, ahol elsősorban a továbbélő, kelta jellegű, 1. századra jellemző kerámiaformák és díszítések találhatók, mellettük azonban már jellegzetes római leletanyag (kerámia vagy ibula) is feltűnik. Valószínűleg ennek a periódusnak az elejére tehetők a kelta–római átmeneti időszak objektumai is, amelyekben csak a mindennap használatos kézzel formált és szürke simított kerámia fordul elő.1061 Az objektumszám háromszorosára nőtt a kelta telephez képest, jelezve a római telep nagyobb kiterjedését és sűrűbb betelepítettségét. Földbe mélyített ház/műhely 53 db (ebből kettő Kaba M. ásatásán), a korszak objektumainak 25%-a. Ezen belül legtöbb a téglalap és ovális alakú ház (18–17 db), a többi négyzet (8 db) és kör alakú (3 db), illetve van néhány alaktalan házrészlet is. Legtöbb a cölöplyuk nélküli (39%) ház. Sok a rövidebb oldal közepén, szemben lévő cölöpök által tartott nyeregtetős épít- Zsidi 2004, 5. kép. Zsidi 2004, 175; Zsidi 2005, 340. 1059 Lohner 1999, 30–32. 1060 Ebből kb. 15 objektum már a kelta időszakban is használatban volt. 1061 Ezeket az Excel-táblázatban kérdőjellel jelöltem, esetleg mind a két periódushoz (kelta és 1. század) beírtam. Amelyikben csak kézzel formált kerámia volt, azt késő keltának vettem. 1057 1058 1. 2. 3. 4. 5. 6. 235. kép: Kézzel formált fazekak. 1: L/561; 2: L/575; 3: XXIII/11; 4: L/486; 5: L/672; 6: L/352. obj. mény (32%).1062 Jellegzetes a cölöplyukakkal kívülről félig vagy teljesen körbevett ház (2 db).1063 Némelyik kisebb ház mérete vagy formája alapján műhely lehetett (kb. 15 db). Kemence/tűzhely a házak 16%-ban volt, agyagfal 9, sövényfal 4, gerendafal – többnyire tapasztva – 8 esetben mutatható ki. Edényégető kemencés műhely négy maradt, ebből kettő bennszülött kis műhely (L/7, 50), gödörben égetett edénnyel. A négyszögletes, jól megépített római kemencék (v/92a–b) is ebben az időben működhettek. Szabadtéri tűzhely vagy kemence több is van (6 db), néha aljuk tapasztva kerámiával vagy kis kődarabokkal, előttük cölöpök tartották a védőtetőt. A korszak objektumainak 5%-a. 1062 Szemben 1–1 cölöp (18%) és néha a hosszanti oldal közepén is van egy cölöp. 2–2 cölöp 4 db, ez utóbbin belül lehet még több cölöp körben a padkán, illetve a középvonalban. Nyeregtetős szerkezet tehát egymással szemközti cölöpökkel és egyéb támasztócölöppel együtt összesen 14 db (32%). 1063 Külső cölöpök félkörívben (L/360. obj.), teljesen körben (L/575). Emellett nagyon változatos a cölöpelrendezés, bár mindegyikből csak pár darab van. A középvonalban 2–3 cölöp (2 db), két oldal szélein 1–1 cölöp (4db), egyik felében a szélén több (4 db), körben a padkán cölöpök (1) vagy a szélén karólyukak (1 db). Bejárat feletti 1 külső cölöp is előfordul (L/261). A felszíni cölöpházak e korszak végén jelennek meg, felmenő faluk gerenda vagy agyagtégla. A déli részen egymás mellett van két ilyen felszíni ház. Az L/712. objektum K–Ny irányban 3 párhuzamos cölöp sorra épült. Dél felé két széles gerenda vagy árok (L/712a, 800.obj.) választja el a L/716. objektumtól, amely több gerendából és cölöplyuk sorból áll. Mérete alapján csak ez utóbbi lehetett lakóház. Igazán gyakoriak a következő periódusban lesznek majd ezek az épületek. Néhány különálló cölöplyuk is van, kettes-hármas csoportokba rendeződve (kb. 16 obj.), de ezeket nem lehet már rendszerbe állítani (az objektumok 10%-a). Rendeltetésük kérdéses. Kőfallal megerősített földbe mélyített ház/műhely: 5 db, a korszak objektumainak 2,4%-a. Lehet négyzet alakú, kőalapozású fallal teljesen körbevéve (t/175, L/700. obj.), félkörívben kőfallal megtámasztva (v/90, 90b. obj.), illetve van egy kis kőfülke (v/56d) is. Kettőt kivéve tovább használták őket a markomann háborúkig. A kőépítkezés, amelynek során felszíni, felmenő kőfalú lakóházakat építenek, csak a következő periódusban, a Hadrianus-korban kezdődik. Gödrök: mint minden periódusban, itt is gödör a legtöbb (122 db, 58%), egy részük nagyobb agyagnyerő gödörkomplexum (9 db). A többi tárolóverem, szemétgödör, néha munkagödör. Jellegzetes, csak erre az időszakra jellemző gödörtípus nincs. Kút mindössze 1 db ismert. 301 A római telep ÉK-i szélén ebben az időben is használhatták az átmeneti periódus jellegtelen leletanyaggal rendelkező gödreit, de elég sok új is létesült. Sok nagy, hosszabb időn át használt agyagnyerő-komplexum található itt egymás mellett. Egy csoportban több állatcsontváz is feltűnik, tájolásuk ÉNY–DK. Ezen a részen kevés a lakóház, mind a korai, mind a késő római korban. A földbe mélyített objektumok inkább műhelynek tarthatók, egy csoportban 6 ilyen építmény is található, körülötte gödrökkel. Két lakóház is van kemencével, a „kerítésárok” mellett. Egyetlen jelentősebb épület a talán már ekkor megépült, szögletes, kőalapozású, felmenő agyagtégla falú, félig földbe mélyített t/175. objektum. A telep északi része, az ún. „villa” területe még gyéren lakott ebben az időben. A későbbi kőépületek alatt találunk csak kevés 1–2. századi megtelepedésre utaló nyomot. A „villa és a Lagermax” határán helyezkedik el e periódus egyik leggazdagabb házcsoportja. Az eltérő szerkezetű földbe mélyített lakóházak, félig kőfalas építmények K–Ny irányú sorban követik egymást az 1. és 2. században, kb. 60 méter hosszan, körülöttük gödrökkel1064 (L. 116. kép). Úgy tűnik, a korszak jellegzetessége a dupla földbe mélyített ház, amelyek közül az egyik félig kőfalas, valószínűleg gazdasági építmény volt. E csoport nemcsak háztípusaiban, de gazdag leletanyagában is egységet alkot (sok sigillata, háromlábú tálak, mintásan festett, márványozott festett edények stb.). Itt, a telep északi szélén van két négyszögletes edényégető-kemence is tüzelőgödörrel (v/92a–b). A telep középső s főleg déli felén, a „Lagermax” területén, a patak felé közeledve sűrűsödnek az objektumok. Legtöbb a gödör. Az Augustus-érmet tartalmazó L/104. gödör tartozhatott az előző periódusba is, bár ezek az érmek for236. kép: Telep objektumok az 1. században A sor keleti szélén a v/72 műhely, melyet a Kaba M. által feltárt „A” lakógödör követ, a későbbi hypocaustumos épület alatt, majd egy lakóház és kis kőfülkés gazdasági objektum együttese (v/56. NY-i fele – 56d obj.), mellette gödör (v/57. obj.). A v/106, majdnem szögletes földbe mélyített ház után két félköríves kőfalú ház következik: v/90, 90b, amelyhez kicsivel később egy kemencés, félig földbe mélyített ház is csatlakozik (v/90a + L/454. obj.). Mellette jellegtelen anyagú korai gödör (L/453). A csoporthoz tartozott a déli oldalon még két gödörház: az L/543. ÉK-i fala alatt és L/450. ház, amely valószínűleg megérte az Antoninus-kort is. Kaba M. 1b árkában talált és Domitianus–Traianus-kori sigillatákkal keltezett szabadtéri tűzhelye ez utóbbi ház mellett lehetett. 1064 A telep kiterjedése, szerkezete (236. kép) Keleti szélén a Seregély u. melletti csatornaárokban és kutatóárkokban főleg gödrökkel találkozunk, köztük egyetlen ház és egy szabadtéri sütőkemence. Némelyik felett későbbi, 4. századi épület állt. Északon szintén egyedül áll egy lakóház a kutatóárokban (1/1. obj.). 302 galomban voltak a század második felében is.1065 A Traianus–Hadrianus-sigillatával keltezett objektumok viszont inkább a következő periódusba valók, még ha korábbi leletanyagot is tartalmaznak. Van néhány gödör, amely felett 2. századi ház található. Némelyik gödörben állatcsontváz, egyiknek a tetejére pedig – valószínűleg később – zsugorított emberi csontvázat temettek. Gyakran kőomladékok vagy kőépületek alatt voltak korábbi, már nem rekonstruálható objektumok. Egyes gödrök formája még látszott a kőépület helyisége alatt. Két átégett szélű gödörben a fejjel lefelé fordított, majdnem ép, kézzel formált edények egy kezdetleges, bennszülött kerámiaégetési technikára utalnak, körülöttük műhely. Keletről nyugat felé haladva több házcsoport, illetve házsor igyelhető meg.1066 Egy csoportban (egymás alatt két sorban) cölöplyuk nélküli, lekerekített sarkú, téglalap és ovális alakú házak, majd egy alaktalan gödörház, mellette kis edényégető műhely (L. 115. kép). A korszak jellemző, két cölöplyukas, téglalap alakú házai közül három egymás alatt, egy pedig É–D irányú sorban helyezkedik el, egyik mellett kis szögletes gazdasági építmény.1067 Gyakran különböző típusú objektumok alkotnak egy „háztartási egységet”: földbe mélyített ház (L/254), agyagnyerő gödörkomplexum (L/293) és kisméretű műhely (L/258. obj.). Esetleg több gödrös, kemencés házak képeznek egy csoportot (L/179, 198. obj.), mellettük kisebb ház (L/201. obj.). Déli irányban, a patakhoz közelítve több sorban, sűrűn egymás mellett húzódnak azok a házak (félig földbe mélyített és gödörház egyaránt), amelyeknek déli csoportja már a késő kelta periódusban is használatban volt. Némelyik ház valószínűleg továbbélt a római foglalás után is. Igen sok viszont csak a Kr. u. 1. század második felében/végén létesült. Itt egy kb. 80×160 méteres területen (12 800 m2) 5 sor házat igyelhetünk meg a kora római korban. E csoport egyik jellegzetes, máshol azonban ritka házformája a kívül cölöpökkel körbevett ház. Gyakoriak a kör alakú vagy az ovális házak is. Szinte mindegyik leégett. Lakó- és gazdasági együttes lehetett az L/791. földbe mélyített ház, a hozzá kapcsolódó felszíni cölöp- és gerendaszerkezetes házakkal (L/712, 716. obj.). A terület nyugati szélén már csak egy-egy magányos gödörház állt, néhány gödörrel körülvéve. Későbbi kőépületek alatt két gödörház részletet tárt fel Kaba M. a „villa és Lagermax” határán, amelyek a fentebb már említett házsorhoz kapcsolódnak.1068 A nyugati szélen leggazdagabb a kőfallal körbevett, félig földbe mélyített L/700. építmény, virágkora a 2. század. A későbbi félköríves kőépületsor alatt, illetve belsejében is lehettek elpusztult 1. századi objektumok a viszonylag sok korai szórványibula alapján.1069 (L. 239. kép). A telep legdélibb sávjában, a Záportározó területén a kőépületek alatt, illetve néhány gödörben található korai megtelepedésre utaló nyom, de valamennyi lehet kelta is. A korszakban legalább egyszer – a legvégén a Hadrianus-korban, de lehet, hogy az elején, a Vespasianus-korban is – volt nagyobb felületű planírozás, mivel több esetben kerültek elő egy edény töredékei egymástól távolabb lévő objektumok betöltésében. Ez főleg a jól azonosítható terra sigillaták, bepecsételt kerámiák esetében igyelhető meg. Nero-Vespasianus kori sigillaták illenek össze a v/56. Ny-i ház – L/454. ház (v/90a), és v/90–L/653. házakban. Domitianus– Traianus-koriak a v/106–L/450. objektumokban.1070 Ugyanakkor Hadrianus, sőt egy-két Antoninus-kori sigillata is volt némelyikben, így a planírozás kora inkább a 2. század első felére tehető. Hadrianus-kori planírozás a telep keleti felében és kisebb csoportokban a középső és déli részen is kimutatható: öszszeillő bepecsételt töredékek az L/52. gödörházból és az I. kőépület 5. h. alatti sárga agyagszint bontásakor, illetve ugyanennek a típusnak a darabjai kerültek elő a Hadrianus-kori L/49. házból is.1071 További öszszeillő bepecsételt darabok az L/52. és L/32. kőépület nyugati helyiségének bontásából, illetve az L/254 és L/330. házakból (173. kép 6), összeillő, bekarcolt és seprűs díszítésű fazék az L/103. és L/108. házból (202. kép 4). Az L/108 ház bepecsételt kerámiája pedig egy típusba tartozik az I. kőépület 4. helyiségének edényével. Ezt a típust a 2. század első felében gyártották Aquincumban (Kende u-i fazekas telep).1072 Ugyanennek a típusnak a darabjai a telep középső részének házaiban (L/425, L/560) és a déli kőépületek alatt is előfordulnak (L/245, L/263, L/264. obj.). Ez utóbbi helyen valószínűleg az L/245. és L/264. épületek építésekor planíroztak a Hadrianus-kor elején. A periódus végét a Hadrianus-kor elején részben politikai dátumhoz (Kr. u. 124), részben égésrétegekhez köthetjük. A Traianus idejében kezdődött s csak 119-ben befejezett szarmata háború, majd a germánokkal a 130-as években zajló háborúk következtében Aquincum környékén nagyobb pusztítással lehetett számolni.1073 A 2. század első harmadából, L/577–653, L/757–766. között, L/611–614. környéke: Merczi Kat.7, 13, 26, 28, 32, 40, 68, 71–72. 1070 Gabler Kat. 33–33a, 34–34a, 42–42a. A v/106 és L/450 egymás melletti házak, felettük valószínűleg ugyannak a kőépületnek a falai. 1071 Maróti II. típus (4. kép). 1072 Maróti III. típus. 1073 A politikai és katonai eseményekhez l. Mócsy A.: Eseménytörténet. Traianustól Marcus Aureliusig. In: PRK 36. 1069 1065 Ugyancsak Augustus-érem az L/263. épület 5. helyiségében Domitianus–Traianus-kori éremmel és sigillatával együtt. 1066 A házsorokat részletesen l. a Földbe mélyített házak c. fejezetben. 1067 L/138, 247, 261, 250. obj. 1068 L/543. ÉK-i sarka alatt; L/527. és v/49. épületek között: „A” lakógödör. 303 1. sigillatákkal keltezett égésréteg Budaörsön több helyen is található. Traianus-Hadrianus-kori sigillaták az L/590 (másodlagosan égett), L/653, L/782. házakban, v/90. félig kőfalas házban (másodlagosan égett Domitianus-Traianus-kori sigillata is van benne), v/56d kőfülkében, v/106. házban és néhány égett betöltésű gödörben pl. L/739 ház alatt. Az L/601 és L/766 épület alatti másodlagosan megégett sigillaták a következő periódus kőépítkezése előtti planírozást keltezhetik. A Domitianus-Traianus-kori sigillaták valószínűleg ugyancsak a korszak végi pusztulást jelzik, bár tartozhatnak egy korábbi, talán Domitianus szvéb – szarmata háborúihoz köthető égésréteghez is: a v/72, L/450, L/560. házakban és másodlagosan megégve az L/125–126. gödrökben. Korábbi, Nero–Vespasianus-kori, másodlagosan égett sigillata a v/56. nyugati felében lévő ház égésrétegében fordult elő. Pontosabb keltező leletanyag nélkül, feltehetően a korszak végéhez köthető még néhány kora római ház égett betöltése (pl. L/52, L/108, L/401, L/658. obj.). Az objektumok többsége nem pusztult el, hanem békés átmenettel fejlődött tovább a Hadrianus-korban. 2. 2b. Lakosság A lakosság száma a lakóházak alapján (földbe mélyített lakóház 33, műhelyekkel együtt 53, felszíni 2–4 db, 5 félig kőfalas épület), objektumonként 5 főt számolva, megközelítőleg 200–310 fő lehetett. A telep lakosságának alapvető részét a bennszülött kelta népesség alkotta. A romanizáció kezdetét jelzi, hogy átvéve a sírkőállítás szokását, néhányuk nevét 3. már ismerjük is a másodlagosan beépített feliratokról. Bennszülött nevek feliratok alapján1074 Egy asztrális szimbólumokkal díszített töredékes sírkövön a 31 éves korában elhunyt Veriuga (?), Suadutio leánya, neve olvasható, talán férje állította a sírkövet. A másik egy síroltár, amelyet Nonnusnak, Busaius iának állítottak (az állító neve a letört első sorban szerepelt). Mindkét kő az 1–2. század fordulójára keltezhető, másodlagos felhasználásban (késő római kőládasírban, illetve gödörbetöltésben) került elő (237. kép 1–2). Római nevek feliratok alapján A már három nevet viselő, római polgár Titus Sulpicius Iustus, még feltüntette sírkövén egy nevet viselő, bennszülött apját (Magni ilius). 25 éves korában halt meg, foglal237. kép: Bennszülött neveket őrző feliratok kozása nincs a kövön. Neve alapján nem helyi származá1: Veriuga, 2: Nonnus, 3: T.Sulpicius Iustus sú, Italiából, Galliából vagy Hispaniából érkezett. Épen megmaradt sírsztéléje a fentiekkel hasonló korú, az egyik FELIX, a Resatus névbélyeges lapos, vízszintes perekéső római kőládasír fedőlapját alkotta (237. kép 3). A kelta eredetű, de már romanizált lakosság két mű tál külső oldalán (172. kép 5). Ez utóbbi ember egy tagjának névtöredéke maradt fent, edények oldal- félig kőfallal körbevett házban lakott (v/90). Gazdag bennszülött nők falába bekarcolva: /SA/BINUS, az L/125. gödör A gazdagabb kelta vezetők, illetve a leszerelt ve„S”-proi lú, szürke tálján (163. kép 7; 238. kép 3) és teránok asszonyai hordhatták azokat a bennszülött női viseletre jellemző ibulákat (szárnyas ibulák, egy1074 Ottományi – Mester – Mráv 2005, 33–34. 304 1. 3. 2. 4. 238. kép: S-proilú tálak bepecsételt gemmával és bekarcolt névvel. 1–2: t/167; 3: L/125; 4: L/315. obj. gombos erősproi lú ibulák), amelyekkel a két vállon kapcsolták össze a felsőruhát. Néha a teljes ibulapár előkerült egy-egy objektumból.1075 A ibulák alapján az alábbi házakban éltek, vagy dolgoztak bennszülött női viseletet hordó asszonyok, valószínűleg a vezetőréteg tagjai: XXXVI/5, L/73, L/254, L/360, L/401, L/560, L/575, L/590, L/653. földbe mélyített házak, „A” lakógödör, t/175. kő- és agyagtéglafalas, félig földbe mélyített ház, L/716. gerendavázas épület, L/48 kis kőfülke1076 (239. kép). Veteránok (kelta, kvád, nyugati provinciákból) Az 1–2. század fordulójára keltezhető periódusból több olyan díszes kivitelű, nielló berakásos bronzveret (lószerszám és övveretek), illetve egyéb katonai tárgy származik (pl. sarkantyú, vaslándzsa, vaszabla), amelyek a telep legkorábbi romanizált rétegéhez, a veteránokhoz köthetők.1077 Részben auxiliáris lovaskatonák (lószerszám), részben gyalogos katonák (cingulum – fegyveröv) tulajdonában lehettek ezek a tárgyak, amelyeket leszereléskor megőriztek és hazavittek későbbi lakóhelyükre. Három földbe mélyített házban biztosan ilyen leszerelt katona családja lakott (L/261, L/653, L/672. obj.). Az L/653. ház – amelyből az 1. század végére keltezhető bronzsarkantyú került elő – a keltáknál szokásos házforma, egyik oldalán bejáratra utaló cölöplyukkal. Az itt lakó veterán felesége egygombos, erősproilú ibulapárt viselt.1078 Az L/672. házban a Flavius-korban leszerelt lovas katona élt. A ház hatcölöpös formája és egy kis kör alakú bepecsételésekkel díszített, kézzel formált edénytöredéke alapján lakóik esetleg a túlparti germán területről származtak. Az L/261. házban gyalogos veterán lakott, kerámiája alapján helyi eraviszkusz család. Egy szórvány, nielló berakásos veret szerint a veteránok másik csoportja távolabbi területről, a Birodalom nyugati tartományából érkezett. E nyugatról jött katonák asszonyai viselhették esetleg a gall eredetű L/360, L/560. ház, L/392. gödör, L/653. ház, L/577. épülettől délre. Esetleg már 2. századi típusokkal együtt, pl. L/360. házban a szárnyas ibula mellett egy trombitafejű ibula volt. A budaörsi temetőben is volt olyan sír, amelyben a halott két vállán két különböző ibulát viselt. 1076 A gödrökben és a szórványként előkerült darabokat is meg lehet próbálni lakóházhoz kötni, de nem jutunk biztos eredményre (pl. L/406-tól délre lévő ibula valószínűleg a szomszédos L/575. házhoz köthető, az L/577 épület alatt is lehetett egy kora római ház a két szárnyas ibula alapján stb.). 1077 Részletesebben l. Mráv Zsolt cikkét ugyanebben a kötetben. A továbbiakban Mráv 2011. A ház leletanyaga nagyon gazdag, a helyi, kelta kerámiaanyag mellett sok az import tárgy (sigillaták, elefántcsont dobókocka, amfora), illetve vasszögek, bronztárgyak stb. A ház alján lévő Antoninus-kori sigillata és egy v/90. obj. töredékével összeillő Flavius-kori sigillata alapján valószínűleg feltöltötték, esetleg kőépület-omladékkal a Hadrianus– Antoninus-kor határán. A sarkantyút viselő katona és a gazdag bennszülött nők elképzelhető tehát, hogy nem ebben a házban laktak, hanem a Hadrianus-korban, egy közeli kőépületben. 1075 1078 305 306 239. kép: 1–2. századi gazdag bennszülött vezetők lakóhelyei a leletanyag alapján csuklós szárnyas ibulát és a niellóval díszített csuklós kengyelibulát.1079 Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy nem minden esetben a helyi bennszülött származású katonák tértek vissza leszereléskor a családjukhoz. A Flavius-korban messzebbről besorozott és Aquincumban (Albertfalván) szolgált ala katonák is letelepedhettek a szolgálati helyükhöz közel eső vicusban. Az 1. század folyamán ugyanis a római politika irányelvei alapján a helyi bennszülötteket lakóhelyüktől távolabb alkalmazták szolgálatra, csak az 1–2. század fordulóján, még inkább a 2. században kezdték el helyi alakulatokba besorozni az őslakosokat.1080 Az L/565, L/596 és L/597. házak késő kelta kerámiája mellett a bronzveretek, illetve Augustus-érem és a 2. század első feléből származó sigillata utal a helyi származású, valószínűleg veterán tulajdonosra, kik már nem a Flaviusok, hanem Traianus-Hadrianus idején éltek a telepen. Ugyancsak korai övveret volt az L/392. gödörben, az L/360. ház mellett.1081 Több földbe mélyített ház feltűnően gazdag leletanyaga (korai sigillaták, itáliai import edények, amfora stb.) esetleg veterán tulajdonost feltételez, bár a meggazdagodott kelta vezetőréteghez is tartozhattak (mellette bennszülött besimított, bepecsételt és kézzel formált kerámia). Pl. v/56. Ny-i fele, v/106, L/450, L/454 [v/90a], L/564, L/782. házak. Az L/108. ház nyesésekor előkerült nyílhegy kora kérdéses. A L/73. házban és „A” lakógödörben lévő vaslándzsák tartozhattak Antoninus-kori katonákhoz is, ugyanakkor mind a két házban szárnyas ibulát viselő bennszülött nő élt a katona férj mellett. Hasonló a helyzet a t/175. félig kőfalas házban is (1–2. századi vaslándzsa és egygombos erősproi lú ibula pár). Ezek a félig kőfallal körbevett földbe mélyített házak minden bizonnyal a vezetőréteg, talán veteránok lakhelyei lehettek a korai sigillaták, ibulák, övveretek, vaszabla és egyéb gazdag római leletanyag alapján (pl. v/90, L/700. obj).1082 Itt is lehet etnikai különbségeket tenni, például az L/700-ban nincs dák jellegű kézzel formált kerámia, így valószínűleg nem helyi bennszülött származású veterán lakta. A v/90–90a, v/106, L/450. házakban lévő háromlábú tálak is a katonaság közvetítésével terjedtek el a civil lakosság körében, ami alátámasztja, hogy e házak lakói veteránok (esetleg Noricumból, Észak-Itáliából idekerült katonák) lehettek. L. Merczi Kat. 5–6 (L/639. környéke, szórvány). Mócsy, A.: Die Bevölkerung von Pannonien bis zu den Markomannenkriegen. Budapest 1959, 64; Mráv 2011. további irodalommal. 1081 Sey 2011, 24. kép (az analógiák alapján Claudiustól a 2. század végéig keltezhető). 1082 V/90-ben vaszabla-töredék; L/700. épületben trombitamotívummal díszített övveret, amely katonai felszerelés része is lehetett (Sey 2012, 20. kép 6). Kora pontosabban nem meghatározható, a sigillaták alapján az épület virágkora a Hadrianus–Antoninus-kor. Néha a katonai felszereléshez tartozó tárgyak nem köthetők házakhoz, így például egy emberfejjel díszített díszszegecs, amely katonai cingulum részeként azonosítható, az L/244. kövezett út átvágásából származik (a Flavius-kortól a 2. század közepéig használták).1083 Szórványként kerültek elő más veretek, illetve egy korai sarkantyú is.1084 Fentiek alapján a budaörsi telepen lévő 1. századi katonai felszerelési tárgyak részben a helyi, eraviszkusz származású, részben a környéken szolgáló más etnikumú, idegen veteránok hagyatéka, akik a Flavius–Traianus-korban a Duna határon fekvő vagy a felvonulási útvonalak mentén még fennálló auxiliaris castellumokban katonáskodtak.1085 Budaörs közelében az aquincumi, albertfalvai és a nagytétényi táborok jöhetnek szóba. E gyalogos és lovas katonák életszínvonala nem sokban különbözött még ekkor környezetüktől. Ugyanolyan földbe mélyített házakban éltek, mint szomszédaik,1086illetve elképzelhető, hogy hozzájuk köthetők a félig kőfalú, földbe mélyített építmények és a nagyobb, felszíni cölöpszerkezetes házak is. A szokásos szürke és kézzel formált kerámiaedények mellett valószínűleg ők rendelték Aquincumból az első festett és bepecsételt kerámiát, és ők tudták megizetni a drága importként ideérkező sigillata edényeket is. Részben hozzájuk tartozhattak a fent említett, kelta hagyományokat őrző, ibulát viselő gazdag asszonyok is. E veteránok a katonai szolgálat alatt már átvették a római étkezési szokásokat, és nemcsak pénzük, de igényük is volt a római díszedényekre. Ezt bizonyítja a telep Flavius-kortól fellendülő sigillata- és éremforgalma. Többek között nekik, a Flavius–Traianus-korban auxuliáris katonaként szolgáló, majd veteránként ide települő rétegnek köszönhető, hogy e budaörsi bennszülött faluból pár évtized leforgása alatt római vicus lett. 2c: Leletanyag Kerámia A korszak kerámiáját nem lehet önállóan tárgyalni, elválasztani az előző, illetve utána következő időszaktól. Továbbélnek a kelta jellegű szürke korongolt edények, gyakran simított felülettel. Gyakori még a besimított korsó, fazék és hombár is. Új leletanyag a római festett áru. Sávosan és mintásan festett kelta hagyományú edények, nyugati hatásra létrejött márványozott festés stb. Jellemző formák a behúzott peremű tálak, festett dörzstálak, behúzott peremű hombárok, egy- és kétfülű sávos festett korsók, tűzdeléssel vagy bekarcolt hullámvonallal stb. A sigillata és egyéb im- 1079 1080 Sey 2012, 21. kép; Mráv 2012, 2.5. kép Sey 2012, 20. kép 5, 18. kép 5. 1085 ÉK-Pannonia Flavius-kori auxiliaris castellumaihoz összefoglalóan: Gabler, D.: he Flavian Limes in the Danube-Bend (Eastern Pannonia). CommArchHung 1999, 75–86. 1086 Hasonló helyzet más villagazdaságokban és telepeken is megigyelhető. Pl. Baláca XIII. kőépület alatt Flavius-kori földbe mélyített ház, benne niellódíszes övveret stb. (l. Mráv 2012). 1083 1084 307 port tárgyak pl. itáliai vékonyfalú poharak utánzása is elkezdődik már ebben az időszakban. Az agyagmázas és bepecsételt díszítésű tálak, poharak kelta és római technikát, illetve formát ötvöznek, az 1. század utolsó harmadától egészen a 3. századig. Közülük némelyik mesterhez is köthető (pl. Resatus, Mercator). Díszkerámiának tarthatók a korai mázas edények, egyik gödörházban gyártásra utaló olvadt mázdarabokkal. A szemcsés, keményre égetett anyagú házi kerámia is megjelenik, főleg a vízszintes peremű mély tálak és nagy fazekak, de még nem olyan gyakori, mint a 2–3. században lesz. Egy jellegzetes, csak erre a periódusra jellemző forma a háromlábú tál. A seprűs díszítés is megszokott. Kézzel formált kerámia sok van, még gyakoriak a kelta periódus plasztikus díszítései és fésűs edényei, amelyek száma a 2. század folyamán majd egyre csökken. Lassú korongon készült edények is előfordulnak, gyakran hullámvonal- vagy seprűs díszítéssel. A keltező értékű importált kerámia, elsősorban a terra sigillata – ha az objektumok számát (32) és a darabok mennyiségét (121 db) nézzük – kevés. Ez az 1–2. századi objektumoknak kb. 15,4%-a, a teljes sigilláta anyag1087 11%-a, ugyanakkor jelzi a romanizáció kezdetét ezen a katonaságtól mentes civil telepen. Máshol főleg a kereskedelmi utak mentén, korai városokban, de leginkább katonai létesítményekben, illetve a hozzájuk kapcsolódó vicusokban lép fel ilyen korán sigillata. Budaörsön Aquincum közelségével magyarázható ez a sigillataforgalom. A terra sigillaták közül a legkorábbi dél-galliai áruk Nero-Vespasianus uralkodása idején tűnnek fel, földbemélyített házakban (L/454, 653, v/56, „A” lakógödör), félig kőfalú házakban (v/90), gödrökben (L/477) és későbbi kőépületek alatt (L/486, v/49. obj.). A Flavius-korra e délgalliai és északitáliai sigillaták a jellemzőek.1088 A Domitianus–Traianus-kori edények is még e korszakhoz tartoznak.1089 A még mindig dél-galliai Traianus– Hadrianus-kori edények (l. banassaci műhely) már valószínűbb, hogy a következő, 2. századi periódushoz köthetők, kivéve, ha vele együtt Domitianus-kori edények is voltak.1090 E drága importedényeket még sokáig használták, gyakran kerülnek elő Antoninuskori sigillatákkal egy rétegből. Kaba M. ásatásán 129 db, a 2002–2003. évi ásatáson 953 db terra sigillata került elő. 1088 12 objektumban 20 db. Felsorolásukat l. a DVD-n lévő excel táblázatban (Terra sigillaták időrendben). 1089 28 objektumban 101 db, ebből 6 objektumban már Nero–Vespasianuskori anyag is volt. 1090 A többi melléklet segít eldönteni a kérdést pl. L/687 objektumban Antoninus-kori sigillatával együtt. Az L/486. épületben viszont korábbi és későbbi sigillaták egyaránt vannak mellette. 1087 308 Fibulák Leggyakoribbak a bennszülött női viselethez tartozó egygombos, erősproilú ibulák, szárnyas ibulák. Az 1. század végén jelennek meg a trombitafejű ibulák. Érmek A Flavius-kort mindössze 1 db szórvány Domitianus-érem képviseli. Traianus 3 db, a Hadrianus-korban ez a szám megduplázódott. 14. táblázat: Kelta jellegű és kora római leletanyagot tartalmazó objektumok (1. század második fele – 2. század első harmada).1091 1092 1093 1094 1095 1096 1097 1098 1099 11001101 1102 1103 1104 Duzzadt peremű tál Szürke korsó, Besimított kerámia (egyéb korai szürke tojás alakú edény, tál) hombár 5b. felhúzott fülű XXXVI/5h + 5. obj D-i korsó vége (függőleges, hullámS-proi l 1092 5. D-i vége és 5a: vonal) 5a (hullám) hombár XXXVII/7, függőleges S-proi l felhúzott fülű korsó sáv, hullámvonal Z/A fal mellett (függőleges) Talpas tál, S-proi l hombár Z/D falnál (hullámvonal) z/19. obj. 1093 S-proi l I. kőépület, 3–4. h. alatt I. kőépület /7. obj. alja S-proi l (hullám, függőleges, rács) I. kőépület Ny-i zárófal alatt Tojás alakú fazék, hombár S-proi l „Dák” jellegű kézzel formált Egyéb kézzel Festett római formált + 5b + + behúzott peremű tál +füles csésze + + + Lassú korongolt + + + + füles csésze + Planta pedis, márványozott, sávos, behúzott peremű tál + TS: Hadrianus –Antoninus– Severus1094 + + füles csésze + dörzstál + Drag. 37. utánzat + + t/113. ház (függőleges, hullám) t/117 (hullám) t/124. ház (függőleges, hullám, rács) t/127 (hullám) t/162 (hullám) 1100 hombár Felhúzott fülű korsó +, S-proi l felhúzott fülű korsó, hombár S-proi l + S-proi l + S-proi l + + seprűs + füles csésze Seprűs t/175 (függőleges, hullám) v/24 tetején (hullámvonal) v/37-től délre (függőleges zeg-zúg) + + + seprűs Őrlőkő, 4 db agyagnehezék TS: Antoninus– Severus 1095 + + + + + bepecsételt + Mintásan festett, dörzstál, behú+ bepecsételt zott peremű tál + Bepecsételt amfora fül, TS: Hadrianus– Severus1096 + + S-proi l TS: Severus 1097 + + + + +, behúzott peremű tál TS: Antoninus– Severus 1098 + + + hombár freskó Behúzott peremű + tál, dörzstál TS: Hadrianus– Antoninus, Severus + Freskó stukkócsonteszköz, vasak Márványozott TS: Antoninus– Severus 1101 +, seprűs hombár + + füles korsó, homFüles csésze bár Korsó, hombár + t/137 füles csésze + +, S-proi l + S-proi l + + fenőkő +, seprűs vas + + S-proi l gemmával hombár + t/169 + + + + füles csésze + +, behúzott peremű tál, dörzstál, + mécses + S-proi l + seprűs + hombár t/164 t/167 (rács) Egyéb 5c: pateranyél, ládikaveret, vasszögek + + +, LK hullám+ vonallal + + S-proi l t/112 (festett), S-proi l t/138, S-proi l t/142, S-proi l, bikónikus, pohár t/148 (murgai, fenyő) 1099 Szemcsés házi kerámia hombár t/96. ház, S-proi l t/110 (hullám) Import (utánzat), i bula Márványozott I. kőépület déli vége t/33d gödör (hullám) Agyagmázas (bepecsételt) Besimított korsónyak, hombár + bepecsételt ibula1102, TS: Antoninus– +, seprűs Severus. Rajna vidéki kerámia1103 szalagfül korsó + + Gyöngy, csonttű lándzsa, kés, kulcs, szögek, fenőkő, freskó + seprűs + bepecsételt TS: Severus 1104 + A szürke, simított felületű fazék töredékeket nem sorolom fel külön, mert szinte mindegyik objektumban szerepel. A besimított kerámia, a duzzadt peremű tál, talpas tál, Y peremű tál, tojás alakú fazék, felhúzott fülű korsó és dák jellegű kézzel formált kerámia szempontjából teljes a lista (kiv. 2. századi kőépületek, ahol biztosan Hadrianus-kori az épület s nem volt alatta korábbi objektum, pl. L/245 fal, L/601. épület, v/27 pillérek). Besimított kerámia van Hadrianus–Antoninus-kori sigillatákkal keltezett házakban is, ezek is szerepelnek e táblázatban. Pl. L/73, 387, 590, 597, 700 stb. A késő kelta jellegzetes leleteket tartalmazó objektumokat l. a 13. táblázatban, akkor is, ha előfordul bennük 1–2. századi római kerámia is. Pl. L/198, L/575, L/584. obj. 1. század végi sigillata és kora római kerámia más objektumokban is fellép, de már nem bennszülött, hanem római, 2. századi leletanyaggal együtt pl. L/450, 454. házban Flavius-kori sigillata stb. L. 15. táblázat. Némely 1–2. századi objektumban nincs bennszülött, csak római árú pl. v/92a–b kemencék, így ezek ugyancsak kimaradtak a táblázatból. 1092 Valószínűleg egy objektum. Bontáskor több besimított kerámia került elő, az 5. objektum déli végében (hullámvonal) és a később 5h-nak nevezett objektum bontásakor (hullámvonalas hombár és függőleges besimítással korsó). 1093 Tévedésből z/9. objektumhoz leltározva. 1094 Kétrétegű ház, felette kőépület. A sigillaták a felső házat ill. épületet keltezik. 1095 A sigillaták a kőépület alatti, Severus-kori leégett objektumot keltezik. 1096 A ház leégését, majd feltöltését keltezhetik a sigillaták. 1097 Kora római objektum felett Severus-kori kőfal. 1098 Későbbi feltöltés épületomladékkal. 1099 Római épülettörmelékkel töltötték fel (freskó), de a kerámia csak késő kelta, 1. századi. 1100 Van benne 2–3. századi sigillata, késő római besimított s egyéb 4. századi kerámia is. Kőépület omladékkal lett feltöltve. 1101 Hosszú időn át használt agyagnyerő gödör. Kelta jellegű kerámia és római edények egyaránt találhatók benne. Severus-kori feltöltés is kimutatható, valamint újkori bolygatás. 1102 Merczi Kat. 29: Claudius–Flavius-kor. 1103 Hosszú ideig használt épület, beleásott kemence, majd felette későbbi ráépítés nyomai. 1104 A Severus-kori fal alatt valószínűleg korábbi objektumok. 1091 309 Besimított kerámia v/49. 2h. alatt (hullám) v/651105 (hullám) Duzzadt peremű tál Szürke korsó, (egyéb korai szürke tojás alakú edény, tál) hombár „Dák” jellegű kézzel formált Egyéb kézzel Festett római formált Agyagmázas (bepecsételt) S-proi l hombár v/49 D-i és Ny-i fele + + +, bepecsételt v/56 Ny-i égett ház (S-proi l) hombár +, Füles csésze + mintásan festett + v/56d (S-proi l) hombár + füles csésze + + +, bepecsételt S-proi l hombár + + Márványozott, dörzstál, behúzott peremű tál + + márványozott, dörzstál, behúzott peremű tál, mintásan festett v/90 + v/90b + hullámvonal márványozott, dörzstál + sávos, márványozott, mintásan +, bepecsételt festett + v/90 (hullám) S-proi l, Y peremű, + v/90a Hombár, v/90a tojás alakú v/91 (háromszög) + S-proi l +, bögre felhúzott füllel, hombár + füles csésze v/101b (hullám) S-proi lú tál hombár v/106 (hullám, zeg-zúg) talpas tál, S-proi l Korsó, hombár + füles csésze + L/351110, S-proi l hombár L/41 hombár + + Füles csésze + L/431111, S-proi l +, bepecsételt (Resatus) 1106 + Import (utánzat), i bula Szemcsés házi kerámia 3. h: TS : Nero– Vespasianus, Domitianus– +, seprűs Traianus 2.h.: Antoninus– Severus TS: Nero+ seprűs Vespasianus, amfora TS: Traianus– Hadrianus +, seprűs Egyéb csonteszköz Csonteszköz, fenőkő orsógombok + itáliai barbotinos, TS: Nero–Vespasianus, Domitianus, + Traianus/ Hadrianus1107, Antonius, v/90b Augustus-érem TS: Domitianus– Traianus, itáliai tál + utánzat, mécses TS: Vespasianus – Hadrianus 1109 + + Freskó, gyöngy, üveg, bronzok, vasak 1108 bronzlemez Üvegedény, vaslemez, szög, salak + seprűs +, bepecsételt Szárnyas ibula , TS: Traianus + – Hadrianus, Antoninus, Severus1113 + TS (Antoninus-kor vége)1114 + + bepecsételt TS Hadrianus– Antoninus, Itáliai barbotinos + 1112 L/45 (függőleges) L/44, S-proi l hombár S-proi l Korsó, hombár L/49 (függőleges, hullám) + Korsó, hombár L/50, S-proi l + hombár L/52 (függőleges, hullám) S-proi l Korsó, hombár L/60,+ S-proi l S-proi l korsó L/70 (függőleges) Füles csésze + LK bekarcolt hullám + + Márványozott Márványozott, behúzott peremű tál Sávos, planta pedis, üvegutánzat + + Bronzok, vasszögek 1115 + Márványozott + hullámvonal + + bepecsételt + +, seprűs Vaskés, bronzlemez +, seprűs Dörzskő, salak L/72 L/73 függőleges, rács, hullám, háromszög S-proi l Korsó, hombár L/87, Y peremű tál L/103, S-proi l Hullámvonal + + + seprűs S-proi l Korsó, hombár L/125–126: S-proi l (Sabinus) L/127 (hullámvonal) Bikónikus, S-proi l L/170 (hullám) L/179 (ferde) L/138, S-proi l L/141, pohár, S proi l S-proi l S-proi l Korsó, hombár hombár Bronztű, ládavasalás, lándzsa seprűs Divus Augustusérem L/104 L/108 (függőleges) Szárnyas ibula1116, TS: Antoninus, Severus1117 Füles csésze + seprűs + nyersszínű +, bepecsételt 1118 L/126: Füles csésze + Sávos + bepecsételt +, seprűs + + + + + + füles csésze + Sávos, mintásan festett + bepecsételt Bronz tárgy + seprűs, hulnyílhegy 1119 lámvonal TS: Domitianus –Traianus, Antoninus– Severus1120 Nyesésből TS: Antoninus–Severus +, seprűs, hullámvonal Vasalás, bronzlemez, ólom +, seprűs Dörzskő, fenőkő vasak 1121 +1122 1105 1106 1107 1108 1109 1110 1111 1112 1113 1114 1115 1116 1117 1118 1119 1120 1121 1122 Kora római gödrök a későbbi árok alatt. Maróti 8. kép 4, 6; Ottományi 2005a, 9. kép. 1107 Összeillik L/653. egyik töredékével. L. Gabler Kat. 33–33a. 1108 Milleiori üveg, síküveg; Bronz fülbevaló, kapocs, szegecs, lemezek; Vasszögek, pántok, gyaluvas, kések, kulcs, zabla, salak. 1109 Egy edény az L/450. egyik töredékével. L. Gabler Kat. 45. 1110 Tetején késő római kőomladék (érem, vaskulcs, üvegtöredék). 1111 Kövekkel betöltött, inkább 2. századi gödör. 1112 Merczi Kat. 63.: Flavius-kor 2. század első harmada. 1113 A felső kőomladék Severus-kori. 1114 A kora római gödör feletti kőfalat keltezi. 1115 A földbemélyített házba beleásott kőépülethez tartozhattak a szögek. 1116 Merczi Kat. 59. 1117 Ház feletti nyesésből és ház aljáról hasonló Antoninus–Severus-kori rheinzaberni sigillaták, amik a korábbi ház feltöltését, vagy a ház markomann háborúk kori leégését keltezhetik. 1118 Maróti III. típus, 5. kép 3, 6. kép 2 (2. század első fele), 8. kép 1 (Resatus). 1119 Nyesésből származik, kora kérdéses, mert 4. századi érem is került elő nyeséskor. 1120 1. századi gödör felett későbbi felszíni ház. 1121 Kulcs, zsanér, vasalás, vaslemez, szögek, pánt, lánc, salak. A sok vasszög s gazdag leletanyag alapján valószínűleg egy későbbi kőépület anyagával töltötték fel. A sigillaták alapján a markomann háborúk utáni újjáépítéskor planíroztak felette. 1122 L/138 északi felének anyagát tévedésből L/198. objektumhoz leltározták. Az ott szereplő bepecsételt kerámia származhat az L/138. házból. 1105 1106 310 Duzzadt peremű tál (egyéb korai szürke tál) L/201, S-proi l Szürke korsó, tojás alakú edény, hombár hombár „Dák” jellegű kézzel formált + L/247 (hullám) S-proi l hombár + füles csésze L/250. műhely (hullámvonal) S-proi l hombár L/254 (hullám) + agyagmázas, S-proi l Korsó, hombár L/261 (függőleges, hullám) +, S-proi l, pohár Besimított kerámia L/202 (hullám) L/221 (hullám) Egyéb kézzel Festett római formált Agyagmázas (bepecsételt) + hullámvonal Sávos + + + + tűzdelt1023 + sávos, tűzdelt, S-proi l + bepecsételt + +, Lassú korongolt Márványozott + bepecsételt Korsó, hombár + Füles csésze + Sávos, tűzdelt, hombár + + + sávos, dörzstál + + bevagdosások L/263. 8.h. alatt (hullám) S-proi l hombár + +, sávos + + + + bepecsételt + Márványozott, behúzott peremű tál + + + + bepecsételt +, S-proi l, bikónikus Korsó, hombár L/315. árok (hullámvonal) S-proi l L/328 (hullám) +, S-proi l hombár + + L/3471130 (hullám) S-proi l hombár Lassú korongolt + + bepecsételt S-proi l hombár + + + bepecsételt + LK + dörzstál bepecsételt L/360 (függőleges, hullám) L/3711132 (hullám) L/387 (függőleges, hullámvonal, murgai) S-proi l hombár S-proi l korsó + L/392 (hullám) S-proi l korsó L/401(függőleges, hullám, rács) 1135 + , S-proi l Tojás alakú, hombár + füles csésze L/406 talpas tál, S-proi l hombár L/480 (hullám) S-proi l L/486 DNy-i folyosó (hullám) L/543. épület alatt 1139 (függőleges, hullám, zeg-zúg) S-proi l L/563 (hullám) Hullámvonal, seprűs Hadrianus-érem TS: Domitianus– Traianus, Severus, érmek, ibulák 1126 TS: Domitianus– Traianus, Antoninus –Severus, ibula1127 L/256. TS: Antoninus, Antoninus–Severus Traianus-érem, ibula + 384 árok ibula 1129 + behúzott peremű tál + LK Sávos, dörzstál vaspántok + + + seprűs, hullámvonal + + vaskés Gyűrű, bronzveret, nyél, gyöngy Vaskapocs, gyöngy + TS: Domitianus– Traianus, ibulák 1131 ibulák + Orsókarika, bronzlemez Orsókarika, csontkorong, vaskés, vaslemez Katonai bronzveret,1125 vaspánt + seprűs + hullámvovaslemez nal, seprűs TS: Antoninus– Severus1133 1134 vaskés seprűs egygombos ibula 1136 + + Homokbeszórásos seprűs L/477, seprűs TS: Nero– Vespasianus Fésűs, hullámvonal + behúzott perem, dörzstál + bepecsételt Őrlőkő, orsógomb vaskulcs + + füles csésze + Korsó, hombár TS: Nero– Vespasinaus, Domitianus, + Traianus–Hadrianus, Antoninus, Severus, érmek, ibula1138 + L/536 hombár füles csésze S-proi l korsó + +, seprűs +, Y peremű tál, S proi l tojás alakú, korsó, hombár + füles csésze + L/555 (függőleges) L/560 (függőleges hullám, zeg-zúg) Egygombos i bula1124 Homokbeszórásos + hombár L/481 S-proi l 1137 + Graitos, fésűs Homokbeszórásos L/293–256 1128 (ferde vonalak, murgai, hullám, rács) Füles csésze Egyéb + + Korsó, hombár Szemcsés házi kerámia + Barbotin díszes + L/263. 2.h. alatt (hullám) S-proi l „B” fal (zeg-zúg) L/263. 5. h. déli fele (rács) S-proi l Import (utánzat), i bula + + bepecsételt (Resatus) Barbotin dísz, TS: Domitianus, Antoninus– Severus1140 seprűs őrlőkő márványozott, sávos, domborműves korsó + bepecsételt TS: Domitianus– Traianus, ibulák 1141 + Vaskés bronzkarika + szalagfül 1123 1124 1125 1126 1127 1128 1129 1130 1131 1132 1133 1134 1135 1136 1137 1138 1139 1140 1141 A gödörben lévő nagy kő és tégla alapján a 2. században tölthették fel a korábbi tároló vermet. Merczi Kat. 20. Claudius–Flavius-kor. 1125 Mráv 2011, Kat. 4, 2.4. kép. 1126 Érmek: Augustus; Traianus; Egygombos erősproi lú ibula Merczi Kat. 56: 1. század 2. fele; Szárnyas ibula 1. helyiségben: Kat.. 67: Flavius-kor – 2. század első harmada; csuklós ibula tűje 17. h.: Kat.128 (1–2. század). 1127 Merczi Kat. 55: egygombos, erősproi lú ibula (1. század első fele – 3. negyede). 1128 Egymásba ásva egy 1. századi agyagnyerő gödörkomplexum (L/293) és egy 2–3. századi ház (L/256). 1129 L/315. árok nyugati oldalán szórvány érmek (4. századi is), tőle délre egygombos erősproi lú ibula: Merczi Kat. 39 (Claudius–Flavius-kor). L/315 folytatása az L/384. árok: egygombos, erősproi lú ibula, Merczi Kat.11. (Augustus –1. század közepe). 1130 2. századi ház, benne 1 db besimított oldal töredék. 1131 Merczi Kat. 64. (Flavius-kor –2. század első harmada). 1132 2. századi ház/műhely, 1 db besimított töredékkel. 1133 Feltöltése valószínűleg a markomann háborúk után. 1134 Egygombos, erősproi lú ibula pár: Merczi Kat. 23 és 27 (Claudius–Flavius-kor). 1135 Tartozhatott az alsó kelta házhoz is. Az anyagot restauráláskor összekeverték. 1136 Merczi Kat. 21. Claudius–Flavius-kor. 1137 A kőépület a Hadrianus-korban épült s lakták a 4. század végéig. Alatta korábbi objektumot nem találtunk, csak kevés korai leletanyagot. 1138 Augustus as (Kr.e. 23), Traianus dupondius (104–111); Szárnyas ibula („P” fal külső oldala): Merczi Kat. 60, Flavius-kor – 2. század első harmad. 1139 Kaba M. ásatásán az épület ÉK-i fala alatt előkerült egy gödörház (1. árok). A 2003. évi ásatáson csak szórvány korábbi leletanyag volt az épületen belül. 1140 A kőépület a markomann háborúk alatt leégett. Severus-kori beásás, esetleg megújítás lehetséges. 1141 Merczi Kat. 47–48: 1. század 2. fele (egygombos, erősproi lú ibulák) és Kat. 127, 129. kora római-kelta ibula töredékek (egyik vas). 1123 1124 311 Besimított kerámia Duzzadt peremű tál Szürke korsó, (egyéb korai szürke tojás alakú edény, tál) hombár L/564 (hullám) S-proi l L/565 (függőleges, murgai, hullám) + S-proi l, bikónikus hombár L/5751142 (hullám) +, S-proi l „Dák” jellegű kézzel formált tojás alakú, hombár Füles csésze hombár L/577. épület alatt (függőleges, hullám) S-proi l, bikónikus Korsó, hombár L/583 (hullám) S-proi l, pohár hombár + + füles csésze +1144 Egyéb kézzel Festett római formált + +, sávos + + + + + + + L/590 (függőleges, hullám) talpas tál, S-proi l Korsó, hombár + + L/595 (hullám) L/596 (hullám) S-proi l (festett), S-proi l Korsó, hombár hombár + füles csésze + + L/597 (függőleges, hullám, rács) + Bikónikus, talpas tál, S-proi l Tojás alakú fazék, korsó, hombár L/600. épület alatt (hullámvonal) + hombár + + behúzott peremű tál, márványozott + + + + + + Agyagmázas (bepecsételt) + Import (utánzat), i bula TS: Flavius, Domitianus– Traianus TS: Hadrianus– Antoninus + bepecsételt + bepecsételt + Bepecsételt Szemcsés házi kerámia Egyéb + Bronz tárgyak + Orsógomb, bronztárgy TS: Domitianus –Hadrianus– Antoninus–Severus, érem, ibula1143 ibula1145, TS: Hadrianus, Antoninus, Severus1146. Eredeti barbotin, homokbeszórásos, raetiai amfora + vaskések + Mécsesek, üveg és vas salak, bronzok, vasak, eszközök 1147 bepecsételt Augustus-érem1148, TS: Hadrianus– Antoninus bronzcsat Mécses, vasszög, bronztárgy, fenőkő Vasszögek, karika, spatula, bronzveret + bepecsételt TS: Domitianus – + Traianus–Hadrianus + bepecsételt TS: Nero– Vespasianus, Domitianus–Hadri+ seprűs anus, Antoninus 1149. Barbotinos utánzat, amfora, ibulák 1150 Gyöngy, orsógombok (5 db), csont, bronz, vastárgyak. 1151 Raetiai, TS: Hadrianus, Antoninus, Severus1152 + Ablaküveg, üvegedények, csontár, bronztű, vasszögek +, seprűs L/648, talpas tál, S-proi l L/653 (függőleges, hullám) S-proi l Tojás alakú, korsó, hombár Füles csésze + + planta pedis, behúzott peremű tál L/654. ház (hullám) S-proi l hombár + füles csésze + Behúzott peremű + bepecsételt tál, dörzstál L/658 (hullám) L/671. kőépület alatt (hullám, függőleges, indadísz)1153 Talpas tál, S-proi l hombár L/657 Füles csésze + + + Sávos, behúzott peremű tál +, bepecsételt TS: Domitianus, Severus, korai mázas, ibula1154 + füles csésze + hullámvonal, bepecsételt + bepecsételt Barbotinos, amfora Mintás, sávos, dörzstál, behúzott peremű tál +, bepecsételt TS: Domitianus– Traianus, +, seprűs Hadrianus– Antoninus, Severus1156 és utánzat L/672 (hullám, rács) L/700 (zeg-zúg) L/712 (hullám, függőleges) L/712a =746 alatt 1157 (hullám, függőleges) L/717 (hullám) L/731a (zeg-zúg) Talpas tál, Y alakú perem, S-proi l Talpas tál, S-proi l, Drag. 32. utánzata hombár + festve, S-proi l Korsó, hombár + S-proi l, hombár + bikónikus, S-proi l Korsó, tojás alakú, hombár + + sávos Fenőkő, orsókarika, bronzok, vasak Csontbogozó, lószerszám veret1155 Csontgomb, hajtű, bronzveret, vaspánt és szögek egygombos ibula 1158 + LK téglák 1159 + korsó L/762, hombár L/781 alsó gödör (rács, hullám) + + TS utánzat L/744 füles csésze S-proi l, duzzadt pehombár remű pohár L/782, S-proi l tojás alakú fazék, hombár + füles csésze + + LK + márványozott + + sávos +, LK Márványozott, mintás bekarcolt hullámvonalköteg + S-proi l, bepecsételt TS: Flavius– Hadrianus, amfora + Bronz kanál, üvegedények 1142 1143 1144 1145 1146 1147 1148 1149 1150 1151 1152 1153 1154 1155 1156 1157 1158 1159 Az alsó kelta ház és a felette lévő kora római ház leletanyaga összekeveredett. Érem a keleti falnál: Kr. u.42–54; Merczi Kat. 68: Szórvány szárnyas ibula (Flavius–2. század első harmada). L/577–653 objektum között még egy szárnyas ibula (Kat. 71: 1. század). 1144 Ottományi 2005, Abb. 18. 1. 1145 Erősproi lú, egygombos ibula: Merczi Kat. 33 (1. század). 1146 A korai házat az Antoninus-kor végén feltöltötték, valószínűleg egy markomann háborúk során leégett kőépület anyagával (másodlagosan égett sigillaták). Felette s mellette későbbi objektumok (cölöpök, tűzhelyek). 1147 Gyűrű, bronzlemez, vasszög, zár, fenőkő, csonteszköz, őrlőkő. 1148 L/597. objektumtól északra. 1149 Az 1–2. századi házat a Hadrianus-kor végén- Antoninus-kor elején épületomladékkal feltöltötték (ház legalján 1 db Antoninus-kori sigillata). Egyik sigillata összeillik v/90. obj. töredékével, tehát egyszerre planíroztak mind a két objektum felett. 1150 Merczi Kat. 31 és 42, egygombos erősproi lú ibulapár (Claudius–Flavius-kor). Keleti oldalán nyesésből térdibula. Kat. 8. (Tiberius–Flavius). 1151 Csontdugó, dobókocka, sarkantyú (Mráv 2012, Kat. 7; 3.2. kép), bronz tárgyak, vasszögek, pánt. 1152 2. századi gödörház későbbi kőomladékkal feltöltve. 4. századi mázas kerámia és érem is van benne. 1153 Van benne késő kelta festett sávos és graitos, valamint késő római mázas és proi lállt perem is. 1154 Merczi Kat. 28: erősproilú, egygombos ibula (Claudius–Flavius-kor). 1155 Mráv 2012, Kat.2; 2.kép 2. Claudius–Flavius-kor. 1156 A Severus-kori sigillaták a feltöltést, vagy egy későbbi megújítást keltezhetnek. A többség Hadrianus –Antoninus-kor. Antoninus-kori sigillata van -120 cm-nél és a felső nyesésből is, valószínűleg a markomann háborúk során égett le s utána feltöltötték 1157 Ide tartozhatott a felette lévő L/746 kőépülethez leltározott függőlegesen besimított korsó, bikónikus edény, besimított hullámvonalas tojás alakú edénytöredék s talán az egygombos, erősproi lú ibula is. 1158 Merczi Kat. 49. (1–2. század forduló). 1159 2. századi betöltésű gödör. 1142 1143 312 Besimított kerámia „A”lakógödör (függőleges) 1160 Duzzadt peremű tál Szürke korsó, (egyéb korai szürke tojás alakú edény, tál) hombár Lc/15 S-proi l hombár „Dák” jellegű kézzel formált Egyéb kézzel Festett római formált + + + S-proi l, márványozott, planta + bepecsételt pedis + 3. KORA RÓMAI VICUS: 2. SZÁZAD (HADRIANUS–ANTONINUS-KOR) 1160 1161 Aquincum municipiummá válása Kr. u. 124-ben a környező telepek életében is döntő változásokat hozott. Ez a markomann háborúkig tartó időszak a budaörsi település első virágkora. Ekkor kezdődött el a kőépítkezés, összhangban az Aquincum körzetében máshol is megjelenő kőépületekkel (l. az első kőtáborok, katonai vicusok első épületei, a municipium kőépületei és néhány vidéki település, villagazdaság).1162 Most szervezték meg a municipium territoriumán a pagusokat, és jött létre a feliraton is említett „pagus Herculius”, amelynek vezető vicusa Budaörs lett.1163 Mindezt a változást az objektumok számának és a római leletanyagnak az ugrásszerű növekedése mutatja. 3a. Objektumok, telepszerkezet: kb. 387 obj.1164 (240. kép) A telep kiterjedése és sűrűsége jóval nagyobb lett, az objektumszám megduplázódott. Benépesült az eddig gyéren lakott nyugati rész. A földbe mélyített házak és gödrök mellett egyre gyakoribbá váltak a felszíni cölöpházak és megépültek az első kőépületek. Továbbélt néhány korábbi objektum is, hiszen éles határvonalat jelentő pusztulás nem történt a telepen. Földbe mélyített házak/műhelyek: 68 db, a korszak objektumainak 17,5%-a. Főleg téglalap és ovális alakúak (20–20 db), kevés a négyzet, illetve kör (7–9 db). Többségük cölöplyuk nélküli (73%), a szemközti cölöpök által tartott tetőszerkezet szinte eltűnik (2 db). 1–2 cölöp a házak sarkában, egyik oldal középén stb. fordul még elő.1165 Műhely 26 db. Kemence vagy tűzhely a házak 27%-ában található, nagyrészük kisméretű műhely. Agyag-, illetve sövényfalmaradványok Kaba M. ásatása 13. árok. Alsó égésréteg Flavius-kori, felső égésréteg Antoninus-kor. Beleépült a Severus-korban egy kőfal (vasszögek, tégla). 1161 A lándzsa nem biztos, hogy ehhez az objektumhoz tartozik. Az 1. árok ÉK-i rábontásánál említi, ahol van mellette sok hamu, lenyomatos patics, olvadt zománc darabok, bronz eszköz, fenőkő, üveg. A leletanyag összetétele az „A” lakógödröt valószínűsíti, de lehet a későbbi v/49.2.h., talán v/72a ház, ill. a hypocaustumos épület 1162 Pl. Bia, Érd, Pomáz, Páty, Solymár, Sóskút, Tárnok, Tök, Zsámbék. L. Visy 1994, 432; Ottományi 2007a, 261; Kocztur 1985. stb. 1163 Zsidi P. az előző periódushoz kapcsolja a bennszülött lakosságú vicusok megszervezését (Zsidi 2005, Abb.3). Részletesebben l. később. 1164 Ebből kb. 80 objektum használatban volt már az 1–2. század fordulóján is, illetve nem dönthető el biztosan a használati ideje a kora római koron belül. 1165 Egy cölöp az egyik oldal közepén 4 esetben, több cölöp a ház egyik felében két esetben. Egy házban középen 2 cölöp. Továbbá két sarokban, középen és a ház szelein körben cölöpök egy-egy esetben. Külső cölöp a bejáratnál két esetben. 1160 Agyagmázas (bepecsételt) Import (utánzat), i bula Szemcsés házi kerámia TS: NeroVespasianus, Antoninus, Severus, + szárnyas ibula, korai zöldmázas, raetiai utánzat Egyéb Fenőkő, orsógomb, agyagnehezék, vassalak, bronz eszköz, olvadt máz, lándzsa1161 csak ritkán igyelhetők meg (12 esetben), gerendafal mindössze 5 házban feltételezhető. Felszíni házak: kb. 11 db, a különálló cölöplyukakkal együtt az objektumok 10%-a. Vannak közte szabályos téglalap alakú, több sor cölöpből álló házak, egy félig gerendafalú szögletes építmény, kőépület alatti, tisztázatlan formájú építmények és kis szögletes gazdasági épületek, védőtetők. Több hosszabb-rövidebb cölöpsor is ide sorolható. Korábbi földbe mélyített ház fölé épült az L/559–560. téglalap alakú, nagyméretű felszíni, agyagfalas ház. A másik felmenő agyagfalú felszíni háznak nincsenek cölöpjei, egyik falát kőfallal megerősítették (L/107. obj.). Kemencék: A négyszögletes edényégető kemencék valószínűleg ebben az időszakban is működtek. Sütőkemence 10 db. Az objektumok 3%-a tartozott ide. Kőépületek: A kőépítkezés már a Hadrianus-korban megkezdődött. Ide sorolható 20 épület, a korszak objektumainak 5,2%-a. Ez a szám az Antoninuskorban a duplájára nőtt (40 db, a korszak objektumainak 10,4%-a). Gödrök: Az objektumok felét most is a gödrök alkotják (kb. 185 db, 48%). Ebből 14 db nagyobb gödörkomplexum, amelyek általában a település szélein helyezkednek el. Van néhány árok (6 db), kút (2 db), sóderes útszint (1 db) és elég sok szórványlelet (érem, ibula stb.), amelyek valószínűleg elszántott vagy később beépített objektumok helyét jelzik. A telep kiterjedése, szerkezete Keleti és északi szélen a kutatóárkokban néhány gödör, bennük néha vegyesen található a rézkori és kora római leletanyag. Elég sok a teljes árokszélességet kitöltő nagy folt, ezek lehetnek gödörkomplexumok, de házrészletek is. Egy műhely és három ház feltételezhető. Az összeillő kerámiatöredékek alapján planírozhattak itt a 2. század folyamán.1166 Az I–III. kőépületek alatt mindenütt vannak korábbi megtelepedésre utaló nyomok. Két földbe mélyített ház, egy felszíni, cölöpszerkezetű, sárgaagyag-padlós építmény, sőt 2. századi kőfalak maradványai is kimutathatók. A telep DK-i szélén húzódó csatornában a bronzkori gödrök tetején találunk kora római kerámiát. Összeillő kerámia: XXXVII/6. és XXXVIII/3; műhely lehetett a hosszúkás, kisméretű XXXVIII/23. obj. és talán ház a tapasztott padlójú XXXVI/5f és a XXXIX/1. obj. 1166 313 amelyeket hosszú időn keresztül használtak a római koron belül. Itt is legtöbb a gödör, gyakran kövekkel és épületomladékkal. Néhány korábbi, 1. századi leletanyagot tartalmazó gödör vagy ház is továbbélt. Előfordul, hogy később kőfalak épülnek a kora római házak és gödrök helyére (pl. a t/56. épület több gödröt és egy házat vág stb.). Az előző periódus műhely és gödörház csoportja részben továbbélt, részben új házakkal bővült.1167 A t/175-ös kőfalas, földbe mélyített ház virágkorát élte ebben az időszakban. Nyugat felé haladva a „villa” sávjában is megszaporodott az objektumok száma. A későbbi kőfalak alatt sok gödör, árok, illetve kora római objektumot jelző kerámia jelentkezett. Önálló lakóházak, műhelyek kerültek elő. Kibővül az előző periódusban létrejött házsor.1168 Most is létesülnek ún. duplaházak. A v/58. keleti fele félköríves kőfalú kis műhely, nyugati fele tűzhelyes, több cölöpös, négyzet alakú lakóház. A kettő között sárgaagyag-választófal. A v/90a + L/454. kemencés ház a v/90b félig kőfalas házzal alkot egy csoportot (l. 116. kép). E félig kőfalas „házak” közül a Hadrianus-kor végéig lakták a v/90-t, majd déli részébe beleépül a v/90a ház kemencéje, illetve felváltja a v/90b. A téglalap alakú, v/132. csak most épül és a Severus-kor 240. kép: A telep 2. századi beépítettsége A „római telepen” gyakori, hogy a rézkori objektumok felett jön elő néhány kora római kerámia, jelezve, hogy a római objektumokat már elvitte a szántás, esetleg két különböző korú gödröt ástak egymásba. Jellemzőek a nagy alaktalan agyagnyerő-gödrök, 314 t/96–t/99–t/101–t/117–III. kőépület 4; t/110–113. Keleti szélén a v/49.2. helyisége alatt egy gödörház (v/72. obj.) és egy kemencés téglalap alakú ház (v/72a). Az „A” lakógödröt megújították a Hadrianus–Antoninus-korban. A v/56. házai már megszűntek, helyükön egy keskeny árok/gerenda fut észak felé (v/56b) több cölöplyukkal, talán felszíni ház nyoma. A v/106. gödörházban a legutolsó sigillaták Traianus–Hadrianus-koriak, így valószínűleg nem élte meg az Antoninus-kort, akárcsak a v/90. félig kőfalas építmény. Alatta az L/450. házat még lakták. Dél felől az L/480. DK-i sarkában lévő ház csatlakozik még hozzájuk. 1167 1168 végén tölthették fel (mellette kis műhely). Ez az épület a kezdete a nyugati szélen lévő, K-Ny irányú házsornak, amely két szabályos téglalap alakú házzal folytatódik, majd ovális és kör alakú házak következnek.1169 Valamennyiben van Severus-kori anyag is, akkor tölthették fel őket, esetleg némelyiket megújították és használták is. Megjelennek az első kőépületek, egy több pilléres épület (v/27), egy kis kőfülke (v/38. obj.) és több bizonytalan korú kőomladék. Fekvő téglalap alakú épület a v/70. objektum, belső osztásnak nincs nyoma, de közepén végigfut egy későbbi árok, így talán a Severus-korban már nem állt itt épület. A telep ÉNY-i szélén valószínűleg már az Antoninus-korban megépült a v/153. fűtőcsatornás kis épülete és a v/156. fal. Ettől északra, a „rézkori telep” objektumai között még csak néhány kora római gödör található. Délen, a Lagermax területén egyrészt a teljes felületű feltárásnak, másrészt a patak közelségének köszönhetően nő az objektumok mennyisége. Sok helyen a későbbi kőépület elfedi a korábbi objektumokat. Több földbe mélyített házba ástak kőfalat a Severuskorban.1170 Miután őskori és négy évszázad római objektumai vannak egymás felett, az objektumok kora nem mindig egyértelmű. Gyakori egy-egy korábbi gödör felső részén a későbbi kerámia, ez a feltöltés és planírozás idejét, esetleg egy már elszántott későbbi objektum jelenlétét mutatja. A keleti szélen néhány gödör és egy árokrészlet. A gödrök általában a házak között rendszertelenül helyezkednek el, de néha csoportokat alkotnak vagy szabályos sorokban ásták meg őket.1171 Két gödörben állatcsontváz. A déli részen lévő avar sírok alatt is van római gödör, gyakran kevert kora és késő római leletanyaggal, mellettük néhány korai gödör, cölöplyuk. A félig földbe mélyített házak egy része már az 1–2. század fordulóján megépült, de pusztulásuk idejét nem tudjuk pontosan. Esetleg megérték a markomann háborúkat. Egy csoportban található több ilyen objektum a keleti részen. A csoporthoz tartozik két sárga agyagfalas felszíni, téglalap alakú ház1172 és északi oldalon egy mély gödörház is. A csoport házainak tájolása K–Ny. Méretük és szerkezetük különböző. Köztük gödrök, cölöplyukak és egy tűzhely. A következő házsor ívesen kanyarodik le dél felé, vége a későbbi L/263. v/138, v/145, v/146, L/520, L/522, L/526. obj. Pl. L/30, 49, 235a, 450, 462. obj. stb. 1171 Pl. a „villa és Lagermax” határán: L/163, 173, 174, 187, 188a, 194, 195, 196, 209, 210. obj. Egy szabályos sor: L/327, 319, 320, 308, 309, 296. obj. (a sor végén egy 5 cölöpös kis felszíni objektum következik, l. L/297). Valamennyinek a tetején téglás, köves betöltés. Lehet, hogy egyszerre planíroztak felettük. 1172 A déli szélen a L/126. objektum megérhette a Severus-kort is, vagy ekkor planíroztak felette (alatta 1–2. századi gödör). Az északi szélen az L/107. obj., amely alatt korábbi kelta rétegek vannak. 1169 1170 épület alatt van, ovális és szögletes házakból, kis műhelyekből áll. Egyre több az olyan házcsoport, amely különböző funkciójú részekből épül fel: lakóház, műhely, felszíni ház, kemence, egy esetben kút is csatlakozik hozzá,1173 körülöttük több gödör. A házsorok iránya ellentétben az előző periódussal, inkább É–D irányú. L. ovális és kerek műhelyek egy sorban.1174 A patakparton, az előző periódus több sorban elhelyezkedő gödörházai helyén már csak egy-két gödör és szabadtéri kemence van. A következő É–D-i sorban messzebb vannak egymástól a házak.1175 A nyugati kőépületek között egyre kevesebb a földbe mélyített ház, egy-két házból állnak már csak a csoportok.1176 A földbe mélyített házak közötti nagyobb, üres területen felszíni házak cölöplyuk sorai. Felszíni, gerendavázas, cölöpház lehet téglalap alakú, három sorba rendezett cölöpökkel (L/222–237, L/136), illetve gerendavázas épület, amelynek két vége befordul nyugat felé és egy-egy cölöplyukban ér véget (L/305. obj.). Egyetlen nagyobb épület az L/560–590. feletti felszíni cölöpház, amelynek főleg az ÉK-i fele maradt meg, és sárga agyagos szintje/falmaradványa látszott a gép utáni nyesésben. Különálló kisebb cölöplyuk csoportok is vannak, amelyek néha szabályos alakzatot mutatnak.1177 A terület déli felén lévő üres részeken felszíni cölöpházakra utalhatnak esetleg a határozatlan körvonalú agyag- és paticsfoltok. Az egyiket Hadrianus–Antoninus-kori sigillata keltezi. Árok: A telep belső tagolására, esetleg vízelvezetésre szolgáló árkok kora kérdéses, valamennyi lehet Severus-kori, sőt egyes szakaszaik késő rómaiak is.1178 L/188. (kemencés ház/műhely) – L/187. (kisméretű műhely) – L/204. ház; L/425. szögletes lakóház – L/222. felszíni cölöpház; L/632–L/619. lakóházak, L/560. felső cölöpház – L/396. külső kemencés műhely – L/360. külső kemencés műhely (előző periódus is); L/310. (ház) – L/268. (műhely) – L/291. (kemencés műhely) –L/317. (gödörház) – L/305. felszíni gerendaház, mellettük az L/316. kút. 1174 L/321, 329?, 330, 331, 347. obj.: a sor két végén két nagyobb, megközelítőleg kör alakú ház, középen három ovális, keskenyebb, gazdasági objektum és kicsit messzebb a téglalap alakú, kemencés L/371. obj. A szélső házat kivéve valamennyi sekély. 1175 Egymás alatt két szabályos, téglalap alakú ház (L/739, 764), mind a kettőben egy-egy cölöplyuk egymással szemben. Délen egy külső cölöplyukas, kemencés és mély tárolóveremmel ellátott ház (L/781) zárja a sort, északon pedig a már 1–2. században is álló L/564-es kör alakú ház. A sorba beletartozik az L/748. ház is, de leletanyaga főleg neolit. 1176 Egymás alatt a kemencés L/747. és a későbbi kőomladék alatt lévő L/757. ház. Két egymás melletti ovális, majdnem kerek gödörház (L/654, 695) használata is ebben a periódusban kezdődhetett, majd a késő római korban töltötték fel őket az egyik közeli kőépület omladékával. Az 1. század végén épült L/727. házat a Hadrianus-korban még használták, majd fölé épült az L/736. kőfal (lehet, hogy a kőfal Severus-kori és akkor a ház állt az Antoninus-korban is). 1177 A cölöplyukakban nagyon kevés leletanyag található. A római koron belül lehet 2–3. század is. 1178 Árkokat részletesebben l. a Kőépület típusok fejezet végén (III. 18. fejezet). 1173 315 Kút viszonylag kevés maradt meg. Egyszerű kerek, földbe ásott (L/85) vagy kövezett kutak (L/316. obj.) egyaránt készültek ebben az időszakban. Néhány szabadtéri kemence, tűzhely is előfordul. Némelyikhez előtér is tartozik, vagy közelében ház található. Kőfalas, földbe mélyített épület az L/700. szögletes építmény, amely már az előző periódusban is állt s valószínűleg a markomann háborúkban pusztul el. Az L/37. objektum csak most épül, leégésének időpontja kérdéses, valószínűleg használják a Severus-korban is s csak utána töltik fel. Kőépületek: A terület keleti szélén nincs épület.1179 A DK-i szélen egy félköríves falú apszisos épületrészlet található, amelyet freskó díszített.1180 Nyugat felé haladva egy kiszedett falú, szögletes kis melléképület (L/406), mellette paticsos felület cölöplyukakkal. A telep leggazdagabb része és központja ebben az időben a nyugati felén lévő félköríves épületsor, amelynek építése a Hadrianus-korban kezdődhetett (241. kép). Keleti végén az L/543. épület az első, amely a markomann háborúk alatt ég le. A középfolyosós, kerítésfallal körülvett L/486. épület 1. periódusa a korai sigillaták és érmek alapján erre az időszakra tehető. Sárgaagyag-padlós szobái és kívül a sóderes járószint már ekkor megépült.1181A markomann háborúkban csak egyes részei égnek le, nem pusztult el az épület. 1179 Egy rövid faltöredék, a még Severus-korban is használatban lévő L/36. obj. Esetleg ilyen korú egy kis négyzetes kőfülke is (L/52. obj.). 1180 L/245. obj. Esetleg használták mellette az L/264. kőfalát, vagy egy alatta lévő korábbi objektumot. Összeillő bepecsételt kerámia van bennük. Egy további, ugyanazon pecsétlővel készült db az L/263.16. helyisége alatt. 1181 A déli oldalán lévő L/577. épület anyagában is vannak ilyen korai sigillaták és érmek, de ezek inkább az épület alatti korábbi gödröket kel- 316 241. kép: Légifotó a félköríves, nyugati házsorról A félkörív következő háza az egyszerű szögletes L/601. épület, első periódusa Antoninus-kori.1182 Hadrianus-kori a belső folyosós L/671. épület, amelynek déli része a második periódusban fedett udvarral bővül. Déli oldalán a majdnem négyszögletes L/733.ról kérdéses, hogy a Hadrianus- vagy az Antoninuskorban épült. A félkörív legdélibb tagja a fekvő téglalap alakú L/600–687. épület. 1. periódusa már Hadrianus idején állhatott. Mellette kavicsos útfelszín vezetett északra, egészen a 486-os épületig. Nyugati szélén az épületsort egy több pilléres, kiszedett kőfal (mellvéd, porticus?) zárta le, amelyet vastagabb kőfalként megújítottak az Antoninus- vagy a Severus-korban. Hasonló pillér délen, az L/687. DNY-i sarkánál is volt, mellette kőfal. Valószínűleg a 2. században az egész nyugati oldalt egy ilyen pilléres, oszlopos kerítésfal övezte, amely esetleg már a 2. század első harmadában megépült.1183 E kerítésfaltól nyugatra már csak egy kőépület található (L/767. obj.), ennek első periódusa talán Antoninus-kori. Az épületek között sárgasóderes járószint.1184 A félköríves házsor belsejében üres tér volt. Valószínűleg már ekkor lekavicsozták az épületek mellettezik. Nem valószínű ugyanis, hogy egy időben épült a félköríves házsor, teljesen eltérő tájolású épületeivel. 1182 Bár már Domitianus-Hadrianus-kori sigillata is előkerült innen, de a fal alatt lévő és valószínűleg az alapozáskor betöltött L/699. gödör 3 db Antoninus-kori sigillatája keltezi az épületet. 1183 L/736, 761. és L/791a obj. Ez utóbbinál Domitianus-sigillata. 1184 L/671. és 736. közötti sóder alapján, lehet, hogy itt is belső udvar vagy előcsarnok volt (az I–II. periódusban) és később beépült az L/718. épülettel. Fedett lehetett, mert felül tégla- és kőtörmelékes omladék. ti belső sávot. Délen egy földbe mélyített ház (L/757), keleten az L/564–781. közötti, É–D irányú, földbe mélyített házsor határolta. Körülöttük gödrök. Sok gödörben van épületomladék, ez azt jelzi, hogy a 2. század folyamán feltöltötték a korábbi objektumokat és egy sík terepet hoztak létre a házsor belsejében. Némelyikben freskómaradvány is előfordul, mellettük Antoninus–Severus-kori sigillaták, tehát a markomann háború utáni planírozás eredményei. A freskók pedig a környező épületek valamelyikét díszítették a 2. században. Fekvő téglalap alakú épület a telep déli felén a több periódusú L/766. (első két periódusa tehető a 2. századra). A telep patakparti sávjában, a Záportározó területén talán már ekkor állt a téglalap alakú z/1 épület, a későbbi nagy épület egy része (z/A-E falak), a freskós z/10. épület és néhány kisebb építmény, körülötte gödrök. Planírozást jeleznek az összeillő kerámiatöredékek, bár a 2. századon belül nem mindig dönthető el a koruk: a Hadrianus-kori építkezések előtti planírozásról az előző periódusnál már volt szó. Hadrianus– Antoninus-kori sigillata keltezi az összeillő bepecsételt kerámiát tartalmazó v/132. – v/56. és L/425. – L/450. házakat. Ugyancsak egymáshoz tartozó bepecsételt edények darabjai kerültek elő a telep keleti szélén, az L/30–36, illetve az L/76. – 263. objektumokban. Valamennyiben volt Antoninus–Severus-kori sigillata, tehát a periódus végén, a markomann háborúkat követően planíroztak felettük. A terület nyugati felén az L/700. épületben és a mellette lévő, L/702. gödörben került még elő összeillő darab (a palanírozás lehet Severus-kori is). A Kende utcában, a 2. század közepén gyártott bepecsételt csoport darabjai az L/500. és L/727. objektumból valók.1185 Ez utóbbi házban a feltöltés korát egy Antoninus Pius-kori sigillata jelzi. Az L/649. gödörben és L/782. házban összeillő márványozott festett korsó, a telep nyugati szélén.1186 Markomann háborúk utáni planírozásra utalnak a kora római házakban lévő Antoninus–Severus-kori (2. század 2. fele – 3. század első harmada) sigillaták is.1187 A Hadrianus-kor végén kitört és Antoninus Pius által befejezett kvád háborúval kapcsolatba hozható, Hadrianus-kori sigillatákkal keltezett égésrétegekről az előző periódust lezáró eseményeknél már volt szó. Ezt a Hadrianus–Antoninus-kori másodlagosan égett sigillatákat tartalmazó objektumokkal egészíthetjük még ki (L/597. ház, v/90b félig kőfalas ház). Bár Maróti III. típus, 6. kép. L/782. objektumban a legkésőbbi sigillata Hadrianus-kori, az L/649-ben viszont Severus-kori. Lehet, hogy egy Severus-kori planírozáskor került az L/649. gödörbe korábbi leletanyag. 1187 Pl. L/653. ház alján Antoninus-kori sigillata, L/73, L/387, t/113. alján Antoninus–Severus-kori sigillata. Az L/76 és L/654. kora római házak feltöltése még későbbi (Severus-kori – 3. század közepi sigillaták). 1185 1186 néha ezek is a markomann háborúkhoz tartoznak, ha pl. M. Aurelius-kori égett sigillatával egy objektumban kerülnek elő (L/700. épület). Ilyen korú sigillaták, bár másodlagos égés nélkül, de keltezhetnek esetleg más leégett objektumokat is. L. L/425, 747 ház, I/7. ház stb. 1188 A markomann háborúk során leégett a telep nagy része. Ilyen korú égésréteget/ másodlagosan égett sigillatát igyelhetünk meg pl. t/113, L/30, L/654. földbe mélyített házakban, L/757 alsó házban, v/138a, v/146. alsó házban, az L/590 felszíni házban, a kőalapozású, földbe mélyített épületek némelyikében (pl. t/175, L/371189, L/700. obj.) s az L/486. kőépület 1. periódusának végén (4–6. h). A II. kőépületnél az építkezés előtti planírozást keltezi az égett sigillata, a III. kőépületnél vagy az 1. periódus végét, vagy az épület alatti felszíni ház pusztulását jelzi. Ugyancsak a kőépület alatti objektumok pusztultak el a markomann háborúkban az L/263. kőépület 2. és 7. helyisége alatt, a L/32. épület alatt, az I. kőépület keleti felénél (valamennyiben volt másodlagosan égett sigillata). Égett M. Aurelius-érem az L/543. ház átégett padlóján. Némelyik épület nem égett le, vagy igen gyakran nem maradt ránk az égésréteg. Miután a területet hosszú időn keresztül szántották, majd az építkezés előtt a gépek leszedték a humuszt, a kőépületeknek gyakran csak az alapozása igyelhető meg és nincsenek rétegek.1190 A gödörházakban nem mindig keltezhető az égésréteg, pedig többségük leégett. Ilyenkor a bennük lévő kerámiaanyag, esetleg rétegtan alapján mondhatjuk, hogy nem érte meg a 3. századot.1191 3b. Lakosság A telep lakosságát a 2. században továbbra is alapvetően a helyi bennszülöttek alkották. A tömeges polgárjogadás Hadrianusszal kezdődött meg az eraviszkusz területen.1192 A helyi arisztokrácia ebben az időben tett szert nagyobb befolyásra, gazdagságra, ez egyrészt a helyi közösség vezetésében nyilvánult meg, másrészt A leégett házakban lévő, nem másodlagosan égett sigillaták a ház használati idejét ill. pusztulását egyaránt keltezhetik. Az Antoninus– Severus-kori sigillaták a 2. századi házaknál valószínűleg a pusztulás, vagy feltöltés idejét jelzik pl. t/101. obj. 1189 Itt elég sok Severus-kori ill. két db 3. század közepi sigillata is volt, tehát ha le is égett a ház a markomann háborúk alatt, később megújították, vagy feltöltötték. Esetleg csak a 250-es években pusztult el. Ugyancsak Severus-kori sigillatával együtt volt égett Antoninus-kori töredék az L/13, 76 és L/183. házakban és a t/115. kőfalú műhelyben, így ezek is a következő periódus végén pusztulhattak el (vagy akkor töltötték fel őket). A v/138a házban az égett Antoninus–Severus-kori töredék valószínűleg a ház pusztulását, az égett Severus-kori sigillata pedig a beleépített kőépület pusztulását jelzi. 1190 Kaba M. ásatásán az L/543. és L/527. épületekben is látszottak még égésrétegek. A falak 5–6 sor magasságban voltak meg, ezekből mi már csak 1–3 sort találtunk. 1191 Pl. III/4, t/56a, L/235a, L/321, 331, 396, 764. házak, v/72a ház (felette Severus-kori épület). 1192 Ottományi 2007a, 250 (további irodalommal). 1188 317 a katonai elitalakulatokban (lovasság) szolgáló iaik segítségével családjuk polgárjogot is szerzett. Bennszülött vezetők A temető négy kocsisírjának tulajdonosai a 2. század első felében, a helyi gazdag arisztokrata családokból kerültek ki, esetleg több generáción keresztül. A kocsik mellett lévő 3 felszerszámozott hátasló gazdája is e vezetőréteghez tartozott.1193 A bennszülött női viseletre jellemző ibulák alapján következtetni lehet az egyes építmények bennszülött tulajdonosaira. Így pl. az L/486. középfolyosós épület első periódusában a tulajdonos felesége még őrizte a kelta viselet hagyományait (szárnyas ibula). Az L/687. kőépület tulajdonosának felesége egygombos, erősproi lú ibulát viselt. Katonák A 126. kocsi sírban talált auxiliaris katonai fegyverzethez tartozó markolatgyűrűs kard, lándzsa és díszpajzs alapján egy eraviszkusz származású, magas rangú lovas katona temetkezett ide a 2. század középső harmadában.1194 A 2. század elején a polgárjogszerzés legfőbb módja volt a gazdagabb bennszülött családok számára, ha iaik beléptek a hadseregbe. Előkelő helyzetüket jelzi, hogy nem egyszerű gyalogos, hanem lovas katona lett iaikból. Sokan leszereléskor hazavitték fegyvereiket, hátaslovaikat is. A három felszerszámozott lósír egyikében díszes, bronzveretes pajzs jelzi, hogy gazdája valaha katona volt. A 2. század közepén megjelenő, katonaibulaként nyilvántartott térdibulák és korongibula is veterán tulajdonosokhoz köthetők. Igazán gyakoriak a Severus-korban lesznek. Ez alapján katonacsalád lakta az L/543. kőépületet és az L/757. házat. Lószerszámveretek az L/263. és az L/600. épületben,1195ezüstözött bronzveret a v/27. épületből utalhat esetleg katona tulajdonosra. Az előző periódusnál felsorolt, Hadrianus–Antoninus-kori sigillatát is tartalmazó, félig kőfalas házakban is lakhattak veteránok a 2. században. Pl. t/175, L/700, v/90b. obj. A városi municipialis arisztokráciát ebben a periódusban még nem tudjuk kimutatni a budaörsi telepen. A lakosság száma az objektumok alapján megközelítőleg kiszámolható. A 42 (műhelyekkel együtt 68) földbe mélyített házban, házanként kb. 5 főt számolva lakhatott mintegy 210–340 ember.1196 Felszíni ház lehetett kb. 10 (bár mérete alapján talán a fele volt Ottományi – Mester – Mráv 2005, 56–60. Mráv 2007; Mráv, Zs.: Paradeschild, Ringknaufschwert und Lanzen aus einem römerzeitlichen Wagengrab in Budaörs. Die Wafengräber der lokalen Elite in Pannonien. ArchÉrt 131 (2006) 33–73. 1195 Sey 2012, 20. kép 1, 3. 1196 Kovács P. a katonai vicusoknál átlag 8 főt számol egy objektumra, ez alapján 300 felett is lehetett a létszám. A temető kisebb sírszámából kiindulva (kb. 150 meglévő sírunk van az 1. és 2. századból), inkább a kisebb lakosság szám a valószínű. 1193 lakóház). A kőépületek közül kb. 16 volt lakóház, a bennük élő emberek száma 5–10 fő között lehetett (80–160 fő). A telep lakossága tehát 315–550 fő között feltételezhető. 3c. Leletanyag Kerámia Az importált terra sigillaták (27 objektumban) a dél-galliai műhelyek gyártmányaival kezdődnek a Traianus–Hadrianus-korban (40 db). Némelyik objektum az előző periódus végére keltezhető, főleg, ha korábbi sigillata is van benne. Mivel éles határ nincs a két periódus között, sok objektum hosszabb ideig is használatban lehetett. A közép-galliai áruk a Hadrianus-korban jelennek meg, majd a 166–180 között lezajlott markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegek egyik vezérleletét alkotják (l. Cinnamus, Paternus gyártmányait). Budaörsön a sigillata anyag 17,5%-a tartozik ebbe a csoportba, zömük Antoninus-kori.1197 A Rajna-vidéki rheinzaberni műhely az Antoninus-korban (kb. a 150-es években) kezdett működni. Árui, főleg Cerialis mester gyártmányai gyakoriak a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegek anyagában. A műhely gyártmányainak többsége a Severus-korra tehető.1198 A kora római időszak legjellemzőbb kerámiáját a festett áruk alkotják. Még használják az 1–2. század fordulóján feltűnő márványozott festést, a festett peremű dörzstálakat, behúzott peremű tálakat. A sávos festett edények virágkorukat élik tűzdelt, illetve bekarcolt hullámvonallal díszítve. Sok a bepecsételt kerámia, egész sorozatokat szállítottak a telepre. Szinte valamennyi objektumban van szemcsés, csengően keményre égetett házi kerámia. Továbbá az előző periódusból továbbélő simított felületű szürke edények, agyagmázas tálak és a kézzel formált mindennapi életben használt fazék- és tálformák. A korszak jellegzetesebb edénycsoportjait tartalmazó objektumokat l. a 15. táblázatban. A táblázatban szereplő objektumokon kívül még igen sok 2. századi objektum található, ahol nincs jellegzetes festett vagy bepecsételt kerámia. Csak festett sávos, nyersszínű, agyagmázas, szürke simított edények, szemcsés, keményre égetett házi kerámia, gyakran söprűs díszítéssel, illetve díszítetlen, kézzel formált kerámia lép fel. Egyes földbe mélyített, 2. századi objektumokban a bennszülött, kelta jellegű simított, bepecsételt, kéz- 1194 318 1197 Ha igyelembe vesszük a Kaba M. ásatásán előkerült sigillatákat is, akkor 182 db, a teljes anyag 16,7%-a. Hadrianus-kor: 3 objektumban. Hadrianus–Antoninus-kor 41. objektumban. Antoninus-kor: 51 objektumban. A közép-galliai áru döntő többsége (több mint 75 %-a) az Antoninus-kori lezouxi műhelyekből került a telepre. 1198 Antoninus-kor: 85 db, Antoninus–Severus-kor: 250 db. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. század végétől. A 2. század közepétől megjelennek a térdibulák is. Érem: számuk, a telep nagyságához s a többi leletanyag gazdagságához képest nagyon kevés. Hadzel formált kerámia dominál, és nem fordul elő festett rianus 6 (és két későbbi utánzat), Antoninus-kor 5 db áru (pl. L/327). Máshol pedig, főleg a kőépületeknél, bronz- és egy ezüst denár.1199 a 2. században a szemcsés, keményre égetett és festett áru van túlsúlyban, és szinte nem is található simított felületű edény (pl. L/522, 695, 700). Ez is jelzi az őslakosság és az új hódítók életmódja és igényei közti különbséget. Fémek (16. táblázat) 1199 Kaba M. ásatásán további érmek ebből a periódusból, amelyek azóta Az egygombos, erősproi lú ibulák a leggyakoribbak. elvesztek: Antoninus Pius-érem az 5. árokban, -10 cm-nél (ez a későbMellette a trombitafejes ibulák is továbbélnek az 1. bi L/160. épülettől délre található). Égett M. Aurelius-érem az 1. árok 242. kép: Kora római besimított díszítésű kerámia. 1: L/387; 2: L/653; 3: t/169; 4: L/328; 5: L/293; 6: L/401; 7: L/643. obj. nagy kőépületének égésrétegében (= L/543. obj.). 319 1. 1. 2. 2. 3. 244. kép: Kora római, simított felületű tárolóedények. 1: L/782; 2: v/92. obj 4. 243. kép: S-proilú tálak. 1–2: kelta (t/99, L/575); 3: kora római (L/327); 4: késő római (L/638. obj.). 320 1. 5. 2. 3. 6. 7. 4. 245. kép: v/91–92. kemencék s tüzelőgödör kerámiája 321 1. 3. 4. 2. 6. 5. 7. 246. kép: Agyagmázas edények. 1: L/480; 2: L/315; 3–4: XXXVI/5; 5–6: L/263; 7: L/254. obj. 322 1. 5. 2. 6. 3. 7. 4. 247. kép: Bepecsételt díszítésű tálak. 1: L/263; 2: v/90; 3: L/327; 4: Kaba M. ásatása I. árok; 5: Kaba M. ásatása 13. árok; 6: L/425. obj. 7: v/65. és t/156. obj. 323 2. 1. 3. 5. 6. 248. kép: Bepecsételt díszítésű tálak. 1: L/263; 2: L/254; 3: v/90; 4: I. kőépület 5. h., 5: v/56; 6: L/263. obj. 324 4. 1. 3. 2. 4. 5. 6. 249. kép: „Planta pedis” díszítésű festett tálak. 1: L/590; 2: L/653; 3: I. kőép. 7. obj.; 4: L/49; 5: L/30; 6: Kaba M. ásatása „horreum” (L/543). 325 1. 2. 3. 4. 5. 6. 250. kép: Mintásan festett edények. 1: v/90; 2–3: v/106; 4: v/90; 5: v/90b; 6: L/561. obj. 326 1. 2. 3. 5. 4. 6. 251. kép: Márványozott festésű edények. 1: L/643, 2: L/782+L/649; 3: L/649; 4: v/90; 5: L/600–800 között, szórvány; 6: v/90. obj. 327 1. 2. 3. 5. 6. 7. 4. 8. 252. kép: Kaba M. ásatásának leletei. 1: Dél-galliai terra sigillata; 2: Festett sigillata utánzat; 3: 13. árok: márványozott festett tál; 4: Márványozott festett tál; 5: Besimított díszítésű, kora római perem; 6: Rontott fazékperem; 7: Bronzveret; 8: 15d árok: vas ládikafül, kés 328 15. táblázat: Jellegzetes festett és bepecsételt kerámiát tartalmazó 2. századi objektumok1200 1201 1202 1203 1204 1205 1206 1207 Márványozott festett Festett behúzott peremű tál 1208 1209 1210 Festett dörzstál Egyéb festett Import és utánzat Nyersszínű Bepecsételt1201 + tűzdelt (5a-b) X X XVI/5a,b + 5. obj. D-i vége 64 Agyag mázas S-proi l/ korsó stb. 5. obj. D-i vége, 5a + (5a-b) Seprűs fazék Kézzel formált + bütyökkel + 79 ÉNy-i gödör: csíkosan festett + I/4.h. Sávos, tűzdelt + + 1202 + + Lassú korongolt I/5. h. sárga agyag + Duzzadt peremű pohár + mintásan festett Drag. 37. utánzat + + 1203, I/5–8.h. + + felhúzott fülű korsó + Lassú korongolt I. kőépület D-i fele omladék (kőépület környéke) + DNy-i fal + TS: Antoninus– Severus +, amfora fül DNy-i zárófal DNy-i zárófal DNy-i zárófal + benyomkodások, bütyök I. kőépület Ny-i fal mellett, + + márványozott Drag. 37. utánzat + + + + I/7. ház I/7. obj. alsó fele planta pedis, sávos TS: Hadrianus– Antoninus, Severus + + + + + „dák” II. kőépülettől É-ra fal TS: Severus + + + + III. kőépület TS: Antoninus– Severus, érem: Divus Antoninus Pius (250–251) + + + + + + + + + + II. kőép. 2. h. III/4. ház, sávos + + + + Lassú korongolt t/63 t/101. ház 1204 + +, sávos TS: Hadrianus–Antoninus– Severus homokbeszórás, barbotin, korai zöld mázas t/112 duzzadt peremű tál t/113. ház 1205 + mintás, Drag. 37. utánzat + TS: Hadrianus, Antoninus– Severus t/117 t/162 1207 + t/166 + t/175. épület 1208 + +, amfora fül + + + + + + + Fogaskarcolt, faltenbecher, fémes fényű TS: Hadrianus– Antoninus, Severus + + „dák” + + +„dák” „dák” + t/156 + + + korsó, hombár +, füstölőtál + + +, hombár + + + + + + + + + + „dák” + + + „dák” + Fogaskarcolt TS: Antoninus Fogaskarcolt, Drag. 37 utánzata TS: Antoninus– Severus + Drag.37 utánzata, mécses TS:Antoninus, Severus + dörzstál V/25 ÉPÜLET fémes fényű TS:Antoninus– Severus 1209. Korai mázas? + dörzstál v/27 1210 TS: Antoninus, Severus v/1 fal alatt v/25-től délre + + t/152 1206 t/167 + + + + + + + + +, duzzadt peremű tál + + + késő római + + Valamennyiben van házi kerámia, melynek nagy részét a szemcsés, keményre égetett edények alkotják. Ugyanilyen sok a simított felületű edény is (behúzott peremű tál, felhúzott fülű korsó, fazekak, hombárok). Külön objektumonként nem soroltam fel őket. Az 1. századi objektumok, bár külön táblázatban is szerepelnek, de ha jellegzetes festett, vagy bepecsételt kerámia volt bennük ide is bekerültek (vastag dőlt betű). Külön színnel jelöltem, ha egy objektum a 3. században is folytatódik (dőlt betű). Hiányzik a csak 3. századi (vagy még későbbi) kísérőanyaggal együtt előkerült bepecsételt kerámia ill. a késő római festett, behúzott peremű tál, pl. v/1. obj.; L/577, L/594. obj.; z/3. obj. stb. Ugyancsak hiányoznak azok a kora római objektumok, melyekben nem volt festett s bepecsételt árú, csak házi kerámia és simított edények. Nagy betű jelöli a késő római objektumokat, melyekben jellegzetes 2. századi kerámia anyag is előfordult. 1201 Az 1. századi táblázatban is szereplő objektumok, ha más jellegzetes festett nem volt bennük, csak bepecsételt kerámia itt nem mindig szerepelnek. Pl. L/315.obj. 1202 Maróti III. típus (2. század első fele) 6. kép 5. 1203 Maróti II. típus, 4. kép 1 (Hadrianus –Antoninus-kor). Összeillik L/52 gödörház egyik töredékével. 1204 Van még benne üveg, kovakő. 1205 Betöltésében kőedény, vasszögek, fenőkő. 1206 Késő római gödörkomplexum. 1207 Üvegek, vaskés, szögek, vaslemez, pánt, kapocs, kolomp, ólom, freskó, stukkó, csonteszköz. Késő római kerámia is van benne. 1208 Üvegpaszta gyöngy, csonttű, vaslándzsa, kés, pánt, kulcs, szögek, fenőkövek, freskó. 1209 Nem a késő római kőépületből, hanem a környékéről szórványként került elő, akárcsak a korai kerámia többsége. 1210 Ezüstözött bronz veret. 1200 329 Márványozott festett Festett behúzott peremű tál Festett dörzstál Egyéb festett Import és utánzat Nyersszínű Bepecsételt Agyag mázas V/37. FAL alatt Faltól délre TS: Severus + dörzstál + + Drag. 37. utánzat TS: Antoninus + + + Sávos, faltenbecher TS: Antoninus – Severus + dörzstál v/49, 4.h. Sávos, üvegutánzatú pohár 4. h.: fémes fényű TS: Nero– Vespasianus, Domitianus– Traianus Antoninus, Severus, Ny-i fal alatt korai mázas + dörzstál v/49. 1. h, fal alatt v/49. 1. h, fal alatt és 4. h. + v/49,1.h v/49. 1. h., fal fal, alatt, alatt, „dák”, 2.h. sár- 4. h. gapadló + sávos TS: Traianus– Antoninus, barbotin kapu modell +, v/50 D-i fala +1212 + + + + Sávos, fogaskarcolt, fémes fényű TS:Hadrianus– Antoninus, Severus, homokbeszórásos faltenbecher + + + + hullámvonal + + TS: Traianus– Hadrianus + +1214 + + + + „dák” v/56 Ny-i fele égett: mintás, sávos TS: NeroVespasianus, Hadrianus–M. Aurelius, érem1215 +, amfora + + + + + „dák” Ny- alja, Drag. 37. utánzat TS: Severus, raetiai utánzat + D-i fele omladék.Ny-i alja, D-i + + Lassú korongolt v/58 D-i + TS: Antoninus– Severus + + + + + + dörzstál + + + + Seprűs, „dák” Dörzstál, amfora É-ra omladék + + + + + + + Sávos, tűzdelt, TS: Nero– + v/90 Ny-i fele, Vespasianus, mintás Traianus–Hadrianus1220, itáliai vékonyfalú, barbotin, üvegutánzat + Resatus + + hullámvonal + „dák”, Lassú korongolt + + sávos TS: Severus, raetiai + utánzat + + + + + „dák” v/90b + L/462. ház + + mintás TS Traianus –Hadrianus Antoninus– Severus, raetiai + + + + + v/91. tüzelőgödör 1221 + + kétfülű korsó, S-proi l TS: Domitianus –Traianus, itáliai tál utánzat, raetiai + + + + + hullámvonal, LK v/46. fal alatt. v/48 dörzstál peremek 1211 v/49.2.h. kőépület alatt v/49, DK-i v/49–50. épületek között, dörzstál v/51. kőfal 1213 alatt + v/56 K-i fele („d”) v/58. omladék 1216 + D-i fele v/59. fal és omladék 1217 v/651218 + + v/70. kőépület1219 v/90. ház K-i, Nyi, ÉK-i része v/90 Ny-i v/90a + L/454. ház + + sávos + sávos, tűzdelt TS: Traianus– Hadrianus v/72. ház, S-proi l TS: Domitianus– Traianus + + v/115a 1223 + sávos mintás + sávos, fogaskarcolt + Téglaszínű, kerek pecsétekkel v/92b kemence, S-proi l, tűzdelt, v/106. ház +, mécses TS: Vespasianus –Domitianus –Hadrianus 1222, amfora fül dörzstál, S-proi l + S-proi l S-proi l/ korsó stb. Seprűs fazék Kézzel formált + + + + + Seprűs, ujjbenyomkodás LK + „Dák” csésze korongolva + tárolóedények + üvegutánzat + + + + +, dák + 1211 1212 1213 1214 1215 1216 1217 1218 1219 1220 1221 1222 1223 Vaspántok, bronzlemez. Maróti I. típus, 2. kép 8 (Hadrianus –Antoninus-kor). 1213 Severus-kori kőfal. Bronzzár, bronzolvadék. 1214 Egyik töredék összeillik a v/132. obj. edényével. 1215 v/56 Ny-i fele: földbemélyített, leégett 1–2. századi ház, felette Severus-kori kőfal. Septimius Severus denár (Kr. u.210–211) és Julia Mamaeasestertius (228). 1216 Üveg, vasszögek, kés, pánt. 1217 Bronzgomb, bronzlemez 1218 Kora római besímított és késő római mázas kerámia is van benne. Vastárgy, tegula töredék. 1219 Vasszögek, kés, pánt. 1220 Legtöbb a Domitianus–Traianus-kori sigillata, de van 1 db Antoninus és 2 db Severus-kori is, mely a későbbi feltöltéssel kerülhetett bele. 1221 Benne 1. századi besimított és 4. századi mázas kerámia is. Jellegzetes házi kerámia pl. háromlábú tál. 1222 Felette Antoninus–Severus-kori fal. 1223 Üvegpaszta gyöngy, üvegpohár, bronzlemez töredék. 1211 1212 330 Márványozott festett Festett behúzott peremű tál Festett dörzstál Egyéb festett Import és utánzat Nyersszínű Bepecsételt Agyag mázas S-proi l/ korsó stb. Seprűs fazék Kézzel formált + + sávos, tűzdelt, nagy füles korsó TS Traianus– Antoninus– Severus, mécses Amfora perem, füstölőtál, + 1225 + + + LK + + + + sávos, Drag. 35–36. utánzata TS:Traianus -Antoninus– Severus, raetiai homokbeszórásos + + + + v/146. ház 1227 + + sávos TS:Traianus–Had- + mécses rianus–Severus, homokbeszórás, raetiai + + duzzadt peremű tál v/152. kőépület Ny-i 1228 + + sávos TS: Antoninus– Severus v/155. kőépület v/132. kőfalas ház 1224 v/138a ház 1226 Dörzstál pereme z/19 + L/10. ház 1230 L/13. ház 1231 + z/D fal sávos „dák”, LK z/D fal 1229 z/D fal + LK + + Drag. 37. utánzat TS:Antoninus, Severus + kiöntős korsó + + sávos, Drag. 36 utánzat TS: Antoninus, Severus + szűrőtál + + L/30. ház 1232 + Drag. 37. utánzat mécses TS: Antoninus, Severus + sávos TS: Antoninus, Severus – 3. sz. közepe L/36. fal TS: Antoninus, Severus + sávos TS:Antoninus– Severus – 3. sz. közepe L/42. ház TS: 3. sz. első fele 1238 + + TS: Traianus– Hadrianus, Antoninus, Severus + + TS: M. Aurelius– Commodus 1240 L/48 festett, sávos Szárnyas ibula L/49 planta, pedis, sávos TS:Hadrianus– + Antoninus, üvegutánzat, itáliai barbotin L/32. kőépület alatt 1234 + L/37. ház 1237 L/45 1239 + + + + + + + L/26 L/44 + + z/D faltól D-re + + + + + Lassú korongolt + + + + + + 1233 + + + +, „dák” + 1235 + + + + + 1236 + + + + + + + + + seprűs + + + + + + + „dák” + + + + 1241 + 1242 + + LK + seprűs + besimított korsó + 1224 1225 1226 1227 1228 1229 1230 1231 1232 1233 1234 1235 1236 1237 1238 1239 1240 1241 1242 1224 Severus-korban feltöltött ház. Tetején későbbi kőomladék (proi lállt perem, sötétszürke simított stb.). Benne nagyon sok vas (kés, vaslemez, irtókés, kasza, kulcs, zárnyelv, ládavasalás, szögek, karika, kapocs, pánt, huzal), bronzlemezek, ólomtárgy, sok üvegedény töredék, csonttű, orsógombok, játékkorong, borostyángyöngy, fenőkő. 1225 Maróti III. típus (2. század első fele), 6. kép 1. Egy másik töredék összeillik a v/56 keleti felében lévő darabbal. 1226 Felső kőomladék Severus-kori. Bronzveretek, sok üvegedény töredék. 1227 Kétrétegű ház, az alsó leégett a markomann háborúk alatt, a felső betöltés Severus-kori. Nagyon sok üvegedény töredék, közte síküveg is. Sok vastárgy (kulcsok, szögek, pántok, kések), ólomlemez, csonteszköznyél, orsógomb, fenőkő. 1228 Fenőkő, vasszögek. 1229 Maróti II. típus, 4. kép 7 (Hadrianus–Antoninus-kor) 1230 Késő kelta besimított és egy késői mázas kerámia is van a 2–3. századi gödörházban. Vasszögek, vaslemez 1231 Vasszögek, vas csuklópánt, bronzcső 1232 Nagy, sötét foltból déli részen 2. századi ház, középen kelta gödör, északi felében szögletes kőépület alakult ki. Anyagát restauráláskor összekeverték. Leletanyagában üvegedény töredékek, orsógombok, kerámiakorong, fenőkő, csont játék („búgócsont”), bronzlemezek, gyűrűkulcs, vasszögek, nyílhegyek, kovakövek találhatók 1233 Maróti I. típus (Hadrianus–Antoninus-kor). Összeillik L/36. obj. edényével. 1234 Az épület alatt késő kelta gödör és 2. századi objektumok. Orsógombok, csonteszköz, üvegtöredékek, vassalak. A vasak, bronzok és késő ró-mai érmek már a kőépülethez tartozhattak. 1235 Nyugati felének 50–70 cm mélyégéből származó töredék összeillik L/52. gödörház egyik edényével. 1236 Maróti I. típus (Hadrianus–Antoninus-kor). Összeillik L/36. obj. edényével 1237 Félig kőfalas ház. Leégett a markomann háborúkban (másodlagosan égett sigillata), vagy a 3. század közepén. Tetején 4. századi mázas kerámia is volt. Üvegedény töredékek, vasszögek, vaskapocs, bronzlemezek. 1238 A 2. századi gödörházat a Severus-kor végén töltötték köves omladékkal. 1239 Kora római gödör felett Severus-kori kőfal. Vasszögek, pánt, bronz szűrőedény. 1240 Felső kőomladék 2. század végi. Vasszög, kovakő. 1241 Merczi Kat. 65. Flavius kor – 2. század első harmada; Vaskés, bronzle-mezek, bronztű, tükör, olvadt ólom db. 1242 Maróti II. típus, 4. kép 5 (Hadrianus–Antoninus-kor). 331 Márványozott festett Festett behúzott peremű tál Festett dörzstál Egyéb festett Import és utánzat + L/52 ház Fogaskarcolt, 2 fülű tál L/76. ház 1244 barbotin, TS: Antoninus, Severus, 3. sz. közepe, Drag. 32. utánzat Nyersszínű Bepecsételt Agyag mázas S-proi l/ korsó stb. Seprűs fazék + + + + + 1243 L/74 + + + dörzstál + 1245 + S-proi l + + Resatus 1246 + + + 1247 + + besimított + + + + + + L/85 + L/108 L/127 L/149. épület alatt L/125–126 TS:Domitianus– Traianus, Antoninus– Severus + sávos, mintás Drag. 37. utánzat, TS: Antoninus– Severus + sávos TS: Antoninus– Severus, érem (3. sz.)1248 + L/254. ház L/256. ház + L/263. épület 2.h.alatt L/263. 5.h. alatt 1253 + + „dák” + + „dák” + +, dák, seprűs + + L/188a L/188a + + + + „dák” +1251 + + + seprűs L/250. műhely, sávos + + + graitos, fésűs + + 1252 + + + „dák”, Lassú korongolt + + + hullámvonal +„dák” + + + + + 5.h. D-i fele 5.h. D-i fele + + + + + + + + Fibula + + TS: Antoninus– Severus + + sávos TS: égett Antoninus, Severus, érmek: 119–138; + sávos TS: Domitianus– Traianus, 3.sz. közepe L/263. 8.h. alatt TS: Domitianus– Traianus, Antoninus + L/263. 11. h. alatt TS: Antoninus + + TS: Antoninus, Severus – 3.sz. közepe L/263, 14a alsó égett ház L/263, 14.h. (MÁZAS, FESTETT PEREMMEL) +, duzzadt peremű tál TS:Antoninus – Severus (égett) +, sávos, S-proi l TS: Severus, 5. sz. eleji érem + füstölőtál TS: Antoninus – Severus + + L/198. ház 1250 + L/263, 16.H. + L/245. fal, sávos L/263. „F” FAL L/263, 15A + + L/188. ház 1249 L/188a TS: Hadrianus–Antoninus Kézzel formált L/263. amfora fül + mécses + + 1254 15. h., Z fal 15.h. +1255 + L/264 fal alatt TS: Severus, érmek 1256 +1257 + + L/270,3.h. sávos + + + érem: 145–160 dörzstál + + festett + bütyök + + „dák”, LK 1243 1244 1245 1246 1247 1248 1249 1250 1251 1252 1253 1254 1255 1256 1257 1243 Maróti II. típus, 4. kép 1–2 (Hadrianus–Antoninus-kor). Összeillik I. kőépület 5.h. sárga agyagszintről származó töredékkel. Egy másik darab az L/32. épület nyugati helyiségéből származó töredékkel egy edény. 1244 A 2. századi gödörházat, ami esetleg a markomann háborúkban égett le, a 3. század közepén töltötték fel (alul felül égett Severus-kori sigillata). Üvegtöredékek, vasszögek, pánt, vasalás, kapocs, csat, vassalak, bronzlemez. 1245 Maróti II. típus, 4. kép 8 (Hadrianus–Antoninus-kor). Összeillik L/263. 16.h. edényével 1246 Maróti 2011, 8. kép 2; Gödör betöltésében még 2 db bronztű. 1247 Maróti III. típus, 5. kép 3, 6. kép 2 (2. század első fele), 8. kép 1 (Resatus). 1248 2. századi gödör felett későbbi kőépület 1249 L/188b gödör kelta. L/188. ház és 188a gödör 2. századi, házba beleásva egy késő római kőkemence. Egyéb leletanyag a házból: orsógombok, őrlőkő, vasszögek, vaspánt. 1250 Késő kelta – 1. századi objektum. Ide lett leltározva tévedésből az 1–2. századi L/138. obj. északi felének anyaga is. 1251 Maróti III. típus, 5. kép 2 (2. század első fele). Összeillik L/264. edényével ill. 8. kép 5 (Resatus). 1252 4 edény összeillő darabjai vannak a házban. Egyik összeillik L/330. obj. edényével. 1253 5.h. omladék alatt érmek: Augustus; 98–117; 186–187. L/263. épületből 161–193 közötti érem, „B” falnál Alexander Severus-érem (222–235). 1254 Összeillik a 14a h. Severus-kori égett rétegéből származó töredék a 3, 6, 16. helyiségekből származó bepecsételt darabokkal 1255 Maróti II. típus, 4. kép 4 (Hadrianus–Antoninus-kor). Összeillik L/76. obj. töredékével; Maróti III. típus (2. század első fele); Összeillő darabok a 3,6,14a helyiség edényeivel. 1256 Julius–Claudius din.; Hadrianus 119–138; II.Claudius 268–270 és 4. századi érmek. Térdibula (2–3. század): Merczi Kat.88. 1257 Maróti III. típus, 5. kép 1 (2. század első fele). Összeillik L/245. edényével 332 Márványozott festett Festett behúzott peremű tál L/303 fal + Festett dörzstál Egyéb festett Import és utánzat + TS: Antoninus, CHIARA L/315 + 384 árok Traianus-érem (98–117) + L/317. ház1258 TS: Antoninus, raetiai + + + L/330. műhely + amfora +1259 L/331. műhely + amfora L/347. ház, tűzdelt + dörzstál +1260 L/352 + + TS: Domitius– Traianus, ibulák L/377 1261 + L/391 + L/401 felső ház L/414. út alatt L/425. ház + L/450. ház 1264 L/486, „F” fal ibula + + sávos ibula + +, sávos, tűzdelt TS: Antoninus– Severus + sávos, tűzdelt TS: Traianus– Antoninus, Drag. 37. utánzat + sávos, tűzdelt, Drag. 37 utánzat TS: Domitianus, Traianus, Antoninus, +, sávos TS: Domitianus –Traianus, Antoninus– Severus, 3. sz. közepe, chiara L/486, 4a h.1268, „N” fal 1269 + TS:Domitianus -Traianus– Antoninus + Drag.37. utánzat Érem, ibula1270, TS:Domitianus– Traianus, Antoninus– Severus, raetiai + Kézzel formált + + + + + + + + + LK + + S-proi l + + orsógomb + S-proi l + + LK + + + + + + korsó + + + + LK + + + + + 1263 + S-proi l + + + 1265 + + + + + + + + + + TS: Traianus– Hadrianus + sávos TS: Antoninus, Severus + Dörzstál, amfora „dák”, LK + „dák”, seprűs + + + seprűs + + seprűs, hullámvonal + + + + + + seprűs, Lassú korongolt + + + seprűs + + + 1271 + +„dák” + „N” fal + fogaskarcolt + + + L/515 1273 L/522. ház 1274 + + L/500 L/514 1272 Seprűs fazék + + tűzdelt + L/486, K-i folyosó + „A” és „D” fal, „P-C” fal (6. h.) S-proi l/ korsó stb. + késői L/455 1266, S-proi l L/480 1267 Agyag mázas + L/371. műhely + L/392 1262 Bepecsételt L/327 + tűzdelt L/360. ház Nyersszínű +, seprűs + + + + 1258 1259 1260 1261 1262 1263 1264 1265 1266 1267 1268 1269 1270 1271 1272 1273 1274 Üvegpohár töredék, csonttű. Összeillik L/254. obj. egyik edényével. 1260 Maróti I. tip, 2. kép 1 (Hadrianus–Antoninus-kor). 1261 Késő római mázas és simított fekete kerámia is van ebben az avar sír alatti gödörben. 1262 Egygombos, erősproi lú ibula pár, korai besimított és 4. századi mázas kerámia is van benne. 1263 Maróti III. típus (2. század első fele). Egy másik töredéke összeillik L/450. ház edényével. 1264 Vassalak, vaskulcs, szögek, pánt, valószínűleg a később beleásott kőépület leletanyaga. 1265 Maróti II. típus, 4. kép 3 (Hadrianus–Antoninus-kor). Egy másik darab összeillik L/425. ház edényével. 1266 Vassalak is volt a gödörben. 1267 Kora római földbemélyített házak felett későbbi gödörkomplexum kőépület omladékkal feltöltve. 1268 Orsógomb a sárga agyagpadló felett. 1269 A kőépületben nagyon sok üvegtöredék, köztük ablaküveg, csonttű, kerámia korong. Bronzgyűrűk, karkötő, bronzmedál, csengettyű, karika, szegecs, ólom. Vasszögek, kések, pántok, karikák, kulcsok, kapocs, stílus (írópálca), csatok. 1270 Érmek: L/486 épület Traianus-érem (104–111), DK-i rész: Hadrianus (119–138); Fibulák: Merczi Kat. 84, 89 (térdibula, korong ibula). 1271 Maróti III. típus (2. század első fele) 6. kép 6. 1272 Egyéb leletanyag: hordó alakú üvegpaszta gyöngy. 1273 Maróti I. típus (Hadrianus–Antoninus-kor). 1274 Nagyon sok szemcsés, keményre égetett kerámia és nincsen agyagmázas ill. simított. Üvegedény töredékek, bronz lószerszámveret, karika, csonttűk, vaskapocs, lemez, karika, pánt, szögek – kőépület-omladékkal tölthették fel a Severus-korban. 1258 1259 333 Márványozott festett Festett behúzott peremű tál Festett dörzstál Egyéb festett Import és utánzat Nyersszínű Bepecsételt Agyag mázas S-proi l/ korsó stb. Seprűs fazék Kézzel formált L/543. épület 1275 + TS:Domitianus– Traianus, Antoninus, Severus, térdibula (D-re) 1276 + dörzstál + 1277 + + + seprűs TS:Domitius– Traianus, ibulák +, mécses +1280 + + + +, „dák” TS: Flavius, Domitianus, Traianus + L/558 1278 tűzdelt L/560 ÉK-i ház 1279 + sávos, domborműves L/5611281 +, mintás L/564. ház + S-proi l, sávos + + + + + + + „dák” TS: Flavius/ Domitianus, Hadrianus Antoninus, Severus 1283 + + + + + TS: Traianus– Hadrianus Antoninus Severus, homokbeszórásos, raetiai +, dörzstál mécses + + + L/615 beásás 1287 L/643. fal 1288 L/644 1289 + sávos, tűzdelt, csíkos korsó TS: Domitianus– Hadrianus L/601. épület TS:Domitianus, Hadrianus Antoninus, Severus, homokbeszórásos raetiai, ibula 1286 + sávos TS: Augustus, ibula + + TS: Domitianus– Hadrianus, Antoninus L/646 1290 sávos TS:Antoninus– Severus, raetiai (Drexel I) + + sávos TS:Hadrianus– Antoninus– Severus L/653. ház + + sávos, tűzdelt, amfora planta pedis TS: Nero– Vespasianus, Domitianus– Hadrianus Antoninus, barbotin, ibula + TS: Hadrianus–Antoninus, Severus + graitos + dörzstál + + + + +, amfora + + + + + + L/649 1291 L/654. ház . + + L/596. műhely, sávos L/600 épület + „dák” + nyesésből L/584 1284 L/590. ház 1285 + „dák” + + L/575 felső ház 1282 L/577. épület alatt + + + + Lassú korongolt + „dák” L/600a besimított + + + „dák” + +, „dák” + +, Lassú korongolt + + + seprűs + 1292 + + + + + + +, festett + „dák” + dörzstál + + + + +, „dák” 1275 1276 1277 1278 1279 1280 1281 1282 1283 1284 1285 1286 1287 1288 1289 1290 1291 1292 1275 Kaba M. ásatási naplója alapján az 1. árok déli rábontásában csíkos festett peremű dörzstál, vassalak stb. Az épület ÉK-i sarka alatt 1. századi gödörház. 1276 Merczi Kat. 83 (2. század közepe – 3. század első harmada). Az épületben volt még egy vascsákány, az egyik később beásott hosszúkás árokban. Kaba M. ásatásán vassalak, őrlőkő, patics. 1277 Maróti I. típus, 2. kép 7 (Hadrianus–Antoninus-kor). 1278 Vasszög, orsókarika. 1279 Alsó ház 1–2. század, felső cölöpház 2. századi. 1280 Maróti III. típus, 5. kép 4, 6. kép 3 (2. század első fele). 1281 Kelta graitos kerámia is van benne. Vaspánt, vasszög. 1282 Alul késő kelta ház, felette 1. századi objektum, kevés 2. századi leletanyaggal. 1283 Érmek: keleti falnál Nero Drusus (42–54), épülettől délre Divus Antoninus Pius (161–180). 1284 LT C–D leletanyaggal. 1285 Alsó ház 1–2. század forduló, mellette későbbi, Severus-kor – 4. századi tűzhelyek s elszántott objektumok. 1286 ÉNy-i sarokban lévő gödör: csuklós T ibula, Merczi Kat. 97. 2. század vége-3. század 3. negyede. Egyéb leletek: vaspánt, szögek, vasalás, bronz kanál, lemezek. 1287 A gödörházat Augustus-kori sigillata keltezi a késő kelta periódusra. É-i oldalán későbbi beásás. 1288 Római kőfal alatt késő kelta ház. Az üveg, bronzveret és vastárgy a kőépülethez tartozhatott. 1289 Gödör betöltésében épületomladék, freskó, üvegedény töredékek. 1290 Épületomladékkal feltöltött gödör (freskó, tetején mázas kerámia). 1291 Gödör betöltésében épületomladék, freskó stb. 1292 Maróti II. típus, 4. kép 6 (Hadrianus–Antoninus-kor). 334 Márványozott festett Festett behúzott peremű tál Festett dörzstál Bepecsételt Agyag mázas S-proi l/ korsó stb. Seprűs fazék Kézzel formált TS: Severus L/656. kőépület 1293 + + graitos utánzat + ujjbenyomkodásos perem +, sávos TS: Domitianus, Hadrianus, Antoninus, Severus. Fibula, korai mázas + + + + + „dák” + sávos, fogaskarcolt TS:Hadrianus– Antoninus– Severus + mécses + + + + + +, sávos, mintás, Drag. 37. utánzat TS: Flavius, Hadrianus– Antoninus– Severus + +1296 + + + + L/718. épület 1297 TS: Hadrianus– Antoninus– Severus + + + + + + L/671. kőépület 1294 L/695. ház 1295 L/700. épület Egyéb festett Import és utánzat Nyersszínű L/702 L/719 + + + L/727. ház TS: Flavius– Traianus– Antoninus + + 1298 + L/733. épület, mintás raetiai, TS: Hadrianus– Antoninus + dörzstál + + + + + TS:Hadrianus– Antoninus L/747. ház1300 + L/736. fal sávos, fogaskarcolt + + + seprűs + + LK hullámvonal + + + Lassú korongolt 1299 L/755 kőomladék + sávos TS: Severus +1301 L/757. ház, kőomladék + TS: Hadrianus– Antoninus, 3. sz. közepe, térdibula +1302 L/762 + TS: Hadrianus– Antoninus, Severus L/767. kőépület L/782. ház + sávos, mintás TS: Flavius– Hadrianus Planta pedis, S-proi l TS: Antoninus, Severus, raetiai utánzat, korai zöldmázas + + + + + + + + + Lassú korongolt + L/766. épület1303 Csíkosan festett + + +1304 + + + „dák” +, amfora + + (S-proi l) + + „dák” + + L/793 Kaba M. 13. árok 1305 Lassú korongolt + + LK + 1293 1294 1295 1296 1297 1298 1299 1300 1301 1302 1303 1304 1305 Maróti I. típus, 2. kép 2 (Hadrianus–Antoninus-kor) Késő kelta és késő római is van benne. A kőépülethez tartoztak az ablaküveg, üvegedény töredékek, vasszögek, vaspántok, láncok, lemezek, vaskés, bronzveretek, orsókarika, fenőkő, őrlőkő. Az egygombos erősproi lú ibula 1. századi, de viselhették még a 2. századi kőépület lakói is. 1295 3. századi feltöltés épületomladékkal (ablaküveg, üvegedény töredék, vaslemez, kampó, ólom, orsógomb, csonttű). Tetején és alján is Severus-kori sigillata. 1296 Egyik töredék összeillik L/702. gödör bepecsételt darabjával. A kőomladék alapján a Severus-kori feltöltés eredménye. 1297 Az épület maga Severus-kori. Építése előtt planírozhattak alatta, így került ide a 2. századi kerámia anyag. Egyik bepecsételt töredéke valószínűleg egy edény az L/700 és L/695. obj. edényével. Benne üvegedény töredékek, vastárgy, bronzkarika. 1298 Maróti III. típus (2. század első fele) 6. kép 7. 1299 Vasszög, vaskarika, csontár. 1300 Kőépület omladékkal feltöltve (bronzszegecs, vasszög). 1301 Maróti I. típus, 2. kép 3 (Hadrianus–Antoninus-kor). 1302 Maróti I. típus, 2. kép 4–5 (Hadrianus–Antoninus-kor). 1303 A kőépület fennállt a késő római korban is, benne 3–4. századi T ibula, érmek, vasszögek stb. 1304 Maróti I. típus, 2. kép 6 (Hadrianus–Antoninus-kor). 1305 Itt volt a Severus-kori, hypocaustumos kőépület, alatta a korábbi „A” lakógödör, É-i végén a v/49.2.h. 1293 1294 335 4. SEVERUS-KOR (2–3. SZÁZAD FORDULÓ) ÉS A 3. SZÁZAD ELSŐ FELE (KR. U. 180–230/250) Ez a periódus a markomann háborúk utáni újjáépítés, a Severus-kori virágzás ideje, amely Budaörsön a 3. század közepéig tartott.1306 A pontosabb keltezést elősegítő sigillata anyag legnagyobb része erre az időszakra tehető,1307 ami jelzi a lakosság összetételében és gazdagságában bekövetkezett változást. Ugyanerre mutat a kőépületek számának megduplázódása is. A dunai limes körzetében mindenütt ez a folyamat játszódott le.1308 4a. Objektumok, telepszerkezet: kb. 347 db1309 (253. kép) A sigillatákkal vagy érmekkel keltezhető objektumokon túl ide soroltam azokat az objektumokat is, amelyekben semmi jellegzetes korai vagy késői leletanyag nem volt, egyszerűen csak „római”. Gyakran – kerámia hiányában – a köves és téglás betöltés alapján kerültek ebbe a periódusba az objektumok, bár koruk a 2–4. századon belül bizonytalan. Az objektumszám nem emelkedett az előző periódushoz képest, sőt kevéssel csökkent is. Ellenben az objektumok minősége megváltozott, jóval több a kőépület és az importárukat tekintve gazdagabb lett a település. A romanizáció kiteljesedett. Földbe mélyített házak/műhelyek: 23 db, a korszak objektumainak 6,6%-a. Számuk az előző periódushoz képest a harmadára csökkent, jelezve, hogy a telep lakosságának többségét többé már nem a bennszülött kelták alkotják. Ténylegesen lakott ház valószínűleg még kevesebb volt, mivel az objektumoknak majdnem a fele az előző periódusban is használatban volt, így lehet, hogy a Severus-kori sigillata csak a feltöltést és nem a használat idejét jelzi. A házak többsége téglalap alakú (9 db), másik fele ovális, illetve kör (4–6 db). A négyzet alakú házak már eltűntek. A többség cölöplyuk nélküli (69%), illetve 1–2 cölöppel rendelkeznek.1310 Kevés köztük a műhely (6 db), keAz aquincumi periodizációban a colonia rang megszerzésével, 194ben kezdődik ez a korszak, és egészen a 4. század közepéig tart. L. Zsidi 2005, 341. A budaörsi telep életében viszont a markomann háborúk utáni újjáépítéstől a 3. század közepi nagy pusztulásig tartó időszak jelent egy egységet, akárcsak a többi limes menti településen. L. Visy 1994. időrendi felosztását: markomann háborúk után a 3. század közepéig; 3. század vége – 4. század; 5. század eleje. 1307 Néha Severus-kori sigillata korábbi Antoninus-kori töredékekkel együtt fordul elő. De az is gyakori, hogy későbbi, 3–4. századi leletanyagot kísér. 1308 A Severus-kor történetét a források tükrében l. Kovács P.: Az antik Pannonia forrásai a Severus-korban. Fontes Pannoniae Antiquae 4, 2007. 1309 Ebből kb. 47 db olyan objektum van, amely az előző periódusban is használatban volt, illetve alatta van 2. századi ház, gödör stb. 1310 Szemben a ház rövidebb oldalán egy-egy cölöp két esetben. Két-két esetben a házak sarkában vagy hosszanti oldal közepén egy-egy cölöp, továbbá a ház közepén egy-két cölöp. Egyedi eset, amikor a rövidebb oldal sarkaiban szemben van egy-egy cölöp és szemben rendszertelen (a 2. századi házaknál is volt egy hasonló elrendezés). Két esetben külső cölöplyuk is előfordul. 1306 336 mence is csak két házban van. Felmenő fala a házak felének agyag, három esetben gerenda, ez utóbbi lehet tapasztva is. Felszíni házak: 10 db (és még kb. 30 cölöplyuk), de mivel a cölöpök többsége üres, keltezésük nehéz. Néhány 2. században már említett épület ekkor is állhatott, vagy esetleg ide tartozott. A telep nyugati szélén van két nagyobb, eltérő szerkezetű, téglalap alakú építmény (L/507, 761. obj.). Sok kisebb, derékszöget bezáró vagy egyenes sort alkotó cölöplyuk csoport is lehetett ilyen korú. Az objektumok 3–12%-a tartozott ide. Kemencék: edényégető- vagy egyéb háziipari kemence nincs, csak sütőkemencéket, tűzhelyeket találunk ebben az időszakban. Koruk bizonytalan, többnyire keltező leletanyag nélkül (12 db, az objektumok 3,5%-a). Az objektumoknak majdnem a fele ebben a periódusban is gödör (42%). 3 kút, 6 árok sorolható még ide. Kőépületek: 90 db, a korszak objektumainak 26%-a. Majdnem a fele elszántott épület, falmaradvány, kőomladék. Ez a periódus a kőépítkezés virágkora. Valószínűleg ekkor épült a település kövezett főutcája is. A telep kiterjedése, szerkezete A település északi és keleti szélét a kutatóárkokban főleg az elszántott köves, téglás omladékrétegek jelzik. Koruk bizonytalan, lehetnek későbbiek is. Az objektumok elsősorban gödrök, alaktalan gödörkomplexumrészletek, egy esetben szabadtéri tűzhelymaradvány. Az ÉNy-i részen, a rézkori telep területén is van néhány római objektum, többnyire jellegtelen leletanyaggal. Ritka, hogy sigillata keltezi. Főleg gödrök, nagy agyagnyerő-komplexumok, gyakran köves, téglás betöltéssel, néha egy-egy rézkori házba ásva vagy a rézkori objektum felső részén kevés római kerámiával. Az ÉK-i, ún. „római telepen” található a legtöbb, hosszú időn át használt agyagnyerő-gödörkomplexum. A gödrök betöltésében lévő kőomladék és tegula utalhat planírozásra vagy a korábbi munka- és tárológödrök szemétgödörként való hasznosítására. Néha korábbi objektumok betöltésében keltezi a Severus-kori sigillata a kőépület-omladékot, illetve a beásást. A Severus-kori sigillata késő római objektumokban is előfordul még. A t/105. kora római méhkas alakú gödör felső részére egy állatcsontvázat temettek, valószínűleg a gödör eredeti tároló funkciójának megszűnése után (kora kérdéses). Korábban használt mély gödörház a leégett, köves betöltésű t/101. és t/113. objektum, amelyek anyagában kora és középső római leletanyag keveredik. Műhely lehetett a félig földbe mélyített, leégett, téglalap alakú, egysoros kőfalakkal körbevett t/115. objektum. Égett rétegében Antoninus–Severus-kori sigillata, de anyagában későbbi, 4. századi kerámia is előfordul. 253. kép: Severus-kori objektumok összesítő térképe 337 A kő- és agyagtégla-falakkal körbevett t/175. ház a markomann háborúk során leégett, de a sigillaták szerint megújíthatták a Severus-korban. Itt az ÉK-i részen csak nagyon kevés kőépület található, koruk a 3. századon belül kérdéses. Többnyire csak egy-egy fal, illetve omladék maradt meg, korábbi objektumokba ásva. Az I. kőépület Severus-kori sigillatái a késő római épület keleti része alatt lévő, korábbi, fekete, döngölt padlós építményhez tartoznak, amelynek alaprajzát a kőépület miatt már nem állapíthatjuk meg.1311 Az épülettől ÉK-re lévő omladékos falsarkot viszont Severus-kori sigillata keltezi. A II. kőépület (álló téglalap alakú kéthelyiséges épület) már a markomann háborúk után felépült és a 4. század végéig állt. Észak felé egy különálló fal, amely összeköttetést biztosíthatott a III. kőépülettel. Ez utóbbi kétperiódusú épület, még a 250-es évek után is használták. Körülötte, illetve beleásva római gödrök. A „villa” sávjának keleti szélén néhány gödör, jellegtelen leletanyaggal (lehet későbbi is). A kőépületek falai alatt lévő gödrök Severus-kori sigillatája valószínűleg a kőépület építése előtti planírozást jelzi (l. v/49, 51. alatt). Egyikben kis feliratos oltár a sigillata mellett (v/130. obj.). Ugyancsak a Severus-kori kőépítkezés előtt planíroztak és töltötték fel a v/56. és v/132. objektumokat korábbi leletanyaggal, az összeillő bepecsételt kerámia alapján. Az égett hamus, köves betöltésű gödrök a kőépületek pusztulási omladékával lettek feltöltve, koruk kérdéses. A tapasztott aljú, égett betöltésű v/31a gödör kemenceként funkcionált. Megmaradt egy felszíni építmény gerendája és cölöplyukai (v/15. obj.), néha téglával a betöltésben. Kisebb cölöplyuk csoport (3–4 cölöp egymás mellett) több is található, koruk bizonytalan. Félig földbe mélyített ház ebben a periódusban jóval kevesebb van. Többnyire csak feltöltéskor (felette kőépület) kerülhetett beléjük Severus-kori sigillata, például v/72a, 138a obj. Egyetlen házsor van a nyugati részen, amelynek legtöbb háza már állt a 2. században is.1312 Kőépület egyre több épül. Még áll a többpilléres, Antoninus-kori v/27. épület. A háromhelyiséges, téglalap alakú v/25. épület falait a 4. században szedték ki, de talán már a Severus-korban felépült. Mellette a hasonló tájolású v/26. fal. Sok esetben találunk későbbi falmaradványt félig földbe mélyített házak felett.1313 1311 Severus-kori sigillata -90 cm-ről jött, a kőépület paticsos padlója magasabban van (-30–50 cm). Sigillaták 160-tól 230-ig. Érem 1 db, Kr. u. 161–180 (de csak szórvány az épülettől délre), a többi Kr. u. 259–378-ig. 1312 Egymás mellett a téglalap alakú v/145. ház és a 2. századi ovális v/146. ház, amelyet a Severus-korban megújítottak (vagy feltöltötték?). Ezt a sort DNy felé három majdnem kerek, sekély ház folytatja (L/520, L/522. és L/526. obj.). Kettőben gazdag leletanyag (kövek, sigillaták, bronzok és üvegek). Esetleg a közeli v/152–155. kőépületek anyagával töltötték fel őket. 1313 A v/56. kis négyszögletes, sárgaagyag-padlós épülete egy korábbi leégett gödörház fölé épült, akárcsak a v/106. felső falmaradványa. A 338 Északon két vízszintesen fekvő nagy épület zárja a telep kőépületes sávját (v/49–50. obj.). A sigillaták tanúsága alapján most épültek, bár leletanyaguk többnyire késő római. Lehet, hogy hozzájuk tartozott a Kaba M. által feltárt hypocaustumos épületrész is. Nyugaton egy nagyobb, álló téglalap alakú épület, hozzácsatlakozó kisebb helyiségekkel (v/152–155. obj.). K–Ny irányban végigfut egy köves, fekete betöltésű árok a „villa” északi szélén (v/65. obj.), amelyet Ny-on a v/70. épület faláig tudtunk nyomon követni (ekkor a v/70-es épület már nem állhatott). Kelet felé a v/50-es épület alatt tűnik el. Talán kerítés lehetett, amelynek egyes részeit kőfallal erősítették meg. Észak felé derékszögben csatlakozik hozzá a v/61. kőomladék. Planírozhattak a korábbi félköríves kőfalas „pincék” felett (v/90. obj.), illetve talán egy kiszedett fal (nyoma a v/90b metszetében) tehető erre a periódusra a sigillaták alapján. A v/132. kőfalas, szögletes ház valószínűleg megérte a Severus-kort s a korszak végén égett le/töltötték fel. Felette későbbi falomladék. A késő bronzkori urnasírok felett lévő elszántott római objektumokra utalnak a gépi nyeséskor talált szórvány római kerámia- és sigillatatöredékek. A déli sávban a Lagermax területén a gödrök között sok a tárolóverem. Gyakori a köves, tegulás betöltés, általában keltező kerámia nélkül, így lehetnek késő rómaiak is. A közeli kőépületek omladékával töltötték fel őket, néha sorban követik egymást.1314 A félköríves épületsor belsejében is van két gödörsor egymás alatt.1315 Elszántott objektumok helyét jelzik némely őskori gödörben (neolit, bronzkor) előforduló római kerámiatöredékek. A késő római korban feltöltődött kövezett kutat esetleg már a Severus-korban is használták, bár lehet, hogy a sigillaták csak a 3. század második felében kerültek ide (L/40. obj.). Szabadtéri kemence és sok paticsos tűzhelyfolt is található. Az L/369. DNy-i kemencéjét valószínűleg ekkor töltötték fel. A földbe mélyített házak többségét terra sigillata töredékek keltezik. Nehezíti a kormeghatározást, hogy néha több korszak objektumát ásták egymásra. Pl. a Severus-kori L/10 gödörház alatt bronzkori gödrök, kelta leletanyag, sőt 1 db késő római mázas kerámia is előfordul. Igen sok házban és gödörben található korábbi 2. századi kerámia, Severus-kori sigillatákkal együtt. Ilyenkor a korábbi leletanyag élt tovább a 2–3. v/138-ból csak egy rövid falszakasz maradt, illetve egy oszloptöredék az alsó ház betöltésében. 1314 Pl. a Ny-i részen lévő mély, köves, téglás betöltésű gödrök, egymás alatt egy É–D-i sorban, belőlük kettő összeér L/700. kőfalas pince kőomladékával (L/720, 787, 788. obj.). Egy másik hasonló sort alkotnak az L/783, 768, 769, 770. objektumok. 1315 L/610, 646, 667, 677. obj. és az L/620, 613, 649, 668. obj. század fordulójáig, vagy későbbi planírozás során töltötték fel kevert leletanyaggal,1316 esetleg későbbi beásás történt. Az L/486. kőépület omladékával töltöttek fel a késő római korban több, a 2. vagy 2–3. század fordulóján használt és leégett gödörházat. Pl. L/480. obj., illetve az egymás melletti két ovális, majdnem kör alakú építmény (L/654, 695. obj.), egyikben ablaküveg-töredék és sok bronztárgy. Körülöttük több gödör és cölöplyuk. Házsorok helyett legfeljebb két ház alkot egy csoportot,1317 és egyre gyakoribbak az egyedülálló házak. Egyetlen házsor a nyugati szélen, a „villa és Lagermax” határán lévő, kerek házakból álló sor. A déli rész közepén – amely a kora római korban a legsűrűbben lakott terület volt, egész házsorokkal – a Severus-korban nincsenek földbe mélyített lakóházak. Egy-két gödör még előfordul, de más semmi. A félköríves épületsor belsejében a 2. századi L/739. ház talán most is állt. Az egész „Lagermax” területén igen sok cölöplyuk található egyesével vagy kettes-hármas csoportokban. Többnyire üresek, néha egy-két római kerámiával. Koruk kérdéses, némelyik ide sorolható. Értelmezhető objektumot csak néha alkotnak.1318 A telep nyugati szélén van két nagyobb építmény. Egyik szabályos, téglalap alakú cölöpház (terménytároló), bejárata északon (L/507). A másik négy cölöp- és gerendasorból álló ház (L/761. obj.). 1319 Az L/590. obj. keleti részén lévő paticsos tűzhelyek és a sárga agyagszint talán egy felszíni házhoz tartozott. Az L/543. épület belsejében és mellett talált árkok is lehettek egy nagyméretű, felszíni épület alapárkai. A déli rész és a félköríves házsor belsejének üres területein esetleg olyan felszíni házak álltak, amelyek nyoma régészetileg már nem fogható meg. A több helyen is megigyelhető sárga agyag- vagy égett paticsfoltok talán járószintek vagy elszántott házak nyomai. Koruk lehet 2. századi is.1320 L/56, 73, 76, 256, 755. obj.; L/462 (beásás). Pl. L/10–13, 73–76. obj. Ez utóbbi két szögletes mély gödörház egymás közelében, érdekességük, hogy mindkettőjük leletanyaga inkább kora római, de Severus-kori sigillata is van bennük, így valószínűleg a markomann háborúk alatt égett le, majd feltöltötték a korábbi pusztulási omladékkal (Severus-kori sigillata az aljáról és nyesésben is). Az L/289–290. fél házaknál pont fordítva, a 3. századi leletanyag valószínűleg az L/162. út építésekkor került a feltöltött házakba. 1318 Van pl. 6 db félkörívben elhelyezkedő cölöp (L/434. obj.), amely a L/429. árok keleti oldalához csatlakozik. Nem dönthető el, az árok vágta el a cölöpös építményt vagy valahogyan összefüggött vele. Az L/160-as kőépület belsejében lévő cölöpök is kiadnak egy önálló szögletes formát. Több É–D-i irányú sorba rendezett, de különálló cölöplyuksort is megigyelhetünk, pl. L/366–68. obj. stb. 1319 Kerámiaanyag alapján lehetne 2. századi is. Stratigráia (beleásva L/736. pilléreibe) szerint inkább 2–3. század fordulója. 1320 L/747 (Antoninus-sigillata), 756. obj., 784. obj. 1316 1317 254. kép: 2–3. századi kőfülke és műhely sor a telep északi részén Van néhány bizonytalan korú árok, amelyek közül némelyik ehhez a periódushoz is köthető. A telep belső tagolására szolgálhattak.1321 A terület közepén egy függőleges, majdnem É–D irányú sorban egymást követi több kőfallal határolt földbe mélyített műhely, illetve kis kőfülke (t/115, L/63– 65, L/37, L/52) (254. kép). Alaprajza mindegyiknek különböző, megközelítőleg téglalap. A két nagyobb és mélyebb (t/115, L/37), a már 1. század végén feltűnő kőfalas, földbe mélyített ház/műhelytípus késői változata, a többi kisebb kőfülke, ezek ugyancsak megjelennek már a 2. század folyamán. Közös sajátosságuk a keskeny kőfallal történő teljes vagy részleges megerősítés (ebből némely objektumnál már csak a felső kőtörmelék maradt) és a gazdasági, talán műhely-, tárolóhelyiség-funkció. Ezt a sok bennük lévő vastárgy, szerszám és épületalkatrész, valamint bronztárgyak valószínűsítik. Severus-kori sigillata és 3. századi érem keltezi az L/65. objektum leégését, a hasonlóság alapján a mellette lévő L/63–64. is ekkor pusztulhatott el. A nyesésben vagy az objektumok felső részén talált sok Severus-kori sigillata alapján planírozhattak L. a már előző periódusnál felsorolt L/429, 710, 725. objektumot, ahol a kőfalakat a késő római korban is használták, valószínűleg az árkokkal együtt. 1321 339 az L/73. és L/126–127. objektumok között. Talán az L/110. kőépület építése előtt történt ez a tereprendezés a 3. század második felében. Itt az L/149-től nyugatra van egy vékony kavicsos felület, amely elszórtan egészen a L/110. épületig tart. Ez egy Severus-kori vagy az utáni járószint lehetett, esetleg a késő római L/110. épület körül, amelyet 3. század eleji sigillaták és 3–4. századi érmek kelteznek. Egy korábbi planírozásról biztosan tudunk a markomann háborúk végén a terület keleti felén, mert az L/30. és 36. objektumokból összeillő bepecsételt tál töredékei kerültek elő (L/32. épület építésekor lehetett). Kőépületekkel most épül be a terület keleti széle. Kaba M. ásatása idején itt került elő az éremkincslelet, egy 3. század közepén leégett épületből, amelyet a késő római korban nem építettek újjá.1322 A sigillaták szerint a Severus-korban legalább egy nagy kőépület állhatott a „Lagermax” és kutatóárkok határán (Kaba M. I–III. szelv.). A 2003. évi feltárásnál csak néhány kis négyszögletes, belső osztás nélküli gazdasági épület (L/30. északi fele, L/149) és egy nagyobb, több helyiséges épület (L/32) került itt elő, amelyek álltak a 4. században is. Az L/32. építését a Severus-kori sigillaták a 2–3. század fordulójára keltezik. Amennyiben a 3. századi Jupiternek szentelt oltárkő nem eredeti helyén állt itt, akkor legalább egyszer átépítették. A sok késő római érem bizonyítja a 4. századi fennállását. Nagyon sok a kis faltöredék, falomladék, amely nem folytatódik semerre, valószínűleg már elvitte a szántás. Némelyiket korábbi gödörbe, földbe mélyített házba ásták bele. Az L/143. kis sárgaagyag-padlós, kőfalas helyiség, amelyet Severus-kori sigillata keltez. Kőfalait legalább egyszer megújították, kibővítették. Mellette egy nagyobb elszántott épület maradványai (L/144–147). A telep közepén É–D irányban végigfutó kövezett út (L/162. obj.) felszínén előfordul 2–3. századi kerámia és terra sigillata is. Az éremanyag viszont csak a 3. század második felétől kezdődik. A késő római korban biztosan állt, ekkor épül mellette a több helyiséges főépület. Elképzelhető, hogy már a Severuskorban kiépült, bár vág olyan több gödröt/gödörházat is, amelyek anyaga nem kora római (a 3–4. századi kerámia az útépítés előtti planírozáskor kerülhetett betöltésükbe). A déli részen az L/264. obj. járólapjai a Severus-kortól a késő római időszakig használatban voltak. Az L/414-es kövezett út szélén egy pillér és rövid kis falszakasz tisztításakor hasonló korú anyag került elő (L/415. obj.). Az L/162. és 414. útkereszteződés nem zár be derékszöget, valószínűleg nem egy időben épültek, de volt olyan időszak, ami- kor egyszerre használták őket. A L/414-es út a leletanyag alapján (Severus-kori sigillaták stb.) a 3. század első felében keletkezett, és mivel nyugaton csak az L/162. útig tart, nem lehet korábbi annál. A kőépítkezés virágkora Budaörsön is – akárcsak az egész limes mentén – a Severus-kor volt. A korábbi épületeket gyakran megújították (kb. 20 db). Különösen jól megigyelhető ez a nyugati félköríves házsorban. A középfolyosós épülethez délen – a folyosó ezen szakaszát megszüntetve – hozzátoldanak egy nagyobb helyiséget. A körfolyosó már csak három oldalról veszi körbe az épületet. Viszont a külső sóderes járdaszint még mindig meg van. Severus-kori sigillaták mellett 3. század második feléből való érmek jelzik a folyamatos átmenetet a következő periódusba. A L/671. déli felén a régi déli falat egy hoszszabb, párhuzamos fal váltja fel és a DNy-i oldalon újabb helyiséggel (belső udvarral) bővül. ÉNy-on hozzáépítik az L/718-as épületet. Az előtte álló kerítésfal egy részét megújítják (L/736), de a pillérek már valószínűleg nem állnak. A szögletes gazdasági épület (L/601. obj.) falait megújítják a nyugati oldalon. A hasonló alaprajzú 733-as épületben nincs Severuskori sigillata. A legdélebbi L/687. épületbe – bár nincs Severus-kori leletanyag – a rétegtan alapján ekkor épül bele az L/728, álló téglalap alakú ház. Mellette a hasonló formájú, de kisebb L/791. épület. A félkörív külső, nyugati oldalán a korábbi L/767. fekvő téglalapját nagy, álló téglalap alakú, belül hosszanti fallal kettéosztott épületté alakítják, amelynek régi déli helyiségeit is használják még. Ennek a periódusnak úgy tűnik, vezető lakóházformája az álló téglalap alakú, egyharmad-kétharmad arányban osztott épület (a típus már a 2. században is létezett, l. a félkörív keleti részén lévő L/543. épület). Három hasonló formájú, de kiszedett falú épület is talán a 3. században épült, mivel ezeknél csak a falkiszedés kora biztos (4. század), az épületek keletkezése ennél korábbi lehetett: t/56, v/25, L/160. A félköríves épületsor belsejében kisebb elszántott kőépület-maradványok (L/639) és talán már ekkor itt állt a kis oszlopos szögletes szentély (L/656). A sigillaták s érmek alapján ekkor épül az L/577. épület, mely majdnem összeér az L/486 és L/601. házakkal s tájolása is eltérő. A markomann háborúk után itt tereprendezést hajtottak végre (több gödör épületomladékos, freskós betöltését keltezik Antoninus– Severus-kori sigillaták). Esetleg ekkor planíroztak az L/755–757. házak felett is, vagy épült belé egy kőépület.1323 A fekvő téglalap alakú L/766. épületben sigillata keltezi az átépítést (3. periódus). Kaba M. 1963. évi naplója szerint az éremkincs környékén a talaj bolygatott, hamus, laza betöltésű volt. Fémkeresővel véső, vasszögek és Philippus-érem került elő. Leletanyaguk kora római, de egy-egy Severus-kori sigillata is előfordul bennük. Bár lehet, hogy még használták őket, és a 4. századi érmek jelzik a planírozás és kőépület idejét. 1322 340 1323 1. 4. 2. 3. 255. kép: 3. századi feliratok: 1: szarkofág felirata a temetőből; 2: Jupiternek állított oltárkő; 3: M. Antonius Victorinus oltárköve; 4. határkő befalazva (Ulpius Karus) A kőépületek legdélebbi sávja közvetlenül a patak mentén húzódik, az ún. Záportározó területén. Két, már a 2. században megépült nagyobb épület (A–E falak, z/10), egy kis szögletes (z/2) és egy téglalap alakú épület (z/1), továbbá több kisebb faltöredék található itt. Gazdagon és díszesen felszereltek, amelyből az iszapos talaj miatt igen kevés maradt ránk (pl. több színű freskó és terrazzópadló díszítette a z/10. szétszántott épületet). Az üreges falazótéglák alapján padlófűtés lehetett az Z/1. és Z/10. épületekben. Többnyire sigillata keltezi őket (Z/2, 5, 8, 10, 14. obj.). Itt torkollott be a patakba a telepet É–D irányban átszelő széles, kövezett út. Budaörsön a 250-es évek második felében egy barbár (kvád, szarmata) betörés vetett véget a korábbi virágzásnak. Az 1963-ban talált ezüst éremkincslelet (záródása Kr. u. 251–253) mutatja, hogy a terület egy része ekkor elpusztult és a régi tulajdonos már nem tudta kiásni elrejtett pénzét. Az égett rétegekből származó Severus-kori, 3. század közepi sigillaták valószínűleg ezt a pusztítást jelzik több objektumban is.1324 ÉK-Pannoniában elrejtett éremleletek egész sora utal a limes mentén, a 252–260 évek közötti barbár támadásokra (pl. Szentendre, Solymár, Bajót, Brigetio, Intercisa, Campona stb.).1325 Legközelebb, mindöszsze 6 km-re, a Hosszúréti-patak partján Biatorbágyon pusztult el egy villagazdaság (vicus?) 260-ban.1326 1324 Pl. I. kőépület 1–1a h. alatti ház, L/10, 13, L/65, L/76, L/183, L/263.14a.h alatti gödörház, L/522. obj.; t/115. kőalapozású műhely (másodlagosan égett Antoninus-kori sigillata is van benne), t/124 felső épület; v/48, 145, 146. felső ház, a II–III. kőépület közötti fal. A v/90b házba beásott fal is ekkor éghetett le. 1325 Nagy T.: A fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938– 1942. évek között végzett kutatásairól. BudRég 13 (1943) 399; Soproni 1994, 312; Szirmai 1978, 64; Fitz, J.: Eseménytörténet. A katonacsászárok kora. In: PRK 1990, 45. 1326 Miklósity-Szőke 2009, 152; Miklósity Szőke M.: Biatorbágy Kukorica-dűlő (Pest megye, Tópark Irodapark építését megelőző régészeti kutatások). In: Kvassay 2010, 62–64: két elrejtett éremkincslelet került elő. Az elsőben 247 db, a másodikban 552 db ezüst antoninianus, a Kr. u. 238–253/68 közötti évekből. 341 4b. Lakosság A bennszülött lakosság száma jelentősen lecsökkent, a fennmaradó rész – teljesen átvéve a római szokásokat és kerámiatípusokat – végérvényesen romanizálódott. A lakosság egyik fő rétegét alkotó katonacsaládok tovább erősödtek, egyre több feliratot, oltárt és sírkövet állítanak: a 210-es évek közepén élt itt Aurelius Firmanus családjával. Ő temette a katonaként, Lauriacumban elhunyt apját (a Leg.II.Ad. Caracalla kori katonáját, Aureli…anust) a temetőben talált szarkofágba. Későbbi, 3. század közepi tulajdonos volt Aurelius Setanus, a camponai tábor leszerelt lovas katonája (az ala prima hracum veteránja), aki Jupiternek állított oltárt (L/32. épület)1327 (255. kép 1–2). Viszonylag sok a katonákhoz köthető bronz felszerelési tárgy is. A lószerszámveretek tartozhattak leszerelt lovas katonához, de a mindennapi életben használt lovas felszereléshez is (v/138. ház/épület, L/315. kerítésfal, L/522. gödörház, L/577. épület, L/600. épület). Az övveretek, csüngők, szíjvégek lószerszám részei és fériviselet tartozékai egyaránt lehettek, így közvetlenül nem utalnak katonákra.1328 A 2. század közepén megjelenő és a 3. század első harmadában gyakori, katonaibulaként nyilvántartott térdibulák és korongibula is a veterán tulajdonosoké lehetett. Ezek alapján gazdagabb leszerelt katonák laktak az L/183. félig földbe mélyített házban, a középfolyosós épületben (L/486), az L/264. elszántott épületben. Az L/486. épületben egy nyugati eredetű korongibula is megjelenik, katonatulajdonosa valószínűleg idegen származású volt. Az L/30. északi kőépületében lévő nyílhegyek katonaság vagy vadászat bizonyítékai egyaránt lehettek. Akárcsak az L/480. vasnyílhegye, amelynek kora is bizonytalan (tartozhatott a kora római házhoz, de a későbbi feltöltéshez is). A közeli Aquincumból idetelepülő városi tisztségviselők is egyre nagyobb szerepet töltöttek be a feliratok alapján. A név szerint ismert birtoktulajdonosok többsége 3. századi. A leggazdagabb, 3. század első harmadában élt tulajdonos neve több oltárkövön is fennmaradt: Marcus Antonius Victorinus, Aquincum colonia duumvirje. Terra Maternek és Hercules Augustusnak állított oltárt Budaörsön (255. kép 3), egyiket feleségével, Ulpia Spectatával együtt. M. Antoninus Victorinus még mint decurio (tanácstag) és a colonia aedilise, Aquincumban épített egy Mithraeumot és több oltárt állított Kr. u. 223-ban.1329 Ulpius Karus neve két határkövön is szerepel, amelyeket a telep főépületének (L/263. obj.) 4. századi 1327 Mráv – Ottományi 2004; Ottományi – Mester – Mráv 2005, 32–34; Mráv 2007. 1328 Sey 2011, 17. kép 3, 5, 18. kép 2–4. 1329 L. Soproni 1994, 312–313; Mráv, Zs. – Szabó, Á. FiRoKonf 2009 (előkészületben). 342 hozzáépítésébe falaztak be. Pontosan nem ismerjük, ki volt és mikor lakott a telepen (255. kép 4). A markomann háborúk utáni újjáépítéstől a Kr. u. 250-es években bekövetkezett pusztulásig élhettek itt ezek az emberek, a 4. századból már nincs feliratunk. A lakóépületek alapján kb. 85–115 fő élt a földbe mélyített házakban. A felszíni épületekről nehéz megmondani, lakóházak voltak-e, méret alapján legalább a felében lakhattak. A kőépületeknek is kb. a fele lakóház lehetett, de arra nincs adat, hány ember lakott bennük, kb. 5–10 fő között számolhatjuk. Így a telep lakossága 330–590 között lehetett a Severuskorban. A temető hamvasztásos sírjai köthetők hozzájuk, de számukra biztos adat nincs, mivel többségüket elvitte a szántás (kb. 30 db maradt). 4c. Leletanyag Kerámia: a 2–3. század fordulójára tehető időszakban megtalálható még igen gyakran a korábbi, 2. századi kerámia is, Severus-kori sigillatákkal keltezve vagy olyan rétegtani helyzetben, hogy nem lehetnek 2. századiak.1330 A leletanyag többségét ugyanakkor már a festett, illetve szemcsés, keményre égetett anyagú edények alkotják. Néha egész készletek kerülnek elő például behúzott peremű tányérokból, vízszintes peremű tálakból, bögrékből, fazekakból stb. Jellegzetesen római forma a faltenbecher, füstölőtál, mécses stb. A leletanyag összetétele, mennyisége lassan változik és egyre kevesebb lesz a kelta előzményekre visszavezethető forma, miközben nő a kifejezetten római áru. A római műhelyek tömegtermelése és a lakosság szinte teljes romanizáltsága tükröződik a vidéki telepek anyagában is. Terra sigillata: három műhelyből érkeznek a Severus-korban Budaörsre edények. A Rajna-vidéki, rheinzaberni műhely anyaga a legjellemzőbb a 3. század közepéig.1331 A markomann háborúk előtt aránylag kevés, majd a Severus-korban ötszörösére nő a mennyisége. A Westerndorfból érkező sigillaták csak a markomann háborúk után kezdődnek és a műhely 233 körüli pusztulásáig tartanak (17 objektumból). A 3. század középső harmadában jelentősen visszaesik az importedények száma, ez pedig a határzónában élő városi lakosság életszínvonalának romlásával hozható összefüggésbe. Ekkor, párhuzamosan a rheinzaberni árukkal, pfafenhofeni sigillatákat is találunk (9 objektumból). A Severus-kori sigillaták előfordulnak kifejezetten késő római kerámiával együtt is, jelezve, hogy legalább a 3–4. század fordulójáig – újabb imS-proi lú tálak, simított hombárok, bepecsételt kerámia, festett behúzott peremű tál vagy galléros peremű tál, kézzel formált edények stb. Pl. az L/792. gödörben, amely vág egy 2. századi kőépületet, még szintén van S-proi l, simított és szemcsés házi kerámiával együtt. A festett tálakhoz l. a táblázatot. 1331 A sigillaták 55%-a ide tartozik (beleszámítva a régi ásatás anyagát is). Antoninus–Severus-kor: 71 objektumban. Severus-kor: 66 obj.; 3. század második negyede: 16 obj. 1330 1. 4. 5. 2. 6. 3. 7. port hiányában – tovább használták a korábbi díszedényeket. Fémek: a ibulák közül a térdibulák a korszak jellemző fériékszerei. Néhány nyugati ibula (korongibula, csuklós T-ibula) is feltűnik mellette. Érmek: az előző korszakhoz képest számuk duplájára nőtt, de a sigillatákhoz viszonyítva még mindig elenyészően kevés. Commodus–Severus-kor 14 db, többségük ezüst denár, majd a 240-es évektől (III. Gordianus–Philippus) megjelennek az ezüst antoninianusok (5 db). Ennek a korszaknak a végét jelzi az a 2236 darabos ezüst éremkincs, amelyet egy edényben rejtettek el Kr. u. 253 után, a telep egyik kőépületében. 256. kép: Festett kerámia, tűzdelt díszítéssel. 1: L/700; 2: v/90; 3: L/577; 4: L/235a; 5: L/261; 6: L/247; 7: v/90a obj. 343 1. 2. 3. 4. 5. 6. 257. kép: Festett tálak és korsók. 1: L/263; 2: L/671; 3: L/261; 4: L/263; 5: L/12; 6: v/56d. 344 1. 4. 2. 3. 5. 6. 258. kép: Festett edények. 1: L/263; 2: L/672; 3: v/90; 4: L/700; 5: v/56d; 6: L/560. obj. 345 1. 3. 2. 5. 4. 6. 259. kép: Import edények és utánzatok (1–3: itáliai; 4–6: raetiai). 1: L/49; 2: L/672; 3: v/90; 4: L/486; 5: L/590; 6: L/317. obj. 346 1. 4. 5. 2. 6. 3. 260. kép: Import edények és utánzatok 1–3: Raetiai kerámia (v/138; v/146. obj.); 4: homokbeszórásos faltenbecher (v/138. obj.); 5–6. Rajna vidéki kerámia utánzatok (L/450; v/146. obj.). 347 1. 3. 4. 5. 6. 261. kép: Terra sigillaták. 1–2: Domitianus-kor (L/454, 700); 3: közép-galliai (szórvány); 4: Kr. 160–175 (L/700); 5–6: 2–3. század forduló (L/601, L/543. obj.). 348 2. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 262. kép: Dörzstálak. 1: v/49; 2–3: t/113; 4: L/695; 5: L/654; 6: L/263; 7: t/175. obj. 349 1. 2. 3. 4. 5. 6. 263. kép: Nyersszínű edények. 1: L/263; 2: L/700; 3: L/330; 4: L/327; 5: L/10; 6: L/76. obj. 350 7. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 8. 264. kép: Házi kerámia. 1: v/138; 2–3: I. kőépület 4.h.; 4: v/90; 5: t/113; 6: v/90; 7: t/162; 8: L/263.obj. 351 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 265. kép: Házi kerámia. 1–2, 6: L/263; 3: L/797; 4: v/90; 5: v/90a; 7: szórvány; 8: L/63. obj. 352 1. 2. 4. 3. 6. 5. 7. 266. kép: Bekarcolt hullámvonal díszes házi kerámia. 1: L/480; 3: t/102; 4: 1. árok/1; 5: L/330; 6: v/90. obj.; 7: v/90b obj. 353 16. táblázat: Severus-kori sigillatával/éremmel keltezett objektumok leletanyaga1332 1333 1334 1335 1336 13371338 1339 Terra sigillata Festett, import utánzat Nyersszínű Agyagmázas/ bepecsételt L/13. ház Antoninus, Severus Behúzott peremű tál, dörzstál, TS utánzat, sávos szűrőtál + bepecsételt L/37. ház Antoninus, Severus, 3. sz. közepe Behúzott peremű, sávos, TS utánzat + + tűzdelt gyűrűs peremű tál L/62 Antoninus– Severus + TS utánzat L/65. ház Severus + L/143. épület Antoninus– Severus Tűzdelt tál L/149. épület Antoninus, Severus + dörzstál, sávos1334 L/162. út Antoninus, Severus, 3. sz. közepe + L/183. ház Antoninus, Severus Vékonyfalú pohár + bepecsételt L/204. ház Severus Fazék, pohár + tűzdelt L/486, 2. h. , 5. h. Antoninus– Severus, Severus + L/522. ház/feltöltése Antoninus, Severus Behúzott peremű tál, dörzstál, sávos Dörzstál, amfora L/577, Antoninus– Severus, Severus + + + korsó + korsó + + sávos, tűzdelt L/695. ház1338 Hadrianus– Antoninus– Severus – 3. sz. közepe Dörzstál, behúzott peremű tál, sávos stb. mécses Egyéb kerámia Kézzel formált Érem/ egyéb + behúzott peremű tál vízszintes peremű tál, proi lállt peremű fazék, fedő Seprűs hombár + seprűs Vaspántok, szögek S-proi l vízszintes peremű tál, faltenbecher, korsó Nyesésben késő római mázas + seprűs Üveg vasszögek, kapocs, bronz lemez Fekete simított korsó fül Vízszintes peremű hombár, fazék, proi lált peremű fazék Késői mázas Vaspánt, szögek Proi lált peremű fazék Seprűs, Philippus (244–249), bronzkarkötő, freskó + S-proi l, hombár1333 Vízszintes peremű tál, seprűs Hullámos fésűdísz + S-proi l + Hombár, S-proi l Kiöntős korsó seprűs Faltenbecher, vízszintes peremű tál, behúzott peremű tál, korsó Seprűs fazék + Orsógomb, üveg + Gallienus (259–268) Vasak, bronzok üveg, érem: 201–275, 4. sz. 1335 1 db Bronzkarperec, vas, Térdibula1336 + Szürke, bikónikus edény + Seprűs fazék + 197–198, 227, 259–268 Behúzott peremű tálak, vízszintes peremű bögrék, hombár, fedő, faltenbecher seprűs Kevés Üveg, csonttű, lószerszámveret, vasak + + szűrőtál, vízszintes peremű hombár 4. sz-i zöld mázas + 230, 244–29, 304–378 + + 4. sz-i zöld mázas + S-proi l1337 talp Üveg vaskés, szög, pánt bepecsételt + Behúzott peremű tál, Vízszintes peremű tál és fazék, proi lállt peremű fazék, korsó, fedő, faltenbecher Üveg, vas, bronz és csont tű, orsógomb + Vízszintes peremű tál 245–246 + tűzdelt + + + Behúzott peremű tál, Vízszintes perem, Proi lállt perem, hombár + L/710 kőfal festett fül t/27 Antoninus– Severus Szemcsés házi kerámia S-proi l, fazék bekarcolt hullámvonal L/634 Antoninus– Severus L/639. épület Severus – 3. sz. közepe Simított hullámvonallal t/105 Antoninus– Severus + + dörzstál t/115. műhely Antoninus, Severus + tűzdelt, sávos, Drag. 37. utánzat Korsó, dörzstál + + S-proi l Vízszintes peremű tál, fazék, hullámos perem, fedő Késő római simított tál, proi lállt perem + Lassú korongolt Üveg, vasak II. kőépület Antoninus, Severus + + dörzstál + bepecsételt (É-ra lévő falnál) + S-proi l Szűrőedény, vízszintes perem, proi lált perem, seprűs hombár késői mázas + Üveg, bronz szegecs, vaspánt III. kőépület Antoninus, Severus + sok + dörzstál + bepecsételt + S-proi l + + érem: 250–251, üveg, vasak 1339 Cs/8 Severus + + hullámvonal vasszeg S-proi l, hombár hullámvonal Ennél jóval több objektumban van Severus-kori sigillata, de ha vegyesen fordul elő korábbi ill. későbbi leletanyaggal pl. nagyobb kőépületeknél, akkor a korra jellemző leletanyagot nem lehet világosan elkülöníteni. A táblázatban szereplő legtöbb objektum alatt van korábbi szint is, de maga az épület, gödör, ház stb. a Severus-korra keltezhető. A késő Antoninus–Severus-kori rheinzaberni sigillatával keltezett objektumok is valószínűleg markomann háború utániak. Ha csak a betöltés, planírozás Severus-kori s a többi anyag korábbi, akkor l. a 2. századi táblázatban ill. ha későbbi a feltöltés, akkor a késő római táblázatnál. 1333 Valószínűleg a Severus-kori épület alatti gödörhöz tartozott. 1334 Alatta korábbi gödör is volt. 1335 Szőlőmetsző kés, vaskanál, ládavasalás, szögek, kapocs, csat, zsanér, kések. Bronzdísz, szűrőedény, karika, gyűrű, gomb. Egygombos, erősproilú ibula (Claudius–Flavius-kor) L. Merczi Kat. 25. Érmek: Septimus Severus, II. Claudius, Aurelianus és 4. századi Iulianus (355–361). 1336 Merczi Kat. 87. 2–3. század forduló. Az objektumban volt még vaslemez, vaspánt, bronzkorong, kovakő. 1337 Kőépület Severus-kori, környékén vagy alatta 1. századi objektum lehetett. L. csuklós szárnyas ibula (Augustus – 1–2. század forduló) Merczi Kat. 5. 1338 A szomszédos L/486 épület anyagával feltöltve. A sok festett 2. századi kerámia mellett legtöbb a szemcsés, házi kerámia. 1339 Vasszögek, kapocs, karika, pánt, kés. 1332 354 Terra sigillata Festett, import utánzat Nyersszínű Agyagmázas/ bepecsételt Simított Szemcsés házi kerámia Egyéb kerámia v/49. épület Antoninus, Severus + tűzdelt, 1340 + dörzstál + gyűrűs peremű tál, tűzdelt pohár + S-proi l, behúzott peremű tál, hombár, fazék Behúzott peremű tál, vízszintes peremű tál, hombár, fedő, kétfülű nagy korsó, fedő Seprűs, proi lállt + hullámvoperemű, késő nal, plaszrómai tikus, késő római 4. sz-i érmek, üveg, vasak bronzok.1341 v/50. épület Commodus– Severus + + bepecsételt + hombár Hombár hullámvonallal, vízszintes peremű fazék, fedő Seprűs, bevagdosott, késői mázas + Érem: 226 (Alex. Severus), vas, bronz1342 v/51. fal Hadrianus– Antoninus– Severus +1343 Homok beszórásos faltenbecher, Drag. 37 + + bepecsételt + kevés + + + bronzár v/56. fal + + + S-proi l, hombár vízszintes peremű tál, behúzott peremű tál + kavicsos Érmek: 210–228 v/145. ház Antoninus– Severus + tűzdelt, sávos, fémes fényű, amfora fül, raetiai utánzat + dörzstál v/146. ház felső része Hadrianus–Antoninus– Severus – 3. sz. közepe + behúzott peremű tál, dörzstál, raetiai + mécsesek + bepecsételt v/152. épület és 152–155 között Antoninus– Severus + behúzott peremű tál + v/155, bepecsételt v/153–154. épület Antoninus, Severus + + v/130 Severus + Őskori telep 69. obj. Antoninus– Severus + + S-proi l z/2. épület Antoninus– Severus + z/5. fal Severus – 3. sz. közepe + z/14. kőomladék, Severus Kézzel formált Érem/ egyéb oltárkő Behúzott peremű tál, vízszintes peremű tál, kiöntős korsó, hombár, seprűs Bekarcolt hullámvonal Vízszintes peremű tál, hullámos peremű korsó, kancsó, faltenbecher, hombár seprűs Orsógomb, csonteszköz, üveg, vasak Behúzott peremű tál, vízszintes peremű hombár, korsófül seprűs Fenőkő, vasszögek + fazék seprűs Üveg, vasszög, kés Kiöntős korsó, vízszintes peremű tál + Vízszintes peremű hombár + + S-proi l, hombár Vízszintes peremű tál seprűs + + S-proi l, hombár + fedő hullámvonal Lassú korongolt vasszög 1340 1341 1342 1343 5. KÉSŐ RÓMAI KOR (3. SZÁZAD MÁSODIK FELE – 4. SZÁZAD VÉGE) Ezen az időszakon belül több periódust is el lehet különíteni. A 3. század közepe, második fele zűrzavaros, barbár támadásokkal teli időszak Pannonia életében. A 250-es években bekövetkezett barbár támadás után az újjáépítés a század utolsó harmadában kezdődött Budaörsön. (Aquincum ekkor, 294-ben lett Valeria provincia katonai vezetőjének, a duxnak a székhelye). Innentől a telep élete a 4. század utolsó harmadáig folyamatosnak tekinthető, helyenként még a 4–5. század fordulójáig is kimutatható. A inomabb periodizációt főleg az éremforgalom alapján tudjuk kialakítani, ugyanis ebben az időszakban, a többi keltező anyaggal ellentétben, ugrásszerűen megnő az érmek száma. Feltűnően sok az érem a 320-as éveket követően, majd II. Constantius uralkodása alatt (a 346– 348 évek után), illetve a Valentinianus-dinasztia idején. Ez ellentétben áll a limes menti városok, például Aquincum fejlődésével, ahol a constantinusi virágzás Az alatta lévő korábbi objektumok miatt már szerepel az 1. és 2. századi kerámia táblázatban is. 1341 Ablaküveg, üvegedény töredékek, bronzlemezek, vasszögek, lemezek, kampó, pántok, salak. 1342 Vasszögek, bronzlemezek, szögecs, kovakő. 1343 Az objektum szerepel a 2. századi festett kerámiánál is, mivel van alatta korábbi gödör. 1340 után a 4. század második felétől már inkább hanyatlás, a lakosság számának csökkenése mutatható ki. A városi lakosság egy része a vidéki birtokokra húzódott, távolabb a veszélyeztetett limesszakasztól.1344 A korábbi importkerámia egyre kevesebb. A sigillaták közül némely objektumban még előfordul Severus-kori, illetve 3. század közepi töredék. Új importedények az észak-afrikai chiarák. Igen jó keltező leletanyag viszont a mázas kerámia, amely Pannoniában a 4. század középső harmadától lép fel és használatban marad egészen az 5. századig. Sőt van egy leletcsoport, a besimított kerámia, amely pont abban az időszakban, a 4. század utolsó harmadában jelentkezik, amikor az érmek forgalma megszűnik. A leletanyagon belül tehát többé-kevésbé el lehet különíteni a 3. század második felének/végének, a 4. század első, illetve második felének, valamint a 4–5. század fordulójának anyagát, de mindez az objektumokkal nem tehető meg ilyen világosan. Gyakori, hogy korábbi objektumok nyesésében vagy felső rétegében késői leletanyag (mázas kerámia, érem) fordul elő. Ez valószínűleg a 4. századi planírozás és feltöltés eredménye. A szétszántott kőépületek maradványai között keverednek az egyes periódusok anyagai és többnyire a felszínen szórványként jelentkeznek a 4. századi érmek. Mindezek alapján csak 1344 Zsidi 2004, 203–205. 355 megkísérelhetjük a késő római épületek helyét és szá- főleg az ún. római és őskori telepen, de a „villa” terümát rekonstruálni, biztos képet nem kaphatunk. letén és a „Lagermax” északi sávjában is megtalálhatók. A kőépítkezés egyre inkább előtérbe kerül. To5a. A telep kiterjedése és az objektumtípusok: kb. 326 vábbra is fennáll a nyugati félkörív házainak többséobjektum1345 (267. kép) ge, és a Severus-kori épületeket folytatva, kibővítve, Az objektumszám kissé visszaesett. A 3–4. század egyre több épül a település keleti és déli részén is, sőt fordulóján kb. 230 objektumot használtak. A barbár megépül a vicus főépülete a kövezett utak keresztepusztítást úgy tűnik, tehát kiheverte a település és vi- ződésében. rágzott a késő római korban, majd a lakosság száma A kutatóárkokban a telep északi és keleti szélén egyre csökken a 4. század vége felé. kevés, főleg a 4. század második felére, végére keltezFöldbe mélyített házak/műhelyek: 12 db, az objek- hető gödör és gödörkomplexum részlete került elő, bentumok 3,7%-a. Főleg ovális és kör alakú építmények, nük többnyire kövek és téglatöredékek, gyakran mátöbbségük műhely (7 db), egyik kemencével. Egy ki- zas, néha besimított kerámia. Elég sok a keltező levétellel, ahol középen van a sátortetőt tartó cölöp, va- letanyag nélküli épületomladékos gödör. Mindezek lamennyi cölöplyuk nélküli. Agyag és tapasztott ge- alapján vagy planíroztak a korábbi gödrök felett a 4. rendafalra 1–1 esetben lehet következtetni. E műhe- század második felében, vagy pusztulási omladékkal lyek elsősorban a telep ÉK-i részén találhatók, a déli töltődtek be. A telep szélén van két kutyacsontvázas részen csak egy-két ház fordul elő. gödör is (XXI/6, XXII/15), egyiket mázas kerámia Felszíni házak: 2–3 db. Elszórtan a telep északi és keltezi. A földbe mélyített ház már elég ritka. Egy lekeleti szélén, bennük későbbi épületomladék. égett ház hamu alatti paticsrétegében 4. század köKemencék: 14 objektum, a késő római objektumok zepi érem (XXXVI/5b) és talán ház volt a közelében 4,3%-a. A telep északi részén több ipari jellegű és sü- egy másik objektumrészlet is. tőkemence található, bár kormeghatározó lelet kevés A kőépítkezés nyomai itt a telep szélén többnyibennük. Legtöbb kemence az ÉNy-i részen fordul elő, re csak falomladékokban, elszántott köves részekben gyakran rézkori házakba ásva. A déli terület sütőke- mutatkoznak meg. Az előző periódusnál említett kőmencéi néha házakhoz, műhelyekhez kapcsolódnak. és téglatörmelékes rétegek lehet, hogy a késő római Esetleg korábbi házba ástak kőkemencét, gyakran pe- telep szélét is jelzik. dig csak égett szélű tűzhelyek kerülnek elő. Egyre jobban benépesül a telep nyugati széle, az Kőépületek: 62 épület sorolható ide, több mint a ún. rézkori telepen sok római gödör, köztük méhkas fele rövid kis falszakasz vagy szétszántott omladék. A alakú tárolóvermek, illetve téglákkal és faragott kökorszak objektumainak 19%-a. vekkel feltöltött hulladékgödrök találhatók. Ez a felGödrök: 179 db, az objektumok 55%-a. A szokásos töltés néha a 4–5. század fordulójára keltezhető. Réztároló-, szemét- és munkagödrökön túl van néhány kori objektumok tetején római kerámia jelzi az elérdekes gödörforma és gödörcsoport. Pl. az alul kö- szántott későbbi telepjelenségek helyét, máskor gödvekkel körberakott gödrök, az állat- és embercsontvá- röt ástak a korábbi objektumba, egy kőkemence pedig zas gödrök, salakos munkagödrök stb. beleépült a 115. számú őskori ház sarkába. Több szaNéhány árok, kút és kövezett út is található. badtéri tapasztott, kerek kemence is előfordul, néha tüTelepszerkezet: A telep szerkezete a 3. században zelőgödörrel. Itt is folytatódik a 3–4. században a temegváltozik. Ekkor épül ugyanis az egészet közé- lep ipari része, amelynek súlypontja inkább az ÉK-i pen kettéosztó, É–D irányú kövezett út és vele párhu- sávban van. zamosan kerítésfalak, kőépületek, felszíni házak stb. Az ÉK-i részen („római telep”) a késő római korAz út az általunk „villának” nevezett ÉNy-i kőépüle- ban „ipari negyed” van, több salakos gödörrel, műtes rész és az ÉK-i ún. „római telep” gazdasági objek- hellyel, kemencével és egy kövezett kúttal. Ezen obtumai között húzódik, ugyanakkor kettévágja a déli jektumokban néha Severus-kori sigillata fordul elő „Lagermax” sávot. A telep északi felében eddig is ke- a késői leletanyag mellett, vagy chiara, néha viszont vés lakóház volt, de most egyre erőteljesebbé válik az semmilyen kerámia nincs. Ritkán érem is keltezi1346 „ipari negyed” jelleg. A kemencék, műhelyek, kutak, (118. kép). A gödrök kevert betöltése (kő, tégla, patics, csont stb.) arra mutat, hogy hulladékgödörként használhatták őket, tehát a salakos gödrök nem mindig az 1345 A késő római objektumok magas száma megtévesztő, ugyanis nem eredeti műhelyek helyét jelzik (kivétel az égett, hamus, egy időben volt használatban mind a 326 objektum (l. 18. ábra). 3. szánagyon salakos betöltésű t/15. gödör, amely biztosan zad második fele – 4. század első fele: kb. 230 objektum (ebből kb. 70 olyan objektum van, amely továbbélt a Severus-kortól kezdve). A 4. szá- a mellette lévő t/14. hulladékgödre lehetett). A műhezad második fele: 172 objektum. Kb. 77 olyan objektum volt, amely a lyek egy csoportban helyezkednek el, körülöttük gödteljes késő római kor folyamán, a 3. század közepétől a 4. század utolsó harmadáig fennállt. A 4–5. század végére kb. 26. objektumot lehet tenni (főleg objektumfeltöltések). Ezeknek többsége a 4. század második felétől használatban lehetett. 356 1346 Severus-kori sigillata: t/1, 14, 162. obj.; chiara t/51. obj.; érem: t/8. obj. rökkel.1347 Méhkas alakú tároló vermek is előfordulnak, bennük igen gyakori a telep legvégéről származó köves omladék.1348 Az egyik gödörben bélyeges tégla, mellette pedig feliratos kőtöredék. Ezt a gödröt a t/56. épület omladékával töltötték fel. Sok a nagy, alaktalan agyagnyerő gödör, egy részük a kora közép- és késő római korban egyaránt használatban volt, jelezve, hogy mindvégig a telepnek ezen az ÉK-i szélén bányászták az agyagot. De csak ekkor, a 3–4. század fordulóján lendül fel ismét a háziipar és jönnek létre a kerámia-, vas- és üveggyártáshoz szükséges műhelyek, kemencék, kutak. A gazdasági funkciót támasztja alá az objektumokból előkerült sok vasszerszám is (vasszögek, ácskapcsok, pántok, kolomp stb).1349 A mázas kerámia (t/1, 7, 14, 56, 100, 152, 162. obj.) és besimított díszítésű edények (t/52, 92, 100, 146, 178. obj.) alapján a telep életének végéig lakták ezt a területet. Az ipari negyedet folytatják dél felé a „Lagermax” gödrei, a kerítésárok vonalában, nyugatra pedig a „villa” sávjában találunk salakos gödröket és kemencéket. Többször planírozhattak a 4. század folyamán, mert nagyon gyakran korábbi gödrök és házak felső rétegében van késői kőtörmelék.1350 A sok tégla és kő a gödrök betöltésében arra mutat, hogy nemcsak a kőépületek, hanem kutak, kemencék és műhelyek építéséhez is használhatták ezeket az építőanyagokat, mivel a kőépület itt az ÉK-i részen viszonylag kevés van. Kövezett kút a t/162a objektum (ez lehet Severus-kori is), mellette egy elszántott terrazzópadlós, freskóval és stukkóval díszített szögletes épület maradványai vannak. A vele majdnem összeérő szögletes, felmenő agyag- és kőfalú, kora római háznak egy kemence épült a DK-i sarkára, illetve késő római kőfalmaradványok a tetején (t/175). L. a szélein padkás, közepe felé mélyülő t/8. és 14. objektumok (bennük vassalak), akárcsak a t/48. obj. Van néhány nagyméretű (kb. 14–16 m 2), majdnem kerek gödör, amelyek ugyancsak szolgálhattak műhelyekként. Pl. a t/1. objektumban salak, t/2-ben munkagödör, t/7. obj. 1348 Pl. a t/70. és t/56. épület anyaga lehet a t/52, 92, 100. gödrökben (besimított kerámia). A t/52, 64, 70b. stb. objektumok: ezek mind a t/56. kőépület környékén kerültek elő, tartozhattak az épületomladékhoz is. 1350 Pl. a t/113-as ház leégett a markomann háborúk alatt, az égésréteg felett vastag köves omladékréteg van. Kérdéses, hogy vajon planírozáskor vagy a 4. századi használat során kerültek a Severus-korban leégett, részben kőfalakkal épült t/115. század műhely anyagába a késő római cserepek. 267. kép: A késő római telep beépítettsége 3-4. sz. 4. sz. 2. fele 4-5. sz. 18. ábra: Késő római objektumok felosztása 1349 1347 357 Egy csoportban a „római telep” és Lagermax határán találhatók északról nézve az első kőépületek. A t/56. kőépület a 3. század második felében épülhetett és valamikor a 4. században égett le. Falát kiszedték, a 4. század második felében fölé kisebb épület került, ez állhatott a 4–5. század fordulójáig. A hasonló tájolású III. kőépületet a Severus-kortól a 3–4. század fordulójáig használhatták, később már gödröket ástak bele. Szintén az előző periódusban épült, de egészen a telep életének végéig fennállt a II. kőépület. Egyszerű, álló téglalap alakú épületek ezek, általában egy belső osztással. Csak a 250-es évek után épült és többször leégett I. kőépület tagoltabb. Ez utóbbit a 4–5. század fordulójáig lakták. A csoporthoz tartozhatott a t/70. kőfal maradványa is, bár a falomladék iránya kissé eltérő. DK felé ezt az épületcsoportot zárja az L/32. fekvő téglalap alakú, több helyiséges épülete1351 és mellette a többnyire szétszántott falú L/110-es nagyobb, álló téglalap alakú épület, amelynek északi falát legalább egyszer megújították. A kövezett út nyugati oldalán, a „villa” sávjában egyre több kőépület-maradvány található. Van három hasonló, ÉK–DNy tájolású építmény (v/1, 5, 10), amely egy időben épülhetett, valamikor a 3. század utolsó harmadában. Használatuk kezdetét a v/5. kemencéjében talált érem terminus ante quem a 330-as évek előttre teszi (a kemence ráépült a derékszögű, félig kiszedett falú v/5b–c épületre). A v/1. falszakasz – amelynek déli folytatása esetleg az L/429. árok – talán valami kerítés maradványa, bár lehetett önálló épület is, mivel felette és körülötte sok elszántott tegula volt. A harmadik, egyben legkésőbbi a v/10. fűtőcsatornás épülete, amelynek déli felét tönkretette az újkori szemétlerakás és a két telek közötti árok. Kétrétegű és a Valentinianus-érem alapján a telep életének végéig lakták. A következő épületcsoport tájolása É–D, illetve ÉNy–DK. Teljes alaprajza csak az álló téglalap alakú, egyharmad részén osztott v/25. épületnek van meg. Már a Severus-korban felépült, de a késői leletanyag alapján állhatott még a 4. században is. Esetleg a 4. század második felében szedték ki a falait, akárcsak a mellette lévő v/26-t. A v/5a rövid falszakasza is ide sorolható. A „villa” északi szélén két fekvő téglalap alakú, K– Ny tájolású épület zárja le a kőépületes sávot (v/49, 50. obj.). A kis faltöredékek esetleg a nagyobb épületek folytatásai kelet felé. A két nagy épület között kes- keny utca. Mind a kettőnek hiányzik az egyik széle.1352 Alattuk korábbi objektumok, Antoninus és Severuskori sigillatákkal. Legalább egyszer átépítették. Nyugati végükön a gépi nyesésnél vastag, égett téglaréteg alatt falmaradványok mutatkoztak (v/59. obj.), illetve ide ásták később a kőomladékkal teli 1. árkot (= v/58–59. omladéka). Tovább haladva nyugat felé az előző két épület folytatásában, ugyanolyan tájolással fut a v/65. köves árok, amely a Severus-korban épülhetett. É–D tájolású épület falai lehetett a már Severus-korban álló v/61. és a valószínűleg hozzátartozó, merőlegesen dél felé futó v/86. faltöredék. A kisebb kőépületeket már csak magasabban lévő omladékos falak és kőkupacok jelzik. Koruk bizonytalan, valószínűleg késő rómaiak. A telep ÉNy-i szélén nincs további kőépület. A v/152–156.épületeknek nincs a Severus-kornál későbbi anyaga, mindössze egy szórvány 4. századi érem (364–378) származik a Temető utca környékéről. Kőomladékokkal és tegulákkal van betöltve sok gödör, némelyik a kerámia alapján a telep pusztulási omladékát tartalmazza (v/9. obj.). Előfordul korábbi gödör tetején késő római éremmel keltezett kőomladék is (v/85. obj.), esetleg sigillata chiara keltezi a betöltést (v/34. obj.). Méhkas alakú tárolóvermek, néha kövekkel körberakva. Mellette lehet féltetőt tartó cölöplyuk is. Gödörcsoportok, illetve sorok is megigyelhetők.1353 Műhelyre utaló salakos gödrök (v/17. obj.) ezen a részen, a kőépületek között is találhatók, bár jóval kisebbszámban, mint keletebbre. A v/5. objektum kemence, a 4. század 30-as éveiből való éremmel keltezve, benne több kiégetésre váró agyag szövőszéknehezék. A v/125. sütőkemencében keltező leletanyag nincs, talán késő római. Néhány rövidebb árok rendeltetése kérdéses. „Lagermax”: A telep DK-i fele elég gyéren lakott a késő római korban. Két-három nagyobb épület (I. kőépület, L/32, L/110. obj.), amelyek észak felé a „római telep” épületeivel alkotnak egy csoportot. Dél felé kis szögletes gazdasági épületek, amelyek még a Severuskorban épültek, de megérhették a 4. századot. Van közöttük kövezett kút, kemencés műhely, néhány köves betöltésű gödör, egyik alján állatcsontok. Egészen a kövezett útig (L/162) nincs több nagy épület, csak egy-két falomladék -s faltöredék, majd a patakparton a több helyiséges főépület következik. A gödrök kisebb csoportokban helyezkednek el, például igen sűrűn a „Lagermax és villa” határánál.1354 A kövezett út nyugati oldalán külön csoportban mély, Benne sok Severus-kori sigillata, de még több 4. századi érem és mázas kerámia. Omladékrétegében 3. századi, Jupiternek szentelt oltárkő. Mindezek alapján a 3. század második felében vagy még később, a 4. században épült. A v/50. északi felét a szántás vihette el. A v/49. épület déli felét egy újkori szemétbeásás tüntette el. Itt ásott korábban Kaba Melinda, valószínűleg az újkori szemétlerakó hely az ő ásatása helyén maradt mélyedésekben létesült. 1353 Pl. XXIII/12a–d, v/11, 14. obj.; v/8–9, 29–30; v/17–18–19, 22. obj. 1354 Egy csoportban L/100, 115, 119, 121.obj., többnyire köves betöltéssel. Ezek még az északi „ipari negyed” sávjához tartozhattak. 1352 1351 358 méhkas alakú vagy függőleges falú tárolóvermek. Bennük mázas kerámiával keltezett épületomladék, valószínűleg az L/160. épületből.1355 Külön csoportokat alkotnak az állat- és embercsontvázas gödrök 1356 (153. kép). Mély, hengeres falú tárolóvermek egy sorban: L/599, 591, 602, 603. objektumok, bennük pusztulási omladék (téglák, kövek). A félköríves épületsor belsejében több gödörcsoport is található, igen sokban van állatcsontváz. Többségüket mázas kerámia vagy érem keltezi a 4. század második felére. Egyikben még későbbi besimított kerámia is előfordul. Betöltésük gyakran köves.1357 Érdekes gödörtípus, amikor alul körberakták a gödör szélét kövekkel.1358 A patakparti avar sírok némelyikét is római gödörre ásták rá. A földbe mélyített ház már nagyon ritka. Előfordul, hogy korábbi házakba ástak bele későbbi tárolóvermet vagy kőből épített kemencét a ház sarkába. Kérdéses, hogy ilyenkor magát a házat továbbra is használták-e. Néha egy-egy korábbi házat késő római épülettörmelékkel töltöttek fel, biztosan a házak pusztulása után. A kövezett út alatt található két fél ház, egyikben késői leletanyag, valószínűleg az útépítéskor került bele. A telep déli részén van két ház (L/660, 777), egymáshoz viszonylag közel, amelyek talán ebbe a periódusba sorolhatók. A 3. század második felében zajló újjáépítés egy nagy tereprendezéssel kezdődött a telepen. A Severuskori sigillaták többsége ebből a feltöltésből származik. Az égésrétegekben lévő összeillő kerámiadarabok mutatják, hogy nagyméretű planírozás is folyt az elpusztult épületek fölött. Az L/263. épület alatt Severuskori égésréteg zárja a 14a helyiség alatti gödörházat. Ebből összeillő bepecsételt darabok került elő a 4, 6. helyiségek anyagával, tehát az egész épület alatt planíroztak a Severus-kor végén, valószínűleg az új épület építésekor. Másrészt a gödrökben gyakori épületomladékok utalnak feltöltésre, de ezek általában keltező leletanyag nélküliek. Szerencsés esetben egy-egy chiara, mázas vagy simított, illetve kézzel formált kerámia keltezi. Így például planíroztak a 4. század középső harmadában,1359 a 4. század második felében1360 és a 4. század végén.1361 A kőépületek környékén min1355 L/165, 171, 180, 182, 186. obj. Ezekhez csatlakozik észak felől a XXIII/12a–b–c és v/14. gödör; délebbre a köves L/188a gödör és a L/191, 197. obj. Nyugat felé haladva: L/207, 208, 214, 217, 236, 422, 423. gödrök. 1356 L/487, 488, 496, 497, 504, 484, 505, 515. gödrök. 1357 Keleti részen egymás alatt: L/740–743, 746, majd az L/486. épület sarkánál: L/605, 607, 634, 635, 637–638, 640, 670. obj. Az L/577. kőépület mellett egy kisebb csoport tárolóverem (L/592, 593, 594. obj.). Dél felé pedig egy nagyobb csoport: L/614, 626–628, 631, 646, 652, 662, 670. obj. 1358 Pl. L/ 496, 516, 637, 783. obj. (koruk lehet az előző periódus is). 1359 Érmek: L/35, 108, 610. obj.; összeillő sigillata chiara az L/480. obj. két különböző részéből (Gabler Kat. 251, 19. kép 2). 1360 Érmek: L/320-tól délre, L/360. obj. környékén; mázas kerámia: L/6, 10, 11–13. obj. között, L/26, 37, 100, 121, 165, 171. obj., L/590 Ny-i köves gödör, L/570, 584 házak felett stb. 1361 Érmek: L/52, 73, 188a. obj.; besimított kerámia: L/2. obj. stb. dig vannak tegulákkal és kövekkel feltöltött gödrök, amelyek az egyes átépítések során vagy a végső pusztuláskor töltődtek fel. Szórványérmek nemcsak tereprendezésre, de elszántott épületre vagy útra is utalhatnak.1362 A keleti részen egy nagy álló téglalap alakú épületet rajzolnak ki a felszíni szórványok (L/110. obj.). Nyugatabbra az L/590. és L/560. obj. felett is volt egy elszántott 4. századi kőépület, ennek egy kis faltöredéke megmaradt az L/619. objektum tetején. A nyugati félköríves épületsor belsejében is állhatott egy épület az L/577től DK-re, illetve az L/600–766. között. Ez utóbbinál lehet, hogy nem épületet, hanem utat jeleznek a leletek, ugyanis az L/766. ÉK-i sarkánál megmaradt egy ilyen kis, kövezett útrészlet. A telep belső tagolására szolgáló, kora római kor óta használt árkok egy részét kőfallal erősítették meg a 3–4. században. Erre utal több, kevert 2–4. századi leletanyagot tartalmazó árok. Az L/263-as úttal párhuzamosan, illetve rá derékszögben épült az L/259, 315, 384, 303. obj., amelyek egy kb. 50×50 méteres területet fognak közre (D-i és Ny-i határa nincs meg). A v/1, L/429, L/725, L/710. objektumok egy ferde, ÉK–DNy irányú vonalat adnak ki, amely tompaszögben megtörve halad délen, a patak felé. A kerámia és az érmek alapján a 2–3. században használták, a 3. század közepén még biztosan állt, 1363 sőt az ÉK-i végén lévő v/1. fal csak ekkor épült. A „Lagermax” területét kettévágó kövezett út (L/162. obj.) mentén nemcsak a telep legnagyobb épülete állt (L/263. obj.), hanem több kisebb épület, kerítésfal, árok is helyet kapott. Az út nyugati oldalán lévő téglalap alakú, két belső osztással tagolt kiszedett falú kőépületnél (L/160. obj.) a mázas kerámia és a 4. század végi érem valószínűleg a falkiszedés korát jelzi. Használata a 3. században bármikor kezdődhetett. A szomszédos objektumok köves omladéka és egy hypocaustum-oszlop is ide tartozhat. A település központja ebben az időszakban a kövezett utakkal határolt L/263. épület (268. kép). Legkorábbi periódusa a nyugati oldalon, a telepen gyakori álló téglalap alakú forma (7, 8, 9, 13, 14. h.), déli felében egyharmad részénél osztással, belül pillérekkel, déli bejáratánál porticussal az út felé. Ezt bővítették a 4. században kelet és dél felé több helyiséggel (1–6, 10–12. h., 16–18. h., 270. obj.), és északon is egy újabb rész épül hozzá (L/235. obj.). Délen az út felőli oldala nyitott lehetett, itt egyrészt pilléreket (L/270. obj.), másrészt terrazzópadlót és köves járószintet találunk (17–18. h.). Belső fűtésre utaló nyom nincs, bár az eredeti padlószint sem maradt ránk, kivéve az ÉK-i sarokban az 1–2. helyiség lapos járólapjait. Itt köveKb. 500 db szórvány, a felső szántott humuszból előkerült érmünk van. Az elszántott épületeket részletesebben l. a II. 14.fejezetben. 1363 L/710-nél Philippus-érem Kr. u. 245–246-ból. 1362 359 268. kép: Légifotó a kövezett útról és a telep főépületéről zett belső udvar és konyha állhatott. Alapterülete kb. 700 m 2. Az épület keltezését segíti a 14a helyiségben egy Severus-korban leégett, kőfal alatti, nagyméretű objektum. Ez alapján a kőépület legkorábbi periódusa a Severus-kor végéhez, de valószínűbb, hogy csak a 250-es évek pusztítása utáni újjáépítéshez köthető. Az egyes periódusokat Severus-kori és 3. század közepi sigillatákkal, érmekkel, valamint 4. századi mázas kerámiával keltezhetjük. Használatának végét a besimított díszítésű töredékek és egy 5. század elején vert érem jelzi. Az épületet három oldalról sóderes-köves út övezi. A nyugati és valószínűleg a keleti oldalon lévő út is párhuzamos volt az épület falával (L/162, 244. obj.). A déli oldalon viszont ferdén csatlakozik hozzá (L/414. obj.), sőt helyenként mintha az épület ráépült volna az útra. Így valószínűleg nem egyszerre keletkeztek, de időrendjük egyelőre kérdéses.1364 Az L/414. déli szegélyfala egyenes, felszínén kő- és sódermaradványok. Kérdéses, hogy vajon azért épült ilyen ferdén a késő római út, hogy a már meglévő korábbi épületeket kikerülje (L/245, L/264. obj.), vagy az épületek eleve az út mellé épültek egy korábbi periódusban.1365 Az L/162–414. útcsatlakozásnál lévő pillérek egy kapu meglétére utalnak, ez pedig a két út egyidejű használatát jelzi, valószínűleg a főépület fennállása Épülhetett először az L/162-es út, valószínűleg már a Severuskorban. Ehhez tájolták az L/263-as épület első periódusát a 3. század második felében. A déli porticusos bejárat alapján ekkor már állt az L/414-es út is (a Severus-kori sigillaták korábbi építést is lehetővé tesznek, de mindenképpen az L/162. után épült, mert ott véget ér). Mikor az épület a 4. század elején elnyerte végső formáját, délen a meglévő útig épült. Eredetileg, az épület 2. periódusában a 414. út szélesebb volt, de egy részére a 3. periódusban (4. század második fele) ráépült a terrazzós előtér. 1365 Az L/414-nél későbbi az L/264a kőomladéka, mert amikor épült, felszedték alatta a már valószínűleg nem használt út köveit. Az út déli oldalán lévő L/264. járólapjai viszont lehetnek egyidősek az úttal. Az L/245. épület korábbi, már a 2. században állt és nincs késői anyaga. Az út keleti folytatása kérdéses, vagy befordult északra az L/244. felé, vagy az újkori szemétfeltöltés elvitte a keleti végét. 1364 360 idején. A keleti oldalon a már meglévő út adta meg az épület határát a 4. században. A nyugati félköríves épületsor egyes épületeit még használták – az érmek tanúsága szerint – a 4. század utolsó harmadáig.1366 Az L/486-os épületben már a 270-es évekből vannak érmek, de csak 324 után épül meg a legfelső habarcsos padló és a felmenő vakolt falak (1–4. h.). Az 5. helyiségben osztófalakkal kisebb szobákat alakítanak ki, valószínűleg a 4. század második felében. Az épület DK-i sarka újabb helyiséggel bővül (6a h.), és később terrazzópadló kerül két korábbi fal fölé (7. h.). Az L/577-es épületet kibővítették fűtőcsatornás nagyobb házzá. A fűtőcsatornában 361-es égett érem jelzi a II. Constantius kori pusztulást, majd a Valentinianus-korban újjáépült és állt a század végéig. Az L/671. épületben legalább két átépítés mutatható ki a késő római időszakban (III–IV. periódus). Az ÉK-i 1. helyiség sárgaagyag-padlót kap, majd a 4. század második felében erre is kisebb osztófal kerül. Északon előtér épül hozzá. Az épületsor DNy-i végén az L/687. nagy fekvő téglalap alakú épülete ekkor épül rá a korábbi falakra. Ezt a nagy fekvő téglalapot egy hosszanti fal osztja ketté, ÉK-i részén a járólapok talán belső udvarra utalnak. Hasonló, hosszában végig kettéosztott lett az L/766. ugyancsak fekvő téglalapja, belül kisebb falakkal tagolva.1367 Mellette található egy kövezett útrészlet és a már csak falsarokként megmaradt L/746. kisebb épület. A félkörív keleti végéhez épült egy majdnem négyzetes, középen ketté, majd négyfelé osztott kőépület. Az épület feladása után még gödröt is ástak bele (L/527. obj.). A kisebb, négyszögletes épületek a félkörív nagyobb, többhelyiséges épületei között nem érték meg a késő római kort. Felettük a gépi nyeséskor voltak késő római érmek, de ezeket nem lehet épülethez kötni. A félköríves épületsor belsejében planírozhattak a korábbi gödrök felett, talán akkor, amikor újabb kőépületeket emeltek a század középső harmadában. Ugyanis a szórványérmek (318–378 között) legalább egy vagy két elszántott 4. századi épületre utalnak ezen a területen (l. L/577 DK-i oldala és az L/600 – L/766. obj. között). 1366 A felszínen a gépi nyesés nyomában nagyon sok érem került elő (L/600–601. épületek között, L/486-től délre stb.). 1367 Egyik épületben sincs késő római kerámia, csak szórványérmek felette és a környékén. Három szögletes, ugyancsak elszántott kisebb épület maradványa lehetett az L/755–755a és 757. obj. (paticsfal, freskómaradványok és kövek), alattuk korábbi gödör, illetve gödörház. Kérdéses, hogy csak a korábbi gödröket töltötték fel 4. századi épületomladékkal vagy valóban álltak itt a késő római korban is épületek (érmek 335–361 között). Esetleg föléjük épült az L/600–766 közötti nagyobb, mára már elszántott épület vagy út. E nagyobb épületek között állt a kis oszlopos, szögletes L/656. obj., talán szentély, amelyet a Severuskori sigillata mellett a 4. század második feléből való zöldmázas kerámia és érem keltez (351–361). Sóderes járószintet találtunk nemcsak az épületek között, de az épületek keleti oldalán, a félkörív belső szélén is, amely talán egy belső út vagy lekavicsozott járófelületű tér maradványa lehetett. Már a 2. században is létezett, de az L/577–600. közötti érmek a 4. századi használatot mindenképpen bizonyítják. A félköríves tér belsejében lévő állatcsontvázas és egyéb hulladékgödrök a bennük lévő mázas kerámia-, valamint téglatöredékek alapján valószínűleg az épületek pusztulása után kerülhettek ide, bár lehet, hogy a planírozáskor töltötték fel épülettörmelékkel.1368 Az épülettörmeléket felhasználták később kemencék építéséhez is (pl. az L/666. kemencéje téglákkal van kitapasztva). Úgy tűnik, volt egy olyan periódus, talán a település életének legvégén, amikor a félköríves épületsor belsejében nem kőépület állott vagy sóderes üres tér szentéllyel, hanem az épületomladékot elplanírozva már csak szemétgödröket, kemencéket (L/666. obj.) és esetleg kisebb földbe mélyített műhelyeket (L/660, L/777. obj.) ástak ide. Ezekbe lassú feltöltődéssel került a pusztulási omladék. Közvetlenül a patakparton is voltak még a 4. században kőépületek, bár többségük a Severus-korban épült (két széles kőfal [Z/3, 4. obj.],1369 valamint kőomladékok [Z/6. obj.]). Kavicsos út/járda épült a korábbi freskós, padlófűtés, elszántott Z/10-es épület mellett, részben az omladék fölé. A nyugati szélén egy hosszabb, fekvő téglalap alakú, déli oldalán 2 pilléres nagyobb épület („A” fal) még most is állhatott. A telep É–D-i főútjának déli vége is itt futott be a patakba. mindössze az objektumok 23%-át adják ki.1370 Ebből is a földbe mélyített objektumok nagy része műhely és a kőépületek között is vannak gazdasági melléképületek. A lakóházak többsége már a Severus-kortól kezdve kőépület, a 4. századra pedig a lakosság szinte teljesen behúzódott a kőfalak védelmébe. Ugyanakkor létszámuk meghatározása problémásabb. Míg a földbe mélyített házaknál lehet kb. 5 fővel számolni, addig ez a kőépületek esetében változó, de mindenképpen több. A század második felében gyakran több család is lakott egy épületben, így a nagyobbakban esetleg 10 fő is élhetett. Egyelőre a sok kis faltöredék és elszántott épület miatt nem állapítható meg egyértelműen a lakófunkció. Kb. 22, több helyiséges épület maradt meg, amelyekről feltételezhető, hogy lakóház volt. Bennük lakhatott kb. 200 ember, a földbe mélyített házakban még kb. 25–60 fő. Esetleg 1–2 felszíni cölöpházban is élhettek. Ez arányban áll a temető sírszámával. A 3–4. századi temetkezések száma kb. 250 sír. A hagymafejes ibulák és import sigillata chiarák alapján a vezetőréteg tagjai (hivatalnokok, katonai vezetők, gazdagabb földbirtokosok) éltek az alábbi kőépületekben: t/56. az északi részen, I–II. kőépület és az L/32. épület a telep keleti szélén, az L/263. főépületben a kövezett út mentén, nyugaton az L/486, 577. épületekben és talán egy elszántott épületben az L/577-től délre. A gödrökben lévő anyagok alapján feltételezhető még a v/49. és L/160. épületeknél is gazdagabb tulajdonos (269. kép). Ezt alátámasztja a 4. századi érem megoszlás is, sőt a 4. századon belül pontosabb különbségeket is lehet tenni, mikor melyik épület volt a gazdagabb.1371 5c. Leletanyag A zűrzavaros, barbár támadásokkal teli időszak a gazdasági életre is kihatott. Kevésbé gazdag leletanyag mutatható ki a 3. század második felében, majd a 4. század középső harmadától más jellegű, gyakran helyben gyártott kerámia és egyre több kisbronz jellemzi a korszakot. A 3. század második felének anyagát elég nehéz elkülöníteni a század első felének kerámiájától. A festett, nyersszínű, szürke szemcsés, keményre égetett edények ugyanúgy meg vannak, sőt még kevés agyagmázas kerámia is előfordul, csak jóval kisebb meny5b. Lakosság nyiségben. Nem jellemző a simított, illetve a kézzel A 3–4. században a népesség számának csökkenését formált edény. Tovább használják a Severus-kori és a jelzi a lakóházak számának visszaesése. A földbe mé- 3. század közepi sigillatákat, mivel új importedények lyített és felszíni cölöpházak, valamint a kőépületek L/626, 627, 628, 655, 662, 665. obj. Az omladékában lévő lenyomatos patics talán felmenő, vesszőfonatos agyagfalra utal. 1368 1369 1370 Felszíni házak, földbe mélyedő szerkezet nélkül természetesen bármelyik periódusban lehettek, de ezeket nem tudjuk kimutatni. 1371 L. a térképet s táblázatot a DVD-n. Ugyanakkor igyelembe kell venni a kutatás eltérő mértékét is pl. 2002-ben még nem állt rendelkezésünkre saját fémkereső. Részben ez okozza, hogy a „villa” és „római telep” területén feltűnően kevesebb érem van. 361 a század második felében már ritkán érkeznek (néha kimutathatók a javítások, összedrótozások nyomai, pl. L/32, 126. obj.). Ritkán mázas kerámiával együtt fordul elő sigillata, tehát a 4. század közepén/második felében is használták, vagy csak a planírozáskor került korábbi anyag is a gödrökbe. Észak-afrikai sigillata chiara, bár kevés (mindössze 8 db), de érkezett a telepre.1372 Többségük Hayes 50A formájú tányér töredéke, az egyetlen korsó perem, a dunai tartományokban ritka forma (Hayes 174). Ezeket az észak-afrikai sigillatákat a 3. század második negyedétől a 4. század elejéig keltezhetjük. Észak-itáliai közvetítéssel jutottak el Pannoniába.1373 Használatuk a provincián belül valószínűleg későbbre is kiterjeszthető. Drága importáruk lévén nem mindennapi használatra szánt edények, gyártásuk után még jó ideig foroghattak. Együttes előkerülésük Severus-kori sigillatával és mázas kerámiával alátámasztja e kerámiafajta hosszas használatát. Jelenlétük mutatja, hogy Pannoniát és ezen belül a budaörsi telepet még a 4. században is szoros kereskedelmi kapcsolatok fűzték a Mediterraneumhoz. A 4. század elején új kidolgozási módok, felületkezelési technikák jelentkeznek. Ilyen az edények teljes felületének simítása. Behúzott peremű tálak, füles bögrék és korsók, valamint nagy tárolóedények készülnek ilyen kivitelben. A század középső harmadában pedig feltűnik a mázas kerámia (270–271. kép). Gyakori a vízszintesen kihajló peremű lapos tál/csésze, a két- vagy háromfülű, tűzdelt díszítésű csésze, egyfülű, szűknyakú korsók egyenesen álló vagy tölcséres peremmel stb. Legkésőbbi változatán bekarcolt és bevagdosott díszítés látható. Az egész század folyamán megtalálhatóak a régi festett edények (Drag. 37. tálforma utánzata, behúzott peremű tálak, füles korsók, bögrék), matt, egyszínű festés (nem fényes és nem díszített), de számuk egyre csökken a század folyamán. Az edények többsége szürke, néha téglaszínű. A 4. században végig használták a szürke, szemcsés, keményre égetett házi kerámiát. Leggyakoribb a vízszintes peremű tál és a proilállt peremű bögre/fazék, illetve az élesen alávágott peremű tál és fedő. Ugyanakkor egyre több a kavicsos anyagú, néha lyukacsosra égett házi kerámia. A formák is tükrözik ezeket a változásokat. A kézzel formált kerámia száma a század folyamán nő. Kónikus csészék, behúzott peremű tálak és kihajló peremű bögre/fazékformák a legjellemzőbbek. A seprűs díszítés ismét feltűnik, vele együtt a benyomkodott s bekarcolt minták is. 1372 T/51, v/34, L/303, 480. obj. és szórvány a Temető u.-tól K-re kb. 30 m (v/146 környéke), továbbá 1 db Kaba M. ásatásán. 1373 Részletesebben l. Gabler Dénes cikkét ugyanebben a kötetben (13. ábra 6, 19. ábra 1–29). A későbbi 4–5. század fordulójáig használatos formák (chiara D típus) a Budaörsi anyagban nincsenek jelen. 362 Fémek: a csuklós T-ibulák és a belőlük kialakuló hagymafejes ibulák a fériviselet jellemző részei a késő római időszakban (269. kép). Idegen eredetű vas, rugós T-ibulák és aláhajtott lábú ibula csak egy-két db van (230. kép). Az érmek száma a 3. század második felében tükrözi a telep újjáépítésének kezdetét (Gallienustól a tetrarchia koráig 43 db antoninianus érem). A telep érmeanyagának 90%-a a 4. századból származik, főleg kisbronzok. Az éremforgalom 378-cal zárul, ennél későbbre, biztosan csak két darab keltezhető. Változatos késő római ékszerek – gyűrűk, sodort és díszítetlen karperecek (pl. L/486), 4. század végi, vésett díszítésű karperec (L/263. épület), „aranyfejű hajtű” utánzata (v/26), bikónikus fejű hajtű (L/628) stb. – fordulnak még elő a gazdagabb kőépületekben. 269. kép: Mázas kerámiát és hagymafejes ibulát tartalmazó objektumok térképe 363 1. 2. 3. 5. 4. 6. 7. 8. 9. 270. kép: Késő római mázas kerámia. 1: t/56; 2: I. kőépület 1. h.; 3: L/486; 4–5: L/263; 6: z/9; 7: szórvány; 8: I. kőépület; 9: 168. obj. 364 271. kép: Horpasztott falú, bepecsételt mázas edény (L/414 út) 17. táblázat: Mázas s egyéb késői kerámiát tartalmazó 4. századi objektumok: 1374 Mázas 1375 I. árok D átvágás Proi lállt perem Élesen (bögre, fazék) alávágott 1376 perem (tál, fedő) Besimított Fekete fényes, simított Sötétszürke, Korongolás Kézzel simított nyomok / formált fehérre égett Egyéb házi kerámia Festett, import Érem1377, i bula XVIII/ 23–24 galléros korsó XXI/6. obj. kutyacsontváz XXII/9. köves gödör Korsó talp XXII/10. köves gödör XXIII/12b téglás gödör + hombár XXXVI/3 köves omladék XXXVI/5 D-i vége (falomladék) 5h obj. XXXVIII/10. Ház, köves XL/3 gödörkomplexum 1377 1378 1379 1380 szórvány: 318–3611378 + bevagdalt perem + + + + hombár, fazék Rézkori telep 13 gödör 33. gödör 75. gödör + 1379 + Szemcsés, vízszintes peremű tál + + + szemcsés talp téglakorong XXXVI./5.b: 351–354; vasi bula 1380 + korsó, fazék 80. köves gödör rács (korsó) 106. köves gödör 107. köves gödör 115. köves gödör hombár Nagyméretű korsó fül Nagy, füles korsó fazék + + Kavicsos fazék szemcsés 1375 1376 A táblázatban szereplő objektumok a 4. század középső harmadától a század végéig keltezhetők. A korábbi (3–4. század fordulójára tehető objektumok) leletanyaga még nem különül el jellegzetesen a korábbi időszaktól. Szokásos leletanyag a szemcsés, keményre égetett házi kerámia, és a simított felületű töredékek. Ezeket a nagy mennyiség miatt nem soroltam fel mindig a táblázatban. Vastag betűvel kiemelve, amelyik objektum megérte a 4–5. század fordulót. 1375 Gyakori, hogy a késő római köves feltöltéssel kerül egy darab mázas kerámia a korábbi objektum tetejére. Ilyenkor is szerepel a táblázatban s eltérő módon jelöltem az objektumok eredeti korát (dőlt betű – kora római, nagybetű – Severus-kori). De miután egy szemétgödröt nem használtak évszázadokig, a kevert kora s késő római leletanyaggal feltöltött, többnyire épületomladékos gödrök, eredeti kora is a 3–4. század lehetett. Összesen 102 objektumban volt mázas kerámia. 1376 Néha 3. századi környezetben, Severus-kori sigillátával együtt is előfordul s nincs mellette más késői kerámia pl. t/105, 175. obj., v/56 fal, 58–59 fal, v/90a–b, 119, 132, 146, L/15, 44, 695. stb. Ilyenkor nem került be ebbe a táblázatba. Ugyanez vonatkozik az élesen alávágott peremű tá1374 lakra pl. v/146, L/44, továbbá az erős korongolás nyomokkal díszített házi kerámiára is pl. v/27. kora római kőépület omladékából, L/739. ház stb. 1377 A korábbi objektumok feletti nyesésből előkerült 4. századi érmek ill. szórvány érmek – ha az objektumban nincs más késő római lelet – nem szerepelnek a táblázatban. L. v/85 kövek között, L/35 felső kövek, 52 ÉNy-i részén, L/73, 108 nyesésben, 320-től délre, 560, 564 felett, 577től délre, 600 felett, 600–687 között, 610 környéke, 619 mellett, 718. mellett, 757–766 között, 766 felett. Ugyanez vonatkozik a szórvány hagymafejes ibulákra is pl. L/406-tól délre, 577–645 között. 1378 Szórvány érmek a XXI–XXII. Árkoknál. 1379 Alatta kora római. L. 1. és 2. századi táblázat. 1380 Merczi Kat. 94. Kéttagú, rugós T ibula (3–4. század). 365 Mázas Proi lállt perem Élesen (bögre, fazék) alávágott perem (tál, fedő) Besimított Fekete fényes, simított 168. köves gödör Nagy füles korsó 229. köves gödör Sötétszürke, Korongolás Kézzel nyomok / simított formált fehérre égett nagy füles korsó 172. + kemence Nagy korsó Nagy korsó + 244. kemence 260. gödörkomplexum + Nagy korsó 261. téglás gödör Z/3. kőfal Z/6. (hullámos perem) kőomladék z/9 felett nyesésből + + + szemcsés fedő + + szemcsés TS: Hadrianus, Severus + + nyersszínű Z/A fal I. kőépület 2. h. I. kőépület Ny-i fal I. kőépület D-i omladék II. kőépület omladék és Ny-i fele +kézzel formált + I. kőépület 5. h. D-i fele + I. kőépülettől É-ra nyesés Ny-i fele és 1.h. + + + S-proi l + + + + S-proi l + TS: Severus magok 1382 + TS: Antoninus– Severus + Hagymafejes ibula1383 + 355–361 Kiöntős korsó szemcsés Szemcsés, kavicsos 312–3361384 +, TS: Antoninus– Severus TS: Severus 250–251 Fibula: II–III. kőépület között1385 + nyersszínű + behúzott peremű tál + fazék + + t/8. műhely korsófül + t/51b téglás gödör + t/51. gödör, fedő t/56. kőépület t/100 köves gödör Kavicsos hombár, szemcsés Szemcsés, kavicsos Szemcsés, seprűs, kavicsos hombár Szemcsés korsó, kavicsos, behúzott peremű tál, fazék Szemcsés, vízszintes peremű hombár, téglaszínű korsó Szemcsés korsó, hombár Szemcsés, fekete korsó, hombár szemcsés Szemcsés, kavicsos + III. kőépület 5. gödör felső réteg III/12. köves gödör1386 T/1 gödör/műhely t/14. műhely + + K-i fele, égett réteg + II. kőépület 2. h.-től É-ra t/7. műhely + + I. kőépület 4. h. I. kőépület K-i fele, nyesés Kavicsos, lyukacsos Szemcsés talp +, S-proi l + kézzel formált + Festett, import Érem, i bula +, LK hullámvonallal + Z/10. épület Z/A FAL K-i vége I. kőépület 1.h. D-i téglaréteg mellett + I. kőépület 1.h. égett réteg 1381 I. kőépület 1a h., 6.h. Egyéb házi kerámia t/92. köves gödör + t/52 köves gödör kan nelúrás rácsminta + be- korsó karcolás Környező gödrökből1389 t/65 gödör talp + (háromszög, hullám + (rács, zeg-zúg) + Szürke kerámia Vízszintes pere- + TS: mű tál Antoninus– Severus Kavicsos, víztéglaszínű korsó szintes perem + Nyersszínű korsófül S-proi l, kavicsos, behúzott peremű tál t/51: hombár + + + Kavicsos szemcsés + Behúzott peremű tál Szemcsés korsó korsófül + + t/103. gödör + + kavicsos + TS: Antoninus– Severus t/51: + chiara1388 Bélyeges tégla1390 Vaskés, lószerszám (?), salak Érem: 330–333, vassalak Salak, síküveg vasibula1388, vasszög, lánc Vasszög, ablaküveg + Seprűs hombár + 1381 1382 1383 1384 1385 1386 1387 1388 1389 1390 Kaba M. az un. Barázda melletti árokban 70 méter körül vágta át az I. kőépületet. Itt több mázas kerámia is előkerült pl. barna mázas dörzstál. A 6. h. legfelső fal alatti égett szintjéről égett magok (1a–5.h. között). 1383 Merczi Kat. 100 (260–320). 1384 Kőépülettől délre ill. a kőépület déli részén (Lagermax) szórvány érmek: 161–180 (1 db), 259–282 (5 db), 321–378 (37 db). 1385 Hagymafejes ibula: Merczi Kat. 110. (330–400). 1386 Égett, olvadt mázas kerámia és szürke kerámia. A gödör beleásva a „C” fal melletti falkiszedésbe. 1387 Gabler Kat. 253 (3. század 2. fele–4. század eleje). 1388 Merczi Kat. 92 Rugós T ibula (3. század 2. fele–4. század vége). 1389 T/52, 92, 100, 146. obj. 1390 Belsejében t/75 gödörből Leg.II.Ad. 4. századi bélyeges téglája. Valószínűleg t/56 omladékával feltöltve. 1381 1382 366 Mázas Proi lállt perem Élesen (bögre, fazék) alávágott perem (tál, fedő) t/115. kőfalas műhely Besimított Fekete fényes, simított Sötétszürke, Korongolás Kézzel nyomok / simított formált fehérre égett Behúzott pe+ remű tál Egyéb házi kerámia Festett, import Érem, i bula Szemcsés, vízszintes peremű tál + TS: Antoninus, Severus1391 + + Vízszintes pere- +1392 mű fazék Szemcsés, ka+ TS: Hadriavicsos nus–Antoninus, Severus Kiöntős korsó + + kavicsos + falak + fal, kemence S-proi l, szem- + csés vízszintes perem, téglaszínű nagy korsó Szemcsés fazék, fedő Vas, üveg t/146. gödör (függőleges) t/152. gödörkomplexum t/162. gödörkomplexum + t/178. köves gödör (függőleges) v/1. fal + perem v/5 fal v/10. kőépület v/25. kiszedett falú épület v/9. köves gödör, galléros korsó + + tál, fedő függőleges tárolóedény + v/29. téglás gödör v/35. téglás gödör v/46. kőfal + V/49. ÉPÜLET és 2. h. V/49. 2–3. h., É/1 fal, déli fele V/50. KŐÉPÜLET D-i fala V/50 déli fele v/52. köves gödör + v/65. árok 1398 v/91. tüzelőgödör K-i fele + v/115a köves gödör1399 + (Ny-i fal) + rács Vízszintes pere- 1 db festett tál mű hombár + + kavicsos Behúzott peremű tál, vízszintes peremű tál, bögre, korsó v/22. gödör + + Szemcsés, +1394 + + + + festett + TS: Antoninus +behúzott peremű tál + É/1 fal szemcsés Szemcsés behúzott peremű tál, vízszintes peremű tál Szemcsés + hombár1397 + v/92b kemence + + v/92b (fehér- + v/92b kare égett) vicsos + + Hombár bekarcolt hullámvonallal szemcsés szemcsés Szemcsés, vízszintes peremű S-proi l, korsó, szemcsés fedő + L/9. gödör, kavicsos + kavicsos házikerámia Bikónikus has + TS: Antoninus, Severus1396 TS: Severus Vasszögek, bronzveret v/37. faltól É-ra1395: 341–346 355–367 v/50. Ny-i vége: 226 + + + + (korai) + + + (Omladék) rács + + + TS: Antoninus – 3.sz. 2. negyede szemcsés + Kavicsos bögre + TS: Antoninus– Severus Szemcsés, behú- + TS: zott peremű tál, Antoninus, kavicsos Severus fenőkő Sok szemcsés L/26. hamus gödör tetején1401 L/30. É-I KŐOMLADÉK + ? Érem: 364– 3751393, vaspánt, üvegpohár Vaspánt, vassalak + L/2 d-e cölöpök rács1400 L/32 É-i faltisztítás + + L/6. köves gödör L/10. GÖDÖRHÁZ felső rétege + padló alatt v/23. kö+ ves gödör bikónikus tál + + Fazéktalp v/131. gödör + Kemence 336–337, agyagnehezékek üveg Épületen kívül szórv.1402: 306–378 341–367, ibula, vasak, bronzok, csont és kőeszköz, üveg1403 1391 1392 1393 1394 1395 1396 1397 1398 1399 1400 1401 1402 1403 Severus-korban leégett objektum, kevés késői kerámiával. Kora római, márványozott festett edény töredék. 1393 Osztófal tisztításakor a kövek alatti sárga agyagból (felső padlószint). 1394 Déli oldalán, épületen kívüli omladékból sok kora római kerámia és szórványként Antoninus–Severus-kori sigillata. 1395 A v/37 és 46. falak valószínűleg egy épület részei. A két fal között került elő az érem. Mind a két fala alatt volt korábbi, 2. századi kerámiaanyag. 1396 Az épület leletanyagának többsége 3. századi, alatta korábbi 2. századi objektumok. 1397 Korábbi 2. századi gödrök is vannak az árok alatt. 1398 1–2. századi kemencéhez (v/92a) tartozó tüzelőgödör. Valószínűleg planíroztak felette a késő római korban. 1399 Kora római gödör, tetején késői köves betöltés. 1400 L/32. kőépület omladékával planírozhattak felette. 1401 Leletanyaga főleg 2. századi. Lehet, hogy az L/32. kőépület anyagával planíroztak felette. 1402 L/30 és a késő római kövezett kút L/40 között fémkeresős érmek. Másik oldalon az L/32. épület van. Bármelyikhez tartozhattak az érmek. 1403 Hagymafejes ibula: Merczi Kat. 117 (330–400-as évek); Vas kanálfúró, véső, vaskések, szögek, csuklópánt, kapocs, karika, lemezek, vassalak; bronzlemezek, karkötő, köpűs bronztárgy, bronzedény; orsógombok, csonteszköz, kovakő, kőbalta; üvegedények. 1391 1392 367 Mázas L/32. 2.h. É-i gödör 1404 L/37. FÉLIG KŐFALÚ HÁZ nyesése L/40. kövezett kút L/62. köves, meszes gödör L/110. kőfal Proi lállt perem Élesen (bögre, fazék) alávágott perem (tál, fedő) Besimított Fekete fényes, simított Sötétszürke, Korongolás Kézzel nyomok / simított formált fehérre égett Egyéb házi kerámia Tál fazék (LK), korsó + nagy szürke füles + TS: korsó, S-proi l, Antoninus– Szemcsés, behú- Severus zott peremű tál, hombár + Szemcsés, hom- +, TS: Antoninus– bár Severus S-proi l Festett, import Érem, i bula + rács + + fedőtál + Fül + L/95. kőomladék hullámvonal, LK + S-proi l + L/121. köves gödör L/160. kiszedett falú kőépület 4–5. századi üvegpoharak Érmek: 320–361, fenőkő, vasszögek, pánt, ólom, bronzedény, üvegkarkötő, korsó Vaspánt, vasszög L/79. kemence 337–341 +L/110-től D-re TS: Severus 324–361 Bronzkolomp, kulcs, kapszula, vasszögek, pánt + 364–375, kőeszköz 201–275, 355–364, vasak, bronzok, üveg + + L/162. út: hombár, S-proi l L/165. köves gödör L/171. felül köves gödör L/182. tároló verem + + S-proi l L/186. tároló verem + L/207. gödör tetején + TS: Antoninus, Severus, 3. sz. közepe szemcsés kavicsos Keményre égett, szürke szemcsés + L/188a kövek: 367–375. L/188. kemence ibula1405 beszurkálás, hullámvonal + L/208. köves gödör L/214. gödör, fedő L/217. tároló verem kőomladékkal L/263. 11. h. L/263. 14. h. felső omladék 13. h., 14.h. és patics szint (festett, beszurkált, bekarcolt) Hombár, kavicsos Szemcsés kiöntős korsó, vízszintes perem + + 11.h. zeg-zúg/ függőleges.1412 bögre és kézzel formált + (fényes fekete, simított) L/263. 14. h. Dörzstál, kavicsos, vízszintes peremű tál, szemcsés, nagy korsó 13. h, 14. h., L/263. 14a. h. 14. h: behúzott korsó, LK (vízszintes sza„K” fal peremű tál bögre, fazék bálytalan – nagy korsó, galléros) L/263. 15 és 15a. h., M fal 15a h. (6–15a.h.) L/263. 15a. h. (fenyő, 2 fülű nagy korsó) 15. h. behú+ zott peremű tál, kézzel formált L/263. 16. h., 17. h., 18.h., 16, 17. h., Z fal Z fal+ Z faltól D-re 17. h. (rács), 18. h. rács 18. h. 17.h.: ép bögre (LK) Szemcsés fedő Kavicsos, fe- szemcsés kete fényes, simított L/263 Z fal 17.h., kavicsos Szemcsés, fehér kavicsos + Bronztű, orsógomb TS: Antoninus 364–367, vasszögek, üvegedények + TS: 13–14. h.: 3.sz. Antoninus– 2. fele-275; Severus 330–378, 13.h.: ibula, bronz csat, vasak ablaküveg1413 + TS: Severus 15. h.: 341–375. 15a. h. 259–268 4–5. sz.-i érem, 15. h.-tól D-re ibula,1414 vasak, üveg + TS: 268–270; Antoninus– 326–378 Severus Bronzcsüngő, vasak 1415 1404 1405 1406 1407 1408 1409 1410 1411 1412 1413 1414 1415 1404 A gödör többi anyagát nem ismerjük, mert restauráláskor belekeverték a kőépület anyagába. A napló csak a mázas és besimított edényeket említi ill. egy állatkoponyát. 1405 Hagymafejes ibula: Merczi Kat. 115 (330–400-as évek). Kemencében még bronzlemez. 1406 Üres, tévedésből ide leltározva mázas és egyéb római kerámia. 1407 Korábbi szemétgödör tetejére temettek állatcsontvázat a 4. század második felében. 1408 Út alatti átvágásban kora római kerámia, és bronzveretek. 1409 Vasszögek, kés, pánt, szögek, láncok, zár, sarokvas, kampó, ólom. 1410 Vasszögek, zsanér, vaslánc, pánt. 1411 Hagymafejes ibula: Merczi Kat. 99 (260–320-as évek). Bronzlemezek, vasszögek, karika, kés, ólom. Ablaküveg, üvegedények. 1412 Felhúzott fülű bögre/korsó lehetett. Forma hasonlít a kora római típusokra, de vele együtt csak késő római kerámia. 1413 Hagymafejes ibula: Merczi Kat. 107 (330–400-as évek); vasszögek, salak (13. égett szint, 14. h. alja), pánt, játékkorong. Üvegpohár és korsó töredékek, csiszolt üvegedény, pohár (4–5. század forduló). 1414 Merczi Kat. 123 (330–400-as évek); csontdísz, vaskarika, szegek, lyukasztó, rúd, pánt. Üvegkarkötő. 1415 Vasrúd, pálca, szögek, pánt, kapocs, kampó, kés, korong, zsanér. 368 Mázas L/264a omladék Proi lállt perem Élesen (bögre, fazék) alávágott perem (tál, fedő) + L/270. omladék, faltisztítás + omladék L/270. 3. h. 1. ány. L/303. fal Besimított Fekete fényes, simított + (zeg-zúg) Sötétszürke, Korongolás Kézzel nyomok / simított formált fehérre égett kavicsos háromszög, függőleges + + L/306. gödör (csontvázzal) L/377. gödör (avar sír alatt)1418 (hullám) L/392. tároló verem teteje1419 L/409. gödör L/414. kövezett út tisztítása + (bepecsételt L/414–263 között L/422. tegulás gödör L/423. köves gödör L/451. felül köves gödör 1421 L/480. 1.ány. gödörkomplexum1422 + (simított) kézzel formált + + fedő tál L/414–263 között + + + + L/484. gödör csontvázzal behúzott peremű tál, fazék L/486. 5a. h. festett dörzstál L/414–263 között + + + ferde sávok L/486. 4. h. D-i fele L/486. ÉNy-i folyosó + + + + kavicsos tárolóedény, függ. Simított korsó talp L/486 1. h.; 1.h. padló felett 1.h., E fal L/486. M fal (2a-7.h) + simított korsó Szemcsés, kavicsos, lyukacsos anyagú + + TS: Antoninus– Severus, 3. sz. közepe, chiara TS: Antoninus– vaslemez Severus, raetiai Füles edény, ka- + vicsos + repedezett felület cölöplyuk 6a h.: cölöplyukban, L/486. 7. h. „C” fal, behúzott peremű tál L/527. épület (13. árok Kaba M.)1427 Omladék alatt: L/264: 267– TS: Severus 270; 300–378; L/263–264: 337–378; vasak 1416 szemcsés 332–378 szemcsés 334–335, vasak,1417 üvegedény Szemcsés, behú- TS: Antoninus, vaslánc zott peremű tál chiara (4. sz. eleje) szemcsés Szemcsés, víz+ szintes peremű tál + egygombos ibula szemcsés + 320–321 Kavicsos vízszin- + TS: Severus, 355–361, vates peremű tál 3. sz. közepe sak 1420 Vízszintes pe+ 3. sz. 2. fele; remű tál, behú351–378 zott peremű tál, korsó szemcsés + Vasak, üvegek Szemcsés talp Behúzott peremű tál + + + + TS: Antoninus + TS: Domitianus– Hadrianus, 5. h. (Severus) Szemcsés fedő szemcsés L/504. csontvázas gödör + + Festett, import Érem, i bula Szemcsés korsófül Behúzott peremű tál L/486. 6. h. L/488. gödör állatcsontváz L/496. köves gödör Egyéb házi kerámia TS: Severus L/487. csontvá- + zas gödör szemcsés Keményre égett bögre L/497–498. gödör + Szürke korsó, lyukacsos raetiai Korsó talp, szemcsés (1–2. h. közötti gödör) + Üveg edények, ablaküveg, vas, bronz1423 324; 337–340, síküveg 5. h.: 227; 334–335, üveg edények, bronz, vas1424 Vaspánt, szögek D-i fal: 268–275; 320–361 D-i fele ibula1425, ablaküveg, szögek Bronz karperec Csontlap szegeccsel Gyöngy, vasibula, fenőkő, vascsat1426 337–341 (361–363), vasak 1428 L/543 = „horreum” 1429 1416 1417 1418 1419 1420 1421 1422 1423 1424 1425 1426 1427 1428 1429 1430 Vaskolomp, mécses akasztó faltisztításból. Szórvány zárnyelv. Vonókés, szögek, vasrúd, vaspánt, lemez, kés. Bronzlemez, karika. 1418 Az L/350. avar sír alatt is volt gödör, kevert korai és késői (proi lállt perem) kerámiával. Halott kezében 4. századi érmek. 1419 Kora római 1–2. századi gödör. Planírozhattak felette a 4. század második felében. 1420 Vaskulcsok, szögek, kampó, pántok, karika, csat. 1421 Kora római, homokbeszórásos, vékonyfalú kerámia is van benne. 1422 Alul kora római gödörházak, majd kőépület omladékkal lett betöltve: bronzkulcs, gomb, vaslemez, szögek, vaskulcsok, pántok, korong és vassalak, vaskés, nyílhegy, üvegedény töredékek. 1423 Bronz csengettyű, vasszögek, kulcs. 1424 Bronzmedál, lemez. Vasrúd, pálca. 1425 Merczi Kat. 111 (330–400-as évek). 1426 Merczi Kat. 95 (3–4. század). Vasrúd, zsanér töredékek, szögek, vascsat karikája. Borostyángyöngyök. 1427 Kaba M. ásatásán a 13. árokban zöldmázas vízszintes peremű táltöredék, barna mázas oldaltöredék került elő. Valószínűleg L/527 épülethez kapcsolhatók. 1428 A kőépület melletti korábbi gödörház nyesésében késői érem. Vasrúd, szögek, lándzsa. Üvegedény töredék. 1429 Kaba M. ásatásán a „horreumnak” nevezett nagy épületben előkerült egy barna mázas fül töredék. 1430 Átvágja a késő római kőépületeket. Megegyezik az 1. árokkal L. 1.d. átvágásból mázas kerámia. 1416 1417 369 Mázas Proi lállt perem Élesen (bögre, fazék) alávágott perem (tál, fedő) L/557. köves árok 1430 L/570 gépi nyesés1431 , ház L/577. épület Ny-i fal - B + falsarok, N fal DNy-i oldala L/584. ház tetején1433 L/593. köves gödör Besimított Fekete fényes, simított L/548. csontvázas gödör (cikk-cakk) + Behúzott peremű tál, füles korsó Sötétszürke, Korongolás Kézzel nyomok / simított formált fehérre égett S-proi l + szemcsés + szemcsés bikónikus L/590. gödör + fehérre égett + L/594. gödör L/601. ÉPÜLET FELETT 1434 Szemcsés, kavicsos + TS: Domitianus– Hadrianus– Antoninus, Severus 230–249; 304–378. ibula: Ny-i falnál, L/577-től D-re1432 vasak, bronzok, üveg. + szemcsés + TS: Hadrianus –Antoninus, Severus 317–375 + planta pedis vaspánt + + + +füles korsó + L/626. gödör állatcsontváz- + zal, téglákkal L/627. gödör téglákkal L/628. köves gödör állatcsontvázzal + + + + L/634. gödör + + + behúzott peremű tál + L/656.1436 kőépület + (benyomkodott) + LK L/660. ház (hullám) L/662. téglás gödör + L/674. gödörbe ásott sír + TS: 319–334 Domitianus– Hadrianus– Antoninus, Severus Szemcsés + Vízszintes pere- TS: Hadrianus– L/614-től DKmű tál, szemcsés Antoninus re: 318–365, ikorsó bulák, bronzok 1435 Szemcsés, ka+ vicsos + vasszög + Ny-ra: 335–337, bronz hajtű TS: Antoninus– Severus LK kavicsos Szürke tál, fazék L/646. KÖVES GÖDÖR teteje + szemcsés Szemcsés behúzott peremű és vízszintes peremű tál szemcsés L/640. köves gödör, korsó L/671. kőépület vasszög + + proi lált peremű fazék L/654. köves gödörház Festett, import Érem, i bula + L/599. köves gödör L/609. KÖVES GÖDÖR L/614. köves gödör (alatta korai kemence) Egyéb házi kerámia + bikónikus tál korsófül ?1437 korsó perem + LK + + (bütyök)1438 Szürke nagy kor- +, TS: só, seprűs Antoninus– Severus, raetiai + TS: Hadrianus – Antoninus, Severus, 3. sz. közepe, raetiai szemcsés TS: Severus Vízszintes peremű tál, kavicsos Korsófül, dörzstál Szemcsés + TS: Domitianus– Antoninus, Severus korsó L/677. köves gödör L/746. kőépület 351–361, szögek, kés, pánt, bronzlemez 335–378, ablaküveg, szögek stb. vaskés + L/757 ELSZÁNTOTT ÉPÜLET L/645–647 környéke: 320–346 330–337, vasszögek, üveg, bronz csengettyű Szemcsés fedő Bronzszegecsek, vastárgy TS: Hadrianus 335–361 – Antoninus, 3. sz. közepe TS: Severus L/766 mellett ibula1439, 259270, 355–361 Szemcsés, dörzs- + Fibula, 1440 tál vasszög szemcsés L/777. ház + 1431 1432 1433 1434 1435 1436 1437 1438 1439 1440 1. századi földbemélyített ház. Hagymafejes ibula: Merczi Kat. 113, 109 (mind a kettő 330–400-as évek); L/577-től délre több érem is volt, köztük 268–270, 313–378-ig. Vasszögek, húskampó, piszkavas, kapa; bronzkarika, csengő, szíjelosztó, edény, lemez, fülbevaló. Üvegpohár töredékek, csiszolt 3–4. századi üveg (ez utóbbi tévedésből L/601 „F” falhoz leltározva, de ott nincs ilyen fal). 1433 Késő kelta ház tetején nyesésből 1 db barna mázas oldaltöredék. 1434 2–3. századi kőépület. Felső omladékában voltak az érmek szórványként. A fényes fekete korsó a déli falnál került elő, ami lehet az L/671 omladéka is. A proi lállt perem pedig a keleti falnál, ami majdnem összeér L/577. épülettel. 1435 Hagymafejes ibula: Merczi Kat. 114 (330–400-as évek); Térdibula, egygombos erősproi lú ibula, bronzcsat, bronzveret, szegecs. 1436 Sok korai kerámia is van benne (graitos utánzat, bepecsételt, simított, Severus-kori sigillata). 1437 Ide tartozhat esetleg az L/601 falánál talált fényes, fekete simítású füles korsó. 1438 Van az objektumban elég sok korai kerámia is. 1439 2–4. századi kőépület mellett kéttagú rugós T ibula. Merczi Kat. 93 (3–4. század). Bontáskor érmek, vasszögek, bronzlemez, ólom. Késő római kerámia nincs. 1440 Rugós T ibula: Merczi Kat. 96 (3–4. század). 1431 1432 370 6. 4–5. SZÁZAD FORDULÓJA – 5. SZÁZAD ELSŐ FELE (KB. 375–430-IG) A kőépítkezés legutolsó periódusa az érmek alapján a Valentinianus-kor (az érmek 26%-a tartozik ide). Ekkor még virágzott a település. Ezeket az érmeket a század végéig biztosan használták, de új pénz hiányában valószínűleg még az 5. század elején is forgalomban voltak.1441 A telep legkésőbbi érme egy 5. század eleji kisbronz, amely az L/263. épület legutolsó hozzáépítéséből (15. h. M fal vége) került elő. Az épületekben és gödrökben lévő köves, téglás, égett pusztulási omladékot a kerámiaanyag többnyire a 4. század második felére/végére (l. mázas és kézzel formált kerámia), néha viszont ennél későbbre, az 5. század elejére keltezi (besimított rácsmintás töredékek, kézzel formált kerámia). A telep élete tehát kisebb területre összeszorulva, kisebb létszámban, de a 430-as évekig folytatódott. Még kérdéses, hogy a rétegtanilag legkésőbbi objektumok, az épületekbe ásott, gödrök, cölöpvázas építmények, gödrökbe temetett csontvázak mikoriak. Egyidősek a telep utolsó periódusával, vagy ennél későbbi, új lakosság hagyatékának tarthatók. Erre a leletanyag összetétele (római és idegen eredetű kerámia együttes megléte) adhat választ. 6a. Objektumok,1442 rétegek (267. kép) Kőépületek (5 db) Fennállásukra – az L/263. kőépületet kivéve – csak közvetett bizonyítékaink vannak. Így például a környező gödrökben lévő besimított kerámia utal a telep északi szélén lévő t/56. épület használatára. Alaprajza ekkor már kérdéses, hiszen csak egy falsarok van meg a legkésőbbi periódusból. Hasonló a helyzet az L/32-nél is a telep keleti szélén. A v/10. épület felső agyagos járószintjét Valentinianus-érem keltezi, a pusztulása tehát ennél későbbre tehető. Délen az L/263-as főépület 14a és 15a helyiségeiben nagyméretű kétfülű tárolóedények utalnak valami konyhára, tárolóhelyiségre, ez valószínűleg már nem egy család, hanem egy nagyobb közösség birtokában volt. Az épület déli fele is lakott volt (17–18. h, 270. 3. h) még. Az L/264a kőomladéka rajta van a főépületet övező L/414. út szintjén. Az út tehát keskenyebb lett ebben az időben. A nyugati épületsor kőépületeinél nincs besimított kerámia. Valentinianus kori érem mindnek van a felső omladékában, így használatuk a század végéig elképzelhető, de pusztulásuk pontosan nem keltezhető. Háromnál láthatók későbbi megtelepedésre utaló cölöpök, gödrök (L/486, 527, 671), és valameny1441 Torbágyi, M.: Notes on the Roman Coin Circualtion in Pannonia after 375. Zbornik Radova, Opatija 1998, 47–49. 1442 E késői periódus objektumainak leletanyagát l. a 17. táblázatban, vastag betűvel kiemelve. nyi fölött átmegy az 1. árok, valószínűleg az 5. század folyamán. Némelyik épület legkésőbbi periódusát a falkiszedések jelzik. Előfordul, hogy a falat biztosan még a rómaiak szedték ki, hogy beépítsék az újabb épületekbe (mázas és késői kerámia jelzi a falkiszedés korát, pl. t/56, L/160 stb.). De például az L/671-nél megigyelhető, hogy a közfalakkal együtt kiszedték a Ny-i fal csatlakozó részét is, tehát ekkor már nem használták ezt az épületet. Gödrök, cölöpök (9 db) Az egyes épületek pusztulási omladéka, besimított kerámiával keltezve, a környező gödrökben igyelhető meg.1443 Nem mindegyik késői leletanyagot tartalmazó gödör köthető kőépülethez.1444 Az L/2. cölöplyukai egy derékszöget bezáró önálló építményt is alkothattak a 4. század végén, amelybe használatuk után került a besimított kerámia. Emberi csontvázas gödrök, temetkezés (5 db) Egy nyújtott csontvázas temetkezés és több zsugorított helyzetben gödörbe tett csontváz igyelhető meg a telep legutolsó periódusában. Mellettük vegyesen római és új, barbár jellegű leletanyag. Az L/674. objektum háton fekvő halottját mellékletekkel együtt temették el. Vastőr és simított, sötétszürke korsó volt mellette. Egy barbár harcos lehetett kora római gödörbe beleásva.1445 A gödrökbe temetett zsugorított csontvázak mellett legfeljebb viseleti tárgyak vannak: az L/487. csontvázának kezén római bronzkarperec. Az L/504. női halottjának borostyán gyöngysora, aláhajtott lábú vasibulája, vascsatja és fenőköve volt. Ez utóbbi már egyértelműen barbár viselet. Néha kutya is van az ember alatt (L/484, L/504. obj.). Hasonló korúak lehetnek az ugyancsak hulladékgödrökbe dobált állatcsontvázak. Valamennyinél előfordul a szemétgödrök feltöltésében késő római mázas, kézzel formált és néha besimított töredék is.1446 A „Lagermax” ÉNy-i részén egy csoportban az emberi és állatcsontvázas gödrök, majd DNy-on újabb állattemetkezések. Egyedül áll a nyújtott helyzetű L/674-es sír (275. kép). Gödörház ilyen késői kőomladékkal betöltve csak egy van, az L/660. obj., a félköríves házsor belsejében, illetve barbár jellegű ibula az L/777. és XXXVI/5b házakban. Épületekbe ásott későbbi objektumok (5 db) Néha a rétegtani helyzet, például az épületekbe ásott későbbi objektumok jelzik, hogy a kőépületek 1443 A t/56. és t/70. épületek mellett a t/52, t/92, t/100, t/178. gödrök. Az L/32. épület omladéka az L/2d–e cölöplyukaiban. A v/9. gödör talán a v/5. épület omladékával töltődött fel. 1444 Pl. a telep északi szélén a XVIII/23–24. obj., délen az avar sír alatt (L/377). 1445 A „rézkori telepen” is van egy későbbi csontváz a korábbi kemence hamus gödrébe temetve (260. obj.), de kora kérdéses. 1446 Ember: L/306, L/484 (besimított), L/548. obj.; állat: XXI/6, L/236 (besimított), L/488, L/626, L/628, L/631. obj. 371 pusztulása után is volt élet a telepen. Az L/32-es épület 2. helyiségébe gödröt ástak, benne rácsmintás besimított töredék és állatkoponya (az épület omladékában is volt besimított kerámia, lehet, hogy egyes helyiségekben még laktak egy ideig). A nyugati félkörív házaiban is vannak későbbi gödrök, például az L/527. 1–2. h. közötti égett gödör. Az L/486. kőépület DK-i sarkában cölöpszerkezetes, gerendavázas építmény épült, valószínűleg már az épület pusztulása után. Több gödröt is ástak bele, átvágva a falakat, bennük épületomladék. Az épület kőfalai még látszódhattak, de csak egy-egy helyiségbe költöztek be és gerendavázas osztófalakat építettek. Hasonló többcölöpös és gerenda-alapárkos kis házikót ástak az L/671. épület 3. helyiségébe is.1447 Keltező leletanyaguk nincs, de az 5. század közepi hunok, majd a szvébek előszeretettel telepedtek meg római épületek belsejében vagy közelében, a még félig meddig álló falak oltalmában. 1. árok (v/58, L/557. obj.) Rétegtan alapján a telep legkésőbbi objektuma, az egész lelőhelyen kanyargósan végigfutó 1. árok, amely fenn az ÉNy-i részen indul a Szőlőskert utcától és ferdén, egy nagy kanyart leírva fut délre, a patak felé. Vízelvezető árok lehetett, betöltésében nagy faragott kövek, oltárok 1448 és kevés keltező értékű kerámia (pl. felül zöldmázas kerámia, a kövek alatt Hadrianus-kori terra sigillata stb.). Alatta kora római földbe mélyített házak és kőépületek, amelyeknek többnyire átvágja a falait. Ezek a kőépületek az érmek tanúsága szerint még a 4. század második felében/végén is használatban voltak. A falaikat tönkretevő árok tehát csak azután keletkezett, amikor már nem működtek rendeltetésszerűen e lakóházak, legkorábban az 5. század elején. 6b. Leletanyag Kerámia Külön csoportot alkotnak a 4. század utolsó harmadától fellépő besimított díszítésű edények (273. kép). Kezdetben a római formákat díszítik (kihajló peremű korsók, bögrék, fazekak, hombárok), majd az 5. századtól már új, nemzetközi, barbár és római területen egyaránt elterjedő formák jelentkeznek (galléros peremű korsók, bikónikus tálak és fazekak, nagy tárolóedények stb.). Budaörsön az egyik leggyakoribb forma a 4. század végén a nagyméretű, kétfülű korsó simított felülettel vagy fenyő- és rácsmintás besimítással. Hasonló nagy, füles edények házi kerámia és mázas kivitelben is előfordulnak. Legkésőbbi a fényes fekete besimítás. Ilyen felülettel egy kannelúrázott nya1447 L/706–709. obj., betöltésükben épületomladék, ez az építkezés előtti planírozáskor éppúgy belekerülhetett, mint az épület pusztulása után. 1448 Itt került elő 2002 tavaszán két oltárkő is, egyiken a vicus nevét említő felirattal. Részletesebben l. Mráv – Ottományi 2005, 71–72. 372 kú korsó is található (272. kép 2). Többnyire pusztulási omladékból, de néha az omladék alatti rétegből vagy épületekbe később beleásott gödrökből származik (274. kép).1449 Házi kerámia: nagyon keményre égetett, vékonyfalú, gyakran erős korongolás nyomokkal díszített házi kerámia lép fel a század vége felé. A fazekakon belül legjellemzőbb a kihajló vagy proilállt peremű ún. leányfalui fazéktípus, teste korongolás nyomokkal díszített. A kis bögréktől a nagy fazekakig mindenféle méretben gyártották. Alávágott peremű tálak és fedők csatlakoznak hozzá. A mázas edények egy részét még használják ekkor, mivel gyakran kerülnek elő egy rétegből a besimított kerámiával. Bekarcolt, beszurkált mintákkal díszítik. Az üvegek között a 4–5. század fordulójára tehető kúpos üvegpohár és mohazöld pohártöredék is található néhány épületben (L/263. épület, L/37 felett). Fémek Az érmek közül a század utolsó harmadára keltezhető egy szórvány heodosius-érem (384–389) és több, 4. század végi, közelebbről meg nem határozható kisbronz az L/263. 14. helyiségéből. 5. század eleji az L/263. főépület „M” falánál előkerült kisbronz. A ibulák közül a T-alakú és aláhajtott lábú vasibulák köthetők rómaitól idegen, barbár lakossághoz. 6c. Lakosság a 4–5. században A 4. század második felében – végén alapvetően még mindig rómaiak éltek itt, főleg a kőépületeken belül (nagyon kevés a földbe mélyített ház). A nagyobb kőépületeket megtoldották, a belső helyiségeket kisebb szobákra osztották. Valószínűleg több család lakott egy épületben. A korábbi épületek falait kiszedték az újabb építkezésekhez. A közösség terményeit egy helyen tárolták (l. L/263. nagy tárolóedényei, kövezett konyhája) stb. Az 5. század elejétől a lakosság összetételében bekövetkező változást a leletanyagon túl, a kőépületekbe pusztulásuk után ásott cölöpszerkezetes kunyhók és a gödrökbe temetett csontvázak jelzik, amelyek már minden bizonnyal nem a római lakossághoz tartoztak. Összesen kb. 10 objektumban lakhattak, objektumonként 5–8 főt számolva kb. 50–80 ember. Katonaság jelenlétére utal esetleg a leg. II. Adiutrix egy késői bélyegestégla-töredéke, a t/56. épület környékén lévő egyik szemétgödörből. Analógiaként említhető, hogy a békásmegyeri és csúcshegyi villát is legutolsó periódusában katonák lakták.1450 De valószínűbb, hogy csak a limes menti katonaságnak szállítottak Budaörsről terményt a 4. században, és e kapcsolat révén került ide bélyeges tégla. Összesen 17 objektumban volt besimított és 19 objektumban fényes, feketére simított edény. Részletesebben l. Ottományi 2009. 1450 Póczy 1971, 96. 1449 Lószerszámhoz tartozó szíjelosztó például az L/263. épületből ismert, de ez nem egyértelműen katonasághoz kapcsolható. Akárcsak az L/527. kőépület lándzsatöredéke, amely lehet egy telepet ért támadás maradványa is. Barbár lakosság 1451 A barbár jellegű, aláhajtott lábú ibula, a vasból készült rugós T-ibulák, a vastőrrel eltemetett halott, a kannelúrás, fényes, fekete korsó és a bikónikus tál jelenléte felveti a lehetőségét annak, hogy a telep utolsó periódusában, esetleg már csak az épületek pusztulása után egy kevert etnikumú római–germán (?) népcsoport lakott a te- 2. lep házai között és temetkezett a korábbi gödrökbe. Hogy ez a váltás mikor következett be a 4. század vége és az 5. század közepe között, arra csak feltevések vannak. Az idegen népcsoport etnikumához segítséget nyújt, hogy az egytagú rugós T-ibulák morva területen és Szlovákiában fordulnak elő elsősorban.1452 A Birodalomban inkább katonai létesítményekben található, tehát köthető a késői elbarbárosodott katonaság egyik leszerelt és idetelepült tagjához, de a provinciába esetleg betelepített barbár népcsoporthoz is. Ezt a késői kvád hatást támasztják alá egyes kézzel formált edények is.1453 A kéttagú rugós T-ibulák Dáciából érkeztek, gót, szarmata (?) közvetítéssel. Ez alapján barbárok lakták a XXXVI/5b és L/777. földbe mélyített házakat, ők telepedtek meg a t/56, L/766. és v/10. kőépületek környékén, illetve ők temetkeztek az L/504. gödörbe. A fent említett kerámiatípusok feltűnnek a Csernyahov-kultúra gótjainál, a Duna túlpartján lakó szvébeknél, sőt a késői szarmatáknál is. Ezen belül a kannelúrázott korsó párhuzamai a késő szarmata – hun kori népességhez vezetnek. Bár ha megnézzük, hogy ugyanabból a gödörből került elő, mint az északi germán területről ideérkező rugós T-ibula (t/52. obj.), akkor csak azt állapíthatjuk meg, hogy a szomszédos barbár lakosság hagyatékával töltötték fel e gödröt (ugyaninnen került elő a legkésőbbi, bekarcolt és besimított díszítésű fazék is). Az 5. században már nem lehet külön etnikumhoz kötni ezeket a tárgyakat, a római–barbár kézműipar termékei. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a budaörsi telep legutolsó periódusának népessége a továbbélő és egyre inkább elbarbárosodó római lakosság lehetett, bár számuk jelentősen csökkent, de nem hagyták fel végleg a kőépületeket és a pusztulóban lévő falak köL. Ottományi 2009, 436. Merczi Kat. 92–96. 1453 L/207. gödörben benyomkodott peremű edény, nyakán ék alakú beszurkálással. 1451 1452 1. 3. 4. 5. 272. kép: Késő római kerámia. 1–4: simított felülettel (168; t/52; L/674. sír; L/263. obj.). 5: Házi kerámia (261. obj.) 373 2. 1. 3. 4. 273. kép: Késő római besimított díszítésű edények. 1: t/92; 2, 4: L/263; 3: L/32. obj. zött még használtak egyes helyiségeket. Életmódjukra, viszonylag nyugodt termelőmunkát biztosító körülményeikre utalnak a nagyméretű tárolóedények.1454 Új népességként csatlakozott hozzájuk a 4. század végén, vagy váltotta fel őket – az 5. század első felében, talán csak a hun korban – egy olyan idegen népcsoport (gótok, szvébek, szarmaták?), akik már beletemetkeztek a korábbi gödrökbe és beleásták szemétgödreiket a kőépületekbe.1455 Hasonló helyzet alakult Ez összhangban van azzal a 4. század utolsó évtizedeiből származó forrás adattal is (Ambrosius), amely szerint Pannonia gabonát exportált Itáliába. L. Kovács P.: Hunkori sír Százhalombattán (A Grave from the Hun-Period at Százhalombatta). ComArchHung 2004, 137; Vaday Andrea a dél-alföldi hun kori – szarmata telepekkel kapcsolatban jut hasonló megállapításra, a tárolóedények számának ugrásszerű növekedése alapján. L. Vaday A.: A bagi lelet, újabb adat a későszarmata besimított kerámia kérdéséhez. ArchÉrt 112 (1985) 34. 1455 Besimított kerámia a temetőben nem fordul elő. Két, a késő római sírokkal ellentétes É–D tájolású sír van, amelyekben barbár viselet (aláhajtott lábú ibula, csont tűtartó stb.) l. Ottományi – Mester – Mráv 2005, 46, 163. sír, illetve késői simított, felhúzott fülű korsó található (1. sír). 1454 374 ki Aquincum környékén több vidéki birtokon, sőt magában a városban is a 4. század végétől kezdve.1456 7. OBJEKTUMOK IDŐRENDI MEGOSZLÁSA Kb. 980 objektum sorolható a késő kelta – római kori telephez. Az egyes periódusok közti határ nem mindig húzható meg élesen, az objektumok némelyikét két korszakon keresztül is használták, vagy a feltöltése későbbi.1457 Az egyes időszakokban használt objektummennyiségek közti különbséget1458 jelzi a graikon (19. ábra). Valamennyi periódusban legtöbb a gödör, a földbe mélyített házak száma a 2. század végé1456 Zsidi, P.: he question of continuity in Aquincum. Antaeus 27 (1999) 585–592. 1457 Az is előfordul, hogy ugyanazon az objektumszámon szerepel pl. egy földbe mélyített ház és a felette lévő későbbi kőomladék. Egyes kőépületeknek két-három periódusa is van, amelyet mind a három korszakhoz külön be kell sorolni stb. 1458 Kelta: 68 obj.; 1–2. század fordulója: 210 obj.; 2. század: 386 obj.; 2–3. század fordulója: 347 obj.; késő római kor: 325 obj. (ezen belül három különböző időszakra lehet felosztani, l. 18. ábra). 274. kép: Besimított kerámiát és barbár ibulákat (+) tartalmazó objektumok ig nő, a Severus-kortól veszik át helyüket a kőépületek. A felszíni cölöpházak a 2. és 3. századra jellemzőek. Kemence, kút, árok valamennyi időszakban kevés van. Kövezett utak a 3. századtól épültek (21. ábra). A telep folyamatos fejlődését a késő kelta időszaktól az 5. század elejéig jól tükrözi az egyes objektumok leletanyag alapján történő csoportosítása (l. DVD melléklet „Leletanyag objektumonként” táblázat). 375 400 300 200 100 0 objektumszám kelta 4.sz. 2.fele 1-2. sz. 4-5. sz. 2. sz. 2-3. sz. 3-4. sz. 19. ábra: Objektumok időrendi megoszlása 600 450 300 150 0 objektum szám kőépület gödör földbe mélyített ház kemence, tűzhely felszíni ház, cölöp kút, árok, út 20. ábra: Objektumtípusok a telepen1459 200 160 120 80 40 kelta 1-2. sz. 0 2. sz. Severus kor 3-4. sz. földbe mélyített ház gödör kút, árok, út kőépület felszíni ház, cölöplyuk kemence, tűzhely 21. ábra: Objektumtípusok időrendi megoszlása1460 275. kép: L/674. sír 1459 1460 Kőépület: 125 db (12,8%); földbe mélyített ház: 150 db (15,3%); felszíni ház: 28 db (2,9%) + cölöplyuk még 76 db (104 db, 10,6%); gödör: 600 db (61,2%); kemence/tűzhely: 58 (5,9%); kút: 4 db (0,4%); árok: 12 db; út: 4 db. 1460 A darabszámokat tartalmazó táblázatot l. a DVD-n. 1459 376 IX. GAZDASÁGI ÉLET Pannoniában a vidéki telepek, villák és vicusok funkciója elsősorban gazdasági jellegű volt. Fő megélhetési forrásuk a földművelés és állattenyésztés. Emellett a vicusok adminisztrativ funkcióit is betöltöttek (L. később). Földművelés A telepen begyűjtött földminták és magleletek vizsgálatának hiányában a termesztett növényeket, gabonafajtákat nem ismerjük. Régészetileg a vas szerszámokon keresztül lehet leginkább a település gazdasági tevékenységére következtetni. Szántóföldi művelésre utalnak a sarlók és ösztökék, gabonatermesztésre az őrlőkövek. A szőlőmetsző és ágvágó kések, valamint kapa alapján szőlő- és gyümölcstermesztés is folyt a telepen.1461 A gabonatermesztés közvetett bizonyítékai az őrlőköveken túl, a nagy tárolóedények, hombárok stb. Némelyik kőépületben e fenti leletek alapján bizonyítható a gabona tárolása. Főleg a késő római periódusban pl. nagy mennyiségű mag az I. kőépület legfelső égett padlószintjéről (6. h.). Több nagy tárolóedény és magok az L/263. kőépületből (2, 14, 15. h.). stb. Háziipar Leginkább a kemencék, őrlőkövek, szövőszéknehezékek, orsógombok s egyéb csont, kő ill. vasszerszámok bizonyítják meglétét.1462 Kerámiagyártás: Több edényégető kemence is van a telepen, kezdve a kezdetleges gödörben való égetéstől, a jól megépített szögletes fazekas kemencéig. Koruk az 1–2. század. A 2–3. században főleg Aquincumból szerezték be az edényeket, s csak a telep életének elején és valószínűleg a végén gyártották helyben a termékeket. Részletesebben l. a Kemencék c. fejezetet. Rontott edények: Mindössze egy kora római földbemélyített házban, az L/425. objektumban találtunk deformálódott bögre peremet (197. kép 4). Kaba Melinda ásatásán egy ugyancsak deformálódott szürke, fazékperem bizonyíték a kora római kerámiagyártásra (252. kép 6). Hasonló korú az összeolvadt ólommáz, amit Kaba M. talált az „A” lakógödör két égésrétege között. A ház Flavius–Traianus-kori és van benne korai fényes zöldmázas töredék is. A késő római mázas kerámiában több olyan töredék is előfordul, melyre égetés közben került rá a mázpötty, ill. az edény oldalán látszik, hogy egy másik edény, égetés közben hozzáragadt. Ezek azt bizonyítják, hacsak nem így vették, kissé selejtesen az árut, hogy a 4. század második felében nagy valószínűséggel gyártottak helyben edényeket Budaörsön. A vaseszközök feldolgozását l. Rupnik László tanulmányában. Az objektumokra lebontott összefoglaló táblázatot l. a DVD mellékleten. Az egyes formákat a Leletanyag c. fejezetben. 1461 1462 Őrlőkövek1463(276. kép): Ép őrlőkövek egyaránt kerülhetnek elő az eredeti használati helyükön, vagy másodlagosan beépítve. Kora római földbemélyített házban: L/401, L/590, L/764. obj., Kaba M. ásatásán a későbbi L/543. épület keleti fala alatt lévő gödörházban. Földbemélyített kemencés műhelyben: L/188 (tároló verem alján), I. kőépület/7. obj. Kőmozsárral együtt a t/113. házból. Legtöbb késő római kőépületekből származik (néha a kézi malom alsó és felső köve együtt): XXXVI/5; I. kőépület/3–4. helyiség közötti folyosón, és a 4. helyiségben; L/263. obj. 2. h., 14. h1464; L/671.1. helyiségben (276. kép 1–3). Ha épen kerül elő, akkor a gödörben is betölthetett valami funkciót. Pl. egy kora római gödörnek a száját zárták le vele (L/578.3. gödör), vagy az alján feküdt ép őrlőkő (t/70b kemence, t/156, L/188, L/401, L/411. obj.; 276. kép 4–6). Gyakran már csak hulladékként vagy feltöltéskor kerül a gödörbe, töredékesen (XXIII/12, L/11–13, L/263, L/376, L/531. obj.). Kőépületbe vagy útalapozásba másodlagosan beépítve is megtaláljuk pl. L/162–414 kereszteződés alsó kősorában, L/263.5.h., L/543. épület. stb. Összesen 7 földbemélyített házban/műhelyben, 5 kőépületben (némelyikben több db is), 7 gödörben, 1 kútban, 1 kemencében és egy kövezett útba beépítve került elő. Ez a 22 objektum, a kelta-római telep teljes objektumainak alig 2,3%-a, a házaknak 5%-a, a kőépületeknek csak 4%-a. Ami, tekintve, hogy négy évszázadon át meg kellett őrölni a gabonát, nagyon kis mennyiség. Mindez mutatja, milyen óvatosan kell bánni, a ránk maradt leletek alapján a százalékok számításával, következtetések levonásával, hiszen csak kis töredékét sikerül megtalálni az egykor virágzó település maradványainak. Ezek, a már kelta bennszülött lakosság által használt kétrészes, forgatható kézi malmok használatban voltak egészen a késő római korig. Analógiaként több villagazdaság kőépülete is megemlíthető. Azokat a helyiségeket, ahonnan őrlőkövek származnak, általában konyhának tartja a kutatás.1465 Budaörsön valószínűleg konyha volt az L/263. épü1463 A kőanyag vizsgálatát Dr. Kalmár János végezte el: „Valószínű, hogy a kő jelenlegi alakjának a kialakítása úgy történt, hogy a felső korongot folyamatosan forgatták-nyomták az alsó fölött, ezáltal felőrölvén az egyenetlenségeket és csak ezután kerülhetett sor a tényleges gabonaőrlésre. Az őrlőkövek nagy része a Dunántúli Középhegység nyugati végében megjelenő bazaltkúpok környékéről ered. Két riolit őrlőkő származási helyét nem tudtam azonosítani, feltételezhető, hogy távolabbról, a Tokaj-hegységből vagy a Mediterrán-térségből származnak.” SZFM Adattár 4785–2006. 1464 Ottományi – Mester – Mráv 2005, 104, Folyosó Kat. 1–1a: átm: 40–45 cm. 1465 Sági K.: Ókeresztény bazilikának vélt villa rustica hitelesítő ásatása Kékkúton. VMMK 11 (1972) 126: Kékkút északi saroktornyának földszinti 5. számú helyisége; Pomáz–Lugi dűlő 16.sz. helyiség; Óbuda, Csúcshegyi villa 11.sz. helyiségében mészkő mozsárral együtt stb. (Thomas 1964, 219,254). 375 1. 4. 2. 5. 3. 6. di periódusban folyhatott gabonaőrlés. Ilyen nagyobb méretű konyhákat más kőépületekben is ismerünk Pl. Albertfalván.1467 Ugyanakkor nemcsak konyha, de kölet 14. és 2. helyisége ahol az őrlőkövek mellett egy vezett udvar is lehetett az L/263. 2. helyisége, mint nagy kőmozsár is előkerült.1466 A 2. helyiségben, nagy az Aquincum-Harsánylejtőn lévő késő római villámérete és kövezett padlója alapján nem egy háztar- ban, ahol ugyancsak kézi malom kövei, továbbá sok tás, hanem egy nagyobb közösség igényeit is kielégí- vasszerszám is előkerült egy ilyen kőlapokkal burkolt tő háziipari tevékenység folyhatott. Erre utalnak a 14, belső udvaron.1468 15. helyiség nagyméretű, kétfülű tárolóedényei is. Az L/671. épület 1. helyiségében ugyancsak a 4. száza276. kép: Őrlőkövek. 1: L/671; 2: XXXVI/5; 3: L/263; 4: L/188; 5: L/764; 6: L/401. obj. Ottományi – Mester – Mráv 2005, 104, Lapidarium Kat. 6 (szórvány az L/263. épület mellett). A 2. helyiség edénye a helyén maradt, a földbe ásva (226. kép 3). 1466 376 Nagy 1948, 96; Póczy 1971, 99 – a konyhának használt helyiségek a legterebélyesebbek. 1468 Láng 2009, 81, 6. kép. 1467 Szövés-fonás: 1469 Gúla alakú, agyag szövőszéknehezék elég kevés helyen, gödrökben ill. házakban került elő.1470 (222. kép 4, 6; 278. kép 1, 2). Némelyik ház padlóján több is volt (I. kőép. 7. obj., L/597, L/739. obj.), ezek valószínűleg a szövőszék helyére utalnak, akárcsak az orsógombok. Pl. L/653. házban 5 orsógomb, egy nehezék. Kb. egy tucatot égettek ki a v/5. objektum 4. századi éremmel keltezett kemencéjében. Ezt az egy késő római objektumot kivéve az összes többi késő kelta, kora római környezetben került elő. Más telepeken is erre az időszakra jellemzőek az agyag nehezékek. Néha egy-egy gödörben, vagy házban egész halomban kerülnek elő, ami alapján a szövőszéket is rekonstruálni lehetett.1471 Orsógomb (220. kép; 277. kép) több helyen, kb. 40 objektumból került elő. Ezek többsége ház s műhely (20 obj.), néha félig kőfalas építmény (3 db), kőépület (7 obj.), vagy gödör (9 obj.).1472 Némelyik házban, gödörben több is volt, ami biztosan jelzi a szövőszék meglétét.1473 Ez a mennyiség a teljes objektumszámot nézve nagyon kevés (4%), a földbemélyített házaknak viszont már a 15%-ában, a kőépületeknek a 8%-ában volt orsógomb. Egyes gödrök anyagát is megpróbálhatjuk házhoz kötni ami alapján további három földbemélyített házban lehetett még szövőszék.1474 Amennyiben az átfúrt agyag szövőszéknehezékeket is ide számítjuk (6 ház és 6 gödör), a földbemélyített házak 19%-ban folyt szövés-fonás. A teljes objektumoknak pedig az 5%-a tartalmazott ilyen tárgyakat. Legtöbb a késő kelta – 1. századra keltezhe- 1469 Dr. Kalmár János jelentése (SzFM Adattár 4785–2006): „Simítás:A márgából kifaragott szövőszék-nehezékek lesimítása valószínűleg nedves kézzel történt, egy megkeményedett, világosabb színű vékony iszapréteget hagyva maga után. Később, amikor a 3/3. század nehezék megrepedt, a repedést újabb simítással tüntették el. Lyukasztás:A szövőszék-nehezékek felső részében egy forgatott tárggyal 1,2–1,5 cm átmérőjű lyukat fúrtak, amelyek ki- és bejárata ellipszis alakú, a lyukon áthózott zsineg által okozott kopás miatt (VIII. tábla, 3. fotó). Kisebb lyuk látható a nehezékek tetején is. 1470 Gödrök: XXIII/11, t/155, L/34, L/490, L/758, L/771. obj.; Házak: I/7, L/49, L/597, L/653, L/739. obj., „A” lakógödör; Kemence: t/70b. 1471 Gallina – Molnár – Somogyi 2007, 201, LT C–D: Ordacsehi 70. obj. padlóján 16 db nehezék; Aquincumi canabae: Kirchhoff A.: Régészeti kutatások az aquincumi canabae nyugati, ipari régiójában. AqFüz 9 (2003) 59, 2. kép; Albertfalva, Budatétény: Szirmai 1984, 155–156, 158, 178, 25. kép. 1472 Házak: L/10, 30, 76, 135, 188, 198, 250, 254, 331, 401, 541?, 570, 571, 575, 615, 653, 695; t/124; v/56d, 132 (félig kőfalas), v/146. obj; Kőépület: I. kőépület; L/32, 143, 263, 486, 600, 671, 700. obj.; v/49–50 között; Gödrök: t/104; L/30 középső kelta gödör, L/66, L/130, L/188a, L/217, L/270 gödör, L/465, L/558. obj. Kaba M. ásatásán „A” lakógödörből s több db lelőhely nélkül. 1473 L/30. objektumban 3 db és egy átfúratlan, L/32. épületben 2 db és egy korong három lyukkal, L/615. házban kettő, L/653. házban 5 db. A v/56. objektum keleti felében lévő 6 orsógomb közül 2 biztosan kora vaskori, a többi kora római. 1474 Pl. Az L/66. gödör orsógombja az L/37. kőfalas házhoz; L/188a gödörben lévő az L/188. házhoz köthető; L/465. gödörbe talán az L/462. ház anyaga került; L/558. gödör az L/560. ház mellett; a t/104. gödör a t/126. kelta házhoz is tartozhatott, bár az 1. századi t/110, t/113. műhelyek közelebb esnek hozzá. tő,1475 de egészen a 4. század végéig megtalálható. A legkorábbi és legkésőbbi darabok díszítettek is lehetnek, vagy mert díszített edényoldalból vágták ki (besimított hullámvonal, bekarcolt vonalak, bepecsételés), vagy magát az orsógombot díszítették bekarcolt, beszúrkált mintákkal. A házak padlójában lévő sűrű karólyukak is utalhatnak szövőszékre pl. t/124, I. kőépület 7. obj.1476 Csontművesség: Félkész csonttárgy két darab van a telepen. Egy kelta gödörből csontsíp (L/134. obj.), és egy Severus-korban, épületomladékkal feltöltött földbemélyített házból félig átfúrt agancseszköz (v/146. obj.). A csonttárgyak készítésének melléktermékeként lehullott szarv s agancs töredék (a szarut már lehúzták róla) több objektumban is előkerült pl. v/56d. Famegmunkálás: Kőépületeknél és a földbemélyített házak tető szerkezetének kialakításában fő szerepet a fa játszott a római korban. De fából készültek a szerszámnyelek s egyéb használati tárgyak is, melyek nem maradtak ránk. Pl. ládikák, bútorok, ajtók, melyek létezéséről, méretéről stb. a bronzveretek, pántok, vasalások stb. alapján tudunk. A vas tárgyak között nagyon sok az ácseszköz (balta, gyalu, véső, fúró), ill a különböző méretű vaskapcsok és szögek.1477 Fémszerszámok: A budaörsi római telepen, sőt néha a sírokban is jelentős mennyiségű vas szerszám került elő. A ténylegesen is meglévő tárgyakon túl használatukra utalnak pl. a köveken megigyelhető véső s egyéb megmunkálás nyomok. A faragott köveken, őrlőköveken végzett vizsgálatok alapján több különböző típusú véső használata is bizonyított.1478 Mezőgazdasági szerszámok, famegmunkálás eszközei l. fentebb. A bőrmegmunkálás eszköze pl. egy vaslyukasztó, mellyel a bőr öveken, szíjakon üthettek lyukat (L/263.épület). Fémmegmunkálás: Bizonyítékai a fémművességben használt vasszerszámok. L. kalapács, ár, lyukasztó, gyaluvas. Egy nyeles vaskanál a bronz vagy ólomöntés kelléke volt (sajnos nem műhelyből, csak az L/162-es 1475 Ha korszakokra lebontjuk a kelta objektumok 15%-ában volt orsógomb, agyagnehezékkel együtt 18%-ban folyt szövés-fonás. Az 1. és 2. században már csak 4%-ban, agyagnehezékkel együtt 5%-ban. A Severus-korhoz mindössze 2 orsógomb és talán két nehezék köthető, az objektumok alig 1%-a. A késő római korban pedig talán 6/7 db volt (2%), de itt a kőépületek kevert anyagában bizonytalan, hogy egy alsó korábbi objektumhoz, vagy a későbbi épülethez tartozott. 1476 Ottományi – Gabler 1985, 194, XI.t.1 (2. század, markomann háborúk alatt leégett); Kocztur 1972, 10,16. ház (2. század második fele). 1477 Objektumokra lebontva l. Sey N. és Rupnik L. cikkét, a hozzá kapcsolódó katalógussal együtt, ugyanebben a kötetben s a DVD mellékleten. 1478 Kalmár János összefoglalása szerint: „A kőtárgyak megmunkálásában két fázist különböztettem meg: a durva vésést, lenagyolást, amelyet hegyes vésővel végeztek és a inom leegyengetést, részben hegyes vésővel (főként az oszlopok és a kőtáblák kereten belüli részén), illetve lapos vésővel, a keretek, frízek, különböző domború részek kialakításánál, valamint a feliratok betűjének a bevésésénél. A szarmata és a triász korú köveken látható vésőnyomok méretben is, alakzatban is különböznek egymástól.” „Az őrlőkő közepére vágott lyuk szögletes, feltehetően lapos vésővel lett vágva „ L. SZFM Adattár 4785–2006. 377 1. 5. 2. 6. 3. 7. 4. 8. 277. kép: Orsógombok. 1: Kaba M. ásatása; 2: L/30. É-i fele; 3: L/558; 4: L/695; 5: v/56d; 6: „A” lakógödör; 7: L/486. obj.; 8: L/653. obj. 378 1. 2. 3. 278. kép: 1–2: agyag nehezékek (I./7. ház; XXIII/11. obj.); 3: átfúrt agyag korong (L/32. obj.) kövezett út felszínéről került elő). Félkész tárgy nem maradt ránk, de a bronzékszerek közül a hasonló típusok felvetik a helyi készítés lehetőségét. A gyepvas és vassalak a helyi fémművesség bizonyítékai. Főleg gödrökből kerültek elő, kevés objektum tartható műhelynek. Ezek a salakos objektumok a telep szélein helyezkednek el 3–4 csoportban (L. 114. kép). Koruk az 1–2. század ill. a késő római időszak. – ÉK-i rész: a késő római korban működött itt néhány műhely (t/1, 8, 11, 14. obj.), mellettük gödrök (t/13.1, t/15.). Betöltésükben gyakran épületomladék, tehát lehet, hogy környékükön az egyik kőépület (t/56, t/70) szolgált műhelyként ebben az időszakban, vagy a telep felhagyása után töltődtek be épületomladékkal a műhelyek. A t/162 gödörkomplexumban lévő vassalak, valószínűleg a t/175. kőalapozású földbemélyített ház omladékával került ide a kora római időszakban, bár kevés késői kerámia mind a két objektumban van, így a salak kora bizonytalan. – É-i rész: a késő római v/8. épületomladékos gödörben (mellette v/5. falak), v/17 és 22. gödör (az utóbbi szögletes munkagödör cölöplyukkal). Lehet, hogy a szomszédos v/25. épület omladékával lettek feltöltve. A v/49. épület 2–3. helyiségénél ugyancsak nem dönthető el, hogy a salak a késő római kőépülethez, vagy az alatta lévő kora római objektumokhoz köthető. Mellette ugyanis az 1–2.századi „A” lakógödör alján ill. a 13. árokban több helyen volt vassalak és olvadt vastömb1479. A v/47. avar sír földjében lévő vassalak valószínűleg a v/50. épületből származik (késő római). Az 1–2. századi félig kőfalú földbemélyített házakban/műhelyekben is előfordul pl. v/90 Ny-i felében, a v/90b melletti L/465. gödörben. A mellettük lévő ugyanilyen korú v/106. házban is volt salak, akárcsak közelükben a 2. századi L/450. házban és L/455. gödörben. A csoporthoz tartozhatott az L/479. gödör és 480. ház/gödörkomplexum ill. L/486. épület is, bár koruk kérdéses. Továbbá a Kaba M. ásatásán az 1. árok déli rábontásában talált vassalak, mely az L/543. kőépülettel azonosítható (alatta volt 1–2.századi gödörház is). – ÉNy-i rész: egyetlen földbemélyített ház betöltésében volt vassalak (v/138). A 2. századi ház fölé a Severus-korban építettek kőépületet. – A „Lagermax” keleti részén 1–2. századi földbemélyített házakban/műhelyekben van kevés vassalak pl. L/46, L/70, L/76, L/127. obj., közelükben L/34. gödör és az L/32 alatti gödrök. Területileg ide tartozhatott Kaba M. ásatásának XII. szelvényében lévő Árok felső részén 0–20 cm és 20–40 cm között. Az árok északi vége a v/49.2. helyiségébe ér el, középen az „A” lakógödör, déli végén az L/527. épület. 1479 379 vassalak, a t/124. ház és az L/64-es kis kőfülke között. Az L/263. épület 14. helyiségében lévő vassalak kora kérdéses (Severus – késő római). Összesen kb. 33 objektumban került elő salak, a telep objektumainak 3%-ában. Ha korszakra lebontjuk az 1–2. században az objektumok 5,2%-a, a 2. században 2%-a, a késő római időszakban 3,4%-a tartalmazott salakot. Üvegművesség: Üvegsalak ill. olvadt üveg elsősorban a két nagy kőépületből (L/486 és L/263. obj.) került elő. Továbbá az ÉK-i „ipari negyed” salakos gödreiből, műhelyeiből (t/3. obj.) és az egyik félig kőfalas „műhelyből” (v/90. obj.). Van egy későbbi épületomladékkal feltöltött gödörház is (L/590. obj.), melyből üvegsalak származik. Mindezek alapján üvegművesség a telep legelső periódusában és a legvégén, a 3–4. században folyt. Az olvadt, deformálódott üvegdarabok nem minden esetben az üvegművesség bizonyítékai, hiszen az épület pusztulásakor is megéghettek. Pl. L/146. objektumban. Analógiaként nagyon sok vidéki telepet, villát említhetnénk, ahol ugyancsak a római kor elején ill. a végén találunk önálló ipari tevékenységre utaló nyomokat. A 2–3. században a közel lévő városok látták el ipari termékekkel a vidéket.1480 Állattenyésztés A tenyésztett s fogyasztott állatfajtákat a csontmaradványokból állapíthatjuk meg.1481 Ezen túl egyes kőtárgyak pl. vályúk, vagy bronz s vaskolompok utalhatnak az állattenyésztésre. Kővályú (79. kép 1–3): 2 db ép kővályú került elő, mind a kettő kis, téglalap alakú kora római kőfülkéből. A v/56d. obj. 1–2. századi, kövekkel s egyik oldalon agyagtéglával körbevett kis építmény.1482 A L/52 keltező leletanyag nélküli, egyik oldalán nyitott kőfülke. Istállónak mind a kettő kicsi, talán valami ól, bár kérdéses, hogy az 1–2. század fordulóján, mikor még nem építettek lakóházakat sem kőből, miért pont egy ilyen gazdasági melléképületet emeltek részben kövekből. Vályú töredék másodlagos felhasználásban, kőépületbe beépítve is előkerült (L/263.„P” fal). Bronzcsengők/kolompok az L/110. L/486., L/577. kőépületből és az L/654. gödörházból ismertek. De a vallási élethez éppúgy tartozhattak, mint az állattenyésztéshez. Vaskolompok a t/162. gödörkomplexumból, L/64. kőfülkéből és az L/264. épület omladékból. 1483 Ottományi 2007, 207; Honti et al. 2004, 15–16 (Balatonlelle–Kenderföldek: késő római fémmegmunkáló műhely), 29–31 (Balatonszemes– Egyenesdűlő: fazekaskemence); Horváth – Frankovics 2009, 44 (Eszteregnye, Ojtó-dűlő: késő római vas megmunkálás) stb. 1481 Az állatcsont anyagot Körösi Andrea határozta meg. Feldolgozása folyamatban. 1482 Ottományi – Mester – Mráv 2005, 104, Lapidarium Kat. 8. 1483 Sey 2012, 13. kép 5; Rupnik 24. kép 1–2. 1480 380 Katonaság ellátása A limes hátországában lévő, 5–10 km-es körzeten belül található vidéki telepeknél, mind az 1–2. századi bennszülött telepek, mind a későbbi villák esetében1484felmerül a katonaság ellátásának szerepe. Ez főleg a mezőgazdasági termelésre vonatkozik. Budaörs, lévén mindössze 6 km-re Albertfalva és Campona táborától, 9–12 km-re az aquincumi ala táboroktól, beleesik ebbe a körbe. Közvetlen bizonyítékot erre az ellátó funkcióra nem találunk. Esetleg csak az a 4. századi bélyeges tégla töredék említhető meg (Leg.II. Ad) mely egy szemétgödörből került elő a telep északi részén (80. kép 6). Polgári építkezéshez a katonaság nem szállított építőanyagot, de egyes emberek kaphattak a katonaságtól téglát különböző szolgáltatásokért pl. gabonaszállítás stb. cserébe.1485 A késői időszak nagyméretű tároló edényei, kétfülű korsói is alátámasztják a még virágzó mezőgazdasági termelést a 4. századi telepen. Romanizáció, életmód A település lakóinak életmódjára, írásbeliségére utalnak a bronz és vas írószerszámok,1486 mécsesek,1487 lámpafüggesztők (L/264. épület), vas gyertyatartó (L/486 épület), mérleg súlyok (L/263. épület), ládika tartozékok1488stb. A hétköznapi szórakozás maradványai a csont dobókockák, kerek zsetonok, gyerekjátékként használható csonttárgyak, agyag s fémkorongok stb. A viseleti tárgyak, ékszerek, tükrök (L/263. épület), orvosi és kozmetikai eszközök (L/601, 671. épületek, L/782. ház) mind a telep lakóinak életét tükröző apróságok, melyek a kerámia, bronz1489 és üvegedények maradványaival együtt kirajzolják egy több évszázadon keresztül lakott település mindennapjait. A vasalások és szekérhez, kocsihoz, lószerszámhoz tartozó veretek a szárazföldi szállításnál használ kocsik meglétére utalnak.1490 Szőnyi 2005, 407; Kocztur 1985, 81; Kovács 1999, 157–163. Szilágyi J.: Kutatások Aquincumból. Úti őrállomás a csúcshegy tövében. ArchÉrt 76 (1949) 70. 1486 Stílus: L/486 épület (Rupnik 24. kép 5.), L/614. obj.(bronz); viaszpecsétet védő kapszula töredék az L/101. obj. környékéről (valószínűleg L/110. épülethez tartozott). 1487 Bronz mécses fogó az I. kőépületből. Az agyagmécseseket l. a Leletanyag c. fejezetben. 1488 Ládikafül: L/244. út; veretek, díszszögek: L/671. épület, I. kőépület, v/50. épület, v/138. ház, XXXVII5c gödör; zárak, kulcsok (tolózár): v/51. kőfal, v/132. félig kőfalas építmény, v/138. ház/épület, v/146. ház, L/107. félig kőfalas ház, L/414. út, L/477. gödör, L/480. obj. (L/486. épület anyagával feltöltve), L/486. épület, L/658. ház, L/687. épület. Ezek a kisméretű kulcsok egyaránt tartozhattak ládikához s ajtóhoz; zárnyelvek: v/27. épület, L/127. ház, L/590 ház; gyűrűkulcs: L/30. épület; vasalás: L/127. ház stb. 1489 Szűrőedények: L/44. obj., L/101. obj. környéke (L/110. épület), L/162. út, L/460. gödör; Serpenyő: L/73. obj., L/757–766 között szórvány; Csésze: v/30. obj., L/40. obj. Bronzedénytöredék: L/577. épület. 1490 Pl. L/12, 32, 244 (út), 263, 515, 522, 577, 600, 601, 671, t/1, v/90, 138. obj. 1484 1485 Kereskedelmi kapcsolatok A római utak kiépülése előtt, már a római foglalás idején is voltak, főleg a folyóvölgyekben futó, szárazföldi útvonalak, melyeken a hadsereg felvonult a limes mellé,1491 így valószínűleg a budaörsi kelta telepet is egy ilyen útvonal kötötte össze a gellérthegyi oppidummal. Az un. Rózsavölgyben futó út az Albertfalvi tábortól, a Hosszúréti-patak partján haladhatott Budaörs irányába, már a Flavius-kor idején.1492 Ezek a korai utak épültek ki aztán egyre jobban a 2. század folyamán s bekapcsolódtak a távolsági kereskedelembe, összekötve a limest s a provincia székhelyt a tartomány belső városaival. A Duna mentén futó limes úton kívül két ilyen főbb, az Itinerarium Antonini által nyilvántartott, útvonal vezetett át Pest megyén, Aquincumból kiindulva. Keleti szakaszuk jelenleg még nem tisztázott. A Sopianaeból érkező út, Gorsium, vagy Herculia érintésével haladt Aquincum felé (It.Ant.264.21). Az egyik vélemény szerint ez az út Gorsiumból-Tárnokon keresztül Matrica táborához futott be s ekkor nem érintette Budaörsöt.1493 Elképzelhető ugyanakkor, hogy nem közvetlenül a limes úthoz csatlakozott, hanem a Velencei tó keleti térsége után a savariai útba kötött be. A két út közös nyomvonala ekkor Tóth. E. véleménye szerint, Tárnokon keresztül Kelenföldnél (Gellérthegy) érte el a limes utat.1494 Így elhaladhatott Budaörs mellett is (280. kép 1). Ez a Savariából, Floriana érintésével Aquincumba érkező út (It.Ant.263.3) Albertfalvánál is elérhette a limesútat, s akkor ugyancsak elmehetett Budaörs mellett.1495 A telep leletanyagát megvizsgálva Aquincumhoz s Gorsiumhoz egyaránt kapcsolhatunk árukat, Aquincumhoz lényegesen többet. Gorsiumból pl. a késő római mázas edények közül a bepecsételt, növényi motívumos edény analógiái ismertek. Teljes bizonyossággal természetesen nem dönthető el mindig a gyártási hely. Némelyik edénytípus mind a két helyen előfordul pl. bepecsételt kerámia, mintásan festett edények, bár ez utóbbiak a nagy mennyiség (kb. 30 db), alapján esetleg helyben is készülhettek. A pecsételt kerámia legtöbb típusánál biztosra vehető az aquincumi gyártás, bár Resatusnak Gorsiumban is volt műhelye. A sigillata utánzatok (Mercator névbélyeg), üvegutánzatú pohár, itáliai vékonyfalú csészék és planta pedis Zsidi 2004, 172. Mráv 2012, 1. kép 1493 Kovács P.: Római kor – Limes és helytörténet Pest megyében. In: Pest megye monográiája I/1. 2007, 219. 1494 Tóth 2003, 220 (a Sopianae felől jövő út keleti végénél írja a Tárnokon keresztül vezető utat); Egy másik helyen a Savaria-Aquincum útvonalat vezeti itt, Tárnokon keresztül. L. Tóth E.: Itineraria Pannonica. Római utak a Dunántúlon. Budapest 2006, 65; Egyik útvonal keleti szakasza sincs még véglegesen tisztázva; Visy Zsolt Pannonia Inferior vidéki településhálózatának térképe szerint Budaörs a Gorsiumba vezető út mellett helyezkedik el. L. Visy 1994, Abb. 19. 1495 Ottományi 2007a, 275–276 (további irodalommal). 1491 1492 pecsétlős tálak, továbbá a raetiai import áruk utánzatainál stb. több esetben kimutatható egy-egy aquincumi műhely hatása. Az egyes edénytípusok származási helyének megállapítása, fazekasműhelyhez kötése részletesebb vizsgálatot igényelne, mely jelen tanulmány kereteibe nem fér bele. Aquincum közvetítésével a Római Birodalom távolabbi részéből is érkeztek áruk Budaörsre. L. importált sigillaták, itáliai, raetiai inom kerámia, ibulák stb. Egy érdekes kapcsolatra vet fényt az L/37. házból előkerült kétpúpú teve csontja, mely állat esetleg szír kereskedőkkel juthatott el erre a távoli vidékre a 2–3. században. X. LAKOSSÁG, TELEPÜLÉSFORMA Egy római vicusban a földbirtokkal rendelkező possesores és a település lakosságát alkotó vicani éltek.1496 A vicushoz tartozó területeken gazdálkodó földbirtokosok, villa tulajdonosok, házat építettek a vicus közontjában, ők alkották a vezetőréteget. Kezdetben az eraviszkusz arisztokrácia és a veteránok közül, majd egyre nagyobb számban az aquincumi municipális/coloniális hivatali vezetőkből (decurio, duumvir, pontifex stb) kerültek ki a vicus felső rétegét alkotó elit tagjai.1497 A lakosság etnikumára, összetételére legfőbb bizonyítékot a feliratos kövek szolgáltatják.1498 Ezen túl az egyes tárgytípusok jellege (import tárgyak mennyisége, viseleti tárgyak stb.) nyújt segítséget.1499 A bennszülött, kelta előkelő réteg jelenléte egyértelmű a telep első két évszázadában. Mind a kelta nevet tartalmazó felíratok (Veriuga, Nonnus), mind a kocsi sírok erre mutatnak. E kelta arisztokrácia megnyerésére érkeztek az első sigillaták még az Augustuskorban, majd a velük való kereskedelem bizonyítékai az 1. századi érmek s Flavius-kori sigillata edények is. Ők használhatták a gellérthegyi oppidumból ideszállított festett sávos kerámiát, leszármazottaik pedig az 1–2. század fordulóján a mintásan festett edényeket. A 2. század első felében több gazdag család/vagy egy család több generációja temetkezett a temető kocsi sírjaiba. Melyek ugyan nem tartalmaztak gazdag bronzedény mellékleteket, de a vicus életében minden bizonnyal vezető szerepet betöltő emberekhez köthetők. Egyikük a 2. század közepén auxiliáris katonaként szolgált Aquincumban s hazatérve elhozta római jellegű fegyvereit is. A szegényebb kelta réteg alkotta a lakosság többségét az első két évszázadban. Átvéve a római neveket, szokásokat lassan romanizálódtak s beolvadtak a proBalla L.: Possessores et vicani vici Vindoniani, (Ad CIL III 10570=3626), DMÉ 1971, 55–61 (véleménye szerint a vicani colonusok s bérmunkások voltak). 1497 A pátyi vicusban is hasonló társadalmi rétegződés mutatható ki: Mráv Zs.: Római kori felíratok és faragott kőemlékek Pátyról. StComit 30 (2007) 416–420; Ottományi 2007, 156–160, 170, 189. 1498 Ottományi – Mester – Mráv 2005, 36–37. 1499 Részletesen l. az egyes periódusok végén. 1496 381 vincia életébe. Közülük kettőnek a neve őrződött meg kerámiaedényekbe bekarcolva (Sabinus, Felix). Mind a kerámia típusok továbbélése, mind a bennszülött mezőgazdasági eszközök, földbemélyített háztípusok jelzik, hogy az alaplakosság az eraviszkuszokból s leszármazottaikból került ki ebben az időszakban. A hagyományokat sokáig őrző kelta női viselet tárgyai mind a telepen, mind a temetőben megőrződtek. L. szárnyas ibulák, madárcsőrös ibulák, egygombos erősproi lú ibulák stb. A település, vicus, neve is kelta eredetre vezethető vissza. Veteránok: Az eraviszkusz ijúság körében már az első század közepétől (Claudius-kor) megkezdődhetett a sorozás (ekkor még távolabbi területeken pl. a hajóhadban szolgáltak), majd a Flavius–Traianuskorban a környező táborokba kerültek. A hazatérő veteránok az első század utolsó harmadától jelentős rétegét alkották máshol is a vidéki telepek lakosságának. Kis és középbirtokosok, villa tulajdonosok kerültek ki soraikból. A Flavius-kori niello berakásos lószerszámok s övveretek többsége nem a helyi bennszülött, hanem a Birodalom távolabbi részeiből Aquincumba s környékére helyezett katonákhoz tartozott. E gyalogos s lovas katonák még földbemélyített, ritkán kőalapozású házakban éltek. Veterán auxiliáris lovas katonákhoz köthető a kocsi és ló sírok egy része is a 2. század első felében/közepén. Katonaság meglétére utal a bronztárgyak egy csoportja a 2–3. században is. Sey Nikoletta, a budaörsi bronzanyag feldolgozása során a következő megállapításra jutott: „…legnagyobb számban pedig a katonasághoz szorosan kapcsolódó lószerszámtartozékok és a katonai viselet egyéb tárgyai jelentek meg.” A vastárgyak közül a lószerszám és kocsi alkatrészek inkább a közlekedési eszközökhöz s a gazdaságban használt lovakhoz kapcsolhatók, bár egy részük az auxuliáris katonák lovaihoz is tartozhatott. Fegyver kevés van, egy bronz kardkoptató és néhány sérült és rossz állapotban lévő vas tárgy (lándzsa, nyílhegy, pajzsfogó darabok, hadigép lövedékének vashegye), melyek lehetnek egy telepet ért támadás maradványa is. A veteránok alkothatták annak a felvevő piacnak a nagy részét is, akik a jelentős mennyiségű sigillata edényt igényelték az 1. század utolsó harmadától. Nekik köszönhető a gyors iramban lezajló romanizáció, a római életstílus, kőépületek stb. elterjedése a 2. század első harmadától. A 3. század első feléből névszerint is ismerünk néhány katonát, részben a temető sírjaiból (Aurelius Firmanus családja), részben az oltárkövekről (Aurelius Setanus). Nem ezen a telepen, de Budaörsön, a ma már visszaazonosíthatatlan „Szőlőhegyen” épített Mithras szentélyt a két testvér M. Aurelius Fronto és Frontinianus, kik a Legio II. adiutrix albertfalvi tábo- 382 rában szolgálhattak.1500 A Leg. II. Adiutrix egy másik katonája (Aurelius Valens) Libernek és Liberának szentelt oltárkövet, mely a Csiki erdőben került elő a közelmúltban. A 4. századi katonasághoz csak egy aquincumi bélyeges tégla töredék (legio II. Adiutrix) kapcsolható, de ennek valószínűleg nem egy veteránhoz, inkább a katonaságnak szállító termelőhöz/kereskedőhöz van köze. Városi tisztségviselők: A 2. században teljesen összefonódott az aquincumi municipális és a helyi eraviszkusz vezetőréteg, de ennek nyomai Budaörsön nem maradtak meg. Jelenlétük a felíratok alapján csak a 3. századtól mutatható ki. A korábbi felíratok, nem jelzik a halottak életben betöltött funkcióját. A 3. századból névszerint M. Antonius Victorinust ismerjük, aki mint az Aquincumi colonia duumvirje állított több oltárt a vicusban s mint Pontifex a szőlőhegyen. Néha a felesége is szerepel a kövön, bizonyítva, hogy családjával együtt legalább egy házat birtokolt a vicusban, a 3. század első felében. Germánok (kvádok): A földbemélyített házak között már a késő kelta periódusban feltűnik egy 6 cölöpös forma, mely a szomszédos germán területre jellemző. Hasonló szerkezetű az egyik veterán által lakott ház is az 1. században, melynek egy kis kör alakú bepecsételésekkel díszített kézzel formált edény töredéke ugyancsak jöhetett erről a területről. A késő kelta kézzel formált kerámiában fellépő vízszintes peremű tálak, beszurkált díszítések alapján további két-három házban is ők élhettek. Germán területen szokásos viselethez tartozott az. 1. században, a szórványként előkerült szemes ibula is. Letelepedhetett Budaörsön ezek szerint valószínűleg már az LT D időszakban, egy kisebb germán, kvád csoport, talán csak pár család, kikhez e háztípusok, ibula s kézzel formált kerámia köthető. Esetleg az ő leszármazottjuk az a veterán, aki az L/672-es házat lakta az 1. század végén, de lehetett egy túlpartról besorozott germán katona is. Aquincum környékén feliratos emlék is bizonyítja,1501 hogy az 1–2. század fordulóján, a bennszülött lakosság és a nyugati ill. itáliai eredetű egyéb elemek mellett kis számban a szomszédos barbárok is bekerültek a provinciába. Pannonai távolabbi részein pl. a Balaton partján is van példa ilyen germán beszivárgásra.1502 A 4. század végén ugyancsak kimutathatók kvád elemek a ibulák s kézzel formált edények alapján.1503 Bár ekkor már szarmata hatás is érvényesült. MRT 7, 66. L. a Bécsi úti temetőből előkerült, kocsijelenetes, eraviszkusz női ruhát viselő Quadilla sírkövét, ki 80 éves korában elhunyt liberta volt. Nagy, T.: Quadilla Comonis liberta sírköve. BudRég XXVIII (1991) 217–220. 1502 Budai Balogh 2009, 101; Honti et al. 2004, 16 (Balatonlelle–Kenderföld). 1503 A temető egyik női sírja is túlparti barbár lehetett, a vállán lévő ibula pár, tűtartó, öv stb. alapján. L. Ottományi – Mester – Mráv 2005, 46. 1500 1501 Létszám: A lakosság létszámára a katonai vicusok esetében a mellette állomásozó katonaság létszámából szoktak következtetni. Egy civil telepre ez nem alkalmazható. Különböző módszerek alapján, lehet számolni, pl. hektáronként 100 főt, eszerint Budaörsön legnagyobb kiterjedése idején 1100 fő lakott. Ennél jóval kevesebb jön ki, ha a házak száma alapján számolunk: házanként 5–8 főt.1504 Ez alapján Budaörsön a késő kelta telepen kb. 100-an éltek, az 1. század végére ez a szám megduplázódott. A későbbi időszakban a kőépületek lakóinak száma már problémásabb. A telep lakóinak létszáma korszakonként is változott (l. az egyes periódusok végén a lakosság ismertetésénél).1505 A temető sírszáma is tájékoztatóadat. Budaörsön a temető nagy része fel lett tárva, de a keleti, kora római része valószínűleg nem zárult le a Seregély utcánál, továbbá a hamvasztásos sírok egy részét már elszánthatták. A kb. 440-as sírszám elég kevés, főleg, hogy négy évszázadra vonatkozik. A fentiekből kitűnik, hogyha végleges és biztos számot nem is mondhatunk, de a házak, épületek száma alapján összehasonlíthatjuk a telep korszakonkénti lakottságát. Pagus Herc(ulius) - vicus Teuto(…) Budaörsön a római település – mind a pagus mind a rajta lévő vicus – ókori nevét ismerjük, egy 3. századi oltárkőről (279. kép). Ezt az oltárkövet a 3. század közepén Philippus Arabs és II. Philippus uralkodása idején (Kr.u. 248) állították Terra Maternek, valószínűleg a pagus vezetői. A kövön szereplő pagus Herc(ulius)-hoz tartozó vicusok képviselői, gyűltek egybe, egy ünnepi alkalommal, hogy oltárt szenteljenek a császárok s az istennő tiszteletére. 1506 A feliraton három vicus neve maradt meg (a töredék alapján a felsorolás még folytatódott). A három, névszerint is ismert vicus a következő: vicus Teuto(…), nevét a nép, törzs jelentésű „teuta” gyökből és feltehetően a Teuto személynévből képezték (Teutonis vagy Teutonianus). Hasonló kelta névadás Aquincum környékén más feliratokon is megőrződött a 3. századig (pl. Jupiter Teutanus). A vicus Bataion(is) neve ugyancsak őslakos személynévből képzett. A harmadikként említett vicus Anarti(orum), a kelta Anartius nép egyik csoportjának pannoniai, közelebbről Aquincum környéki betelepítésére lehet bizonyíték. A három vicus közül feltehetően az első volt Budaörs, az oltár állítási helye. 1504 Kovács 1999, 163–166; Tankó 2005, 34, 12–13. ábra (a kelta házaknál 5 fő; római „Streifenhaus” 8 fő); Groh-Sedlmayer 2006, 173–174 (a mauterni vicus az 1–3. periódusban 30 hektáros, tehát 3600–4600 fő élt benne, az 5. periódusban már csak 400 fő a kb. 5–10 hektáron). 1505 A lakóházak alapján számolva késő kelta: 85–115 fő között (átlag 100 fő); 1–2. század forduló: 200–310 fő (átlag 255); 2. század: 315–545 (átlag 430 fő); 2–3. század fordulója: 330–590 fő (átlag 460 fő); 4. század: kb. 240 fő; 5. század eleje: 50–80 fő (átlag 65 fő). 1506 Mráv – Ottományi 2005 (Róma ezer éves fennállásának alkalmából állíthatták az oltárt). 279. kép: Terra maternek állított oltárkő a vicus nevével. A 3. századi oltárkő egy már meglévő állapotot rögzít. De mikor is keletkezhetett ez a vicus? Az ókori források pl. Caesar már a galliai kelta, falusias jellegű telepekre használják a vicus elnevezést (Caesar, BG III.1, IV.4). Nagy valószínűséggel római fogalmat vetítve a bennszülött falvakra. Máshol is feltűnik az oppidum ellenpárjaként, mint városi privilégiumokkal nem rendelkező s nem erődített, nyíltszíni település.1507 Ezen az alapon akár már a késő kelta budaörsi telepet is tarthatnánk vicusnak („Teuto” neve is bennszülött eredetű). Ugyanakkor a vicus római fogalom s minden bizonnyal a római uralom kezdeti időszakában nevezték el így részben a továbbélő, nagyobb bennszülött telepeket, részben azokat az új falvakat, melyeket már a rómaiak hoztak létre a limes sávból kitelepített kelta őslakosságból. Aquincum territoriumán, Zsidi P. megállapítása szerint legkésőbb a Flavius-korban, a katonaság megjelenésével változtak meg a településviszonyok, számolták fel az őslakosság korábbi telepeit s hozták létre a határvonal mögött a római jellegű vicusokat. A vicus Vindonianust Csillaghegy s Békásmegyer között, a vicus Basoretensist a kiscelli magaslat közelében s valószínűleg több, máig nem ismert nevű települést (vicus Res…; vicus X ? stb.).1508 A vízivárosi ala tábort körülvevő katonai vicusból, a katonaság elvonulása után, feltehetően a civitas Eraviscorum központját képező vicus lett. A későbbi aquincumi municipium helyén is csak egy vicus jogállású civil telep volt kezdetben.1509 A Gellérthegytől délre, a mai Lágymányos területén ugyancsak egy nagy kiterjedésű település, vicus húzódott, ipari jellegű objektumokkal, lakóházakkal s kövezett utakkal.1510 A Duna parttól és a katonaságtól távolabb fekvő részeken nem biztos, hogy ilyen korán lezajlott ez a folyamat. Bár Budaörsön is a 1507 Tarpin 1999, 4–6; Kovács, P.: Oppidum Scarbantia Julia. Ant.Tan XLVI, 2002, 147–191. 1508 Mráv – Ottományi 2005, 101–102. 1509 Zsidi 2004, 175–177. 1510 Nagy-Beszédes 2009, 390. 383 500 1. 375 250 125 lakosság száma késő kelta Severus kor 1-2. sz. késő római 0 2. sz. 5. sz. eleje 22. ábra 2. 280. kép: 1. Térkép az Aquincumból kiinduló, feltételezett útvonalakkal (TÓTH 2006 térképe alapján). 2: A budaörsi, biatorbágyi és pátyi vicus helyzete a környező villagazdaságokkal együtt Flavius-korban indul be a római import s a folyamatos pénzforgalom. Lehet, hogy ekkor alakul át a korábbi kisebb, de nem jelentéktelen, kelta falu római szervezettségű vicussá. De az is lehet, hogy csak a Hadrianus-korban, a helyi kelta arisztokrácia megerősödésével következett be ez a szerkezeti változás. A katonai vicusok Kovács P. szerint Hadrianus alatt kaptak 384 önálló territóriumot.1511 A civil vicusok is lehetséges, hogy a municium territoriumának pagusokra való felosztása után jöttek létre. Vagy inkább, a már meglévő bennszülött vicusokat Hadrianus alatt osztották be a pagusokba. Írásos nyomai a vicusnak e korai időszakból nem maradtak ránk. Az ókori források szerint a provinciákban lévő hagyományos vicusok, pagusok alá vannak beosztva, az itáliaiakhoz hasonlóan. Pannoniában pagusokra eddig csak városi territoriumokon van bizonyíték, jelen esetben tehát Aquincum territoriumához köthető a pagus Herculius.1512 A pagusok és vicusok lakói helyenként pl. egy kultuszcselekmény, oltárállítás során együtt léphetnek fel. Ennek eredménye a Budaörsön talált oltárkő is. A pagusok élén álló vezetők megnevezésére eddig nincs sok bizonyíték. Feladataik közül is egyelőre csak az oltárállításnak vannak nyomai.1513 A katonai vicusokat vezető magisterekről (magister, curator, decurio stb.), collegiumokról vannak auctor helyek és felíratok is. E vicusok önálló döntéshozó testülettel, akár ordóval is rendelkezhettek, ezért gyakorlatilag res publicaként lehet őket felfogni.1514 Lehet, hogy ez a civil vicusokra is vonatkoztatható, csak egyelőre a katonai vicusok jobban kutatottak s több a felírat. Ilyen önálló vezetők valószínűleg a vidéki vicusok élén is álltak. Egy aquincumi feliraton decurio gondoskodik a vicus Res... nevében az oltárállításról.1515 Kérdés, 1511 Kovács 1999, 119; A nyugati provinciákban a korábbi alapításra L. Lohner 1999 (1. század közepétől) éppúgy van példa, mint a későbbire, L. Hensen 1999 (Kr.u.110/120-tól kezdve). 1512 A feliratokon szereplő origo megadásnál láthatjuk ezt a felosztást pl. natus ad Aqus Balizas pago Iovista vico Cocconetibus (város-pagusvicus). Részletesen L. Kovács 1999, 114; Mráv – Ottományi 2005, 79; Aquincum és a civitas Eraviscorum territoriumának viszonyát, az itt előkerült feliratokat, vicusokat, további irodalommal együtt részletesen tárgyalja Kovács Péter (Kovács P. – Szabó Á.: Észak-Kelet Pannonia I. Studia Epigraphica Pannonica Vol.I. 2008, 55–59). 1513 Mráv-Ottományi 2005, 81–82 (magistri, praefecti); Kovács 1999, 114. 1514 Kovács 1999, 115–119. 1515 Havas Z.: Újabb monopódium lapok Aquincumból. Ismeretlen vicus feliratos említése. BudRég XXXV (2002) 279–280. hogy a város, vagy a vicus decuriója. Ez a probléma már több oltárkő esetében is felvetődött. A vicus szó a törvényszövegekben a forum és conciliabulum szavak megfelelőjeként tűnik fel. A conciliabulum egy gyűlés (concilium) helye, a forum ezzel szemben kereskedelmi funkciót is betölt, ami egy piacot, szentélyt stb. feltételez. A Gall és germán provinciákban ritka a forum, helyette vici van.1516 A vicus tehát adminisztratív funkciót is betöltött, amihez elengedhetetlen egy bizonyos hivatali vezetőréteg. A budaörsi 3. századi, vicus nevét említő feliraton nem szerepel a pagus, vagy vicusok nevében oltárt állító magister. A többi 3. századi kő is csak aquincumi tisztségviselőket s katonákat említ. A határkövek pedig mindössze a nevet tartalmazzák. Pedig a kocsisírok alapján élt a budaörsi vicusban olyan gazdag s befolyásos bennszülött arisztokrata család, nyilvánvalóan több is, kiknek soraiból kikerülhettek volna a vicus vezető tisztségviselői. A nyugati provinciákban a vicusok fő kereskedelmi útvonalak mellett, vagy stratégiailag fontos helyeken fekszenek.1517 Budaörs is az egyik ilyen, Aquincumból kiinduló belső főútvonal mellett helyezkedett el. Továbbá a Hosszúréti-patak völgyében feltételezhető út is összeköthette egyik irányban Albertfalvával, másik irányban Biatorbággyal (280. kép 2). Miután egyelőre, telepről kivezető út nyoma nem került elő Budaörsön, nem mondhatjuk, hogy a vicus épületei az úthoz lettek tájolva – mint az sok katonai, vagy civil vicusnál megigyelhető1518 – inkább a vízparthoz való közelség alakította a telep szerkezetét. Budaörs esetében ugyanis a vicus létrejöttéhez szükséges mind a két feltétel adott, kereskedelmi útvonal s vízpart is található a Kamaraerdei-dűlőben. Kiterjedése, vagyis a vicushoz tartozó földterületek nagysága még vitatott kérdés.1519 Mindenképpen jóval kisebb, mint a nyugati provinciákban. A Rajna mentén pl. Wieslochban egy 15–20 km átmérőjű territorium központjában feküdt a vicus.1520 A vicus Vindonianus területét Alföldy Géza kb. 40 km 2 –ben határozza meg. Ezen belül 3–4 km 2 lehetett a municipális középbirtokok nagysága a többi pedig a szabad kisparaszti birtok, amit a vicani műveltek.1521 Budaörs 6 km-es körzetében keleti irányban Albertfalván, délre Nagytétényben már katonai tábor volt, így legfeljebb észak s nyugati irányban terTarpin 1999, 4. Tarpin 1999, 5. 1518 Lohner 1999, Abb. 2. (Gleisdorf); Kovács 1999, 149–152. 1519 Nevezhető e önálló territóriumnak, vagy egy város territóriumán volt? A katonai vicusok territóriumához részletesen l. Kovács 1999. 110–118. 1520 Hensen 1999, 86. 1521 Határa keleten a Duna, délen Aquincum, nyugaton az Ezüsthegy, Nagykevély, Csobánkai Csúcshegy, északon pedig a Mesélőhegy, Kőhegy, s Ulcisia Castra. L. Alföldy G.: Municipális középbirtokok Aquincum környékén. AT 6 (1959) 19–29. 1516 1517 jeszkedhetett. A Hosszúréti-patak völgyében nyugat felé továbbhaladva, szintén kb. 6 km távolságban, Biatorbágy, Kukorica-dűlőben a 2007–2008. évi feltárások egy nagykiterjedésű római, kőépítkezéses telepet, az ásatók szerint vicust hoztak a napvilágra.1522 A Topográia csak villagazdaságot jelöl a területen, de a gazdag leletanyag (két elrejtett 3. századi éremkincs, oltárkő, oszlopfő), belső tagolásra szolgáló kerítésfalak, árkok alapján feltételezhető, hogy vicusról van szó. ÉNy-i irányban, hasonló távolságra, a Füzes patak partján, Páty, Malom-dűlőben egy ugyancsak vicusnak tartható település következett. Elképzelhető, hogy mindkettő szintén a pagus Herculius területéhez tartozott. Feltűnő a három vicus közti, majdnem hasonló távolság (kb. 6 km), mely alapján mindegyik vicus egy kb. 3 km-es sugarú kör közepén helyezkedhetett el. Ez azonban csak elmélet, mivel egyik vicus határait sem tudjuk pontosan meghatározni. Fentiek alapján a budaörsi vicus területe mindenképpen Biatorbágy és Albertfalva–Nagytétény közzé szorítható be, de pontos kiterjedése nem ismert. Budaörsön nincs máshol nagyobb római telep, villa, vagy egyéb kőépítkezés. Két kisebb településnyom van a felszíni leletek alapján a Kamaraerdői –Törzsgyümölcsösben és a Csíki-szőlőkben (MRT 7, 5/3, 12.lh), ill. a közelebbről nem ismert „Szőlőhegyen” lévő Mithras szentély és a Csíki erdőben legújabban előkerült Libernek szentelt oltárkő tartozhatott még a vicushoz (281. kép).1523 Észak felé talán a vicus területén feküdt a Budaörsi út-Rupphegyi úton 2007-ben feltárt kerítésfal, kőépület (útállomás?) és egy É-D irányú kövezett útrészlet. Az út a budai hegyekből vezetett le a völgybe, ahol becsatlakozhatott egy szélesebb római útba.1524 Ha e két utóbbi lelőhelyet (Csíki-hegy és Rupphegyi út) a vicus szélének tekintjük, akkor észak felé max. 4 km-re terjedt ki a határa. Délen esetleg a patakon túl, a Kamaraerdőben a Törzsgyümölcsösig tartott (kb. fél km) tehát nagyon hozzávetőlegesen (3x3x4,5 km) 27 km2 lehetett a vicushoz tartozó földterület. A budakeszi villagazdaságok a budaörsi, vagy torbágyi vicushoz egyaránt kötődhettek, esetleg önálló gazdaságok voltak.1525 A torbágyi vicushoz viszont több, a Topográiában különálló lelőhelyként jelölt teMiklósity Szőke 2009; A lelőhely elnevezése nem egyértelmű. Itt összeér két község, két különböző számmal s elnevezéssel jelölt lelőhelye. A torbágyi Hosszú-rétek (MRT 7, 34/19), ahol római villagazdaságot jelöl a topográiai a felszíni leletek alapján. Továbbá a Törökbálint–Kukorica-dűlőben lévő késő kelta – római telep (MRT 7, 36/19). A 2007–2008. évi feltárás Biatorbágy területén folyt. A Törökbálintra eső szakaszon 2009-ben folytatott feltárást Rajna A, és Kovács Á. (RégKut 2009, 375). Egy római kori árokrendszer s kövezett kút került ekkor elő. 1523 Stibrányi M.: RégKut 2009, 153 (Budaörs, Csíki-hegy alja). Ez az oltárkő esetleg tartozhatott a Budakeszitől délre, a Csíki-hegyek lábánál feltárt két villa egyikéhez is (MRT 7, 4/3–4.lh.). 1524 Hárshegyi 2008, 164 (LT D előzmény, 2–3. századi út és őrállomás(?), késő római település). 1525 Pest megye területén található római telepek s villagazdaságok térképét a topográia alapján L. Ottományi 2007a, 3. térkép. 1522 385 281. kép: Budaörs római kori lelőhelyei (MRT 7) állított szentély meglétét alátámasztó oltárkövek. Itt állhatott a pagus Herculius központi – Herculesnek lep s villagazdaság is tartozhatott, a Hosszúréti-pa- emelt – szentélye is. tak északi s déli partján.1526 A pátyi vicus feltárt részének folytatása dél felé a Füzes-patak mentén fek- Analóg telepek Aquincum környékén vő Biatorbágy-Káposztás dűlőben lévő két római telep, Budaörshöz hasonló nagyságú, feltárt római telepet ahonnan legutóbb egy ezüst berakásos kis bronzszob- nem találunk Pest megyében. Ugyanakkor számtalan rocska került elő felszíni kőmaradványok között.1527 A analógiát említhetünk Aquincum környékén, melyek vicus és villa kapcsolatát ill. a villagazdaságok nagysá- bizonyos szempontból hasonlítanak. A folyamatosan gát a pátyi telep ismertetésekor részleteztem. A 2007 továbbélő, késő kelta – római telepek közül elsősoróta megjelent kutatási eredmények közül érdemes ban a Csúcshegy-Harsánylejtőn, a közelmúltban előmegemlíteni pl. a Sokorói dombság vidékét, ahol 3–4 került bennszülött telepet kell kiemelni. Nem vicus, km-ként található egy-egy villagazdaság, köztük ki- csak falusi telep és mellette (részben rajta) található sebb falvakkal, földbemélyített objektumokkal.1528 a későbbi villa gazdaság. Ugyanakkor mind fennálláPannoniában Budaörs az első ilyen nagy kiterjedé- sának ideje (LT D – 4. század vége), mind egyes obsű, feltárt, belső rendezettséget mutató civil település, jektumok pl. fallal körülvett földbemélyített házak, ló vicus, mely Aquincum territóriumán, az Aquincum- temetkezés stb. hasonlít Budaörshöz. Nagysága jóval ba vezető út mentén feküdt. Önálló szervezettségre kisebb, 23 600m2-re becsülhető.1529 Méretét tekintve utal a közös oltárállítás, az utakkal körbevett főépü- a Páty, Malom-dűlői telep az egyetlen olyan Aquinlet, és a több szentély, köztük a főistennek Jupiternek cum környéki feltárt település, mely vicusnak tartható. Szintén vannak LT D előzményei, számolhatunk belső úttal, több nagyobb épülettel, helyenként ház1526 MRT 7, 34/1: Hosszú-rétek (római telep), ahol a 2003-ban folytatott sorokkal s ugyancsak fennállt az 5. század elejéig.1530 feltárás során derékszögű árokrendszerek nyomai rajzolódtak ki tegulás, A Biatorbágy, Kukorica-dűlőben lévő villagazdaság/ köves betöltéssel. L. Horváth A. – Reményi L. – Tóth A.: Régészeti kutatások az M0 autóút bővítése kapcsán. RégKut 2003, 28; MRT 7, 34/8, Hosszú-rét (római villagazdaság 2–4. század ). 1527 MRT 7, 34/9, 14. lh; Repiszky, T.: RégKut 2003, 166; Ottományi K.: RégKut 2009, 149–150; A pátyi vicus kiterjedését részletesebben l. Ottományi 2007, 25. 1528 Ottományi 2007, 215–216; Bíró Sz.: A Sokoró vidéke a római korban. FiRKáK I. 22–23, 1. kép. 386 1529 Havas Z. – Kárpáti G. – Szilas G.: Próbafeltárás a csúcshegyi római villa környezetében. AqFüz 12 (2006) 106–115; Láng O. szerint a település patak túlsó partján lévő részét a markomann háborúk után felszámolták s helyén létesült a villagazdaság a 3–4. században (Láng 2009, 78). 1530 Részletesebben l. Ottományi 2007. vicus is rendelkezhetett késő kelta előzményekkel (a topográia graitos kerámiát említ), ugyanakkor az ásató, nem egészen világosan „a La Tène időszakból egy római kori bennszülött település”- ről beszél s felveti a veterán telepítés lehetőségét is. Így elképzelhető, hogy csak az 1. században jött létre. Budaörshöz hasonlóan itt is kimutathatók a Flavius-kori lovas katonák fém berakásos veretei.1531 Ugyanakkor az is kiderült az ásatások során, hogy e korai telep egyes objektumaira ráépültek a későbbi, 2–4. századi kőépületek. Tehát, ha folyamatos volt is az élet a négy évszázad alatt, népességváltás történt a 2. században. A budaörsi telephez hasonlóan itt is elrejtett éremkincs tanúskodik a 3. század közepe körül bekövetkezett barbár támadásról (260-al zárulnak az érmek). A telep megkutatott nagysága, a közölt térkép alapján megközelítőleg 5 hektár lehetett s Törökbálint irányába még mindenképpen folytatódott.1532 A Solymár-Krautgarten lelőhelyen feltárt bennszülött telep is analógiaként említhető, bár nincs LT D előzménye, de itt is Kr.u. 124-től gyorsult fel a romanizáció és indul meg a kőépítkezés. Az ásató külön hangsúlyozza, hogy nem villáról, hanem út menti, bennszülött telepről van szó, ahol a 2. század elején új birtokos réteg emelkedett ki a helyi arisztokráciából, s hozzájuk köthetők a kőépületek. A telep csak a 3. század végéig állt fenn.1533 A villagazdaságok között is van néhány Pest megyében, mely kelta előzményű, bennszülött telep folytatásaként jött létre és fennállt a késő római kor végéig. Pl. Érd, Simonpusztai-dűlő, Pomáz, Lugi-dűlő.1534 A markomann háborúk után sorra alakulnak a villagazdaságok Aquincum környékén, gyakran a korábbi elpusztult telepek mellett. Nagy valószínűséggel gazdát cserélnek az addig bennszülött tulajdonban lévő birtokok. Ezek a villák, fennállásuk ideje, terjedelmük, valamint funkciójuk miatt nem tekinthetők a Budaörsi telep párhuzamainak. Kicsit távolabb, Tokodon (Erzsébet-akna) ugyancsak késő kelta előzmények után az 1. század közepén létesül a római, bennszülött lakosságú telep, a 2. század elejétől már gazdag kőépületekkel. A telep 3–4. századi élete (ipari centrum) viszont már nem állítható párhuzamba Budaörssel.1535 Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Budaörs, Kamaraerdei-dűlőben feltárt, több, mint négy évszázadon át lakott római település, újabb bizonyíték a rómaiak által létrehozott területi, adminisztratív egységek, a pagus s vicus meglétére. Az ásatáson szer- zett ismeretek közelebb visznek minket a vidéki, civil vicusok belső szerkezetének, nagyságának, lakosságának megismeréséhez. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Itt szeretnék köszönetet mondani a tanulmány elkészítésében közreműködő valamennyi kollégámnak és a terepen dolgozó technikusoknak. Az ásatási rajzokat Mali Antal, Pongrácz Zsuzsanna, Sáfár Pál és Heves Gábor készítette. Digitalizálták Kiss Enikő és a Stonehenge Kft. munkatársai. Az ásatási fotókat Túry Miklós, a tárgyfotókat Deim Péter és Gajzágó Jolán, a tárgyrajzokat Mali Antal és Sáfár Pál készítette. A geodéta felmérés a Geoservice Kft. munkája. A kép táblák és térképek számítógépes szerkesztésében Érdi Benedek és Jakucs János voltak segítségemre. A számítógépes adatbázis Czene András munkája, feltöltésében résztvett Boruzs Katalin, Czakó Anna és Laczkó Sándorné. A szakmai lektorálást és a feldolgozás közben nyújtott segítséget Gabler Dénesnek köszönöm. A kötet kivitelezéséért az Archeolingua kiadó munkatársainak, elsősorban Jerem Erzsébetnek és Redő Ferencnek szeretnék köszönetet mondani. 1531 Mráv Zs.: Fémberakással díszített kora császárkori phaleracsüngő Biatorbágyról (Pest megye, Magyarország). In: Kvassay 2010, 139–161. 1532 Miklósity Szőke 2008, 153. 1533 Kocztur 1985, 81. 1534 MRT 7, 23/13. lh; Ottományi K.: RégKut 2004, 214. 1535 MRT 5, 1979, 331–340. 387 ZUSAMMENFASSUNG DER RÖMISCHE VICUS VON BUDAÖRS des 2. Jhs. bis zum Ende des 4. Jhs. vor: Häuser mit Mittelkorridor; Gebäude mit Mittel- oder In Budaörs, in der Flur Kamaraerdő, führte die Seitenkorridor; Nebengebäude mit einem beim Drittel Direktion der Museen des Komitats Pest (Pest Megyei geteilten (liegende und stehende Varianten); nicht Múzeumok Igazgatósága) Notgrabungen in den geteilte rechteckige und mit viereckigen Grundrissen. Jahren 2002–2003 durch. Die Fundstelle war bereits Andere Typen kamen erst im 2. Jh. (Gebäuden mit bekannt (MRT Band 7. Fo. Nr. 3/2.; Ausgrabungen Apsis; mit mehreren Pfeilern), bzw. ab der severischen von M. Kaba zwischen 1963 und 1965). Epoche vor, z. B. stehend rechteckiger, beim Drittel Am nördlichen Ufer des Hosszúrét-Baches, zwischen geteilter Grundriss mit Porticus und im Inneren mit Vasút Straße, Seregély Straße und Szőlőskert Straße Pfeilern; kleiner, stehend rechteckiger, beim Drittel wurde ein Gebiet mit einer Größe von etwa 19 geteilter Grundriss; in der Mitte geteilter, stehend Hektar und mit 2200 Objekten, wovon ca. 980 rechteckiger Grundriss und ein liegend rechteckiger Objekten zur römischen Siedlung und 440 zum Grundriss mit mehreren kleinen Räumlichkeiten. In römischen Gräberfeld gehören, ausgegraben. Die den früheren Gebäuden werden im 4. Jh. kleinere römische Siedlung ist ca. 11 Hektar groß, aber in Räumlichkeiten abgeteilt und sie werden auch mit östliche und westliche Richtung konnte noch keine Mauern von schlechter Qualität erweitert. In der Siedlungsgrenze festgestellt werden. Siedlung gibt es 3 geplasterte Straßen und mehrere Während der Ausgrabung wurden die einzelnen Teile kleinere, geschotterte Gehniveaus. Die Gartenmauer der Grabungsläche mit unterschiedlichen Namen mit Säulen beindet sich am westlichen Rand der und Buchstaben, abhängig von den dort gefundenen Siedlung, an ihrem nördlichen Rand ist ein Graben Objekten bzw. von den Investorennamen, bezeichnet. mit Steinen zu sehen, kürzere Strecken davon (Probeschnitte, Kanal, Regenwasserbehälter sind aber auch im inneren Bereich der Siedlung zu (Zisterne), römische Siedlung, Villa und Lagermax). beobachten. Eine interessante Form ist das in den Boden eingetiefte II. GEBÄUDETYPEN Haus mit Steinmauern (5 Stück). Ihr Merkmal ist, dass die Steinmauern nicht auf der Oberläche gebaut Die ersten, mit Steinmauer unterstützten, halb in den worden sind, sondern dass sie die Seitenwände eines Boden eingetieften Häuser wurden um die Wende in den Boden eingetieften Objektes in halbrunder des 1–2. Jhs. in Budaörs gebaut (5 Stück). Die Bauten Form oder von allen vier Seiten umgeben. Ihre direkt auf der Oberläche begannen in der ersten schmalen, 1–2 reihigen Wände fungierten vermutlich Hälfte des 2. Jhs. ab der hadrianischen Epoche (20 nicht als selbständige Steinmauer, sondern eher als Stück), später unter Antoninus wurde der Zahl des Stützmauer. Ihre Bauart war prunkvoll (Fresken, Steingebäudes verdoppelt. In der severischen Blütezeit Mörtel, Fensterglas), ihr Fundmaterial reich (auf ällig standen 90 Gebäuden in der Siedlung, es sind 72% viele Sigillaten, Eisen und Bronze etc.) Die Kleineren der Wohnhäuser zu dieser Zeit. In der spätrömischen waren wahrscheinlich Werkstätten und Vorratshäuser, Epoche fällt diese Zahl (62 Stück) leicht zurück, aber die größeren Wohnhäuser. Die Sigillaten kann man es ist nur augenscheinlich, weil 90% der Wohnhäuser ab der vespasianischen Zeit bis in severische Zeit in dieser Epoche aus Stein gebaut worden sind (die datieren. meisten fallen dem Ackerbau zum Opfer). Das ehemalige Gehniveau blieb selten erhalten. Der Nicht alle Steingebäude von Budaörs kann man zu Boden der Gebäude ist ein gestampfter, befestigter den verschiedenen Bautypen zuordnen. Sie wurden Boden (19 Objekte), bzw. ein gemörtelter, harter öfters umgebaut, der ursprüngliche Grundriss wurde Boden (6 Objekte). Mit Fliesen wurden die Höfe, im Verlauf der Jahrhunderte gänzlich verändert. Das eventuell aber auch die Küchen geplastert. Die große, mit einem mittleren Bereich ausgestattete sog. Gehsteige der inneren Höfe und bzw. der Gebäude Peristyl-Haus wurde in Budaörs nicht gefunden. Alle wurden mit einer geschotterten Oberläche Häuser gehören zu dem sog. Reihentypus. Sie sind errichtet. Reste von Fresken konnten in insgesamt meistens Gebäude mit geschlossenem Grundriss, mit nur 20 Fällen festgestellt werden, zweimal davon mehreren inneren Teilungen, die für die kälteren wurden sie mit Stuck zusammen gefunden. Nur Provinzen typisch sind. Innerhalb dieser gibt es einzelne Räumlichkeiten der großen, mehrräumigen verschiedene Typen. Manche kommen vom Anfang Gebäude wurden mit Fresken verziert. Spuren I. BESCHREIBUNG DER FUNDSTELLE 388 der Bodenheizungen konnten nur in 8 Gebäuden entdeckt werden. Hier konnten Hypokaustsäulen (2 Objekte), Spuren der teils mit Ziegeln gebauten Heizungskanäle (4–5 Objekte) und zwei TubulusZiegel für die Wandbeheizung der aufgehenden Mauern beobachtet werden. Die meisten Gebäude haben Dachziegel gehabt (74%). Nach ihrer Funktion kann man Wirtschaftsgebäude und mehrräumige Wohngebäude voneinander trennen. Das Gebäude Nr. L/263 war wahrscheinlich ein öfentliches Gebäude. Heiligtümer wurden nicht gefunden, aber verschiedenen Göttern gewidmete Altäre (Iupiter, Hercules, Terra Mater) weisen auf ihre Existenz hin. 4. Jhs. Seine Maße sind wesentlich kleiner als beim Vorherigen (ca. 50–100 m2). Objekt Nr. v/25. (abgetragene Mauer): Maße 11x6,5 m (71,5 m2). Orientierung: N-S. Objekt Nr. L/718. (Zubau zum Objekt Nr. L/671): Maße: 10 (16 ) x 3,7 m (37 oder 59,2 m 2). Orientierung: NO-SW. Objekt Nr. L/767. II. Periode: 3. Jh. Maße: 14x7–8 m (ca. 110 m 2). Orientierung: NO-SW. 5. Stehend rechteckiger Grundriss mit in der Mitte horizontaler Teilung: severische Epoche – zweite Hälfte des 4. Jhs. II. Steingebäude: Maße: ca. 11x4 m (44 m 2). Orientierung: N-S. 1. Gebäude mit Mittelkorridor: Anfang des 2. Jhs. – III. Steingebäude: severische Epoche – erste Hälfte des 4. Jhs. erhaltene Länge: 16–20 m, Breite 10 m Ende des 4. Jhs. Objekt Nr. L/486: 4 Perioden. Maße: 21x19 m (aber sie reicht noch weiter). Orientierung: N-S. Wandstruktur mit drei Perioden. (400m 2). Orientierung: NW-SO. 1a: Kleines Gebäude mit Mittelkorridor (?): Objekt Nr. v/10. 4. Jh. (2 Perioden). Maße: 9x8,4 m (ca. 76 m 2). 6. Stehend rechteckiger, ungeteilter Grundriss: 2–3. Orientierung: NO-SW. Jh.(antoninische – severische Epoche). Orientierung: N-S 2. Gebäude mit Mittel- und mit Seitenkorridor: Objekt Nr. L/728. (stört das Objekt Nr. L/687): Anfang des 2. Jhs. – Ende des 4. Jhs. severische Epoche. Maße: 13x6 m (78 m2). Objekt Nr. L/671.: 5 Perioden. Maße: 18x15 m (270 Objekt Nr. L/791.: severische Epoche. Maße: 10x4– 5 m (ca. 50 m 2). m 2). Orientierung: NO-SW 2a. Zwei innen geteilte, stehend rechteckige Steingebäude Objekt Nr. v/152: severische Epoche. Orientierung: mit gemeinsamem Korridor NW-SO. Maße: 14x7 m (98 m 2). Steingebäude Nr. I.: Mitte des 3. Jhs. – Ende des 4. Jhs Objekt Nr. Z/1. (östliche Hälfte ist erhalten): 2.– 3. (3 Perioden). Maße: 15x11m (165 m2). Orientierung: Jh. Maße: Breite: 7 m, erhaltene Länge: 10 m. O-W. 7. Liegend rechteckiger Grundriss: Anfang des 2. Jhs. 3. Stehend rechteckiger, in einem Drittel geteilter – Ende des 4. Jhs. Grundriss mit Porticus und mit Zubauten: Mitte des Ungeteilte Gebäude: 3. Jhs. – Wende des 4/5. Jhs. Kleiner, liegend rechteckiger Grundriss: Maße 10–50 m2 Objekt Nr. L/263. 1. Periode (westlicher Teil): Maße: Objekt Nr. L/107. Wie bei den auf dem Boden gebauten Gebäuden mit Lehmwand. Innere Maße: 21x10 m (210 m2). Orientierung: N-S. 2.–4. Periode: Grundriss ist unregelmäßig, größte 4,4x2,2 m. Datierung: 2. Jh. Ausdehnung: 27x27 m (ca. 730 m 2). Nördliche Hälfte des Objektes Nr. L/30. Wie bei den in den Boden eingetieften Gebäuden mit Steinmauer. 4. Großer, stehender rechteckiger, in einem Drittel Datierung: 3. Jh.– 4. Jh. (?) geteilter Grundriss: 2. Jh. – Ende des 4. Jhs. Mittelgroßer, liegend rechteckiger Grundriss: Maße: Maße: Breite 10–13 m, Länge 18–27 m (180–310 m 2). ca. 100 m 2 Objekt Nr. t/56. (abgetragene Mauer): Mitte des 3. Jhs. Objekt Nr. v/70: Maß: 17x5–6 m (ca. 100 m2). – Ende des 4. Jhs. / Anfang des 5. Jhs. (2 Perioden). Orientierung: O-W. Frührömisch (hadrianisch – antoninische Epoche). Maße: 11x23 m (253 m 2). Orientierung: N-S. Objekt Nr. L/160. (abgetragene Mauer): 3. Jh. 7a: kleiner, liegend rechteckiger, in der Mitte senkrecht (severische Epoche?) – letztes Drittel des 4. Jhs. geteilter Grundriss: Maße: 10x27 m (270 m 2). Orientierung: N-S. Objekt Nr. L/767: südliche Hälfte der ersten Periode. Objekt Nr. L/543.: 2. Jh. Maß: 10,8 x 18 m (195 m2). Maße: 7x4 m. Orientierung: O-W. Der Grundriss in Orientierung: N-S. der zweiten Periode ist stehend rechteckig und geteilt. 4a. Kleinerer, stehend rechteckiger, in einem Drittel Datierung: 2. Jh. geteilter Grundriss: Severische Epoche - Ende des 7b: mittelgroßer, liegend rechteckiger, auf kleine Räumlichkeiten aufgeteilter Grundriss: 389 Objekt Nr. L/32. Maße: Breite: 5 m, erhaltene Länge: 18 m (90m2 – nicht komplett erhalten). Datierung: severische Epoche – Ende des 4. Jhs. Orientierung: O-W. 7c: In einem Drittel und aber auch horizontal geteilter, großer liegend rechteckiger Grundriss: Objekt Nr. L/687: Orientierung: O-W. 1. Periode: liegend rechteckiger Grundriss mit einer länglicher Innenteilung. Hadrianisch – antoninische Epoche. Maße: 17x8,5 m. (144,5 m 2). 3. Periode: im Inneren eine längliche Trennmauer, im östlichen Drittel eine senkrechte Teilung. Maße: 23x11 m (253 m 2). 4. Jh. Objekt Nr. L/766.: Maße: 18x7 m (126 m 2). Orientierung: O-W. Datierung: Anfang des 2. Jhs. – zweite Hälfte des 4. Jhs. (4 Perioden). 7d.: nicht geklärte Innenteilung mit Stützpfeilern: Z/Steinmauer: erhaltene Maße: ca. 25x10 m (nördliche Hälfte fehlt). Die Orientierung ist ungefähr O-W. Außerhalb der südlichen Mauer sind drei Stützpfeilern. Datierung: 2. – 4. Jh. Objekt Nr. L/755-755a-757: Severische Epoche - 4. Jh. (durch Plug zerstörtes Steinbau). Maße: 5–6m x 6–6,5 m. 11c. Kleinere Maße: zwischen 12–21 m 2. Objekt Nr. v/56. Westliche Hälfte (die Hälfte ist noch erhalten): severische Epoche. Maße: 3,5x3,5 m. Objekt Nr. v/154–155.: Severische Epoche. Maße: 5x4 m. Objekt Nr. L/143 (nordwestliche Hälfte fehlt): Severische Epoche. Maße: 4,4x4,4 m. Objekt Nr. L/149 (westliche Mauer fehlt): Severische Epoche – zweite Hälfte des 3. Jhs. Maße: 4,2x3,4 m. Objekt Nr. L/656 (mit Säulen): Severische Epoche 4. Jh. Maße: 4,9x4,3 m. 12. Gebäude mit mehreren Pfeilern: 2.–3. Jh. Objekt Nr. v/27. - 4 Pfeilern, die eine eckige Form abschließen (5,5x5,5 m), in der Mitte Mauerschutt (insgesamt 10x7,5 m). Antoninisch – severische Epoche. Orientierung: NW-SO. Objekt Nr. L/736 und Nr. 791a am Ende der Mauer (bzw. Objekt Nr. L/687 an der südwestlichen Ecke), 8. Liegend rechteckiger, in einem Drittel geteilter weiters: Objekt Nr. L/761 am östlichen Rand beindet Grundriss mit mehreren kleineren Räumlichkeiten sich jeweils ein Pfeiler (Brüstung, Gartenmauer?). Objekt Nr. L/577.: servische Epoche – 4. Jh. Maße: Datierung: Anfang des 2. Jhs. – erste Hälfte des 3. Jhs. 17x12 m. Orientierung: O-W. Objekt Nr. L/162–414: zwei Pfeiler eines Tores in der Straßenkreuzung: 3. – 4. Jh. 9. Langer, schmaler, liegend rechteckiger Grundriss Objekt Nr. L/415.: Pfeiler und zwei mit der Straße mit mehreren kleineren Räumen: Severische Epoche parallele Steinmauern. Datierung: 2. – 3. Jh. / zweite Hälfte des 3. Jhs. – zweite Hälfte des 4. Jhs. Gebäude Nr. v/49 – v/50, dazwischen Straße (südliche 13. Gebäude mit Apsis: 2. Jh. Hälfte von Nr. v/49., nördliche Hälfte von Nr. v/50 Objekt Nr. L/245 (nordwestlicher, halbrunder fehlt). Zwei Perioden. Maße: Objekt Nr. v/49.: 29x5,2 Abschluss eines zerfallenes Gebäude): Anfang des 2. (7)m (min. 151 m 2). Objekt Nr. v/50.: 26(40)x7,5 m Jhs. (195–300 m 2). Orientierung: O-W. 14. Weggeplügtes Steingebäude: Severische Epoche – 10. Viereckiges Gebäude mit Innenteilung: 4. Jh. Objekt Nr. L/527.: Datierung: 4. Jh. (2 Perioden). 14a: größere Gebäuden: Maße: 13x14 (182 m2). Orientierung: N-S. XXIV/3–XXVI/2; XXV/2: Schuttmaterial mit Ziegel und Steinen am nördlichen Rand der Siedlung. Ihre 11. Viereckiges Gebäuden ohne Teilung: Anfang des 2. Datierung ist fraglich. Jhs. – zweite Hälfte des 3. Jhs. Gebäude Nr. L/110. (Südlich bis Objekt Nr. L/149): 11a. größere Maße: ca. 70–100 m 2. Objekt Nr. L/601.: stehend rechteckiger Grundriss eventuell mit einer antoninisch - severische Epoche. Maße: 10x10 m. Teilung. Orientierung N-S. Datierung: 3–4 Jh. Objekt Nr. L/733.: hadrianisch – antoninische Von Nr. L/144 südwestlich bis Objekt Nr. L/147: Epoche (spätere Umbauphase?). Maße: 10x7 m. rechteckiger Grundriss. Orientierung: NO-SW. 11b. Mittlere Maße: ca. 40 m 2. Datierung: Severische Epoche - 3/4. Jh (?). Objekt Nr. Z/2.: severische Epoche - 3. Jh. Maße: Zwischen Objekt Nr. L/360–392–560–590–619 5,7x6,5 m. (Mauer): 4. Jh. Objekt Nr. L/406 (halb abgetragene Mauer): 2. Jh. Von Nr. L/577 südöstlich: Münzen und Steinschutt Maße: 7x6 m. aus dem 4. Jh. Objekt Nr. L/639.: (nur der östlicher Mauer Zwischen Nr. L/757–766.: Münzen ab der zweiten ist erhalten), Maße: 6x7 m. Orientierung: N-S. Hälfte des 3. Jhs. bis zum Ende des 4. Jhs. Steingebäude Severische Epoche. oder geschotterte Straße (?). 14b: kleineres, weggeplügtes Steingebäude: 390 XXXVI/3, 5: Schuttmaterial und ein kurzer Mauerzug. Datierung: Mitte – zweite Hälfte des 4. Jhs. Objekt Nr. t/70.: Nord-Süd orientierte Schuttmaterialien. Datierung: 3. – 4. Jh. Objekt Nr. t/162a: unregelmäßiges, fast viereckiges, Terrazzo-Schuttmaterial. Datierung: eventuell 3. – 4. Jh. Objekt Nr. z/10.: Gebäude mit Heizungsanlage, mit Fresken und Terrazzoboden. Datierung: Hadrianische Epoche - 3. Jh. (Anfang des 4. Jhs.?). Objekt Nr. v/5.: halb abgetragene, in zwei verschiede Richtungen verlaufende Mauer. Datierung: 4. Jh. Objekt Nr. v/106. Eine Mauerecke, die ein Grubenhaus stört. (und weggeplügte Mauer Nr. L/450, v/86, v/90b): Datierung: 2. – 3. Jh. Nordwestlich vom Objekt Nr. L/52 befanden sich auf der Oberläche mehrere Münzen aus dem 4. Jh. Südlich vom Objekt Nr. L/320. befanden sich auf der Oberläche Münzen aus dem 4. Jh. Objekt Nr. L/639.: Wie bei den eckigen Gebäuden. Objekt Nr. L/746. Südöstliche Hälfte ist nur erhalten (5x7 m). Datierung: 4. Jh. Objekt Nr. L/755–757. Wie bei den eckigen Gebäuden. Gebäude von Kaba M. mit Hypokaustum: Severische Epoche 15. In den Boden eingetiefte Gebäude, bis zur Hälfte mit Steinmauern: Wende des 1/2. Jhs. – severische Epoche/Mitte des 3. Jhs.1536 15a: Gebäude mit halbrunder Steinmauer: Objekt Nr. v/58. Östliche Hälfte: 2. Jh. Maße: 3x2,2 m. Objekt Nr. v/90.: 1/2. Jh.- hadrianische Epoche, Planierung aus dem 3. Jh. Maße: 6x4m Objekt Nr. v/90b: Hadrianisch – antoninische Epoche, Eintiefungen aus der severischen Epoche. Maße: 7x4,8 m. Objekt Nr. L/37.: Antoninische Epoche – Mitte des 3. Jhs. Maße: 5,4x3,8 m 15b: eckige Gebäude, die vier Seite mit Steinmauer: Objekt Nr. t/175. Datierung: 1./2. Jh. Antoninisch – severische Epoche. Maße: 6,5x4,5 m. Objekt Nr. v/132 . (Hadrianische) Antoninisch – severische Epoche. Maße: 6,5x5m. Objekt Nr. L/700.: 1/2. Jh. - Antoninus (Eintiefungen aus der severischen Epoche). Maße: Gebäude 6x4 m, Nr. 15c: kleiner, rechteckiger Grundriss: Objekt Nr. t/115. Severische Epoche – Mitte des 3. Jhs. Maße: 5x3 m Objekt Nr. L/30. Nördliche Hälfte: Severus – zweite Hälfte des 4. Jhs. Maße: 4,6x2,5 m. Objekt Nr. v/56d: Wende des 1.–2. Jhs. Maße: 2,8x1,6 m Objekt Nr. L/48: 2. Jh. Maße: 2,6x1,7 m. Objekt Nr. L/52: 2.–3. Jh. (?). Maße: 2x2 m Objekt Nr. L/64. Maße: 2,6x2 m Datierung: 2.–3. Jh. Objekt Nr. L/63. (?)1537. Severische Epoche. Maße: 410×170 cm. 17. Geplasterte Straßen: Severische Epoche – Ende des 4. Jhs. Straße Nr. L/162.: Nord-Süd verlaufende Straße. Erhaltene Länge: ca. 150 m. Datierung: Severische Epoche – 4. Jh. Straße Nr. L/244.: N-S. erhaltene Länge: 13,5 m. Datierung: 3.–4. Jh. Straße Nr. L/414.: O-S. erhaltene Länge: 34 m. Datierung: Anfang des 3. Jhs. – 4. Jh. Außerhalb der nordöstlichen Ecke von Nr. L/766 beindet sich ein geplasterter Straßenabschnitt (2,5x2 m). Datierung: 4. Jh. (?). Objekt Nr. z/18. = südlicher Straßenabschluss Nr. L/162. Die Gebäude sind öfters von geschotterten, kieseligen Gehniveaus, von Gehsteigen und von Straßen umgeben. 18. Gartenmauer, Graben: 2.–4. Jh. Objekt Nr. v/65: in der Mitte mit Steinen verfüllter Graben, ost-westlicher Verlauf. Ausgenommen 21 m, zu verfolgen 45 m. Breite: 1,5–2 m. Severische und spätrömische Epoche. Objekt Nr. L/303. Am Rande der Straße Nr. L/162 in nordsüdlicher Richtung. Breite: 38 m. Antoninische Epoche – Anfang des 4. Jhs. Objekt Nr. L/259–315 (Graben)-384-Steinmauer: Gesamtlänge: 45 m. Traianus – 4. Jh. (Steinmauer Nr. v/1) – L/429 (Graben) – L/725 (Graben) – L/710 (Steinmauer): NO–SW. Gesamtbreite: ca. 90 m. Datierung: 2.–4. Jh. Objekt Nr. L/736 – 791 mit Pfeilern: Breite: 23 (50) m. Datierung: 2.–3. Jh. 19. Abwasserungskanal: 5. Jh. Graben Nr. 1. – Schuttmaterial Nr. v/58–59. – Objekt Nr. L/557.: Von nordwestlicher Richtung kommend, läuft bis zum Bach. Erhaltene Länge: ca. 450 m. Datierung: Anfang des 5. Jhs.? III. IN DEN BODEN EINGETIEFTE HÄUSER (ca. 150 Stücke) Die in den Boden halb eingetiefte Häuser sind am 16. U-förmige, kleine Steinnische: (1–2. Jh.) – 2.–3. Jh. Anfang die Wohn- und Werkstätte der keltischen Bevölkerung. Ab dem 2. – 3. Jh. kann man sie mit Objekt Nr. v/38.: 2. (3). Jh. Maße: 1,8 x 2,1 m. In einer Reihe liegende Objekten Nr. L/63,64,65, aber bei den Objekten Nr. 63 und 65 gibt es keine Steinmauer mehr, sondern nur Steinschutt. 1537 Die Sigillaten aus der severischen Epoche datieren vor allem die Verfüllungen oder die Eintiefungen. Die Gebäuden selbst sind älter. 1536 391 den ärmeren Einwohnern der Siedlung in Verbindung gebracht werden. In Budaörs habe ich sie aufgrund der Formen und weiters aufgrund der Zahl und Lage der Pfostenlöcher innerhalb dieser Formen gruppiert. Die Daten ihrer Tiefe hatten wegen ihren Eventualität keinen Prioritätsaspekt in der Frage, ob hier um ein Grubenhaus oder um ein halb in den Boden eingetieften Haus handelt. Innerhalb der einzelnen Typen konnte man aufgrund der Stufen manchmal auch Untertypen untereinander trennen. Nach ihren Formen können eckig – viereckig, mit abgerundeten Ecken (19 Stücke) bzw. rechteckig (42 Stücke) – aber auch oval (41 Stücke) und rund (20 Stücke) sein. Nach der Funktion: Zwischen den Häusern gibt es solche eindeutige Grundrisse, die auf eine Wirtschaftsfunktion hinweisen: Stufenhaus mit Arbeitsgruben; große, runde Grube mit nach Innen abfallende Boden; lange, schmale, rechteckige/ ovale Formen manchmal am ihren Ende oder außerhalb mit Pfostenlöchern; Häuser mit äußeren Ofen und Arbeitsgruben; Häuser mit mehreren Ofen/mehreren Gruben; eckige, kleine Bauten oft mit Pfostenlöchern, die das Schutzdach gehalten haben. Ihre Größe hilft auch die verschiedenen Wirtschaftsbauten voneinander zu trennen (unter 10m²).Aufgrund des Fundmaterials können wir auch auf das Werkstattfunktion schließen, obwohl es öfter vorkam, dass sie auch in den Gebäuden gewohnt haben, wo die verschiedene Werkzeuge gefunden worden sind (Mahlstein, Webgewicht, Spinnwirtel, Steingefäße, Schlacke etc.). In den späteisenzeitlichen und frühkaiserzeitlichen Häusern wurden das Wohnund Werkstattfunktion voneinander noch nicht so streng getrennt. Ofen: Die in den Boden eingetiefte Häuser in Budaörs waren 24% geheizt oder sie haben auf dem Herd und im Ofen gekocht und gebacken. In den einzelnen Epochen schaut es folgendermaßen aus: in den spätkeltischen Häusern selten (14%), in den Häusern aus dem 1.–2. Jh. 16%, aber in den Häusern des 2. Jhs. gab es bereits 27% ein Herd. In der severischen Epoche und in der Spätrömerzeit fällt diese Zahl auf 8-9% zurück. Es wird oft nach der Vorhandensein eines Ofen oder Herdes, nach der Beheizbarkeit eines Hauses das Wohnfunktion eines Gebäudes deiniert. Die oben aufgezählte, wenige Zahlen machen diese Grundlage für das Bestimmen einer Wohnfunktion fraglich. Ein Wohnhaus konnte auch anderswertig geheizt werden wie z.B. mit heißen Steinen, mit tragbaren Herden. Die draußen stehende, in der Nähe der Häuser liegende Herde (10 Stücke) weisen manchmal darauf hin, dass sie im Haus (anders geheizt) nur gewohnt, aber draußen gekocht und gebacken haben. 392 Größe: Die kleinste Größe bei den Gebäuden ist zwischen 5-12m², sie waren mit großer Wahrscheinlichkeit Objekten mit Wirtschaftsfunktion. Die meisten Häuser sind 14-18m², aber es gibt auch größere 2637m², sie waren mit Sicherheit Wohnhäuser. Die ganz großen Häuser mit 43-60m² sind ganz selten, auf sie wurden später meistens weitere Objekte gebaut, deswegen kann man ihre genaue Größe und Struktur nicht mehr feststellen. Orientierung: Die meisten Häuser sind O-W orientiert. Für die Orientierung spielte eine wichtige Rolle die herrschende Windverhältnisse und die Tatsache, dass die möglichst größte Fläche des Hauses Sonne bekommen sollte (die lange Seite dreht sich nach Osten). Aufgehende Mauer: Aufgrund der Grabungsbeobachtungen und der Proilzeichnungen können wir ca. bei den Hälften der Häuser eine aufgehende Mauer feststellen. Flechtwerkwand: Hüttenlehm mit Rutenabdrücken (in 8 Fällen), am Rand des Hauses dicht nebeneinanderliegende Pfostenlöcher (in 2 Fällen). Stamplehmmauer/Lehmziegelmauer: dicker Lehmstreifen, gebrannte Hüttenlehmbrocken (in 31 Fällen). Lehmziegel konnte bei den in den Boden eingetieften Häusern nicht festgestellt werden, außer bei den halb steingemauerten Gebäuden. Blockmauer konnte in 2 Fällen und Balken mit Lehmverputzt in 11 Fällen (dicke Asche- und Holzkohleschicht mit dünnen Lehm und Hüttenlehmbrocken) sichergestellt werden. Manchmal kam eine mit Steinen vermischte Lehmmauer vor. Meistens sind sie abgebrannt (73%). Dachaufbau: Die aus Holz gezimmerte Dachbalken und die Reste der aus organischen Material wie Rohr und Stroh bestehenden Überdachung kann man nur im Schuttmaterial und in der Holzkohlenschicht am Boden des Hauses feststellen. Auf den Dachaufbau weist die Lage der Pfostenlöcher (Satteldach, Halbdach, Zeltdach, Pfettendach) hin. Meistens beinden sich in der mittleren Achse 2-3 Pfosten, auf denen das Satteldach sitzt. Wenn die Pfostenlöcher fehlen, bedeutet es grundsätzlich nicht, dass es keine aufgehende Mauer gab. Es bedeutet nur so viel, dass die den Dach tragenden Säulen und Balken nicht in den Boden des Hauses eingetieft worden sind, sie befanden sich vielleicht außerhalb des Hauses in der Humusschicht. Die äußere Pfosten hielten vermutlich den von der Hausmauer hervorstehenden Dach, eventuell den Schutzdach über dem Eingangsbereich oder das Haus wurde umzingelt und der ganzen Grundriss des Bauwerkes wurde mit Stufen vergrößert. Boden: Der Boden des Hauses bestand meistens aus gestampftem, gelbem Lehm. Lehmverputzer Boden kam sehr selten vor, insgesamt in 15 Objekten. Grube: 38% der in den Boden eingetieften Häuser gab es eine Grube. Die Arbeitsgruben mit Stufe, die tiefere Vorratsgruben befanden sich in der Mitte, in einer Ecke des Hauses oder hervorragend von der Hausläche. Siedlungsstruktur: Innerhalb der verschiedenen Periode kann man Hausgruppierungen, Hausreihen beobachten. Im Allgemeinen gehören 3-4 Häuser zu einer Gruppe, eine Ausnahme bilden die spätkeltischen Häuser aus 1 /2. Jh. im südwestlichen Bereich der Siedlung, die sich in 5 Reihen nacheinander beinden Normalweise bilden eine Einheit die gleich orientierten Häuser sogar mit unterschiedlichen Formen und Tiefen. Zwischen den einzelnen Hausgruppen beträgt die Entfernung ca. 20-30m. Innerhalb einer Einheit kann eine Weite zwischen 1-5m sein, aber auch 10-15m. Die dichtesten besiedelten Hausreihen sind aus dem 1. und 2. Jh. Zu den einzelnen Hausgruppen gehören auch kleinere Wirtschaftsobjekte, Ofen und Gruben. Es ist öfters zu beobachten, dass sich die Zahl der Objekte Richtung Bach vermehrt. In gewissen Bereichen gibt es nur sehr wenige Wohnhäuser. So ist es am nördlichen und westlichen Rand der Siedlung, sowie unterhalb der Steingebäude konnten wir die Häuser der früheren Phase nicht ausgraben. Am nördlichen Rand beinden sich ziemlich viele Werkstätte, Ofen, Schlackengruben, Lehmgruben. Verteilung nach den Epochen 14% der Häuser kann man mit der spätkeltischen Periode verbinden. An der Wende des 1. und 2. Jhs. und im Laufe des 2. Jhs. bis zur MarkomannenKriegen, bis die keltische Bevölkerung in der Siedlung weiterlebte, wuchst ständig die Zahl der in den Boden eingetieften Häuser (35-45%), dann wird sie deutlich weniger ab der Wende des 2. und 3. Jhs. (15%). Zu dieser Gruppe zählen Häuser, welche im 2. Jh. noch im Gebrauch waren, die Sigillaten aus der severischen Epoche datieren eher die Zeit der Verfüllung. Zur spätrömischen Epoche kann man nur 8% der Häuser zählen, sie waren meistens Werkstätte. Wenn wir die Verhältnisse der Objektzahlen innerhalb diesem Zeitraum untersuchen, bekommen wir ein ganz anderes Bild. Es gibt immer geringer Häuser während der römischen Epoche. Die Zahl der viereckigen Häusergrundrisse ab der spätkeltischen Periode bis zum Ende des 2. Jhs. blieb verhältnismäßig gleich (ca. 6-7 Stücke), immer weniger als die Zahl des rechteckigen Grundrisses und ab der severischen Epoche verschwinden sie langsam. Am häuigsten kommen in jeder Epoche, außer in der spätrömischen Epoche, die rechteckigen und ovalen Häuser vor. Der runde Hausgrundriss taucht ab der keltischen Periode auf, ihre Zahl wird in der spätrömischen Zeit sprunghaft höher im Vergleich mit anderen Hausformen. Zu dieser Zeit handelt es sich hier eher um Werkstätte und nicht mehr um Wohnhäuser. Die Zahl und Anordnung der Pfostenlöcher änderte sich auch in den einzelnen Perioden. In allen Epochen kommen am häuigsten die Häuser ohne Pfostenlöcher vor. Ihre Anzahl wird durch Zeit immer höher. Im Gegenteil ist das mit jeweils einen oder zweimal zwei Pfosten gehaltene Satteldach für die spätkeltische Zeit und für das 1. und 2. Jh. typisch (39-32%), ihre Zahl fehlt mit der Zeit deutlich zurück (im 2. Jh.: 4%, im 2. und 3. Jh.: 10%) und im 4. Jh. verschwinden sie völlig. 1-2 Pfostenlöcher am Ende oder in der Seitenmitte des Hauses ist in jeder Periode zu inden. 3 oder noch mehr Pfostenlöcher kommen selten vor und sie werden mit der Zeit auch weniger. IV. ÖFEN UND HERDE (ca. 58 Objekte) Neben dem Backofen in der Siedlung von Budaörs kommen andere Ofentypen, wie Töpferbrennofen, Kalkofen(?), Dörrofen etc., die mit dem örtlichen Gewerbe zusammenhängen, vor. Ofen für das Schmelzen von Metall oder Glas wurde hier nicht gefunden, aber die mit Schlacken gefüllten Gruben und Werkstätten (vor allem im nordöstlichen Bereich) beweisen, dass sie hier vor allem in der spätrömischen Zeit auch aufgearbeitet worden sind. Für die Größe der Siedlung gibt es verhältnismäßig zu wenig Ofen im Freien. Die Verteilung der Backofen durch die Perioden zwischen den 1. bis zum Ende des 4. Jhs. ist regelmäßig (Brot musste man immer backen). Das örtliche Gewerbe blühte nur dann als die Siedlung noch oder bereits keine Erzeugnisse von in der Nähe liegenden Aquincum bekommen hat, also im 1. und 2. bzw. 4. Jh. Sie beinden sich meistens am nördlichen Rand der Siedlung (nördliches Bereich von der „prähistorische Siedlung, römische Siedlung, Villa“). In der Nähe vom Bach, im südlichen Bereich der Siedlung und in der Nähe der Häuser beinden sich die Backöfen. Eine Töpferbrennofen ist in der spätkeltischen Epoche vorhanden, im 1. und 2. Jh. kennen wir zwei kleine Werkstätte der Einheimischen, in ihrem Ofen wurde ein vollständig erhaltenes, umgedrehtes, handgeformtes Gefäß gefunden (Hinweis auf ein Brennvorgang in einer Grube). Es gibt zwei viereckige Öfen von römischem Typus, in den wurde bereits ab Ende des 1. Jhs. bis einschließlich im ganzen 2. Jh. Keramik gebrannt. Aus der späteren Epoche kennen wir keinen Töpferbrennofen. Backofen: ca. 50 Stücke Nach ihrer Struktur ist es entweder ein Steinofen (3 Stücke) oder ein einfacher, in Lehm eingegrabener Ofen, dessen Mauer während des Brennvorgangs ausgebrannt wurde. Der Boden der Letzteren 393 konnte auch ausgebrannt sein oder dieser wurde extra gestampft. Es wurden sogar Verfärbungen des Ofens mit Hüttenlehmrand gefunden, welche im Bodenbereich nicht immer gestampft waren. Die Gruben mit durchgebrannter Wand oder in denen gefundenen Hüttenlehmschichten weisen auf einen in ihnen durchgeführten Brennvorgang oder auf ihre Verfüllung mit dem Schuttmaterial des Ofens hin. Nach ihrer Form sind sie meistens rund (Dm.: 80– 150 cm), manchmal eierförmig oder eckig. Ihre Wölbung ist selten erhalten geblieben. Die meiste davon können in der frührömischen Epoche datiert werden (24 Stücke), in der severischen Epoche gab es halb so viele Stücke, sowie in der spätrömischen Zeit. Keltische Ofen kennen wir insgesamt nur 2 Stücke. Grundriss ist meistens rechteckig, selten viereckig bzw. unregelmäßig. Ihre Funktion ist vor allem Wirtschaftsgebäude, Vorratslager, Stall etc. Ein größeres, regelmäßiges Gebäude könnte leicht als Vorratslager (Objekt Nr. L/507) gedeutet werden. Die zweigeteilten (L/716) bzw. größeren Gebäuden (L/761) waren vermutlich Wohnhäuser. Wenn in die Steingebäude kleinere Häuser eingetieft worden sind, kann man mit einer Wohnfunktion sicher rechnen. (Objekt Nr. L/486, südöstliche Ecke). Es sind auch kleinere Pfostenlochgruppierungen auch vorhanden (in einer Reihe, in rechtem Winkel, in halbrunder Form). Sie sind Schutzdächer oder Teile eines größeren Gebäudes, in diesem Fall ist der vollständiger Grundriss nicht erhalten. Ihre Datierung ist schwierig, weil Keramikmaterial in den Pfostenlöchern selten zu inden ist. In der IVA: BRUNNEN keltischen Periode kommen sie nicht vor. Im 1. und 2. Jh. kommt das kleine, in den früheren Steingebäuden In der Siedlung wurden drei mit Steinen ausgelegte eingetiefte Haus 4 Fällen, im 2. und 3. Jh. 10-11 Fällen, und eine in die Erde einfach eingetiefte Brunne zu dieser Zeit am öftersten, in der spätrömischen gefunden. Die letztere ist sicher frührömerzeitlich, Epoche zweimal vor. eine von der mit Steinen ausgelegten Brunne ist sicher spätere (Objekt Nr. L/40), die zwei andere stammen 2. Auf der ebenerdige Bauten mit Lehmmauer aus dem 2. und 3. Jh. (2 Stücke) Auf die aufgehende Mauer weist eine gelbe V. AUF DER EBENERDIGE BAUTEN Lehmschicht am Rand des Objektes. In Budaörs kennen wir nur zwei solche Häuser, sie beinden Die meiste von diesem Typus beindet sich unterhalb sich in der Nähe voneinander, am östlichen Rand anderen, späteren Objekte. Vereinzelt trift man auf die von „Lagermax“. Das Eine ist größer (26 m²) und das auf der ebenerdige Bauten. Aufgrund des Baumaterials Andere ist kleiner (9 m²). Sie werden ins 2. Jh. datiert. und der Struktur kann man zwei verschiedene Typen in Budaörs unterscheiden. Eine ist das Pfostenhaus und VI. GRUBEN bei dem Anderen wurden die aufgehenden Mauern mit gelbem Lehm gebaut. In denen beindet sich keinen Die meisten Objekte in der Siedlung bestehen aus Herd. Ihre Orientierung ist 50% N-S bzw. 50% O-W. Gruben (insgesamt ca. 600 Stücke). Innerhalb einer Das Eingangsbereich kann man durch die fehlende Epoche kann man ungefähr die Hälfte der Objekte Pfostenlöcher gerannen. Es ist sehr wahrscheinlich, (40-60%) dazu zählen. Nach ihrer Funktion sind tiefe dass vielmehr auf der ebenerdige Bauten existierten, Vorratsgruben, Abfallgruben, Arbeitsgruben, Gruben vermutlich in den leeren Bereichen zwischen den in mit Tierskeletten, die für eine kultische Funktion den Boden eingetieften Häusern und den Gebäuden, hinweisen können bzw. Lehmabbaugruben. Ihre Form ist meistens rund. Die eckigen bzw. länglichen aber sie sind archäologisch nicht mehr fassbar. Gruben sind eher Arbeitsgruben. Manchmal beinden sich daneben oder direkt in der Grube Spuren von 1.Auf der ebenerdige Pfostenhaus (ca. 25 Stücke) Es wurde entweder im Stil von einem Blockhaus Pfosten, die das Schutzdach gehalten haben. Es gebaut, in diesem Fall sind die Pfosten ca. 1,5m kommen öfters auch kleinere oder größere seichte voneinander entfernt oder Flechtwand mit einem Gruben vor, der Grund dafür könnte sein, dass 50-80 cm Pfostenentfernung. Eventuell wurden sie entweder nur das Bodenbereich erhalten blieb oder mit Lehmziegel gebaut. Die zwei verschiedenen sie von Anfang an nicht tiefer waren. Baumethoden konnten auch gleichzeitig verwendet Die Gruben wurden sehr oft sekundär verfüllt. werden, die äußere Mauern wurden mit Balken Die originale Vorratsgruben wurden später als und die inneren Trennmauer mit Lehm gebaut. Es Abfallgruben verwendet: das Schuttmaterial vom kann auch vorkommen, dass die Pfostenhäuser von Ofen, Haus und Steingebäude schüttete man in einer oder von der anderer Seite mit in den Boden diese früheren Gruben hinein; bei einer neuen eingegrabenen Balken verstärkt worden sind. Ihr 394 Siedlungsperiode wurden sie verfüllt und die Gelände planiert. Die in den Gruben teils oder ganz bestatteten Tierskeletten sind typisch für die frühe, keltische Phase (1. Jh.) bzw. für die spätere Phase (4. Jh.) (34 Stücke). In den Gruben der früheren Phase wurden diese Skelette nicht als Abfall hineingeworfen, sondern sie sind eher als kultische Opfer zu deuten. In der spätrömischen Zeit wurden die Tiere in die halb verfüllten Gruben gelegt und oft sogar mit Steinschutt zugeschüttet. 10 von den 12 Gruben mit menschlichen Skeletten gehören sicher zu der spätrömischen Periode. Im 4. Jh., aber vor allem am Ende des Jahrhunderts kommen immer öfter Skeletten in den Gruben vor, die entweder hineingeworfen oder im Hockerbestattung beigesetzt wurden. Gelegentlich konnten wir auch partiale Skelettteile in diesen Gruben ausgraben wie z.B. auf die früheren Gruben wurden Schenkelknochen gelegt oder zwischen den Steinen wurden Knochen von Kindern gefunden etc. In der Regel lag aber das komplette Skelett in der Hockerlage in der Grube. Bei diesen Bestattungen können wir vermutlich nicht über ein konventionelles Begräbnis sprechen, es gibt keine Beigaben, man indet höchstens die Schmuckstücke des ehemaligen Gewandes wieder. Eine besondere Bedeutung haben diese direkt in der Siedlung, zwischen den Häusern und in den Gruben liegenden Bestattungen. Sie wurden vielleicht wegen ihrer Strafe in dieser Form beigesetzt, wie z. B. ein Verstorbener mit Genickbruch, oder während einer feindlichen Angrif haben die Überlebende keine Zeit und Möglichkeit gehabt, ihre Toten anderswo zu bestatten oder unter Umständen waren gerade der Eroberer, die die Besiegten in den ofenen Abfallgruben hineinwarfen und die Grube schnell mit Erde zuschütteten. Eine andere Möglichkeit wäre, dass diese Bestattungen mit der späten Phase der Siedlung zusammenhängen. Das frühere Gräberfeld wurde nicht mehr benützt, sondern die Fremden, mit den hier gebliebenen Einheimischen vermischt, ihre Toten in die römischen Häusern und Gruben (es gibt dazu manche datierende glasierte und eingeglättete Keramik) beerdigten. Eigens muss man das Grab von Objekt Nr. L/674 behandeln, in diesem Fall wurde der Beigesetzte auf den Rücken, in gestreckter Lage, mit Beigaben (Krug, Bewafnung) in einer früheren Grube bestattet. Dieses Grab kann man in der Wende des 4. und 5. Jhs., zurzeit des Aufgebens der Siedlung datieren. Vermutlich gehört es nicht zu römischen Einwohnern der Siedlung, sondern zu der später eingesiedelten barbarischen Bevölkerungsgruppe. VII. FUNDMATERIAL Zwei repräsentative Gefäßtypen der spätkeltischen Keramik, nämlich streifenbemalte Gefäße und Graphittonware, kamen – allerdings in geringerer Zahl – in Budaörs vor. Weitmundige Töpfe mit ausbiegendem Rand und kleine Vorratsgefäße mit einbiegendem Horizontalrand wurden mit Streifen in roter und weißer Farben bemalt. Zwei Fragmente sind sogar mit geometrischen Mustern verziert. In 13% der Objekte wurde diese Ware gefunden. Die Graphittonwaren mit Besenstrichverzierung haben einen Wulstrand, in den späteren Varianten wurde der Halsbereich des Gefäßes sogar durch Rippen gegliedert. Nach der römischen Besitznahme wurden die schon zuvor vertretenen Gefäßformen weiterhin produziert und auch gleich verziert; sie konnten mit Graphitüberzug oder ohne Graphitierung hergestellt werden (in 25% der Objekte wurden solche Gefäße gefunden). Dieser Typus kommt auch in handgeformter Form vor. Das meiste Fundmaterial sowohl in spätkeltischer als auch in frührömischer Periode machen die grauen, geglätteten bzw. eingeglättet verzierten Gefäße aus. Die meisten dieser Typen haben eine keltische Vorform. Die eingeglättete Verzierung kommt in der spätkeltischen Periode meistens auf hellgrauer, manchmal hellbrauner und fein geschlämmter Keramik vor (in 43% der Objekte ist sie zu inden) und läuft in der Siedlung im 1. und 2. Jh. weiter. Die Formen sind in beiden Perioden ähnlich, aber manche Typen sind nur für die spätkeltische Zeit typisch, wie z.B. eine Wellenlinie auf der Innenwand der Schüsseln oder eine Wellenlinie auf der Schulter der bikonischen Tassen etc. Die meisten Formen laufen wie z.B. eierförmige Töpfe bis ans Ende des 1. Jhs., bzw. wie z.B. Krüge mit hochgezogenem Henkel bis ans Mitte des 2. Jhs. weiter. Es gibt auch Formen, die eher für die frührömische Periode typisch sind wie z.B. die breitmundigen Töpfe mit geripptem Hals, Vorratsgefäße. Die Formen der grauen, geglätteten Keramik sind vor allem in 1. Jh. die Schüssel mit Wulstrand (in der keltischen Phase mit Ansatzkopf ), Schalen mit Fuß, Schüsseln/Deckel mit Y-förmigem Rand, bikonische Teller, dann Schüsseln mit S-Proil, die in der ganzen römischen Epoche beliebt waren, und Schüsseln mit eingezogenem Rand. Die kleinen Becher mit Wulstrand und Krüge mit hochgezogenem Henkel sind ebenso beliebte Formen im 1. Jh. Im Gegensatz dazu kommen die Töpfe mit ausgebogenem Rand und die großen Vorratsgefäße mit Horizontalrand im 1. und 2. Jh. immer öfter vor. Am Anfang des 4. Jhs. treten die oberlächigen Glättungen auf. Sie inden sich auf den Schüsseln 395 mit eingezogenem Rand, mit S-Proi l, mit gerade stehendem, geteiltem Rand, mit konischem Unterkörper, weiters auf birnenförmigen Krügen bzw. auf Krügen mit Trichterrand und auf Tassen mit ausbiegendem Rand. Mit glatter, schwarzer Glättung und mit Kanneluren werden die bikonischen Schüsseln und die Krüge mit Kragenrand in der ersten Hälfte des 5. Jhs. produziert. Die pannonische Glanztonware mit Rädchenverzierung oder mit Stempeldekor tritt im letzten Drittel des 1. Jhs. auf und läuft bis zur Mitte des 3. Jhs. weiter. Flache Schüsseln mit Horizontalrand, kleine Tassen mit Wulstrand, tiefere, halbkugelförmige Schüsseln, Ringschüssel und die Imitationen der Sigillaten vom Typ Drag. 37 sind die typischsten Formen. Im Inneren der Schüsseln kommen zunächst Rädchen- bzw. eingestempelte Blätterverzierungen, später auf der Außenwand der Schüsseln die Ratterdekor bzw. die eingestempelten, nachgeahmten Motive der Sigillaten vor. In Budaörs wurden sogar Gefäße mit Namensstempel von zwei Töpfermeistern (Resatus, Mercator) gefunden. Bemalte Keramik: Die in der zweiten Hälfte des 1. Jhs. auftretende bemalte Keramik ist am Anfang bei den keltischen Gefäßformen mit keltisierender Verzierung zu inden: bikonische, vasenförmige Gefäße, Streifenbemalung, geometrische und vegetabile Ornamentik etc. Die mit diesen Motiven bemalten Gefäße kamen in den reicheren, in den Boden eingetieften Häusern und aus den Bauten mit Steinfundament von der Wende des 1. und 2. Jhs. in Budaörs zum Vorschein. Mit diesen Gefäßen parallel laufen die römischen Sigillataschüsseln, Metallkrüge und Tassen. Marmorierende Bemalung, Rädchenverzierung und eingeritzte Wellen verzieren diese Keramikstücke. Im Laufe des 2. und 3. Jhs., einschließlich bis Ende des 3. Jhs., wächst ihre Zahl, aber sie sind bis zur ersten Hälfte des 4. Jhs. zu inden. Tongrundige Keramik: Diese römerzeitliche Keramik ist typisch für das 2. und 3. Jh. In dieser Form wurden vor allem Reibschüsseln und Krüge produziert. Aber die frührömischen tongrundigen, großen Reibschüsseln mit bemaltem Rand kommen ebenfalls vor. Importgefäße: Terra Sigillata wird nach den zwei Gefäßen aus der augusteischen Epoche ab der lavischen Epoche durchlaufend importiert. Die meisten Stücke der severischen Ware stammen aus Rheinzabern, die wenigen Stücke der Terra Sigillata Chiara kann man an die Wende des 3. und 4. Jhs. datieren. Italische, dünnwandige Becher und Tassen mit Applikationen treten im 1. und 2. Jh. auf. Später kamen die dünnwandigen, rätischen Becher mit Metallglanz vor und sie werden bis zum Anfang des 3. Jhs. nachgeahmt. 396 Gebrauchskeramik: Die körnige Gebrauchskeramik ist eine typische römische Ware. Es gibt Formen die nur ganz kurz vorkommen, wie z.B. Dreifußschüsseln und Ringschüssel in der 1. Jh., aber die meisten davon sind zwar mit unterschiedlicher Randbildung und Größe - in den vier Jahrhunderten innerhalb der römischen Epoche im Gebrauch, wie z.B. Schüsseln mit eingezogenem Rand oder mit ausbiegendem Horizontalrand und mit konischem Unterkörper; Faltenbecher; Krüge, Becher und Töpfe mit Henkel bzw. Vorratsgefäße und Deckel mit Horizontalrand. Die spätrömische, stark körnige, kieselige Gebrauchskeramik in schlechterer Qualität tritt mit neuen Formen, wie z.B. Gefäßen mit proiliertem Rand, Töpfe von „Leányfalu-Typus“, Krüge mit Ausguss und Kleeblattmotiv etc. auf. Glasierte Keramik: In Budaörs gibt es frührömische, glasierte Keramik aus dem 1. und 2. Jh. nur in insgesamt zwei Objekten. In einem der beiden Objekte („A“ Wohngrube, Ausgrabungen von M. Kaba) kann man die lokale Herstellung durch die hier gefundenen, geschmolzenen Reste der Glasur auch beweisen. Die spätrömische glasierte Keramik tritt vom mittleren Drittel des 4. Jhs. (Münzen aus der 320-330-er Jahren) bis zur Wende des 4. und 5. Jhs. auf. Sie ist auch noch in den am spätesten datierbaren Gruben mit Skeletten zu inden. Ihre Fundorte sind vor allem Steingebäude und deren Schuttmaterial, sie wurde also vor allem in den Hinterlassenschaften der verhältnismäßig reicheren Schichten gefunden. Innerhalb der Gefäßformen sind Schüsseln mit eingezogenem Rand, Tassen mit Horizontalrand, Reibschüsseln, Tassen mit Rädchenverzierung auf dem Henkel und vor allem die Krüge typisch. Aufgrund der Becher mit Glasierungsspuren wurden Gebrauchskeramik und glasierte Keramik gemeinsam gebrannt. Ein Einzelstück ist das mit einem Männerkopf und mit Stempeldekor verzierte Faltengefäß, den Analogien nach muss es aus Aquincum oder aus Gorsium hierher transportiert worden sein. Die am spätesten vorkommenden Gefäße wurden mit eingeritzten Wellenmustern verziert. Eingelättete, spätrömische Keramik: In der zweiten Hälfte bzw. am Ende des 4. Jhs. tritt dieser Keramiktypus in Budaörs auf. Er wurde vor allem in den oberen Schuttschichten der Steingebäude bzw. in den rundherum liegenden, mit dem Schuttmaterial verfüllten Gruben gefunden. Sie ist vor allem auf bikonischen Schüsseln, auf Krügen mit ausbiegendem Rand bzw. mit Kragenrand, auf kleinen Bechern sowie auf Vorratsgefäßen zu sehen. Zu den Letzteren zählen auch die großen, zweihenkeligen Krüge mit Kragenrand, die mit schwarzer, geglätteten Oberläche oder mit Einglättung verziert sind. Auf den Gefäßen indet man ebenfalls Wellen-, Dreieck-, Gitter- bzw. Tannenmuster. Diese Verzierungen werden gelegentlich zusätzlich mit Einglättung und mit Einritzungen kombiniert. Handgeformte Keramik: In der spätkeltischen Periode und im 1. Jh. sind die so genannten dakischen, plastisch verzierten Töpfe und Tassen mit Henkel typisch (in 63% der Objekten wurde diese Ware gefunden). Im 2. Jh. wurden die Töpfe mit ausbiegendem Rand mit eingeritzten Wellenlinien und mit Kammmuster verziert, später wurden sie nicht mehr verziert und es gibt immer weniger von ihnen. In der zweiten Hälfte des 4. Jhs., mit dem Rückgang des römischen Handels, kommen die einfacheren, im Haushalt produzierten Gefäße (Schüsseln mit eingezogenem Rand, Becher und Töpfe mit ausbiegendem Rand) vor und die handgeformte Keramik tritt immer öfter auf. Ab dem 5. Jh. können wir keinen mit barbarischen Völkern auf ällig verbindbaren Typus in Budaörs inden. Weitere Tongegenstände: Aus Ton wurden nicht nur Gefäße, sondern auch andere Gegenstände produziert. Es kamen Öllampen, Spinnwirtel,Tonscheibenspielze uge und Webgewichte vor, in einem Fall wurde sogar ein Fragment eines Tormodells gefunden (in den Gebäuden Nr. v/49-50) Aus Knochen wurden vor allem Gebrauchsgegenstände (wie Nägel, Nahauftreten, Riegel), Spielzeuge (Würfel, runde Spielmarken), manche Trachtenbestandteile (Knöpfe, Haarnadeln, Armreifen) hergestellt. In einem keltischen Objekt wurden halbfertige Gegenstände aus Knochen gefunden, die auf eine lokale Produktion hinweisen. Steingeräte, wie Wetzsteine, bzw. Malsteine sind zu erwähnen, die das tägliche Leben in der Siedlung (Getreidemalen bzw. Schleifen der Metallwerkzeuge) belegen. Die in der Siedlung vorkommenden lokalen industriellen Tätigkeiten werden in erster Linien im 1. und 4. Jh. durch die Reste von Eisen- und Glasschlacken belegt. Den für den Lebensunterhalt der Siedlung wichtigen Ackerbau kann man archäologisch vor allem durch Eisenwerkzeuge beweisen. Sicheln und Reiteln belegen die Bewirtschaftung des Ackerfeldes bzw. Malsteine den Getreideanbau. Aufgrund des hier gefundenen Winzermessers, der Baumscheren sowie der Haue gab es auch Trauben- und Obstanbau in der Siedlung. Die gezüchteten und verspeisten Tiersorten kann man anhand der Tierknochenreste feststellen. Weitere Steingegenstände wie z. B. Krippe oder die Bronzeund Eisenglocken deuten auch auf Viehzucht hin. Die Siedlung von Budaörs–Kamaraerdő liegt neben der nach Gorsium oder nach Savaria führenden Binnenstraße, diese Straße war eine der Binnenstraßen, welche von Aquincum aus radial wegführten. (Die im Tal des Hosszúrét-Baches laufende, vermutete römische Straße verband die Siedlung mit dem Militärlager von Albertfalva ab dem Beginn des 1. Jhs.) Nach den Untersuchungen des Fundmaterials aus der Siedlung kann man sie vor allem mit diesen zwei Ortschaften verbinden, deutlich mehr Fundmaterial stammt aber aus Aquincum. VIII. DIE VERSCHIEDENEN PHASEN DER SIEDLUNG Nach der prähistorischen Vorgeschichte (Neolithikum, späte Kupferzeit, mittlere und späte Bronzezeit, frühe Eisenzeit) siedelten die Eravisker sich in der späten Keltenzeit, während der zweiten Hälfte des 1. Jhs. v. Chr., am Hügelhang an. Wir können ca. 68 Objekte, welche sich zwischen den Häusern der römischen Siedlung und manchmal aber auch unter ihnen beinden, mit dieser Bevölkerungsgruppe in Zusammenhang bringen. In einzelnen Gruppen bevölkerten sie den ganzen Hügelhang, am dichtesten das Ufergebiet des Baches, also den südlichen Teil dieses Areals. Knapp die Hälfte (48%) der Objekte sind Gruben, darunter beinden sich auch die typischen mit Absatz, runde bzw. lange, schmale Arbeitsgruben und die bienenkorbförmigen Vorratsgruben. 31% der Haus- und Werkstattformen sind rechteckige, viereckige, ovale, in den Boden halb eingetiefte Häuser, manchmal aber auch runde Grubenhäuser. Sie haben entweder gar keine Pfostenlöcher oder ihr Satteldach wurde an der gegenüberliegenden Seite mit jeweils einen Pfosten unterstützt. Im Streifen neben dem Bachufer beinden sich ganze Häuserreihen. Alleinstehende Öfen gibt es insgesamt nur drei, darunter eine Werkstatt mit mehreren Öfen (Keramikbrennofen und Backofen). Anhand der Häuser ergibt die Bevölkerungszahl der Siedlung ca. 100 Personen. Die Sigillaten und Münzen aus der augusteischen Zeit und die Fibeln und Münzen aus der iulius-claudischen Epoche sind Hinweise, dass die Römer die örtliche Aristokratie für sich gewinnen wollten und sie beweisen ein Bündnisverhältnis, ein foedus vor der römischen Besitznahme. Die keltische Bevölkerung lebt in der Römerzeit ununterbrochen weiter. In der zweiten Hälfte des 1. Jhs., ab der lavischen Epoche, beginnt eine Periode mit römischen Importartikeln, als die frühere keltische Siedlung nachweislich römisch geworden ist. Die Entwicklung der frührömischen Siedlung kann man in zwei Perioden teilen. In der Zeit von den Flaviern bis Traianus entwickelte sich die Siedlung sprunghaft. Die Zahl der Objekte verdreifachte sich (210 Objekten), davon sind 25% die in den Boden eingetieften Häuser. Neben den spätkeltischen Häusern wurden die frührömischen Hausreihen 397 fortgesetzt, dies beweist auch die kontinuierliche Entwicklung. Die auf der Oberläche errichteten Pfostenhäuser treten zu dieser Zeit auf. Man baute sogar in den Boden eingetiefte, mit Steinmauern verstärkte Häuser/Werkstätten. Beweise für die örtliche Keramikherstellung sind manche in Gruben gebrannte Gefäße, rottonige Topf- und Vorratsgefäßfragmenten bzw. ein rechteckiger Töpferbrennofen römischen Typs. Der größte Teil des Keramikmaterials besteht aus der keltisierenden, grautonigen, handgeformte Keramik, daneben kamen auch bemalte Gefäße und Glanztonwaren mit Rädchenverzierung, sowie die ersten italischen und südgallischen Importgefäße und Fibeln vor. Die Bevölkerungszahl beträgt ca. 200-310 Personen. Dank der Inschriften kennen wir von einigen Personen auch die Namen (Veriuga, Tochter des Suadutius; Nonnus, Sohn des Busaius; T. Sulpicius Iustus; Sabinus; Felix). Anhand der in NielloTechnik geschmückten Beschläge und des sonstigen Pferdegeschirrs etc. kann man Veteranen innerhalb der Bevölkerung nachweisen. Die Flügelibeln und einköpige, stark proi lierte Fibeln deuten auf die Wohnbereiche der reichen einheimischen Frauen hin. In der Zeit von Hadrianus bis zu den Markomannenkriegen wurde die Siedlung viel größer und dichter bewohnt, die Objekten verdoppelten sich (387 Objekten). Der bisher weniger bewohnte westliche Bereich der Siedlung wurde nun auch besiedelt. Neben in den Boden eingetieften Häusern (17,5%) und Gruben (48%) kamen immer öfter die auf der Oberläche gebauten Pfostenhäusern (10%) hinzu und auch die ersten Steingebäude wurden errichtet (10,4%). Zwei viereckige Keramikbrennöfen befanden sich auch in der Siedlung. Zu dieser Zeit war die im westlichen Gebiet liegende, halbrunde Hausreihe, ihr Bau begann wahrscheinlich in der hadrianischen Epoche, der reichste Bereich und damit auch das Zentrum der Siedlung. Einige Gebäude wurden sehr reich mit Fresken und Terrazzoboden ausgestattet. Die Bevölkerung der Siedlung (ca. 315-550 Personen) bildeten weiterhin grundsätzlich die Einheimischen. Ab diesem Zeitpunkt wurde das Bürgerrecht für das eraviskische Gebiet verliehen. Die Verstorbenen in den vier erforschten Gräber mit Wagenbestattung kamen aus einheimischen, reichen Aristokratenfamilien aus der ersten Hälfte des 2. Jhs., wahrscheinlich wurden hier mehrere Generationen bestattet. Aufgrund der Bewafnung der Auxiliaren des Wagengrabes Nr. 126. wurde in diesem Fall ein hochrangiger Reiter mit eraviskischer Herkunft im mittleren Drittel des 2. Jhs. beigesetzt. Während der Markomannenkriege ist ein Teil der Siedlung niedergebrannt. Die Brandschichten sind in mehreren Steingebäuden und Häusern zu beobachten, 398 manchmal kann man sie anhand von Sigillaten und Münzen datieren. Die severische Epoche ist die Zeit der Aufbauphase nach den Markomannenkriegen und ist auch die Blütezeit in Budaörs ähnlich wie in anderen Siedlungen entlang des Limes. Die Zahl der Objekte ist im Vergleich zu vorherigen Periode nicht mehr geworden (347 Objekten). Aber die Qualität der Objekte hat sich verändert. Es gab viel mehr Steingebäude und aufgrund der Importwaren lässt sich ein größerer Reichtum in der Siedlung nachweisen. Die in den Boden eingetieften Häuser/ Werkstätte machen nur mehr 6,6% der Objekte in dieser Epoche aus, dieses zeigt auch, dass der wesentliche Teil der Bevölkerung zu dieser Zeit nicht mehr die einheimischen Kelten waren. Erst ca. 12% sind auf der ebenerdige Bauten, meistens kleinere Wirtschaftsgebäude. Die Wohnhäuser wurden meistens aus Stein gebaut (26%). Einzelne Gebäude der westlichen, halbrunden Gebäudereihen wurden renoviert, wahrscheinlich wurde auch zu diesem Zeitpunkt die geplasterte Straße, die die Siedlung in nord-südlicher Richtung durchquerte und bis zum Bach lief, errichtet. Die Bevölkerung ist durchwegs romanisiert. Die Militärfamilien wurden immer stärker, es gibt immer mehr Inschriften, sie stellen Altären und Grabinschriften (Aurelius Firmanus, Aurelius Setanus) auf. Die städtischen, hierher gezogenen Beamten aus dem in der Nähe gelegenen Aquincum spielten, den Inschriften nach, eine immer wichtigere Rolle (M. Antonius Victorinus, Ulpius Karus). Die Anzahl der Wohnhäuser weist auf eine Bevölkerungszahl von ca. 330-590 Personen. Das Fundmaterial ist einheitlich und wird durch die typische römische Massenware (grobe Gebrauchskeramik, bemalte Keramik, Glanztonware) und durch die vielen Terra Sigillata- Importe (55% des gesamten Materials) geprägt. Das Ende der Periode wird mit einem silbernen, im Jahre 253 n. Chr. abschließenden Münzhort (2236 Stücke), bestimmt. Sein Besitzer hatte keine Gelegenheit mehr gehabt, ihn wieder auszugraben. Im letzten Drittel des 3. Jhs. begann der Neubau und ab diesem Zeitpunkt kann man das Leben in der Siedlung bis zum letzten Drittel des 4. Jhs. als durchgehend betrachten, in manchen Bereichen ist es sogar bis zur Wende des 4–5 Jhs. nachweisbar. Die Zahl der Objekte wird kaum weniger als in der vorherigen Periode (326 Objekten). Den Untergang um die Mitte des 3. Jhs. scheint die Siedlung überwunden zu haben und ihre Blütezeit fällt in der späte römische Epoche. Die in den Boden eingetieften Häuser ergeben 4% der Objekte, es sind vor allem ovale und runde Bauwerke, meistens Werkstätten. Es gibt nur 2-3 Pfostenhäuser die auf der Oberläche gebaut worden sind. 19%, also 62 Steinhäuser gibt es innerhalb der Objekte aus dieser Zeit. Von diesen sind ca. 22 mehrräumige Gebäude, von denen man annehmen kann, dass sie Wohnhäusern waren. Zu dieser Zeit wurde auch das große, von geplasterten Straßen begrenzte Hauptgebäude mit 18 Räumen (Objekt Nr. L/263) im südlichen Bereich der Siedlung gebaut. Seiner Funktion nach war es kein Wohngebäude, sondern eher ein öfentliches Gebäude im 3–4. Jh. Die Bevölkerungszahl ging aufgrund der Häuser auf ca. 240 Personen zurück. Die für die Datierung wichtigen Sigillaten verschwinden (es gab nur mehr 8 Chiara Sigillata) Gleichzeitig kann man 90% der Münzen mit dieser Periode verbinden. Der Münzumlauf endet mit 378, später kann man nur zwei Kleinbronzen datieren. Innerhalb der Keramik tauchen die Gefäße mit Glättmuster am Anfang des 4. Jhs., die glasierte Keramik im mittleren Drittel des Jh. und die eingegeglättete Keramik am Ende des Jhs. auf. Die großen Vorratsgefäße und zweihenkelige Krüge beweisen, dass die Produktion in der Siedlung bis zur Wende des 4–5 Jhs. durchgehend war. Aufgrund der Körperbestattungen in den Gruben und der weiteren in den Steingebäuden gegrabenen Gruben sowie der kleinen Hütten mit Pfostenstruktur und noch der Eisenibeln mit umgeschlagenem Fuß kam eine barbarische Bevölkerungsgruppe am Anfang des 5. Jhs. in die Siedlung und lebte mit der restlichen römischen Bevölkerung weiter (nach dem Zahl der Objekten ca. 50-80 Leute). den Rang eines municipiums erhalten und als das Territorium in pagi eingeteilt worden war, erfolgen. Die Ausdehnung des vicus können wir anhand der Entfernung der umliegenden, römischen Siedlungen nachvollziehen. Im näheren Umkreis von Budaörs lag das Militärlager von Nagytétény und von Albertfalva. Im Tal des Hosszúrét-Baches beinden sich nach Westen ca. 6 km entfernt Biatorbágy, eine als vicus interpertiertbare Siedlung in Kukorica-dűlő (Kukorica-Flur) und in nordwestliche Richtung, in ähnlicher Entfernung lag Páty, der nächste vicus in Malom-dűlő (Malom-Flur). Diese Vicus-Siedlungen lagen ähnlich weit weg voneinander und befanden sich wahrscheinlich auch im Gebiet von pagus Herculius. Aus diesem Grund ist das Gebiet des vicus Teuto nur im Bereich zwischen Biatorbágy und Nagytétény zu inden, aber seine genaue Ausdehnung kennen wir nicht. Der vicus in Budaörs ist die erste, großlächig ausgegrabene Zivilsiedlung mit Innenstruktur in Pannonien, welche im Territorium von Aquincum und neben der nach Aquincum führenden Straße lag und mit dem municipium auch enge Handelsbeziehungen hatte. Seine Selbständigkeit wird durch das gemeinsame Aufstellen eines Altars, durch das von Straßen umsäumte Hauptgebäude und durch mehrere Heiligtümer, darunter das dem Iupiter gewidmete Heiligtum, betont. Übersetzt von Andrea Csapláros – Susanne Lamm X. PAGUS HERC(ULIUS) - VICUS TEUTO (…) Der Name der römischen Siedlung in Budaörs – wie der pagus und aber auch der in ihm liegende vicus - ist uns von einem Altar aus dem 3. Jh. bekannt. Dieser der Terra Mater gewidmete Altar wurde wahrscheinlich von den Vorstehern des Pagus in der Mitte des 3. Jhs., in der Herrschaftszeit von Philippus Arabs und Philippus der II. (248 n. Chr.), aufgestellt. Die Delegierten des zum pagus Herculius gehörenden vicus versammelten sich bei einem Festakt, um den Altar zu Ehren der Kaiser und der Göttin zu widmen. Die folgenden drei vici nahmen daran teil: vicus Teuto (nis/nianus), vicus Bataionis und vicus Anarti(orum). Auf jedem Fall kann man den ersten vicus, nämlich Budaörs, als Fundort des Altars lokalisieren. In der Umgebung von Aquincum bilden sich in der lavischen Epoche die von den Römern gegründeten Zivilsiedlungen mit Rechten eines vicus und mit einer Grundbevölkerung von Einheimischen. Zu diesen zählt auch Budaörs. Ihre Einteilung zum pagus konnte erst im Jahre 124 n. Chr., nachdem Aquincum 399 RÖVIDÍTVE IDÉZETT IRODALOM Artner, W. 1994 Die provinzialrömischen Gräber von Gleisdorf in der Oststeiermark. Mitt. ÖGUF 38/39 (1988/89) Wien. Balogh Cs. – Gulyás Gy. – Sóskúti K. 2009 Bronzkori, vaskori és késő szarmata települések Óföldeák-Ürmösön. In: Nyomvonalba zárva. Régészeti feltárások az M43–as autóút és a Makót elkerülő út nyomvonalán. Szerk.: Balogh Cs. Szeged, 20–21. Bánki, Zs. 1992 Beiträge zum pannonischen spätrömischen glasierten Siedlungsmaterial. In: Glasierte Keramik in Pannonien. Székesfehérvár, 36–44. Bánki, Zs. – Fitz, J. 1998 Forschungen in Gorsium in den Jahren 1990–1997. Alba Regia 27, 237–309. Barkóczi, L. 1988 Pannonische Glasfunde in Ungarn. StudArch IX. 1992 Frührömische glasierte Keramik in Ungarn. In: Glasierte Keramik in Pannonien. Székesfehérvár, 7–35. Beszédes J. 2007 Kutatások az albertalvi vicus északi részén. AqFüz 13, 205–215. 2010 Újabb koracsászárkori teleprészlet Lágymányoson. AqFüz 16, 113–115. Beszédes J. – Szilas G. 2006 Őskori és római kori lelőhelyek feltárása az M6 autópálya budapesti szakaszának nyomvonalán 2005-ben. AqFüz 12, 147–158. Bíró, M. 1974 Roman Villas in Pannonia. Acta ArchHung 26, 23–57. 1987 Gorsium Bone-carvings. Alba Regia 33, 25–63. 1994 he Bone Objects of the Roman Collection. Catalogi Musei Nationalis Hungarici. Ser. Arch.II.,Budapest. Bíró, Sz. 2009 Neue Angaben zum vicus von Arrabona. In: Ex oicina…, 49–61. Blažek, J. 1997 Die neuen und unbekannten Funde der späten römischen Kaiserzeit und der Völkerwanderungszeit in Nordwestböhmen. In: Neue Beiträge zur Erforschung der 400 Spätantike im mittleren Donauraum. SpisyAÚB 8, Hrsg. Tejral, J. – Friesinger, H. – Kazanski, M., Brno, 11–30. Bocsi, Zs. 2008 Die Keramik aus zwei spätantiken Siedlungen am Balaton: Ordacsehi–Kistöltés und Zamárdi–Kútvölgyi-dűlő, Komitat Somogy, Ungarn. In: Bemmann, J. – Schmauder, M. (Hrsg.), Kulturwandel in Mitteleuropa. Langobarden – Awaren – Slawen. Kolloquien zur Vor- und Frühgeschichte 11, Bonn, 415–430. Bóna I. 1973 VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. Fontes Arch. Hung. 1973. 1988 Vázlat a lakóházak történetéről a Kárpátmedencében. Ethnográia 99/3–4, 401–411. Bondár M. – Honti Sz. – Kiss V. 2000 A tervezett M7–es autópálya Somogy megyei szakaszának megelőző régészeti feltárása (1992–1999.) Előzetes jelentés I. SMK 14, 95–113. Bónis, É. 1942 A császárkori edényművesség termékei Pannoniában. DissPann II. 20, Budapest. 1969 Die spätkeltische Siedlung GellérthegyTabán in Budapest. Budapest. 1990 A mázas kerámia Pannoniában. Előzmények és gyártási központok. ArchÉrt 117, 24–38. 1991 Glasierte Keramik der Spätrömerzeit aus Tokod. ActaArchHung 43, 87–150. Bónis É. – Gabler D. 1990 Fazekasság. In: PRK, 166–184. Březinová, G. 2006 Sídliská a sídliskové nélezy t Laténskej doby na Juhozápodnom Slovensku (Siedlungen und Siedlungsfunde aus der Latènezeit in Südwestslowakei). ŠtZ 40, 9–50. Brukner, O. 1981 Rimska Keramika u Jugoslovenskom delu provincije donje Pannonie. DissMonSADJ XXIV, Beograd. Budai Balogh, T. 2003 Pannoniai gödörlakások, Páty-Malomdűlő császárkori telep gödörlakásainak vizsgálata. Szakdolgozat, ELTE BTK. 2009 Pannonische Grubenhäuser. Abriss der römerzeitlichen Geschichte der eingetieften Wohnhäuser. In: Ex oicina…, 77–110. Cencic, J. 2003 Römische Wohnbauten in Carnuntum. CarnuntumJb, 9–116. Corpus of Celtic I. Corpus of Celtic inds in Hungary Transdanubia I. Szerk.: Kovács, T. – Petres, É. – Szabó, M. Budapest 1987. Cvjetićanin, T. 1995 Late Roman glazed pottery from the iron gate region (Dacia Ripensis). Alba Regia 25, 27–32. 2006 Late Roman Glazed Pottery. (Glazed pottery from Moesia Prima, Dacia Ripensis, Dacia Mediterranea and Dardania). Archaeological Monographies 19, Belgrad. Cseh J. 1999 Régészeti adalékok egy Zagyva-parti gepida településről. In: A gepidák. Kora középkori germán királyság az Alföldön. Gyulai katalógusok 7, 47–57. Dinnyés I. 2007 A jazig-szarmaták és a kvádok régészeti emlékei Pest megyében. In: Pest megye monográiája I/1. 351–386. Droberjar, E. 1997 Studien zu den germanischen Siedlungen der älteren römischen Kaiserzeit in Mähren. (Fontes Archaeologici Pragenses 21), Praga. Elschek, K. 1995 Die germanische Besiedlung von BratislavaDúbravka während der älteren römischen Kaiserzeit. In: Tejral-Pieta-Rajtár 1995, 39–52. 2004 Siedlungslandschaft des 4. Jhs. n.Chr. nördlich von Carnuntum im Lichte von systematischer Prospektion und Grabung. ŠtZ 36, 239–255. Ertel, Ch. 2008 Römische Wohnhäuser in Raetien. In: Scherrer 2008, 1–30. Ex officina… 2009 Studia in honorem Dénes Gabler. Szerk.: Bíró, Sz., Győr. Fényes, G. 2003 Untersuchungen zur Keramikproduktion von Brigetio. ActaArchHung 54, 101–163. 2003a Import kerámiák és helyi utánzataik Brigetioból (kivétel terra sigillaták). KEMMK 10, 5–33. Filgis, M. N. 1994 Ausgrabung und Restaurierung römischer Villen in Baden-Württemberg. Balácai Közl. III, 206–221. FiRKáK I. Fiatal Római koros kutatók I. konferencia kötete. Szerk.: Bíró, Sz. Győr, 2007. Friesinger, H. 1981 Friesinger, H. – Kerchler, H.: Töpferofen der Völkerwanderungszeit in Niederösterreich. Ein Beitrag zur völkerwanderungszeitlichen Keramik (2. Hälfte 4.-6. Jahrhundert n. Chr.) in Niederösterreich, Oberösterreich und dem Burgenland. ArchA 65, 193–266. Fuchsz N. 2010 Kora római márványozott kerámia Budaörs– Kamaerdei-dűlő lelőhelyről. Alapszakos szakdolgozat, Budapest, ELTE BTK. Gabler, D. 1990 Kereskedelem. In: PRK 185–209. 1998 A sárvári római útállomás és első századi előzménye. Savaria 23 (1996–1997) 237–328. 2005 Augusteische Sigillaten in Budaörs. Italischer Import in der vorrömischen Zeit im pannonischen Raum. ActaArchHung 56, 133–175. Gabler D. Kat. A budaörsi terra sigillaták. In: Római vicus Budaörsön. Szerk.: Ottományi K., Budapest, 2012, 409–453. Gabler D. – Horváth Fr. 1996 A szakályi terra sigillaták és helyük a bennszülött telep kerámiaspektrumában. WMMÉ XIX, 115–190. Gabler D. – Ottományi K. 1990 Későrómai házak Szakályban. ArchÉrt 117, 161–188. Gallina Zs. 2000 Tüzelőberendezések egy szarmata településen (Kecskemét-Belsőnyír, M5 autópálya 52/E lelőhely). In: Hadak útján. A népvándorláskor iatal kutatóinak konferenciája. Szeged 2000, 35–57. Gallina Zs. – Molnár I. – Somogyi K. 2007 Ordacsehi–Csereföld. In: Gördülő idő. Szerk.: Belényesy K. – Honti Sz. – Kiss V. 197–211. 401 Gassner, V. Hensen, A. 1986 Feinware – Keramik mit Firnisüberzug – 1999 Der römische vicus von Wiesloch (RheinSchlangengefässe. In: Carnuntum, Canabae Neckar-Kreis). In: Hanel – Schucany 1999, Legionis. Materialen über die Ausgrabungen 83–93. auf der Flur „Mühläcker” in Bad DeutschHonti et al. Altenburg. 57–76. 2002 Honti Sz. – Belényesy K. – Gallina ZS. – 1990 Gelbtonige Keramik aus datierten Kiss V. – Kulcsár G.– Marton T. – Nagy Fundkomplexen in Carnuntum. CarnJb 1989 Á.– Németh P. G.– Oross K.– Sebők K.– (1990), 133–161. Somogyi K.: A tervezett M7–es autópálya 2000 Die Keramik mit Ausnahme der Terra Somogy megyei szakaszán 2000–2001–ben Sigillata. In: Gassner, V. – Groh, S. – Jilek, S. végzett megelőző régészeti feltárások. – Kaltenberger, A. – Pietsch, W. – Sauer, R. Előzetes jelentés II. SMK 15, 3–40. – Stieglitz, H. – Zabehlicky, H.: Das Kastell Mautern – Favianis. RLiÖ 39, 184–314. Honti et al. 2004 Honti Sz. – Belényesy K. – Fábián Sz. Gindele, R. – Istvánovits, E. – Gallina Zs. – Hajdu Á.– Hansel B. – 2009 Die römerzeitliche Siedlung von Horváth T. – Kiss V. – Koós I. – Marton Csengersima–Petea. Satu Mare. T. – Németh P. – Oross K. – Osztás Groh, S. – Sedlmayer, H. A.– Polgár P. – P-Szeőke J. – Serlegi G.– 2002 Forschungen im Kastell Mautern-Favianis. Siklósi Zs.– Sófalvi A. – Virágos G.: A Die Grabungen der Jahre 1996 und 1997. tervezett M7–es autópálya Somogy megyei RLÖ 42, Wien. szakaszának megelőző régészeti feltárása 2006 Forschungen im Vicus Ost von Mautern(2002–2203). Előzetes jelentés III. SMK 16, Favianis. Die Grabungen der Jahre 1997– 3–69. 1999. RLÖ 44, Wien. Horváth L. Grünewald, M. 1987 Késővaskori ház- és település típusok Dél1979 Die Gefäßkeramik des Legionslagers von Zalában. Zalai Múzeum 1, 59–80. Carnuntum. RLÖ 29, Wien. Horváth, Fr. Hackhofer, I. 1998 Handgeformte spätkeltische und römische 2008 Die Grabung 1996 auf Parzelle 80 im Keramik in Esztergom und ihrer Umgebung. römischen Vicus von Favianis/Mautern. FÖ Alba Regia 27, 65–87. 47, 353–404. 2006 Római kori bennszülött kerámia. In: Az agyagművesség évezredei a KárpátHajnal Zs. medencében. Szerk.: Holló Sz.A. – 2009 Házak a Kölked-Feketekapui avar kori Szulovszky J., Budapest – Veszprém, 33–46. telepen. ArchÉrt 134, 91–116. 2007 Kézzel formált bennszülött kerámia. Hajnóczy Gy. StComit 30, 300–345. 1975 Pannónia villaépítészete. In: Építés2011 Das spätantike Keramikspektrum in Építészet-tudomány. VII, 3–61. Keszthely-Fenékpuszta – erste Ergebnisse. 1987 Pannónia római romjai. Budapest. In: Keszthely-Fenékpuszta im Kontext spätantiker Kontinuitätsforschung zwischen Hanel, N. – Schucany, C. Noricum und Moesia. Szerk.: Heinrich1999 Colonia – municipium – vicus, Struktur Tamáska, O. , 2011, 597–652. und Entwicklung städtischer Siedlungen in Noricum, Rätien und Obergermanien. Horváth L. – Frankovics T. Szerk.: Hanel, N. – Schucany, C. BAR Int. 2009 Régészeti feltárások az M7–M70 autópálya Ser.783. Zala megyei nyomvonalán. Összefoglaló jelentés az 1999–2008 között végzett Havas Z. – Szilas G. – Virág Zs. feltárásokról. Szerk.: Horváth L. – 2007 Próbafeltárás a csúcshegyi villa Frankovics T., Zalaegerszeg, 2009. környezetében II. AqFüz13. 154–179. Hunyady I. Hárshegyi P. 1944 Kelták a Kárpát-medencében (Kelten 2008 Római kori településrészlet feltárása Budaörs im Karpaten-Becken). DissPann II/18 határában. AqFüz 14, 158–164. (1942/1944). 402 Imperium Romanum 2006 Roms Provinzen an Neckar, Rhein und Donau. Ausstellungskatalog. Esslingen am Neckar. Istvánovits, E. 2004 Settlement of the Imperial Age in the Upper Tisza region. ŠtZ 36, 219–228. Istvánovits E. – Lőriczi G. – Pintye G. 2005 A szegvár-oromdűlői császárkori telep. MFMÉ – StudArch 11, 51–114. Kaba M 1983–1984 III. századi éremlelet Budaörsről. NK 82–83, 7–17. Kappel,I. 1969 Die Graphittonkeramik von Manching. Die Ausgrabungen in Manching Bd.2., Wiesbaden. Karl, R. 1996 Die mittellatènezeitliche Siedlung von Göttlesbrunn, VB Bruck an der Leitha, NÖ. In: Jerem, E. – Krenn-Leeb, A. – Neugebauer, J.-W. – Urban, O. (Hrsg.) Die Kelten in den Alpen und an der Donau. Akten des International Symposions St.Pölten, 14.-18. Oktober 1992. BudapestWien, 283–295. 1996a Latènezeitliche Siedlungen in Niederösterreich. Historica – Austria 2–3. Wien. Kastler, R. 2000 Martinskirche Linz – die Antiken Funde. Linz. Kelemen M. H. 1980 Római kori fazekaskemencék Balatonfűzfőn. VMMK 15, 49–72. 1999 Az Esztergom-Kossuth Lajos utcai későkelta fazekaskemencék. KEMMK 6, 89–118. Kelemen M. H. – Merczi M. 2002 Az esztergomi Várhegy 1934–1938. évi ásatásának késő kelta és római kori kerámiája. KEMMK 9, 25–72. Kern, A. 1996 Frühvölkerwanderungszeitliche Siedlungsobjekte aus Mannersdorf an der March, NÖ. Zalai Múzeum 6, 15–22. Kirchhof A. 2009 Topográiai kutatások az aquincumi katonaváros északnyugati régiójában, a cella trichora szomszédságában. AqFüz 15, 44–62. Kocztur É. 1972 Újabb adatok Gorsium őslakosságának háztípusaihoz. FolArch 23, 44–58. 1985 Adalékok Solymár római kori történetéhez. FolArch 36, 75–83. 1991 Kora császárkori temető Solymáron. StComit 21, 171–334. Kolnik,T. – Rajtár,J. 2004 Neue Angaben zur Ausdehnung und Funktion der römisch-germanischen Anlage Cífer-Pác. ŠtZ 36, 203–210. Kolnik, T. – Varsik, V. – Vladár, J. 2007 Branč. Germánska osada z 2. až 4. storočia (Eine germanische Siedlung vom 2. bis zum 4. Jahrhundert). Nitra. Korom A. – Szilas G. – Terei Gy. 2010 Kr.u. 3–5. századi temető és település valamint Árpád-kori falu az M0 körgyűrű nyomvonalán. AqFüz 16, 129–151. Kortüm, K. 2006 Leben und Arbeiten. Privathäuser in städtischen Siedlungen. In: Imperium Romanum. 252–259. Kovács P. 1999 Vicus és castellum kapcsolata az alsópannoniai limes mentén. Studia Classica, PPKE BTK, Piliscsaba. Kuzsinszky B. 1932 A Gázgyári római fazekastelep Aquincumban. BudRég 11. Kvassay, J. 2010 Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2008. évi feltárásairól. Szerk.: Kvassay J., Budapest. Lamiova-Scmiedlova, M. 1969 Römerzeitliche Siedlungskeramik in der Südostslowakei. SlovArch, 17/2, 403–501. Láng O. 2003 Római kori útrészletek az aquincumi polgárváros municipális territóriumán (az úgynevezett Testvérhegyi villa körzete). AqFüz 9, 95–110. 2004 Újabb adatok az un. testvérhegyi villa topográiai helyzetéhez. AqFüz 10, 90–105. 2009 Késő római épületegyüttes a Harsánylejtő területén. AqFüz 15, 75–85. Lányi, V. 1981 Die graue spätrömische Keramik von Tokod. In: Mócsy 1981, 73–120. 1990 Villák és vidéki kőépületek. In: PRK 1990, 222–234. 403 Liana, T. 2005 A late roman period settlment of the Przeworks culture at Lęgonice, Distr. Grójec. WA LVII (2004–2005) 241–295. Lohner, U. 1999 Zivile vicus im Umfeld von Flavia Solva. In: Hanel – Schucany 1999, 29–41. Maier, F. 1970 Die bemalte Spätlaténe –Keramik von Manching, Wiesbaden. Die Ausgrabungen in Manching. Bd.3. Maráz B. 2009 Újabb feltárások a Budapest-Tabán késő La Tène - kori fazekastelep területén. (Előzetes jelentés a 2005–2008. évi ásatásokról). ComArchHung, 101–132. Maróti É. 2004 Újabb római kori pecsételt edénytöredékek Pest megyéből. StComit 28, 199–245. 2012 Pecsételt kerámia Budaörsről. In: Római vicus Budaörsön, Szerk.: Ottományi K. Budapest, 455–472. Marton T. – Serlegi G. 2007 Balatonlelle-Kenderföld. In: Gördülő idő. Szerk.: Belényesy K. – Honti Sz. – Kiss V., 139–146. Meduna, J. 1980 Die laténezeitlichen Siedlungen in Mähren. Praha. Merczi M. Kat. A Budaörs, Kamaraerdei-dűlőben feltárt római vicus ibulái. In: Római vicus Budaörsön. Szerk.: Ottományi K., Budapest, 2012, 473–528. Miklósity Szőke M. 2009 Biatorbágy, Kukorica-dűlő. RégKut 2008 (2009), 152–153. Mócsy, A. 1981 Die spätrömische Fesung und das Gräberfeld von Tokod. Hrsg.: Mócsy, A. Budapest. Modrijan, W. 1969 Römerzeitliche Villen und Landhäuser in der Steiermark. Graz. Mráv Zs. 2007 Díszpajzs, markolatgyűrűs kard és lándzsák egy budaörsi római kori kocsisírból. FiRKáK I. 233–265. 2012 Kora császárkori militaria a BudaörsKamaraerdei dűlői vicus területéről. In: 404 Római vicus Budaörsön. Szerk.: Ottományi K., Budapest, 529–552. Mráv Zs. – Ottományi K. 2004 DE(I) FU(N)C(TUS) EXP(EDITIONE) GERM(ANICA) lauri(aco) morte sua. Egy Caracalla alamann expeditiója során elhunyt katona szarkofágja Budaörsről. Specimina Nova XVIII, 49–98. 2005 A Pag(us) Herc(ulius) és vicusainak Terra Mater oltára Budaörsről. Specimina Nova XIX, 71–118. MRT 5 Horváth I.- Kelemen M. – Torma I.: Magyarország Régészeti Topográiája 5. Esztergom és a dorogi járás. Budapest, 1979. MRT 7 Magyarország Régészeti Topográiája 7. Pest megye régészeti topográiája XIII/1. A budai és szentendrei járás. Szerk.: Torma István. Budapest 1986. Nagy T. 1943 A fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938–1942. évek között végzett kutatásairól. BudRég 13, 378–379. 1948 Az albertfalvai római telep. Antiquitas Hungarica 1–2, 92–114. Nagy A. – Beszédes J. 2009 Kora császárkori edény bennszülött fazekas nevével Lágymányosról. In: Ex oicina..., 389–401. Ottományi, K. 1981 Fragen der spätrömischen eingeglätteten Keramik in Pannonien. DissArch II/10. 1996 Eine Töpferwerkstatt der spätrömischen Keramik mit Glättverzierung in PilismarótMalompatak. ActaArchHung 48, 71–133. 1999 Late Roman pottery in the Dunabogdány camp. Antaeus 24 (1997–1998) 333–373, 726–738. 2004 A Budakalász-Luppacsárdai őrtorony késő római kerámiája. StComit 28, 265–294. 2005 Die spātlaténezeitliche-römische Siedlung von Budaörs. ActaArchHung 56, 67–132. 2005a Mintásan festett kora római kerámia a budaörsi és pátyi telepről. ArchÉrt 130, 53–103. 2007 A pátyi római telep újabb kutatási eredményei. StComit 30, 7–238. 2007a A római kor emlékei Pest megyében (őslakosság, településszerkezet, temetkezés, vallás, betelepített barbárok). In: Pest megye monográiája I/1. 249–341. 2008 Késő római - kora népvándorlás kori település részlet Biatorbágyról. ArchÉrt 133, 133–197. 2009 Eingeglättete Gefässe aus der letzten Periode der Siedlung von Budaörs. In: Ex oicina..., 411–442. 2009a Késő kelta telep a budakalászi Duna parton. ComArchHung 179–207. 2011 Késő kelta telep Érd határában. StComit (előkészületben)1536 2011a Késő római mázas kerámia a budaörsi telepen. Arrabona 49, 263–290. Ottományi K. – Gabler D. 1985 Ottományi K.: Római telepek Herceghalom és Páty határában. (Gabler D.: A pátyi terra sigilláta). StComit 17, 185–272. Otttományi K. – Mester E. – Mráv Zs. 2005 Antik Gyökereink. Budaörs múltja a régészeti leletek fényében. Budaörs. Palágyi, Sz. 1992 Vorbericht über die Erforschung und Wiederherstellung der römischen Villa von Baláca. Carnuntum Jb 1991 (1992). Palágyi et al. 1992 A balácai villagazdaság főépületének pincéje. Balácai Közl. II, 7–217. Pest megye monográfiája 2007 Pest megye monográiája I/1. A kezdetektől a Honfoglalásig. Szerk.: Torma I. – Fancsalszky G. Budapest. Petznek, B. 1998–1999 Römerzeitliche Gebrauchskeramik aus Carnuntum. Ausgrabungen des Bundesdenkmalamtes 1971 bis 1972. Teil 1. CarnJb. 1997 (1998) 167–323; Teil 2. CarnJb 1998 (1999) 261–404. Pingel, V. 1971 Die glatte Drehscheibenkeramik von Manching. Die Ausgrabungen in Manching Bd. 4., Wiesbaden. Póczy, K. 1956 Die Töpferwerkstätten von Aquincum. ActaArchHung 7, 73–136. 1957 Keramik. In: Intercisa II. Geschichte der Stadt in der Römerzeit. ArchHung 36, Budapest, 30–138. 1971 A Békásmegyeri villa és az Aquincum környéki gazdaságok a markomann háborúk után. BudRég 22, 85–100. 1536 A cikk kimaradt a 2011. évi kötetből. A következő, előreláthatólag 2013. évi kötetben jelenik meg. PRK 1990 Mócsy A. – Fitz J. (szerk.): Pannonia Régészeti Kézikönyve. Budapest. Pusztai R. 2001 Római-kori településmaradvány, villa rustica kutatása Mosonszentpéter község keleti határában, a Kecske-földeken. Arrabona 39, 19–48. RégKut Régészeti Kutatások Magyarországon (Archaeological Investigations in Hungary). Budapest. Reutti, F. 1994 Typologie der Grundrisse römischer Villen. Baláca III, 200–205. Rodriguez, H. 1997 Die Zeit vor und nach der Schlacht am Fluvius Frigidus (394 n Chr.) im Spiegel der südostalpinen Gebrauchskeramik. AV 48, 153–178. Saalow, L. – Wehner, D. 2008 Häuser, Öfen, Buntmatall – Ein Siedlungsund Werkplatz der älteren römischen Kaiserzeit in der Gemarkung Ahrensboek, Lfr. Parchim. Bodendenkmalplege in Mecklenburg-Vorpommern. Jahrb. 56, 23–67. Sági K. 1989 Adatok a Fenékpusztai erőd történetéhez. A Tapolcai Városi Múzeumok Közleményei 1, 261–314. Salač, V. 1995 Zur altesten germanischen Besiedlung Böhmens. In: Tejral-Pieta-Rajtár 1995, 145–176. Scherrer, P. 2008 Domus. Das Haus in den Städten der römischen Donauprovinzen. ÖAI Sonderschriften Bd. 44. Wien. Schindler-Kaudelka, E. 1989 Die gewöhnliche Gebrauchskeramik vom Magdalensberg. Kärntner Museumsschriften 72. Schindler-Kaudelka, E. – ZabehlickyScheffenegger, S. 1995 Die bodenstandige Keramik vom Magdalensberg, Ein Anfang. In: Tejral – Pieta – Rajtár 1995, 177–198. Sedlmayer, H. – Tiefengraber, G. 2006 Forschungen im Südostnorischen vicus am Saazkogel (Steiermark). Die Grabungen der 405 Jahre 2002–2005. ÖAI Sonderschriften Bd. 41, Wien. Serlegi G. 2007 A balatonkeresztúri „vízmérce”. Környezetrégészeti információk a Balaton déli partjának római kori történetéhez. FiRKáK I., 297–317. Sey N. 2012 Római kori bronztárgyak Budaörs 2.lh. feltárt településének területéről. In: Római vicus Budaörsön. Szerk.: Ottományi K., Budapest, 585–601. Skriba P. 2006 Langobárd települések a Balaton partján. In: „Hadak útján…” Tatabányai Múzeum Tud. Füz.8., Tatabánya, 55–93. Soproni, S. 1994 Ein römischer Villenbesitzer aus Aquincum. Balácai Közl. III, 311–320. Stöckli, W. E. 1979 Die Keltensiedlung von Altendorf (Landkreis Barnberg). BVbl 44, 27–43. Strmčnik – Gulič. M. 1991 Römische Villen nähe Maribor und das Bemühen der Bodendenkmalplege. Savaria 20/1, 1–13. Swan, W. 2009 Ethnicity conquest and recruitment: two case studies from the northern military provinces. Journal of roman Archaeology 72. Szabó, M. 2005 A keleti kelták. A késő vaskor a Kárpátmedencében. Budapest. 2007 L ’habitat de l ’époque de La Tène à Sajópetri Hosszú-dűlő. Budapest. Szilas G. 2002 Későkelta falusias település feltárása Nagytétény határában. AqFüz 9, 114–130. Szilasi A. B. 2007 Kelta település részlete Sárvár határában. Savaria 30 (2006) 2007, 231–290. Szirmai K. 1978 Előzetes jelentés a budatétényi római telep feltárásáról, 1972–1973. ArchÉrt 105, 54–65. 1984 Beszámoló a budatétényi római telep feltárásáról II. rész (1974–1977). BudRég 26, 153–182. 1994–1995 Új régészeti adatok az albertfalvai vicushoz. Előzetes jelentés (1990–1991). ComArchHung, 27–51. 406 Szőnyi, E. 1996 Römerzeitliche Altansässigensiedlung von Ménfőcsanak (Umgebung von Győr). AV 47, 249–256. 2002 Mursella municipium (Összefoglaló az 1975–1989 közötti feltárásokról). Arrabona 40, 51–91. 2005 Landwirtschaftliche Siedlungen hinter dem Limes. Balácai Közl. IX, 401–412. 2008 Házak Mursella municipiumban. Arrabona 46/2, 35–47. Tankó K. 2005 A ménfőcsanaki koravaskori település. Doktori Értekezés. ELTE BTK, Budapest. Tarpin, M. 1999 Colonia, municipium, vicus: Institutionen und Stadtformen. In: Hanel – Schucany 1999, 1–10. Tejral, J. 1988 Zur Chronologie der frühen Völkerwanderungszeit im mittleren Donauraum. ArchA 72, 223–304. Tejral, J. – Pieta, K. – Rajtár, J. 1995 Kelten, Germanen, Römer im Mitteldonaugebiet vom Ausklang der Letėne – Zivilisation bis zum 2 Jahrhundert. BrnoNitra. Thomas, E. 1964 Römischen Villen in Pannonien. Beiträge zur pannonischen Siedlungsgeschichte. Budapest. Timár, L. 2007 Sturcture d, Habitat, formes de maison. In: Szabó 2007, 203–216. 2009 A negativ struktúrától a rekonstrukcióig. In: Régészeti dimenziók. Szerk.: Anders A. – Szabó M., Bibl.Arch. Budapest, 93–104. Tóth E. 2003 Római utak a Dunántúlon. In: Visy Zs. (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest 2003, 218–221. 2005 Karpen in der Provinz Valeria. Zur Frage der spätrömischen eingeglätteten Keramik in Transdanubien. ComArchHung, 363–391. Tschannerl, M. 2008 Wohnhaus und Kultbau – Die Häuser 1 und 2 der Grabung Klostergarten in St. Pölten/ Aelium Cetium. In: Scherrer 2008, 75–104. Vaday, A. 1988–1989 Die sarmatischen Denkmäler des Komitats Szolnok. Antaeus 17–18. 1997 2003 Atipikus szarmata telepjelenség a KompoltKistéri tanya 15. lelőhelyén. Agria 33, 77–107. A ménfőcsanaki kelta lelőhely. In: Visy, Zs. (ed.) Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 201–202. RÖVIDÍTÉSEK A TÁBLÁZATOKBAN ány. = ásónyom h. = helyiség H = hosszúság Varga N. 2009 Raetiai típusú kerámiát gyártó műhely Savariában. ComArchHung 209–260. LT = La Tène Vasić, M. 1970 Römische Villen vom Typus der Villa rustica auf jugoslawischem Boden. ArchJug 11, 46–81. Ltsz. = leltáriszám Venclova, N. 1990 Prehistoric glass in Bohemia. Arheologicky ústav. ČSAV, Praha. Visy, Zs. 1994 Die lāndliche Besiedlung und Landwirtschaft in Niederpannonien. In: Bender, H. – Wolf, H.: Ländliche Besiedlung und Landwirtschaft in den Rhein-Donau-Provinzen des Römischen Reiches. Passauer Universitätschriften zur Archäologie. Bd. 2, 421–449. LK = lassú korongolt M = magasság Obj. = objektum sz. = század Szá = szájátmérő Tá = talpátmérő TS = terra sigillata Vomer-Gojkovič, M. 2008 Die archäologische Hinterlassenschaft der Wohnarchitektur in Poetovio/Ptuj. In: Scherrer 2008, 217–234. Zsidi, P. 1987 A Budapest XI. kerületi Gazdagréten feltárt 4–5. századi temető. ComArchHung, 31–45. 1991 Újabb villa az aquincumi municipium territoriumán (Bp.III.ker. Kaszás dűlőCsikós utca). BudRég 27, 143–153. 2004 Aquincum topográiája. Specimia Nova 18, 167–226. 2005 Die Änderung der Siedlungsstruktur in der Umgebung von Aquincum (Stadtgebiet von Budapest). Balácai Közl. IX, 333–342. 2008 Wohnhaustypen und Stadtstruktur in der Zivilstadt von Aquincum. In: Scherrer 2008, 251–270. 407